Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-13 / 188. szám
ALKOTMÁNYUNK SZELLEMEBEN A haza védelme haza védelme a Magyar Népköztársaság minden állampolgárának kötelessége.” (Alkotmány 70. paragrafus) SZÁNTÓ GYÖRGY HÁROM KÜLÖNBÖZŐ kiváló cím viselője. Munkahelyén, a TITÁSZ nyíregyházi kirendeltségén Kiváló dolgozó címmel tüntették ki, de egyben Kiváló murikásőr és Kiváló határőr. A széles vállú, göndör hajú férfi hozzászokott a fegyelemhez és az éjszakázáshoz, így köny- nyebben veszi a munkásőri szolgálatot. Villanyszerelő és gépkocsivezető, kocsiját URH- rádióval szerelték fel, éjszaka is katonás gyorsasággal tud megjelenni a hiba elhárítására, így vall munkájáról és szolgálatáról: — Ipari tanulónak 1956-ban jöttem a Vállalathoz, s azóta itt dolgozom. Munkám védekezésből és elhárításból álL 1970 januárjában avattak munkásőrré, s májusban a szó szoros értelmében már be is vetettek a mély vízbe. A szatmári embereket, a szatmári tájat kellett védnünk az ellenséggé vált víztől. Aztán részt vettem az újjáépítési munkálatokban is. Munkásőr alegységünket korszerű fegyverekkel és korszerű technikai felszerelésekkel látták el. Ez bizakodóvá tett, mert a korszerű technikával mindenkor, még békében is biztonságosabban teljesíthetem kötelességemet. A munkásőri szolgálat önként vállalt kötelesség, a haza védelme kötelesség, a munkahelyen való példamutatás „elvárt kötelesség.” így Szántó György nap mint nap hármas kötelességnek tesz eleget. A határőrökkel való kapcsolatára szívesen emlékezik vissza. 1972-ben három villanyszerelő munkásőrrel elhatározták, hogy Beregben az egyik új határőr állomásra beszerelik a villanyt. Mint mondja, fegyverbaráti kötelességből tették, ezért a munkáért kapták a Kiváló határőr kitüntetést. Augusztus 20-án majdnem mindenki pihen, ünnepel. Lehet, hogy Szántó Györgyöt ezen a napon szolgálatba szólítja a kötelesség, az is lehet, hogy hibaelhárításhoz riasztják. Munkára mindenkor számítani lehet. VARGA JÓZSEF A NYÍREGYHÁZI KONZERVGYÁR DOLGOZÓJA. Mint mondja, szinte véletlenül lett a polgári védelem aktivistája. 1972-ben szerelt le a honvédségtől, s akkor egy fiatal asszony így szólt hozzá: „Jóska, nekem most sok lett az elfoglaltságom, vállald el helyettem ezt a feladatot. Te a szakmai részt jól ismered.” A honvédségnél több vegyivédelmi foglalkozáson vett részt, így nem is habozott sokáig, vállalta, majd meg is szerette társadalmi munkáját. Most ő az egyik alegység parancsnoka. Álig hogy elvállalta a felelősségteljes munkát, mindjárt előadásokat kellett tartania. Nem tagadja, kezdetben lámpaláza volt a tömeg előtt, amikor az esetleges háborúról és a hátország tevékenységéről kellett beszélnie. Előveszi a foglalkozási naplókat, az egyikből máris olvassa: — Ekkor ismertetnem kellett a vegyi fegyverek tulajdonságait, hatásukat és az ellenük való védekezést. Az előadásból is kitűnt, hogy a haza védelme, nemcsak kötelességünk, hanem saját érdekünk is. A vegyi fegyverek nagy kárt tudnak tenni a növényekben, az élelmiszerekben. Az előadások hallgatói egyre komolyabban figyelnek, tudják, mit jelent egy élelmiszeripari üzem védése. Mi, aktivisták az éves kiképzés idején heti hat órát is dolgozunk munkaidő után. Ügy érzem a haza aktív védelmezői vagyunk. Ez fegyver nélkül is megtisztelő feladat. A fiatalembernek géplakatos szakmája van, de jelenleg műszaki raktáros. Egy gyermek édesapja, az otthoni munka mellett is szívesen szakít időt, hogy készüljön az előadásra, a foglalkozásra. Mindent komolyan vesz, mert a tanulásnak, a polgári védelmi ismereteinek egy esetleges háborúban hasznát veszi. Hiszen kötelességtudásssal, jól szervezett munkával a hátországban is lehet csatát nyerni. HRATKÖ JÓZSEF ÖRVEZETÖ az egyik szabolcsi honvédségi alakulatnál. Rendez valamit egyenruháján, megigazítja rövidre vágott haját és katonás tömörséggel beszélni kezd: — A megye határán lakom, Kálmánhá- zán. Gépkocsivezető a szakmám, bevonulás előtt a Nyíregyházi Kertészeti Vállalatnál dolgoztam. Bármilyen munkát szívesen csinálok civilben és egyenruhában. A laktanyában valahol ki van függesztve a paragrafus, hogy „A haza védelme...” Ha nem lenne kifüggesztve, ha nem írná elő az alkotmány, akkor is tudnám, hogy mi a kötelességem. A kálmánházi fiatalember kötelességtu- dóan, de ugyanakkor szívesen veszi vállára a fegyvert, őrzi hazánk egy kisebb területét, aztán a szolgálat után pihen, majd szabad idejében a fákat és a virágokat ápolja. Ö a laktanya „főkertésze”. A feszítő szolgálat után az idegeknek is jót tesz a kertészkedés. Nem annyira a társadalmi munkájáért, inkább a szolgálat ellátásáért és a magaviseletéért kapta meg a Magyar Néphadsereg Kiváló katonája címet. Ugyancsak a felsorolt érdemeiért léptették elő őrvezetőnek április 4-én. Nős ember, feleségével szeptemberben várnak gyereket. Azt mondja, humánusak a parancsnokok, ha becsülettel teljesíti a szolgálatot, a nős embereket gyakrabban hazaengedik eltávozásra. Április óta a tisztes állományhoz tartozik, de nem csupán a szójáték kedvéért állítja: „A csillag is tisztességes munkára, szilárd fegyelemre kötelez.” Alig titkolja, hogy fiút vár. S ha szeptember után is szolgálatba állítják, még keményebben szorítja majd a fegyver markolatát. ™ NábrádI Lajos Munkások az egyenjogúságról így látják a Szabolcs Cipőgyárban A Magyar Népköztársaság alkotmányából: „A Magyar Népköztársaságban a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek (62. paragrafus.) Kérdések és válaszok az egyenjogúság köréből a Szabolcs Cipőgyárban. 1 Azonos értékűnek ér- • zik-e magukat az azonos munkakörben dolgozó férfiakkal? Czvik Lászlóné értékesítési csoportvezető: „Azonos értékű a munkám, így azonos értékűnek érzem magam.” Károlyi Vendelné művezető: „Ugyanazt a munkát végzem, mint a férfiak, s amit tőlük követelnek, tőlem is.” Kocsis Erzsébet szakmunkás: „Úgy érzem ugyanazt a munkát el tudom végezni, mint a férfiak, s a keresetüket is elérem. Sőt!” Nagy Anikó segédmunkás: „Szoktam olyan reszorton is dolgozni, mint a férfiak.1* A művezetőnő Czvikné, Ágnes asszony elmondta, előtte az értékesítési csoportvezető férfi volt. Közben a gyár óriásit fejlődött, „kilépett” a világpiacra, kibővült partneri köre, sokkal bonyolultabb, sokrétűbb feladata van. És ezt a gyárvezetés megelégedésére végzi. Károlyiné, megjegyezte, ő egy szemmel sem érzi kisebbnek magát, mint a férfi művezetők. Nagy Anikó valójában csak akkor érzi, hogy egyenlő, ha „olyan reszortra tesznek dolgozni, amit férfiak látnak el.” Ilyenkor ő is megmutathatja, mit tud, mire képes. 2 Hogyan jutottak e* • idáig? Nehéz volt-e? Károlyiné: „1961-ben érettségivel jöttünk a gyárba 10en. Úgy látom, már akkor terve volt a gyárnak velem. Elvégeztem 1968-ban a cipőipari technikumot, s utána kineveztek művezetőnek. Természetes, addig fizikai munkásként dolgoztam a szabászaton.” Sokat kellett tanulnia, megismerkedni a cipőgyártás legapróbb részleteivel is. Ez nem volt könnyű, áldozni kellett rá szabad időből, mert másképpen nem fejlődhetett volna.” „Nem volt ellenségeskedés a férfi szaktársak részéről. Sőt, azt mondhatom, segítettek, felkaroltak. így sikerült feljebb kerülnöm, s helytáll- nom.” Kocsis Erzsébet: „En 1967ben jöttem a gyárba tanulónak. Valójában nem lehet semmi panaszom a férfikollégákra. Sokat segítettek, hogy idáig felküzdöttem magam. Persze, hogy ez tanulással, odafigyeléssel, fáradtsággal járt” Háromezren felül 3 Elégedettek-e a kerese- • tűkkel? Nincs-e különbség a férfiak, javára? Együtt mondja a négynű: „Mikor lenne elég a pénz egy nőnek? Ebből mindig kevés.” ők mondják, tegyük félre a viccet s komolyan válaszoljanak a kérdésre. Károlyiné: „En elégedett vagyok. A havi 3030 fix megvan, s a prémiummal együtt 3200.” Nagy Anikó: „En nem vagyok elégedett. A fizetésem 1500 forint.” Kocsis Erzsébet: „Teljesítményben dolgozom, a havi átlagom kijön 3200 forintra. Elégedett vagyok. Sokszor többet is keresek, mint hasonló munkát végző férfikollégáim némelyike.” Czvikné: „Havi 2800 az átlagom, de ehhez még jön, s 4900 körül keresek. Elégedett vagyok.” Nagy Anikó azt kifogásolja, hogy egy férfi segéd_- munkás többet kap mint ő. Szerinte 1700 körül Próbálják „megértetni" vele a többiek, nem biztos, hogy ugyanazt a munkát végzi, mint a férfi, ő cáfolja. Ebből vita kerekedik. Pedig lehet — vizsgálni kellene — hogy Anikónak van némi igaza. Mondják neki, hogy a férfi biztosan nős, családot tart, s ezért adnak neki többet. Anikó beteges anyjára hivatkozik, s apa nélkül vannak. És ő is három esztendeje dolgozik a cipőgyárban. Ha jutalomról van szó— 4 Milyen és mennyi pluszt • kell adni ezért a keresetért, mint nőknek? Hogyan érzik a megbecsülést? Károlyiné: „Nem kell jobban hajtanom, mint a férfi művezetőknek, de annyit mint ők igen. Különben nem érem el fizetésben őket, s nem is várhatom, hogy becsüljenek. Ez így helyes, úgy gondolom. Persze, nem volna jó az egyenlősdi itt sem. Nem mondom, van olyan férfi művezető, aki többet keres, de van olyan is, aki kevesebbet. Úgy érzem megbecsülnek, nem maradok ki a sorból, ha jutalomról van szó. Voltam már kiváló dolgozó is. Jól esett a kitüntetés, gratuláltak a férfikollégák is. Czvikné: „Kétszer voltam kiváló dolgozó. Ez anyagierkölcsi elismerést jelent. Hogy pluszt kellett-e ezért adni? Nem tudom, mit mondjak erre. Hajtani kellett, az biztos, de ha jutalomosztás van, nem feledkeznek meg rólam.” Kocsis Erzsébet: „Kiváló dolgozó voltam. Úgy érzem, megdolgoztam érte, a munkám után kaptam.” Károlyiné: „Kocsis Erzsiké-^ nek én vagyok a művezetője. Azt mondhatom róla, az egyik legkiválóbb szabászunk, s mint műhelybizalmi is helyt áll. Hogy 6 ad-e pluszt? Mint minden ember, aki szereti azt amit csinál, aki örömét leli a munkában.” Nagy Anikó: „Elvégzem a munkám rendszeresen. Három éve vagyok itt, segédmunkásként dolgozom. De még jutalmat egyszer sem kaptam. Jól érzem magara, de ez egy kicsit bánt. Talán én is megérdemeltem volna egyszer-egyszer. Szerintem néha többet dolgozok, férfiak helyett is helytállók, mint amennyit kötelességem lenne.” Életutak a dossziéban A Magyar Népköztársaság védi az állampolgárok életét, testi épségét, egészségét, és betegség, munkaképtelenség, öregség esetén támogatja őket.” (Alkotmány 17. §.) Egyforma dossziék sorakoznak a polcokon. Kiveszünk közülük egyet — egy ember múltját tartjuk a kezünkben. — Egy emberöltővel hátranézünk az időben — életutak rajzolódnak meg. Izgalmas dolog a nyugdíjügyek irataiba tekinteni... — Juhász Csabáné tizenegy éve nyitja-zárja a puha fedelű irattartókat, tizenegy éve ismerkedik számára egyébként idegen emberek múltjával. A nyíregyházi társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíjosztályának dolgozója. A megye lakosságának tizennégy százaléka. közel hetvenkétezer ember nyugdíjas. Évente hatszáznyolcvanmillió forintot fizetnek ki számukra. Ha minden nemzedék újrakezdené — soha nem jutna semmire. Fokozatosan, réteget rétegre húzva épül az ember védelmező-óvó csigaháza, a társadalom. Amikor már nem képes több munkára az építő — joggal várja a maga építette környezettől: háborítatlanul, támogatást élvezve pihenhessen benne. — Havonta körülbelül ki- lencszáz—ezer új nyugdíj- igény érkezik hozzánk. Egy , dolgozóra huszonhárom, huszonöt jut — lényegesen több, mint az országban bárhol, a többi igazgatóságon. — Szabolcsi Miklósné is több, mint egy évtizede foglalkozik a nyugdíjügyekkel. Még nincs harmincéves. — Tudjuk, hogy emberekkel foglalkozunk — bár a dossziék fedelén levő nevek tulajdonosai közül kevéssel találkozunk személyesen. Viszont kezembe kerül a harmincas évek rossz emlékű cselédkönyve, vagy a ta- noncigazolvány; végigkövethetem a sárgult fényképű katonakönyv gazdájának kálváriáját a világháborúban, a fogságban. Érdekes és szomorú sorsokat térképezünk fel. Kialakul egy kép bennünk — s az többnyire helyesnek is bizonyul. Erről meggyőződhetünk az ügyfél- fogadó szobában... — Mindennap más az ügyfeles, váltjuk egymást. Ez egyrészt azért szükséges, mert — őszintén szólva — idegek kellenek hozzá; másrészt nagyon sokszor hasznát vesszük, ha személyesen halljuk a nyugdíjat kérő szavait, érdeklődhetünk tőle. — Csók Tibor az osztály három férfidolgozójának egyike. Fiatalember, ambiciózus. — Elképesztő rendelettömeg szabályozza a nyugdíjügyeket. Ezek között eligazodni rendkívül nehéz. A felsőfokú társadalombiztosítási szaktanfolyamon, ahol tanulok, már megtudtam: egy-két éven belül megjelenik az egyszerűsített változat... Akkor könnyebb lesz a mi munkánk is. Egy munkáltató, amely húsz-huszonöt vagy még több évig foglalkoztatott egy dolgozót — tehát az ő révén is létezett — alapvető kötelességének kell hogy érezze: minden lehetséges módon könnyítse meg a távozást, segítse a nyugdíjat kérőt. A nyugdíjosztály is azt szeretné, ha minél előbb határozatot hozhatna, a dolgozó mielőbb kaphatná megérdemelt nyugellátását. Az osztály dolgozói ezt tartották szem előtt, amikor körlevélben fordultak a megye több, mint kétszáz tsz-éhez. írják össze, hogy kik mennek nyugdíjba a közeljövőben — mondja a levél, és ha több tag is van, a nyugdíjosztály egyik dolgozója személyesen keresi fel a szövetkezetei. Ott a leendő nyugdíjasokkal beszélgetve nagyon sok olyan dologra felhívhatja a figyelmet, ami fölösleges késedelmet okozhat a nyugdíjkérelem beadása után... A levélre tíz tsz sem válaszolt. — Többször előfordult már, hogy kátyúba került egy-egy kérelmező ügye. A jogszabályok szerint nem volt elegendő igazolhatóan munkában töltött ideje. Esetleg csak néhány nap, hét hiányzott. Ilyenkor beszélgetni kell az igénylővel — nem volt-e valamiféle alkalmi munkája annak idején, esetleg még a háború előtt? Talán kubikos volt a Nyírvidéki Kisvasútnál, vagy a NYIRVIZ-nél. Talán egy kisiparosnál dolgozott néhány napot... És rendszerint előkerül az emlékezet mélyéről : igen, ezerkilencszáz- harmincban dolgoztam itt és itt... Akkor lázas keresgélés kezdődik az irattárban. Legtöbbször eredményesen. — Naponta kapjuk a leveleket. Sokszor tollhoz nem szokott kéz girbe-gurba betűit böngésszük — minél előtt kérik a nyugdíjat. A kérelemtől a megállapító határozatig azonban gyakran nagyon hosszú az út.1 — Ha elém kerül a dosz- sziéból három agyonhasznált munkakönyv, és azokban párnapos munkaviszonyok, gyakran hibás bejegyzések — tudom, hogy nem lesz könnyű ügy. Vagy ha az igénylő beír a kérelembe olyan munkaviszonyokat, melyeket nem tud igazolni — akkor az egész országra kiterjedő levelezés kezdődik. A késedelmes válaszokat már nem is említem... Az osztály harmincöt dolgozója tudja: nemcsak az ő munkájukat könnyítené meg, ha minden vállalat gondoskodna a nyugdíj előkészítő bizottságok létrehozásáról. Azok a kérelem előtt összeállítanák az igénylő szolgálati idejét, beszereznék a megfelelő igazolásokat — itt napok alatt határozatot hozhatnának. Ez is hozzá tartozna a dolgozókról történő gondoskodáshoz. örömmel beszélnek arról, hogy alig van már vállalat, ahol elzárkóznának ez elől... — Ha látjuk, hogy nagyon sürgős az ügy, soron kívül elintézzük — akkor is, ha ezt az emberségen kívül más nem indokolja. Gyakorlattá vált: az özvegyi nyugdíjat, árvaellátást kérőket mindig előre helyezzük... Feltudjuk mérni, mit jelent egv férj, feleség, szülő halála™ ★ A nyugdíjasok a közfelfogás szerint a társadalom, az aktív dolgozók társadalmának eltartottjai. Pedig tudjuk: nem létezhetnénk nélkülük, a folytatás vagyunk — önmagunk múltját őrizzük bennük. S ha mi is megöregszünk — most épített jövőnk gondoskodik rólunk. Tarnavölgyi György Szakma és érettségi Ök sem egyformák. A mérce sem. És a startolásuk is különböző. Czvikné érettségizett., Most is tanul, a kereskedelmi középfokú tanfolyamra jár. Nem könnyű a munka mellett. De szükség van rá, ez az érdeke a gyárnak, neki, s ezt követeli a fejlődés. Károlyiné a gimnáziumi érettségi mellett szerezte meg a cipőipari technikusi képesítést. Most nem tanul, de gondolkodik. „Ha nem tanulok tovább, lemaradok. Talán hamarosan megcélozom a főiskolát” Nagy Anikónak csak 8 általánosa van. Ű nem akar tovább tanulni. Nehéz a családi helyzete. Erre hivatkozik. Lehet, hogy igaza van? Kocsis Erzsébet ezt mondja: „A szakmámhoz szeretném megszerezni az érettségit is. Ezért végzem most levelező úton a II. osztályt a Kossuthban. Úgy érzem ez is hozzátartozik ahhoz, hogy felvegyük a versenyt a férfi szaktársakkal.” Ez viszont még több kitartást, lemondást, szorgalmat igényel a dolgozó nőktől. Segíteni is kell őket, hogy megfeleljenek az egyenjogúságról vallottaknak. Partnernek, segítő élettársnak lenni. így emelkedhet fel egyegy lépcsőfokkal a nő a társadalmi megbecsülés ranglétráján Farkas Kálmán
