Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-27 / 226. szám
fSTt. «eepíemEer if. KBLÄT-MAGTAftöftSZA« 9 Cselekvő aktivitás A SZOCIALISTA MUNK A VERSENT. helyét és szerepét a szocializmus építésében világosan megfogalmazta pártunk X. kongresz- szusán a Központi Bizottság beszámolójában Kádár János elvtársi „A munkásosztály nagy társadalmi és vezetószerepe mutatkozik meg legöntudatosabb tagijainak példamutatásában és áldozatkészségében a munka frontján, a szocialista munkaversenyek eredményeiben. Megmutatkozik a munkásosztály nagyszerű kezdeményezése nyomán született és fejlődő rzocialistabrigád-mozgalomban, melyben a részt vevő brigádok száma ma már százezer, Os brigádtagok száma pedig egymillió fölé emelkedett.” A munkahelyek állami vezetésének termelő tevékenységet irányító, szervező munkáját megyénkben is segítik az üzemi pártós szakszervezetek. Támogatásukkal a szocia-. lista munkaverseny fő letéteményesei az üzemi, vállalati, szövetkezeti, tehát a munkahelyi kollektívák. A munkaverseny megyénk dolgozói termelő tevékenységének elengedhetetlen tartozéka. A célkitűzések, a tervek — így a negyedik ötéves terv megvalósításához a fő erőt a szocialista brigádokban találjuk. Azt, hogy megyénk dolgozó társadalma mennyire elkötelezett pártunk politikája iránt, mi sem bizonyítja jobban, mint az egyre több sikert felmutató felszabadulási és kongresszusi versenyfeladatok teljesítése. Ez év tavaszán, amikor megérkezett a hír Csepelről, a Dunai Vasműből, a Bolyai Állami Gazdaságból, a Dunai Cement- és Mészmű- vektől, az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tett felajánlásokról a szabolcsi ipar és mezőgazdaság dolgozói egyemberként csatlakoztak a felhíváshoz. AZ ELSŐK KÖZÖTT CSATLAKOZOTT » kongresszusi és a felszabadulási felajánláshoz a Villamosszigetelő és Műanyaggyár 8-as számú kisvárdai gyáregységének Radnóti Miklós szocialista brigádja. Példájukat hamarosan követték a gyáregység többi kollektívái is. Termelési vállalásuk mellett hozzá akarnak járulni a város és a gyárudvar parkosításához. Erre dolgozónként harminc társadalmi munkaórát ajánlottak fel. Szerveznek egy közös kommunista szombatot. Kulturális programok, egymás segítése szerepel még felajánlásaik között. Nyíregyházán a Papíripari Vállalat Hul- Sámdoboz és Zsákgyárában a szocialista és munkabrigádok, a dolgozók, valamint a párt- és társadalmi szervek együtt tárgyalták meg r Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség felhívását. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyekhez e gyárban hétszázan csatlakoztak. A brigádok vállalásai között szerepel többek között az egy- nilliárd 165 milliós árbevételi terv 20 millió Corintos túlteljesítése, önköltségcsökkentés, minőségjavítás, a termelés határidejének tartása, kommunista műszak szervezése. Nem feledkeznek meg az újításokról, iskolát patronálnak, facsemetét ültetnek a gyár udvarán. AZ ERDftRT TUZSÉRI 14-ES telepén az Ady, a Petőfi, az „A” területi Gagarin, az Angéla Davis, a Lenin, a Kölcsey, a Centenárium, a Vályi Péter, a Ságvári és a tmk-s Gagarin brigádok értek el kimagasló teljesítményt a kongresszusi és felszabadulási verseny teljesítésében. Porcsalmán, a Nyíregyházi Konzervgyár telepén a tíz szocialista brigád felajánlását az anyagyár dolgozóival együtt tette meg. A telep brigádjai vállalták azt is, hogy 172 ezer forintos anyagmegtakarítást érnek el. Az „Egy nap Porosaiméért” társadalmi munkaakcióban 750 munkaórát vállaltak. Ez közel hétmillió forintot jelent, melynek már a túlteljesítésén fáradoznak. Záhony térségében hatezer vasutas dolgozó tett kongresszusi és versenyfelajánlást A háromszázkilencvennégy szocialista brigád közül a Petőfi aranykoszorús Diesel-lakatos szocialista brigádnak a következő a versenyfelajánlása: az M 40-es mozdonyok D—3-as vizsgálatait javítását tizenkét napról tizenegyre csökkentik. Az M 62-es mozdonyoknál húsz napról tizennyolcra szorítják le a javítási időt. A SZAÉV Ledner kétszeres aranykoszorús szocialista brigádjának a X. pártkongresz- szusra és a felszabadulás 30. évfordulójára tett felajánlásában ilyenek szerepelnek: „Úgy javítjuk tovább munkánk minőségét hogy az átvételkor kivívjuk a beruházó elismerését. Minimumra csökkentjük a hiánypótlást. Balesetmentes munkát végzünk. A gépeket, a termelőeszközöket úgy használjuk ki, hogy a termelékenységet a tervezettnél egy százalékkal magasabbra teljesítjük.” SZABOLCS-SZATMÁRBAN a esengeri mentősök Váci Mihály szocialista brigádjától a HÓDIKÖT tiszalöki brigádjaiig, a mezőgazdaságtól a kereskedelemben megalakult brigádokig mind megtették és teljesítik kongresszusi és felszabadulási felajánlásaikat. Ez pedig nem más mint pártunk politikájának igenlése, a népünk életét előrevivő, cselekvő társadalmi aktivitás győzelme. Sigrér Imre Az utolsó mester Tf- ötéi gyártó: régi vásárok tarka forgataga, hámot szaggató lovak nyerítése — s még mi minden jut az ember eszébe. Szatmárban nem is oly rég még hat mester verte a kötelet, s kínálta portékáit a gyarmati, a kölesei, a jánki vásárokon. Közülük már csak egy a fehérgyarmati Szaplonczay család dolgozik. — Pontosan negyven éve 1934-ben váltottam ki az iparengedélyt, — mondja idős Szaplonczay Lajos. Ettől fogva megszakítás nélkül dolgozom ebben a szakmában. De már nem sok van hátra, jövőre nyugdíjba megyek. Átadok mindent a fiamnak. A fiú, ifjú Szaplonczay Lajos, már nem is olyan fiatal, elmúlt negyven éves. Egész Szatmárban ő volt az utolsó kötélgyártó-tanuló. Azóta — több mint húsz éve — senki sincs, aki ezt a szakmát választotta. Az apjánál tanulta a mesterséget, azóta is együtt dolgoznak. Már csak azért is mert a kötélgyártó egyedü nem boldogul. Az egyes mű veletek elvégzéséhez legaláb! kettő, de legtöbbször hárorr ember szükséges. így, hol a7 asszonyok, hol az unokák se gítenek. — Nem olyan ördöngő1 mesterség ez, hogy ne lehes sen megtanulni, csak sze retni kell. Szeretni kell, meri násképp nem érdemes, Bem lehet évekig, évtizedekig nyelni a port, viselni a kötélégette sebeket. Sajnos a mi mesterségünk halálra van ítélve, de ma még szükség van ránk. Ma egy-egy vásáron any- nyi portékát adunk el, amennyit a hátunkon is nyugodtan elviselhetnénk. Még szerencse, hogy a tsz-ek rendelnek nálunk árut, különben bezárhatnánk a műhelyajtót — Merre szoktak járni? — Kölesébe, Szálkára, ide Gyarmatra, de voltam én már Sárospatakon is. — Miért választotta ezt a szakmát? — Nem választottam én. Az első világháborúban meghalt az apám, hatan maradtunk anyámra. Ekkor az egyik kötélgyártó ismerősünk magához vett és itt tanultam ki a mesterséget. Öt évig voltam nála inas, majd évekig segédkeztem különböző helyeken. Végül pedig kiváltottam az ipart. Igaz nagyon nehezen. Nem vol- fam még 24 éves, így a törvény nem engedélyezte. Végül aztán úgy oldottuk meg n nehéz helyzetet, hogy minién rokonom kezességet vál iáit fölöttem, s 1934-ben önálló iparos lettem. Űjabban már pamutból is készítenek istrángokat,, köteleket, de az igazi alapanyag a kender. Sajnos egyre kevesebb van belőle, egyre kevesebb paraszt foglalkozik termesztésével. — Még ezelőtt néhány évvel is nem győztük feldolgozni a rengeteg kendert. A vásárokba a termelő már a szöszt hozta el, néha valóságos szöszhegyekből lehetett választani. — Most honnan szerzik be az alapanyagot? Pestről. Negyvenhárom forintot fizetünk kilójáért. Egy kilogramm szöszből hány forint értékű árut tudnak készíteni? — Két istrángot, amit 70 —75 forintért adunk. így egy kiló feldolgozásával 20, naponta 100—200 forintot keresünk. (Naponta 12—13 órát dolgozik. Reggel 6-tól este 6-ig, 7-ig). Tervei felől érdeklődvén bizonytalanul mosolyog. — Kétszer kellett otthont teremtenem. 1934-ben még fiatal voltam. Nem volt semmim, csak erőm és akaratom. Műhelyt rendeztem be, házat építettem, ismert mester lettem. Az árvíz után csak a nevem maradt meg. A többit elvitte a víz. Ekkor én 60 éves fejjel újból építettem egy házat. Most tör- lesztem az árát. Balogls Géza A nyíregyházi Nyírség Ruhaipar! Szövetkezet Kemeesén új részleget hozott létre. A volt iskola épületében ma már korszerű körülmények között több mint száz asszony és lány dolgozik. (Elek Emil felvétele) Zárt ciklus a MOM-ban Versenyfutás százmillióért Furcsán hangzik, hogy mindenki az optikai üzem áttelepítéséről beszél a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában, s ezért aki nem tudja pontosan miről is van szó, nagyobb távolságokra, esetleg új gyáregység telepítésére gondol először. Pedig „csak” pár száz méterrel távolabb költözik az optikai üzem. Ha lehetne ezt a „csak”-ot kettős idézőjelbe tennénk, hiszen még végiggondolni is nehéz, mennyi előzetes felmérés, technológiai -elképzelés, az építés, a beszerelés, az üzembe helyezés minden részletét magába foglaló hálóterv elkészítése előzte meg a költözést Az építők dicsérete A kivitelező, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat alapos munkáját dicséri, hogy másfél év után átadásra készen áll a hatalmas, több, mint hatezer négyzetméter alapterületű csarnok. Jól felszerelt, kedvező munkakörülményeket nyújt közel négyszáz dolgozónak. Az építés — habár nagy volumenű — nem jelenti, a munka oroszlánrészét, a nehezebbje még ezután következik: az áttelepítést termeléskiesés nélkül valósítják meg. — Az idei és a következő éves tervünk teljesítése attól függ, hogyan oldjuk meg a költözést termeléskiesés nélkül, s ezért előzték meg az áttelepítést nagyon gondos előkészületek — mondta Szűcs László, műszaki vezető. — A csarnok átadása után szakaszosan kezdjük meg a gépek beszerelését, majdpedig a termelést. Előre láthatólag négy hónapig tart a teljes átköltözés, a dolgozók begyakortósi ideje egy hónap. Ennyi feltétlenül szükséges, mert meg kell szokniuk az új környezetet, a más mozdulatokat.. Szovjel export szemüveglencséből Ebben az évben 100—105 millió forintot kell termelniük, a bevételük nagy vészét a szemüveglencse gyártása adja. A hazai piacon kívül a Szovjetunióba exportálnak szemüveglencsét, évente 20 millió forint értékben. Félkésztermékekkel — vízóra alkatrészek, finomoptikai termékek gyártásával — a törzsgyárat látják el, melyekből' műszereket, folyadékmérőket szerelnek össze Budapesten. A feladatokat 50—60 százalékra teljesítették eddig, s bizony igyekezniük kell, ha sikeresen akarják zárni az év végét. — Nálunk mindig erősebb a második fél év — mondta Szűcs László — és ismerve dolgozóinkat, bizonyára mindent elkövetnek a vállalati tervek, a kongresz- szusi felajánlások teljesítéséért. Nem kis dolgokról van szó. A városi pártbizottság felhívása és az egyéni vállalásokon kívül az optikai üzemrész például vállalta a szovjet export idei elkészítését december 15-re, a mechanikai üzemrész dolgozói az első fél évig 95, az év végére pedig 100 százalékra emelik a teljesítményüket, ami nélkül a 105 milliós termelés nemigen valósulhatna meg. összehasonlításképpen: a múlt évben 50 milliós volt a terv. A műanyagosok egész évben 110 százalékos teljesítményt értek el. Vigyáznak az önköltség és a selejt csökkentésére. Mindezek mellett végezzük az áttelepítést. A gyári KISZ- szervezet védnökséget vállalt az új optikai csarnok munkájának megindulásáért, segítenek, hogy fennakadás nélkül történjen a költözés. Az ő munkájuk még ezután kezdődik el. E«y lépés előre A nagycsarnok belépése után sok minden a helyére kerül a gyárban. A vízóragyártó üzemrész visszakerül az eredeti helyére a mai optikai csarnokba, a forgácsolók nagyobb munkaterületet kapnak. Ezzel már egy lépéssel közelebb kerültek a zárt ciklusú gyártás megteremtéséhez. Baftogfe JÉfia] Úttörők' és építők A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatot kell megismerniük megyénk hetedikes-nyolcadikos úttörőinek. Ez a feladat egy országos pályaválasztási akció része — a Magyar Rádió, a Pajtás újság és az Országos Pályaválasztási Tanácsadó Intézet indította útjára az akciót. Az országban hat megye úttörői kaptak hasonló feladatot — mindenütt a megye egy-egy nagyvállalatát, különböző szakmákat A szabolcs-szatmári úttörőknek albumot kell készíteniük az építőipari vállalatról. A feladat széles körű és nem könnyű. Az albumban bemutatják a vállalatot — ami különösképpen időszerű, hiszen most ünnepelték a fennállásuk huszonötödik évfordulóját. Ezenkívül: építőipari szakmai szavakat kell gyűjteniük a pajtásoknak, felkeresni és megismerni a vállalat által épített jellegzetes épületeket. Egy építkezésen felderítik, milyen gépeket használnak munkájukhoz a dolgozók, riportot készítenek egy munkással. Megérdeklődik, hogyan segíti a vállalat a fiatalok pályakezdését, szakmai fejlődését, milyen sportolási, kulturális lehetőségeket biztosít számukra. E feladatok sok munkát adnak az úttörőknek, viszont nem maradnak egyedül. Természetesen a vállalat is tud szerepéről —■ a fiatalok, a KISZ-bizottság vállalta, hogy minden seeít- séget megadnak a hozzájuk forduló úttörőknek. Október elsejéig akár levélben, akár személyesen érdeklődnek a pajtások, szívesen tájékoztatják őket. Azért csak addig, mert az album beadási határideje október 8. Bizony meglehetősen rövidre szabták a határidőt a rendezők, hiszen a felhívás megjelenésétől alig több, mint két hét áll a pajtások rendelkezésére. A megyei pályaválasztási tanácsadó intézet — ahová az albumokat be kell küldeni — reméli, sok pályázó lesz. A legjobb pályamunkákkal rendelkező őrsök október 22-én és 23-án vetélkedőn vehetnek részt a megyei építőipari vállalatnál — a versenyt a rádió is közvetíti. A legjobb hat album gazdáinak vetélkedőjéből csak egy őrs tagjai juthatnak tovább — ők képviselik majd a megyét az országos versenyen. Előbb a középdöntőn decemberben a másik hat megye győzteseivel — tehát más szakmák képviselőivel — mérik össze tudásukat. A döntő jövő év januárjában lesz Budapesten. Értékes jutalmak várják a nyerteseket — a főnyeremény egy hordozható televízió. «ga»
