Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-06 / 208. szám
rTM szeptember 8. inrr er M^rYAnon'cMo 3 iz emberek odafíayelnek... HOGYAN SZÜLETIK A , TEKINTÉLY? Tulajdonképpen nagyon egyszerű, köznapi módon. A munkások őszintesége, szókimondása hozza létre műhelyi brigádokban, munkacsoportokban, vagy bármilyen kollektívában. Kezdjen csak el valaki egy ilyen munkában kialakult szűk körű társaságban dirigálni a többieknek, hogy így fogjátok, meg úgv emeljétek, szinte bizonyosan megkapja: „Ne szájalj, öregem, inkább mutasd meg, hogyan kell csinálni!” És ha nem tudja megmutatni kinevetik, vagy elküldik gyufáért Ha az illető odaáll a gerenda nehezebb vége alá, és nem csuklik össze, vagy több és hibátlanabb munkadarabot készít ugyanabból az anyagból, akkor mondhatja, hogy „ide figyeljetek emberek! És az emberek odafigyelnek.” Ez az igazi titka legtöbb szocialistabri- gád-vezető tekintélyének. A munkások kiválasztják maguk közül azt, aki példát mutatni képes, az okos és határozott egyéniséget, akire azután szívesen rábízzák magukat, s hallgatnak rá minden körülmények között. Ilyen együttesekben szokott előfordulni, hogy amikor a brigád vezető magasabb elismerést, esetleg kormánykitüntetést kap, akkor azt nemcsak természetesnek tartják, hanem őszintén örülnek neki, mert a maguk megbecsülését is látják benne. Nagyon örvendetes, hogy a pártszervezetek is egyre csalha- tatfanabbul fedezik fel a valóságos emberi értékeket, tehát nem a különböző alkalmakkor elpuffogtatott frázisaik, hanem a valóságos teljesítményük alapján minősítik az embereket s tesznek mind több javaslatot erkölcsi és anyagi elismerésükre, kitüntetésükre. Erről a napjainkban teljesen természetessé vált folyamatról azért is időszerű beszélgetni, mert akadnak, akik megfeledkeznek róla, s miután megkapják a bizalmat, az elismerést, egyszercsak valamilyen furcsa színeváltozáson esnek át, kezdenek lenézni azokra, akik őket felemelték. Hányszor, de hányszor látni útcsináló vagy házépítő csoportokat, amelyeknek nagyhangú, pöfíesz- kedő vezető osztogatja a parancsot, az emberek azonban mégis, vagy talán éppen ezért, inkább csak piszmognak, Illetve kelletlenül kerülgetik a munkát. FELTŰNŐ, MILYEN SOKAN SZERETIK a munkát — nézni. Ezt a megjegyzést egyik tekintélyes nyugdíjasunktól hallottam, aki szintén a szemét legeltette az egyik — elég lassú — építkezésen. Csakhogy neki már joga van hozzá. Mint legtöbb hatvan esztendőn túli idős ember, idővel bőven rendelkezik, s mivel úgyszólván belerokkant abba, amit egész életében csinált, sok-sok tapasztalattal rögtön észreveszi: kínnal vagy örömmel dolgozik-e a mai úgynevezett aktív korosztály. Nos, szerinte is nagyon sokaknak kijár az elismerés, az „én sem csinálnám különbül” dicséret. Mint például annak a markológépkezelőnek, aki a lakótelepi építkezésnél min den idegszálával, figyelmével munkájában él, s szemlátomást kedvét leli a rábízott feladatban. Másodpercek alatt egész kubikus- csapat teljesítményét produkálja, miközben fönt a gép fülkéjében össze sem sározza magát. Fogantyúkat lökdös előre-hátra, s másfél-két perc alatt púposra buggyantja földdel a billenős platójú teherkocsikat. Kár. hogy aztán hosszabb ideig kénytelen üresen járatni a motort, mivel a szállítók igen-igen kényelmesen fordulnak. Sajnos, a munka veteránjai gyakran bosszankodnak is. Egyikőjük ironikusan jegyezte meg, hogy neki nincs szerencséje például az árokásókkal, mert azok valahogyan mindig éppen akkor tartanak „pipahuját”, amikor ő arrafelé ögyeleg. Már éppen meg akarta kérdezni tőlük, hányán dolgoznak annál a cégnél, de attól tartott, nem a közismert vicces választ kapta volna, hogy körülbelül a fele, hanem ingerülten azt, hogy „magának, öregem, igazán nincs ehhez semmi köze.” KEMÉNY KIOKTATÁSBAN RÉSZESÜLTEM, amikor a munkaidő alatti hosszadalmas cigarettázásról azt mertem írni, hogy „ejnye, ejnye”. Sőt az egyik levél konvencionális átokkal kezdődött: „Csak annyit mondok, verje meg az isten azt, aki egy kis szusszantást is sajnál a szegény melóstól”. Pedig nem erről van szó. Azt hiszem, a félreértés szándékosságához kétség sem férhet. Többször megfigyeltem már, a rend és a fegyelem hallatán még csak véletlenül sem a szocialista brigádtagok orrolnak meg, hanem mindig azok kapják föl sértődötten a fejüket, akik nem a vállalkozás gyors és sikeres befejezéséért izgulnak, hanem csak a műszak végét lesik „sok dohány, kevés meló” szemlélettel. \ Az is természetes azonban, hogy mind a párttitkárok, mind az újságírók tudják: nem a jó munkással, nem az aktív igenlőkkel kell megértetni a több és értékesebb munka fontosságát. Naivsäg lenne azt gondolni, hogy ezek az emberek, elvtársak azért végzik rendesen a dolgokat, mert a pártirodából biztatják őket. A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakran éppen fordított a helyzet: a műhelyekből indul el nagyon sok hasznos kezdeményezés. Innen indulnak el a különféle termelési fölajánlások, munkaverseny-indít- ványok, takarékosságot és minőségi munkát szorgalmazó mozgalmak. A dolgozó emberek önmagukat becsülik azzal, hogy igyekeznek kifogástalan munkát kiadni a kezükből. Az agitáció, az érvelő, meggyőző tevékenység éppen ezért inkább arra irányul mostanában, hogy a még kevésbé közösségi emberek szintén csatlakozzanak a következő pártkongresszus tiszteletére kibontakozó munkaversenyhez, illetve felzárkózzanak azokhoz, akik már értik az egyes emberek helytállása és a szocialista közboldogulás közötti összefüggést. F. Nagy István Nyugdíjban a főagronómus P ali bácsit — Nánássy Pált, a Tiszalöki Állami Gazdaság főagronómusát .— augusztus végén a minisztériumba hívták. Az államtitkár fogadta és magas kormánykitüntetést nyújtott át neki. E hét közepén a gazdaságban rendeztek 'bensőséges ünnepséget. A 63. évét taposó főagronómus abból a gazdaságból ment nyugdíjba, ahol negyedszázaddal ezelőtt elkezdte az állami szolgálatot. „Most látom először a munkakönyvemet” — mondr ta amikor az adminisztrációs aktust intézték. Az ünnepi beszédek, az el- elcsukló szavak, a kedveskedő ajándékok, a könnyes szemel átadott virágcsokrok, mind-mind azt példázzák, hogv nem egyszerűen az egyik vezetőt búcsúztatták, hanem egy olyan embert, aki a gazdaság szakmai megalapozója és egyben a stafétabotot átvevők egész seregének pevelőie volt. Nevéhez fűződik a réti talajok korszerű művelésének kidolgozása, az hogy egy évtizede már a gazdaságban 40 mázsán felül van a búza átlagtermese. Mezőgazdász létére mégis arról beszél szívesebben, hogy utána jó kezekbe kerül a szakmai vezetés. Olyanok lépnek helyébe, akikkel évtizeden át együtt dolgozott, akiket a mesterségre megtanított. Nemcsak a gazdaságban vannak tanítványai, hanem a szomszédos termelőszövetkezetekben elnökök, főagronó- musok, Borsod megyében igazgatók, máshol magas beosztású vezetők mondhatják: én is dolgoztam Nánássy Pál keze alatt. Rendszeretetéről, pontosságáról egy párját ritkító dokumentáció tanúskodik. A munkák torlódása idején gyakran előfordult, hogy a főagronómus csak este 9—10 után nyithatott be a munkás- szálláson lévő hálószobájába. De az ablaka minaddig világos maradt, amíg a napi munkát írásban nem rögzítette. A negvedszázad minden nanjáról feljegyzése van. Csak akkor tudott nyugodtan elaludni, ha valamennyi nani feladathoz azt írhatta: elvégezve. Amit jól csináltak, arról kevesebbet beszélt, de a hanyag munka, a sikertelenség mellett soha nem ment el szó nélkül. Azt vallja: a helyüket évenként változtatók hazárdirozhatnak. végezhetnek felelőtlen munkát, de aki hosszú távra rendezkedik be, arra a saját hibái évek múlva is visszaütnek. Ha elront valamit, azt magának kell kijavítani, ö pedig soha nem vágyott el a gazdaságból, ezért is volt annyira érzékeny a hibákra. A búcsúztatás utáni beszélgetésen mondta el: „Megfogadtam, hogy a vonatban már hátat fordítok az ablaknak, mert bosszant ha rossz munkát, késedelmet látok a határban. Most, amikor a kitüntetésem átvételére Pestre utaztam, mégsem bántam meg, hogy az elsuhanó földeket figyeltem. Szolnok megyében, a turgonyi állomás közelében olyan öntözőberendezést pillantottam meg. amilyet mindig szerettem volna megismerni. Elhatároztam, a közeli napokban személyvonatra ülök — a gyors ott, nem áll meg — aztán jól megnézem magamnak az öntözést”. Az asztalszomszédok csodálkozva néztek rá. Valamennyien tudták, hogy Pali bácsi lakásának akkora telke van, amiben egy virágágy és három tőke szőlő díszük. Olvasva a tekintetéből így válaszolt: ..Megbeszéltük az igazgató elvtárssal, hogy hetenként egy-két napot még a gazdaságban töltök.” Cs. B. A VOR nyíregyházi gyáregysége 52 milliós beruházásból új üzemcsarnokot kapott. (Elek Emil felvétele) • • Ónkornjíányzat, demokrácia így döntenek Gi utaliázán Valamennyi tsz-tagot érintő ügyben döntöttek három évvel ezelőtt. Az új és egységes szövetkezeti törvény kimondta, hogy valamennyi termelőszövetkezetben a közgyűlésnek döntőbizottságot kell választani. Így — á vállalatokhoz hasonlóan — ennek az öt-hat szövetkezeti tagból álló szervnek a feladata lett, a vezetőség és a szövetkezeti tagok közötti vitás ügyek eldöntése. Megyénkben a döntőbizottságok többségét két évvel ezelőtt választották meg. Gyulaházán is kőt év telt el azóta, hogy a közgyűlés öt embert „házi bíróvá” választott. Kezdjük azzal, hogy a válogatás szerencsésnek mondható. A döntőbizottság elnöke az egész falut ismerő, tapasztalt kovács mester. A db-tagok között van a könyvelő asszony, egy brigádvezető és két növénytermesztő munkás. Egyikőjük sem jártas a jogtudományok bonyolult világában, de — a tapasztalatok szerint — valamennyien elfogultság nélkül mernek dönteni. Az elnököt — csak úgy, mint a többi db elnökét — a tsz-szövetség jogászai Rendszeresen oktatják gyakorlati példák segítségével. A másik négy ember pedig kezébe veheti „A döntőbizottság kézikönyve” és a „Szövetkezeti törvény” című könyvet. A főkönyvelő prémiumja Ha pedig a könyvek sorai nem adnak útbaigazítást, vagy kételyeket támasztanak, akkor nem szégyellnek segítséget kérni a tsz-szövetség- től, vagy a kisvárdai járási hivataltól. Kell is a könyvek és az intézmények segítsége, hiSzen igen fontos ügyben néha a tsz vezetősége ellen, néha pedig a tsz-tagok vagy az alkalmazottak ellen kell döntenie a bizottságnak. A kezdeti nehézségek és a rutin hiánya itt is tapasztalhatók, de mint mondják, az igyekezet és az igazság keresése nem hiányzik. Az elgondolások is biztatóak. Szó van arról, hogy a közeljövőben a db-tagok is tanfolyamokon és előadásokon ismerkedhetnek a paragrafusokkal és a rendeletekkel. Néhány példán keresztül ismerkedjünk a döntőbizottság munkájával. A tsz főkönyvelője év végén prémiumot követelt, arra hivatkozva. hogy év közben sokat dolgozott és a tsz sem gazdálkodott rosszul. A vezetőség a követelését azzal utasította el. hogy a tagság nem teljesítette a prémiumfeltételeket és névre, vagy beosztásra szóló prémium nem is volt kitűzve Fellebbezés után a döntőbizottság elutasította a főkönyvelő kérelmét, aki keresetet nyújtott be a Nyíregyházi Munkaügyi Bírósághoz. A bíróság nem talált jogsértést, vagy szabálytalanságot, a döntőbizottság munkáját jónak ítélte Az öt ember nem csak a vagyon felett őrködik, a fegyelemnek. is szigorú őrei. A tsz egyik kerékgyártója rendszeresen italozott, magatartása kifogásolható volt. Többszöri figyelmeztetés után a tsz-elnök a kerékgyártót — alkalmazottja volt a tsz-nek — fegyelmileg elbocsáj tóttá. Nem használt a barátokra, a rokonokra való hivatkozás, a \ döntőbizottság az elnöki dön_ i tést helyben hagyta. A közös ' vagyon védelmében akart dönteni a következő ügyben a bizottság. Tömött szatyorral Tavasszal az asszonyok burgonyát válogattak, s né- hányan közülük munka után tömött szatyorral mentek haza... Az egyik asszonyt a tsz-elnök 60 forint kártérítésre kötelezte. Azért ennyire, mert az elnök kiszámitot- ha, hogy a válogatás kezdete óta az asszony körülbelül hány kiló burgonyát vihetett haza. A számítás, s szorzás 60 forintot mutatott. Ö azon- * ban nem volt hajlandó befizetni az összeget, panasszal élt a járási hivatalnál. A járási hivatal a döntőbizottságot kérte meg az ügy lezárására. A bizottság számítása egyezett az elnök számításával, a tanúk beidézése előtt az asszony mindent beismert, így nem is volt szükség különösebb döntésre.Egy kizárás Egy példa arra. hogy a bii zottság néha a vezetőség döntését is megváltoztatja. A tsz dinnyekertésze kunyhó építéséhez fákat termelt ki. De többet, mint kellett volna, — a fákból a saját udvarára is jutott. A kertészt a vezetőség kizárta a tagok sorából. Fellebbezés után a döntőbizottság súlyosnak találta és megváltoztatta az ítéletet. A kertésznek nem kellett más munkahelyet keresni, a kárt ■ azonban meg kellett fizetnie. A tárgyalások jegyzőkönyveit nemrég vizsgálta félő1 a tsz-szövetség jogásza. Mindent rendben talált, a tagság „bírái” nem követtek el törvénysértést. A gyulaházi Béke Tsz döntőbizottságának eddigi munkája biztató. A bizottság jó példája a szövetkezeti önkormányzatnak és a helyi demokrácia szélesedésének. Ezért továbbra is megérdemli a tsz-szövetség, á járási hivatal és a tagság segítségét. (nábrádD Késik A Nyírbátori Építő- éa Szakipari Szövetkezet a Nyírbátori Ruhaipari Szövetkezetnek új üzemcsarnokot épít. Pontosabban építget. Az igen fontos létesítmény sorsát a környékbeli lányok és asszonyok az elmúlt év végén aggódva figyelték. Mert azt hitték, hogy az új üzemben januárban már munkát kapnak. A tervek és a szerződések szerint ugyanis az üzemet legkésőbb 1973. december 31-ig át kellett volna adni rendeltetésének. A terv — ahogy azt mondani szokták — füstbe ment Pedig az építkezést a megyei tanács is támogatta az iparfejlesztési alapból — nem kevesebb, mint 3 millió forinttal. De hiába volt meg a pénz, hiába szavazták meg a megye vezetői a foglalkoztatási gondok enyhítésére. Rossz volt a terv éa rossz volt a kivitelező is. A kivitelezési tervet társadalmi munkában készítették el, de több kár lett belőle, mint haszon. A tervmódosítások április 4-i, május 1-i. majd augusztus 20-i átadási határidőt jelöltek meg, de a módosítások is módosításra szorultak. A kivitelezők fel- készültsége, a munka szervezése 'pedig kritikán aluli volt. Több személyi következménye is volt már ennek. A legújabb terv szerint a hiánypótlási munkákkal szeptember 15-re végeznek, a hőszigetelést szeptember 30-ra fejezik be. Az átadás tehát kilenc hónapot késik. A város egyik szövetkezete, úgy látszik, mostoha testvérének tekintette a másik szövetkezetei. Á KISZÖV, a szövetkezetek érdekvédelmi szerve az utóbbi időben (talán késpn) fokozott figyelemmel kíséri az építkezést, A károkat azonban már nem lehet pótolni. A ruhaipariak — számítva az új üzemcsarnokra — erre az évre jelentős külföldi megrendelést fogadtak el, s most a megrendelés egy részének teljesítése is elmarad. A megyei tanács 3 milliója eddig nem kamatozott, nem enyhültek a foglalkoztatási gondok Sem a városban és környékén. Az építőipari és szakipari szövetkezet új elnöke a KISZÖV segítségével és a tagság segítségével most rendet csinál. Azt mondják, kilenc hónapos késéssel Nyírbátorban egy „új" ipari szövetkezet születik. Remélhetőleg életképes less és hamar talpra tud állnL„ (nábrádO
