Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-11 / 238. szám

ÄM. ofttfflSer ff. «BÖST-MÄgTi.«©!«**» Demokratizmus a tervezésben Munkásművelődés a gumigyárban (3.) Irta: dr. Romány Pál, az MSZMP KB Területi Gazdaság* * fe[tesztem Osztály vezetője A IV. ÖTÉVES TERV utolsó évének előirányzatai elkészültek, megvitatá­suk, végső formába öntésük ezekben a he­tekben folyik. Az 1975. évi terv kialakításá­nál természetesen csak becsülni tudják a tervezők a bázisidőszak, azaz az idei terv teljesítésének eredményeit, a népgazdaság 1974. évi zárszámadását, amely egyben a ki­induló adatait képezi a jövő évi tervnek. Hasonlóan csak a tervezett eredmények ve­hetők számításba az 1975. év végére is, ahon­nan az új ötéves terv indul. Közben pedig előrehaladott szakaszba jutott az 1976—1980. évre szóló népgazdasági terv feladatainak meghatározása is. Számos olyan beruházás folyik az országban, amely az 1970-es évek végén lép be a termelésbe, azaz ötödik öt­éves tervünk mint új termelőkapacitással számolhat majd vele. Amíg a következő ötéves tervre vonat­kozó törvényjavaslat az országgyűlés napi­rendjére kerülhet, még sok munka van hát­ra. Számos tényezőtől függ az, hogy milyen terv alakítható ki. A következő középtávú tervidőszak kialakításában fontos szerepet játszik — többek között — a IV. ötéves terv teljesítése és az új tervidőszak céljainak ki­alakítási módja a megyében, a városokban, a vállalatoknál és a szövetkezeteknél. Az elmúlt három év eredményeit és gondjait jól ismerjük. Nem egyszer értékel­te a munkát a párt Központi Bizottsága és rendszeresen megvonta a népgazdaság fej­lődésének mérlegét a kormány, illetőleg az országgyűlés. Az alapos vizsgálatok évről évre jelentős haladásról adhattak számot, de megállapították az elmaradásokat is. S mind­ezt intézkedések követték. Az 1973 és 1974. évi széles körű béremelés, a nagyvárosokban folyó lakásépítés központi forrásokból való pótlólagos támogatása, számos jogi és köz- gazdasági szabályozás általánosan ismert. Több korlátozó intézkedést is kellett hozni a gazdasági élet szabályozására. Központi — együttes miniszteri —- enge­délyhez kötötték például a nem termelő lé­tesítmények, az irodaházak, a vállalati üdülők és hasonló épületek beruházásának megkez­dését, szabályozták az állampolgárok által építhető lakások, építmények nagyságát, stb. Az említett korlátozó intézkedés alapján a beruházóknak engedélyt kellett kérniük, s közel 100 kérelmet — többségében új iroda­házak építésére — a központi szervek eluta­sítottak. Az említett példa is mutatja, hogy a kormányzati Szervek következetesen mun­kálkodnak a kedvezőtlen jelenségek vissza­szorításán, s egyidejűleg azoknak a folyama­toknak az erősítésén, amelyek gazdasági fel­adataink teljesítését eredményesen segíthetik. (1 ASONLÓAN JÁRNAK el taná­csaink, amelyeknek a tervidőszak ideje alatt — a tanácstörvény alapján — ki­bővülték jogaik és kötelezettségeik a terü- Setükön folyó gazdasági munkával összefüg­gésben is. Közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy a területükön működő gazdasági szer­vezetek tervszerűen működjenek, eredmé­nyesen gazdálkodjanak, tekintet nélkül arra, hogy azok tanácsi, vagy állami vállalatok] mezőgazdasági vagy más szövetkezetek. Tes­tületi üléseiken, szakigazgatási szerveik mun­kája nyomán szintén az éves feladatok ered­ményes teljesítéséről adhattak számot, per­sze nem kevés gondról, valamint hibáról mulasztásról is. Ezek jórésze, az esetek több­ségében olyan, amit helyileg, sőt csakis he­lyileg lehet megoldani, az elmaradást fel­számolni. , múlik tehát azon. hogy a mostani »tévés tervidőszak hátralévő öt negyedévé­ben. valójában az 1975-ös évben mi történik a tervszerű gazdálkodás, a termékek minő­segének javítása, a jobb üzem- és munka- szervezés és más ismert feladat teliesítése érdekében. És nemcsak ebben a tervidőszak­ban. hiszen -több tanács állapított meg a kö­zelmúltban olvan elmaradást, amelv a kö­vetkező tervidőszak munkáiét is hábvUtatía ha nem szüntetik meg az előttünk lévő idő­ben. Elegendő utalni azokra a beruházási el­maradásokra, amelyek a szakmunkásképzési feladatokat, a közoktatást, a lakossági szol­gáltatásokat, vagy más ellátási területet érin­tenek. Az 1976-tól induló ötéves terv nyil­vánvalóan számol ezek terv szerinti megva­lósításával, így tehát hátránnyal indul az a város, vagy megye, amely az elhúzódó ki­vitelezés, vagy hiányos előkészítés miatt ter­vezett kapacitásait nem hozza létre. Lénye­gében tehát a következő ötéves terv sikeres teljesítése érdekében is szükséges a jelenlegi tervben előírtak hiánytalan teljesítése. A másik fontos feladat a következő öt­éves fejlesztési tervnek a jó kialakítása, amely a megyékben, a vállalatoknál szintén kezdetét vette. A tervező szervek már hosz- szabb ideje foglalkoznak az 1976—80-ra ter­jedő időszak gazdasági fejlődésének megter­vezésével. Megyénként és városonként szám­ba vették a népesség összetételét, ismerik a munkába lépő és a nyugdíjkorhatárt elérő korosztályok nagyságát, tájékozódtak a ki­termelhető ásványvagyonról, a termelés, a közlekedés, a kereskedelem és más ágazatok bővítésének szükségleteiről. 11 EGKEZDÖDÖTT AZ IGÉNYEK ÉS A ^ LEHETŐSÉGEK egyeztetése, megin­dult a vállalatok fejlesztési elgondolásainak kialakítása. Nem kezdődött még el — ért­hetően — az üzemi kollektívákkal való tár­gyalás, a tervek egyeztetése, hiszen jóvá­hagyásra alkalmas tervek még nincsenek, nem lehetnek. Ez a termelőüzemekben ter­mészetes, hiszen a piaci értékesítési lehető­ségek és sok más kérdés még tisztázásra vár. Ahol lehet, mielőbb nyilvánosságot kell adni a tervezésre kerülő feladatoknak; ilyen például a város- és községfejlesztés, a la­kossági ellátás. Csak akkor várható kellő összhang, az érdekeltek részéről való egyet­értés, ha a fejlesztési elgondolások kiala­kításában is széles körű az egyeztetés, ha kellő mértékű az elgondolások megvitatása, minél teljesebb a tervezés nyíltsága. A sokoldalú demokratikus előkészítés mellett is hangsúlyozni szükséges, hogy az elgondolások csak előzetesek, a törekvés irá­nyát jelzik és nem tekinthetők még kész tervnek. Mégis ott járnak el helyesen, ahol az érdekeltekkel ezekről tanácskoznak, vé­leményüket kérik még mielőtt a testületek a különböző fejlesztési terveket fölötte« szer­vekhez előterjesztik, illetve hivatalosan el­fogadják. Ez lehetővé teszi, hogy a dönté­sek előtt több változatot megvizsgálhassa­nak, sőt a megfelelő döntésre jogosult szerv elé is alternatív javaslatok kerülhessenek. Ez a metódus segíthet abban is, hogy a ren­delkezésre álló fejlesztési alapokat ésszerűen használják fel, adott esetben ugyanabból az összegből több égető feladatot oldhassanak meg. Jelentős fejlesztési forrás lehet nem­csak a lakosság hozzájárulása az elgondolá­sok megvalósításához, hanem javaslatai, ész­revételei, vagy éppen a sorrendiségre vonat­kozó elgondolásai is. Különösen nem nélkü­lözhető ez a településfejlesztésben és más olyan területen, amelyben közvetlen érde­keltsége van a lakosság valamely részének. Sok tapasztalat utal arra, hogy a tervek megvalósítása is reálisabbá válik, ha annnak kialakításában részt vehetnek az érintettek, azok, akiket a tervezett fejlesztés szolgál, vagy akiknek azt meg kell valósítaniok. y ALOJÁBAN tehat a tervező * MUNKA nemcsak a tervező szervek­ben, az Országos Tervhivatalban, az Állami Tervbizottságban, tervosztályokon folyik, ha­nem — ahogyan minden család tervez — terveznie kell a nagyobb családoknak, kö­zösségeknek a maguk területén. Mégpedig úgy, hogy közben kellő erőt fordítsanak a jelenlegi időszak feladatainak teljesítésére, a negyedéves, a fél éves, az éves gazdasági programok megvalósítására, hogy minél jobb alapot, előnyösebb „kezdősebességet” bizto­sítson minden üzem, teleoülés, járás, megye, az új következő középtávú tervidőszak indu­lásához. A párttitkár l~J ogyan szerepeltek a „fiaim”? Ezt kérdez­te tőlem Sanyi a gyár egyik alapszervezetének titkára, s elegáns mozdulattal kinyitot­ta a kivénhedt, sokat szol­gált, agyonnyúzott, de még mindig guruló Warszava ajtaját. A fiai, báttyai, né­melyik az apja lehetett vol­na. Keze alatt dolgoznak, ő a művezetőjük, némelyik­nek tanítómestere kétsze­resen is. Úgy is mint párt­titkár, úgy is mint műveze­tő. És nem is szólva a fegy­verforgatásról, mert Sanyi munkásőr is. Ott valami pa­rancsnok féle beosztása van E íehetközben mesélt Csa' igv munkaköpenybe ült jda a volán mellé hogy „bedobjon” a városszéli gyárból a centrumba. Nem panaszkodott, de amikor el­mondtam, milyen stramm „srácai” vannak, kissé büsz­kén megjegyezte. Köze van hozzájuk. Egyik-másik párt­bizalmi is, nagykezű, olajos- tenyerű, de melegszívű la­katos, s nem azt kérdezik ezek a fiúk, miért kell bejön­ni szabadszombaton, hanem mit kell csinálni. így szede- lőzködtek össze akkor is, amikor úgy döntött a párt- szervezet, hogy kommunis­ta műszakot szervez egy vá­rosperemi óvodáért. Ők állították össze az óvo­da ajtóit, ablakait, felszerel­ték, szabad idejükben baba­házat. libikókát csináltak kis székeket játékokat. Ot' volt velük Sany> is. a fia álon is őszülő párttitkár Sanyi itt született a Bujto­son, itt cseperedett fel. Ez a város a mindene, el nem moz­dulna sehová. Igaz, mosta­nában már fáradtabb, mint néhány évvel ezelőtt, de ki­tart. Valahogy így mondta, míg a Warszavát ösztökél­te: „Talán még van ben­nem négy évre elegendő ambíció.” Megkapott a mon­data, elgondolkoztatott. Sanyi elfáradt. Ezt érez­tem szavaiból. Vajon mérle­gelik-e majd ezt, ha oda áll a párttaggyűlés elé, hogy számot adjon négy eszten­dő munkájáról? Lesz-e elegendő ambíciója, ha úgy dönt az alapszervezet, hogy bizalmat kap? Mérlegel­nek-e? Mert mérlegelni kell. Egy olyan kommunistá­iéi, pártmunkásról van szó, aki erejét, lelkiismeretét ál­dozta mindig a köz érdeké­ben, s ő meghúzódott szeré­nyen hátul. Ha úgy dönte­nek, hogy maradjon a párt- szervezet élén. akkor azon kellene elgondolkodniuk a? Uetékeseknek. hogy mentsél íel más pártmegbízatása alól. „Gondolkodtam mái ezen. csak nem tudok dön­teni, melyiktől váljak meg.” Ebben is segíteni kell Sa­nyit. Frissítést akar a veze­tésbe, Uj erőket, fiatalokat Tanul a Haladás brigád Hogyan vélekedik a tanu­lás szükségességéről, lehető­ségeiről egy gumigyári bri­gád? Válasszon az ember kilencven szocialista, illetve ezért a címért küzdő brigád közül. László Géza gyárrcszleg- vezető is eltöpreng, a tanács­adás előtt: — Talán a laktexkeverő üzemben a Haladás brigádot látogassa meg. összeszokott és összetett társaság. Talál náluk betanított munkásból lett művezetőt, olyat is, aki mostanában, negyvenen túl fejezte be az általános isko­lát, van egyetemre készü­lődő fiatal szakmunkásuk és olyan is, aki semmiképp nem akar tanulni. Hatféle kész és húsznál több félkész keveréket állí­tanak elő ebben az üzemben, diszperziókat, emulziókat, szappanokat és még sok egybet. A munka az anyag- mozgatás korszerűtlen mód­szerei miatt egyrészt fizi­kailag igen megterhelő, más­részt rendkívüli technoló­giai fegyelmet igényel, és mivel egy sereg más üzem számára készítik keverékei­ket, ha hibáznak, az szinte az egész gyáron végigsö­pör. De nemigen hibáznak, amit mi sem bizonyít job­ban, hogy az idén a Haladás brigád harmadik helyen végzett a gyári munkaver­senyben, a szocialistabrigád- mozgalomban immár az ezüst fokozatot érték el. A Szuvercsák Mária bri- gádvezető-helyettes által mintaszerű pontossággal ve­zetett naplóból kiderül, hogy 1970 óta dolgoznak .együtt , tizenhármán, csak­nem : változatlan összietétel- bení> -íc> •■'nTTfpv­— Azért ne tagadjuk le, hogy voltak válságok — pi­rul bele Bodnár Miklós, a brigád 28 éves vezetője. — Két ízben is majdnem fel­oszlottunk. „Semmi értelme az egésznek, ugyanakkora a borítékunk, mint a többiek­nek” — gyakori volt eleinte az ilyen vélekedés. Aztán gyorsan változott a hangu­lat. Két év múlva már egy­hangúlag kizártunk két ok­talanul zúgolódó brigádta­got. Nem telt el még egy év, látniuk kellett, hogy anyagi­lag is, szakmai tudásban is leszakadnak tőlünk. Kérték a visszavételüket. Hosszas fontolgatás után, de megsza­vaztuk a kérést, azóta mun­kában, társadalmi munká­ban, továbbképzésben, ta­nulásban egyaránt a leglel­kesebbek közé tartoznak. Csak arra kértek, el ne áruljam, hogy ők „bünte­tett előéletüek.” Saját büntetését viszont nem titkolja el Bodnár Mik­lós. Az történt vele ugyanis. behozni. „Vannak itt olyan lakatosok, esztergályosok, marósok, akik a pártvezetés­ben is helyt tudnak állni. Csak számítani kell rájuk. Mi neveltük őket, itt tanul­ták a szakmát, a mestersé­get a kezünk alatt. Itt lettek a párt tagjai is.” Azt is mesélte, nem csak az alapszervezet párttitkára, tagja a vállalati csúcsveze­tőségnek. Agitpropos. Kezd­te magyarázni az oktató-ne­velő munka gyenge pontjait, mire kell jobban koncent­rálni a jövőben. „Éppen a napokban tárgyalta a csúcs­vezetőség az oktatási tervün­ket. Óriási a javulás. Meg­nőtt a tekintélye a pártokta­tásnak. Siker, hogy ma már fizikaiak is jelentkeznek az esti egyetemre. Közülük biz­tosan nevelődnek majd új gitpronosok. Nagv szükség esz rájuk a gyárban. Ezt a nunkát javítanunk kell.” És sorolta, miiven teendők van­nak a munkásművelődésben az ingázók segítésében. Nem sajnálni és sajnáltat- ni akarom Sanyit. Inkább felfigyelni egy jelenségre, ar­Változatlan összetétel­ben Egy kizárás háttere ♦ Ki kap bizalmat? hogy kizárták a KISZ-bőL Nem mindennap fordul elő ilyesmi egy szocialistabri- gád-vezetővel. A KlSZ-szer- vezet tekintélyét, határozott­ságát bizonyítja, noha ez esetben talán túl szigorúak voltak. Bodnár Miklós fia­talon lett brigádvezető, küzdött a feladattal. A ta­nulásban is személyes példá­val akart előljárni, kárpi­tos szakmunkás lévén elvé­gezte a faipari technikumot, már mint férj és két gyer­mekes apa. = Mindehhez öt évig albérletben laktak, ok­tóber 5-én költöztek be első önálló lakásukba. Bizony a KISZ-t elhanyagolta köz­ben, még a bélyeggel is el­maradozott. Kizárták. Bánt­ja a dolog, látszik rajta. De az is, hogy nem fejezte be még kapcsolatát a mozga­lommal. * Mráz János bemérő és Kun István gépkezelő már mahol­nap felnőtt sorba lépő gyer­mekek szülei. Mráz János fe­lesége itt dolgozik a kem­pingüzemben, két nagyobb gyermeke itt szakmunkásta­nuló. Ők ketten tavaly szán­ták rá magukat, hogy befe­jezzék az általános iskola hi­ányzó nyolcadik osztályát. — Szégyelltük magunkat a többiek meg otthon a gye­rekek előtt is — csóválja de­resedé fejét Kun István. Nekem a hetedikes kislá­nyom segített befejezni a nyolcadikat. — Nem arról van sző, hogy nem tudtam volna elvégez­ni továbbra is a munkámat a hiányzó nyolcadik osztály--------;---------------------------------------7-----­ra, hogy vannak elfáradt elv­társaink. Róluk gondoskodni illik, gondoskodni kell. Ez is káderpolitika. Könnyebb munkára, erőgyűjtésre, hogy később újra, talán még ne­hezebb és fontosabb poszton „bevetésre” kerüljenek. Sok­szor elmondtuk már, hogy a „terheket” jobban meg kell osztani, s akinek sok van a vállán, abból levenni, s másokat megbízni. Van rá­termett emberünk. Csak az a hiba, hogy sokszor a bű­vös körben mozgunk és vá­logatunk, nem tekintünk ki, nem keresünk új arcokat, új embereket. Ragaszkodunk a régihez, a megszokotthoz, azt képzeljük, hogy a pártmun­kát csak ő, kizárólag csak ő tudja elvégezni megfelelően. A túlterhelt nem szól, nem apellál, nem ellenkezik, mert nártszeriUlennek tartja. Va­jon medd''’” Oondolkndnnk-e erre Sanyi esetében? Illik gondolni. Kötelességünk egy­másra ügyelni, vigyázni. „Ta­lán lesz még elegendő ambí­cióm négy évre”. Farkas KSüaa&u nélkül — tűnődik el Mráa Janos. — Le aaogy tóoo„ mint huszonöt év kihagyás­sal újra iskolapadba kerül­tünk Kun Pistával, mintha egy harmadik szemünk nyílt volna. Azon vettem ész­re magam, hogy történelem­óra után másképp figyelem a tv-híradót, keveréskor ké­miai képletek jutnak eszem­be a gyárban. Megmozdult a világ körülöttem. Ha nem 2,8-ra sikerült volna az átla­gom, isten bizony nekivág­nék a szakközépiskolának. — Jó nektek — véli Szu­vercsák Mária. — A felesége­tek helytállt, amíg tanulta­tok. Én mint a műhelybizott­ság nőfelelőse tudom, hogy mennyivel nehezebb, szinte megoldhatatlan az asszo­nyok, anyák helyzete, ha ta­nulni akarnak. Erre nagyon figyelni kellene. A gyári lét­szám 60 százaléka, a gumi­gyártó szakmunkásoknak pedig 80 százaléka nő. Szo­morú ellentmondás, hogy a továbbtanulásba mégis ösz- szehasonlíthatatlanul keve­sebben kapcsolódhatnak be, mint a férfiak. — Csaknem az egész bri­gád törzsgárdista, kivétel nélkül részjegyesek — ösz- szegez művezetőhöz illően Gyurján Ilona. — És ennek a gyárhoz való kötődésnek az egyik leglényegesebb okát abban látom, hogy a terme­lés megszervezése szünet nélkül a szakmai műveltség gyarapítására ösztönöz. Bizal­mat kap, akiben látják a tu­dásvágyat. Ezt nem csak azért mondom, mert alig, hogy elmúltam húsz éves, művezetői megbízást kap­tam, a technikusi képesítés megszerzése után. Mit mond­ják? Nem volt könnyű, d« el sem kezdtem volna, ha nem érzem magamban biz­tosan a szándékot, hogy foly­tatom. Most a szükséges szakmai szint elérése után marxista középiskolával folytatom, tagja vagyok a KISZ kulturális bizottságá­nak, és némiképp elkeserít; hogy a tágabb értelemben vett kulturálódás lehetősé­gei meg sem közelítik s szakmai művelődését. Ez azonban már újabb történet. (Folytatjuk.) A. Szabó János Az illetékes válaszol BÓDÉ Nyírbátor város főteréről készített fényképfelvétellel illusztrált cikk alapján 1974. október 3-án közegészségügyi ellenőrzést tartottunk a vá­rosi tanács illetékes vezetői­vel. Ennek alapján intézked­tünk, hogy a postaépület előtti tér talajegyengetése megtörténjen, illetve a ma­szek trafikos és cukorkás- bódé jelenlegi helyéről el­kerüljön és az ott lévő sze­méttárolót felszámolják. Dr. Papp Piroska állami közegész'égü'”d- járvánvügvi felügyelő Nyírbátor GAZ 1974. szeptember 18-án „Gáz nincs’” című cikkben Nyírbogát község pébégáz- ellátását tették szóvá. Kö­zöljük, hogy az egyetlen pé- bégáz termelőüzem, a hajdú- szoboszlói karbantartási munkák miatt előrelátható­lag 3—4 hétig nem termel és a GOV tájékoztatása szerint a külföldi partnerek sem Hidják egyelőre biztosítani a szükséges gázmennyiséget. Így lényeges javulás a oébé" gázellátás terén csak egy­két hónap múlva várható. Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat Hajdúszoboszló Jt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents