Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-01 / 204. szám
8 fCET.ET-MAGV/'RORSZAG —VASÁRNAPI MELLÉKLET !874 «September t. * «... e fabulából tanóljanak ez urak...” Révész Napsugár 7 GRAFIKÁI 400 éve, 1574-ben Kolozsvárott meghalt Heltai Gáspár. is alandokat, rémes históriákat vagy akar megdöbbentő eseményeket hiába keresnénk az életében. Egyetlen máig megfejtet- len rejtély lappang körötte: szász létére, amikor a német nyelvű kultúra jeles eredményeke máig maradandó alkotásokat mutat fel. miért kezd magyarul taríulni 26 vagy 46 éves korában?! Hazaszeretetből, magyarság iránti vonzódásából vagy egyszerűen üzleti érdekből?! Ez utóbbit hihetjük legkevésbé, Ismerve a magyar nyomdászok, prédikátorok nyomorúságos sorsát a XVl. században. Vagy dacból, csak azért is akarómból?! És miért éppen 1536- ban kezdi ezt a nehezen tanulható nyelvet gyötörni, Mohács után 10 évvel és 1541 előtt öt évvel, amikor „nagy panaszkodás vagyon mindenütt a mostani időről...” Rejtély mindmáig, maradjon is az. Heltai nemigen beszélt róla, mi pedig miért találgatnánk?' Apróbb titkok úgyis vannak körülötte. Ma sem tudjuk még, hogy pontosan mikor szüle- tett:l490-ben vagy 1510-ben? Az irodalmi lexi- kon megkérdő jelezi születési helyét is. Haláláról annyit sikerült a kutatóknak kideríteni hogy 1574-ben, Kolozsvárott halt meg, az év vége felé, de hogy melyik hónapban, máig titok. ö volt-e az a Gáspár von Heltau, akit 1505-bén a bécsi egyetem tanulói között tartottak nyilván? Szaporíthatnánk még a kérdőjeleket, ha mindenáron az életútját igyekeznénk nyomon követni. Ettől azonban fontosabb a munkássága. Annyit még csupán a sorsáról, hogy 1531 táján kapcsolatba került Brodarics érsekkel, 1530-ban elkezdett magyarul tanulni, 1543- ban Wittenbergbe ment az egyetemre, s 1544- től a „kolozsvári szász egyházközség lelkésze” haláláig, bár többször csábították Kolozsvárról jeles ajánlatokkal: 1548-ban Besztercére, 1557-ben egyszerre Kassára és Brassóba is hívták. Ekkor azonban már a prédikátori hivatáson és a város szeretetén túl Kolozsvárhoz köti az 1550-ben fiofgreff Györggyel közösen alapított nyomda, mely 1559-ben került végleg Heltai tulajdonába. Kolozsvárt egyébként is megszerette, második szülőföldjének nevezte Krónikájában: „...ebben a vármegyében vágyón az jelen, hires és neves város Kolozsvár, mely nékem, Heltai Gáspárnak másik hazám”.' ' N yomdájában egymás után jelentek meg könyvei. 1550-ben a Kis Katekizmus, 1553-ban a nagyobb Catechismus. Ez utóbbi előszavában védekezni kényszerül. Tagadja, hogy ő a -magyar nyelv ellensége lenne. Vajon kik foghatták rá, és mi táplálhatta a rosszindulatukat az ellen a Heltai Gáspár ellen, aki nemcsak megtanult magyarul, és kevés kivétellel minden könyvét magyar nyelven nyomtatta, hanem nyomdájában az egységes magyar helyesírás máig megtartott alapjait is megteremtette. A magyar kultúra felvirágoztatásáért folytatott küzdelemre alighanem Luther tanítása ösztönözte, aki feladatul tűzte ki a nemzeti nyelvű kultúra megteremtését, mondván: „Az anyák ajkáról otthonunkban, a gyerekektől az utcákon kell ellesni a szót, meg kell figyelni az egyszerű emberek beszédét a piacon: igy kell írni. .Mert ebben az esetben a nép megérti az írásművet...” Heltai célja is ez volt: megértetni magát mindenkivel. Első könyvének élőszavában védekezik is, amiért esetleg magyarsága nem tökételetes, írván: „Kérem ezekért tekegyelmedet, hogy tekegyelmed jónéven vegye; és ha szinte tiszta magyarsággal írva nincsen, tekegyelmed megbocsássa; — mert jól tudja tekegyelmed, hogy nyelvem szerént szász vagyok és ezt a keveset tizenhat esztendeig tanultam". „Az együgyű magyaroknak” — akik alatt 6 egyszerű embereket értett —, akar írni, műveivel szolgálni. Ä Krónika előszavában mondja: „... írni akarom az magyar krónikát, azaz a magyaroknak lőtt dolgait: ...az együgyű magyarjának... A finnyás olvasoknuoj.gyj)i deák Bonfiniusok, ott megolvashatják, ha igen nagyon kedvek vagyon uozzá”, de az egyszerű embereknek is célszerű megismerni elődeik, őseik történetét, ezért szükséges, hogy hozzájuk eljusson magyar nyelven a történelem. 1551 és 1565 között, több munkatárs segítségét felhasználva — Gyulái István, Ozorai István, Zizaknal Gergely, Szfegedi Lajos és Egri Lukács —, megelőzve Magyarországon mindenki mást, Károlyi Gáspárt is, néhány könyv kivételével, kiadta a magyar nyelvű bibliát. A kor igényeit szolgálva, más vallásos tárgyú könyvet is nyomtatott: prédikáció- és imádság-gyűjteményeket. A munkásságának máig élő részét mégsem ezek a vallásos tárgyú könyvek alkotják, sokkal inkább világi témájú művei, melyek közül néhányról feltétlenül szólnunk kell. 1552- ben jelentette meg A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus-át, melyben a józan életű Antal hét napon keresztül tanítja, oktatja a részeges, tobzódó Demetert, aki az erkölcsi ráhatás következtében megjavul, lemont az italozásról és „szorgalmas, takarékós polgárrá válik.” t egmaradandóbbat a Szász fabulá- •*-' ban alkotott Heltai. Aiszóposz meséinek fordítását és magyarázatát már Luther is sürgette. Heltai német mintát vett alapul, s Johann Stain- hővelnek Sebastián Brandt által kiegészített mesegyűjteményét dolgozta át elég szabadon magyarra. Alaposan kibővíti a német nyelvű gyűjteményt, sőt egyéb források felhasználásával néhány mesét ő maga ír a magyar kiadásba. Nemeskürty István feltételezi, hogy A nyűiről és a kékkáposztáról; Egy farkasról és a pórokról; A szegényből lett gazdag emberről című fabulák Heltai egyéni alkotásai, de egészen bizonyos, hogy ő a szerzője a 99. mesének, az Egy nemes emberről és az ördögről címűnek. Az így „gyűjtött és egybeszedett száz fabulát” Heltai szerint minden jámbor olvasó megértheti az értelmekből, melyeket minden fabula mellé szerzöttem és utá- navetöttem”. A mesék értelmezése tehát az író vallomása szerint 1$ egyéni alkotás, szubjektív magyarázat. Ezek az értelmezések, bár sokszor túlmagyarázzák a meséket, mégis alkalmasak arra, hogy Heltai erkölcsi, etikai felfogásáról és társadalomszemléletéről képet alkossunk magunknak. Alig van a fabulák között olyan, mely ne a gazdagok erkölcstelen, tobzódó életét, igazságtalanságokat eredményező zsarnokoskodá- sait ostorozná. Az „e világi dusoknak és kegyetleneknek hamisságát és kegyetlenségét” óhajtja Heltai a mesékkel pellengére állítani, mert „sok és számtalan nyavalyákban forogjon a kazdag”. Szinte sorban ilyen intelmekkel kezdődnek a fabula-értelmezések: „inti e fabula az urakat, nemes népöket és kazdago- kat, hogy kegyetlenek ne legyenek a szegényekhez, és semmi törvénytelenséget ne műveljenek rajtok”; „...e fabulából tanóljanak ez urak, hogy elhagyják a kegyetlenséget és a sok nyúzást”. Az urak ostorozása közben egyértelműen kiáll a szegénység mellett, mondván: ,,ki bódogok volnának a paraszt és szántó emberek, ha az ő javaikat meg tudnák ismerni!” T alán még az uraknál, „gazdagoknálés nemes népöknél” is jobban gyűlölte Heltai a római katolikus egyházat és annak tisztségviselőit Ezért is vállalkozott olyan szívesen, hogy magyarra fordítva megjelenteti Gonsalvius Reginaidus spanyol protestáns szerzőnek az inkvizíció kegyetlenkedéseiről írott művét. János Zsigmínd támogatta ebben a szándékában Heltai Gáspárt, amint a mű előszavában erről meg is emlékezik: „Tetszett ezokáért urunknak, a mű felséges királyunknak. hogy e könyvet magyar nyelvre tolmácsolnák és kinyomtatnák; költséget is adott a nyomtatásra”. így született meg 1570-ben r Haló, számbavéve „az Iszonyú dolgokat, me lyekel a megtestesült ördeg, a pápa-Antikrisz- tus Hispániában és Olaszországban cselekedik az ő pileses csimaszi és hóhér! által: minemű hallhatatlan álnokságokkal megkörnyékezik, kikeresik és megfogják h szegény, együgyű, Jámbor keresztyéneket... És mínemű külemb-külembféle rettenetes kénokkal meg- kénozzák és megszaggatják és megölik őket: miképpen ennekutána ebben á könyvben megolvasod és meglátod” Utolsó nagy Vállalkozása a Krónika ösz- szeszerkesztése. Bon|inl műve alapján írta meg a magyarok történetét, de alaposan átdolgozva. kiegészítve Bonfiii) szövegét. Történelemszemléletének alapja, hogy a magyaroknak „ugyan a nagy és szüntelen való hadak miatt.. nem volt soha semmi nyugodalma”. ezért nem fejlődhetett az ország Nyu- gat-Európa más országaihoz hasonlóan. H eltalról szólva, nem hallgathatjuk él két legfontosabb erényét: prózájának ■sajátos ízét, nyelvi gazdagságát, és népmondák, közmondások, legendák, anekdoták területén meglévő jártasságát. Bornemissza Péter mellett a XVl. századi magyar próza legjelentősebb alkotója Heltai. akinek legfontosabb érdemeit Horváth János irodalomtörténész fogalmazta meg legtalálóbban: „Eredeti fordulatai, csattanós közmondásai, igaz népies ötletei a kifejezésben, paraszt-tréfára való hajlama: változatossá s végig élvezetessé teszik beszédét”. Takács Péter Iszlai Zoltán: Széljegyzet a jelenlétről Még látjuk egymást. Engem néz szemed. Találkozásunk mégis: szinte álom. Kaucsuklabda — közömbös vízsugáron. Mindegy: földobódik, vagy leesett. Tűdód is te, fniért mégy el tőlern. Öngyilkos vagy! Jobb éned nálam hagyod. Én eltűnők előled az időben. Téged nyársukra döfnek csillagok. v Bocsáss meg. Én lettem a gazdagabb. Ki — nem tudja hova, — de tovább utazik. Nekem ne ints! Magányos, ki marad, s egyedüllétével a csömörig lakik. Fazekas Lajos: FALUSI ANYÁK Földszinti, nehéz ruhákba öltözködnek, — fiaiknak és lányaiknak átravalóul a napot babusgatják, — és a szemük könnyező csillag. Mozdulatukban tegnapi alázat s kapához szokott hajlonaások. — Lélegző, szabad, táblás mezőinken láthatatlan gyökerű virágok. — Kötényükkel törlik le verejtékük — és szemükből a sűrű könnyet, mikor városi fiaik, lányaik búcsúdnál vissz" köszönnek. \ TANYA. (Rézkarc) BOHOCOK (Litoaráfia) l TOZ. (Litográfia) EGYEDÜL. (Litográfia)
