Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-09 / 236. szám
1974 október 9. KELET-MAGYARORSZÄG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLE* 7 Intenzív munka Hatezer ember számadása i.r szeült” a pártvezetőség. Rövid megbeszélés a VO R nyíregyházi gyárában. A legfiatalabb A belváros szószólója M INDEN LÁTVÁNYOSSÁG NÉT .ívűidé annál nagyobb kommunista felelősséggel és lendülettel kezdődött meg Nyíregyháza város pártszerveiben és pártszervezeteiben a XI. pártkongresszusra való készülődés. Szabolcs megye székhelyén több mint 6000 a párttag, 202 a pártalapszervezet, 18 a csúcsvezetőség, 2 az üzemi pártbizottság. A városi pártbizottság készül arra, hogy számot adjon az elmúlt négy esztendőben végzett munkáról, értékeljék pártvezetőségi ülések, pártcsoport-tanács- kozások, taggyűlések, pártértekezletek a X. kongresszuson elfogadott határozatok végrehajtását. Örömteli elszámolás lesz ez, hiszen van mit mondani. Az elmúlt négyéves munka értékelésére a pártbizottságok, csúcsvezetőségek intézkedési tervet készítettek, megalakították azokat a munkabizottságokat, csoportokat, amelyekben a párttagok százainak részvételével készítik el a mérleget egy-egy terület munkájáról, örvendetes, hogy ezt a módszert követte és követi több pártalapszervezet is. Jo ez azért is, mert a pártélet, a pártirányítás, a gazdasági, társadalmi, kulturális kérdéseket egy-egy csoport alaposabban áttekinti, reálisabb értékelést készíthet a választott szervnek, amely alapját képezi a beszámolónak. Igazi kollektív munka gyümölcse lesz így a beszámoló, minden párttag sajátjának érzitekinti, s nemcsak az értékelésben érvényesül véleménye, hanem a politikai döntések, a jövő feladatainak a meghatározásában is. « ZÁMADÁS A X. KONGRESSZUS ÓTA végzett munkáról, felelősségteljes lenini stílusú felkészülés a XI. kongresszusra; e most a kommunisták, pártszerveink, pártiszervezeteink legfőbb feladata az elkövetkező öt-hat hónapban. Feszített programot nyújt, megtalálhatja minden párttag a feladatát, vamjában intenzív politikai akciót jelent olyan politizáló légkörteremtést, alakítást, amely még az eddig esetleg közömbösöket is felrázhatja, cselekvésre serkentheti. Elsősorban a négy év munkájáról kell „elszámolni” a demokratikus centralizmus elvének megfelelően, de már most gondolni kell arra is, hogy új pártvezetőségek választására is sor kerül. Ez újabb erőpróba, érvényesíteni lehet is, kell is pártunk káderpolitikai határozatát. Fontos, hogy a beszámolás időszakáig pótolják pártszerveink, pártszervezeteink a mulasztottakat, hogy teljes értékű legyen az elszámolás, a X. kongresszus minden határozatát tekintve. Lényeges újra sommásan megállapítani: pártunk politikájának bevált, a gyakorlat által igazolt, a nép által támogatott fő irányvonala nem változik. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a beszámolók, a párttagság, a pártvezetőség ne nézzen „szembe” azokkal a hibákkal, fogyatékosságokkal, amelyek az élet különböző területein mutatkoztak, hogy a negatív jelenségeket ne illessék bírálattal, elmarasztalással. Reális, az eredményeket mérő de a hibákra is odafigyelő kritikus és önkritikus beszámolók készüljenek. Már most meg kell előzni a különböző találgatásokat. Pártunk folytatja egyenes vonalú cikcakkoktól mentes politikáját, s nem ad teret sem jobb, sem szélsőbaloldali, sem a szektás, sem a revizionista nézetek érvényesülésének. Kétfron- tos harcban erősödött a párt, ezt folytatja a jövőben is. Folytatjuk bevált gazdaságpolitikánkat, gazdaságirányítási rendszerünket, amelyet tökéletesítünk. Azon munkálkodunk, hogy tovább erősítsük a párt, a munkásosztály vezető szerepét, tekintélyét. Lényeges, hogy a számadást elemző beszámolók reálisan értékeljék eredményeinket, s ezzel együtt pártunk politikáját, hiszen e helyes politika kialakítása, alkalmazás-végrehajtása nélkül nem értünk volna el olyan nagy sikereket a megyében sem, Nyíregyházán sem. p artbizottsAgaink, csücsveze* TŐSÉGEINK, az alapszervezetek már tevékenyen munkálkodnak a XI. kongresszus előkészítésén. Ez kezdődött el október első napjaiban a legkisebb sejtekben a pártcsoportokban. Ebben a hónapban tanácskozásra jönnek össze a pártcsoportok, amelyek alaposan értékelik a hozzá’uk tartozó kommunisták négyéves munkáját. Értékelik pártmegbizatá- saikat, ki mit tett a határozatok sikeréért. És erre azért van szükség, mert itt ismerik legjobban a párt tagjait. Nagyon fontos, hogy ezeket a pártcsoport-értakezjeteket megfelelően előkészítsék, s e tanácskozások adjanak segítséget a vezetőség beszámolójának az elkészítéséhez. Helyes, ha ezeken a pártcsoport- tanácskozásokon a pártvezetőség egy-egy t' is részt vesz. Olyan igényt is lehet támasztani munkájukkal kapcsolatban, hogy fő vonalakban jelöljék meg a pártcsoport saját feladatát. Ha pártszerveink, pártszervezeteink megfelelően igénylik a pártcsoportokban rejlő nagy erőt, energiát, az ott elhangzott javaslatokat, értékeléseket, s ezt felhasználják a beszámolók elkészítésébe, akkor valóban a pártközvélemény hangja hallik majd ki belőle, s érvényesül a pártdemokrácia elve. így készítsék elő a taggyűléseket, amelyekre november 15 és december 15 között kerül sor. Kétségtelen, hogy ezek a fórumok elsősorban azt a beszámolót értékelik majd, amelyek a X. kongresszus óta végzett munkát elemzik, de fontos teendőjük lesz a feladatok meghatározásában is. Emellett azonban ezeken a taggyűléseken választják meg a jelölő- bizottságokat, a különböző bizottságokat, amelyeknek a továbbiakban feladataik lesznek. Korábbiakban már ‘ szóltunk arról,’ mi is legyen a beszámolók gerince, milyen kérdéseket öleljenek fel. Ezt csak annyival egészítjük ki, hogy legyenek alapos értékelések. S, hogy valóban ilyenek kerüljenek a taggyűlések elé, használják fel a pártvezetőségek azokat a minősítéseket, amelyeket a felsőbb pártszervek a munkájukról készítettek az év végi beszámoló taggyűléseken. Csak a reális felmérés alapján lehet reális, elfogadható határozatokat kidolgozni, elfogadni. Ma már igény az is, hogy jelöljék meg pártszerveink, pártszervezeteink a párt politikájából eredően a legfontosabb feladatokat. Szülessen néhány fontos határozat az adott terület munkájának az elősegítése érdekében. Kevés, de jelentős határozatokat fogadjon el a taggyűlés. IT J ESZTENDŐ UTÁN MÍR az első ^ napokban újabb nagy feladatok megoldása vár pártszerveinkre, pártszervezeteinkre. Nyíregyházán január 1 és 30 között tartják pártszervezeteink az újabb fontos taggyűléseket, amelyeken két napirend szerepel. Egyik: az MSZMP XI. kongresszusának irányelvei és a Szervezeti Szabályzat tervezetének vitája. A másik: a párt vezetőségek és a felsőbb pártértekezletre a küldöttek megválasztása. Lényegében csak dióhéjban érintettük a feladatokat, a sokrétű, felelősségteljes tennivalókat, de ennyiből is kiderülhet: pártunkban most még intenzívebb munka kezdődőt' Pezsgőbb a pártélet, tevékenyebbek a párttagok, érzik a jelentős esemény fontosságát. Városunkban is ez tapasztalható. Hatezer párttag készül számadásra, a X. pártkongresszus óta végzett munka értékelésére, s a történelmi jelentőségű XI. kongresszusra. Tapasztalható, hogy növekszik pártszervezeteinkben az aktivitás. Ezt növelni, gyorsítani kell. s felhasználni a tömegpolitikai munka hatékonyságának a javítására, az eszmei-politikai és cselekvési egység erősítésére. P GYETLEN DOLOGRÓL AZONBAN, e nagy munka közben se feledkezzenek meg pártszerveink, pártszervezeteink. Ne jelentsen a X. kongresszusról való számadás, a XI. kongresszusra való készülődés befeléfor- dulást. Fontos politikai, gazdasági, társadalmi tennivalóink vannak, amelyeket naprakészen kell megoldanunk. És ezek sorában egyáltalán nem mellékes a XI. kongresszusra és hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára kibontakozott munkaverseny Értékeljék rendszeresen a munkasikereket, — az elért eredményeket, adjanak újabb lendületet a szocialista brigádok, ifjúsági, nő- és munkabrigádok munkájához, hogy sikerrel teljesíthessék vállalásaikat. Az sem mellékes, teljesítik-e üzemeink, vállalataink éves tervüket? Ahol elmaradások vannak, ott igyekezzenek ez pótolni, munkasikerekkel készülni nagy eseményeinkre, ünnepeinkre, mert valójában így lesz méltó hozzánk az ünneplés is. Olyan cselekvő politikai légkört kell teremtenünk, amely fontos értékmérője Nyíregyházának az élet minden területén. Farkas Kálmán A nagyterem bejáratánál megállította egy idősebb férfi: „Kislány, mit keresel te itt? Menj el szépen, mert ebben a teremben most tanácsülés kezdődik.” A kislány meglepődött, arca lángra gyűlt és zavartan mondta: — Én is oda sietek. A „kislány" Tóth Kornélia volt. Nyíregyháza legfiatalabb tanácstagja, aki tizennyolc évesen foglalt helyet a legutóbbi választás után a „városatyák” sorában. Az előzmények Kornélia — vagy ahogyan ismerősei nevezik: Nellike — nem tagadja, hogy váratlan volt a találkozása a közélet ilyen fórumával. Hetvenkettő tavasza, tehát a jelölése előtt több éven át szenvedélyes „munkatársa” volt az iskolarádiónak, részt vett az ifjúsági szervezet munkájában, — „de hát az egészen p' közéletiség volt.” A tanárképző főiskola elsőéves magyar-orosz szakos hallgatójaként érte a váratlan megtiszteltetés: tanácstagnak jelölték Nyíregyháza első kerületében, az 1. számú választókörzetben. Ide tartozik a Kossuth tér, a Zrínyi Ilona, az Iskola utca és a Szabadság tér, egy híján hatszáz választóval. Ha Nyíregyházán szabad ilyen kifejezést használni: Tóth Kornélia a hamisítatlan belvárost képviseli a városi tanácsban. — Rettenetesen féltem és kényelmetlenül éreztem magamat a jelöléskor, pedig egyhangú volt, Körültöttem csupa meglett férfi, igazgatók, vezető beosztásúak, komoly családapák voltak, ők bíztattak: „Csak azt kérjük, jól nyissa majd ki a száját, jól képviselje az érdekünket, akkor minden rendben lesz.” Kornélia megígérte, hogy majd kinyitja a száját, ha kell — és örült, hogy túl volt az első találkozáson. Az első ügy Egy érvénytelen szavazat híján minden választó rá adta a voksál a szavazáskor, ami örömet kölcsönzött ugyan a legfiatalabb tanácstagnak, de Tóth Kornélia már akkor a hétköznapokra gondolt; arra, vajon meg tud-e felelni a bizalomnak. — Még a jelölőgyűlésen vetették fel a választók, hogy jó ha tudom, most nagy szanálásokat végeznek a városnak ennek a részén, jó lesz résen lennem, és segítsek, ha hozzám fordulnak. Egy idős néni nyomban elmondta: nem adnak neki megfelelő cserelakást és ráadásul a, tisztviselő sem a legszebb hangnemben beszél vele... Bekerült az első ügy Nellike jegyzetfüzetébe és nem engedte üresen futni a napokat, nyomban utána járt. Kiderült, hogy már négy lakást kínáltak fel a néninek, de neki egyik sem tetszett, s hogy a hangnem sem egészen úgy volt, inkább az érzékenység játszott közre. — Nem kellett „harcolnom” érte, hogy a néni megfelelő lakásba jusson, most szép otthona van Jósavárosban. Annak viszont örültem, hogy sikerült kibékíteni az ügyfelet és a hivatalnokot. Legnagyobb meglepődésemre, „közbenjárásomért” egy cserép virággal ajándékozott meg az idős aszony, s azóta is rendszeresen bekopog lakásunkra. Nem minden „közbenjárás” végződött azonban ilyen happy enddeí. Bosszúságok, nehéz órák Itt van például a választókörzet felett felhőként szálló és sokszor esőként hulló korom. A saját kazánnal rendelkező középületek télen szinte okádják a füstöt, holott szűrő [elszerelésével ennek elejét lehetne venni. Kornélia eddig hiába ágált miatta, — most már nincs más hátra, interpellál a legközelebbi tanácsülésen. Vagy: nagyon szép az átadás előtt álló új Nyírfa Áruház a Zrínyi Ilona utcán. Neki eddig csak a baja volt meg vele: az építők elfoglalták a szomszédos társasház udvar részét. — Bújtam a paragrafusokat, kerítést csináltattunk, amit majd lebontottak; újra jöttek a választók, meg a lakóbizottság tagjai. Már nem is tudom, hány ízben kellett „zöld asztalhoz” ülni ebben az ügyben. Igaz. minden új vajúdással jár, de ez már egy kicsit fárasztó volt... Más eset. Az egyik özvegy asszonynak ellopták a kerékpárját a közös udvar pincéjéből. Irány a tanácstag: segítsen. Aztán új zárat szereltek az ajtóra, de a ház albérlői álkulcsokkal rendszeresen nyitogatták, s így a tettes nem került elő... Ilyen és hasonló gondok, problémák ha nem is mindennaposak, de elég gyakoriak. S nemcsak a saját választó- körzetéből keresik meg Kornéliát, — gyakorta megállítják, míg igyekszik haza a Pacsirta utcára; előfordult már az is, hogy az egyik asszony a Bethlen utcán végig mondta-mond- ta a panaszát, míg végre kiderült, hogy nem is Tóth Kornéllá a tanácstagja. Mégsem küldte el, tette amit tenni tudott. Felszólalásra következik.. Ezt nem lehet elfelejteni! Most, hogy a korábbiaknál lényegesen több a fiatal Nyíregyháza város tanácsában, mindig esemény egy-egy „huszonéves” fiatal „székfoglalója”. Tóth Kornélia a választást követő második tanácsülésen kapott szót. — Előbb a lámpalázamat kellett leküzde- nam, de aztán fokozatosan belelendültem, hiszen a felvetésemnek közvetlen ismerője vagyok. Elmondtam, hogy nincs eléggé széles körű kapcsolat a város és a főiskola között, pedig meg kellene látszani a város szellemi arculatán, hogy itt képzik a holnap pedagógusait. Úgy tűnik, hogy a főiskolások begu- bóznak külön világukba, pedig szerintem az első hívó szóra szívesen vállalnának részt Nyíregyháza közművelődési feladatainak megoldásából. Rendszeresen járnak ki például hátrányos helyzetű gyermekeket segíteni a tanulásban; a diákszínpad remek műsort tud nyújtani, másutt már szép sikert is aratott. Miért nem lehet ezt az energiát a mi városunkban is kamatoztatni? Nemcsak a kérdést tettem fel, hanem sürgettem is a mielőbbi közeledést a város és a főiskola között. Mi tagadás, erre már a korosabb „városatyák” is felkapták a fejüket, helyeseltel.- és igazat adtak a felszólalónak, közöttük a leg- fiatalabbnak. Munkája: a tanulás A szokott kérdés ezúttal sem maradt el: hogyan tudja Tóth Kornélia összeegyeztetni a közéletiséget mindennapi munkájával, a tanulással. Jelenleg harmadikos a főiskolán, s az irodalomszakosok a megmondhatói, mennyi a „kötelező” olvasmány, s mennyire fontos minden előadáson a figyelem. — Nappali hallgató vagyok, de ha valaki becsülettel akarja végigcsinálni a négy évet, előadásokon kívül is sokat kell áldoznia. Sokszor órákon át bújom a könyveket a főiskola könyvtárában. Aztán otthon, a házköriili teendők után, sokszor éjfélig is ég a villany. Persze, az is igaz, hogy ebből a késő esti „túlórázásból" jócskán szentel Kornélia a — hobbvjának is. Eredetiben olvassa az orosz irodalmat, imádja az orosz verseket és van jónéhány orosz lemeze. — És egy „orosz sarok” a szobámban. Képek, emléktárgyak. Jó itt lemezt hallgatni, felidézni egy-egy kellemes találkozás emlékét, olyankor pihenek. „Magánélet” — tervek Mindezek után az olvasó talán úgy véli, Kornélia nem tartozik az átlagemberek közé. Tiltakozik: — Fiatal vagyok, szeretek táncolni, szeretem a szépet, a divatosat. Banánszoknyát is csináltattam. Szeretek jó társaságban lenni, ami nem „buli”. Most nyáron nagy élményem volt, hogy részt vehettem Prága mellett egy orosz nyelvi táborban. Itt nemcsak a tudásunkat csiszolhattuk, jól is szórakoztunk, barátságokat kötöttünk. Bánata Kornéliának: családi körülményei nem tették lehetővé, hogy fél évet a Szovjetunióban tanuljon. Édesapja nemrég halt mag, édesanyja egészsége sem a legjobb, így szükség van az ő segítségére, a család közelében a helye. Hogyan tovább? — Tanulni sokat, megfelelni a választók bizalmának, s aztán... Ezen a nyáron Tóth Kornélia tanácstag másfajta közéleti munkát is végzett: a Kelet- Magyarország szerkesztőségében „ízlelgette” az újságírást. Azt mondja, kitart mellette. Angyal Sándor Tóth Kornélia, a húszéves tanácstag.
