Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-04 / 232. szám

1 IST?. oEtőEer I; 9 A párt munka szabályai T ársadalmunk ideálja a tevékeny ember, aki megérti és munkálja a nagy válto­zásokat. .Pártmunkásaink többsége ilyen ember. Nem fél szemtől szembe mondani kel­lemetlen igazságokat, a könnyelműséget, ma- radiságot nyíltan ostorozza, olykor a pihenés óráit is hivatásának áldozza. A jó pártmun­kásnak van még egy fontos jellemvonása: mindig van hit. bizalom és,erő, amelyből má­soknak is jut, ha munka közben elcsüggedríek, elvesztik önbizalmukat. Pártmunkásaink mindezeken túl azokkal az adottságokkal és ismeretekkel is rendelkez­nek, amelyek szükségesek a valóságos helyzet gondos marxista—leninista elemzéséhez. Mesz- sze mögöttünk van már az az idő. amikor úgy gondoltuk, hogy a pártnak, a pártmunkásnak akkor van igazán tekintélye, ha szavára vi- gyázba állnak az emberek. Szertefoszlott az a káros szemlélet is, amely kizárólag azon mér­te le egy-egy pártszervezet erejét, hogy mit tudott kiverekedni a felsőbb párt- és állami szerveknél. Ma azon mérjük a párt tekinté­lyét, befolyását, erejét, hogy mennyire értik, tisztelik és fogadják el útmutatásait a töme­gek. S ezen mérjük a pártmunkások tevékeny­ségének értékét is. . » örvendetesen javult a vezető tisztségeket betöltő kommunisták marxista-leninista mű­veltsége, szaktudása. Sokan a fárasztó napi munka mellett középiskolát, egyetemet végez­tek, mások a pártfőiskolán tanultak, megint mások állami ösztöndíjjal töltöttek’ei eszten­dőket különböző Iskolákban. Ezért ma már a pártmunkások jelentékeny része nem rögtö­nöz, ha a falvakba, üzemekbe látogat, nem futtából tájékozódik, s eszerint alkot heve­nyészett véleményt, hanern a gazdálkodás és a közhangulat részletes ismeretével, elemzésé­vel hatékony segítséget tud nyújtani. Az ilyen pártmunkást nem egyszerűen a beosztása, ha­nem a szakismerete, a jártassága is feljogosít­ja arra, hogy tanácsokat adjon, akár a gazda­sági vezetőknek, akár a pártszervezeteknek, mindenkinek, akihez az alkotó munka szálai fűzik. S zándékosan említettünk alkotó munkát Még mindig Van ugyanis a pártmunká­nak néhány régebben kitaposott ösvé­nye, amelyen gépiesen járunk oda-vissza. El­sősorban az értekezletekre gondolunk. Nem a hasznos megbeszélésekre, hanem az olyan ösz- bzejövetelekre, amelyek után kimondva vagy kimondatlanul az az érzése az embernek, hogy yez is üresjárat volt". Előfordul, hogy ugyanazt a feladatot — nág ég más összetételben — tucatnyi szerv képviselői külön-külön is megtárgyalják. A termelőszövetkezeti gazdálkodás ügyes-bajos dolgairól például járási szinten rendszerint külön tartanak megbeszélést a szövetkezeti el­nökök és a tanácsi szakemberek, külön a párt­munkások, a népfront, a földművesszövetkézet, * bank és minden olyan szerv képviselői, akiknek valamilyen formában közük van a szövetkezeti gazdálkodáshoz. A pártmunkás­nak természetesen minden megbeszélésen il­lik megjelennie. Vajon nem gyümölcsözőbb, hatásosabb lenne, ha az érdekeltek rendsze­res időközönként együtt találkoznának a szö­vetkezeti gazdálkodás ügyeinek megbeszélé­sén? így rengeteg időt takaríthatnának meg, s »mi ennél is fontosabb: ott. helyben a szóér- Sést mindjárt közös elhatározás is követhetné. Legfőbb ideje, hogy szembenézzünk a ;pártmegbizatások, funkciók elosztásában ta­pasztalható fonákságokkal is. Aligha mon­dunk újat azzal, hogy nagyon sok elvtársunk- oak három-négy funkciója van, de az sem rit­kaság, hogy valaki hat-nyolc funkciót tölt be. Ez óhatatlanul azzal jár, hogy & vezetők egy része csak viseli, de nem tölti be a funkcióját. Vannak azonban a túlterhelésnek egyéb kö­vetkezményei is. A tömérdek funkció előbb- üttóbb a rutinmunka vakvágányára tereli, arra kényszeríti a pártmunkást, hogy egy-egy terü­leten csak a régebbi tapasztalatait szajkózza, mert nincg ideje az új elsajátítására. A többj között a túlterheléssel függ össze az az eléggé általános jelenség is, hogy a ve­zető pártmunkások egy része gyakran nem jut tovább az. igazgatók, párttitkárok, főmér­nökök, tanácselnökök, agronómusok, állami gazdasági vezetők szobájánál. Pedig az, hogy valóra válik-e a párt politikája, nem­csak a vezetők körében, hanem ezer- meg ezer munkahelyen dől el. Nem az igazgató, fianem a pártbizalmi, a mű- vezető ég a csoportvezető hallja meg előbb, h<\ a munkás méltatlankodik a szervezetlenség miatt. A brigádvezetőktől ^ pem mindjárt a fcsz-elnőktől kémek választ a szövetkezeti ta-' gok ügyes-bajos dolgaiban. G yakran megkérdezzük a járási, a terme­lőszövetkezeti és az üzemi pártmunká­soktól; véleményük szerint mj az oka annak, hogy a helyes élvek, jó határozatok, alapintézkedések ellenére sem tudjuk elérni egy sor területen azokat a célokat, amelyeket szükségesnek és elérhetőnek jelölt meg a ve­zetés. A választ rendszerint azzal kezdik, hogy mit tettek a jobb anyagellátás érdekében, mi­lyen konkrét közigazgatási ügyeket intéztek el az utóbbi időben, de alig ejtenek szót: az eszmei-politikai nevelőmunkáról és a pártel­lenőrzés időszerű kérdéseiről. Helyes, hogy az utóbbi években a gazdasági kérdések kerültek előtérbe a különféle szintű-pártmunkában, de az már nem, hogy pártmunkások átveszik a tanácsi vezetők, az állami gazdasági igazgatók, a tsz-elnökök, az agronómusok és a művezetők tennivalóit. Akkor dolgoznak helyesen, ha po­litikai eszközökkel igyekeznek segítséget nyúj­tani a gazdasági vezetésnek, de nem sajátít­ják ki azok feladatkörét. Ha egy-két elhanyagolható esetről lenne sző, azt mondanánk; térjünk napirendre a do­log fölött, majd o fejlődés félrelöki az útból az ilyen felemás vezetési módszereket. Sajnos, azonban a jelenség általános. s ma már egé­szen durva vadhajtásaival is' találkozhatunk. Szórványosan ugyan, de előfordul, hogy mi­közben a pártmunkások 14—16 órát dolgoznak, egyes helyi műszaki vezetők másod- és har­madállásban pénzt keresnek. Építömunkánk minden időszakában, de ma kettőzötten fontos, hogy a párttag tisztség- viselő a saját munkaterületén megismerjen mindent és mindenkit. Ismerje elsősorban a pártszervezeteket, hogy munka közben segít­séget tudjon adni a feladatok megoldásában. De ennél sokkal szélesebb körre is ki kell ter­jeszteni a politikai munka hatósugarát. M a még eléggé általános, hogy a községi pártszervezetek egyáltalán nem, vagy nem eléggé támaszkodnak a falusi ér­telmiségiekre, a falusi tanítókra, az orvosok­ra és az agronómusokra. Pedig javarészt fia­tal értelmiségiekről van szó, akiknek tanítta­tásáért anyagi áldozatot hozott az ország. Jo­gos az az igény is, hogy a kommunisták sora — éppen a növekvő feladatok miatt — tovább gyarapodjék. Napjainkban szinte észrevétlenül válnak a földművelő emberek százai gépekhez, fejlett agrotechnikai eljárásokhoz értő szak- ' emberekké. Ezek az emberek forradalmasítják a termelést, nekik köszönhető, hogy a megye sok-sok közög gazdasága soha nem látott re­kordtermést takarított be az elmúlt években. Az ilyen gazdáknak már a szívükben is győ­zőit a szocializmus. Az üzemekben ott vaa az új generáció, amely tudásban, öntudatban felemelkedett a szocialista gondolkodás színvonalára. Párt­munkásaink legszebb hivatása felismerni, meggyorsítani ezt a fejlődést, és kamatoztatni' annak eredményeit a pártmunkában, a párt­építésben. Kőszegi Frigyes A izatmári emberek szeptember végén szokták mondogatni; „Az ősz kékre verte a szilvát.” Kékre bizony. Az eső meg a földig verte a termés egy részét. Az árvíz után sokan sajnáltuk a kipusztult almafákat, de a szilvafákról alig esett szó Pedig a szilvafák gyökere mélyre hatol. Sok közülük makacsul ellenállt a szeny- nyes áradatnak, ezek a fák kiszáradtak, de ki nem dől­tek. Az almafákat fiatal cse­metékkel pótolták, sok közü­lük az idén már termést is hozott. A szilvalák pótlásá­ról nincsen tudomásom. Pe­dig ezek a fák igen haszno­sak voltak — ma is azok. Szatmárban ilyenkor fő­zik a ciberét. Sőt, már vége felé közeledik a ciberefőzés szezonja. Mi az a cibere? Lassan csak a néprajzkutatók foglalkoznak a szó jelenté- - sével és tartalmával. A cibe­re nem más, mint a frissen főzött szilvalekvár. Régen szalonnát, sőt húst is pótolt A lekvárfőzés, a ciberéévé' nem is oly rég még szertar tásnak számított 'hazán!-- keleti csücskében. Még azok is emlékeznek rá, akik a harmadik X körül topog­nak Régente szeptember végén. Október elején mifelénk nem yóit ilyen csúnya az idős / •CIBERE Szelíden, kedvesen sütött a nap, amikor hordókba, vály- lingokba rakták a szilvát. Estefelé aztán elküldték hí­vogatni. Kavarőba hívogat­ták a fiatalokat. De nem kel­lett őket hívogatni, jöttek ők maguktól, is, ha szép, csendes estén meghallották az énekszót, ha megérezték a cibere, édes illatát. Ha az al­végen volt a főzés, többnyire a felvégről jöttek és fordít­va. Ilyenkor az öregek el­mesélték, hogy a felvéget azért hívják felvégnek, mert a falunak ez a része köze­lebb van a templomhoz, a ta- nácsházához, vagy a járási székhelyhez. Kömörőn azt is elmondták, hogy a legszél­ső ház mellett üldögélt so­káig a guta, más öregek sze­rint viszont Komoró végén ült hosszú ideig egy Aguta nevű betyár. Penyigén so­káig téma volt kavará' közben a Szenkébe fullad’, lányok tragédiája. Matolcson a versből is ismert kurta kocsma történetét színezget- ték, Eoseden a régi páká- szok kerültek szóba. Parses nemcsak a múltat, mindig a jelent Ss meg-; N hányták-vetették. Különösen sok fiatal összegyűlt ott, ahol szép lány volt az udvarom Amikor már jó páran ösz- szejöttek, rátették a rézüs­töt a sárral tapasztott kat­lanra. Aztán mag nélküli szilvával tele rakták az üs­töt úgy, hogy a kavarófa alig tudott forogni. Meggyújtot­ták alatta a tüzet, megkezdő­dött a kavarás. Többnyire a lányok kavartak, a fiúk tüzeltek. Persze az erősebb fiúk ültek közelebb a tűzhöz, a kisebb fiúk csak a fát ké­szítették elő, esetleg a szilvát szabadították meg a magjá­tól. A megfőtt szilvát, vagy­is a ciberét szilkébe, edé­nyekbe rakták és eltették. Jutott a tányérokra is a friss, gőzölgő csemegéből. Lágy, házi kenyérrel a cibere fi­nom eledel volt — főleg a gyerekeknek. • A cibere pár hét múlva reg lett, vagyis lekvárr ;űrűsödött. Kenyérre lehe tett kenni. Tavasszal aztán ismét előkerültek a szilkék,. az edények. Tetejükről le­szedték a nemes penészt, lek­város kenyéren már lehe­tett kapáim. De a sűrű, teke­Naponta 300 darab fiúöltőny készül a Kisvárdai Ruházati Szövetkezel munkaszalagján. (Hammel József felvétele) Tevékeny barátság Hatezer vasutas kapcsolata Megyénk lakossága kegye­lettel őrzi felszabadítóink emlékét. A szovjet nép irán­ti hála napjainkban kifeje­zésre jut az MSZBT országos elnöksége által meghirdetett Ki tud többet a Szovjetunió­ról című versenyben is, mely­be megyénk MSZBT-tagcso- portjai is beneveztek. TETTEK — Itt a barátság elősorban a tettekben mutatkozik meg — mondja Zsila Balázs, ak- kummulátorkezelő. — Én a Kandó Kálmán szocialista brigádnak vagyok a tagja. Szovjet barátainkkal legtöbb­ször az M 62-es mozdonyok átvételekor találkozunk. De kölcsönösen megkeressük egymást,, ha munkánk végzé­se során valamire szüksé­günk van. Főként alkatré­szeket kérünk kölcsön egy­mástól. Csapi barátaink min­dig készséggel állnak rendel­kezésünkre. Legutóbb ke­rékesztergapadot kaptunk a szomszédos határállomás vas­utasaitól. Én 1969 óta dolgo- *zok az MSZBT-ben. Huszon­hét éves vagyok. —‘A záhonyi átrakókörzet 6000 vasutas dolgozója meg a Záhony községi általános is­kola tanárai és tanulóifjúsá­ga valamint a termelőszövet-“ kezet tagsága' tartozik a tag- I csoporthoz — mondja Jakab Gyula, a záhonyi vasutas MSZBT-tagcsoport ügyveze­tő elnöke, az országos elnök­ség tagja. Gyakorlatilag mi, a záhonyi átrakókörzet vasu­tasai bonyolítjuk le annak a hatalmas személy- és teher­forgalomnak a nagy részét, te lekvár kevés vízzel fel­oldva jó volt derelyébe, „mocskos laskát” is lehetett vele készíteni, a lekváros bukta még az ünnepi asztal­ra is illett. A nehéz időkben a gyerekeknek még dél kö­rül is ezt mondták a szülők: „A szalonna még alszik”. De a lekvár mindig ébren volt. Az elpusztult szilvafák he­lyére jó lenne újakat ültet­ni. Nem csupán a lekvár mi­att, hiszen a Nyíregyházi Konzervgyár olcsó és kitűnő lekvárt készít. De nem szól# tunk még a befőttről és a kompótról, meg a ritkán kapható mirelit szilváról. Az igénytelen szilvafák haszna semmit sem csökkent. Kár, hogy ezt a hasznot sok tsz csak a pálinkafőzésben lát­ja. Öröm lehet a hír, hogy a nyírtass! tsz az idén először szilvabefőttet is készít. A szatmári tsz-ek nem készí­tenek. Csak pálinkát. Ilyen­kor már sokfele terjeng a cefre kellemetlen szaga és egyre kevesebb helyen il­latozik a cibere. Igaz, a szatmári kisüstinél nincs jobb Pálinka talán sehol e vilá­gon. De • a pálinkafőzést mér­sékelni kellene, a lekvár, a befőtt és a kompót javára. A ciberefőzóst pedig át kelle­ne menteni a jövőbe. KabriHí Lajos amely a Szovjetunióból érke­zik és oda irányul. A szovjet vasutasokkal mi naponta ta­lálkozunk. Úgy is mondhat­nám, itt nemcsak a közösen szervezett ünnepségek dísz- emelvényeire kell felülni, ha­nem a munka nehezét is meg kell íbgni. Ennek jegyében készül az MSZBT országos vetélkedőjére tagcsoportunk. A háziverseny már megvolt. Hat csapat indult, és a tuzsé- ri Bodnár Katalin, Dankó Bertalan és Frankovics Ist­vánná — mindhárman vonat- menesztők — összetételű csa­pat lett a győztes, ök képvi­selik a csoportot a közeljövő­ben sorra kerülő megyei kö­zépdöntőn. A vetélkedő mel­lett a tagcsoport nagy ünne­peinkre, november 7-re, fél- szabadulásunk 30 éves évfor­dulójára, valamint a XI. párt- kongresszusra készüL — A munkakapcsolatok néhány oldaláról itt már szó esett, — folytatja a beszélge­tést Nagy Béla, a pályafenn­tartás vezető mérnöke. — Az anyagi segítség mellett fel­mérhetetlen az az erkölcsi támogatás, amelyet szovjet barátainktól kapunk. A mi embereink naponta járnak át a Szovjetunióba. Látják a szovjet vasutakon uralkodó pontosságot és fegyelmet Ezt itthon is igyekszenek meg­valósítani. — Derekas munkát vég­zett a tagcsoport a versenyre való felkészülés idején; — mondja Csordás Tibor, a KISZ-bizottság titkára. A Ki tud többet a Szovjetunióról háziversenyen szerintem nemcsak a győztesek győztek, hanem szinte az egész tag­csoport. Legutóbbi egyik né­peink barátságát méltató ki­állítás megtekintése után Bogdanics elvtárs, a Lvovi Vasutak igazgatója írt elis­merő sorokat a vendégkönyv­be. LEVELEK — Nem lehet mindazt a leleményességet felsorolni, amelyet gyerekeink és a szovjet pajtások levelezéseik­ben, ajándéktárgyaik cse­réjében felvonultatnak, — mondja Tóth Sándorné, az általános iskola orosz szakos tanára. — A felszabadulási évforduló tiszteletére a tag­csoport úttörők és pionírok csereüdültetését akarja meg­szervezni, hogy ezzel is se­gítsük gyerekeink barátkozá- sát Sügér Imii Kluhvetélkedő Az emberek oda járnak szívesen szabad idejükben, ahol olyan témákról hallanak, amelyek érdeklik őket. Az if­júsági klubok esetében nem ennyire világos, magától ér­tetődő ez, hiszen sok helyen csupán a fiatal kor volt az egyetlen biztos pont, vagy legfeljebb az a tény, hogy kell egy hely, ahol kulturált körülmények között lehet el­tölteni a szabad időt. Mire a közös érdeklődés kialakult volna, sok helyen szét is szé- ledt a társaság. Ez pedig ter­mészetes, hiszen az érdeklő­dés adott, s ennek vagy meg­felel a klub, vagy nem. Ezért üdvözölték annak idején szívesen a népműveléssel foglalkozók az üzemi ifjúsági klubokat, s azokat a rétegklu­bokat, amelyek már eleve meghatározott igénnyel ala­kultak. A kezdeti fellángolá­sok sok helyen ellobbantak, a klubok nem tudták betölte­ni funkcióikat, munkatervek, szigorúan megszabott prog­rampontok ölték meg az elő­re tervezés rendszerességével a klubok fiatalos, lendületét. Megyénkben is. csupán né- háhy helyen sikerült meg­menekülni a kluboknak a megszűrkülés, a formális programok, a kényszerű tag­toborzás elől. A klubok legutóbbi nyil­vántartása, az univerzális tagkönyvek megjelenése, r mozgalom gazdáinak kijelö­lése már segített valamit, de ez Is kevés volt. Vetélkedők­kel is kísérletezlek, ilyen volt a Szabolcsi If júságTsoro- zat, s ehhez hasonló a jelen­legi módszervásár is, ame­lyeknek legutóbbi szomorú tapasztalata, hogy a megyé­ből alig akadt az országos szemlére megfelelő forgató- könyv. Ebben az évben Nyfregyhá. za jelentkezett újabb vetél­kedősorozat meghirdetésével, bevallottan azzal a céllal, hogy a város közelgő jubileu­maira az ifjúság méltóképpen készülhessen, bemutatkozhas­son. A vetélkedősorozat vissz., hangja azt jelezte, több segít­ségre várnak az ifjúsági klu­bok. Több mint húsz helyről jelentkeztek ugyanis a ver­senyre, amely kampányjelle­ge ellenére is életet, pezsgést Vitt a közösségek munkájába. Olyan klubok is feléledtek a verseny idejére, amelyek egyébként szinte csak név­legesen léteznek. A csapatok a kis közösségért érzett fe­lelősség tudatában vetélkedő­ről vetélkedőre szorgalmasan kutatták Nyíregyháza régi és mai életét, hires embereinek útját, képzőművészetét. Is­kolák, üzemek, lakóterületek klubjai versengtek; ki tud többet Nyíregyházáról. Szép, új művelődési intéz­mény, a Kun Béla úti klub­könyvtár vállalta a döntő rendezését — sikerrel. A kér­dések csak kulturális jelle­gűek voltak. Hallgatva a pre­cíz válaszokát, újra megle­pődve a fiatalok sokat emle- . letett tájékozottságán n ren­dezőknek érdemes volna el­gondolkodni hasonló, de más területekkel foglalkozó —■ például a városok gazdasági fejlődését ismertető — verse­nyek szervezéséről. ___ », .,-*•»**»*»*<•-«***«•.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents