Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

§ oMé! relet-magyarorszaö ' 1*974. augusztus « A Watergate-ügy úiabb fejleményei Rendkívüli kabinetülés Washingtonban magyar—lengyel KOMMENTÁR Bissau« Guinea Portugália a lázas tevé­kenység lázában ég. Ahogy Olef Palme svéd miniszter- elnök egy vasárnapi beszé­dében emlékeztetett rá, egyebek között a portugáliai események is példát szolgál­tatnak arra, hogy az önma­gukat túlélt rezsimekre, a nép támogatását nem élvező tekintélyuralmi klikekkre el­kerülhetetlen erkölcsi és po­litikai bukás vár. A legnagyobb elismerésre méltó az az igyekezet, amely- lyel az új portugál vezetés szinte óráról órára tanújelét adja, mennyire tisztában van történelmi felelősségé­vel. A feladat óriási: rendkí­vül nehéz körülmények kö­zött meg kell szolgálni az oly sokáig elnyomott portu­gál tömegek előlegezett bi­zalmát — s mindezt úgy, hogy szükség esetén lelep­lezni a szélsőjobboldal vagy éppen az últrabal csoportok által felelőtlenül bedobott demagóg jelszavakat. Az új vezetés tagjai mos­tanában nem sokat pihenhet­nek. Most döntött a kabinet bizonyos gazdasági intézke­désekről. A helyzet ugyanis nehéz és ennek két fő oka van. Az egyik az, hogy a ha­zai és a nemzetközi fejlemé­nyek (olajválság, infláció, stb.) miatt megcsappant az ország egyik fontos bevételi forrása, az idegenforgalom. A másik ok az a tényező, amely mindig megjelenik a gazdasági és politikai poron­don, ha egy reakciós rend­szer megbukik és azt haladó kormányzat váltja fel: a nagy nyugati monopóliumok azonnal megszüntetik beru­házásaikat és minden vona­lon nehézségeket támaszta­nak. Az országépftés közepette folyik a régi rezsim főbűnö­seinek, a titkosszolgálat gyil­kosainak kézrekerítése és fe- lelősségrevonása. A kommunista párt és a fegyveres erők mozgalma, valamint a többi demokrati­kus tömörülés igyekszik elő­készíteni a jövő tavaszra ter­vezett általános választáso­kat, megteremteni a szüksé­ges feltételeket. E hatalmas, sokágú munka egyik legszebb, legújabb fejleménye az a Waldheim ENSZ-főtitkárnak átnyújtott nyilatkozat, amely szerint Lisszabon kész azonnal elis­merni Bissau-Guinea függet­lenségét és átadni az ország igazgatását. A portugál kom­munista párt joggal emlékez­tet arra, hógv a történelmi nyilatkozat éppen egy év­fordulón hangzott el: másfél évtizeddel ezelőtt Bissau- Guinea portugál urai tüzet nyitottak a sztrájkoló afrikai kikötőmunkásokra. „Mao Ce-tung és hivei számára nem kívánatossá vált a „tekintélyek lerombo­lására” kedvet kapott fiata­lok nagy tömegeinek jelenlé­te a kínai városokban” — írja a Komszomolszkaja Pravda, azokat az okokat elemezve, amelyek következ­tében a kínai fiatalokat a nagyvárosokból áz ország tá­voli kerületeibe telepítik. Ebben gazdásági ténye zők is szerepet játszanak — folytatja a lap. — A pekingi vezetés le akarja rázni ma­gáról a felelősséget a szak képzett fiataloknak a váro­sokban történő elhelyezéséért olyan körülmények között amikor az iparvállalatok és a hivatalok nem képesek munkát biztosítani az isko­lák, technikumok, és főisko­lák végzős növendékeinek. Nixon elnök hétfő esti nyi­latkozatát követően kedden reggelre az elnök lemondá­sát követelő megnyilatkozások valóságos áradata öntötte el a Fehér Házat. Nixon elnök kedden reg­gel rendkívüli kabinetülést hivott össze, Gerald Ford al_ elnök részvételével. A Fehér Ház szóvivője kijelentette, hogy a kabinetülésen „min­den kérdést” megvitatnak. A jogügyi bizottság vád­emelési vitájában Nixon el­nök mellett kitartott 10 re­publikánus képviselő közül kedd reggelig 7 jelentette be, hogy a képviselőház teljes ülésén az elnök ellen fog szavazni, 2 további jelezte, hogy „felülvizsgálja” állás­pontját. Közülük többen le­mondásra szólították fel az elnököt és a hatalom gyors és „rendezett átadására” Ford alelnöknek. Az elnök szenátusi fel­mentéséhez nélkülözhetetlen 34 konzervatív szenátor kö­zül eddig legkevesebb hatan jelezték, hogy előnyben ré­szesítenék az elnök lemondá­sát, mert helyzetét csaknem tarthatatlannak tekintik. Konkresszusi források szerint a 43 republikánus szenátor túlnyomó többsége — elte­kintve a talán féltucatnyi A TASZSZ párizsi tudósí­tójának jelentése szerint a két dél-vietnami fél párizsi konzultációin a DIFK dele­gációja ismét rámutatott, hogy a saigoni kormányzat továbbra is súlyosan megsér­ti a Vietnammal kapcsolatos párizsi megállapodásokat. A DIFKrküldottség szóvivője Duong Dinh Thao kedden saj­tóértekezleten bejelentette, hogy a saigoni rezsim fegy­veres betöréseket hajt végre Dél-Vietnam felszabadított övezetében, lakott területeket pusztít el és terrorizálja a lakosságot. Ezekben a műve­letekben a saigoni csapatok légierővel támogatott két- három hadosztálynyi ereje vesz részt. A támadások sú­lyos károkat okoznak és sok HANOI: A dél-vietnami felszabadító fegyveres erők — mint a Felszabadulás hír- ügynökség jelenti — idén jú­liusban a saigoni területrabló haderő 17 ezer katonáját tet­ték harcképtelenné, 300 jog­ellenesen létesített állásukat semmisítették meg, illetve adatták fel velük, és 15 falut foglaltak vissza, mintegy 60 ezer lakost szabadítva fel. Ez pedig onnan ered, hogy szinte egyáltalán nem bővítik a városi vállalatok termelési kapacitását és hogy az el­múlt tíz évben egyetlen nagyüzemet, vagy gyárat nem építettek. A fiatalok falura telepítésétől a maois­ták azt remélik, hogy felesle­ges szájaktól szabadulna! meg a városokban és a na­gyobb településeken. „Peking a szakképzett fia alokat az ország határ ment vagy távoli körzeteibe küld. ve, arra törekszik, hogy az ott élő nemzeti kisebbségeket erőszakosan asszimilálja” — hangsúlyozza a Komszo- rtolszkaja Pravda. „Az ifjúság kitelepítésére irányuló kampány megvaló­sításával a maoisták még egy célt tartanak szem előtt: ugrásszerűen növelni akar­„tűzön-vízen át kitartó” Nixon-hívőtől — óriási meg- könnyebüléssel üdvözölné, ha Nixon megkímélné őket egy szenátusi elnökper „politi­kai méregpoharának” kiürí­tésétől a novemberben esedé­kes kongresszusi választások előtt. A Washington Post fehér házi forrásokra hivatkozó értesülései szerint a Camp David-i tanácskozáson — James St. Clair Watergate- ügyi főjogtanácsosa és Pat­rick Buchanan tanácsadó szorgalmazására — Nixon elnök „komolyan megfontol­ta” a lemondás lehetőségét, de végül ezt a gondolatot el­vetette. Megbízható források szerint az elnök ugyanakkor „nagy érdeklődést”, mutatott az alkotmány 25. számú kie­gészítése iránt, amely lehető­vé teszi, hogy amennyiben az elnök „képtelenné válik hi­vatalé-'ak ellátására”, ideig­lenesen átadja a hatalmat az alelnöknek, anélkül, hogy formálisan feladná elnöki tisztségét. St. Clair állítólag azt a véleményét fejezte ki, hogy a 25. kiegészítéshez va­ló folyamodás „most már túlhaladott”, tekintettel az újabb bizonyítékok nyilvá­nosságra hozásának kény­szerű voltára. áldozatot szednek a polgári lakosság köréből. A DIFK küldöttségének szóvivője ezekért a cselek­ményekért az Egyesült Álla­mokra hárította a felelőssé­get, mert az továbbra is ka­tonai, pénzügyi és politikai támogatást nyújt a saigoni rendszernek. Az Egyesült Ál­lamok csupán az év első fe­lében 190 különböző típusú harci repülőgépet, 500 pán­célost, 200 löveget és 400 00# tonna lőszert szállított a sai­goni- kormányzatnak. Duong Din Thao végezetül hangsúlyozta, hogy a párizsi megállapodásokat mind a saigoni rezsimnek, mind pe­dig az Egyesült Államoknak végre kell hajtania, hiszen mindketten aláírták annak szövegét. . SAIGON: Hétfőn és kedden Dél-Vietnamban a Da Nang- tól délre fekvő partvidéken és a központi fennsíkon, a saigoni erők Plei-Me-i tábora körül folytatódtak a harcok. A saigoni szóvivő szerint a felszabadító erők a Da Hang­tól délre zajló harcokba:- páncélosokat is bevetettek. A saigoni alakulatokat a légierő támogatta, egy vadászgép megsemmisülését beismerték. ják a távoli, különösen a szovjet és a mongol határ mentén fekvő területek la­kosságát’ . Az intézkedések többi po­litikai célja közül a Komszo­molszkaja Pravda kiemeli: „A vidékre küldött szakkép­zett fiatalok révén Mao Ce- tung és hivei fokozni akar­ják az ellenőrzést a helyi munkások, párttagok, kom- szomolisták, szakszervezeti 'agok és az egész lakosság elett.” „Olyan körülmények kö­pött, amikor az emberi kap­csolatok normájává a kölcsö­nös feljelentések váltak, a pekingi vezetők arra szá­mítanak, hogy újabb ütőkár. tyához juthatnak a politikai ellenfelekkel vívott harcban” — írja végezetül a Komszo­molszkaja Pravda. Gyümölcsöző kapcsolatok Mint már jelentettük: — Fock Jenőnek, a Mi­nisztertanács elnökének meghívására — baráti látogatásra hazánkba ér­kezik Piotr Jaroszcwicz, a Lengyel Népköztársa­ság minisztertanácsának elnöke. Tóth Ferenc, az MTI dip. lomáciai tudósítója írja: Magyarország és Lengyel- ország kapcsolatai az elmúlt több mint negyedszázados időszak alatt annak a fontos dokumentumnak a szellemé­ben fejlődtek és gyümöl­csözőek ma is, amelyet a két ország közötti barátsági, együttműködési kölcsönös segítségnyújtási szerződés­ként 1948 június 18-an írtunk alá, és 1968 május 16-án megújítottunk. Párt- és államközi kapcsolataink Teljes a nézetazonosság pártjaink; — a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt — között az alapvető ideoló­giai és politikai kérdésekben. A két párt illetékes képvise­lői rendszeresen találkoznak, tájékoztatják egymást és vé­leménycserét folytatnak. Magasszintű párt- és ál­lamközi kapcsolataink fejlő­désének jelentős eseménye volt Edward Gierek és Piotr Jaroszewicz baráti látogatá­sa 1971. májusában Buda­pesten, Henryk Jablonski magyarországi útja 1972 no­vemberében; Kádár János és Fock Jenő 1973 márciusában Varsóban tett baráti látoga­tása. E magasszintű esemé­nyek során folytatja most Piotr Jaroszewicz látogatása Budapesten. Esedékes — ugyancsak még ebben az esz­tendőben Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének látogatása Lengyelországban. A pártközi együttműködési tervek alapján évente szá­mos pártmunkás-delegációt küldtünk, illetve fogadtunk tapasztalatcsere céljából. Szé. les körűek a kapcsolatok a 28. Hiszen mind azzal jön, hogy új életet kezd. Es ez jó. Nem mindegyiknek sikerült, de soknak igen. És ez még jobb. — Elkanyarodtunk. Én ma­gáról szerettem volna halla­ni, s másokról beszél. — Nem az én bűnöm. Ma­ga tett fel általános kérdé­seket. És, amit mondtam, abban én is benne vagyok Én is egy bányász vagyok. Olyan, aki a munkájával, szerény példájával ízesítő akar lenni ebben a nagy ko­vászban. Vagy mondjam magának talán szebben: ko­hóban? Egyébként a felesé­gemet is így gyógyítgatom, mint önt, ő is tele van elő­ítélettel, és csodálkozik, ho­gyan tudok dolgozni olyan durva emberek között, mint az itteniek. Az egész felfogás elavult. — És ha mégis .. Sikam­lós vicceket mesélnek, meg ha dühösek, csak elszólják magukat. Akkor... — Addig nincs bűn, amíg természetes valami. Amikor valaki kéjeleg. az más. Az szomorú. Magamban kö- nyörgök érte. Mást nem te­hetek. A káromkodókért se. De mondja, ott fenn nem hall ilyeneket?! Az. uram, hogv én itt vagyok, igehir­detés. Persze eljárok egyhá­\ két országban működő par­lamentek, a tanácsok és a különböző társadalmi szer­vezetek között. Gazdasági együjimű^ödcs Évről évre gyarapodnak a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok. Kétoldalú áru­csere-forgalmunk az elmúlt három évben esztendőnként átlagosan 15 százalékkal nö­vekedett. 1973-ban például a magyar—lengyel külkereske­delem összforgalma megha­ladta a 300 millió rubelt. 1974-ben — a tervek szerint — tovább emelkedik a köl­csönös árucsere-forgalom. A különböző termelési te­rületeken mind élénkebbé válnak a két ország kapcso­latai, kölcsönösen előnyös megállapodások jöttek létre. Ezek közül kiemelkedik a timföld-alumínium egyez­mény, a lengyel kénszállítá­si megállapodás, a műszál­ipari szakosítási megállapo­dás, az autóipari kooperáció és egyéb szakosítási szerző­dések a szerszámgépipar, a gyógyszeripar és a gumiipar területén. Eredményesen mű­ködik a meddőhányókból ki­termelhető szén felhasználá­sára létrehozott magyar—len­gyel közös vállalat, a HAL- D3X. Előrelépést jelentett a gaz­dasági együttműködésben a két ország miniszterelnöké­nek 1973 augusztusi találko­zója. Megállapodás jött lét­re komplett ipari berendezé­sek szállítására: a lengyel partner vállalta egy nagy tel­jesítményű cukorgyár szállí­tását, valamint öt hajó épí­tését magyar megrendelésre 1976—1980 között. Kormányközi megállapo­dást írtunk alá — a kát or­szág gazdasági együttműkö­dési állandó bizottságának XIII. ülésszakán 1974 máfih- sában — a harmadik világi elsősorban a fejlődő orszá­gok piacain történő együtt­működésről. Központi terve­ző szerveink most dolgoznak a két országnak az 1975 utá­ni időszakra vonatkozó terv­dokumentációs munkálatain. 1974 januárjában a két őr­zi rendezvényekre is. szere- tetteákra. hangversenyekre, énekelek istentiszteleteken, s ezt nekem senki se tiltja. Pedig tudják. És nem is ne­vetnek rajtam. Pedig meg­tehetnék. Ami pedig a szo­ciális gondoskodást illeti. Én hallom és tapasztalom, mit tesznek itt a bányászért. Csak a friss levegő milliók­ba kerülhet. Állandó téma, hogyan védjék a bányászok egészségét, oktatják, tanít­ják, kötelezik őket erre. Bármelyik nyugati állam büszke lehetne arra, ha eny- nyit tenne a munkásai ér­dekében. Én ezért becsü­löm a rendszert, bár hiva­talos filozófiájával nem értek egyet. De politikájá­val igen. — Elnéztem előbb a vágat- hajtókat. Arra gondoltam, mi lenne, ha omlana a kő­mennyezet. Sajnálkozva néz rám. — Javíthatatlan. Itt nincs annyi omlás, mint a szén­bányában. Baleset van, de annak kilencvenkilenc szá­zaléka azért esik meg, mert nem tartják be az előíráso­kat. Nem várt baleset, kö­rülményekből fakadó sze­rencsétlenség, ha jól em­lékszem, három éve volt utoljára, amikor az egyik vájárra ráomlott a kő, pe­dig előtte végigkopogtatták. Ott voltam a temetésén. Ma­szág műszaki fejlesztési bi­zottságainak elnökei megál­lapodást írtak alá: „A • tudo­mányos kutatás anya?' - ■''h. nikai bázisának kiala... vsá­ról”. . Kultúra, tudomány, oktatás Munkatervek alapján a két ország kulturális és tu­dományos kapcsolatai meg­felelően fejlődnek. Együtt­működési és közös kutatási megállapodása van 1972— 1975-re a két tudományos akadémiának. Felsőoktatási intézményeink közvetlen kapcsolatai is kielégítőek. Az idén tárgyalások voltak Bu­dapesten a felsőoktatási in­tézmények között 1980-ig ter­jedő együttműködési megál­lapodás aláírásáról. Aktívak a magyar és a ’2ngyel hír­közlő szervek kapcsolatai. Kendszeres az újságírók és televíziós forgatócsoportok cseréje. A Magyar Televízió az idárt <- első ízben — megrendezi a „lengyel fó- rum”-ot. Eredményes mun­kát fejt ki kulturális kap­csolataink bővítése érdekében a kulturális tudományos együttműködési vegyes bi­zottság. Budapesten és Var­sóban eredményesen műkö­dik a lengyel, illetve a ma­gyar kulturális intézet. Időszerű események kap­csán meg kell említeni, hogy — megállapodás alapján — a két ország felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból 1974 szeptemberé­ben Budapesten len­gyel, 1975 áprilisában , Varsóban magyar kulturális napokat tartanak. Magyaror­szágon számos rendezvénnyel és széles körben megemlé­keztünk Lengyelország fel- szabadulásának 30. évfordu­lójáról. Magyarország és Lengyel- ország testvérmegyéi és test­vérvárosai, valamint több ipari üzem között széles körű és bensőséges kapcsolatok alakultak ki. A turistaforga­lom is jelentősen megnöve­kedett. 1973-ban például csaknem egymillió lengyel turista érkezett hazánkba és csaknem százezer magyar állampolgár járt Lengyelor­szágban. gamban imádkoztam érte. A De profundist. VÉDEKEZÉS Sikoltás. Ordítás. Szitko- zódás. Izgatott hangok. Rö­högés. Rohanunk az aknásszal a hangok irányába. Az egyik mélyedésben tarisznyák lóg­nak a sziklafalról. Ott ugrál­nak, morognak, diskurálnak a bányászpk. — Hogy forduljon fel az első falattól...! — Bár tettek volna bele ciánt...! — Ha elérem a karóval! — De úgy nézett rám, hogy megbabonázott, mikor meg észbekaptam, és ordítani kezdtem, eltűnt. Hogy hová, a jófene tudja?! Ebben a sziklában! Mióta uzsonnát kapnak a bányászok, elszaporodtak a patkányok. Most az történt, hogy az egyik tárisznyája le­esett. Két kövér patkány lak- mározott a nylonzacskóban, mikor kinyitotta. Persze, hogy ellódította, a patkányok földre estek, és szembe for­dultak a hirtelen és véletlen támadóval. S aztán eltűntek a vezetékek, csatornák men­tén. A károsult bányász köp­köd, szitkozódik, a többiek nevetik. Az egyik kettétöri a szendvicsét, és kezébe nyomja. Az aknász velük dörmög,aztán rendelkezik. — A papírokat meg más szemeteket ne szórjátok el! Abból csinálnak fészket maguknak a piszkok. — Az­tán hozzám fcfrdul. — Most meginnék egy konya­kot, nagyon undorodom tő-' lük, felkeverték a gyomro­mat. Legalább rágyújtok. (Folytatjuk) CIKK: A pekingi belpolitikáról PÁRIZS: Dél- vietnami tárgyalások Indokínai helyzetkép . . / LÁSZLÓ LAJOS: ftfóárfáttyésBck RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENI RIPORTKÖNYVBOL

Next

/
Thumbnails
Contents