Kelet-Magyarország, 1974. szeptember (34. évfolyam, 204-227. szám)
1974-09-03 / 205. szám
WM. ssepTemtier S. K^TTT VrÄCYAROR^Ärt 9 Vita, döntés, végrehajtás Felhasználatlan milliók Nem felesleges pénz — Kutatni a lehetőséget Licence és a piac előidézni a termelő munka eszközeiben: tárgyában, ter-w mékeiben és technológiájában. Bővíthető vele az előállított termékek köre, új árut lehet gyártani, tovább fejleszthető a termék, csökkenthető a ráfordítási költség. A képződő összeg tehát nem olyan pénz, amelyet érdemes megtakarítani. S ha valahol erre szükség van. itt a megyében, a tanácsi iparban hatványozottan jelentkezik az ilyen irányú igény. Mégis — ami a felhasználást illeti — éppen az ellenkezője történik. A vállalatok többsége sem az elmúlt évben, sem annak előtte, nem használta ki kellően ezt a lehetőséget: még a képződő alapot sem költötte el. Például a tavaly képződött közel négymillió, pontosabban 3 860 000 forintnak még az egynegyedét sem fordították erre a célra. Az 1973. évi nyitó készlet összege is meghaladta a hétmillió forintot, s így a kettő együtt, összesen a tízmilliót. Egy kis statisztika Tízmillió forint nem kis összeg. Ezzel — mint mondani szokták — már lehet mit kezdeni. Mint például a Szat- már Bútorgyárban, ahol nemhogy ,,kimerítették” az alapot, hanem közel 150 ezer forintnyi túllépést is megengedtek maguknak. Az 1973- ban képződött 65 ezer forint helyett ugyanis 212 ezer forintot költöttek el gyármányfej- lesztésre. A nyitó készletük is csupán kétezer forint volt. A nyírbátori Auróra Cipőgyárban is nullával zárták le az évet, egy fillért sem hoztak át 1974-re. összesen 293 ezer forint jutott így műszaki fejlesztési célokra. Százezer forinton felül költekezett tavaly a nyíregyházi Szabolcs Cipőgyár is, de ez sem áll arányban az egy év alatt nyert több, mint 300 ezer forinttal. Egyáltalán nem élt a fel- használás ..... lehetőségével a nyírbátori NYÍRFA, a KELETFA, a Nyíregyházi Di_ vatruházati Vállalat, s mindössze kétezer (!) forintot költött el műszaki fejlesztési célra az elmúlt évben a Ti- szalöki Faipari Vállalat. Ez utóbbi vállalatnál már közel egymillió forint a megtakarí. tás. A legnagyobb tartalékoló a Nyíregyházi VAGEP Vállalat, ahol valamivel több, mint százezer forintot költöttek el gyártmányfejlesztésre, holott a megspórolt alap értéke még így is meghaladja a hétmillió (!) forintot. Az előző évről „áthozott” ötmilliónyi összeghez ugyanis hozzátettek még több, mint kétmillió forintot Veszélyes tartalék Miután a pénzt más célra elkölteni nem lehet — s tulajdonképpen ez az egyedüli megkötöttség — marad a tartalékolás. A jelentős összegekkel rendelkező vállalatok zöme erre az évre sem állított tervébe nagyőbb volumenű felhasználást. Pedig ezzel csak saját maguk fejlődését gátolják. A legtöbb helyen az ok kézenfekvő: nincs megfelelőpiackutatás. Sem a gyártásfejlesztés, sem a gyártmányfejlesztés területén,' Megfelelő szakemberek hiányában csak apró-cseprö kis volomenű, menet közbeni módosításokra futja az erejükből. Inkább a nagyvállalatokkal történő kooperációk adta lehetőségek hasznosításával élnek. Nagyobb horderejű felhasználásra — mint például licenc vásárlására — csak a legritkább esetben van példa. A gyártás tudományos alapon való fejlesztése is elhanyagolhatóan kevés esetben fordul elő. Márpedig a régi, elavult módszerek korszerűsítése a fejlődés egyik elengedhetetlen feltétele az előrehaladásnak, a gazdaságos termelésnek. önkéntelenül is felvetődi!» ezek után a tanácsi vállalatoknál képződő műszaki fejlesztési alap ésszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb fel- használását lehetővé tevő központi irányítás megszervezése. Esetleg olyan megoldással is. hogy az összegyűlt pénzeket — amennyiben azzal nem tudnak mit kezdeni — egy helyen használhatnák feL Történetesen egy korszerű, piaccal is rendelkező termék előállítására, vagy egy új gyártástechnológia kialakítására, ahol megfelelően kamatoztatni tudnák a ma még kihasználatlan milliókat. Tóth Árpád Uj kenyérgyár, SKolgáUatoház Fejlesztik a kereskedelmi ellátási Záhonyban A partalapszerveZETEK MUNKÄJÄRÖL szóló értékelésekben szinte refrénként fordul elő a kritikai megállapítás: az .alapszervezetek légfelső fórumain, a taggyűléseken ritkán hoznak határozatokat, s ha mégis, többnyire személyi kérdésekben. Az egyik járási pártbizottságon nemrég talin némi túlzással, de találóan így jellemezték a helyzetet: a pártdemokráciát, a tagságnak a döntésekhez való jogát szinte csak a vezetőségek megválasztására szűkítik le. Régi tapasztalat, hogy a taggyűléseken akkor aktív a tagság, ha oda döntésre érett, döntésre váró kérdések kerülnek. De hozzátehetjük ehhez: ahol nemcsak személyi, hanem egyéb kérdéseket is a taggyűlés elé visznek döntés végett, ott nemcsak a taggyűlésen aktívak a párttagok, hanem azt megelőzően, a döntések előkészítésében is. Ilyenkor ugyanis a taggyűlést megelőzi a sokoldalú tájékoztatás, az eszmecsere, a vita az eldöntésre váró kérdésekről a pártcsoportokban, a vezetőségben. Ahhoz persze, hogy a tagság részt vegyen a döntések előkészítésében, nem elegendő ismertetni, mely kérdésekben kell majd állást foglalni a taggyűléseken. Az alapszervezet vezetőségének kötelessége megadni a tag-* Ságnak mindazokat az ismereteket, információkat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a pártkollektíva érdemben állást foglalhasson. De az aktivitáshoz hozzátartozik az is, hogy maguk a pártcsoportok — és a kommunisták egyenként is — igyekezzenek tájékozódni, ismereteket gyűjteni, kiegészíteni a kapott információkat a saját tapasztalataikkal. De legalább ennyire fontos az is, hogy egyéni tapasztalataikat ellenőrizzék, vessék össze az általánossal, nehogy egyedi jelenségeket emeljenek az általánosságok rangjára. A kivételes esetekre alapozott köC saholc, Turricse, Vámos- oroszl egyesült, az igazgatási központot Csahol- con alakították ki. Négy éve először a községek pártalap- szervezetei 'egyesültek és csúcsvezetőséget hoztak létre. Aztán egyesültek a tanácsok végül a tsz-ek mondták ki egyesülési szándékukat. Az is érdekes, de talán nem véletlen, hogy az „első számú” vezetők más-más településen laknak. A csúcstitkár Vá- mosorosziban, a tanácselnök Turricsén, a tanácstitkár pedig Csaholton. Hármójukkal beszélgettünk a párt és a tanács kapcsolatáról. A csúcstitkár a tanács végrehajtó bizottságának tagja, a tanácselnök a párt csúcs- vezetőségének tagja, a vá- riiosoroszi alapszervezeti titkár a csúcsvezetőség tagja, a csaholci alaszervezeti titkár a csúcsvezetőségnek és a tanácsnak is tagja, a turricsei alapszervezeti titkár tanácstag. Talán nehezen követhető a felsorolás, amel nek az a lényege, hogy a pártban van képviselője a tanácsnak ér fordítva. Előbb alakult a csúcsveze tőség. így érthető, hogy ez a szerv kezdeményezte már a kezde! kezdetén a kapcsolatok elmélyítését. A csúcs- titkár szerint a vezetők politizálás, munka közben minvetkeztetések ugyanis tévútra vezethetik a cselekvés módját keresőket. Mindezek együttvéve szükségesek a felelős állásfoglaláshoz, ahhoz, hogy a kommunista érdemben, alkotó módon vegyen részt a döntéseken. Nem serkenti tevékeny részvételre, termékeny vitára a párttagságot az olyan „döntés”, amely mechanikusan határozattá avatja a taggyűlési beszámolót a vitával együtt, anélkül, hogy figyelembe venné a kritikai észrevételeket, az éltérő véleményeket. A helyes gyakorlat itt az lenne, ha minden érdemi észrevételt külön-kü- lön szavazásra bocsátanának, vagyis a taggyűlés döntene abban, mely javaslatot köteles a vezetőség figyelembe venni. VANNAK OLYAN ALAPSZERVEZETEK, amelyek taggyűlésein a beszámoló és a vita után olvassák fel a határozati javaslatot. A következmény: a tagság mechanikusan megszavazza azt, anélkül, hogy érdemben és a beszámolóval együtt, azzal összefüggésben folytatott volna róla vitát, s a taggyűlés ily módon értékelné: helyes-e a határozati javaslat, nem szorul-e kiegészítésre. Az is előfordul, hogy olyan határozatot hoznak, amelyről már az elfogadáskor tudni, hogy nem valósítják meg. Máskor meg olyan kérdésekben sem terjesztenek a tagság elé határozati javaslatot, amelyekben nemcsak hogy indokolt lenne a tagság döntése, hanem annak elmaradása súlyosan sérti a pártdemokráciát. Mindezek a mulasztások nemcsak a taggyűlésen éreztetik káros hatásukat, hanem a taggyűlések után is. A helyenként észlelhető passzivitás, értetlenség, bizonytalanság, tájékozatlanság nemritkán abból ered, hogy kirekesztették a párttagságot a döntésekből, vagy nem tájékoztatták a vezetőség hatódig kölcsönösen tisztelték — és tisztelik — egymás hasznos elképzeléseit. Persze, volt rá példa a négy év alatt, hogy az elképzelések nem egyeztek, de ilyenkor nem vitatkozás következett, hanem elemző vita, s a döntés csak ezután következett. A csúcsvezetőség időnként beszámoltatja a tanácsot a végzett munkájáról, a vb-ülé- sek, a fontosabb döntések előtt konzultálnak á vezetők. Mint mondják, világra szóló dolgokat nem tudnak létrehozni, de a négy éves együttműködésnek már érik a gyümölcse. Nem minden elképzelést tudtak megvalósítani, az igények mindig nagyobbak voltak a lehetőségektől. Közös munka eredménye az árvizes újjáépítés, a fejlesztés. A négv év alatt épült az állatorvosi lakás, a tűzoltószertár. a gázcseretelep, bővítették az orvosi lakást Csaholcon. Turricsén napközi otthont alakítottak ki esv régi iskolából. Vámosoroszi- ban a nannkban felezték be a 600 méter hosszú salakos jit ór>'tóe(£+ '^/rir%c:|V)-?ÍT'OTT Vnfqt Vn.noff Votes' m<5ve1M*sf tecemtettek a fiataloknak. Az utóbbi intézkedésnek az volt az előzménye, hogy az ifjúsági törvény megalkotása után a csúcsvezetőség határozatairól, tevékenységéről, elmulasztották megadni a cselekvéshez nélkülözhetetlen információkat, útmutatásokat. Nemcsak a pártdemokrácia szenved ilyenkor csorbát, hanem bizonytalanná válik a végrehajtás is, hiányzik a cselekvéshez szükséges egyetértés, egység, s még azon sem lehet csodálkozni, ha ilyen esetékben lanyhul a párttagság fegyelme is. A PARTDEMOKRACIANAK elemi feltétele tehát, hogy az alapszervezetek taggyűlései minden fontos kérdésben megalapozott, reális, végrehajtható, a feladatokat félreérthetetlenül, határidővel és felelősökkel rögzítő határozatokat hozzanak. Helyes lenne, ha ezek nem szorítkoznának csupán személyi kérdésekre, a pártmunkára, a gazdasági munka szervezésének, ellenőrzésének problémáira, hanem elvi állás- foglalásokat is tartalmaznának olyan lényeges kérdésekről, amelyekről az adott közösségben vitatkoznak, amelyekben félreértés, bizonytalanság tapasztalható. A párt politikájának eredményes végrehajtását segíti, ha a kommunisták az alkotó viták után a részkérdésekben is azonos nézeteket vallanak. A folyosó helyett a taggyűlések legyenek a fórumai e vitáknak is. Persze nem arról van szó, hogy minden részletkérdést érintő nézetkü- lömbségben állást foglaljanak a taggyűlések, de kíyánatos, hogy e párttestületeket mind nagyobb mértékben tegyük az ideológiai, politikai viták, az egységes nézetek kialakításának fórumaivá. vita, döntés, végrehajtás — nagyon jól ismerjük a pártélet e három alapvető mozzanatát. Ha bármelyikből is kirekesztjük az alapszervezet tagjait, az passzivitáshoz, bizonytalansághoz, közönyhöz vezet. Ha viszont mindegyikben támaszkodunk rá, aktív, tett- rekész lesz a párttagság, és nem marad papíron egyetlen határozat sem. Faragó Jenő rozatban kérte a tanácsot, hogy készítsen hosszabb távra is intézkedési tervet a fiatalok érdekében. A terv a pártvezetők segítségével hamar elkészült, ennek megfelelően mindhárom községben klubot alakítottak ki a fiataloknak. Ifjúsági alapot is képzett a tanács — erre az évre 15 ezer forintot. A nőpolitikái határozat helyi végrehajtásához a csúcsvezetőség készített intézkedési tervet, s ebben a munkában a tanács is segítette. A segítség nem csupán abból állt, hogy kölcsönadták a tanácsházán levő statisztikát, közösen tárgyaltak a közös gondokról, például,a nők foglalkoztatásának gondjáról. A három községben csaknem kétszáz azoknak a lányoknak és asszonyoknak a száma, akik csak idénymunkát végeznek. Az állandó munka megszervezésében a járási párt- és tanácsi vezetők segítségét is kérték. Nem hiába. mert a HÓDIKOT fehér- gyarmati üzemében máris több itteni lány és asszony dolgozik az üzembővítés itán pedig még többen járhatnak az üzemi busszá1 dolgozni. A közérdekű bejelentéseket, a bejelentésekre való reagálást is figyelemmel kíséri a csúcsvezetőség — segít a tanácsnak az igények és a lehetőségek egyeztetésében. , Személyi kérdéKözel négymillió forint képződött Szabolcs-Szatmár megye ipari vállalatainak műszaki fejlesztési alapjain az elmúlt évben. A kilenc vál. lalat „számláján” ezzel — leszámítva már a megszűnt, illetve fuzionált nagykállói, beregi, kisvárdai üzemek által „elvitt” mintegy nyolc- százezer forintot és a képzésre nem kötelezett Patyolatot — jelenleg is, mintegy tízmillió forint jelentkezik. Elkölteni más célra ezt nem lehet. Megdolgozlak érle Mindez nem jött csak úgy magától, megdolgoztak érte. A műszaki fejlesztési alap fedezetéül ugyanis a saját előállítású termék értékesítési bevételének egy bizonyos, meghatározott arányú része szolgál. Ez a lehetőség, vagy kényszer meglehetősen széles skálán mozog. Termékenként változik, egy ezreléktől egészen tizenkét százalékig. A jelenleg számításba jöhető kilenc tanácsi vállalatnál az árképzésnél használható kulcs általában egy ezrelék és egy százalék között van. Négymillió forint megszerzéséért tehát a legkedvezőbb esetben is négyszázmillió értékű, értékesíthető terméket kell előállítani a megye tanácsi vállalatainál. Nem valami különleges adomány tehát ez a pénz. Ezért — ha úgy tetszik — százszorosán, ezerszeresen meg kellett dolgozni. A tanácsi ipar vállalatai maguk dönthetik el, hogy a műszaki fejlesztésen belül mikor, mire költik el a teljes összeget. Indokolt esetben a „keretet” az általános költségek terhére — a részesedési alapból — túl is léphetik. Van mire költeni, de... A műszaki fejlesztési alap létesítése nem öncélú, hanem a termelő munka korszerűsítését elősegíteni szándékozó intézkedés következménye. Képzését éppen ezért is rendelet írja elő — kötelezően. Ezzel a pénzzel ugyanis olyan műszaki-gazdasági tevékenységet kell finanszírozni, amelynek eredményeként kedvező változásokat lehetsekben szintén konzultálnak a párt és a tanács vezetői. Szeptember 1-ével a turricsei iskola élére új igazgatót kell állítani. A kinevezést az elmúlt napokban politikai munka és egy sor vélemény- csere előzte meg. A közeli években törpevízművel látják el a három községet. A közművesítés tanulmányterve már elkészült. Közösen beszélték meg a terveket, felmérték az anyagi lehetőségeket, s júliusban egy alkalmi gépkocsival a tanácselnök felutazott a fővárosba, a megyénket patronáló V. kerületi pártbizottsághoz. Vitte a pártvezetőség üzenetét, kérését is. Az V. kerületi pártbizottság vállalta, hogy a kerület szakembereivel társadalmi munkában elkészítik a vízmű kivite- zési tervét. Hangsúlyozták, a sokat érő segítség nem csupán a kulturáltabb életet segíti elő, megakadályozza az elnéptelenedést, s kedvet ad a fiataloknak az itthon- maradásra. A társadalmi felajánlások nemcsak örömet okoztak a társközségek lakóinak, „fel is rázták” a munkaképes lakókat: a közelmúltban egymás után tették meg a társadalmi munkára a felajánlásaikat. A három községben újabban már nem is társadalmi munkáról, hanem pénzt kímélő munkáról beszélnek. Az ilyen munkák szervezésében és végzésében a párttagok és tanácstagok élen járnak. Nábrátfi Lajos Szendrei István, a megyei ÉKV kereskedelmi igazgató- helyettese tájékoztatott Záhony ellátásáról. — A nagyközség élelmiszer ellátását kiemelten kezeljük. Ha valamelyik áru elfogy, néhány óra alatt igyekszünk pótolni. A tejipari vállalat ezután délután fogja vinni a tejet, így egész este és másnap délelőtt is lehet majd kapni. A kenyérellátás is akadozik jelenleg. Ezt a helyzetet könnyen megoldhatja az üzlet, ha délelőtt több kenyeret rendel. Mindkét árut, a kenyeret is és a tejet is Kisvárdáról szállítják. A zöldségfélét a nyíregyházi MÉK-től és más ^negyétől vásárolnak. — Minden második nap szállítunk zöldséget Záhonyba. Ezt a mennyiséget felvásárlásból biztosítjuk. A szerződésen felüli termékekből vásárolunk a nyíregyházi konzervgyártól paprikát, paradicsomot. uborkát. Előfordul az, hogy valami pillanatnyilag nincs, d,e igyekszünk gyorsan eleget tenni a rendelésnek. Az élelmiszer-ellátás viszonylag kielégítő. Annál több a probléma az iparcikkekkel. Semegi János a nagyközségi közös tanács elnöke a raktárhiányra hivatkozik: — A legnagyobb gondunk az, hogy kicsi a meglévő raktárunk, kevés árut tudunk beszerezni és a vásárlók így gyakran nem találják meg, amit keresnek. Sokkal több is elkelne még keritésdrótból is — de nincs. A jövő év második felében viszonylag megoldódnak a tárolási gondok. Nyolcmilliós beruházással új szolgáltatóház építését kezdik meg —• szeptemberben. Itt kap helyet a Patyolat, a GELKA, a fodrász-, szabó- és cipészszövetkezet. Az így felszabadult helyiségeket átalakítjuk raktárnak. A következő év az ellátás terén is jelentős javulást ígér. November elsejére lesz kész az új kenyérgyár. — Nyolcmilliós beruházással építjük, így nem kell Kisvárdáról hoznunk kenyeret. Az utasellátásban is jelentkeznek a gondok. A vasúti étterem és bisztró nehezen tudja ellátni a nagy forgalmat* ezért az állomáson még egy melegkonyhát szeretnének létrehozni. Záhonyban körülbelül egyszerre lesz kész a kenyérgyár, a szolgáltatóház és ehhez jön a már meglévő ÁBC-áruház. Valószínű, hogy a három együtt megoldja a helybeliek és a bejárók szolgáltatási és vásárlási gondjait 9601 Kornéliái Három község gazdái 4
