Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-05 / 233. szám
, fWfu oftxou# 9l iFRHyil^jfKis5RszÄS i B=■■■L^r MA MAR GYAKORLATILAG megszűnt » választás lehetősége. Szabad munkaerő nincs — ezt a vállalatok nemcsak tudják, hanem naponta érzik is —, nem is lesz, ezt pedig a statisztikai előrejelzések, a demográfiai prognózisok bizonyítják meggyőző módon. A vállalatok tehát — ahogy mondani szokták — „kész helyzet” előtt állnak, s még csak az sem mondható, hogy gyakorlati intézkedéseikben nem fedezhetők fel e körülmény felismerésének, s az ebből adódó veszélyek kivédésének jelei. Jó néhány fontos iparágban általános technikai korszerűsítést hajtanak végre — igaz: nem csupán, illetve nem elsősorban a termelő vállalatok elhatározásából —; egyre több üzem él az új, modern, nagy termelékenységű gépek vásárlásának lehetőségével, fellendült a számítógépek alkalmazása, szaporodnak a példák az anyagmozgatás, a szállíts, a raktározás gépesítésére, korszerűsítésére. Mintha megindult volna egy folyamat, amelyet egyebek között az a felismerés indukált, hogy nem lehet — és gazdaságossági megfontolások miatt nem is nagyon érdemes ” az új munkahelyek létrehozását erőltetni, hiszen nincs ember, akit az új műhelyekbe, gyárakba, üzemrészekbe állíthatnának. S e mindenképpen kedvezőnek ítélhető jelenség mellett furcsa, logikátlan magatartásjegyek fedezhetők fel a vállalati életben. Sok példát lehetne felsorolni arra, hogy nagy áldozatok, erőfeszítések árán megvásárolták és felszerelték egy-egy vállalatnál a korszerű berendezéseket, nagy reményekkel állították munkába a méregdrága számítógépet, vagy a mindent tudó szállító berendezést, majd kiábrándulva, keserűen csalódva veszik tudomásul, hogy az agyonreklámozott technika cserbenhagyja őket. Az ígéretes műszaki haladás nemhogy csökkentené, inkább növeli a gondokat, nemhogy emelkedne, inkább csökken a termelékenység, ahelyett, hogy létszámot takarítanának meg, inkább újabb embereket — munkásokat és alkalmazottakat —- igyekeznek munkába állítani. NÉHÁNY TIPUSESET: az egyik gyárban olasz gyártmányú, méregdrága automata gépsort szereltek fel, a korábbi, kezdetleges futószalag helyett. A kisebb-nagyobb zökkenőkkel lezajlott próbaüzem után néhány hét alatt be kellett látniuk az üzem vezetőinek, hogy a gépsor csak gondot, bajt zúdított rájuk. Utemtelenné, kapkodóvá vált a műhely termelése, ennek következtében felborult a gyár belső kooperációja, s legszívesebben már kevés visszaálltak volna a régi módszerre — íia lehetett volna. A hatalmás gépsor azonban a helyén volt, kidobni mégsem lehetett. Utolsó próbálkozásként felkérték az egyik egyetem üzemszervezőit: vizsgálnák meg, hogy mi okozza a zavart. S a szervezők néhány nap alatt megállapították, hogy a gépsor mellett dolgozó munkások terhelése rendkívül egyenetlen, mert az automata gépcsoda mellett a régi technikára készült technológiát alkalmazzák. Vagyis: a gépet megvásárolták, felszerelték, csak éppen a technológiai rendszer átszervezéséről feledkeztek meg, ezért fenyegetett kudarccal a vállalkozás. Más példa: a Munkaügyi Minisztérium legutóbbi vizsgálata megállapította, hogy a vállalatok nagyrésze úgy alkalmazza a számítógépeket, hogy közben megfeledkezik az egész ügyviteli rendszer — a számítógép követelményeinek megfelelő — átszervezésről. A hagyományos ügyvitelt próbálják a számitógépekkel elvégeztetni, persze teljesen eredménytelenül. Ráadásul továbbra is állományban tartják a meglévő ügyintézőket, miközben új embereket alkalmaznak a számítógépek működtetéséhez, vagyis létszámcsökkenés helyett bővülés, a munka egyszerűsítése helyett az ügyvitel komplikáltsága az eredmény. Mindez elkerülhető lenne a szakszerű rendszerszervezéssel, az arra alkalmas dolgozók szakmai átképzésével, illetve a számítógépet kiegészítő egyszerűbb, olcsóbb, kisebb irodai berendezések beszerzésével és alkalmazásával. Sok helyen csalódtak a modem anyagmozgató gépek, szállító berendezések alkal- mazásában is, csak azért, mert ezeket a gépeket ismét csak a régi „targoncás” technológia szerint akarták alkalmazni, A MINDEBBŐL KŐVETKEZŐ -- mármár közhelyszerű — megállapítás: nem elég csak elhatározni a technikai korszerűsítést, nem elég előteremteni ennek anyagi fedezetét, hanem meg kell ismerkedni az új technika alkalmazásának módszereivel, titkaival. Egy- egy új berendezés megvásárlásával és felszerelésével még nem oldható meg a technikai racionalizálás feladata. Időben fel kell készülni arra, hogy az új gép sok esetben új technológiát, új szakismeretet, új szervezést, sőt, új szervezetet követel; csak így használhatók ki előnyei, csak így lehet valóban gazdaságosabban, termelékenyebben dolgozni. V. Cs. PARLAMENTI JEGY2ET Egy törvény végrehajtása csengő megszólal. A Parlament üléstermében kígyóinak a fények, a képviselők elfoglalják helyüket. A folyosón még kézfogással köszöntik egymást a fővárosban és vidéken élő „honatyák”, más megyebeli barátok, aztán azzal válnak el, hogy a szünetben találkoznak. Apró Antal, az országgyűlés elnöke is elfoglalja helyét és megkezdődik az őszi ülésszak. Feszült figyelemmel hallgatják Bíró József külkereskedelmi miniszter expozéját, hiszen egy új törvény alkotása megfontolt döntést igényel. Nemcsak azért, mert eddig nem volt a külkereskedelemről egységes törvényünk, hanem azért is, mert hazánkban minden negyedik ember olyan termék előállításán dolgozik, amelyet külföldön értékesítünk és még többen olyan anyaggal, amelyet külföldről szállítunk. Az egyetértés nem csak a tapsban, a hozzászólásokban jut kifejezésre, hanem a szünetben, a folyosói beszélgetésekben. Négyes, ötös csoportokban állnak, ülnek megyénk képviselői is és női más lehetne a téma, mint Záhony és környéke, a gumigyár, más kisebb és nagyobb üzemek, amelyek közvetlenül érdekeltek a külkereskedelemben. Az ülés másnapján, pénteken már korábban érkeznek a képviselők. Igaz, egy órával korábban kezdődik az ülésszak, de az ok nem csak ez. A tanácstörvény végrehajtása szerepel a napirenden. amelynek vitájához két szabolcs-szatmári képviselő is hozzászólásra jelentkezett A képviselőkön kívül ott var meghívottként dr. Pénzes János a megyei tanács elnöke dr Fábián Lajos, a megye1 tanács vb-titkára, dr. bivar- nyik János, a megyei tanács pártbizottságának 'átkára, hogy „első kézből” kapják dr. Papp Lajos államtitkártól az étékelést, s hogy a felszólaló képviselőktől hallják: mi az, ami a tanácstörvény megjelenése óta saját területükön előrelépést jelentett és melyek azok a területek, ahol javítani kell a munkát. Bánóczi Gyula a 20-as választókerület képviselője, a nyíregyházi járási pártbizottság első titkára már az államtitkár beszámolója előtt felszólalására koncentrál. Kicsit megilletődöttébb is, mint a csütörtöki ülésen, hiszen tudomására hozták, hogy az államtitkár beszámolója és a törvény végrehajtását értékelő bizottsági felszólaló után ő lesz az első, aki szót kap. Az ország vezetői, a televízió, a rádió, a sajtó révén az egész ország nyilvánossága előtt csak náfgy felelősséggel lehet szólni választókerülete, az egész megye minden lakóját érintő kérdésről. A felszólalása végén elhangzó taps egy kicsit Szvi- ridov Ivánnét, a 7-es választókerület képviselőjét is megnyugtatja. Ö még az ebédszünetet is felhasználhatja a megye vezetőivel együtt egy kis beszélgetésre, azoknak a javaslatoknak az áttekintésére, amelyekkel •hozzá kíván járulni a határozatok meghozatalához. Csütörtökön, a délutáni ülésen ott üit Péter János jobbján az országgyűlés elnökségében, pénteken pedig mire visszatér az ebédtől, felszerelt mikrofon áll az asztalán. Karszalagos fiatalember visz egy pohár vizet, aztán őt szólítja az elnök. / ySzéles Lajosnak, a fehérgyarmati járási hivatal elnökének — aki szakember ezen a téren — nagyon tetszett a két megyei képviselő felszólalása, és az is, nogy az alig négy évvel ezelőtt alkotott törvény végrehajtásának értékelését napirendre tűzte íz országgyűlés. — Átfogó volt a beszámoló és ha nekem a mi járásunkban tapasztaltakról kellene beszélnem, ugyanazokat tudnám mondani. Most, hogy felelevenedett előttünk az dk telt néhány év, láthatjuk: mennyire szükség volt a törvény megalkotására, a tanácsi munka korszerűsítésére. Alapvetőnek és legjelentősebb pozitívumnak azt tartom, hogy megjavult a tanácsok és végrehajtó bizottságok, mint testületek munkája, a tanácsok mint önkormányzati és népképviseleti szervek tevékenysége. Ezek nem csak egyes gazdálkodási kérdések megvitatásában, realizálásában, hanem a községeket érintő minden témában kézzel foghatóan érezhetők. — Összehasonlíthatatlant jobb a tanácstagok aktivitá sa, az emberek közéleti tévé kenysége, mert látják, hogy a közösség érdekében tett javaslataik állandóan szem előtt vannak, azok végrehajtásában maguk is részt vesznek. Tulajdonképpen ebben látom a lakosság aktivitását is. A társadalmi munka példázza, hogy a törvény életbe lépése óta mindenki jobban magáénak érzi községe fejlődését. Másik fontos dolognak a hatáskörök decentralizálását tartom: oda kerültek a hatáskörök, ahol azt intézni kell Kedvezőek az ügyintézéssel kapcsolatos tapasztalatok Is, bár sok helyen nincsenek meg még a személyi feltételek. A július elsejével bevezetett bérrendezés azonban máris érezteti hatását: több szakember vállal munkát a tanácsok szakigazgatási szerveiben. Ezzel függ össze az ügyintézés színvonala: amíg nincs jó szakapparátus, addig nem érhetjük el a kívánt szintet. Aztán nagy gondot jelent megismerni, áttekinteni a megjelenő sok rendeletét. Négy- öttagú apparátusban ez szinte lehetetlen- A cél, amelyet többen is megfogalmaztak: a minimálisra csökkenteni a bürokratikus vonásokat. A magatartásbeli fogyatékosságokon, a mi dolgunk változtatni Bates*« József Hét kemény év után Bensőséges diplomaátadási ünnepségre került sor október 4-én az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán, amelyen részt vett és beszédet mondott Ekler György, a megyei pártbizottság titkára. A 60 főiskolát végzett hallgatónak az oklevelet Markovies Miklós, az oktatási igazgatóság igazgatója adta át. A főiskolát végzett hallgatók közül beszélgettünk hárommal, őket mutatjuk be. 1. A tanítónő Hét évig „ingázott" egy oklevélért. Ha egy asszony ennyi áldozatra képes azért, hogy mélyebb Összefüggésében is ismerje a marxizmus —leni nizmus tudományát tiszteletet érdemel. Birócsák Jánosné a gávavencsellői tanítónő, az V/A-sok szeretett Irénke „nénije” mégis így vall: „Bár korábban kezdtem volna”. Pedig még fiatal. Eljegyezte magát korunk leghaladóbb társadalomtudományával. Innen Gávavencseüőről járt be Nyíregyházára hetenként a kisvonattal. Előbb három esztendeig, amikor a marxista—leninista esti egye. tem 3 éves általános tagozatát végezte. „Sokszor este tíz órakor értem haza, s elmúlt éjfél is, amikor ágyba kerültem.” Ki tudná összeszámlálnl, mennyi órát töltött este, éjszaka a könyvek fölött. Ki tudná számon tartani, menynyit készült? S mégis, amikor azt próbálom megtudakolni, megérte-e a fáradozást, ezt mondja: „Ezt én érzem. Jobban látom most már az ösz- szefüggéseket a munkámban, a tanításban is tudom hasznosítani ismereteimet.” A hároméves általános kép-. zést „fejelte” meg Irénke a szakosítókkal. Ez négy hosszú s most mégis rövidnek tűnő esztendő volt. „Ügy éreztem, folytatnom kell, hozzátartozik életemhez. Most hiányzik is egy kicsit, hogy abba kellett hagynom. Nem akarok én ezzel valami nagyot mondani, de így érzem”. Titkon reménykedik, hogy itt a nagyközségben is számolnak majd vele, ha lesz marxista—leninista esti középiskola. „Most pártfeladatként kaptam meg az úttörő csapatvezetői tisztet. Szívesen vállaltam, bár sok munkával jár”. Csaknem 230 kispajtás és úttörő politikai-ideológiai nevelését bízták rá. Biztosan teljesíti kötelességét. A párt- szervezetben is számítanak rá. Két évvel ezelőtt választották meg a pedagógus párt- szervezetben vezetőségi tagnak. Itt is igyekszik kamatoztatni a tanultakat. 2. A járásbíró Friss pártfőiskolai diplomás dr. Péli-Toóth Sándor járásbíró, a Nyíregyházi Járásbíróság dolgozója is. 1962-ben szerezte a jogi diplomát, majd szakvizsgázott — de ő sem elégedett meg. Elvégezte a marxista-leninista esti egyetem szakosítóit is. Könnyű volt-e mind ez egy olyan embernek, aki „benne” van az állandó tanulásban? Szerényen mondja, hogy ő készült. Valóban felkészült az órákra, akárcsak tárgyalásaira. Alaposan, lelkiismeretesen, s ez nem volt könnyű. „A feleségemnek sokat köszönhetek. Főleg ő ügyelt ilyenkor a gyerekekre, néha egy kicsit zsörtölődött is.” Talán most annál jobban ML Diploma a közösség javára Mit hasznosíthat egy járásbíró a tanultakból? „Sokat tanultam, s úgy érzem, tudom is hasznosítani. Ezt utólag jobban látja az ember. Főleg társadalompolitikai, gazdasági ügyeket tárgyalok. Ezekben az ügyekben segíti az eligazodást, biztonságot nyújt, jobban érzi az ember, hogy amit mond, megalapozott. És talán jobban is tud a másik fejével gondolkozni. Fő szakom a politikai gazdaságtan volt. Úgy érzem, szélesebb áttekintéshez segített az időszerű jogpolitikai kérdésekben, az elvek alkalmazása megalapozottabb. A fiatal járásbíró azt vallja: így, a tanulás befejezése után jobban megérti, értékeli mások gondjait is. „Más lett az ember szemlélete, felfogása egy sor kérdésben. Világosabb lett négy év után, mi minden mozgatja az emberek cselekedeteit, tetteit. Ezeket a titkokat kutatni, fel. tárni egy bíró számára nagyon fontos”. Ezt hasznosítja a pulpito- son, a tárgyalóteremben. 3, Az üzem- mérnök Érettségi a híres nyíregyházi Kossuthban, „érettségi” a vonatfékezésből, mert' munkásként kezdi az életet a MÁV-nál, s a műszakok mellett könyv este, könyv reggel, könyv mindenkor. Munka és tanulás. így végzi el a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát, s egyidő- ben a marxista—leninista esti egyetem szakosítóit. Kezében két főiskolai oklevél. Két kisfiú apja, alig harminc esztendős ifi. Román Sándor. Beosztását most nem is tudom, mert bár üzemmérnök, de az erre való kinevezését még várja, 1969 . óta a nyíregyházi MÁV-álloittás szb.-nek a függetlenített termelési felelőse. „Ehhez meg különösen jól jött a tanulás, mert az emberekkel foglalkozóm, gazdasági-politikai kérdésekkel. Magam jelentkeztem, igaz segítették, biztosították a tanuláshoz a feltételeket”. Négy év alatt sok mindent magára „szed” az ember. Befogad, elgondolkodik a tanultakon, egy-egy fontos tétel helyességén, alkalmazhatóságán, fontosságán, mai érvényesülésén. ,,A tanulás segített eligazodni politikai kérdésekben, egy-egy elvi kérdés megítélésében, a gazdaságpolitikában. Engem ' különösen ez érdekelt, s ha most kineveznek, hasznosíthatom a saját munkámban". Román Sándort a forgalom Ill-nál a pártszervezetben vezetőségi tagnak is megválasztották. S bar kinevezést vár, de megtartotta a szak- szervezetnél társadalmi munkában a termelésfelelősí beosztást. „E két pártmegbíza- fásban meg különösen kamatoztathatom, amit tanultam. Szükség is van rá. A mi pártszervezetünk eléggé heterogén, s ha máshol, itt igen fontos, hogy megfelelően értelmezzék a párt egy-egy határozatát, egyáltalán ismerjék azt”. Az üzemi pártbizottság most bízta meg Román Sándort a Pártirányítás és a partéiét című politikai tanfolyam vezetésével. „Természetesen elvállaltam, hogy valamit hasznosítsak, továbbadjak így is a tanultakból”. Farkas Kálnwa Szeiiet mémikik megyénkben Képen: Juríj Verchigorov, a rosztovi kombűjngyár tenrexS mérnöke (középen) az SZK—5-ös kombájn motorikus szerkezetét ismerteti a magyar szerelőkkel A MEZŐGÉP nyírteleki gyárában kíváncsian nézegették az ott dolgozó műszakiak, szerelők azt az öt különleges méretű gépkocsit, amelyek kamion nagyságú belsejében az új SZK 5-ös kombájn szerkezeti felépítését rendezték be. A rosztovi gyár tíz tervező mérnöke jött el, hogy a nyírteleki gyárba hívott Hajdú megyei, Borsod megyei és helybeli szakemberek megtanulhassák tőlük az SZK—5-ös felépítését, így a garanciális munkák során előforduló tennivalókat Az új kombájn nemcsak vágó szélességben tér el elődétől, az SZK—4-től, hanem teljesen új konstrukció, sók korszerű változtatással. A rosztovi gyár tervező mérnökeinek nyírteleki kétnapos gy'akórlati tanácsait nagy örömmel fogadták a garanciális munkákat végzS szakemberek. , ‘ A szovjet mérnökök ezután a baktalórántházl szakmunkásképző iskolát majd a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskolát keresték fél. ahol ugyancsak nagy érdeklődéssel várták a haszé nos tanácsokat A gépcsoda
