Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)

1974-09-10 / 211. szám

Wti. szepíemSer W:

KIEW-STÄB? AftORSZÄS

Változó

Kommunista szombaton Záhonyban

AZ IPARI TERMELÉS SZERKEZETE, a struktúraváltozás üteme és iránya napjaink elsőrendű közéleti témái sorába emelkedett. Ha az elvontan szakszerű kifejezést — struktúra — köznapi jelentésére fordítjuk, egyszeriben elénk rajzolódik az ok, miért kerültek a gazdaság szerkezeti problémái a közérdeklődés reflektorfényébe. Nos, a struktúraváltozás nem jelent kevesebbet, mint azt a képességet, hogy a lehető legalacsonyabb „nemzeti költséggel” a lehető legnagyobb gazdasági előnyt elérve, a lehető legjobban igazodjunk a változó világhoz. Ez utóbbi, önmagában véve közhelyként uangzó általánosság pedig korunk példátlanná felgyorsult, n ar-már a fantasztikus regények képzeletvilágával vetekedő változékonyságát jelenti — azt a szüntelen megújulást és elhalást, amely éppen az iparban, egyszersmind roppant ősz- szegekhez, nagy nemzeti értékekhez kötődik. S ha mindehhez h. rátesszük, népgazdaságunk külkereskedelem érzékenységét — hiszen tény, hogy hazánk nemzeti jövedelmének áO százaléka a külforgalommal kapcsolatos —, akkor az ipari változás lépéstartásának követelménye, a strukturafej- lesztés halaszthatatlansága még egyértelműbb.

A szerkezeti változások sokféle nézőpontból vizsgálhatók, ám alighanem egyike a legfontosabbaknak: az ágazatok növekedési aránya, az a horizont tehát, amit — jelképesen szólva — az iparfejlődési láthatár kimagasló hegycsúcsai és völgyei nyújtanak. A Központi Statisztikai Hivatal egy korábban publikált adatsorai szemléletesen ábrázolják az iparnak ezeket a „domborzati” viszonyait. Az 1968 és 1972 közötti esztendők változásait tekintve át, kitűnik, hogy — ágazati mértékben — mindenekelőtt a vegyipar látványos növekedése, es a bányászat részarányának mérséklődése jelzi a láthatár kontúrjait. A vegyipar részesedése az állami ipar termelési értékéből 1968-ban 9,8 1972-ben pedig >11,8 százalék volt, miközben a bányászat részesedése 5,7 százalékról 4 8 százalékra mérséklődött. Sokatmondó az a tény, hogy a vegyipar belső arányai is erőteljesen változtak: leggyorsabban a gyógyszeripar növelte termelését — 86 százalékkal —, miközben a vegyipar többi ága is 35—45 százalékos növekedést ért el.

az Ágazati és a főbb iparági változások

mindenekelőtt azpkat a kedvező hatásokat tükrözik, amelyeket a központi fejlesztési programok váltanak ki a népgazdaságban. Ezek a programok, az anyagi és az emberi tényezők összpontosításával, a változások fő irányait jelzik; azokat a csomópontokat rajzolva ipari térképünkre, amelyek később korszerűsítési impulzusokat sugározhatnak majd tovább más iparágakra is. Egyetlen tény is szemlélteti ezt a változást: 1971 és 1972 között, tehát egy év alatt a gépipar értékesítésében elfoglalt részarányát 6,5 százalékról 8 százalékra emelte a közúti járművek termékcsoportja — szükség- szerű összefüggésben természetesen a közúti járműprogram- mal.

Az imént már utaltunk rá, hogy a szerkezetváltozás egész sor mércével vizsgálható — nos, a másik kimagasló jelentőségű elemzési ,,műszer”: az iparágak-vállalatok termék- szerkezetének átalakulása. Erről szólva mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, hogy a haladás mértéke-üteme itt lényegesen mérsékeltebb, mint amire a kor követelményei, Íratlan törvényként köteleznek.

A Statisztikai Hivatal már idézett adataiból elsősorban az körvonalazódik, hogy a termékszerkezet bizonyos konzerválása jobbára a gépipart jellemzi. Ha a száraznak tűnő statisztikai adatokra az „izgalmas” jelző alkalmazható, akkor teljességgel érvényes ez azokra a számokra, amelyek a gépipar termékeinek cserélődési üteméről tanúskodnak. Szembetűnő mindenekelőtt az a tény, hogy a vizsgált két esztendő- beű — 1971-ben és ' 1972-ben' — 'cSökkénéSt jéföétt'egj' rendkívül fontos, korszerűségi mutató: a folyó évben először gyártott termékek aránya. (Amíg a gépipar ágazataiban

1970- ben 10,3 százalékot tett ki e termékek részesedése,

1971- ben csak 8,4 százalékot, s 1972-ben ezeknek az új gyártmányoknak az értékesítési hányada 5,7 százalékra mérséklődött.)

A születésnek és az elhalásnak, a fejlődés e dialektikus törvényének másik statisztikusan megfigyelhető mutatója: e folyó évben utoljára előállított, tehát az elhaló termékek mértéke Nos, a kép itt sem kedvező, bár az ütem némi gyorsulását tükrözik a számok: 1970-ben az utoljára gyártott termékek aránya 2,4 százalék volt, 1971-ben 1,7 százalék, 1972-ben pedig 3 százalék.

A TERMÉKSZERKEZET VÁLTOZÁSA, ez a tömörré sűrített fogalom, természetesen roppant erőfeszítéseket feltételez — nemcsak azért, mert a megszokott gyártmányok előállításának megszüntetése, az újak meghonosítása az esz- közök-gépek átcsoportosítását, olykor a technológiák teljes átalakítását, a munkaszervezés gyökeres módosítását követeli. Alighanem ennél is lényegesebb, bonyolultabb az emberi tényezők sokasága, amelyek felhalmozódnak és nagy tehetetlenségi nyomatékukkal fékezik a változást. A ragaszkodás a régihez, a megszokotthoz — természetes emberi tulajdonság; a követelmény viszont, amely az új meghonosítását nélkülözhetetlenné teszi, szintúgy természetes. Ezt az ellentmondást folyamatosan feloldani, az újat — immár nemcsak elvben, de a termelés mindennapos gyakorlatában — világra segíteni, növekedését gyorsítani, ezt követeli a kor; ezt írja elő a népgazdaság, az ország érdeke!

Segítség csúcsidőben

Őszi csúcs ide, őszi csúcs oda, Záhonyban az első pillantásra feltűnik, hogy milyen rend és tisztaság honol mindenütt. Bár nap, mint nap tehervagonok százai fordulnak meg a körzetben, mégis fegyelmezett, kapkodástól mentes az átrakás nagy munkája.

Négyszázan

Debrecenből

Szombaton „felmentő sereg” érkezett. Debrecenből gördült be egy különvonat, egyenest az egyik átrakó vágányhoz. A vasútigazgatóság több, mint négyszáz dolgozója, köztük mintegy száz asszony és lány szállt ki a kocsikból, hogy a gondosan odakészített szovjet vagonokból megkezdjék az átrakást, nem válogatva, hogy bútort, kis motort, hűtőgépet, tejport vagy éppen tőzeget pakoljanak.

Mint az ördög segédje, olyan kormosnak látszik a Nyíregyházán lakó Angyalo- si Ferenc a tőzeg porától. Emeli, rakja a műanyag zsákokat társaival, a tervgazdasági osztály dolgozóival együtt.

— Mennyi egy ilyen zsák?

— ötven kiló — mondják. — De a vége felé már száznak tűnik.

A munkából mindenki kiveszi részét. A vasútigazga- tó együtt cipekedik a gépkocsivezetővel, a pártbizottság versenyre hívta ki a szakszervezetet, ki rak ki többet. A pártbizottságiak azon szorgoskodnak, hogy a szovjet vagonból a hűtőgépek mielőbb a magyar kocsikba kerüljenek. Aztán amikor végeznek, az újabb kocsiban bútorok várják őket.

— Fogd meg, vigyázz,

fordulj — röpködnek a vezényszavak a sebtiben létrehozott brigádokban. Izzadságtól csapzott haj, verejté- kes homlok jelzi, hogy nem sétakirándulásra jöttek, akik itt vannak. Bizonyítani akarnak az irányító osztályok dolgozói, hogy nem csak a tollat markolják az íróasztal mellett, hanem a zsákot is meg tudják fogni, az átrakómunka sem idegén tőlük. Legfeljebb — a műszak végén — ismerik el, értékelik magukban, hogy cseppet sem könnyű az átrakómunkásoknak a mindennapi kenyérkereset.

Kétezer tonna

Segítség ez a kommunista szombat az átrakókörzetnek, s a népgazdaságnak. A záhonyiak 103 széles nyomtávú szovjet vagont állítottak ki, több tízmilló forint értékű áruval. Ezeknek az átrakását, közel kétezer tonna súly megmozgatását végezték el az igazgatóság dolgozói, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy meggyorsuljon a vasúti kocsiforduló, kevesebb legyen a veszteglő vagon.

— Augusztus közepétől számítjuk a csúcsot — tájékoztat Czirják Ferenc, a záhonyi körzet pártbizottságának fiatal titkára. — Jól jön ez a segítség, gyorsul az átrakás. Egy hét múlva, vasárnap, mi magunk, a záhonyi körzet dolgozói szintén kommunista műszakot tartunk. Előtte, szombaton a debreceni vasúti csomópont dolgozói jönnek.

Amilyen serényen, olyan vidáman folyik a munka. Az

ellátás is biztosított, kólát, kávét, frissítő szódavizet

a

Telenkai Franciska és Ballai Lászlőné a tejporos zsákokat rakjak.

A vasútigazgatő, Szegedi Nándor bútorral birkózik

Emelni kell a tőzeggel töltött sági osztály dolgozóinak

hordanak a vagonokba,

szendvicset vehetnek — ha bírja a pénztárca. A viccelődés sem marad el, különösen nem a lányoknál.

1

Szerelvények

indulnak

— Hű, de jól néztek ki —

kiabál az egyik fiú Ballai Lászlónénak, Telenkai Franciskának és társaiknak. A számviteli főnökség lányainak, asszonyainak egy tejporral rakott vagon jutott, hajuk fehérük a szállongó portók

műanyag zsákot a tervgazda»

— Gyere segíteni, ne sétálj — szól a gyors válasz a „kibicnek”, s máris egy újabb zsákot emelnek le, tesznek rá a kétkerekű kis targoncára.

Ezen a kommunista szombaton az Egy nap Debrecenért mozgalomban ajánlották fel keresetüket a va- sútigazgatőság dolgozói. S ezen a napon a népgazdaság gazdagabb lett két, megrakott vasúti szerelvénnyel, amelyet már indíthattak is Záhonyból az ország belseje felé.

Elek Emil

és Lányi Botond képriportja

Kise doktor

Ö

köritő, Fülpös, Daróc, Fülpösdaróc, Rápolt, Géberjén, Tyúkod, Porcsal- ma, Szamossályi: ekkora volt dr. Kise .Imre körzete, amikor 1930-ban elfoglalta körorvosi állását. Ma nyolc orvos látja el ezeket a falvakat. Kise doktor már nincs közöttük, 1974. augusztusban vonult nyugalomba, 44 év és 22 nap szolgálat után.

— Tudja, hányán pályáztuk meg akkor a szatmár- ököritói körszékhelyet? Hu- szonketten. Köztük egy klinikai tanársegéd is. És mit gondol, mennyien jelentkeztek eddig az én megürült helyemre, amihez hosszú évek óta már csak Ököritófülpös és Rápolt tartozik? Semennyién, egy lélek sem. Pedig már hónapokkal előbb elfogadták a nyugdíjaztatási kérelmemet. Na, jó az én indulásom ideje a gazdasági válság, a munka- nélküliség, az állástalan diplomások korszaka volt. De meggyógyul ettől a rápolti beteg, hogy manapság a fiatal kollégáknak jobbak a lehetőségei? Hiába a kitűnően felszerelt rendelő, ápolónővel, védőnővel, orvosírnokkal, hiába a szolgálati lakás: nincs érdeklődés. Egyelőre a szomszéd körzet orvosa vállalta a helyettesítést, így majdnem félakkora a területe, mint az enyém volt a harmincas években.

Kise Imre, a Karcagról származott parasztfiú 1921- ben, az akkor induló Debreceni Orvostudományi Egyetem első évfolyamán lett medikus „gólya” Amikor kezébe adták a diplomát, eszébe nem jutott volna, hogy ezzel már meg is kezdheti praxisát. Tizenkét, egyenként 90 pengős váltóra megvette az ösz- szes alapvetően szükséges orvosi műszert. Most már muszáj volt kezdenie a működést, gyorsan mégpedig, mert a váltókat könyörtelenül törleszteni kellett,

— Egy barátom ajánlotta ezt a vidéket, soha nem jártam Szatmárban. Egészen találomra szálltam le Porcsal- ma és Tyúkod közös vasútállomásán. Porcsalma neve tetszett jobban, arra indultam meg. Épp nem volt orvosa a falunak, betege viszont annál több. Két évig folytattam itt magángyakorlatot, ide nősültem. Megismert a környék, így lettem aztán az ököritói pályázat győztese. Igazán válogathattak a jelentkezőkben, mégis lovas bandériummal jöttek át értem.

A bandériumi zászlók gyorsan ellobogtak. Kise doktor, hogy beiktatták körzetébe, utána tíz évig nem ment szabadságra. Hastífusz, malária, bélhurut, diftéria: ezek voltak a leggyakoribb, legpusztítóbb betegségek a meggyötört szatmári szegénység szomorú, legelemibb higiéniai feltételeket nélkülöző házaiban. Géberjénen megfékezték a járványt, Darócon lehelt újra lázat. Tikkasztó hőségben vagy csontszúró fagyban: örökösen zörgött a körorvos kétkerekűje, a Szamos menti síkon, vitte derék lova, Vihar, az úttalan utakon, hogy enyhítsen egy tüdővészes rohamán, világra segítsen egy világra kívánkozó emberkét... Igen, akkor még ez is az ő dolga volt. Csak Tyúkodon kétszáz, Ököritón száz gyermek született évente.

— A legnyomasztóbb emlékem talán a kiütéses tífusz. Soha korábban nem fordult elő, már a háború alatt hozta egy katona a lengyel frontról. Napok alatt szétfutott a putrikban, mert terjesztője, a tetű, ilyen szempontból egyáltalán nem lassú. A segítségül hivott kartársak egy része eleinte vitázott velem, nem ismerték fel a tüneteket, mert csak medikus korukban találkoztak vele, akkor is tankönyvben. Petróleumot locsoltam magam köré a földre, úgy vizsgáltam. Vasvillá- sök vigyázták a karantént A

fertőzött tetű mégis kijutott a faluba, ágynak esett a borbélyinas, aki az ilyen esetben elengedhetetlen szőrtelenítést végezte a tífuszosokon. Szinte perceket aludtam heteken keresztül. De sikerült legyőzni, és senki sem halt bele.

Az egyre tökéletesedő védőoltások, amelyeknek beadását Kise doktor soha sem mulasztotta el, hírmondót sem hagytak ezekből a nyavalyákból. A felszabadulás után fokozatosan csökkent a körzet, szaporodott a segítség, javult a gyógyszerellátás. Az ököritói, orvos lelkiismeretességére, tévedhetetlen hírű diagnózisaira felfigyeltek a járás és a megye egészség- ügyi vezetői. Miniszteri dicséretet, Érdemes orvos címet, főorvosi kinevezést kapott.

— Nálam soha nem volt rendelési idő. Bármikor jött bárki, mindig fogadtam. És csak egyenként vizsgáltam, soha nem engedtem meg a csoportos betódulást, ami oly divatos némelyik receptkiszolgáló helyiséggé süllyedt

körzeti rendelőben. A népbetegségek, járványok megszűntével tudja, mi okozza a legtöbb gondot egy körzeti orvosnak? A nem betegek, a tökéletlenkedők. Akik cinkost keresnek az orvosban a táppénzcsaláshoz. Akik leszázalékoltat] ák magukat, ördög tudja, milyen kerülő- ’ utakon, és utána a legjobban kereső munkások között tartják őket számon a szövetkezetben.

Porcsalmán beszélgettünk. Visszatértek ide a régi házba, ahonnét elvitte a feleségét. A főorvos a nyolcadik X-hez közeledve sem tűnik fáradtnak, de felesége, aki egyben orvosírnoka is volt, súlyos bet^g. A nyugalmat választották. Ha visszatekintenek a családfájukra, egyetlen orvost sem találnak. A lányuk és vejük mindketten orvosok. A két ikerlány-unoka közül az egyik most elsős medika. Remélhetőleg nem marad betöltetlen az ököritófülpösi körzet addig, amíg őt is doktorrá avatják.

ÁSS