Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-06 / 234. szám
mbuabuJI' Tervezés ! Az embert, mióta csak két lábra állt és gondolkodni kezdett, mindig is izgatta, hogy milyen lesz a jövő. Mióta tudományos intézetek, számítógépek vannak a világon, azóta a jövő kutatása tudományos módszerekkel is folyik. Futurológusok, prognosztikusok dolgoznak azon, hogy kimutassák, mit várhatunk öt vagy tizenöt év múltán, mi lesz kétezerben, vagy azután. A prognosztika a jövőkutatás tudományos módszere. A matematika, statisztika, az ökológia segítségével állapítja meg a feltárt, vagy feltárásra váró anyagi erőforrásokat, nyersanyagokat, megközelítő biztonsággal. A fejlett kapitalista országokban az előrejelzés rendkívül magas színvonalú. A kibernetika már azt is meg tudja mondani, milyen készletekkel rendelkezünk kétezeregyszázban, például mennyi nyersolaj, vagy földgáz található a tengerek alatt és a többi. De az NSZK- ból nemrég visszatért ismerősöm elmondja, hogy a még oly csodálatos előrejelző gépek, a kutatásra szédületesen berendezkedett apparátusok is tanácstalanul állnak, ha azt kérdezik tőlük, hogy milyen lesz akárcsak a jövő esztendőben a termelési index, hogy a válságtünetek milyen méretekben éreztetik majd hatásukat az egyébként magas fokú szervezettségű gazdaságra. A gyáros cseppet sem biztos részvényei jövő évi árfolyamában, a gyáraiban dolgozó ember pedig abban, hogy kap-e munkát, ég ha igen, mit tud venni a munkabérért? Egyik oldalon áll tehát a jövőkutatás a maga nagyszerű mechanizmusával, a másik oldalon pedig hiányzik a biztonságérzet. A szocialista körülményeink között Is mindinkább teret kap a tudományos előrejelzés, ha úgy tetszik a prognosztika. Mi is mérjük, hogy mi lesz holnap és holnap után, j e a mi szolgálatunkban is mind több a matematikus. a statisztikus ég a kibernetikus. Nélkülük ugyanis csupán utópiákban gondolkodhatnánk, ábrándjainkat és álmainkat vethetnénk papírra, holott terveink készítésénél számolnunk kell ég számolunk is a realitással. 1974-et írunk és már most intenzíven folynak az 1976. január elsején induló és 1980 vé- ' géig tartó ötödik ötéves terv előkészítésének. munkálatai. Szakemberek és politikusok százai vesznek részt a nemzetközi szintű egyeztetés ' munkálataiban. Az elemzések alapján már itthon is elkészültek a legfontosabb irányszámok a következő tervidőszakra. A párt megyei végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén is a jövővel foglalkozott Szakemberek, bizottságok előrejelzései alapján dolgozták ki Szabolcs-Szatmár ötödik ötéves tervének irányelveit és még nagyon sok munkaóra, gondos számítás következik, amíg a. terv véglegesen összeáll. Tulajdonképpen nem is ezzel akarok foglalkozni. Inkább azzal, ami m. tárgyalás részvevőiéként megragadott. Elhangzott: Szabolcs-Szatmár gazdaságának fejlődési üteme a következő öt évben is dinamikus lesz, s ez a dinamizmus azt szolgálja, hogy tovább közélítsük az országos mutatókat. Másrészt az egész vitát, hogy úgy mondjam beszabályozta az egy ember szolgálata alapvető szándék. Szükséges az intenzív fejlesztés? Igen. De emellett számunkra továbbra is fő cél, hogy minél több ember jus- *on itthon, lakóhelyén vagy ahhoz közel munkához A vita Így összegezhető: úgy kell dolgoznunk gazdaságosan, hogy az ember is megtalálja nagyobb darab kenyerét. Vagyis sem az ipar, sem a mezőgazdaság kifizetődőbb, hatékonyabb munkája nem képzelhető el nálunk anélkül, hogy ne gondoskodnánk közben az emberről, akiért tulajdonképpen minden történik. Bizonyosan vannak, akik szerint a gazdaságosságot és a humanizmust nem minden esetben lehet összeegyeztetni. Akadnak, akik kimutatják, hogy újabb ezreket csak jelentős költségű beruházásokkal lehet foglalkoztatni. Nos, a végrehajtó bizottság'vitájában elhangzott egy mondat. amely szerint az ipar mű- ízaksza mának alig háromtizede® növelésével, vagyis beruházás nélkül újabb négy-négy és félezer dolgozót állíthatunk a gép mellé. És Kiég mennyi a látható és a rejtett tartalék! Most készülnek vállalatainknál, ipari és mezőgazdasági üzemeinknél az ötödik ötéves terv helyi célkitűzései Ehhez a tényhez kívánkozik: a számítások eredményei ott sem nélkülözhetik a gazdaságos termelést, hiszen en- aek a következménye életünk pozitív változása a jövőben De nekünk — mivel a világ eddig ismert társadalmai közül a miénk az első igazán humanista társadalom — a legfőbb célunk a termelés és az ember biztonsaga együtt lehet jhOfiÍA Jtóraos r j változó vil Agunk I ______ . . Kiegészítő üzemágak a tsz-ekben A nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának első éveiben a termelőszövetkezetek — jogszabályi behatárolás mellett — csak a hagyományos mezőgazdasági termelést folytathatták. A népgazdaság akkori szerkezetében más szervek voltak hivatva a megtermelt termékek feldolgozására, forgalmazására. A klasz- szikusan ipari tevékenység végzésének szükségessége abban az időben fel sem merült. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának fejlődésével, szervezettségük erősödésével azonban egyre elemibb erővel vetődött fel an- nak szükségessége, hogy a létrejött közösségek a népgazdasági, csoport- és egyéni érdek összhangja alapján az idényjellegű mezőgazdasági termelésen kívül egyéb tevékenységgel is foglalkozzanak. így került sor arra, hogy a hatvana® évek közepétől a mezőgazdasé- nagyüzemek jogszabályi keretek között csaknem minden tevékenységgel foglalkozhatnak. A feldolgozás hagyományai A nagyüzemek széles körű tevékenységi körének engedélyezése során a központi szer- vek abból indultak ki, hogy a termelőszövetkezeteket gazdasági erejük, korszerű termelési eszközeik, területi elhelyezkedésük alkal- mássá teszi arra, hogy az adott területek sajátos bázisaiként az élelmiszer-gazdasági kereten túl is részt vegyenek a szükségletek Kielégítéséből. A mezőgazdasági termelésnek az egyéb tevékenységgel való társítása viszont csak a termelőszövetkezeti mozgalomban volt újkeletű. A nagyüzemeknél még ma is gyakran újként emlegetett több irányú tevékenység a mezőgazdasági termelés történetében más keretek között már régen kialakult. A megyében élő földesurak — igaz más céltól vezéreltetve — a malmok, szeszgyárak, olajütők létrehozásával már a mezőgazdasági termeié^ tevékenységi körét szélesítették. Az sem véletlen, s feltétlen a ma is elfogadott kedvezőtlen termőhelyi adottsággal van összefüggésben, hogy a legtöbb ilyen üzem a megye területén létesült. Az önellátó jellegű kisparaszti gazdaságok többsége is a mezőgazdasági termelésnél lényegesén több irányú tevékenységet folytatott. Ezek a gazdaságok a húsipari tevékenységet valósították meg a maguk keretei között a disznóvágással. Tejfeldolgozást folytattak a vaj- és túrókészítéssel, a gyümölcstermelő vidéken ezt a tevekenységi kört bővítették az aszalványok készítésével, a piaci árusítással, stb. A mezőgazdasági termékek kész élelmiszerré velő feldolgozásán túl a klasszikus ipari tevékenység is megtalálható volt a kisparaszti gazdaságoknál. A megye területén igen elterjedt házi fonás és szövés, aminek textilipari jellegét senki sem vitathatja. A számunkra is hírnevet hozó „paszabi” és „beregi” szőttes is a mezőgazdasági termelés kisegítő üzemági tevékenységeként alakult ki. A falusi szolgáltatás jelentős részét kitevő fuvarozást is a mező- gazdasági üzemek biztosították. Mindez azt igazolja, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságokból eredő hátrányokat az akkori körülményeknek megfelelően az itt élő emberek már igyekeztek egyéb tevékenységgel mérsékelni, és a föld népességeltartó képességét javítani. A csak mezőgazdasági termelés már akkor sem tudta az itt élő lakosság folyamatos foglalkozását, megfelelő jövedelmét biztosítani. A napjainkban jogszabályilag engedélyezett és terjedőben lévő kiegészítő tevékenység tehát nem új vonása a mezőgazdasági termelésnek, most arról van szó, hogy a jelenlegi fejlődési szakasznak az új körülményeknek megfelelően kell feleleveníteni és korszerűen folytatni ezt a tevékenységet. Indokolt fejlesztés A tevékenységi kör bővítésének szükségessége alapvetően a mezőgazdasági termelőüzemek igénye, amely eredményesen akkor valósítható meg, ha a népgazdasági érdekkel is egybe esik. A mezőgazdasági üzemek érdekeltségének elsődlegessége a következőkben jut kifejezésre: Ezzel biztosíthatják a stabilabb és biztonságosabb ágazati jövedelmezőséget Ez a feltétele a magas szintű termelésszervezésnek is. Közismert, hogy a termelés egyes szakaszainak jövedelmezősége ma különböző. (PL baromfikeltetés, felnevelés feldolgozás.) Az üzem tehát; amelyik csak a termelés egyes szakaszait valósítja meg, esetenként éppen a jövedelmezőséget biztosító szakasztól esik eL Csak teljes termelési folyamatot átfogó irányítás teszi lehetővé az egyes szakaszok érdekének optimális összehangolását, a nyersanyag és hulladékok célszerű hasznosítását, a termékforgalmi út lerövidítését, ■ mindezen keresztül a hatékonyság javítását, Csakis ezzel biztosítható a mezőgazdasági termelés egyes szakaszainak elvégzéséhez szükséges, illetve rendelkezésre álló munkaerő egyéb időben történő foglalkoztatása, jövedelmének biztosítása, megtartása. A mezőgazdasági termelésre kevésbé alkalmas területeken, vagy magas tagsűrűség mellett csak ezzel biztosítható a dolgozók jövedelmének tervszerű emelése. A jelenlegi körülmények mellett csak ezzel biztosítható a helyi lakosság ellátási, szolgáltatási igényének magasabb szinten történő kielégítése. Ezek az üzemi indokok közvetve a népgazdaság részéről is jelentkeznek, de emellett több közvetlen érdek is van. Ilyenek: Több, üzemileg könnyen és olcsón megvalósítható ellátó és szolgáltató tevékenység állami úton történő megvalósítása igen drága és ma még szinte lehetetlen. A rendelkezésre álló munkaerő helyileg történő foglalkoztatása a legolcsóbb és leghatékonyabb. Ez biztosítja á helyileg rendelkezésre átlő más területeken nem hasznosítható termelőerők hatékony munkába történő bevonását (nők, idős korúak, egyéb ok miatt helyhez kötöttek). Szabolcs-Szatmár megye sajátos helyzetében az üzemek többségében külön indoka a kiegészítő tevékenység fejlesztésének a mező- gazdasági termelésre való kedvezőtlen adottsága, magas tagsűrűség. A megyében az aktív keresőknek még több mint 40 százaléka mező- gazdasági kereső, de van olyan terület a szatmári térségben, ahol a mezőgazdaságból élők aránya még eléri a 70—80 százalékot. Sajnos, arra nincs lehetőség, hogy ezeken a területeken az állami ipartelepítés belátható időn belül részt vegyen az ott élő lakosság helyi foglalkoztatásában, jövedelmének növelésében. A kiegészítő tevékenység fejlesztését Indokolja az is, hogy a lakossági ellátás, szolgáltatás színvonala még több területen alacsonyabb az országos átlagnál. „ r ^ Elsősorban az élelmiszeripar A kiegészítő tevékenység céljait szolgáló állóeszközök bruttó értéke a megye termelőszövetkezeteinél összességében meghaladja a Az elmúlt évben minlegy ötmillió forintos értéket termelt a nylrtossi Dézsa Tsz konzareüzeme, ah©! nyolcvan-száz fő dolgozik szezon idején. (Hőmmel József felveteleji 236 míTlTő forintot. Ennek kőzet egyharmad® ipari tevékenység, 13 millió forint értékű állóeszköz kereskedelmi, 8 millió forint értékű állóeszköz építőipari jellegű tevékenységet szolgál. Megyei szinten a termelőszövetkezeteknél 118 helyen történik élelmiszeripari feldolgozás, 17 helyen van fafeldolgozás, 27 helyen kü- lönböző ipari tennék előállítása, 60 helyen pe* dig különböző ipari jellegű szolgáltatás. A megye területén a termelőszövetkezetek által üzemeltetett szolgáltatási felvevőhelyek száma meghaladja a 330-at. összességében úgy értékelhető, hogy a mezőgazdasági üzemek eddig folytatott kiegészítő tevékenységfejlesztő munkája megfelelő. A megvalósított fejlesztések egyaránt jól szolgálták a nagyüzemi gazdaságok és a helyi lakosság érdekét. A nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet konzervüzeme, a nyírmadái Kossuth Termelőszövetkezet műanyag üzeme, a termelőszövetkezeti éttermek, falatozók és egyéb helyi elárusítóhelyek ma már elismert bázisai a termelőszövetkezeti mozgalomnak. A már említett fejlesztést ösztönző tényezők mellett azt is látni kell, hogy nagyon sok lassító tényező is van ezen a területen. Ezekre az érintett üzemi vezetők általában nem szívesen hivatkoznak, helyettük a ténylegesen mindenütt meglévő tőkeszegénységgel magyarázzák a lassúbb előrehaladást. A további gyors ütemű fejlődésnek egyils legnagyobb fékezője a nagyüzemi vezetők egy részének bátortalansága, kockázatvállalástól való félelme. Sajnos, az eddigi össz- pozitív tapasztalatok mellett megyénk területén is volt néhány sikertelen próbálkozás. A vásárosnaményi zöldség-gyümölcs szárítóüzem, a hodászi kertunió, néhány budapesti ég miskolci elárusítóhely kudarca megyénkben is a selejtjét jelentette ennek a tevékenységnek. A megye} tanács végrehajtó bizottsága es év februárjában, amikor ezt a helyzetet tárgyalta úgy fogalmazott: „A kiegészítő tevékenység szélesítésének lehetősége a szövetkezeti mozgalomnak igen lényeges segítője, ds ahol nincs megfelelő előrelátás, szervezettség, ott ez a tönkretevő is lehet.” Az eddigi megyei tapasztalatok már kalmasak arra, hogy valamennyi üzemnek kellő tanulsággal szolgáljanak. Ma már vitatható, hogy a kiegészítő tevéi kenység a mezőgazdasági termel ésfej lejtésnek szerves és szükségszerű velejárója. Ezt a megállapítást nem csorbítja az utóbbi években elért kimagasló mezőgazdaság} termelési eredmény sem. A mezőgazdasági termelésfejlesztésnek lényeges feltétele a termesztés technológia korszerűsítése, az intenzitás fokozása. Ez viszont azzal jár, hogy termelési feladatainkat a termelőüzemek még kevesebb kézi munkaerővel tudják megvalósítani. A termelés korszerűsödésével tehát a mezőgazdasági termelésből az eddiginél gyonsabb ütemben szabadul fel a kézi munkaerő. Jelenleg is több. mint, harmincezer olyan női dolgozó van a falvakban, aki azonnal munkát vállalna. A gazdálkodás korszerűsödésével és a természetes szaporulattal számuk tovább növekszik. Foglalkoztatásuk nemcsak gazdasági; hanem politikai, szociális kérdés is. Ismeretes, hogy az országos termelőszövetkezeti jövedelmi szinttől mintegy 10—15 százalékkal megyénk szövetkezeti tagságának jövedelme elmarad. A hátrány csökkentésének egyik forrása az egész éves foglalkoztatottság. Ahhoz, hogy a felszabaduló munkaerőt, illetve annak egy részét az ágazat foglalkoztatni tudja, elengedhetetlen a tevékenységi kör további bővítése, a kiegészítő tevékenység fejlesztése. Eredményesen segítheti a mezőgazdasági termelőüzemek ezirányú törekvéseinek megvalósítását, ha a kiegészítő tevékenységben érdekelt' egyéb feldolgozó, forgalmazó és ipari tevékenységet végző szervek i® felismerik annak szükségességét, és kellő együttműködéssel segítik annak fejlődését. Ne csak a szövetkezetek keressék a lehetőséget, hanem az üzemek, vállalatok is kezdeményezzék a kapcsolatot. A szövetkezeti vezetőségeknek, é® vezetőknek azt kell levonni tanulságként, hogy a tevékenységi kör bővítéséhez minden esetben alapos mérlegelés, piacfelmérés és nagy szervezettség szükséges. Minden esetben nagy figyelmet kell fordítani a kiegészítő üzemág vezetőinek é® szakembereinek kiválasztására, politikai nevelésére. Tapasztalataink szerint ez ideig a legnagyobb vond ezen a területen jelentkezett. A nagy jövedelmet ígérő, nagy szavakat hangoztató, de kéte® múlttal rendelkező. magukat szakembernek nevező személyek nem váltották be az ígéretet. Az a'anos és következete® kádermunka elengedhetetlen forrása az erpdm°nvnek. A megyei oárthíznttság gazdaségnolifikai irányelveinek szegemében elkészült ánaza»-fejlesztési tervkoncepció mellet ez év tavaszán a megvej tanács megtórgvalt és elfogadott, célul tűzi ki a mezőgazdasági termelés melletti kiegészítő tevékenység fejlesztését. Ahhoz, hogy a koncepciótervben foglaltak megvalósuljanak az szükséges, hogy a termelőüzemek vezetőségei, vezetői, de minden érintett szerv az eddiginél átgondoltabban _és hatékonyabban segítse az ez irányú lehetőségek kihasználását, mindezen keresztül az élelmiszer-gazdasági ágazat fejlesztését Socsu Mzs«$
