Kelet-Magyarország, 1974. október (34. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-26 / 251. szám

/, Sd5CEf:MXGYARORS2Íí(fr X * «• Ünnepélyesen összekapcsolták a szovjet—magyar etiiénvezetéket Folytatódtak a szovjet-amerikai megbeszélések A téma a stratégiai fegyverkorlátozás és az újabb „csúcs“ előkészítése (Folytatás a* 1. oldalról) üzemet összekötő 336 kilo­méter hosszú 300 milliméter átmérőjű csővezeték évente 130 ezer tonna, azaz kerek 100 millió köbméter gázt fog szállítani 20—25 atmoszféra nyomáron az olefinműből a kalusi műanyaggyártó üzem­be. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az. üzemek építé­se a befejezéséhez közeledik. A leninvárosi olefinkomple­xum lényegében 36 hónap alatt valósul meg, ami egye­dülálló teljesítmény. A mun­kát segítette a párt XI. kongresszusára és hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulójára kibontakozott mun­kaverseny, az építés megkü­lönböztetett figyelemmel va­ló kísérése. Majd így foly­tatta: — Az etilénvezeték teljes hosszából 130 kilométer fek­szik Magyarország területén. Ezt magyar vállalatok, ma­gyar szakemberek építették. A Szovjetunió területén hú­zódó 206 kilométeres veze­tékszakasz megépítése nem csekély feladat elé állította a nehéz terep miatt a szovjet szakasz építőit A munkák mindkét oldalon igen gyors ütemben, nagy erőfeszíté­sekkel folytak. A terepen dolgozó munkásoknak kö­szönhető, hogy e csővezeték mindkét szakasza elkészült. Olyan állapotban van, hogy itt az országhatárnál a két vezetékszakaszt össze lehet kötni. Ezzel megvalósul a két vegyi üzem közötti köz­vetlen összeköttetés, folyto­nossá vglik ez a fő ütőér. — Az összekötő varrat lát­szólag a csővezeték . építésé­nek műszakilag jelentéktelen része. Jelentősége mégis óriási. Ez a varrat, amelyet a szovjet és magyar hegesztők közös munkával, baráti együttműködéssel készítenek el, jelkép. -Jelképe nemcsak annak a kapcsolatnak, ame­lyet a Tiszai Vegyi Kombi­nát technológiai együttmű­ködése jelent, hanem jelképe a népeink közötti együttmű­ködésnek és barátságnak is. A hegesztési varrat a cső­vezeték két oldalát az acél erejével és szilárdságával fogja össze. Olyan erővel, mint amilyen szilárd és meg­bonthatatlan a népeink kö­zötti testvéri barátság és együttműködés. — Legyen ez a csővezeték újabb összekötő kapocs or- •zágaink között és szolgálja a szovjet és magyar nép kö­zötti testvéri barátság és együttműködés további el­mélyítését — fejezte be dr. Szekér Gyula. Ezt követően L. A. Kosz- tandov köszöntötte az ün­nepség résztvevőit — Ma részt veszünk azon az ünnepi gyűlésen, amely az olefinprogram egyik ré­szének befejezése — mondta a szovjet vegyipari minisz­ter. — Ezt a vezetéket üd­vözölte igen meleg szavak­kal Leonyid Brezsnyev elv­társ Is, amikor a közelmúlt­ban Kádár János elvtárssal találkozott. — Egy egységes komple­xum jön létre mindkét ol­dalon a szintetikus anyagok és szálak gyártásához. Az elmúlt négy év alatt a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió építői, szerelői nagy munkát végeztek. Rö­vid idő alatt megépüli a leninvárosi olefínmű és az etilénfeldolgozó üzemek Ka- lus városában. Ma összekap­csoljuk a vezetéket, amely a két ország legnagyobb vegy­ipari üzemeit köti össze. A közeljövőben befejeződik Le- ninvárosban az etilénüzem, Kalusban pedig a vinilklo- rid üzem építése és így or-i szágaink . között az együtt­működést szélesebb alapra helyezzük. — A Szovjetunió például évente 10 ezer tonna akril- nitrilt szállít Magyarország­ra, amiből 20 millió szép pulóvert lehet gyártani. A szovjet szállítások 6 kilo­grammra növelik a magyar felhasználást egy főre szá­mítva. - Ugyanakkor a ma­gyar szállítások hatására majdnem megkétszereződik a vinilklorid-termelés a Szov­jetunióban. Az ilyen együtt­működés lehetővé teszi a szocialista építés meggvorsí- tását és a műszaki fejlődést. — A KGST országai együtt­működésének 25 éves ta­pasztalatai azt mutatják, hogy csak a szocialista in­tegráció alapján valósíthatók meg eredménvesen az élet- színvonal . növelésére tett erőfeszítések. A KGST-or­szágok vezetői nagy Revei­met fordítanak a vegyipar gyorsított fejlődésére. Ezen belül fontos jelentőségű a magyar és a szovjet vegy­ipar egvüttműködése. — Külön alá szeretném húzni azt a segítséget, amit az etil én vezeték énítésében az Ukrán SZSZK pártbizott­sága. a/területi pártbizott­ságok nyújtottak — mondta befeiezésfil a szovjet vegy­ipari miniszter. Az etilén vezeték összehe­gesztésére Ihász László, a Kőolajvezeték Építő Vállalat hegesztője kért engedélyt. A földbe fektetett vezeték mel­lett felzúgtak a hegesztődi­namók és két-két szovjet és magyar hegesztő szállt le a munkaárokba, hogy az utolsó hegesztési varratot — a ba- .rátságot j*!-z6 „vörös varra­tot” elkészítse;- s ezzel össze­kösse a szovjet—magyar eti­lénvezetéket. I. V. Danov és G. I. Romanisin az Ukrgaszt- roj Tröszt hegesztői, vala­mint Ihász László és Czinki Jenő az utolsó varrat elké­szítése után jelentette a szov­jet és a magyar miniszter­nek, hogy a hegesztés elké­szült, a csővezetéket össze­kötötték. A munkásoknak L. A. Kosztandov a kalusi gyár szép mívű plakettjét ajándékozta, majd az Intér- nacionálé hangjaival ért vé­get az ünnepség. A moszkvai szovjet—ame­rikai tárgyalások csütörtök délelőtti és délutáni, első két fordulója lényegében azt mutatja, hogy a Fehér Ház­ban történt változások nem okoznak megtorpanást a két nagyhatalom felelősségteljes párbeszédében, amely első­sorban a háborús veszély és a fegyverkezési hajsza kor­látozását, valamint a nem­zetközi feszültség forrásai­nak közös erővel való felszá­molását szolgálja. Jóllehet Kissingemek a csütörtöki villásreggelin el­hangzott szavai szerint ép­pen a különleges fontosságú témák megvitatását hagyták péntekre és a hét végére, maga az a tény, hogy Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Közpor ti Bizottságának fő­titkára már az első napon személyesen bekapcsolódott a tárgyalásokba, kétségte­lenné teszi a szovjet féinek a hetvenes évek szovjet- amerikai közeledési politiká­jának intenzív folytatására irányuló többször kifejezett készséget. Csütörtökön Brezsnyev, Grom:jro és Kissinger a kö­zel-keleti helyzetről tárgyalt, s a szovjet külügyminiszter később „rendkívül hasznos­nak és tartalmasnak” minő­sítette" ezt # az eszmecserét. Moszkvai megfigyelők ezt az Moszkvában pénteken meg­kezdődött a békeerők moszk­vai világkongresszusán lét­rehozott állandó összekötő bizottság háromnapos Ülése, hogy megvonja a világkong­resszus óta eltelt időszak eredményeinek mérlegét és kijelölte a jövőbeni tenniva­lókat, a tanácskozáson jelen van a Béke-világtanács kül­döttsége, élén Romesh értékelést már csak azért is igen biztatónak tekintik, mert köztudott, hogy a kö­zel-keleti rendezés miként­jét illetően korántsem azo­nosak a Szovjetunió és az Egyesült Államok elképzelé­sei. Míg Kissinger legutóbbi közel-keleti útján is folytat­ta egy rendezési terv szinte kizárólag személyi diplomá­ciával való „népszerűsítését”, szovjet részről arra töreked­nek. hogy megffyorsítsák a megoldást a genfi értekezlet összehívásával és azzal, hogy az összes érdekelt felek kép­viseletét b’ztosvHák a közel- ke'eti konferencián. Kissinger moszkvai tárgya-« lásainak pénteki napirend­jén a jelenleg ideiglenesen szünetelő stratégiai fegyver­korlátozási tárgvalásnk hely­zete szerepelt. Ebhen a té­mában értesülések szerint mindkét fél részéről új Ja­vaslatokat készítettek elő, csakűgv. mint az egyéb le­szerelési témákban. Végül, de nem utolsósorban mind­két tárgyalópartner nyilvá­nosan is utalt arra, hogv folytatni kívánják a szovjet —amerikai csúcsdiolomáeia gyakorlatát. Moszkvában to­vábbra is úgy tudják, hogy konkréten Leonyid Brezs­nyev és Gerald Ford jövőre esedékes első találkozásának jelentős előrehozásáról van szó. Chan árával, a BVT főtitká­rával A magyar békemozgalom képviseletében részt vesz az ülésen Pethő Tibor, & Ma­gyar Nemzet főszerkesztője, a Béke-világtanács tagja, az Országos Béketanács elnök- helyettese és Csaba Ferenc az Európai Biztonság j és Együttműködés Magyar Nem­zeti Bizottságának titkára. GERENCSÉR MIKLÓS* Ácsteszértö! a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye 16. Érvként még hoz­zátette, a gyerekek szin­tén úgy emlékeznek, hogy korábban nagyobb díj­ban részesültek a franciská- nusok. Nos, ízalmássy Miksa nemcsak jóravaló gazda, gondos apa, de amellett igen indulatos volt. Csúnyán ösz- szeszólal koztak, olyannyira, hogy Mihálynak cl kellett hagynia állását. Pestre úgy tért vissza, mint végképp megszokott helyére. Van némi kitartása, egy ideig független maradhat, írással tölti idejét. Elkészíti „Magyar és német beszél­getések” című könyvét, elő­ször Keckenast nyomdász és kiadó, maid a közönség nagy megelégedésére. Heckenast hatvan váltóforintot fizet a körívért és 1833-ban je­lenteti meg. A hasznos mű napokon belül elkél, igény van a második kiadásra, de vita támad a szerző és a nyomdász között, hogy kit illet a jog, mert ebben nem állapodtak meg. Mindegyi­kük ragaszkodik a maga igazához. Vitájuk azonban fölösle­gessé válik: a könyvet be- titlják. Hiába tanultak belő­le még József nádor gyer­mekei is, sürgősen kivonták a forgalomból, mint olyat, amely káros az állam, a tár­sadalom érdekeire. Amíg mindez történik, Stancsics megírja a „Budapesti leve­lek” című könyvét. Választ sem kap rá a cenzúrától. Kézirata egyszerűen eltűnik a cenzorok kezén. Tiltakozik, követeli igazát, nem érti, miért káros irodalmi mun­kássága, pláne nyelvkönyve a társadalomra. Hiszen igaza van, gondolatai ezerszer in­kább hasznosak, mint ká­rosak, dehát a hatalomnak más a véleménye. A fondorlat, a ravaszság különösen veszélyes meg­nyilvánulásának tekintették, hogy Stancsics Mihály még az ártatlannak tűnő nyelv­leckéi beszélgetések szöve­gébe is politikát csempé­szett. Nem ilyen mondato­kat adott a tanulók szájába, hogy Kisasszony, ma Igen szép idő van”, hanem ilyene­ket: „A jobbágyok sokat szenvednek, az állaténál is rosszabb a sorsuk, pedig az urak minden gazdagságukat nekik köszönhetik”, írhatott már akármit Stan­csics Mihály, szövegéből va­lósággal sütöttek a felvilágo- sultság gondolatai. Aki a francia enciklopédistákon nevelkedett, annak ugyan­csak szemet szúrtak a házai hűbéri viszonyok. Min­den mondatában tá­madta vagy a földesúri osz­tályt, vagy a papságot, vagy a német elnyomást Mind­össze három dolog volt, ami­hez nem nyúlt világjavító szenvedélye: a nép, a király, meg az isten. A népet azért nem bántotta, mert szerette, érette támadta a bűnös álla­potokat. A királyt csak fő­vesztés veszélyével bánt­hatta, az istent pe­dig azért kellett kímélnie, mert mindenkit kiközösí­tett a társadalom, akire rá­bizonyult az istentagadás. De Stancsics Mihály vallásos ember volt. Éppen az isteni igazságosság nevében tá­madta a papságnak a közép, Moszkvában megnyílt a békeerők bizottságának ülése LESZERELÉS N'ncs más alternatívn Az ENSZ-közgyűlés most véget ért általános politi­kai vitájában 132 ország küldötte fejtette ki kormá­nyának álláspontját a leg­fontosabb nemzetközi kér­désekről, egyebek közt a világ minden népét érintő leszerelési tárgykörről Külügyminiszterünk a közgyűlési vitában elhang­zott, nagy figyelmet keltő felszólalásában hangsúlyoz­ta, hogy a nemzetközi élet eseményei a politikai eny­hülés Örvendetes haladásá­ról tanúskodnak. A politikai enyhülést azonban követnie kell a katonainak is, mert csak így lehet tartóssá, megingathatatlanná tenni ezt a folyamatot. Kormánya nevében And­rej Gromiko a közgyűlés elé terjesztette " annak a nemzetközi konvenciónak a tervezetét, amely törvánven kívül helyezné a környe­zet katonai célokra törté­nő felhasználását. E konven­ció megakadályozná új hadviselési eszközök meg­jelenését és egyidejűleg se­gítené az egész emberiség­re kiterjedő feladat megol­dását: a környező közeg védelmét. A szovjet külügy­miniszter rámutatott: fon­tos lenne késedelem nél­kül kidolgozni a leszerelési világkonferencia összehívá­sának indítványaira vo­natkozó javaslatokat A Szovjetunió említett kez­deményezése egyenes folyta­tása a szocialista országok évtizedek óta folytatott kö­vetkezetes békepolitikájának, amely mindig is abból indult ki, hogy korunkban nincs más ésszerű, alternatíva, mint az általános és teljes leszere­lés. A haditechnika mai fej­lettsége mellett a fegyver­kezési hajsza milliárdokat emészt fel anélkül, hogy a legcsekélyebb biztonságot is teremtené az érintett orszá­gok vagy a világ népei szá­mára. Ä ■ Szovjetunió szocialista;, országok már 'rég--: óta - hirdetik a fegyverkezési. hajsza ' megszüntetésének szükségességét, s minden al­kalmat megragadva kezde- ményezőleg lépnek föl a fegyverkezés korlátozására a leszerelés útjainak egyen- getésére. . Az első gyakorlati lépések megtételének, egyik feltéte­le volt a szovjet—amerikai kapcsolatokban az utóbbi években beállott változás. Kezdettől nyilvánvaló volt, hogy az események pedig erősítették azt a felfogást, hogy a szovjet—amerikai vi­szony kulcs jelentőségű az egész nemzetközi helyzet szenr pontjáuól. A két ország. k">- ■ zott évtizedekig tartott fe­szültség magáoan hordta a robbanás veszélyét. Csak a hetvenes évekre változott' • a helyzet. , Éreztette hatását a nemzetközi erőarányokb; n végbement változás és a szocialista diplomácia b -k v offenzívája. Átalakult s szovjet—amerikai" kapcsoló­tok jellege. A két or z: g rendeződő viszonya,’ a lér rejött egyezmények rendsz ■- re a nemzetközi enyh'il s legfőbb, biztosítéka lett, s le­hetővé tette a továbbiéig l az olyan bonyolult kérdése; - ben is, mint a fegyver« s és a fegyveres erők kori. - tozása. Az 1972-i moszl v< i, az 1973-i washingtoni, raaf 1 az idei újabb mosz y i szovjet—amerikai esik ~í - lálkozókon olyan erec-n- - nyék születtek, amelyek sr c tekintetben felülmúlták z . előzetes várakozásokat, . 3 még pesszimistákban is el­ismerést keltettek. A szovjet—amerikai meg­állapodások rendszerébe í kétségtelenül azok a legje­lentősebbek, amelyek a fegy­verkezési verseny fékez -süt szolgálják. A. legutóbbi moszkvai csúcstalálkozón például elhatározták, hogy a hadászati fegyverek kor­látozásáról 1972-ben kctöi.t ideiglenes egyezményt ál­landóval váltják fel. Tov ibb fejlesztették az atomcsend- egyezményt is. A Pravda ez­zel kapcsolatos cikke rá­mutat: ma még felbecsül re- tetlen jelentőségű, hogv — a már említett egyezménye­ken kívül — tárgyaié ok folynak a leszerelési kérdé­sekről Géniben, a köz-p- eu rónai haderőcsökkentésrpl Bécsben, s hogy a Szovjet­unió és.az Egyesült Államok közösen’ kívánnak felléom h halált okozó legveszélyesebb yegyi fegyverek alkalmazását eltiltó nemzetközi konvt.n ""• cíó élőképeiért. f Az Fffi sZikpzgyűlés •i? íftésszálfáriák - uáhMStrós po­litikai vitájában' elhangzott felszólalások és • más esemé- . . nyék is arról. - tanúskodnak, hogy a világ közvéleményé támogatja a leszerelést szor­galmazó szovjet " javas-a- tokat. , Mind többen ismerik fel — a tőkés világ józan gondolkodású politikusai, kö­zül is —, hogy a fegyverke­zési hajsza nem folytatható az emberi munka gyümöl­cseit, az egész civilizációt fenyegető veszély növeke­dése nélkül. k. a főképp a jobbágy parasztok rovására megnyilvánult mérhetetlen önzését Mindamellett Stancsies- ban nem volt semmiféle harcias szándék. Amit ta­pasztalt szenvedélyes kíván­csiságában, afelett természe­tes igazságérzete szerint gondolkodott, s amit ily mó­don megérlelt, azt írásba foglalta. Tette ezt a legjám- borabb jóhiszeműséggel, egyszersmind a legkonokabb eltökéltséggel: vallott, leírt véleményéhez tűzön-vizén át ragaszkodott, ha tekintélyi, hatalmi alapról próbálták rábírni nézetei megváltoz­tatására. Csakis az ellenér­veket volt hajlandó respek­tálni. Nem hiába vált ked­venc mondásává: „Ha nincs igazam, cáfoljatok meg!” Hiába kért cáfolatot, a hata­lom a maga logikája szerint minősítette. Stancsics Mihály­nak egyetlen könyve jelent meg, s máris híressé lett ál­tala. Nevét minden fontos hivatal megjegyezte. Felké­sé nyilvánították. Semmi többért, csupán azért, mert szültek ellene, veszedelmes­kendőzetlen őszintességgel le merte írni azt a valóságot, amelybe bárki lépten-nyo- mon belebotolhatott. Azért pártfogói is akad­nak. Döbrentei Gábor, a reformeszmék lelkes híve és harcosa beajánlja nevelő-. nek Rudnyánszky Zsijj­mondékhoz a Vác melletti Dukán. Javadalma évi négyszáz forint és teljes el­látás. Szép honorárium, de a vesződsege sem kevés- az elkényeztetett Sándor úr' i- val. Az álla is leesik Stan- csicsnak a csodálkozástól, oly esztelen pazarlás folyik a bárói háztartásban. Vele jól bánnak, az urakkal egy konyhán él, magas fizetését rendben megkapja, mégis keserű a szájíze, mert lát­nia kell, hogyan megy po­csékba az a rengeteg érték, amit jobbágyaiktól szednek el a földesurak. Tanítványát, a lusta és ra-: koncátlan Sándor úrfit jő eredménnyel levizsgáztat "a a váci piaristáknál. Ezután Rudnyánszky báró magához hivatja. Elmondja, szolgála­tával elégedett, komoly ma­gatartásáért tiszteli, ennek ellenére gondban van to­vábbi alkalmazását illetően. Bizalmasan közli, szemrehá­nyást tett nála Nagy Lipót, a váci piaristák igazgatója, hogy miként bízhatta gyer­mekét ilyen veszedelmes emberre, akinek könyvét a hatóságok rontó tartalma miatt betiltották. Stancsics ért a szóból, könnyít a báró helyzetén, önként megválik állásátóL (Folytatjuk^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents