Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-15 / 267. szám

4 «ÉELET-MAGYARORSZAC? ,§74. nove»(t>er «T*--------------------------4 I Újdonságok + Tudományos kutatások Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban Gépek sárban A? őszi és tél elejei idő» szak elsősorban azért teszi évente próbára az ekkor időszerű mezőgazdasági munkákban részt vevő gépe­ket, és működtetőiket, mert! ha több csapadék hull, egyre nehezebbé vélik mozgásuk a földeken, mégpedig annál in­kább, minél kedvezőtlenebb szerkezetű és fekvésű a ta­laj, Egymást követik a meg­csúszások, rosszabb esetben be (s ássák magukat a gé­pek úgy, hogy szinte moz­gásképtelenné válnak. Annak az összefüggésnek az alapján, hogy minél job­bak a tapadási — és ennek megfelelően a vontatási — viszonyok, annál nagyobb a tapadóerő, ami viszont szi­lárd testek között — mint a talaj és a gépek esetében is *— jórészt a futófelületek ér­dességétől függ. A gumiab­roncsok ismert felületi bor­dái minél nagyobbak, annál jobban segíthetik a kanasz- kodást a talajban. Különö­sen, ha középtől ferdén kife­lé haladó iránvba kéoezik ki őket egymástól különállóan, mert így valósággal öntisztí­tók is, Kinvomódik közülük a sár, ha úgy szerelik fel, hogy a „V” alakú bordák hegye a kerék felső részén előre, azaz a kerék forgási iránvában mutasson. Még hatásosabban kapasz­kodhatnak a talajba a felü­letből kiálló, ék alakú ka­paszkodó tüskék, amelyeket nálunk is felszereltek régen a vaskerekes traktorokra. Egyes országokban most tüs­kékkel ellátott gyűrű, vagy keréktárcsa formájában is­mét feltűntek, amelyek szük­séges esetben egyszerűen fel­szerelhetek. maid levehetők. Azzgl a megoldással is pró­bálkoznak, hogy csak akkor emelkedjenek -. ki. ». Jjfliy kodo tüskék az ágyazatukba ha megsüllyed az. egyáfrkéP' szokásos kiképzésű gumike­rék. Mégpedig olyan mér­tékben és addig, ameddig szükséges a megkapaszko­dáshoz, utána ismét vissza­húzódnak az ágyazatukba, elkerülve ezzel a felesleges talaj-- vagy útburkolat-szag­gatást. Változatlan önsúlynál, ter­he1 esnél és felületkiképzés­nél a földfelszínre felfekvő, vagyis a tapadó felület nö­velése csökkentheti a csú­szásveszélyt- A felfújható gumikerekeknél például azért írnak elő a szántóföl­dön haladáshoz alacsonyabb gumlnvomást. mert ennek betartása mellett a laposabb giimbbrtmcs lobban hozzá tud tapadni a földfelszínhez. Emiatt igyekeznek növelni a kerekek átmérőjét és mégln- kább a szélességét, amivel növekszik a felfekvő, megta­padó kerékfelületrész. Ugyanez érhető el # ket­tős kerekekkel, vagyis ha a meghajtott kerekekre, akár­csak ideiglenesen pótkereket szerelnek fel. A* eredeti ke­rékkel megegyező, és egyéb­ként pótkerékként használt kerekek helyett azért lehet előnyösebb az úgynevezett rácskerekek felszerelése, mert ezek önsúlya rendsze­rint kisebb, és a rácsfelüle- tük miatt különösen jól ka­paszkodhatnak a földfelszí­nen. Ezenkívül úgy is ké­szülhetnek. hogy bizonyos mértékig kisebb a kerekek­nél az átmérőjük, és így csak akkor érnek a talajfelületre, amikor valóban szükségesek, mert megcsúsztak, kezdik beásni magukat a kerekek. Szükségtelenül tehát nem riövelik a tapadást. Az psszkerékhajtás Is nagyon előnyös lehet többek között a csúszásveszély csökkentésére. Ekkor ugyan­is a teljes súly a hajtott ke­rekekre esik, és ezek na­gyobb talajfelületbe kapasz­kodnak. Ily módon előnyö­sebb az olyan pótkocsik és esetleges munkagépek hasz­nálata, amelyek kerekei gz erőgép erőleadó tengely- csonkjáról, vagy saját erő­forrásukból áttétellel meg­hajtást kapnak. Ez úgy oldható meg leg­egyszerűbben, hogy emeny- nyiben eltér az egyes kerék­párok mérete, kicserélik azonos méretűre és ezeket sebességváltóból kimenő erőleadó tengelyről kardán­tengellyel meghajtják. Mivel a jelértleg általáno­san alkalmazott jároszerke- jetejc közijl a lánctalpasnak 'yi^ynylag a legnagyobb a 'elfekvő felülete, esúszásve- ■'szetynef kétségtelenül a lánctalpas gépek használha­tók a legsikeresebben. Ezért követhető, ami már koráb­ban bevált a gabona aratá­sánál. h >v az erősen felá­zott talajú területeken a lánctalpas rizskombájnokat állítják a betakarítási mun­kába. Ami pedig már a jövő le­hetősége, a légpárnás gének, amelj’ek várhatóan a mező- gazdaságban is általánossá válnak, de minden bizony­nyal csak hos’zd idő múltán. A légpárnás gépek minde­nekelőtt azért Ígérkeznek előnyösnek, mert bármllven talajállapotnál szinte korlát­lanul képesek majd mozog­ni. K. I. A kukorica fuzáriumos fertőzése Napjainkban a fuzárium nemcsak a növénytermesz­tőknek okoz gondot. A rossz időjárás következményeként egyes penészgombák S fuzá­rium elszaparodtak és fertő­zik a kukoricát. Az idei őszi esős időjárás miatt a kukorica érése és betakarítása késik. Számol­nunk kell egyes helyeken a nagyobb volumenű fuzárium fertőződéssel. Mivel a beta­karításig erős éjszakai lehű­lések Is előfordulnak, a fu- záriummal fertőzött kukori­cában toxin Coki képződhet­nek. A fertőzött kukoricát az egészségestől elkülönítve kell tárolni. A fuzáriummal fertő­zött kukorica nem alkalmas ta­karmányozásra, főleg a ser­téseket veszélyezteti. ame­lyeknél hormonális zavaro­kat idéz elő. Főleg ott tud nasv problémát okozni, ahol iparszerű telepek vannak. Felmérést végeztünk a dimbrádi Petőfi Termelőszö­vetkezetben és a következő­ke* állapítottuk meg" Hatvan hektáron terme­lünk kukoricát a KITE rend­szerén belül. Vizsgáltuk a fu­zárium fertőzöttségét és ná­lunk a fuzáriumra legérzé­kenyebbnek találtuk az OSSK—218-at. A legkevésbé érzékeny az MVSC 580-as. Az MVSC 580-as még a leg­éretlenebb! A területen sok helyen víz áll. A esuhéleve- lek jól borítják a csövet, nem adnak lehetőséget a na­gyobb fertőződésre. A szárak (MVSC 5B0-as) szilárdan áll­nak, Olyan csövet, amely egyharmad részéig fertőzött lenne, az MVSC 580-as faltá­nál nem találtunk. Az MVSC 380-as 5—8 százaléka fertő­zött. a cső egvharmadáig. A fuzárium fertőzésnek meggá­tolásában sokat segítene a gyors betakarítás. A maga­sabb (S8-—30. százalék! víz­tartalom miatt a szárító ka­pacitása kétharmadára csök­ken Sok a törött szem is. amelv szintén a csapadékos ősz kcjvetkezménve Mivel a technológia végső Tépése a szárítás, így termelőszövetke­zetünk kedvező helyzetben van. mert saiát szárítóval rendelkezik. A fuzárjófo­xóz’sra leíérzékenvebbak a sertéset- és a baromfiak ezért a fny.árí,,mmal fertőzőt* kukoricát h’zómarba hizla­lására célszerű használni­Takács Bertalan, Dombrád, Petőfi Mg. Tsz. A Sőrszentmlhályi Állami Gazdaság üvegházi kertészetében ősszel és télen sem csökken a munka intenzitása. Néhány napja megkezdték a csiperkegomba szedését. A paprika és paradicsom után — melyből az idén több millió forint nyereség származott - most a gomba is jó jövedelmet ígér. Képünkön: szedik a gombát az üvegházban. (MTI fotó - Jászai Csaba felvétele) Zöldségtárolás pincében, árokban, prizmában A zöldségfélék táplálkozá­sunkban jelentős szerepet töltenek be, ezért igen fon­tos, hogy télen is minél na­gyobb választékuk álljon rendelkezésünkre. Ezért aki kartjében zöldségféléket is termeszt, ne sajnálja a fá­radtságot, igyekezzen belő­lük minél töhbet tátplni. Még a késő ősszel, fagyok előtt leiáectett;- jól-• kifejlett'-, paprikákat is néhány hétig eltarthatjuk, ha pincében kissé nedves homok között tartjuk. Száraz, jól szellőztethető, 1—5 C fokú pincében, vagy veremben tárolhatjuk ládá­ban, vagy polcokon a ká­posztát, tiszta, kissé nyirkos homok között rétegezve a karalábét, a sárgarépát, zel­lert, petrezselymet, téliret­ket, céklát. Alapos átválogatás után a gyökérzöldségek leveleit úgy távolítsuk el, hogy szárukból 1—2 cm-es csonk maradjon. Majd e részükkel kifelé for­dítva két sorban egymással szemben, vagy egy sorban a fal mellett űgv helyezzük el őket. hogy ne érjenek egy­máshoz. A sorra annyi ho­mokot szórjunk, hogy befed­je a gyökereket. A sorokat kb. méter magasságig cél­szerű készíteni. A káposzta feléket megtisztítva helyez­zük egymásra. A gondosan kiválogatott vörös- és fok­hagymát száraz, fagymentes helyen szétterítve, esetleg már fűzérbe kötve tárolhat- juk. A tél folyamán a zöldség­féléket jó néhányszor válo­gassuk át. nehogv a rothadó példányok az egészségeseket is tönkretegvék. Akinek nem áll rendelke­zésére pince, az árokba, vagy prizmába is tárolhat­Az árkot magas helven ké­szítsük, ahonnan a téli csa­padék majd könnven le­folyhat. Az árok félrn“ternyi széles és an cm mélv legven. s a kiásott földet az árok szélén döngöljük le. A ká­posztát, kelkáposztát, kara­lábét gyökérrel e<ynitt szo­rosan egymás mellé téve, a gyökérzöldségeket homokba rétegezve helyezzük az árok­ba. Maid az árok tetejét tiszta deszkával borítsuk le, s erre szalmát, kukoricaszá­rat rakjunk. Erősebb hideg őséiért, ézt még. 30—,40. cm ..ivastagi főiddel takarjuk. Az árkot'mindig csak fagymen­tes napon bontsuk ki, s egy­szerre nacvobb mennyiségű — egy-két hétre való — zöldséget szedjünk ki, majd utána rögtön gondosan ta­karjuk vissza, nehogy a be­tárolt zöldségek áthüljenek. Amennyiben prizmát ké­szítünk, ezt is magasabb helyre tegyük. Az alapja kh; méter széles legven. A föl- det simára alakítsuk ki, s középen egészen vé"ig he­lyezzünk el egv léc vagy deszka szeli őzorácsot. Ez- után jellegzetes prizma alak­ban tegyük rá a zöldségfélé­ket vagy a burgonyát. Végül a terményt úgy takartuk le 15—20 cm magasan földdel ho^v a prizma ge’-ince sza­badon maradion. Ide azon­ban tervünk egász-^ges ku- korjcakévéket, nehogy a prizma beázzon. A toynvmy befülledését, rothadását úgy kerülhetjük el. ha tes nnnoVon ezt eltávolítva Té1en gimd^san fiöveitek a hőmérséklet alakulását és amikor —C fokos fagy jf.Tor.fkezne. fél rn^^re nö- a prizma földtakqré- ,fát a cfpriueet iq horftpnk be földdel. A p]­kerüié^ére arouT-torj a felső gQrin pRH «g-voTr-n ő TnóT. yR«*V VÓVort v esőkul Vét méteren­k°nt köívpT.zünk el un. szel­lőző kfí ~tőf. A betárolt termén voVet többnvir0 márejus vádon a tarthatni el liven mádon A nvirmát csak eWor bnnt- suk ki. ba az <a<*4sz fn^rn^k- merm";ságet fel akarjuk használni. Marátok iaoácsaija GYÜMÖLCSFÁK ÜLTETÉSE A gyümölcsösnek kijelölt terület talajmunkáinak el­végzése után sor kerül az ültetésre. Felmerül a kérdés: az őszi vagy a tavaszi ültetés eredményesebb-e? Egyér­telmű a válasz: az őszi jobb, mert a téli hónapokban le­hullott csapadék, hó vagy eső, a talajt véglegesen megüle­píti, kitölti a gyökerek közöt­ti hézagokat, s a gyökereket körülveszi. Bekövetkezik a talaj és a gyökér közötti ter­mészetes állapot. Ehhez a fo­lyamathoz sok vízre és időre van szükség. így a beiszapo- lodott gyökerek a talaj ta­vaszi felmelegedésekor fej­lődésnek indulnak és alkal­masak lesznek a tápanyag felvételére. < Ezzel szemben a tavasszal ültetett oltványoknak, ha nincsen bőséges tavaszi csa­padék, kedvezőtlenebb a helyzetük. A gyökerek és a talaj között nem jön létre a kívánatos kontaktus (érintke­zés). A gyökérhez a rögök miatt nem tömődik a talaj. Ilyenformán a vizet, vala­mint a tápanyagot egy ideig nem tudja fölvenni. Ezzel szemben a felmelegedett le­vegő a fa kérgén, felbőrén keresztül vizet von el. Beáll­hat a fonnyadás. Ezt a hát­rányos helyzetet, csak öntö­zéssel hidalhatjuk át. A ta­vasszal ültetett oltványokban a nedvkeringés későbben in­dul meg. A tavaszi ültetés eredési százaléka a fenti okok miatt általában gyengébb szokott lenni az őszi ülte­tésnél. Miután a hajtások későbben indulnak fejlődés­nek, rövidebb lesz a növeke­dési idő is. Ne ültessünk viszont ősz­szel, ha a talaj arra nem al­kalmas. Különösen alkalmat­lan az agyag,- vagy agyagos talaj; ha Ültetéskor a sok eső miau elveszíti morzsálékos- ságát. Ne ültessünk ősszel akkor sem, ha az oltványok tűi későn, már a fagyok beállta után érkeztek. Ezeket az olt­ványokat vermeljük és á ver- melést szalmás trágyával ta­karjuk, illetve védjük* meg a téli fagyok ellen. A túl ké­sei ültetésre (december) az őszibarack és a dió gyökerei érzékenyek, illetve a fellazí­tott talajban megfagyhat­nak. OLTVÁNYOK kiszedése A VERMELÖBÖL Ültetés előtt az oltványo­kat ki kell szedni a vermelő­bői úgy, hogy a törzsük el ne törjön. Kihúzáskor közép- tálon fogjuk és magunk felé húzva „nem meggörbítve’’ emeljük ki. így a gyökere­ket borító földréteg meglazul és az oltvány könnyen ki­húzható. A kiszedett oltvá­nyokat megvizsgáljuk és a gyökérgolyvás, gvökérpené- szes oltványokat félretesszük. Csak annyi oltványt szed­jünk ki egyszerre, amennyit 1—2 ‘ óra alatt el tudunk ül­tetni. GYÖKÉRMETSZÉS Az oltványok gyökerét ül­tetés előtt űgv metsszük visz- sza. hogy a gvökérzetről csak a törött, zúzott, sérült, beteg részeket vágjuk le. az egész­séges részig. Rövidíteni a gyökereket ok nélkül nem szahad, mert minél navvobb gyökérrei ültetünk, annál biz­tosabb az p.-p'lés és az erő- telies kezdeti feitűdés. A metszlap mindig merőleges legyen (ne ferde), mert így kisebb sebet ejtühk, ami hamarabb gyógyul. Metszés­kor a vékonyabb gyökereket kíméljük. AGYAGPÉPEZÉS A pépezés kettős célú moz­zanat, mert egyrészt közvet­len talajt és nedvességet biztosítunk a gyökereknek, másrészt a gyökerek ideigle­nes fertőtlenítését és védel­mét is elvégezzük. Erre a célra a telepítés helyén, vagy a vermelő közelében nagyobb gödröt készítünk, vagy egy kádat süllyesztünk a földbe. Ebben vízzel agyagos föld­ből olyan pépet készítünk, amelv jól kenhető, illetve jól tapad. A vízben oldjuk fel előzőleg a gyökér fertőtlení­téséhez szükséges anyagokat. 100 liter vízhez adjunk 20 dkg higanyos csávázószert. Pajor ellen elegendő, ha ül­tetés után a gyökérfeletti ta­lajra hintjük a Basudont (1 evőkanálnyit) és azt seké­lyen a talajba kapáljuk. ÜLTETŐLÉC HASZNÁ­LATA A pontos telepítésnek nél­külözhetetlen eszköze az ül­tetőléc. A géppel forgatott területen az ültetéshez 120, a gödörásással forgatott terü­leten pedig 200 cm-es ültetőlé­cet használjunk. A léc két vé­gén és közepén készítsünk bevágást, ezek segítségével tudjuk ültetéskor a szükséges segédkarókat kicövekelni (a két végén). Ültetéskor a se­gédkaró közé helyezve a lé« középső pontja jelzi az ülte­tendő oltvány helyét. AZ ÜLTETÉS MÉLYSÉ­GÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA Igen fontos, hogy abba a mélységbe kerüljön az olt­vány gyökere a talajba, aho-i gyan a faiskolában volt, ki­véve a laza homoktalajokat, amelyekben’5—6 cm-rel mé­lyebben lehet ültetni. Kötöt- tebb és nyirkosabb talajok­ban a mélyre ültetett oltvány nem fejlődik kellőképpen, esetleg csúcsszáradásos lesz és elpusztul. AZ ÜLTETÉS KIVITEL»; LEZÉSE Az ültetést megelőzően az oltványokat külön művelet­ben kirakjuk az ültetés he­lyére. Az ültetést két ember végzi. Az ültetöléc középső bevágását a fa helyét jelző karóhoz illesztjük és az ül­tetőléc két végéhez segédka­rókat szúrunk. Ekkor a fa helyét jelző karót eltávolít­juk és kapával vagy ásóval akkora gödröt készítünk, amekkorában a gyökér kényel­mesen elfér. A gyökeret a gödörbe helyezve, az ültető­lécet a két segédkaró közé tesszük. Az oltvány gyökerét, miután az pontos helyére ke­rült morzsalékos földdel fé­lig betakarjuk. Az egyik ül­tető ember a törzset fogva az oltvány fel és le mozgatásá­val azt rázogatja, hogy a föld a gyökerek'közé is becsu­rogjon. A másik ültető köz­ben a földet folyamatosan húzza a gyökérre. Amikor a gyökér már nem látszik ki, az ültetőléc kiemelhető és a két ültető ember egyszerre, és egyenletesen megtapossa a földet. A gödör teljes behú­zásával az ültetőd befejezést nyert. Tavaszi ültetés eseté­ben az első betaoosás után a gyökerekre bőséges vizet ön­tünk (be’szanoliuk). s csak azután húzzuk be a gödröt. Inántsy Ferenc Pénzügyi Intézkedések a mezőgazdaságban Az energiahordozók világ­piaci árának az utóbbi évek­ben bekövetkezett tartós emelkedése indokolja, hogy a többi vállalathoz hasonló­an a mezőgazdasági üzemek termelési költéseiben is ér­vényesüljenek 1975. ianuár l-től a már meghirdetett új termelői árak. A Mirúszter- tanáei határozata alapján az ebből származó költségnöve­kedés döntő részét az álla­mi költségvetés kiegyenlíti. A mezőgazdasági üzemek 1075. évi energia-felhasználá­sának az áremelkedéssel ösz- szefüggő költségnövekedésre térítést kaonak. Ennek mér­téke az 1973. évi tényleges üzem- és tüzelőanyag fel­használás a'apján számított árkülönbözet összegéig ter­jedhet. Változatlanul jelentős se­gítség, hogy a behozott mű­trágyák, növényvédő szerek, fehérjetakarmányok világ­piaci árának emelkedését az állami költségvetés semlege­síti. Ezzel nyugodt gazdasá­gi feltételeket teremt a me­zőgazdasági nagyüzemek szá­mára. A termelékenvség növeke­dése. a ráfordítások nagyobb hatékonysága, a folyamato­san növekvő jövedelem le­hetővé tette, hogy 1975-től 10 százalékkal felemeljék a mezőgazdasági földadót és a termelőszövetkezeti jövede­lemadót. Az 1975. évi terv­feladatok megvalósításához — a tervben szereplő fej­lesztésekhez és személyi jö­vedelmek realizálásához — szükséges pénzügyi eszközök és jövedelmek így is rendel­kezésre áUnak maid. Az ál­lami gazdaságok által fize­tett nyereségadó a termelő­szövetkezeti jövedelemadó többletének megfelelő mér­tékben ugyancsak emelkeb dik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents