Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-19 / 219. szám
A stratégiai fegyverkorlátozás! tárgyalásokon résztvevő két küldöttség: balról a szovjet küldöttség Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes vezetésével, jobbról az amerikai delegáció Alexis Johnson nagykövet vezetésével. (Kelet-Magyarország — telefoto) Hathónapos szünet után Genf ben szerdán folytatódtak a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet —amerikai SALT—2 tárgyalások, amelyek 1972 november 21-én kezdődtek. A SALT tárgyalások első fordulója — a SALT—1 — 1969-ben kezdődött és 1972 tavaszáig tartott. Eredményeként öt évre befagyasztották a két fél által felállítható nagyhatósugarú rakéták számát. A SALT—2 tárgyalások jelenlegi célja 10 évre szóló egyezmény kidolgozása a stratégiai fegyverek korlátozásáról. Tanácskozik az ENSZ-közgyüiés Gerald Ford amerikai elnök felszólalása Gerald Ford. az USA au. gusztus 9-én hivatalba lépett elnöke, elődeinek hagyományaihoz híven, szerdán délben megjelent az ENSZ-köz- gyűlés szónoki emelvényén. Ford elnök bevezetőben megjegyezte, hogy — az amerikai néphez intézett be. iktatási beszédéhez hasonlóan — „egy kis nyílt baráti beszélgetés céljából” emelkedett szólásra a világfórumon. Mindjárt nagy meglepetést okozott 138 nemzet képviselőinek, amikor ezen a fórumon szokatlan nyíltsággal állt ki az amerikai belpolitikai csatározások közepette fokozódó bírálatok össztüze alá került Kissinger külügymi- . niszter mellett. Mint mondotta, Kissinger a jövő héten a közgyűlés általános vitájában részletesen kifejti majd azokat a külpolitikai alapelveket és elgondolásokat, amelyekről szólni kíván. „Az ENSZ megalapítása éta — folytatta az amerikai elnök — a világ átélte a konfliktusok és a békét fenyegető veszélyek tapasztalatait, de elkerülte a legnagyobb veszélyt: egy újabb világháborút. Ma megvan a lehetőségünk arra, hogy az évszázad hátralévő részét a béke, az együttműködés és a gazdasági jólét korszakává tegyük. Enyhülőben vannak azok az éles ellenségeskedések, amelyek egykor merev szorításukban tartották a nagyhatalmakat. Számos olyan válság, amely a múltban a közgyűlés ülésszakait uralta, immár mögöttünk van” — hangoztatta Ford, majd az USA külpolitikájának „alapvető elkötelezettségeit” a következő 5 pontban körvonalazta: 1. „El vagyunk kötelezve egy békésebb, stabilabb és együttműködöbb világ kialakítására. Miközben el vagyunk tökélve arra, hogy sohasem maradjunk alul egy erőpróbában, erőnket a legjobb ügynek kívánjuk szentelni”. 2. „Erősíteni fogjuk világszerte társas viszonyunkat hagyományos barátainkkal és szövetségeseinkkel a gvorsan változó világ úi kihívásaival való meebirV-ó—<sban”. 3. „Törekedni fosunk kapcsolatokra é” ezek kiterjesztésére régi ellenfeleinkkel. Például úi viszonyunk a Kínai Népköztársasággal mindegyikünk és az egész világ legjobb érdekeit szolgálja”. 4. „Törekedni fogunk Cipruson, a Közel-Keleten és indokínában az utóbbi időben tárhadt konfliktusok "'áL talsíelnyított régi sebek be- gyógyítására”. 5. Ismételten az igazság, az egyenlőség és szabadság keresésének szenteljük magunkat”. Beszéde befejező részében aláhúzta, hogy „a világgazdaság jelenleg példátlan feszültség alatt áll” és problémák sokasága — az elszabaduló infláció, az energia-, nyersanyag, és élelmiszerhiány fellépése, a nemzetközi valutarendszer megrendülése, stb — megköveteli a fokozottabb nemzetközi együttműködést ha fejlett és fejlődő, a piacgazdálkodást (kapitalista) és nem-placgazdálko- dást (szocialista) folytató országok között. Az amerikai elnök hangsúlyozottan összekapcsolta az energiaellátást és az élelmiszerellátás világméretű problémáját. Közölte, hogy az USA részletes programot terjeszt majd a novemberben összeülő élelmezési világértekezlet elé. Egyfelől Ígéretet tett az USA eddiginél nagyobb fokú hozzájárulására az ínségtől sújtott térségek éhező lakosságának megsegítéséhez, másfelől viszont különös nyomatékkai hagsúlyozta: „elérkezett az idő, hogy most az olajtermelő országok is meghatározzák politikájukat a növekvő ener- gai-igények globális kielégítésére — anélkül, hogy elfogadhatatlan terheket kényszerítenének rá a nemzetközi valuta- és kereskedelmi rencL szerre”. (Folytatás az 1. oldalról) vezetőket. Az ünnepélyes fo- godtatás a díszegység díszmenetével íejeződötl^^w:« majd a vendégek * ba ültek és a magyar áújfl-; férfiak társasaga baMBSu- lasukra hajtattak. jg".’ Szerdán délután szágház minisztertanácsi -termében megkezdődtek a magyal-—finn tárgyalások, á a A tárgyalásokon ré'í|í.jiffK^£ magyar tárgyaló csc$OTror Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke vezeti. Tagjai: Nagy János külügyminiszterhelyettes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, Rónai Rudolf, a Magyar Nép- köztársaság helsinki nagykövete, Méhes Lajos, a vas- és villamosenergiaipari dolgozók szakszervezetének főtitkára, (ír. Rosta Endre a kulturális kapcsolatok intézetének elnöke, Esztergályos Ferenc, a Külügyminisztérium csoportfőnöke. Kovács Sándor, a Minisztertanács elnöke titkárságának vezetője, Rácz Péter, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője, és László János, a Külügyminisztérium finn referense. A finn küldöttség vezetője Kalevi Sorsa miniszterelnök. Tagjai: Richard Tötterman külügyi államtitkár, Paul Jyrkänkallio, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete, Sulo Penttila:; a fémipari szakszervezet elnöke, Kasper Pajanen, az Ahstrom gépipari konszern igazgatója, Väinö Kaukonen professzor, a Finn—magyar Társaság alelnöke, Tom Grön- berg a miniszterelnök politikai titkára, Jaakko Bomberg miniszteri tanácsos, külügy- minisztériumi osztályvezető, Pauli Opas miniszteri tanácsos, külügyminisztérium! osztályvezető és Jorma Inki, külügyminisztériumi titkár. A tárgyaláson a két ország kapcsolatairól és időszerű nemzetközi kérdésekről folytattak eszmecserét-ír A hazánkban tartózkodó finn vendégek tiszteletére adott vacsorán Fock Jenő miniszterelnök és Kalevi Sorsa finn miniszterelnök mondott meleg hangú pohár- köszöntőt. Portugália— ^ozambik A portugál tengerentúli ügyek minisztériuma szerdán közölte, hogy Mozam- bik fővárosában, Lourenco Marquesben továbbra is teljes a nyugalom. A portugál katonák a mozambiki felszabadítási front katonáival együttműködve biztosítják a rendet és ellenőrzik a város életét. A tengerentúli ügyek minisztériuma szerint csupán Lourenco Marques körül, Marracueneben és Moambá- ban fordultak elő rendzavarások. Corvalán — a hazafi és forradalmár „Nagyon szeretem a szabadságot, nagyon szeretem az életet, de nem félek a haláltól, ha igaz ügyért halok meg.” E szavak Luis Corvalán szájából hangzottak el azon a letartóztatása utáni első beszélgetésen, amelyet 1973. október 6-án az AP amerikai hírügynökség munkatársa folytatott vele a santiagói katonai akadémián. Akkor úgy hírlett, „hazaárulás” vádjával „népbíróság” elé állítják. A nemzetközi tiltakozás ereje azonban lefogta a fehér kesztyűs hóhér-tábornokok kezét. Tehetetlen dühükben Dawsonra, a poklok szigetére hurcolták a bátor chilei hazafit. Ott akarják lassú halállal elemészteni. Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára 916. szeptember 14-én született Linnguihué tartomány Puerto Mont városában. Szülei pedagógusok voltak. A ‘anító család légköre nevelte >t arra, hogy érdeklődjék a világ, s benne az emberek dolgai után. így jutott el a társadalmi igazságtalanságok felismeréséig. S mert küzdeni akart az emberek, hazája szebb és boldogabb jövőjéért, 1932-ben belépett a kommunista pártba. Alig volt húsz éves, amikor Cencepti- on város pártszervezetében a szervező titkári teendők ellátásával bízzák meg. S ő éjt nappallá téve dolgozik. Nappal a várost járja. Munkásokkal beszélget, megismeri sorsukat, szűnni nem akaró gondjaikat. Este a Fronta Popular című pártlap szerkesztőségében folytatja a munkát. A lap hasábjain felel azokra a kérdésekre, amelyeket nap közben tesznek fel neki az emberek: miért és meddig kell tűrni az idegen zsarnokságot, a nyomort, a nincstelenséget? Mind többen fordulnak hozzá, bíznak benne, hamarosan a városi tanács tagjává választják. Ettől kezdve élete elválaszthatatlanul ösz- szeforr a chilei nép, a Chilei Kommunista Párt, a nemzetközi munkásmozgalom ügyével. Bárhová állította őt az élet, bármilyen feladatta! bízta meg őt pártja, akadályt nem ismerve, illegalitásban, halálos fenyegetések közepette sem hagyta abba a forradalmi tevékenységet. Volt az El Siglonak, a párt lapjának a főszerkesztőhelyettese, majd főszerkesztője, az agitációs és propaganda osztály vezetője. 1952-ben a Központi Bizottság, 1956-ban a Politikai Bizottság tagjává, a KB titkárává választották. Ebben a minőségben is az egyik legnehezebb poszton működött, a párt céljait és feladatait ismertető munkát irányította. Illegalitásban. Mert a chilei nép elnyomói a föld alá kényszerítették a pártot. Féltek erejétől, tömegbefolyásától, egyre növekvő tekintélyétől. 1958-ban, amikor az ország belső fejlődése ismét lehetővé tette a párt legális működését, újjá választották a vezető szerveket, Luis Corvalán, az illegalitás bátor harcosa lett a Chilei Kommunista Párt főtitkára. Azóta megszakítás nélkül tölti be ezt a tisztséget. A bizalom nem szállt méltatlanra. Luis Corvalánnak elévülhetetlen érdemei vannak nemcsak a kommunista párt megszervezésében, hanem a dolgozó tömegek mozgósításában, és abban is, hogy felismerte a baloldali egységfront létrehozásának jelentőségét, s a történelmi pillanatot, amely ezt objektíve is lehetővé tette. A burzsoá sajtó akkor arról cikkezett, hogy a tűz és víz sem férhet meg egymással. Kommunisták és szocialisták nem alkothatnak egységfrontot, s ha az létre is jön, nem lehet tartós. A válasz csattanós volt. Az egységfront az 1970-es választáson biztos győzelmet aratott. Santiagói cellájának vaságyán ülve Corvalán így vallott erről az időszakról: Az egész világ tudja, hogy mi vérontás nélkül valósítottuk meg a chilei nép forradalmát, s azon voltunk, hogy változásokat hozzunk ennek az országnak az életébe. Őrei és hóhérai füle hallatára beszélt ezekről a tényekről, azzal sem törődve, hogy esetleg majd ellene fogják felhasználni. Hisz, mint mondotta, nem követett el semmilyen törvénytelenséget. A tábornok foglárok szemében is csak egy bűne van, az, hogy Allende elnökkel együtt a chilei népet kizsákmányoló amerikai vállalatok és chilei kiszolgálóik ellen az ország függetlenségéért, a nép boldogulásáért küzdött élete minden percében. Ez pedig a legnagyobb bűn a junta szemében, amely az ő büntető kódexük szerint halállal büntethető. A szörnyű gaztettől eddig is csak az tartotta őket visz- sza, hogy a múlt év szeptember 11-i fasiszta katonai puccs óta egy pillanatra sem szünetelt a nemzetközi közvélemény tiltakozása. A világ haladó emberisége ma is egy emberként kiáltja: El a kezekkel Luis Corvalántól és a fogságba vetett többi chilei hazafitól. Hóhérai bizonyára mindent elkövettek, hogy megtörjék. Luis Corvalán azonban a kínzások és fenyegetések ellenére is az maradt, aki volt: bátor forradalmár, akitől a jövőbe vetett hitet nem lehet elvenni. Erről tanúskodik a Visao című brazil folyóiratnak adott minapi nyilatkozata is, amelyben a többi között a következőket mondta: „A jelenlegi állapotok ideiglenes jellegűek. Csalódni fognak azok, akik úgy hiszik, mindörökre fennmarad ez a helyzet. Szilárd meggyőződésem, hogy kijutunk ebből az alagútból, helyreállítjuk majd a szabadságunkat és a dolgozók végre elfoglalhatják a történelmileg őkeÉ megillető helyet,” 2 Folytatódnak a SALT-tárgyalások 1 íz évre szóló egyezmény kidolgozása a cél fSti. szdpfémSér Hl; Kfcr.M'-toAÖYA'RÖnszAO WajJuri4M' Hl •»'! tüj a|«’ 'jlfi&Kj.. :|p J§! S.: # vif --V >lW i kaja olyan, mint egy ordi\, I csecsemő. pelenkát ken • vaiojaoan az nsgyesun Államok számára a helyzel ennél komolyabb. , tíz éve, hogy 1964\ ben W USA brutális poií^xai nyomással kényszerítene az Amerikai Államok Szervezetének tagállamait a Kubával való szakításra. Akkor a mexikói kormány volt az egyetlen, amely ellenállt a nyomásnak. A többiek meghajoltak a washingtoni diktátum előtt. A forradalmi Kuba diplomáciai-politikai elszigetelésére irányuló amerikai törekvéseket Washington részéről egyidejűleg teljes gazdasági blokád követte — amely mindmáig tart. Az AÁSZ-diktátum után hat esztendeig csend volt. az engedelmesség csendje. 1970 novemberében a chilei népi erők győzelme természetesen egyben a kubai diplomáciai és gazdasági kapcsolatok felvételét is jelentette. Ezt a szálat azonban a chilei tragédia, az egy évvel ezelőtti fasiszta államcsíny elszakította. Az események általános fejlődési irányán azonban még ez sem változtatott. 1972 júliusában Peru, decemberben a karibi térség négy országa (Barbados, Guyana, Jamaica, Trinidad- Tobago) vette fel a diplomáciai kapcsolatot Kubával. 1973 májusában Argentina, a közelmúltban pedig Panama csatlakozott hozzájuk. Ez azt jelenti, hogy Mexikón kívül hét ország törte meg az egy évtizeddel ezelőtti washingtoni utasítást Az utóbbi hetekben Venezuela és Kolumbia államfői szinten jelentette ki, hogy helyre akarja állítani a diplomáciai kapcsolatokat Kubával, sőt, Costa-Riea és Honduras is hasonló lépést fontolgat. A Watergate-ügybe belebukott Nixon elnök külpolitikájának, ismeretes módon, voltak pozitív vonásai, amelyek nem személyi hajlandóságából, hanem a nemzetközi erőviszonyok realitásának felismeréséből fakadtak Kuba vonatkozásában a realitásoknak ez a felismerése teli esen hiányzott. Nixon gyűlölettel tekintett a forradalmi Kubára — egyesek szerint azért, mert benső barátja és házibankárja, Bebe Rebozo kubai eredetű volt és rendkívül szoros kapcsolatokat tartott fenn kubai emigráns körökkel. Az amerikai kongresszusban Nixon bui ■EnasBegylk vezető funkci- júliusban látogá- szigetországban, ii lfiwÍBf»fegalább is eddigi nyilatkozatai alapján — hajlékonyabban kezeli a kérdést, mint Nixon. Az új elnök első sajtóértekezletén így nyilatkozott: Washington ..az Amerikai Államok Szervezetének határozataival. • összhangban” kíván cselekedni a kubai kapcsolatok ügyében. En- ■” nek a szervezetnek a főtitkára pedig a közelmúltban kijelentette: jelenleg a ”• szervezetben már többség- • ben vannak azok, akik s‘ Kubával létesítendő diplomáciai kapcsolatokat támogatják. Ez igen gyorsan ' kétharmados többséggé dagadhat, s ebben az esetbén az AÁSZ felboríthatja a washingtoni diktátumra tíz- évvel ezelőtt bevezetett. s az utóbbi időbén többszörös ' sen is áttört politikai blokádot. Az Egyesült Államoknak ' tehát Kubával kapcsolatban' is előbb-utóbb alkalmazkodnia kell a realitásokhoz. Az amerikai magatartás — a Ford-sajtókonferencián elhangzott óvatosabb és hajlékonyabb kijelentések ellenére — még nem kielégítő. Félreérthetetlenül közölte ezt Raul Roa kubai külügyminiszter, aki magyarországi látogatása után Madridban nyilatkozott a kubai—USA kapcsolatok- . ról. Egyértelműen közölte: Kuba mindaddig nem kezd párbeszédet az Egyesült Államokkal, amíg fel nem oldják a gazdasági blokádot. Ezzel az amerikai politika bonyolult helyzetbe került. Előfordulhat ugyanis, hogy politikailag elszigetelődik az AÁSZ szervezetében, még miélőtt rászánná magát a blokád feloldására. Miután pedig a tíz ■ évvé! ezelőtt' létesített 'diplomáciai kény szer blokádot nyolc latín-ameríkái ország már áttörte, a washingtoni gaz- ' dasági embargó feloldása mindenképpen az eddigi politikai magatartás kudarcának elismerésével egyen^ értékű. Az időzítést washingtoni taktikai meggondolások és a különböző érdekcsoportok belpolitikai harcai, valamint a novemberi részleges kongresszusi választások még módosíthatják. A tör- ' ténelmi tendencia azonban világos: a forradalmi Kuba , elleni politikai és gazdasági blokád csődjét előbb- utóbb el kell ismerni.