Kelet-Magyarország, 1974. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-15 / 267. szám

2- • mleívmXgya^orszaö Szovjet lakokban olvastuk PRAVDA fasiszta összeesküvések Olaszországban „Olaszországban legalább négy éve szakadatlanul tevé­kenykednek az aknamunkát folytató fasiszta szervezetek, amelyek a köztásrasági rend felszámolására és egy tekin- télyuralml' rezsim megterem­tésére szőttek terveket” — ír­ja a csütörtöki Pravdában Nyikolaj Prozsogin, aki ró­mai tudósításában hangsú­lyozza, hogy az összeesküvők tevékenységét egységes köz­pont irányította. Mint írja, ez az oka annak, hogy az összeesküvés leleplezése so­kakat, köztük a kormánykö- röket is arra késztette, hogy komolyabb figyelmet szentel­jenek a neofasiszta veszély­nek. i A Pravda tudósítója közli, | hogy Rómában nemrégiben a i demokratikus szervezetek ál- > tál rendezett sajtóértekezle- ' ten bemutatták az Olasz Partizánszövetség által ki­adott „Fekete könyv”-et az 1970-től 1974-ig elkövetett fasiszta bűncselekmények­ről. A Fekete könyv csak­nem 700 olyan bűncselek­mény és terrorakció tényeit közli, amelyeket ebben az időszakban követtek el szél­sőjobboldali elemek Rómá­ban. Mint a Pravda tudósítója írja, a köztársasági rend megdöntésére irányuló ter­vek újabb és újabb leleple­zésére válaszul a jobboldali körök igyekeznek kommu­nistaellenes kampányt ki­bontakoztatni, megpróbálják lejáratni a parlamenti rend­szert, A demokratikus körök jó­zanul értékelik a helyzetet és megállapítják, hogy Olaszországban megvannak azok az erők, amelyek képe­sek szembeszegülni a reak­cióval és szükség esetén visszaverni annak támadá­sait. A „Fekete összeeskü­vés” messze nvúló szálairól szerzett értesülések mindenki előtt kétségtelenné teszik az olasz reakció kapcsolatait a külföldi felforgató közpon­tokkal, arra ösztönzik a dol­gozókat, az összes baloldali, demokratikus erőket, hogy még aktívabban harcoljanak a jobboldali köröknek a par­lament határidő előtti fel­oszlatására irányuló kísérle­tei ellen, a kormányválság mielőbbi leküzdéséért, a köz- társasági rendszer megerősí­téséért — írja végezetül Nyi­kolaj Prozsogin. SZOCIALISZTYICSESZKAJA INDUSZTRIJA Izrael szélsőséges politikája „A Rabln-Perez kormány folytatja a csődbe jutott Meir -Dajan kabinet szélsőséges \ politikáját” -*■ állapítja meg csütörtöki, számában a Szo­cialisztyicseszkaja Indusztrija. Az SZKP KB lapja hangsú­lyozza, hogy a fegyverkezési hajsza fokozását, a hadigépe­zet átalakítását és az új hábo­rúra való erkölcsi-pszicholó­giai felkészülést az izraeli hi­vatalos személyiségek uszító nyilatkozatai kísérik. „Tel Aviv az utóbbi időben mindent megtesz azért, hogy elodázza a genfi békekonferencia fel­újítását. E militarista tévé. kenységgel párhuzamosan fo­lyik a megszállt arab terüle­tek „birtokbavételének” fo­kozása”. A cikk rámutat: a Rabin- Perez kormány jelenlegi, a békét veszélyeztető politikai irányvonala semmiben sem különbözik az Egyesült Álla­mok cionista szervezetei reak. ciós vezetőinek „közel-keleti programjától”. A Szocialisztyicseszkaja In­dusztrija hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok katonai­ipari komplexumának képvi­selői gazdasági és politikai tá­mogatásban részesítik Izraelt. „A forró háború cionista provokátorai szerint az Iz­rael és az arab államok kö­zötti béke vereséget jelente­ne, s ezért nemcsak támogat­ják Tel Aviv agresszív po­litikáját, hanem maguk pro­vokálják ki e politika folyta­tását”. A Közel-Keleten tartós és igazságos békének kell ural­kodnia — mutat rá a lap. — Ennek alapja az izraeli csa­patok teljes kivonása minden 1967-ben elfoglalt arab terü­letről, s a Palesztina! arab nép törvényes nemzeti jogai­nak biztosítása. „S minél előbb értik meg az izraeli ve­zetők ezt az igazságot, annál jobb lesz a béke ügye és Iz­rael saját nemzeti érdekei szempontjából”. KRASZNAJA ZVEZDA Amerikai—spanyol kapcsolatok A Krasznaja Zvezda csü­törtöki száma rámutat, hogy Madridban a katonai együttműködés perspektí­váit érintő amerikai—spa­nyol hivatalos tárgyalások most végétért első fordu­lójának részvevői megálla­pították „az álláspontokban mutatkozó lényeges eltéré­seket.” A lap véleménye szerint a felmerült nézeteltérések lé­nyege az, hogy „Madrid szemmel láthatólag nem akarja beérni az Egyesült Államok katonai és gazda­sági segítségével. A jelen­legi rezsim felül kívánja vizsgálni a Washingtonnal kötött megállapodások egész rendszerét, és a támaszpon­tokról szóló megállapodá­sokat egy átfogóbb katonai­politikai szerződéssel akarja felcserélni abból a célból, hogy emelje saját tekinté­lyét a NÁTO-országokban, amelyeknek közvéleménye bírálja a francoista dikta­túrát.” Az amerikai—spanyol tár­gyalásokat decemberben folytatják. „Az alkudozás tehát tovább folytatódik, de semmiképpen sem a spa­nyol nép érdekeinek meg­felelően, amely az ország te­rületén levő külföldi kato­nai támaszpontok megszün­tetése mellett foglal állást. Ez a lépés felelne meg a béke, a biztonság érdekeinek a Földközi-tenger térségé­ben és egész Európában” — írja végezetül a Krasznaja Zvezda. (Folytatás as L oldalról) kijáró tiszteletadással tör­tént fogadtatása olyan dip­lomáciai győzelme a Pa­lesztin Felszabadítási Moz­galomnak, amely önmagá­ban gyökeresen új helyzetet teremt a közel-keleti kon­fliktus legmélyebb gyökerét képező palesztin probléma politikai és diplomáciai meg­közelítésére. A tagállamok túlnyomó többségére különösen nagy benyomást tett Arafat beszé­dének az a nyomatékosan aláhúzott tétele, amely sze­rint a palesztin felszabadítók fegyveres harcát — a viet­nami nép példájára — össze­kapcsolja a polititkal és dip­lomáciai harccal. Természe­tesnek tekintik, hogy Arafat egy fegyveres felszabadító harcot folytató mozgalom ve­zetőjeként népének maximá­lis programját fejtette ki, de a nemzetközi diplomácia fó­rumán felajánlott „olajág”- gal is jelezte, hogy ebben a világhelyzetben lehetséges­nek tekinti nemzeti céljaik tárgyalások útján való meg­közelítését, a sok évtizedes konfliktus békés rendezését. Másfelől viszont megfigye­lők a gyengeség jelét látják A jelenleg hivatalos és ba­ráti látogatáson Jugoszláviá­ban tartózkodó magyar par­lamenti küldöttség, amelyet Apró Antal, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja vezet, a csütörtöki napot Macedó­niában töltötte. A delegáció délelőtt Szkopjéban, a Szob- ranye épületében megbeszé­lést folytatott a Sztbranye képviselőivel, délután pedig a tagköztársaság területén meg­tekintett egy vegyiipari kom­abban, hogy Izrael képvise­lője nem csak hogy azonnal visszautasította az olajágat, hanem ezt olyan hangnemben tette, hogy legfőbb pártfogó­ja, az Egyesült Államok szá­mára is kínos helyzetet te­remtett. Feltehetően éppen ez volt az izraeli kormány elsőd­leges célja: megnehezíteni Washingtonnak eddigi el­utasító álláspontja „fellazítá­sát” a PFSZ iránt, ami lehe­tővé tenné közel-keleti „köz­vetítő diplomáciájának” foly­tatását. ★ Jasszer Arafat, a Paleszti­na! Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nöke csütörtökön hajnalban helikopteren távozott az ENSZ NewYork-i székhelyé­ről, majd a Kennedy-repü- lőtc en várakozó különgépen Havannába repült. A havan­nai repülőtéren a palesztin vezetőt Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első 1 itkára, miniszterelnök, Raul Castro, a kommunista párt másodtitkára és máá kubai vezető személyiségek üdvö­zölték. Jasszer Arafat Fidel Cast- ro meghívására látogatott a kubai fővárosba. binátot és egy textilipari üze­met. Az országgyűlés küldöttsé­ge jugoszláviai vidéki körút­ja során szerda esie érkezett Szkopjéba, ahol ünnepélyesen fogadták. Megérkezésük után Blagoja Teieszki, a macedón szobranye elnöke díszvacso­rát adott magyar vendégei tiszteletére. A díszvacsorán a vendéglátó és Apró Antal po­hárköszöntőt mondott. A magyar parlamenti kül- döttség péntek reggel érkezik vissza Belgrádba. Pfotr Gyem cssv a Szovjetunió művelődésügy) minisztere Pjotr Gyemiesevet, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagját, a Központi Bizottság titkárát a Szovjet­unió művelődésügyi minisz­terévé nevezték ki. Gyemicsev 1918-ban mun­kásszülök gyermekeként a kalugai területen született. Katonai szolgálatának letöl­tése után befejezte tanulmá­nyait a moszkvai Mengyele- jev Főiskolán. Pedagógus­ként tevékenykedett 1945-ig, majd ettől kezdve vezető párttisztséget töltött be. Az 50-es években az SZKP moszkvai bizottságának tit­kára, 1960-tól pedig első tit­kára volt. 1961 októberétől az SZKP Központi Bizottsága titkárának, 1964-től az elnök­ség póttagjának, 1906-tól pe­dig a Politikai Bizottság pót­tagjának tisztét tölti be. Pjotr Gyemicsev a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának küldötte. Számtalan esetben vett részt a Szovjetunió és más országok párt- és kor­mányküldöttségeinek tár­gyalásain. A Szovjetunió művelődés- ügyi miniszterének tisztét 1960-tól a múlt hónapban bekövetkezett haláláig Jeka- tyerina Furceva töltötte be. Koreai jegyzetek (1,) Történelmi léc *e a sátorban Kísérőnk, a Koreai Nép­hadsereg őrnagya Keszontól velünk tart Panmindzson fe­lé. Közben, amig a Volgák végigzötyögnek a keskeny be­tonúton, elmondja, hogy a háború végén, a fegyverszü­neti tárgyalások előtt és alatt véres ütközetek dúltak itt minden négyzetméternyi te­rületért. Most, csodálatosan békés a táj, két oldalt rizs­földek, a vízzel árasztott táb­lákon eleven zöld palántaso­rok, helyenként még egyenge­tik a földet (pontosabban a kátyút), térdig vízben haj­ladozó parasztlegények és — lányok nagy csoportokban, brigádokban, körülöttük pe­dig — mint mindenütt má­sutt az ország rízsföldjein — színes zászlók és vörös transzparensek tucatjait len­geti a szél, feliratok, győzel­mi jelszavak és jelentések vi­rítanak üde tarkán a bokrok­kal, gyér ligetekkel szegé- lyezett tájban. Sofőrünk (fe­hér kesztyűben vezeti a feke­te Volgát), a háború alatt te­repjáróval barangolta végig ezt a frontszakaszt, ismer minden kanyart, követ, dom­bot; két barátunk és állandó kísérőnk Kim Szün Dzse és Kim Gjon Szu (mindketten a Koreai Újságíró Szövetség nemzetközi osztályának műn. katársai) ugyancsak sokad­szor látogat a fegyvermentes övesetbe. így hát azon sem nagyon csodálkoztak — ami­re mi éjszaka megütközve felütöttük a fejünket —, hogy huzamos ideig dörögtek az ágyúk valahol a közelben. Azt mondják, az ilyesmit megszokja a fül ezen a tájon. „Odaát”, ahova innét a dombról már átlátni, rend­szeresen „gondoskodnak” egy- egy éjszakai tűzijátékról. A sátor felé tartunk. Tűző napsütés, végtelen csönd, 30 fok 'ái’iíyékbán. Néhány kilo­métecrel á- 38. szélességi fok alatt, göndosan ápolt pázsitoá térségen, a szűkszavú fel­irattal ékes márványoszlop előtt fényképezünk. A majd­nem negyedszázada, 1950. jú­nius 25-én kezdődött háború végére (1951-től 1953 nyaráig tartó tárgyalások után) ezen a helyen tettek pontot a tár­gyaló felek 1953. július 27-én. A sátorban körülüljük az asztalt, ahol két éven át vív­tak kíméletlen szópárbajt egymással a delegátusok, mi­közben a domb alatt, puska- lövésnyire a tárgyalóasztaltól kézitusák, páncélos ütközetek folytak. Aki nem ismeri az 1950— 1953 közötti hadijaiénlésekből a koreai háborút, itt most alapos leckét kaphat belőle. Nem az a legfontosabb ebben a leckében, ami minden há­borús kiállítás közös vonása: a sok fénykép, írásos okmány fotója és a számtalan tárgyi emlék, hanem az, hogy egy kis nép (az északi országrész lakossága akkor alig haladta meg a tízmilliót), hogyan mér súlyos csapásokat a kitűnően felszerelt amerikai csapatok­ra. A koreai nép győzelmét segítették a szocialista orszá­gok. A tárlókban ott látni a magyar szolidaritás emlék­tárgyait és okmányait is. Az őrnagy meleg hangon köszö­ni meg a segítséget, amiért — mint mondja — mindig hálá­san gondolnak hazánkra, né- pünkre. Mielőtt elindulnánk a na­gyobbik táborba, a semleges övezetbe, ahol egymás mellett teljesítenek szolgálatot éssa- kiak, déliek és amerikaiak, mellettük a semleges megfi­gyelők katonái, az őrnagy négy, kemény kötésű katonát ad mellénk kísérőül. Néhány perc múlva a tár­gyalóterem padlóján konga­nak lépéseink. Az asztal egyik oldalán két évvel eze­lőtt az északiak, a másikon a déliek küldöttsége foglalt he­lyet, hogy a KNDK javasla- tai alapján megkezdjék a tár­gyalásokat a két országrész békés egyesítéséről. Üres a terem, félbeszakad­tak a tárgyalások. Kim ír Szén javaslatai a megbékélésre, a haza egyesí­tésére, a szétszakított csalá­dok közti kapcsolatok hely­reállítására akkor a világla­pok első oldalára kerültek. A déliek Írét év alatt zátonyra futtatták az eszmecserét. De nem az ügyet! Akárhol jár­tunk az északi országrészben — kiállításon, télszberi, gyár­ban, iskolában: .minisztériuhV. ban, kulturális intézmények­ben — mindenütt ez az egyik legfőbb beszédtéma: áz or­szág egyesítése. — Nincs két Korea! — bú­csúzik tőlünk az őrnagy a panmindzsoni látogatás után. — Túlról, az is a mi népünk. Ez a demarkációs vonal — kezével felemeli az asztalon végigfektetett feliér mikro- Convezetéket — csak addig marad a térképen, amíg az Idegen csapatok kivonulnak Dél-Koreából. .. Következik: Phenjani met­ró C“o1üma utca. . . Bertalan Lajos GERENCSÉR MIKLÓS: Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye " 28. önfeledt gyönyörködését súlyos kellemetlenség za­varja meg. Csizmája fel­törte a lábát, nem képes egy lépést sem gyalogolni, Arnheimben orvosi segít­ség után néz, és az orvos töprengés nélkül megálla­pítja: üszkösödésnek indult a lába, le kell vágni. Stan- csics eltökéli, inkább meg­hal, de akkor sem engedi amputáltatni a lábát. Két napon át jéggel borogatta, sikeresen. Csillapult a gyulladás, majd végképp elmúlt. Mégsem tanácsos gyalogolnia, így hét kényte­len szűkös tartalékpénzét vonatra költeni. Hasznát veszi viszont, hogy Utrecht, Leiden, Hága, Amsterdam érintésével gyorsan érke­zik Rotterdamba, ama ki­kötőbe, ahonnan a legsű­rűbb a járat Anglia felé. Mindenki azt tanácsolja ne­ki, okosabban teszi, ha előbb Londont nézi meg, de ő kitart eredeti szándéka mellett: Párizsba, minél hamarabb! Lelkesedését azonban le­hűtik a belga—francia ha­táron. Alaposabb ízelítőt adnak neki a rendőruralom mibenlétéről Lajos Fülöp emberei, mint amilyet a Habsburg-birodalom ha­tárőreitől kapott. Még ru­hája béléseit is kiforgat­ják, nem akar-e lázító ira­tokat csempészni a Francia Királyság területére. Végre aztán Párizsban van. Meg­keresi azt a Báthory neve­zetű élelmes férfiút, aki hivatásszerűen kalauzolja a világvárosba vetődő ma­gyarokat. Ez a Báthory ro­konszenves úr, nem akarja minden áron megkopasz- tani klienseit, sőt szívesen segít annak, akire ráfér. Stancsics Mihálvt is ilyen­nek ítéli. Kérleli, öltöz­zön más ruhába, nem kerül semmibe, hiszen ott van a lakásán mindaz a rengeteg drága ruha, amit nála- hagytak a mágnás világ­fiak, többek között gróf Teleki Sándor, az egykori kolozsvári kedves tanít­vány. Stancsics nem tágír a védegyleti posztótól, in­kább vállalja az előítéle­tekből származó hátrányt. Különösen két hírneves francia szerzőt szeretne megismerni: Ledru-Rollent és Cabet-t. Mindkettő műveit nagy tisztelettel ol­vasta, főképp Cabet-től az Itáliai utazás-t. Ledru-Rol­lent nem leli Párizsban, Cabet viszont szívesen fo­gadja. Bezzeg igaza lett a módosabb ruházatot ajánló Báthorynak. A nagyhírű francia író szerfölött meg­lepődik Stancsics láttán, és mindvégig lekezelően bá­nik vele. Jóllehet Stan­csics hibátlanul beszéli a franciát, de mégsem olyan könnyedén, ahogy a pergő beszélgetésben kellene. Ca­bet erre tüntetőén ajánl­ja, társalogjanak inkább latinul. Zavart kelt, hogy ezt viszont Stancsics be­széli könnyedébben. Cabet azzal tetézi balfogásait, hogy a magyar nyelv szak­értőjének adja ki magát és megkérdezi félig vadem­berként kezelt vendégétől, melyik elem a túlnyomó a magyar szókincsben: a la­tin, avagy a szláv? Stan­csics, aki sok éven át folyta­tott nyelvészeti stúdiumo­kat, nyugodtan feleli ékes latinsággal: természetesen, a magyar szókincsben a ma­gyar elem a túlnyomó. Vé­gül inkább derűsen, mint bosszankodva távozik a híres házigazdától. Elme­rül a párizsi és pá- rizskörhyékt műemlé­kek szemlélésében, a francia történelem emlé­keinek tanulmányozásában. Mégis, fő élménye és örö­me a magyar munkások­kal való, estéről estére is­métlődő találkozás a Däne­mark kávéházban. Elcso­dálkozik, amikor megtud­ja, milyen sok magyar mesterlegény dolgozik szer­te Párizsban, az pedig a legnagyobb lelki ajándék számára, hogy, honfitársai osztatlan megbecsülésnek örvendenek idegen ország­ban mind munkájuk, mind pedig iózan, becsületes ma­gatartásuk révén. (Folytatjuk) JUGOSZLÁVIA Apró Antal vidéki körúton

Next

/
Thumbnails
Contents