Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-26 / 251. szám

4

«BMT-STAGTARORSZAO

&*£I

amsstím

Í97i: őkm Jer w

Szülők fóruma:

Megbecsültetni 1

A szülők többsége egészen természetesen veszi tudomásul, hogy óvodában, iskolában egyre jobb körülmények között tanul, nevelődik a gyermek. Egy száraz adat bizonyítja ennek valódiságát: Szabolcs-Szatmár

megyében 1970 és 74 között az oktatási aélokra eddig 200 milliót fordítottak, holott az ötéves tervből még van hátra egy kis idő. Ha hozzávesszük, hogy ezt az összeget tetézi a társadalmi munka — üzemek, intézmények, gyárak, brigádok segítsége —, akkor elmondható, hogy ez a pénz nem is kevés, és a látszat is szembetűnő.

Egy-két tény. Az óvodafejlesztés előirányzatát, amely öt évre szólt, már teljesítettük, és a mintegy 50 millió fórint révén elértük, hogy a három—hatéves kicsik több mint a fele már tanterv és oktatási terv szerint készül az iskolára. Nem csekély az a 32,5 millió sem, amelyet az általános iskolák építésére, korszerűsítésére fordítottak. De imponáló még a laikusnak is, hogy a megyei általános iskolákba 4 év alatt 45,5 millió értékben kerültek korszerű szemléltetőeszközök, alap- felszerelések. A középiskolai osztálytermek bővítésére 65,5 milliót költött a megye. A diákotthonokra 40,1 millió forintot fordítottak ez idő alatt. Hozzátehetjük ehhez azt is, hogy a gyermekotthonok 14,8 milliós támogatásban részesültek. Hogy az összeg világos legyen csupán annyit: ezekben a számokban a tanerők munkabére nem fogláltatik benne.

Műhelyterem, gép, műszer, beruházás, sportlétesítmény sorakozik még ezek mellé az összegek mellé. Vagyis a lehetőségekhez mérten gazdagodtak, szépültek a tanintézetek, öröm elmenni egy-egy iskolába. A Sóstóhegyen kézimunkák díszítik a tantermeket, az óvodákban a szülők és óvónők szépre szoktató munkái nevelnek a szépre. A tantermekben városon és falun ott díszlenek a virágok. Az iskolai stúdiókban modern hírközlő eszközök sugározzák a helyi eseményeket, felhívásokat. Állami és társadalmi erőfeszítések hozzák tehát létre a mai és holnapi tanintézményeket, ahol a gyermekek többsége 6—3 órát tölt naponta.

De vajon a szülő, aki otthon oly kényes a rendre, hogy papucsba bujtatja gyermekét az előszobában, minden fecni papírral a szemetesvederhez zargatja otthon, figyel-e arra, hogy az a bizonyos második otthon, mert az, hasonló megbecsülésben részesüljön? Jártam az utóbbi Időben jó néhány iskolában, reggel és estefelé. A szülő az, aki elfelejti a sarat letisztítani az is- kola küszöbén. A felnőtt az, aki sokszor beviszi a piszkot cipőjén a tanterembe. A papák az előcsarnokban oltják és dobják el cigarettájukat, míg csemeté- jükre várnak. Hallottam szülőt, aki tanítás után így szólt gyerekéhez: „mit vacakolsz azzal a paddal, csukd rá a fedelet, nem látja senki, mi van benne”.

Most nem a pénzt és az összeget szeretném hangsúlyozni amit az elején felsoroltam, hanem azt, hogy miként válik ilyen ellentmondások — mondhatnék kettősségek — révén a gyermek is képmutatóvá, és veszíti el érzékét a közösségi értékek megbecsülésével kapcsolatban. Mert nemcsak kettős morál, nemcsak kettős világnézet van, hanem ebbe belesorolhatóan létrejön a kettős értékrend, a saját túlbecsülése, a közösségi lenézése.

Tagadhatnám, de nem teszem, a háború után én is

véstem az iskolapadba egy szív közepébe hogy „Szeretlek Veronika”. De a folytatáshoz az is tartozik, hogy később üvegcseréppel vakartuk simára a padokat, s az édesapáméi? adták össze a pénzt arra, hogy azzal az iszonyatos zöld festékkel újra szalonképessé váljék a tanterem. Kicsiségeken sok múlik. Ezért is kellett erről néhány szót ejteni, mert később a ma hanyag, a köztulajdont nem becsülő iskolásból lesz az, aki munkahelyén sem becsüli gépét, műszerét, hiszen miért is, „az csak az állami”.

Az a több, mint negyedmilliárd, amely a IV. ötéves tervben oktatásunk céljait szolgálja, nem idegen pénz, nem lottónyeremény. Mindannyiunk munkájának egy- egy forintja vagy fillérje bennefoglaltatik. A iflegbe- csültetés tehát nem egyszerűen a tárgynak, az épületnek, a műszernek szól, hanem annak a munkának, amit a szülő végez, és amely különböző csatornákon át áramlik iskolákba, óvodákba, tanműhelyekbe. Olyan köny- nyen odavágjuk a srácnak otthon: „Miért nem tudsz vigyázni a ruhádra, tudod, mit dolgozott ezért édesapád?” Néha jó lenne ehhez hozzátenni egy-egy intő szót arról is: nézd az iskolát, ennek egy-egy paneljában anyád pénze, apád munkája is ott rejlik. Közösségi, csoport- és egyéni érdek. Beszélni könnyű összhangjáról. Megértetését valahol itt kellene kezdeni.

Bürget Lajos

Könyvajánlatunk;

A világ leggazdagabb verebe

.. .és más történetek, mondja az alcím Mindez érdeklődést felcsigázó, bár mind a gyermek aki nézi vagy hallgatja, mind a szülő, aki előadja, hamar rájön, hogy Itt nem is a történeteken van a hangsúlv. hanem a képeken. A prágai ARTIA kiadó a Móra' Ifjúsági Könyvkiadóval közösen jelentette meg ezt a képeskönyvet. Képeskönyvet mondok szándékosan, hiszen nem a mesék határozzák meg ez esetben, hogy A világ leggazdagabb verebe nevelő szórakoztató mű.

Jellemző, hogy F. Freiwillig, J. Kábrt és Z. Miler rajzosok nevét találjuk a címoldalon. mintegy bizonyságául annak, hogy nem az íróhármas neve fémjelzi a könyvet A kapzsi kakaska, Mese az aranyalmafáról. A világ leggazdagabb verebe és a Mese a nyulacskáról, amelyik a jégen akart csúszkálni című történetek sorakoznak egymás után. A mesés, színes technikával készült képek a minden gyermek által ismert Vakond nadrágja című, szintén csehszlovák kiadású könyvet idézik, megtoldva azzal, hogy a könyvben szereplő mesefigurák ábrázolása a legtökéletesebb, kicsiknek szóló ismeretterjesztés is egyben.

Miközben a kicsik és nagyok nézegetik az illusztrációkat. fogalmat alkotnak — és ez városon néha nem is jön rosszul — a falusi, erdei környezetről, az állatokról megismerkednek madarakkal és fákkal, gyönyörködve a művészi ábrázolásban. Nem valamiféle bonyolult vagy elvont rajztechnika érvényesül itt. hanem olyan, ami a gyermekszemhez közeláll.

(bürget)

■ GYEREKEKNEK ■ gyerekekn■ GYEREKEKNEK

TÖRD A FEIEDI

VÍZSZINTES:

1. Megfejtendő. 6. Személyes névmás, de római szám is. 7. Hónaprövidítés. 8. Háziállat. 9. ... hal XX. Éva beceneve. 12. ... ba kötötte

(alaposan megkötözte). 14. Napfénytől ... a gyümölcs. 16. Meredek kőszikla. 18. Háziállat. 20. Szilárd testet vízben eloszlat. 21. Visszaér! 22. Fontos táplálék. 24. Madár, de kút része is. 25. Áléi. 27. Harapdál? 28. Lármás (első négyzetben két betű). 29. Szia betűi keverve,

FÜGGŐLEGES:

1. Nikkel, bór, urán vegy- jele. 2. Libahang (—’). 3. Jugoszlávia ég Románia autójelzése. 4 Kilogramm. 5. Római 50, 56. 6. Megfejtendő

(a függ. 21. folytatása), utolsó négyzetben két betű. 10. Szovjet motorkerékpár márka. 11. Felfog. 13. A mondat

„téglája”. 14. Dér betűi keverve. 15. Finom cukrászkészítmény. 17. Ilona beceneve. 19. . . ., bújj zöld ág. 21. Megfejtendő (a vízszintes 1. folytatása). 23. SUO. 24. Légnemű halmazállapotú anyag. 26. Némán les! 27. Kicsinyítő képző.

MEGFEJTENDŐ:

Megyénk egyik legértékesebb barokk műemléke a vízszintes !•» függ. 21.. 6.

Múlt heti megfejtés:

Négy a 21 megyei műemlék

fatoronyból: TISZACSÉCSE,

ZSURK, NYÍRBÁTOR, KÖDÖSE.

Könyvjutalom:

Nagy Ilona Nyírlövő, Gödény Erzsébet Nyírbogát, Korpái Gábor Kemecse, Török Éva Nyíregyháza és Nagy Irén Kisvárda.

Pályázati felhívás

Az indiai Shankar gyermekrajzverseny nemzetközi pályázatát ez évben is meghirdették.

A pályázaton azok vehet nek részt, akik 1959. ianuái 1. után születtek. A szülőnek, gondozónak vagy a tanárnak kell igazolnia, hogy a beküldött festmény, illetve rajz a versenyző önálló, segítség nélkül. 1974-ben készített munkája.

A festmények, rajzok bármely anyag felhasználásával készülhetnek, méreteik nem lehetnek kisebbek 30x40 cm méretnél.

Egy versenyző hat rajzot, Illetve festményt küldhet be

(A rajzok keret nélkül küldendők.)

A festmények, illetve a rajzok bármely témában készülhetnek.

A jelentkezéshez minden kép hátoldalán az alábbi adatokat kell angolul megadni:

— Teljes név, — pontos cím, — születési idő, — nemzetiség, — a pályázó neme, — téma, a kép címe,

A rajzokat az Országos Pedagógiai Intézet Vizuális Nevelési Tanszékére (1406 Budapest, VII., Gorkij fasor

17—21.) kell küldeni 1974 november 23.

Ifjúvezetői alapszervezet megalakulásáról, akadályversenyről, gyűjtőmunkáról számoltak be a pajtások leveleikben ezen a héten.

Papp Magdolna, úttörőtanács titkár (a záhonyi általános iskola nyolcadikos tanulója) a következőkről számolt be:

„Hazánk első felszabadult

községében Batíonyán felszabadulási emlékparkot nyitottak meg felszabadulási békemenetet, magyar—szovjet barátsági nagygyűlést és ünnepélyes tábortüzet rendeztek, melyeken a járásokból érkezett úttörők is részt vettek. Csapatunkat az a megtiszteltetés érte, hogy mi képviseltük járásunkat Batto- nyán. Küldöttünk Nagy Zol- tán pajtás volt, itthon pedig az úttörőtanács szervezte meg a forradalmi láng fogadását. A szakadó eső ellenére 70—80 pajtás jelent meg a fogadáson, feszes vigyázzban állva és tisztelegve köszöntöttük küldötteinket. A Magyar Üttörők Országos Tanácsa díszparancsának felolvasása után a lángot elhelyeztük a csapat előtt és este 21 óráig legjobb úttörőink álltak díszőrséget mellette”.

A nyíregyházi Krúdy Gimnázium tanulói írták:

„Martos Flóra néven megalakult Iskolánkban az ifjúvezetői alapszervezet. Munkánkat az I. számú gyakorló iskola 4237 számú Vasvári Pál úttörőcsapatával együtt végezzük. Részt vettünk a felszabadulási láng fogadásán, segítettünk a csapatparlament lebonyolításában,

mint szekciótitkárok. Alapszervezeti gyűléseinket a tanárképző főiskola zsebszínházában fogjuk tartani. A harmadik alapszervezeti gyűlésen vendégünk volt Horváth László,-a városi ifjúve- zetői szakbizottság tagja. Menz Erika ismertette a KISZ KB áprilisi határozatát, majd védnökséget vállaltunk az erdei tornapálya felett. A testvér úttörőcsapattal együttműködve hetenként ellenőrizzük a tornapálya tisztaságát, a tornaszerek épségét, elvégezzük a javításokat. Szeretnénk levelezni ifjúvezetői alapszervezetekkel, ezért közöljük címünket: Martos Flóra alapszervezet, Krúdy Gyula GimÜRAL

(NÉPI LEGENDA)

A hatalmas hegyek közt emoerek laktak. Szabadon éltek, nem ismerték a háborút, nyájat őriztek és vadásztak az erdőkben.

Egyszer az egyik asszonynak fia született. Nagy és erős volt.

A legöregebb ember sokáig

nézte a fiút,- majd így szólt a néphez:

— Ez a fiú lesz a legerősebb és a legszebb, az anyja adja neki az Ur nevet — ez a Földet jelenti.

— Legyen úgy — mondta az anyja. — Hívják a fiamat Urnák, ami Földet jelent.

_ — A fiad várni fog egy lanyra — folytatta az öreg. — Ez a lány a hegyekben alszik. Majd felébred és akkor a fiad elmegy vele a föld alá.

A fiú felnőtt. Nagy és szép lett.

Egyszer kora reggel, mint rendesen, a nyáját őrizte. Hirtelen egy hatalmas sas csapott le, megragadta az egyik juhot és elrepült a hegyorom felé. A fiú rálőtt. A sas holtan zuhant le a hegytető kövére. Ur elindult a csúcsra. Nehéz út vezetett odáig.

A hegytetőn meglátott egy lányt. A haja vékony, csillo gó fonalból volt és valamilyen sárga, élénk színű ruhát látott rajta, nehezen lehetett ránézni A lánv sírt.

— Miért sírsz? — kérdezte

a fiú.

üííörő*

posta

nazium, *tvo éiytxGbj

Krúdy köz 2.” /

Gyenindák Anna (nyíregyházi pajtás) beszámolójából: „Izgatottan vártuk szeptember 28-át, hiszen ekkor került sor iskolánkban az akadályversenyre, amelyet a fegyveres erők napja alkalmából rendeztünk. A versenyt megelőző napokban nagy igyekezettel készítették az őrsök a benevezési tárgyakat és lapokat. Sok ötletes dolog született és szebbn 1 szebb tárgyakat adtak le az őrsök az indító állomáson. A cél a Bocskai laktanya volt. Az állomásokon érdekes, változatos feladatok vártak megoldásra. Sok segítséget kaptunk a határőröktől, akik az ügyességi feladatokkal teli állomást vezették. Volt kúszás, gerendamászás, ároku^- rás. gránátdobás. Az őrsök hamar eljutottak a célig, s míg az utolsók is beérkeztek, addig játszottunk. Végre elérkezett a várva várt pillanat, az eredményhirdetés. A helyezések így alakultak: első az Olimpia őrs, második a Szputnyik őrs, harmadik a Mazsola őrs. Fáradtan, de sok élménnyel tértünk haza”.

Erőss Mária, csapattitkár (a nyíregyházi 5610. számú Jósa András úttörőcsapat tagja) a többi pajtás segítségét kéri. „Csapatunk egy évvel ezelőtt alakult Nyíregyháza új lakótelepén, a Jósavárosban. A nyolcadikos rajok és a csapattanács azt a feladatot kapták, hogy a névadó ünnepélyre, amelyet Jósa András születésének 140. évfordulója alkalmából december első hetében. csapatunk rendez, anyagot gyűjtenek a rendezvény színesebbé tétele céljából. Éppen ezért kérjük a megyében dolgozó csapatok tagjait, — akik tudnak névadónkról, vagy munkásságáról írásos, fényképes, vagy egyéb anyagot küldeni — levélben vegyék fel velünk a kapcsolatot. Azokat a pajtásokat, akik részt vesznek a gyűjtőmunkában vendégül látjuk az ünnepi rendezvény alkalmából, s viszonzás’! épülő új lakótelepünkről mi is szívesen adunk emléket. Várjuk leveleiteket. Címűn’ : 4400 Nyíregyháza, 15 számú általános iskola, Jósaváros.”

— Megölted a sasomat: — felelte. — Pedig a völgybe küldtem le Űrért.

— A sasod elhozta őt hozzád.

— Csak nem te vagy Ur?

— De, igen. És téged hogy

hívnak?

— Arany.

— Ez mit jelent?

— Az arany — egy kő. Kevés van belőle a földön. Menjünk, megmutatom neked ezt a követ és a föld más kincseit.

A fiú elindult a lány után a föld alá. Gyönyörű palotákat látott abból a sárga kőből, amilyenből a lány haja is volt, és a drágakövek egész folyóit pillantotta meg hirtelen.

— Itt maradsz velem a föld ' kincseit őrizni — mondta a lány.

— Igen. ittmaradok veled — felelte a fiú. — Csak adj egv .darabot abból a sárga kőből és menjünk először a sasodhoz.

A hegytetőn az élettelen sas mellett Ur nyilat készített a sárga kőből és lerení- tette. Majd utoliára nézett a nanra és elindult a lánnyal a föld alá.

Amikor az emberek megtalálták a nvilat. az öreg megnézte és ígv szólt— Ez a sárga kő a lánv ismertetőidé, akinél Ur maradt. A mi nyelvünkön ennek a kőnek a neve Al.

Attól az időtől fogva nevezik ezeket a Uralnak — Arany Földnek.

Oroszból fordította",

Tóth Kornél!»

Pe szép I

(Goal Béla felvétele)