Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-11 / 238. szám

1 KELET-MAGYARORSZÄ« 1974. október US ' ­Külpolitikai kommentár Munkaebéd Washingtonban Florakisz nyilatkozata a görög helyzetről Indokína ma és holnap A washingtoni országos sajtóklub hagyományaihoz tartozik, hogy „munkaebéd­re” invitálják az Egyesült Államokban tartózkodó kül­földi államférfiakat vagy neves közéleti személyisége­ket. A szokásosnál jóval élénkebb érdeklődés övezte a legutóbbi „sajtóebédet”, ugyanis a meghívott vendég egy szocialista országot, a Lengyel Népköztársaságot képviselte. Edward Gierek személyében Ford elnök első ízben fogadott szocialista or­szág oártvezetöjét. s ez a kö­rülmény még inkább fokozta az amerikai újságírók kíván­csiságát. A LEMP KB első titkára a „sajtóebéden” hangsúlyoz­ta, hogy mostani találkozója Ford elnökkel szervesen il­leszkedik a kelet—nyugati enyhülés folyamatába. A lengvel—amerikai együttmű­ködés kiszélesítése tovább javítja a nemzetközi lég­kört, amelynek kedvelő vál­tozását a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tainak megj avulása váltotta ki. Edward Gierek hétfőn kezdte meg egyesült álla­mokbeli látogatását, s szerda este az amerikai-lengyel kapcsolatok közös elveit rög­zítő nyilatkozat ünnepélyes aláírásával lezárult a látoga­tás első szakasza, befejeződ­tek a hivatalos tárgyalások. Az államfőnek kijáró fogad­tatás, majd a tárgyalások ba­(Folytatás az 1. oldalról) Művelődésükről szólva Gu­lyás Emilné dr. elmondta: iskolázottságuk tekintetében elmaradnak a lakosság többi íidegétől. Az itt élő cigány­lakosok 35 százaléka írástu­datlan, 12 százalékuk végzett általános iskolát, 1,8 száza­lékuknak van szakmunkás­bizonyítványa és csupán 0,2 százalékuk érettségizett. Az általános iskolába való beiratásuk 100 százalékos, kedvezőtlen viszont, hogy a beiratkozottak 63 százaléka nem jut tovább az alsó tago­zat elvégzésénél. Megyénk­ben 53 cigányosztályban 1187-en tanulnak és a tapasz­talok azt mutatják. hogy ezekből az osztályokból ki­sebb a lemorzsolódás és ke­ráti jellege — amelyet a varsói kommentátorok külön is hangsúlyoztak — tanúsí­totta, hogy az új amerikai kormányzat folytatja a ke­let—nyugati kapcsolatok el­mélyítésének, kiszélesítésé­nek politikáját. A Ford—Gierek-tárgyalá- sok, az elvi nyilatkozat, csakúgy, mint a két ország képviselői által aláírt hét tu­dományos-műszaki együtt­működési megállapodás jel­zi, hogy valóban nagy lehe­tőségek kínálkoznak a fej­lett tőkés országok és a szo­cialista közösség államai kö­zötti kapcsolatok bővítésére. A lengyel—amerikai kap­csolatok javulása nem csu­pán a két országot érinti, ha­nem fontos eleme a nemzet­közi enyhülésnek is. Bizo­nyára az sem véletlen, hogy az amerikai sajtóban olyan hírek terjedtek el, hogy Leonyid Brezsnyev és Ford elnök esetleg még az idén találkozik. Az eredeti tervek szerint az SZKP főtitkára jö­vőre látogat az Egyesült Ál­lamokba. Jólértesült ameri­kai források arra utalnak, hogy a stratégiai fegyver- korlátozásról folyó szovjet— amerikai tárgyalásokon elő­rehaladás történt, így Kissin­ger amerikai külügyminisz­ter október végi moszkvai lá­togatása esetleg fontos fej­leményeket hozhat, amelyek indokolttá tennék Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford korábbi találkozóját. vesebb a hiányzás. Fontos feladat a cigánygyerakek ál­talános iskola előtti előké­szítése, amelyben jó eredmé­nyeket értek el a négy éve működő hodászi cigányóvo­dában, Ibrányban és minden bizonnyal hasonlóan jó ered­ményeket mutatnak majd fel a nemrég Mátészalkán lé­tesült óvodában is. A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága titkárának vi­taindítóját követően Láncéi János, a Mátészalkai Városi Tanács elnöke beszélt a vá­rosban élő cigánycsaládok helyzetéről. A vitát követően a vendégek városi körútra indultak, megtekintették a cigányóvodát, az elmúlt években felépített új laká­sokat. Harilaosz Florakisz, a Gö­rög Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára a kedden létrejött egye­sült baloldal elnevezésű vá­lasztási szövetséget olyan po­zitív lépésként értékelte, amely fontos szerepet játsz­hat az ország politikai életé­nek fejlődésében. Florakisz az ADN hírügy­nökség athéni tudósítójának adott nyilatkozatában rámu­tatott: „Úgy véljük, hogy ez a választási szövetség olyan konkrét akcióprogramot tűz maga elé, amely túlmutat a választásokon.” Hangsúlyoz­ta, hogy a választásoknak az amerikai uralom alóli felsza­badításért, valamint a de­mokratikus szabadságjogok biztosításáért vívott népi harc kiindulópontját kell képezni­ük. A Magyar Vöröskereszt Sza- bolcs-Szatmár megyei veze­tősége mellett működő csa­ládvédelmi csoport szervezé­sében bölcsődei ankétot ren­deztek Nyíregyházán az Ut- törőház nagytermében októ­ber 10-én délelőtt. Az anké- ton jelen voltak megyénk öt­venkét bölcsődéjének ve- vezetői, szülői munkaközös­ségek elnökei, gyermek­szakorvosok, vöi oskeresztes aktívák, városi, és járási ve­zető óvónők. „A bölcsőde és a csalód kapcsolata, ebben a vöröskereszt szerepe” címmel Ortutay Zsuzsa, a Magyar Vöröskereszt alel- nöke tartott előadást. A gyerekről való gondos­kodás igen fontos szerepet tölt be életünkben — kezdte beszédét az előadó. Ezért is tartjuk na­gyon fontosnak a mai an­kétet, ahol a gyerek születé­sétől három éves koráig, fel­vetődő problémákról beszé­lünk. A gyermek életének, emberré vallásának ez a leg­döntőbb korszaka. Itt kez­dődik a nevelődése. Hazánkban az első bölcső­de 122 évvel ezelőtt alakult. Azután sokáig alig létesül­tek bölcsődék. Tömegmére­tekben a modern kor hívta életre a bölcsődéket. Ennek oka, hogy az ipari állam egy­re jobban bevonja az anyá­kat a termelésbe. így szűk ség van a szülőket bizonyos ideig helyettesítő, segítő in­tézményre. A család kisegí­tőle a bölcsőde. További fej - lődésükről: 1938-ban har­A rendkívüli állapot meg­szüntetésével kapcsolatban Florakisz elmondotta, hogy ez már régóta esedékes in­tézkedés Volt. Hangsúlyozta, hogy mindazonáltal még egy sor nyitott kérdés van. Flo­rakisz többek között kiemelte az állampolgárság visszaadá­sát mindazoknak a hazafi­aknak, akiket a katonai jun­ta fosztott meg állampolgár­ságuktól. „A rendkívüli állapot meg­szüntetése azonban nem vál­toztat azon a tényen, hogy a junta apparátusa még min­dig tevékenykedik, a junta főkolomposai még szabadlá­bon vannak” — mondotta Florakisz, majd megállapí­totta: „A görög nép még nem érzi azt, hogy végleg meg­szűnt volna a múlt visszaté­résének veszélye.” minckét bölcsőde működött ezer gyerekkel. 1980-ban 816 bölcsődét közel 29 ezer gyer­mekkel tartunk számon. Az elmúlt évben 1028 bölcső­débe 30 ezernél több gyere­ket vettek feL Nagy elismeréssel szólt a Magyar Vöröskereszt alelnö- ke a Nyíregyházán kibonta­kozott bölcsődei helyek nö­veléséért meghirdetett tár­sadalmi akcióról, amelyben eddig mintegy 20 ezren vet­tek részt. A társadalmi ak­ciókra a jövőben is szükség lesz, mivel hazánk fejlődése, a munkamegosztás alakulá­sa, az iparban és a mezőgaz­daságban bekövetkezett és még várható változások, a család struktúrájában vég­bemenő mozgások, a hő társadalmi szerepében je­lentkező előrelépés az anyák termelő munkájára is szá­mít. A bölcsődékben dolgozó óvónőknek ismerni kell a család életkörülményeit, a gyerek szokásait, hogy a ve­lük való foglalkozás zökke­nőmentes legyen. Ezt segít­heti a szülők és óvónők kö­zötti napi kapcsolat, a hozás- vivés alkalmával, egyéni be­szélgetések alatt történő köl­csönös információ. A bölcső­dék és a szülői ház közötti kapcsolatok jobb harmóni­áját kell segíteni a szülői munkaközösségeknek. így válik a bölcsőde — korunk jellegzetes intézménye — gyerekeink második ottho­nává. Minap az Ázsia békéjéért, biztonsagáért folyó harc kér­déseit vizsgáló szamarkandi nemzetközi értekezleten — amelynek résztvevőit, Leo­nyid Brezsnyev táviratban üdvözölte — jelen voltak az indokínai országok népeinek képviselői is. Felszólalásaik is tanúsították, hogy az im­perializmus politikája még mindig szörnyű pusztítással sújtja az indokínai népek többségét. A háború lángja a három indokínai ország közül ed­dig csupán Laoszban aludt ki. ahol ez év tavaszán az 1973-i vientiánéi megállapo­dás Végrehajtásával a két fél — Laosz Hazafias Frontja és az egykori vientiánéi királyi kormány — képviselőiből megalakították az ideiglenes nemzeti egységkormányt. A térség megfigyelői kedvező jelnek tekintik, hogy a laoszi koalíciót nem sodorta ve­szélybe a Souvanna Phouma miniszterelnököt ért súlyos szívroham. A meggyengült egészségű miniszterelnök (a koalícióban az egyensúlyozó szerepét tölti be) — hóna­pokra kiesett a politikai élet­ből. A nemzeti egységkormány a miniszterelnöki teendők el­látásával megbízott Phoumi Vongvichit miniszterelnök­helyettes és külügyminiszter vezetésével zökkenőmentesen folytatja munkáját. Ez nem egy nyugati kommentátort meglepett, minthogy Phoumi Vongvichit Laosz Hazafias Frontjának főtitkára, tehát a laoszi haladó erők képviselő­je. A nemzeti egységkor­mány megélénkülő nemiét- közi tevékenységében is megtisztelő szerepet kapták Laosz Hazafias Frontjának képviselői. A Hazafias Frönt képviselője, Sót Phetrasy gazdasági és tervezésügyi miniszter vezeti azt a gaz­dasági kormányküldöttséget, amely a haladó országok kormányaival folytat tárgya­lásokat a gazdasági együtt­működésről és segítségnyű j- tásról.. Kambodzsát a nyugati kommentátorok egykor In­dokína békeoázisaként em­legették; sajnos azonban im­már öt éve sújtja az ameri­kai imperializmus agresszió­ja. A Vietnamra vonatkozó párizsi megállapodás aláírá­sa óta eltelt húsz hónap ese­ményei — a kombodzsai né­pi felszabadító hadsereg si­kerei, a Phnom Penh-i re­zsim ellenőrzése alatt élő la­kosság körében fokozódó el­lenállás — bizonyítják, hogy a Lón Nol-rezslmet már csak az amerikai katonai és pénz­ügyi támogatás tartja élet­ben és nyújtja el haldoklá­sát A térség megfigyelőinek értékelése szerint Kambod­zsában megszilárdult a Kambodzsai Nemzeti Egység­frontba tömörült erők hely­zete, a január és július között lezajlott harcok nyomán megérettek a rendezés belső feltételei s most a külső fel­tételeket kell megteremteni, A külső feltételek biztosítá­sáért folyó küzdelem fontos állomásának ígérkezik' az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszaka. A párizsi megállapodás el­lenére nem ért végét a há­ború Vietnam déli részében sem, ahol az amerikai impe­rializmus katonai és pénz­ügyi támogatását élvező Thieu-rezsim a tűzszünetl megállapodás megszegésével folytatja területrabló had­műveleteit. A Thieu-rezsim erőfeszítései ellenére. Dél- Vietnamban mégis a békás rendezésnek kedvező új hely­zet kezd kibontebozni. Ennek két alapvétő eleme egyrészt a Thieu-kormányzat katonai törekvéseinek kudarca, más­részt a rezsim ellenőrzése alatt álló városok lakosságá­nak egyre erősödő küzdelme Nguyen Van Thieuval szem­ben. a párizsi megállapodás rendelkezéseinek végrehaj­tásáért. A Thieu-kormányzat eí- nyomógépezete ellenére Sai­gonban és Dél-Vietnam más városaiban — Hüéban, Da Nangban — a rezsim által nem létezőnek nyilvánított harmadik politikai erő né- Jiány hé- óta egyre határo­zottabban lép fel a párizsi megállapodást szabotáló rendszerrel szemben. A tá­madás éle újabban Nguyen Van Thieu és közvetlen kör­nyezete ellen irányul. A Thieut oly sokáig támogató ka­tolikus papság kezdeménye­zésére szeptember közepén hozták nyilvánosságra az „Első számú Vádiratot’1; hat pontba foglalva súlyos kor­rupcióval vádolják Thieut és családtagjait. Emiatt a tör­vényhozás húsz ellenzéki képviselője rendkívüli bíró­ság elé kívánja állítani Nguyen Van Thieut. A Sai­gonban dolgozó nyugati új­ságírók egy része e fejlemé­nyekből máris arra a követ­keztetésre jutott, hegy előbb-utóbb bekövetkezhet Thieu háborús kormányá­nak eltűnése, s olyan ameri- kabarát kormánnyal való felváltása, amely hajlandó Dél-Vietnam belső problé­máit a nárizsi megállapodás szellemében rendezni. Bőgős László Országos tanácskozás Mátészalkán Bölcsődei ankét Nyíregyházán GERENCSÉR MIKLÓS: Ácst eszér tol a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregény© 4. így érte Mihályt eddigi életének legnagyobb szeren­csétlensége: váratlanul meg halt az édesapja. A gyász után sanyarú na­pok következtek a család­ra. Legidősebb nővérének férje, Pintén János, akire a szétzilálódott jobbágygaz daság szállott, sokkal ügyet lenebbül sáfárkodott, mini a megboldogult. Mihály a sógor cselédje volt, család tag létére, kialkudott bél nélkül. Hasztalan iparko­dott kiváló szorgalommal, a kétbalkezes Pintér János azt is elrontotta, amit a legény jól csinált. így hát nem kellett két­szer hívni, amikor Kokas is­kolamester ajánlotta, hogy le gyen az 5 segédtanítója. A még mindig kis legény Stan csics Mihály a reá jellemzi kötelessóstudattal odaállott ? gyermekek elé, és nagy él­vezettel olvasott fel nekik magát is mulattatva a könyvbéli történetekkel. Szén szóval, érdekes ám hasznos elfoglaltsággal tartott ren det egymaga az iskolában Oktatási dolga mellett az ő kötelessége volt haran­gozni a megszabott órák­ban. Ebben is kellő rendet tartott, méltán számolták az időt harangozása szerint. Segédtanítói állásának hasznát vette az egész falu, 'legfőképpen pedig Kokas úr, a sánta iskolamester, aki azért kerített magának he­lyettesítőt, mert élt-halt a nyúlvadászatért. Ebbéli pasz- sziójában méltó párja volt Elszászer plébános öccse, a Veszprémből itt lebzselő ficsur. Qk ketten gondos­kodtak Elszászer Ferdinánd — na meg a maguk — bősé­ges nyúlpecsenyéjéről. Bár a földesúri mezőkön ritkítot­ták a nyulat, szemet hunyt az ispán: pappal nem jó kötőd ni, hátha ő is mondhatna valamit áz ispánra a püspök t'öldesúrnak. Dehát az efféle kéz-kézei más nem tartozott a póri se gédtanítóra. Tette, amit rá­bíztak. Urféle pártfogói maguk is meglepődtek rá­termettségén, biztatták, hogy a pőregatya helyett húzzon magára posztónádrágot, hosz- szú, zsíros haját pedig vá­gassa le, ahogy tanultabb If­júhoz illik. Mihály megkö­szönte a jótanácsot, de ra­gaszkodott mind a paraszti gatyához, mind a hosszú haj­hoz. Akként vélekedett, hogy rövidesen kitelik a segédtaní­tói esztendő, hiszen csak ta­vaszig fogadta fel Kokas Iskolamester úr. Márciusban rövidre nyírt hajjal és kér­kedő nadrágban álljon visz- sza a jobbágyok közé? Valóban, az iskolameste’- csak márciusig tartott igényt a szolgálatára. De belátta, hálátlanság lenne szélnek ereszteni a jobb sorsra ér­demes fiút. Megpróbálta be ajánlani taníttatásra a zirci cisztercita szerzetesekhez Eumondtak róla minden szé pet, legfőképppepn azt, hog; mélyen vallásos és gyönyö rűén énekel. Mint ahogy igaz is volt. Énnek ellenére a zirci papok éppen csak szó­ba álltak velük, s kurtán nemet intettek. A sánta isko­lamester llymódon letudta a maga lelkiismereti köte­lességét. Mihály pedig me­hetett vissza parasztnak a megőrzött hosszú hajjal, a régi avas gatyában. Kénytelen-kelletlen újra a sógor hámját vette magá­ra, de óvatos lévén, bért alkudott ki édesanyja taná­csára. „Szegődött bér, osztott konc jobb lesz, akkor is, ha rokonok vagyunk” — vélte fia érdekében a keserű sorsba tengődő özvegy. Hasztalan kötöttek meg­állapodást, ugyanúgy bánt Mihállyal a sógor gazda, mint korábban. Soha ki nem fogyott a mentségekből, ha meg kellett magyaráznia, mi­ért marad adós a járandó­sággal. Még a csizmáról is gondoskodott, amit pedig egyáltalán nem nélkülözhe­tett gürcölős munkájában a fiú. Sarat gázolni, szántás­nál, répaásásánál, fagyot áll­ni fuvarban, erdőirtáskor rongy lábbelivel aligha le­het. Meg is csúfolta Mihály lábát a hideg alaposan. Mi­vel azonban szívós termé­szet volt, kis bajra nem adott, zokszó nélkül dolgo­zott tovább abban a hi- szemben, hogy sógora belát­ja végre, csakúgyan illendő már letudni a tartozását. Egyszer lisztet szállított a katonaságnak Veszprémből Jánósházára, keresztül a Ba- konyon. November eleje volt, senki nem számított még a télre. A vadonban éj­szakázott Mihály és arra éb­redt, hogy iszonyúan fázik. Mindent hó borított, fagy­tól recsegtek á faágak. Lá­bát újra megvette a hideg, s a fuvar után sokat baj­lódott fagyásaival. Az eset véget vetett sógora iránti tü­relmének. Végre belátta. nemcsak felelőtlen, de szív­telen ember is, aki nyugod­tan elnézi, hogy ő nyomo­rékká legyen miatta. Fel­hagyott az ingyenes szolgá­lattal és inkább idegenek­nél kereste boldogulását. Nem kötötte le magát esz­tendős béresnek, inkább napszámot vállalt, vagy idő­szakos munkára szegődött. Ez jobban megfelelt válto­zatosságot kedvelő termé­szetének, szabadabban tá­jékozódhatott a világ dolgai iránt. Ahogy közeledett a felnőtt kor felé, egyre határozottabb tulajdonsága lett a rendíthe­tetlen bizakodás. Irigylendő erényét mások is megismer­ték, tudták róla, hogy aka­ratereje szembetűnő, s rendre-sorra úgy emelkedik fel a napi kudarcokból, mintha csak olybá venné a sors mostohaságait, hogy iz- mosítsa lelkierejét. Ami azonban 1817-ben és 1818-ban bekövetkezett, azt még az ő derűs alaptermé­szete is alig tudta elviselni. Szörnyű éhínség sanyargat­ta a népet az egymást köve­tő 2 esztendő-béli silány ter­més miatt. Aki a maga gaz­dája volt, az is szédelgett. hát még a nincstelen szolga­féle. Négy-öt forintot kértek egyétlen törekes zabkenyér­ért, valósággal arányért mérték a betevő falatot. Csak a jómódúak fizethet­ték meg. A máskor tisztesen élők is csaknem összeroppan­tak a nyomortól, míg az iga­zán szegények vadak mód­jára gyűjtötték erdőn-me- zőn az ehető bogyókat, gyö­kereket. Ám ezt is szerencsésen túl­élte Mihály. Egyensúlyban maradt önmagával és az em­berekkel. Békességét élet- és munkaszeretetének kö­szönhette. Leginkább két­fajta elfoglaltságban tette magát hasznossá: vagy meg­bízói fogatjával járt fuvar­ba, vagy földművelő mun­kát végzett. Mindkét eset­ben valódi mulatságnak te­kintette a szolgálatot. Ha erdőn-mezőn, falvakon át poroszkált a lovaskocsival, aprólékosan megfigyelte a táj szépségeit, kikérdezte a helybélieket a látottak felől. Üdítő passzió volt számá­ra mindent megjegyezni, új ismereteit a már tudottak­kal összehasonlítani, vagy a régi tapasztalatokat módo­sítani a megbízhatóbb észle­léseket. A hosszú utak ked­veztek jövőfestő ábrándozá­sainak. Gazdálkodásról, szép házasságról tervezgetett, és utazásai során mindig ma­gával vitte a szívében Páz- mándi Katit. Entiek a sze­relmi gyengédségnek tulaj­donítható, hogy olyannyira meghatódott, amikor egy es­te a csákvári fogadó ab­lakából gyönyörű lányéne­ket hallott (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents