Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-06 / 208. szám
4 I-rff^Tri.,-lT Yif 1^774. SzepT(!l!l!lö®r bL Újdonságok 4 Tudományos kutatások # Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban A Nyírmadai Állami Gazdaság burgonyatermesztési technológiáfa A közelmúltban tájjellegű burgonyatermesztcsi tanácskozást tartottak a Solanum termelési rendszer gesztoránál, a Nyírmadai Állami Gazdaságban. Ebből az alkalomból közöljük a gaz- daság burgonyatermesztési technológiáját, A gazdaságban korábban főként a hagyományos rózsafajtákat termelték. Azok nagyfokú leromlása és termőképességük csökkenése miatt az eredményes termelés érdekében szükségessé vált ezeknek a fajtáknak fokozatos felváltása biztonságosan termelhető, nagy termőképességű burgonyafajtákkal. Az intenzív holland fajtákat 1973. évben vonták termesztésbe és azóta kizárólag e fajtákat ültetik. Ezek a fajták képezik a termelési rendszer alapját. A korábbi évek termésátlagai 130—140 mázsa/ha között ingadoztak. Az 1973-as gazdasági évben 82 hektáron már 220 mázsa/hektár volt a terméseredmény. Ebben "az évben már négy tsz is — 115 hektáron — csatlakozott a gazdaság gesztorsága alatt működő Solanum termelési rendszerhez. (Eperjeske Alkotmány. Nyírmada Kossuth, Vaja Béke, Balkány Ujerő.) 1974. évben a Nyírmadai Állami Gazdaság burgonya vetésterületét 105 hektárra növelte és bővült a gesztorsága alatt működő partner termelőszövetkezetek száma is. 1974. évben a rendszer keretében 7 mezőgazdasági termelőszövetkezet 636 hektáron termel intenzív holland fajtákat. 1975. évben a Nyírmadai Állami Gazdaság vetésterületét 140—150 hektárra növeli. Emelkedik (636 hektárról 950 hektárra) a partner termelő- szövetkezetek intenzív burgonya vetésterülete is. A talajigény A burgornya vetésváltásban történő termesztése — a biztonságos termesztés szempontjából — nagy jelentőségű. Legjobb előveteménye valamely őszi vagy tavaszi kalászos növény. Az intenzív burgonyafajták talaj igénye fokozottabban jelentkezik. Jó termőképességű, laza szerkezetű, tápanyaggal jól ellátott öntés- vagy homokos vályogtalajon képes a legjobb terméseredményt adni. Ezért a rendszer gazdaságai a búr- ( gonyaterület megválasztására különös gondot fordítanak. Az intenzív burgonyafajták talajainkon a szervestrágyát igen meghálálják. Istállótrágyából előző év július—augusztusban 300—400 mázsa/hektár mennyiséget szórunk ki a tarlóra és szántunk alá sekélyen, majd szeptember—október hónapban végezzük el az ős&i mélyszántást 30—35 centiméter mélységben. Az őszi mélyszántást azonnal lezárjuk, hogy az szinte beültetésre kész állapotban legyen. Nitrogénből általában 160—180 kilogramm/hektár. káliumból 250—450 kilogramm/hektár műtrágya ható- anvagot juttatunk ki. E vonatkozásban a lövőben igen sok tennivalónk lesz még. A vegetációs időben a növénvvédeljni munkákkal kombináltan eredményesen alkalmaztuk a Wuxal lomb- trágvát 3—4 alkalommal. 5— C literöiektár Wuxal-t adva esetenként. A jövőben súlvt kívánunk helvezni a magnézium nőtlására is. Th'en irányú kísérletet már 1974. évben betiltottunk. E-°dtnénve- sen alkalmazzuk a Plantozán 4—D egyenletesen bomló. tartós hatású műtrágyát is F* rn/’+T'i$ö,vgriql<- 3.7 egviitt történő kiszórása azonban m=o műszaki mód" .sítns t igén vei. A7 ültetés előtti talaielő- készfté'hez az MC—6 vagv 3 FK 44 S RAU kombinátort és a Van-Rumt talajmaró töltögetőt alkalmazzuk. A tárcsák munkáját igen sok szempontból rossznak tartjuk. Ültetés előtt egy-két nappal Van-Rum talaj marót célszerű használni 5—6 centis mélység ben, mert ez kitűnő talajfelszínt biztosít a Cramer automata ültető gépek számára ideális elsődleges bakhát kialakításához. Az ültetés A gumókat olyan sekélyen ültetjük a talaj felszíne alá, hogy azok felső része a talaj felszínével egy síkba essenek. Az ültetés tehát egészen sekélyén történik. így érhető el az, hogy a sztólókon fejlődő gumók szinte száz százalékban a talaj felszínén kialakított magas bakhátakban helyezkednek el, aminek a be- takarítógépek munkájánál van hallatlan előnye. A végleges bakhát kialakítása a modern burgonyatermesztési rendszer egyik legfontosabb kérdése. A végleges bakhát optimális méretei: alapjának szélessége 70 centiméter, magassága 35—40 centiméter. Erre a célra ma a legalkalmasabb munkagépnek a Van-Rumpt rotációs töltögetőt tekintjük, melyet a rendszer minden gazdasága alkalmaz. Ezzel a munkagéppel aprómorzsás, laza szerkezetű kissé domború 40 —50 cm magas bakhát alakítható ki. A végleges bakhát kialakításának időpontja akkor van, amikor az ültetőgép által készített bakhát alatt a gumók hajtásai megindultak, de még nem bújtak elő a bakhát alól. A Van-Rumpt talajmaró- töltögető gépen egy termelési év múltán meghibásodás nem tapasztalható,, a, .marókések kopása minimális. Jelentőségét a burgonyatermesztési rendszerben széles körű használhatósága és az egyszerűségéből adódó üzembiztonsága adja. Munkaminőségét illetően tapasztalataink szerint a nagyobb rögöket széttörve, a burgonyaföldet porhanvóssá, teljesen kertszerűvé teszi. A gyomirtás A modern technológiában vegyszeres gyomirtást alkalmazunk. A végleges bakhátak kialakításával párhuzamosan végezzük a vegyszeres gyomirtást Aresin-nel vagy Patorán-nal. mélyek közül az utóbbit lazább szerkezetű talajokon használjuk. Igen fontos az, hogy a gyomirtó szereket nedves talajfelszínre juttassuk ki. E téren előre kívánunk lépni, és a kialakult termesztési technológiai rendszerben 1974. évben új gyomirtó vegyszereket állítottunk kísérletbe. Ilyen például a Treflán, illetve Öli Tref és egyéb vegyszerkombinációk, melyek eddigi eredményei igen biztatóak. Az évelő egy- és kétszikű szár- és gyökértarackos gyomnövények irtása a burgonyában közvetlenül nem lehetséges, ezért ezek irtását az elővetemény tarlóján kell végrehajtani. Nagyon fontosnak tartjuk a gombabetegségek elleni megelőző védekezést. Itt elsősorban a burgonyavész elleni védekezést kell hangsúlyozni, mert a kórokozó döntően befolyásolja a hozamokat és a gumó tárolhatóságát. A kórokozó ellen a kultúrnövény zöld- bimbós fenológiai stádiumától kezdődően (fajtánként változóan) 7—8 naponként permetezünk Dithán M—45 vagy rézoxiklorid — Zineb készítményekkel. Az idén először eredményesen alkalmaztuk a légi védekezést is. A jövőben az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a Rizoctania Solani (rizokóniás betegségi elleni védekezésre a gumók csává- zásával, melyhez a megfelelő, nagyüzemi gép- és hatásos vegyszerek rendelkezésre állanak. A kórokozó különösen a kelés idején okoz nagy károkat, hiányos kelést. A burgonyabogár ellen a forgalomban levő vegyszerek hatásosak. A talajlakó kártevők ellen (drótférgek, csima- szok) a Furodán, a Timet és a Mokop eredményes. Ezek irtását: legcélszerűbb a burgonya előveteménynek tarlóján elvégezni. A burgonya növényvédelmének gépei rendszerünkben a Kertitox család gépei, vagy a Rapidtox, S—50, Novor gépek Teejet szórófejjel, szivattyúval és egyéb szerelvénnyel felszerelve. A betakarítást az AMAC D—2 típusú burgonyakombájnnal végezzük, mely gép nagyüzemeinkben kitűnően vizsgázott. Teljesítménye 0,4—0,6 hektár/óra, 10 órás műszakteljesítménye 3—4 hektár. Teljesítménye nagy mértékben függ a kiszolgálástól és a gondosság mértékétől. A gép üzemeltetése során funkcionális hiányosságokat nem tapasztaltunk. E kombájnok csak akkor tudnak folyamatosan, jól üzemelni, ha a betakarítás megkezdése előtt 6—7 nappal a szárat megsemmisítjük. Ez történhet: szárzúzással, defóliálás kemikáliával, az előző kettő kombinációjával. A szár-megsemmisítést szárzúzással, valamint a kombinált módszer alkalmazásával végeztük. Tapasztalataink szerint legcélszerűbb a szárzúzással való szártalani- tás — mint kevésbé költséges eljárás — de gyomos területen, ahol a vegyszeres gyomirtás nem érte el a kellő hatást, feltétlen defoliálni kell. A szárzúzás gépe az előzőek- ben ismertetett Van-Rumpt SFZ—5 és az ausztrál McKay négysoros szárzúzó. A tárolás A tárolás módja döntően befolyásolja a veszteségek mértékét, de döntően kihat a tárolt vetőburgonya biológiai értékére, hajtásképességére stb. is. Az eddiginél sokkal többet kell foglalkoznunk a szakszerű tárolás kérdéseivel, az egyes fajták tárolási igényével, a tárolási hőmérséklet és aktív szellőztetés témakörével. Gazdaságaink, szinte kizárólag valamilyen formában a nagyhalmos tárolási renszert alkalmazzák. A hagyományos, prizmás tárolást minden üzemnek fel kell számolnia! Nem elég csupán nagy hozamokat elérni, de a megtermelt árut meg is kell óvni és jó minőségben a fogyasztó elé kell juttatni. Ilyen vonatkozásban még igen sok tennivalónk van. A gazdaság 1973. évig a burgonya tárolását hagyományos módon végezte. 1973. és 1974. évben megindult egy korszerű tároló és csomagoló kialakítása. A tárolóban már 1974. évben 500 vagon burgonyát tudnak korszerű módon tárolni. A tárolóban helyezik el elsősorban a saját és partner termelőszövetkezetek vetőburgonyáját, továbbá az étkezési burgonya egy részét. A gazdaság 1974. év végén modern válogató és csomagoló gépsort fog beállítani. E gépsor folyamatos nyersanyaggal történő ellátását korszerű tárolóból fogja biztosítani. Igv megoldható lesz a termelőtől a fogyasztóig történő áruellátás a modern követelményeknek megfelelően. Kacsoliáfc o dohányt a nagyhalász! Petőfi T ermelfszcvetkeze* földiéin ^Hammel József felvétele) KERTBARÁTOK TANÁCSADÓJA fl szőlő szigetelése Vannak korai, közép és későn érő borszőlő fajták. Általában a későn érő fajták adják — megyénkben is a nagyobb mennyiségű bort (Olaszrizling, Kadarka, Kövidinka stb). Ezeknek szüretelésével még másfél—két hónapig is várni kell. Minél érettebben, későbben szüreteljük, annál jobb minőségű bort készíthetünk belőle. Egy pár szőlő fajtát már azonban szeptemberben szüretelni kell (Leányka, Muscát Otto- nel, Oportó stb), mert különben a darazsak és a seregély nagy kárt tesz bennük. A szüret ideje. A szüret idejének megállapításánál a szőlő érettsége a döntő körülmény. A teljes érésben lévő szőlő adja a jó minőség mellett a legtöbb termést is. Teljes érésben van a szőlő,, mikor a szőlőbogyók a fajtának megfelelő színűek, viszonylagosan puhultak, héjuk megvékonyodott (esetleg áttetsző), a bogyók leve sűrű, ragadós, édes, a cukor- tartalom, vagyis a mustfok pedig eléri a termőhely és a szőlőfajta több évi átlagát. Az átlag megállapítása próbaszürettel történik, melyet úgy hajtunk végr#, hogy átlagérésben lévő fürtökből 2—5 naponként levet sajtolunk, mustmérővel megmérjük. Ha a mustfok, vagy a cukortartalom több év átlagát eléri, megkezdhetjük a szüretet. Ellenkező esetben várunk. Kedvező érés idején a mustfok naponként 0,4—0,5 fokkal is gyarapodhat. Az általános szüret egyébként csak akkor kezdhető meg, ha erre a helyi szakigazgatási szervek engedélyt adnak. Engedély nélkül csak az étkezés célját szolgáló bor-, vagy csemegeszőlőt szabad szedni. A termés szedése. A termés , szedéséhez éles kést vagy még jobb. ha szüreti ollót használunk. A szürete- lők a tenyerüket a fürt alá helyezve, a fürtöt nagyobb rázkódtatás nélkül vágják le a tőkéről. így még a túlérés- ben lévő, tehát legértékesebb bogyók sem peregnek le. A lehullott bogyókat szedjük fel. A tőkéről levágott fürtöket szedőedénvekbe rakiuk. Ezek puhafából, műanyagból, vagy főmből készült 8—10 liter űrtartalmú, könnyen kezelhető edények, amelyeknek fogantyújuk vagy fülük van. A szüretelő edényeket 9 káposztafélék naponta egyszer vízzel mo^ suk ki, mert a bennük visz- szamaradó lé könnyen romlásnak induL A termés válogatása. A válogatás egyik legjobb módja a minőség fokozásának. Minden esetben külön szedjük és dolgozzuk fel, majd külön kezeljük a direkttermő szőlőt. A legcsekélyebb mennyiségben direkttermőt tartalmazó must vagy bor teljes egészében direkttermőnek minősül, ami komoly bevételi kiesést jelenthet. Válogatni kell akkor is, ha a termés rothadt (penészes) volt. A rothadt szőlő igen sok káros szervezetet tartalmaz, melyek a bort beteggé és hibássá teszik. Káros termékük (ecetsav, tejsav) a borba jut, ■ a bort megjavítani, meggyógyítani nem lehet. A fehér és a kék szőlők válogatás nélküli együttes szüretelése és feldolgozása következtében színes, vagy pikadt bort kapunk. A vörösbort adó kék szőlőfajtákat a fehér borszőlőtől elkülönítve szüreteljük, külön dolgozzuk fel és készítsünk belőlük vörösbort. Egyöntetlen éréskor ugyancsak válogassunk. Kiválasztjuk a más fajtájú szőlőt abban az esetben is, ha a bort valamely szőlőfajtára utaló elnevezéssel kívánjuk értékesíteni (pL Rízling. Ezerjó stb.) A válogatás egyik módja; hogy részletekben vagy szakaszosan szüretelünk. PL előszüret alkalmával csupán a rothadt termést szedjük le, vagy a vegyes telepítésű.szőlőkből az érett fürtöket korábban szedjük a többinél; A válogatást úgy is végezhet- ■ jük, hogy a termést egyszerre szedjük le és utána osztályozzuk szét. A termés bebordása. A le- szedett termést lehetőleg ép állapotban mielőbb a sajtóházba hordjuk. A törődött szőlő nagyobb mértékben ki van ’téve a romlás veszélyének. A behordás módját a helyi körülmények szabják meg. Kézi erővel (puttonyban, vederben stb) csak a kis szőlőtermelők hordják be, ha a présház vagy a pince közel van. Nagyobb távolság esetén fogattal végzik a szőlő behordását. A leszüretelt szőlő feldolgozását mielőbb végezzük eL Inántsy Ferena RövinyvétfelHe A káposztafélék nyárvégi — őszi jelentős károsítói a káposztamoly, káposztalepke és káposzta bagolylepke. Á lepkék lárvái a zöld lombfelület lerágásán kívül, ürülékükkel nagymértékben szennyezik a terméket, azt gusztustalanná, esetleg teljesen használhatatlanná teszik. Ebben az időszakban a kártevő lepkék második-harmadik nemzedéke okoz tetemes kárt elsősorban a fejeskáposztában, de megtalálható a karfiol virágán és levelén, sőt karalábén is. A lepkék tojásaikat a káposztafélék leveleire rakják. Az itt kikelő fiatal lárvák kezdetben a levél fonáki részén csoportosan hámozgat- nak, majd átlvuggatják. sal- langossá rágiák a leveleket. Tömeges felléoés esetén any- nyira letarolják a leveleket, hogy csak a vastagabb erek; és a torzsák maradnak visz- sza. Később a bagolylepke lárvái rendszerint befutják magukat a káposztafejbe, karfiolrózsába, itt zegzugos járatokat rágva rejtett életmódot folytatnak teljes kifejlődésükig. Az összefurkált és ürülékkel szennyezett káposzta, karfiol fejeken másodlagos károsítóként penészgombák, baktériumok jelenhetnek meg, melyek csapadékos időjárás esetén teljes rothadást idézhetnek elő. A védekezést a kártevő életmódjának figyelembe verteiével, már a kánosztafeiek teljes összeborulása előtt meg kell kezdeni és szükség szerint ismételni. Ha a lárvák befurták magukat a fejekbe a védekezéstől már teli es eredményt nem várhatunk. Fentiek figyelembevételével eredményesen használhatjuk az alábbi szerek valamelyikét: töménység: Ditrifon 50 WP 0,2 % Satox 20 WSC 0,5 % Sevin 85 WP 0,2 % Safidon 40 WP 0,25 % Nogos 50 EC 0,1 0,o Unifosz 50 EC 0,1 % A szerek megválasztásánál figyelemmel kell lenni a közelgő betakarítás idejére. Az élelmezésegészségügyi várakozási időnek megfelelően, csak olyan készítményt használjunk. amelynek várakozási ideje kevesebb mint a védekezés és a betakarítás között eltelt időszak. Káposztafélék leveleinek várakozási idő: 14 nap 14 nap 14 nap 10 nap 7 nap 7 nap viaszossága miatt, a permet- cseppek könnyen leperegnek, ezért feltétlen adagoljunk a permetléhez tapadást elősegítő szert pl.: Nonit 0,05 °ln, (0,5 dkg 10 liter vízhez) Ci- towett 0,025 % mennyiségben. Pampuch Mihály, megyei növényvédő állomé*
