Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-15 / 267. szám
ffil. gmfriSer !* " t*vrvr A passzivitás veszélye KÖZÖMBÖS EMBER sajnos nem ritka jelenség. A szocialista társadalom viszont ellenkezőleg a társadalmi, a kollektív ember típusa mellett tör lándzsát. A közömbös, a visszahúzódó, a passzív, önző személyiség fejlődésileg együtt alakult ki a magántulajdonnal, a kizárólagos egyéni érdekkel. Az elmúlt társadalmak embertípusa. Az individualista hátat fordít a társadalomnak, a közösség érdekének. Gyakorta beléjük ütközhetünk. Ott találhatók az élet valamennyi területén. „Jogunk van viszahúzódni” — védekeznek — „mert így semmi bajunk nem történhet”. A cselekvő, a társadalmi ember azonban képtelen elviselni ezt a magányos filozófiát, ezt a társadalmilag alaktalan létezést, ezt az óvatoskodást. A közömbös magatartásról példák tucatjait sorolhatnánk fel, hiszen valamennyien találkozhattunk már vele, akár a közösségi tulajdon megsértésének elnézőinél, az igazságtalanságok felett való szemethunyásnál, vagy akár a hatalommal való visszaélés eltűrésekor. Méglnkább a testi sértések közönyös szemtanúinál. ♦ Az emberi élet fenyegetésének passzív szemlélése a közömbösség talán legsúlyosabb esete. Magán viseli a humanizmusát elvesztett ember jegyeit, a félelmet, a gyávaságot. Természetesen vannak a közömbösségnek egyéb fokozatai is. Hogy mi a közömbösség alapja? Nem utolsósorban a kényelemszeretet, a rossz tapasztalatok, a vagyonszeretet, a saját érdekek elsőbbsége, az önzés. Legnyilvánvalóbb megjelenési formája a politikai és a társadalmi tevékenységtől való teljes viszavonulás. Olykor meditálunk: „joga van nem csinálni semmit?” Csakhogy passzivitásukbdn ott rejlik a mindannyiunkra kiható társadalmi veszélyessége. Nem tehetjük meg, hogy elnéző fintorral nyugtázzuk a ilyenfajta magatartást. Saját magunkkal, a társadalom egyedi tagjaival szemben követünk el súlyos vétket. Hogy miért? A visszavonulók, a közömbösek is tagjai a társadalomnak. így vagy úgy, de ők is (akárcsak mi magunk is) tevékenységükkel, vagy annak hiányával hatnak a társadalomra. Méginkább hatnak rá, ha a társadalom fejlődését tudatosan szolgálják'. Szolgálják a közösség, osztályuk, nemzetük ügyét. A közömbös ember viszont visszahúzódásával elfordul a társadalom összérdekei- től. Csakhogy ily módon is hat rá. Ennek a társadalomnak pedig egyik rendkívül fontos célkitűzése a társadalmi ember kialakítása. A társadalmi emberé, aki a magánélet és közélet közötti harmóniát igyekszik megteremteni. Célkitűzése, hogy az egyes ember felelősségtudatát növelje a közügyek iránt. Őszintén be kell vallanunk, hogy a közömbösség még továbbra is súlyos társadalmi problémánk. A passzív, az egoista elsősorban a saját egzisztenciájának kiépítésével foglalkozik. A többiek ügye számára közömbös, idegen. Nem tekinti magát a társadalom tagjának. Holott mindenképpen az. Hiszen itt él közöttünk és nem is rekeszthet- jük ki őket a társadalomból. Velük együtt vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk. Nincs tehát más választásunk. Egoizmusukat, önzésüket le kell győznünk. A társadalom ügyeitől elszigetelődő embereket az egoista lényeket, társadalmi emberekké kell formálnunk. Meg kell értenünk, hogy a közömbösség politikai és társadalmi veszélyeivel egyaránt fenyeget bennünket Sz. B. Társadalmi amortizáció GENERÁCIÓS PROBLÉMAKÉNT emlegetik, hogy a vezetés „fiatalítása” kampányszerű, sérti az idősebb nemzedéket, pedig társadalmunk alapjait az idősebb generáció teremtette meg. Senki sem vitatja, annak a nemzedéknek érdemeit, amely lerakta új társadalmunk alapjait. De az apa örökébe—a fiú lépés ez természetes folyamat, nem pedig generációs probléma! Ha néhol, kampányszerűséggel illetik a „fiatalítást”, akkor annak az lehet az oka, hogy akik végrehajtják a párt káderpolitikai határozatát, nem értették meg annak lényegét. A határozat ugyanis nem statisztikai, hanem tartalmi igényű! A társadalom lehetőséget biztosít a munkáját mindvégig becsülettel végző, túl sokat is áldozó és már elfáradt idősebbeknek a tisztes visszavonulásra, vagy erejükhöz és egészségükhöz szabott könnyebb beosztás választására. Társadalmi igény, hogy akik alkalmatlanok pozíciójukra, ne gátolják azokat, akik értékesebben tudnák szolgálni a haladás ügyét. Ez a követelmény — az ismert hármas követelmény — azonban általános jellegű, korra való tekintet nélkül! A párt káderpolitikai határozatának érthető, világos igénye. Az elsőrendű feladatot az utánpótlás kiválasztásában, nevelésében jelöli meg. Vezetői tisztségre nem egy—két évre szánnak valakit, nyilvánvaló, hogy a legalkalmasabbak a fiatalabbak köréből kerülnek ki. A természetes amortizációt a társadalomban is újjal, frissel kell pótolni. A „csere” itt nem egyszerű mechanikus előmunkálatokat követel, hanem tudatos művelést, azt is mondhatnék: tudományos hozzáállást. A kiválasztok és nevelők felelősséget vállalnak azért, hogy politikai, szakmai és emberi tulajdonságuk alapján szemeljék ki és neveljék utódaikat. Csalhatatlan-e mindezek megítélésében a jövőről gondoskodó vezető? Nem. Hiszen éppen ezért ajánlja a határozat a kollektív bölcsességet! Éppen ezért javasolja a párt- és a szakszervezeteknek, a társadalmi és tömegszervezeteknek a szoros együttműködést a káderpolitikai kérdésekben egymással éy a gazdasági, állami vezetőiekéi. Tfíogijjujj volna, ha egy-egy ember sorsáról, jövőjéről egy'-' egy ember döntene. Társadalmi ügyről van szó, tehát a közösségi megítélés lehet mérvadó! A párt belső életének vonatkozásában ez: pártdemokrácia; az állami életet illetően pedig: közéleti, szocialista demokrácia. S itt voltaképpen vissza is kanyarodtunk az alapkérdéshez: sehol ne történjék a „fiatalítás” kampányszerűen, és a közösségnek is része legyen benne. Az adott körülményeknek megfelelően vonják be a fiatalokat a vezetésbe — testületekbe, tanácsokba, szervezetekbe, vezetőségekbe, képviseljék rétegüket, neműket és korosztályukat. De ugyanakkor tisztelet, becsület a nagyszerű tetteket végrehajtó nemzedékünknek, amely megteremtette a társadalom alapjait. Ha „váltják a stafétát”, a stafétabot átadása folyamatos, megtervezett és humánus legyen. A jövőre vonatkozóan is elsőrendű fontosságú feladat ez. Cs. L. A KALAP A z elegáns, fehér vá- ** szonkosztümös hő nem lehetett több harmincöt évesnél. Gyönyörű, éjfekete haja volt. Búzavirágkék szemével idegesen pillantott a fiatalemberre, aki váratlanul mellette termett a forgalmas utcán és kellemesen duruzsoló hangon így szólt: — Csókolom a kezét. Elnézést kérek, hogy ismeretlenül megszólítom. A nő megsemmisítő pillantást vetett rá: — f Utcán nem ismerkedem. Menjen a dolgára! A férfi elszántan folytatta a társalgást: — Bocsánatot kérek a tolakodásért, de miután nincs más lehetőségem, hogy megismerkedjünk, szeretném, ha egy kicsit elbeszélgetne velem. — Ha azonnal nem tűnik el, rendőrt hívok! — kiáltotta a nő és gyors léptekkel elindult. A férfi szaporán talpalt utána. — Értse meg — magyarázta lihegve —, nem akarok szemtelenkedni __ De végre itt a nagy alkalom ... — Vegye tudomásul, nálam semmiféle kalandról nem lehet szó! — Könyörgök, nekem tisztességes szándékaim vannak ... — Mindegyik így kezdi — legyintett a nő megvetően. — Lehet, hogy mindegyik így kezdi, de én másképp folytatom — mondta a férfi jelentőségteljesen. — Ugyebár ön Spalek Dóra, az Egyesült Kalapművek igazgatónője? — Én vagyok — bólintott a nő kicsit csodálkozva. — Kérem szépen, három hete próbálok személyesen beszélni önnel, de a titkárnője mindig elutasított. Ezért voltam bátor most megragadni az alkalmat, még ha. ezzel kockáztatom is, hogy aszfaltbetyárnak néz. — Mi az óhaja? — A múltkor vásároltam egy kalapot. Az ön vezetése alatf álló gyár készítette. Másfél órai használat után a kalap szétfoszlott. Ez a kitűnő minőség, amit olyan büszkén reklámoznak? Az ilyen pocsék áru a fogyasztók elleni merénylet, s ezért ön felelős. A nő dühösen, villámló tekintettel meredt a férfira: — Nem vagyok köteles önnek itt válaszolni, de elmondhatom, hogy vannak bizonyos nyersanyag problémáink, azon kívül a munkaerőhiány ... — A . vásárló a pénzéért minden körülmények között elvárja, hogy használható árut kapjon. Ezt tessék tudomásul venni! Spalek Dóra sértődötten vállat vont: — Szóval nem ismerkedni, udvarolni akart, hanem reklamálni? — Ügy van. Ragaszkodom hozzá, tessék engem kárpótolni egy használható kalappal. Holnap jelentkezem érte a gyárban. — Megkapja. Legyen vele boldog! S én még azt hittem, csak egyszerű, rokonszenves aszfaltbetyárral van dolgom. Micsoda szemtelen alakok járnak az utcán!... j,.. Galambos Szilveszter A szovjet tanácsi küldöttség a papíigyáiban. (Hammel József felvétele) Szovjet vendégekkel megyénkben Tovább bővítjük kapcsolatainkat Jfliliail ¥oSo§e§nk nyilatkozata a UeleÉ-Ma^arországnak Szovjet tanácsi delegáció érkezett hétfőn megyénkbe, a Szovjetunió Kárpátontúli területért*!, hogy tanulmányozza megyénk életét, a tanácsok munkáját. Vendégeink tájékoztatást kaptak megyénk gazdasági, társadalmi helyzetéről, majd Ny*regyháüával ' ismerkedtek. -Szerdán *» fél keresték Nyírbátor ipari üzemeit, tanácsi és művelődési intézményeit. A csütörtöki napot — a megyei tanács és a járás vezetőinek kíséretében — a nyíregyházi járásban töltötte a delegáció. Útjára elkísérték lapunk munkatársai is. Tiszabercelen megismerkedtek a vendégek a Bessenyei Termelőszövetkezet munkájával. Szabolcsban jó a hangulat A látogatás csütörtök) programja során kértük meg a delegáció vezetőjét, Mihail Voloscsuk elvtársat, a Kárpátontúli Területi Tanács elnökét, hogy nyilatkozzék a Kelet-Magyarországnak a küldöttség eddigi tapasztalatairól, a Kárpátontúli Terület és Szabolcs-Szatmár megye kapcsolatairól. — Először tartózkodom több napos látogatáson Magyarországon — mondta többek között a Kárpátontúli Területi Tanács elnöke —de már korábban is nagyon sokat hallottam Szabolcs-Szatmár megyéről. Most, amikor a valóságban is megtekinthettem több szép létesítményüket, módomban állt beszélgetni az itt élő emberekkel, ismét meggyőződtem, igaz az a régi orosz közmondás: „Jobb egyszer látni, mint százszor olvasni”. Bárhová látogattunk Szabolcs- Szatmár megyében, az első, ami szembe tűnik: nagyon jó az emberek hangulata, magas a politikai aktivitás és érettség, az emberek mindenütt jól munkálkodnak a IV. ötéves terv és a X. párt- kongresszus feladatainak végrehajtásán. — Bárhová utaztunk, új üzemeket, új gyárakat találtunk. rengeteg épülő és új lakást láttunk. Értesültünk arról is, hogy új kórházakat, sok gyermekintézményt, óvodát, iskolát építenek és láthattuk a kereskedelmi és szolgáltató létesítményeket is. Nagyon meglepett bennünket, milyen dinamikusan fejlődik Nyíregyháza. Számunkra nagyon figyelemre méltó volt az új ipartelep, a modern lakónegyedek, amelyekben — úgy tudjuk — nagyon jó minőségű lakásokat adnak át az építők. Tetszettek az új kereskedelmi létesítmények, köztük a legújabb, a Nyírfa áruház-, A meglátogatott, .„intézmények közül azonban a tanárképző főiskolát emelem ki, amelyről, gondolom, az itt élő embereknek is az a véleménye, hogy a népi hatalom hatalmas ajándéka ennek a megyének. Bizalom a párt politikájában — A rövid 30 év alatt, lényegileg egy nemzedék élete alatt a történelemben eddig nem látott fejlődés következett be itt. És az, hogy ez a változás a mostani nemzedék szeme láttára történik, bizonyítja; nagy a bizalom az MSZMP politikája és a népi hatalom iránt, Magyar- országon. — Tapasztaltuk, hogy az itt élő emberek nagyra értékelik a szovjet hadsereg érdemeit a megye felszabadításában. Számunkra mély benyomást tett, hogy az emlékműveken mindig sok a friss virág. — A legnagyobb eredmény a szabad 30 esztendőben valószínűleg az, hogy új nemzedék nőtt fel, olyan emberek, akiknek már új, korszerű a világnézete, haladó eszméi vannak, új szocialista erkölccsel rendelkeznek, akik valóban tulajdonosai tudnak lenni az összes gazdagságnak. — Területeink barátsága hosszú évekre tekinthet visz- sza, és ezekben az esztendőkben erőteljesen fejlődik. A két megye között tervszerű, rendszeres kapcsolat van. De mi nemcsak a megyei vezetők által rendszeresen megtartott találkozókat értékeljük nagyra, hanem a különböző járások, egyes vállalatok, szövetkezetek és kollektívák egyre szorosabbra fűződő kapcsolatát is. Nagy lehetőségek az együttműködésben — A legfontosabbnak azokat a kapcsolatokat tartjuk, amelyek lehetővé teszik a pártmunkások, tanácsi szak* emberek, üzemi munkások számára, hogy rendszeresen megismerjék a két terület eredményeit a népgazdaság valamennyi ágazatában és tudjanak egymás terveiről, esetleg gondjairól is. A jövő évi terveink között szerepel — ha ez találkozik Szabolcs- Szatmár megye vezetőinek egyetértésével — hogy még tovább bővítsük kapcsolatainkat a népgazdaság különféle ágazataiban, tájékozta-’ tók és tapasztalatcserék megtartásával a vállalatok közötti együttműködés további szélesítésével. A mi delegá-! ciónk Szabolcs-Szatmár mri gyei látogatását is felhasználjuk a jövő évi tervek előkészítéséhez. — A mostani látogatás rán sok olyan benyomást; tapasztalatot szereztünk; amelynek otthon, a mindennapi munkában konkrét hasznát vesszük és amelyeket szakembereink segítségével szeretnénk tovább tanulmányozni. Ezek közül csak néhányat említek; a városépítést és fejlesztést, az épületek esztétikai kivitelezését, a városrészek tervezését, » lakásépítés szervezésének kérdéseit különösen nagy figyelemmel szemléltük. Hasonlóképpen értékesnek tartjuk a társadalmi munka értékelésének itteni formáit. — Úgy érezzük, mindkét terület számára nagy lehetőségek vannak még az együttműködésben, amely hozzájárulhat Szabolcs-Szatmár megye és a Kárpátontúli terület még eredményesebb fejlesztéséhez, a párt politikájának következetes, jó megvalósításához, a népeink közötti barátság elmélyítéséhez, — mondta befejezésül Mihail Voloscsuk, a Kárpátontúli Területi Tanács elnöke. ★ A delegáció csütörtökön délután a rakamazi Győzelem Termelőszövetkezetbe látogatott, ahol megtekintette a szakosított szarvasmarhatelepet is. További programjában újabb járások és városok szerepelnek. A szovjet tanácsi delegáció szombaton utazik el Saabolcs- Szatmárból, Marik Samtes
