Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

W74. október 8. imrr magtararstäg —vasárnapi melléklet SZOVJET-KARP AT O N T 0 L H árom évtizede annak, hogy elnémultak a második világháború utolsó ágyúlö­vései. Az idő múlásával azonban nem mennek feledésbe a szovjet nép dicső fiainak hőstettei, amelyeket n német hadsereg hitszegő támadásának megállítása során, majd a megszálló hordák szétverésében hajtottak végre. A második világháború történetének egvik legragyogóbb fejezetét 1944 őszén, a Kárpátok égbenyúló hegyeinek és népének felszabadítói írták. A tizennyolcadik hadsereg, melynek sorai­ban ott voltak a kaukázusi hegyi harcokban, Tuansz és Novorosszijszk körzetének súlyos ütközeteiben, Zsitomir, Berdicsev, Proszkurov é< Ukrajna tengerparti városai felszabadításá­nak nehéz harcaiban, a híres lvov-szando- mirszkiji hadműveletben oly dicsőn helyt állt alakulatai, 1944 szeptemberében megérkeztek a Kárpátokhoz. Megkezdődött az öldöklő harc a hegyláncért, amelyet a fasiszta megszállók bevehetetlennek kiáltottak ki. A felkészítés volt a legfontosabb feladata parancsnokoknak, politikai szerveknek, Kom- 6/omol- és pártszervezeteknek. És természete­sen 18. hadseregünk politikai osztályának is, amelyet egy igen tapasztalt és tehetséges, a csapatok pártpolitikai munkájában jártas szer­vező, Léonyid Iljics Brezsnyev irányított. Leo- ayid Iljics idejének nagy részét a csapatoknál töltötte, s ezt követelte meg tőlünk, vala­mennyi politikai munkástól Is. A legdicsőbb emlékmű A18. hadsereg — mely beolvadt az I. E. Pét* rov vezérezredes által vezetett 4, ukrán frontba — a Kárpátok hegyvonulatainak bevételét szeptemher 18-án, 19-én és 20-án kezdte. A támadást egy időben több irányból hajtottuk végre, és csapataink a szó. szorog értelmében felmorzsolták az ellenség védelmi vonalát. Az egyesített csapatok parancsnokaitól, az egysé­gektől ég az alegységektől, a katonáktól és minden egyes tiszthelyettestől, tiszttől különös erő- és akaratösszpontosítást várt a hadveze­tés. Rendkívüli bátorságot, energikus és bá­tor cselekvést az ellenség támaszpontjainak, a különlegesen megerősített állásainak az el­foglalásában és a menekülő hadak bekerítésé­ben. Ezeknek a tulajdonságoknak a kialakítá­sára nagy figyelmet szentelt mind a Katonai Tanács, mind pedig a hadseregtörzs és a had­sereg politikái osztálya. A csapatok magas fokú harckészültsége és a harcokhoz való elő­készületek, különösen pedig a hegyi harcokra való előkészítés nagy mértékben segítette csa­patainkat a harci cselekmények ütemének fo­kozásában. Harcosaink bátran és önfeláldozó- an törtek előre. Hősieségüknek fényes bizo­nyítéka az a tény, hogy szeptember 18—30-ig csapatainknak sikerült elfoglalni az Árpád- vonalat teljes mélységében és szélességében. A harcok során csapataink megsemmesítettek hétezer ellenséges katonát és tisztet. Október 18-án a főparancsnokság a Kár­pátok fővonalának bevételéért, a hágók és szorosok birtoklásáért köszönetét fejezte ki a 4. ukrán front csapatainak. Moszkva 224 ágyú húszlövedékes össztüzével tisztelgett a hőstett előtt. A lakosság kitörő örömmel fogadta a Kár­pátalja területére lépett szovjet hadsereget. A lakosság a felszabadítókat testvérként ölelte keblére. Férfiak, nők, lányok és fiúk nemzeti öltö­zékben és virággal a kezükben érkeztek a fo­gadásunkra. Igyekeztek könnyíteni nehéz fela­dataink teljesítését, elősegíteni az ellenség szétzúzását. Segítettek felderíteni a járható utakat, megmutatták az elaknásított területe­ket. A legrövidebb úton vezették felderítőin­ket az ellenséges állások elé. Előőrseinket és különleges csapatainkat az ellenség oldalába, nem egyszer az ellenséges állások mögé juttat­ták. ... Azóta eltelt harminc év. A hála virá­gai nem hervadnak el az elesett hősök sírjá­nál, emlékműveinél azoknak a hősöknek a sír­jánál, akik életüket adták napjaink boldogsá­gáért. A nép szívében a szovjet felszabadító harcosok dicső hőstettének emléke mg is él. És nekünk, veteránoknak különös öröm látni, hogy milyen óriási mértékben megváltozott a hatal­mas Szovjetunió életével együtt Kárpát-Uk- rajna élete is. Azé a Kárpát-Ukrajnáé, amely hatalmas hazánk természeti szépségekben egyik leggazdagabb vidéke. Nem lehet ettől dicsőbb emlékművet állítani a fasiszta Kordák elleni harcokban elesett hősöknek. Sz. Pahomoi ny. ezredes, az egykori 18- hadsereg politikai osztályának helyettes vezetője ■KJ álunk a legfőbb követelmény: embernek 1'i lenni minden körülmény között. Sze­retni á munkát és egy kicsit megszállottjának lenni. Mi ezek alapján értékeljük egymást. A legjobb példa erre az én esetem: magyar nem­zetiségű vagyok. A "Szocialista munka hőse. Jöjjenek el a ml falunkba. Az emberek mennek a munkába. Jókedvűek, egészségesek. Lehet ezek után csodálkozni azon, hogy szö­vetkezetünkben, a Kirov kolhozban a jövede­lem az utolsó fél év alatt elérte az egy millió 700 ezer rubelt? Az sem meglepő, hogy az öt éves terv utóbbi három évében szövetkeze­tünkben 22 ember kapott valamilyen állami kitüntetést és dicséretet. A kolhozban megváltoztak a munkakörül­mények. Ezzel együtt természetesen a külön­böző foglalkozási ágak belső tartalma is. Ve­gyük az én foglalkozásomat: fejőnő vagyok. Ez egy kis mértékben ma elektromos meg la­Paraszti sors katos szakma is, de érteni kell az állattenyész­téshez, az agronómiához, a közgazdaságtan­hoz. Itt mindig nyomon kell követni a tech­nika, a tudomány változásait, meg kell tér vezni az elérendő eredményeket Járva a tehenészeti telepet — őrül a lel ked: négysoros tehénistálló, aszfaltozott jár dák, az udvaron körös-körül virágok, rózsák közöttük meghúzódó padok. A tehenészet dol­gozóinak van saját klubjuk, tágas pihenő, für­dő, laboratóriur^ étkezőhelyiség, hűtőgépek a tej tárolásához, szóval mindenünk megvan ahhoz, hogy munkánkkal alkotó tevékenysé­get fejthessünk ki. Ebben a gazdasági évben a kolhoz vezetősége még 87 ezer rubelt költ a tehenészeti farm további korszerűsítésére. Ezek után nem nehéz elképzelni azt sem, hogy milyen jól felszereltté válik munkahelyünk néhány év múltán. De mi még előbbre tekintünk. Van már a falunkban új kultúrház, falusi múzeum, óvo- ia, iskola, modern tehenészeti telep, egész- .égügyi állomás, szülészeti klinika. De mindez i tegnap! A következő években megépítünk <gy minden igényt kielégítő kereskedelmi köz lontot, egy középiskolát, egy konzervgyárat, jzolgáltntóházat, irodaházat. Évről évre emelkedik a kolhozparasztok jövedelme. Napjainkban a megöregedett és munkában megőszült kolhoztagok szép nyug­díjat kapnak. Falunk napról napra változik, egymás után nőnek ki a földből az új házak. Marija Rafcovcl, a vinogradovszkiji járás Kirov kolhozának fejőnője Utcarészlet a munkácsi járás Csinadijevo falujában. (Foto: V. Torta) A montreali győztes — Ma is nagyon jól emlékszem hogy ho* gyan halt meg az apám. Emlékszem az anyám könnyeire, akire négy árva maradt. Tizenkét éves koromban már dolgoznom kellett. Először az erdőben favágáson, azután pedig a faúsz- tatásnál. Ember lettem, mondhatnánk ma, különleges romantikus foglalkozással, mely­nek neve — faúsztató. Egyszer Rahó környékére szemlélődni ki­jöttek az uraságok. Megnézték, hogy gyorsan úsztatjuk-e át a hatalmas farönköket a vízi­kapu sodró hullámain ... Azt természetesen nem látták és nem is akarták látni, hogy ezekben a gyors hegyi fo­lyók hullámaiban hogyan pusztultak el a tutaj úsztatása közben Gric Joszipcsuk, Nyikolaj Berkala és sokan mások, akik erejüket és éie- üket áldozták a kapitalisták hasznáért. Innen a gyűlölet az elnyomók ellen, és in­en a tisztelet meg a hála a felszabadítóknak. Ma, a Katonai dicsőség érdemérem éppen olyan drága nekem, mint a többi állami ki­tüntetés, amellyel hazám a békés napokban is elismerte munkámat. Őrzöm emlékezetemben azt a napot, kor Iván Csuszával, a Szocialista munka vei a távoli Kanadába, Montrealba utr az „Expo 67” világkiállításra. Repülten óceán felett, ott, ahol annak Idején a „net börtönéből” menekülve áthajóztak a földije is, hogy ott próbáljanak szerencsét. Mi Iván Csuszával győztünk a favágók lágversenyén. Élvezettel, szívvel-lélekkel ( goztunk. Győztünk, mert szeretjük a m kánkat, büszkék vagyunk foglalkozásunkr favágásra. Vannak az életben derűs napok és k rflek is. De minden nap én is és a barátaim Vaszilij Románjuk, Gric Stefurják, Mi Sorbán, Vaszilij Pékarjuk, Jurij Bilinkev Jurij Melnyicsuk meg mások is szívesen me gyünk az erdővágásra. Igaz, a munkánk nem könnyű. Átéltünk mj már mindent: elsöprő árvizeket, velőt fa­gyasztó hidegeket, és erdei tűzvészeket. Da mondd közülük akár egynek is, hogy változ­tassa meg foglalkozását könnyebbre — felhá­borodik. De lehet-e másképpen cselekedni? Az éle csakis így örömteli és boldog. Ez az ünnep szárnyalás övezi a mi harmincéves évfordu lónkat. A három évtized alatt a középkorbő a szocializmus magaslataira jutottunk. V. V. Sorbán, a Szocialista munka hőse a Rahói Fakitermelő Kombinát brigádvezetőj tyikj középiskolában, amelyet a környező fal­vak kolhozistáinak már 450 gyermeke vég­zet' el. Köztiszteletnek örvendő, megbecsült em­ber. Tízszer választották már meg az ugyan csak öt községet egyesítő Csornij Potyiki Köz ségi Tanács képviselőjévé. Aktív részese, szél vezője és ihletője mindannak, ami a vidéke történik. a nagy építő-termelő munkánál amely megváltoztatta, újjáteremtette a közst arculatát. Vele együtt álltak az új élet építő nek első soraiba egykori harcostársai is. Penzenik Mikola, a kolhoz! útépítő brigá- vezetője már jóval túl van g hatvanon. Akkor 37 évesen hét gyermeket hagyott otthon, a nyolcadik „útban volt”. Ezt már a börtönber 6zülté meg a felesége. Mert a fasiszta hatóság megtorlásul elhurcolta az egész családot. ösztövér ember, korát meghazudtoló für­geséggel. eréllyel jár-kel, rendelkezik a Kráj- nya Martinkát Csornij Potyikkal összekötő úton. ö irányítja ugyanis az aszfaltozással járó munkálatokat. — Sietünk — mondja miután megtörtént a kölcsönös bemutatkozás. — Az évfordulóig készen kell lennünk a munkával. Addig az új művelődési otthon is elkészül — mutat az er­dő irányába ahol az utolsó simításokat végzik egv mutatós, tágas épületen. — Ez már min­den igénynek megfelel. A nézőtér 350 ember1 fogad be. Ennyivel csak tartozunk az ifjú­ságnak' A lánya, Márta ma a Vörös Partizán Kol­hoz legjobb, érdemrenddel kitüntetett cso­portvezetőié. A kolhoz 112 tagját tüntették ki érdem­rendekkel és érmekkel — nagyrészük a mai nemzedék képviselői. Zsidov Vaszil egykori partizánharcosnak nyolc gyermeke van. Két lánya tanítónő, egy technikusként dolgozik az egyik ilosvai üzemben, többen még tanulnak özvegyen nevelte fel hat gyermekét Kohu: íafija kolhczistanő. Mária lánya most a hely: özépiskola tanítónője, Jurij fia a kolhoz: omszómolszervezet titkára, Vera egyetem; lallgató. Mindről ugyanazt mondhatjuk: be­csülettel megállják helyüket a békés munka jan, méltók szüleikhez. Az idősebb és új nemzedék közös munká­jának eredményei a mai fejlett gazdaság, a megújhodott falvak a szociális-kulturális léte­sítmények széles hálózatával, lüktető, jómódú élet Amikor a községekkel ismerkedtünk, Cilje Iván a környező dombokon és hegyoldalakon elterülő földekre mutatva megjegyezte: — A felszabadulás előtt néhány ember rendelkezett felettük. Pedig igen sűrűn lakott a mi vidékünk. — És hogyan boldogultak a többiek? Keserű mosollyal nyugtázta kérdésemet: — Ki hogyan tudott. Sokan kivándoroltak, a többség pedig nyomorban tengette az életét A gazdaság mai helyzetéről Dankanics Valentyina, a kolhoz pártbizottságának titká­ra tájékoztat: — Gazdaságunk nem nagy, mindössze 1800 hektár területtel rendelkezik. Ennek is csupán egy kis hányada, 570 hektár a szántó­föld. Tizenöt évvel ezelőtt elkezdtük a gyü­mölcsösök telepítését. Ma 163 hektár gyümöl­csössel rendelkezünk. Az egykor terméketlen hegyoldalakon 61 hektáron termesztünk szőlőt. Évről évre nőnek a terméshozamok. Ta­valy átlagosan 31,5 mázsa gabonát takarítottak be a kolhozban — 240 hektáron. A kukorica hektáronkénti átlagtermése 81 mázsát tett ki. A gazdaság jelenleg 960 darab szarvasmarhá­val rendelkezik, ebből 240 a tehén. Hegyvidéki viszonyok közt elég magas produktivitást ér­tek el. Tavaly 2750 kiló tejet fejtek egy-egy tehéntől. A belterjesedő gazdaságban a jövedelem állandóan növekszik. 1973-ban 854 ezer rubel folyt be a közös gazdaság pénztárába. — A legnagyobb problémánk — folytatja az ismertetést a pártbizottsági titkár — az emberek teljes foglalkoztatásának biztosítása. Az 1200 kolhoztagból csupán hatszáznak van állandó munkája. A problémát a segédüzemek fejlesztésével próbáljuk áthidalni. Kolhozunk­nak festéküzeme, asztalosműhelye és ládaüze­me van. Ezek mind helyi nyersanyagokat dol­goznak fel. Szeretnénk helyben megoldani a gyümölcs feldolgozását is. Rohamosan fejlődik az ipar. Jellemző a csornij potyiki középiskola idén végzett növendékeinek további sorsa. — Hatvanötén voltak — mondja Fehér Margit, a középiskola igazgatója. — Tizen­egyen főiskolákon és szakközépiskolákban folytatják tanulmányaikat, tizenhármán a ke­rület iparvállalatainál helyezkedtek el, öten a lettországi VEF-rádióüzemben szereznek szakmát Fehér Margit itt született. A felszabadulá# tette lehetővé számára, hogy tovább tanuljon. Elvégezte a tanítóképzőt, majd 1949-ben szülő­falujának iskolájában kezdte meg pedagógiai pályafutását. Levelező hallgatóként megsze­rezte a főiskolai diplomát, a középiskolává előléptetett tanintézet tanügyi vezetője lett, 1960-tól igazgató. Sokat fáradozott annak ér­dekében, hogy felépüljön Csornij Potyikban az új iskola, amely a környék legimpozánsabb létesítménye. A szakoktatási előadótermekkel, tornatermekkel, különböző szertárakkal ellá­tott iskolában ma 650-en tanulnak. Nem véletlen, hogy az iskola lett a dicső harcos múlt hagyományai ápolásának a köz­pontja. Ciljo Iván, mint egykori partizán, kü­lön is szent kötelességének tartotta, hogy el­esett társainak méltó emléket állítsanak. Fel­kutatta a repülőgép lezuhanása során 1944 augusztusában elpusztult partizánok földi ma­radványait, megszervezte átszállításukat Csor­nij Potyik központjába, ahol bajtársi sírban helyezték el őket. Az emlékmű leleplezésére, amelyre 1964 őszén került sor, meghívták az egykori Úsz­ta—Priscsepa partizánosztag tagjait, az eleset­tek hozzátartozóit. Az Iskolai múzeum legbe­csesebb tárgyaként őrzik az emlékmű leleple­zésével kapcsolatos ünnepség mozzanatait tük­röző albumot. Csornij Potyikban minden évben megtart­ják a partizándicsőség ünnepét Lusztig Károlj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents