Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-07 / 183. szám
¥#f4. augusztus T. JOSLlPr-MÁGYARORáZAS PÁRTMUNKA Az emberek között MI A LEGFONTOSABB PARTMUNKA? Az emberek nevelése, a dolgozókkal való törődés, a róluk történő gondoskodás. Nálunk minden az emberért, az ember érdekében az ember javára történik. Ez politikánk lényege, ezért épül a szocializmus. Ha ez így van, akkor tudnunk kell, hogy pártszerveink, pártszervezeteink terven kívül, azon felül sok energiát fordítanak az emberek ügyeinek, ügyesbajos gondjainak intézésére. Egyik üzemünk párttitkára mondta a minap: „Ezt a pártmunkát nem lehet megtervezni. Ezt ott kell végezni, ahol az emberek élnek- dolgoznak, ahol a párttitkárhoz, a pártvezetőségi tagokhoz fordulnak, hogy segítsen.” Van-e erre elegendő idő?/ Lenni kell. Guthy Lajos, az ISG mátészalkai üzemének lakatosból lett párttitkára — tmk művezető is egyben — említette: „Mégis szívesen végzem, mert öröm, ha az ember segíthet. A napokban fordult hozzánk segítségért Baráth Károly bá. esi a szerszámköszörüs, aki egyben 27 éve párttag. Sérelmezte, hogy a Nyugdíjintézet még nem is válaszolt a levelére.” Egy másik, nyugdíj előtt álló munkásnak sikerült a pártszervezet közbenjárására 1 forinttal emelni az órabérét. Ott van a pártmunkások, a pártszervezet vezetőinek munkahelye a dolgozók között. Kinn az üzemben, a munkapadok, műhelyek közelében, ahol a megoldásra váró gondok vannak. Kétségtelen, egyetlen pártszervezet sem hanyagolhatja el a párthatározatok ismertetését, feldolgozását, a rendszeres pártéletet, taggyűléseket, pártcsoport tanácskozásokat. De az igazi pártmunka az élet sűrűjében van, az emberek között. S ez elvárható és megkövetelhető a kommunista gazdasági vezetőktől, a párttag műszakiaktól is. Elmondta nekem egyik üzemünk termelési osztály- vezetője — régi párttag — hogy az igazgató már hónapok óta nem járt az üzemben, s mégis úgy adja az utasításokat, mintha mindennel tisztába lenne. Közben azt sem tudja, mi történt két hónap alatt. Persze, hogy ilyen esetben megmosolyogják a gazdasági vezetőt a beosztottjai. SOK IDÖT-ENERGIÄT VESZ JEL a pártvezetőktől a papírmunka, / a párthatározatok „gondozása” stb. Ezt csökkenteni kell, s inkább többet együtt lenni az emberekkel. ,Itt kezdődik az igazi pártmunka. Néhol panaszkodnak, hogy nem sikerült a kommunista műszak megszervezésé, elmaradt a szocialista brigádvezetők tanácskozása. És nem tudják az okát, miért? Elsősorban azért, mert nem szervezték meg, nem beszéltek az emberekkel, nem érttették meg velük, miért van szükség a műszak megszervezésére, mi a célja, szerepe, jelentősége. Lebecsülik a tömegek között végzett munkát. Pedig erre nem csak azért van szükség, mert egyik mércéje annak, milyen a kapcsolat a párt- szervezet és a dolkozók között, hanem azért, mert talán nem is tartják fontosnak, közömbösek irántuk. És ez már, ha úgy tetszik, kispol- gárias munkastílus jegye a pártmunkában, a páriirányításban, amit nem szabad megtűrni. Állami hivatalainkban az irodák ajtaján ki van írva, mikortól meddig van ügyfél- fogadás. Ott ez megengedhető. Itt a pártmunkában hiba lenne. Itt mindig nyitva kell lenni az ajtóknak a párttagok, a párthoz fordulók előtt. Ez pártunk munkastílusából ered. S ott, ahol megvárakoztatják indokolatlanul vagy zárt ajtókkal fogadják az „ügyfelet”, nem is értik talán, milyen suta helyzetet teremtenek, milyen hibát vétenek. Az ilyen helyen felüti fejét az urhatnámság, a hatalmi gőg, a hatalommal való visszaélés. Nem tűrhető, hogy hasonló előforduljon. Pártmunkában olyan nem lehet, hogy „nem érünk rá az üggyel foglalkozni”. Ez szülhet és szül aztán közömbösséget, embereket taszíthat el tőlünk, mert végül is kihez forduljon támogatásért, segítségért, ha nem a pártbizottsághoz, pártszervezethez? beszélgetni az emberekkel. Közös dolgaink- ról-gondjainkról, az ő gond- jaikról-örömeikről. Néha úgy is, hogy nem csinálunk feszes programot, nem írjuk elő a napirendeket. Szükség van erre mindig. Igénylik a véleménycserét, el kívánnak igazodni bizonyos kérdésekben. Sajnos más fontos teendőre való hivatkozással néha pontosan erre nem érünk rá. Pedig így is ki kell kapcsolódni, ha úgy tetszik bekapcsolni embereket a mi áramkörünkbe, arra a hullámhosszra hangolni őket éppen e beszélgetések révén, amelyek a mi felfogásunkat, gondolatainkat vezérlik. Farkas Kálmán Ingázó „üzem,“ Huszonötmillió forint segélyezésre A megyei tanács a közeli hónapokban és években az eddigieknél is hatékonyabb segítséget nyújt a kedvezőtlen körülmények között élő idős embereknek és a nagy- családosoknak. Az egészség- ügyi osztály szociálpolitikai csoportjának tájékoztatása szerint január 2-án 100 személyes szociális otthont nyitottak Nyírbélteken, de még így is megyénkben jut a legkevesebb ágy tízezer lakosra. A gondok további enyhítésére különböző terveket készítettek, a közelmúltban elkészült a Nyíregyházán felépülő nyugdíjasok házának építési terve is — az építkezést hamarosan elkezdik. Az idén a segélykeretet is emelte a megyei tanács. Tavaly csaknem 24 millió forintot fizettek ki segélyezés cimén, de ebben az összegben benne volt az elemi csapást ért családok támogatása is. Ebben az évben a megyei tanács a járási, illetve a helyi tanácsoknak több, mint 25 millió forintot utalt ki kizárólag segélyezésre és a magukra maradt idős emberek támogatására. Ebből az összegből fizetik a társadalmi házi gondozónők tiszteletdíját, ami általában havi 400 forint, a rendszeres szociális segélyben részesülők és a nehéz anyagi helyzetbe került családok is a 25 millióból kaphatnak segítséget. Néhány év óta a tanácsok minden évben megjutalmazzák a nagycsaládosokat. Tavaly például 429 nagycsalád 703 ezer forint jutalmat kapott, az idén várhatóan több család között nagyobb ösz- szeget osztanak szét. Szükség ván erre azért is, mert megyénkben található a legtöbb nagycsalád. Hasznosnak bizonyultak az öregek napközi otthonai ezek a létesítmények egyrr jobban segítik a szociálpoli tikai munkát. Jelenleg negyvenöt ilyen otthont számolnak megyénkben, de a jövő év végére más ötvenkettőt számolhatnak. A legtöbb otthon építését a termelőszövetkezet és a helyi lakosság is segíti társadalmi munkában. A közelmúltban Tiszakere- csenyben adták át az öregek új napközi otthonát, év végéig várhatóan Bökönyben, Oroson, Kártorjánosiban és Nyírlugoson adnak át hasonló létesítményt. Jövőre még két községben építenek második otthont az idős embereknek, de ezt a két községet még nem jelölték ki. A segélykeret növelése lehetővé teszi az állandó segélyben részesülők számának növelését. Tavaly 3512 személyt részesítettek állandó szociális segélyben, a jövő év végéig az állandó segélyezettek száma 3937-re növekszik. Az elmúlt év végén 219 tiszteletdíjas házi gondozónő segítette a hozzátartozó nélküli idős embereket, ez év végéig mintegy negyvennel növekszik a gondozónők száma. Néhány községben még az idén bővítik a napközi otthonok szolgáltatását, több helyen a gondozónők házhoz viszik az ebédet az idős embereknek. A statisztika szerint megyénk lakóinak több, mint 17 százaléka meghaladta a nyugdíjkorhatárt. A következő években várhatóan tovább növekszik a, nyugdíjasok száma, az olyan nyugdíjasok száma is, akik kevés jövedelemmel rendelkeznek. Jelenleg a nyugdíjasoknak több, mint fele 700 forintnál kevesebb nyugdíjat kap. Ezért elkészítették a szociálpolitikai munka távlati terv- javaslatát, amely 1990-ig érvényes. A terv szerint már a következő ötéves tervben felszámolják a jelentős elmaradásokat. később az elavult gacsályi és mérkvállaji szociális otthon helyett újat építenek. Az öregek napközi •A onainak számát a távlati W vidőszak végéig a jelenlegi negyvenötről száztizenkettőre emelik. Valamennyi szociális otthont és napközi otthont kényelmesebbé, otthonosabbá tesznek, mindenütt bővítik a szolgáltatásokat, egyebek között megszervezik az ebéd házhoz szállítását. A célszerű és hasznos foglalkoztatásra is gondolnak az illetékesek: olyan könnyű munkát kerítenek az idő:’ embereknek, amelyet el tudnak végezni és továbbra is érezhetik, hogy hasznos tagjai a társadalomnak. A gondok enyhítésében várhatóan sokat segítenek majd a termelőszövetkezetek és azok a szocialista brigádok, amelyek már eddig is patronálták a szociális intézményeket. N. L. Hármas követelmény két teljesítés luzséri beszélgetés a gondokról Napjainkban a szocialista brigádok élete, munkája egyre élesebb reflektorfénybe kerül. Ennek két oka is van: egyik a Központi Bizottság márciusi határozata, amely a közművelődés központi feladatának tekinti a munkásosztály általános műveltségi színvonalának további emelését; a másik: a brigádok felhívták, magukra a figyelmet a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére tett vállalásaikkal. Az ÉRDÉRT tuzséri 14-es számú telepén arra kerestük a feleletet, hogy a hármas jelszónak — szocalista módon dolgozni, tanulni és élni — hogyan tudnak eleget tenni a brigádok. Munkások 64 községből A telep életének és a brigádok helyzetének elemzését Barabás Béla telepvezetőhelyettestől és Légrádi Józseftől, az MSZMP üzemi csúcstitkárától kapjuk. A telepen 2050-en dolgoznak. A .fiatalok száma meghaladja az 1700-at, a nők a dolgozók egyharmad részét adják. A telepen 44 szocialista brigád %iűködik, 606 taggal. A munkafegyelem területén különös gondjaik nincsenek annak ellenére, hogy ebben az évben eddig 43 fegyelmi eset volt. Mind a fegyelemnél, mind a telep, mind a brigádmozgalom megítélésé, nél figyelembe kell venni, hogy a dolgozó kollektíva 64 környező / községből — Borsodból is — verbuválódik. Éves termelési terv gömbfában 620 ezer, fűrészelt árutermelésben 81 ezer, a Szovjetunióból vásárolt fűrészelt áru megmunkálásában 100 ezer, a Szovjetunióból érkező papírfa átrakásában 725 ezer köbméter. A tuzséri fatelep 200 hold területen fekszik. — Ehhez a képhez tartozik az is, — mondja a csúcstitkár —, hogy a dolgozók többsége ingázik. Reggel és este a vállalat buszain, vonaton, saját járművön 40—80 kilométer távolságot tesznek meg az otthon és a munkahely között. Munkásaink paraszti sorból kerültek a faiparba. Nagyobbik felük még csak most ismerkedik a fatelepi fegyelem, a közösségi életforma sajátos rendjével, követelményeivel. A szocialista brigádokban természetesen jobb a helyzet, mert ott már van egy évek- óta összeforrott közösségi mag. A rendről, a fegyelemről, a munkáról, életükről beszél, jenek a dolgozók maguk. Tizenhárom éve együtt — Tizenhármán vagyunk a brigádban és tizenhárom éve együtt — mondja Tamás Sándor, az aranykoszorús Kossuth szocialista brigád vezetője. — Egy tagunk van, akit hét évvel ezelőtt vettünk fel. Hét éve vezetem a brigádot. Ismerjük egymás gondját, baját, örömeit. Az arany fokozat sem pottyant az égből. Itt nem, hogy igazolatlan hiányzás, de igazolt se nagyon van. Ügy osztja be mindenki a szabadságát, hogy egész évben kitartson. Nehéz fizikai munkát kell végeznünk, egy-egy szálfa több mázsa. Évente 80 ezer köbméter fát mozgatunk meg. Ebből egy napra néha 400 köbméter jut. Munkahelyünk télen-nyáron a szabad ég alatt van. Csak az eső, a nagyon csúszós fa állíthatja le a munkánkat Minden idegszálunkkal dolgozni kell mivel munkánk a darupályához kötött és állandóan figyelni szükséges a daru mozgását is. Egy pillanatnyi figyelmetlenségért is súlyos árat fizethetünk. A hármas követelményből — bejárás, család — csak az elsőt tudjuk száz százalék felett teljesíteni. Ezt kongresszusi felajánlással meg is toldottuk. 39 éves vagyok. Hat általánost végeztem. A feleségem is itt dolgozik, három gyermekünk van. A nyolc osztály elvégzésére, ha a telepen lenne lehetőség, vállalkoznék, otthon ezt semmiképpen nem tudom elvégezni, mivel 12 órát vagyok távol a lakásunktól. A gyerekekre a nagymama vigyáz — 1969 óta dolgozik itt. A Tamás brigád mellé osztottak be — mondja Varga Jó- zsefné anyagmérő. — két kislányom van. Július 8-án jöttem vissza gyermekgondozásiról. Négy és fél forintos órabérrel mentem el szülési szabadságra. Most ennyivel vettek vissza. fat ígérték, hogy hamarosan rendezik az órabéremet. Míg gyermekgondozásin voltam, a gyermeknap és az anyák napja alkalmából a szakszervezet gondolt rám. Az különösen jólesett, hogy kérésünkre családi házunk építéséhez a tejeptől jutányos áron kaptam faanyagot. Gégény- ben lakunk. Reggel 6-tól este 6-ig vagyok távol a családtól. A gyerekekre a nagy. mama vigyáz. A munka itt nem nehéz, csak pontosságot kíván. Tanulásra a háztartás; meg a gyerekek mellett most nem gondolhatok. Annál inkább egy harmadik gyereke re, egy kisfiúra, a lányoki mellé. — A nagycsarnokban én vagyok az egyik legfiatalabb dolgozó — mondja a 17 éves Bunkóczi Erzsébet segédmunkás. — Feladatom az, hogy a fűrészelt oldalhulladékot hordjam és rakjam bálába. Naponta kézzel 20 mázsa hulladékot mozgatok meg. Szocialista brigád mellé vagyok beosztva, de még nem vagyok tagja. Nem is tudom, tagja lehetek-e. Azt mondják, még túl fiatal vagyok. Én pedig azt gondolom, jó lenne elkezdeni tanulni, hogy minél hamarabb szakmunkás lehessek. Azt se mondta még nekem el senki, hogy erre itt milyenek a lehetőségek. „Azzá tett bennünket az élet? — Munkássá válás! —- gondolkodik hangosan Szabó I. István faipari munkás, a gépkezelő Kossuth II. bronzkoszorús szocialista brigád vezetőbe. — Azzá tett bennünket az élet. Munkássá viselkedésben, gondolkodásban egyaránt. Itt, a fűrészüzemben csak munkásszíwel lehet teljesíteni a tervet. Munj káshagyományaink igaz nincsenek, de dolgos karunk aa igen. Háromszázötvenes gat-* ter gépen dolgozom. Gömb- fából deszkát készítünk exportra, meg hazai szükségletre. Négyméteres fenyő- gömbfából négyszáz megy át naponta a kezem alatt. Szinte minden percre jut egy belőlük. Mire vége a munkaidőnek, fáradt az ember. Ezt követi a szintén nem pihentető utazás. Ezek után kellene otthon tanulni. Két kis gyerek mellett erre, úgy érzem, képtelen vagyok. A feleségemmel együtt Anarcs- ról járunk be dolgozni. Tudom, ma már kevés a nyolo általános. Itt az üzemben kellene megtalálni mind a szakmai, mind az általános műveltség emelésének lehetőségeit. Annyi tapasztalatot az elhangzott beszélgetésekből le lehet szűrni, hogy egy ilyen üzemben, ahol annyi helységből járnak be a dolgozók, ott a szocialista brigádok hármas követelményéből a szocialista módon tanulni rész megvalósítását az üzemek gondosabb törődésével kellene segíteni. Slgér hnr« A targonca bakján z"1 alambosi András munkakönyvében nem sok bejegyzés áll. Tizenhárom évig dolgozott az 1. számú Volán Vállalatnál, s most harmadik éve a nyíregyházi papírgyárban. A szó szoros értelmében ezt sem lehet munkahelyváltoztatásnak venni, hiszen megszűnt a nyíregyházi kirendeltség és' az ott dolgozók a papírgyárba kerültek. — Nyugdíjazásomig a Volánnál maradtam volna, ha nem történi< es az átszervezés. Nem szeletek munkahelyet változtatni, a biztosat a bizonytalannal felcserélni. Mert az új gyárban a kezdet bizonytalannak látszott. Akkor vakolták a csornokokat, a födémet helyezték, kövesút se- holsem volt, tizenhárom ther- mogenerátor fűtötte a gyárat. 1971 októberében ültem először targoncára új helyemen, de akkor még szó sem volt a termékek szállításáról. Gépeket fuvaroztunk, hogy azok minél előbb a helyükre kerüljenek. A bizonytalan hamarosan a biztos munkahellyé változott. Megindult a termelés. A munkacsoportokat fokozatosan megszervezték, s korát, tapasztalatát figyelembe véve Galambosi András egy nyolc tagú csoport vezetője lett. — Mindannyian fiatalabbak nálam, de a három év alatt úgy összeszoktunk, hogy apjuknak tekintenek a fiúk. Pedig nem bánok velük kesztyűs kézzel. Nálam megtanulták, csak azok maradhatnak, akik rendesen dolgoznak. A fegyelmet be kell tartani, mert egymásra vagyunk utalva, különösen az éjszakai műszakokban. Az összetartozásunkra csak egy példát szeretnék elmondani. A napokban áthelyeztek a brigádunkból egy fiút. Két nap múlva már könyörgött, tegyek valamit, hogy újra velünk lehessen. Mi tanítjuk be az újakat is. őket először szakaszos műszakba osztjuk be, hogy szem előtt legyenek és két- három napig dolgoznak egy gépen. Így rövid idő alatt mindegyikkel megismerkednek. A targoncás csoport sok mindenre vállalkozik, a legutóbb például megdöntötték a vagonberakási rekordot. — Normarendezés volt és ki akartuk próbálni, hogy tudunk jó teljesítményt elérni ezután. Eddig gyári szinten, 24 óra alatt harminc vagon volt a teljesítmény. Most öt és fél óra alatt huszonegy vagont raktunk meg. Nem volt könnyű, azt a sok tonna papírt megmozgatni, de büszkék vagyunk az eredményünkre. Amikor szabadnapjain a családja körében van, András bácsi igyekszik minden munkahelyi gondjától megszabadulni. — Az otthoni problémákat á gyárkapun kívül hagyom és fordítva, gyáriakat sem viszek haza. Ez nem okoz nagy nehézséget, mert itthon is van mindig mit a helyére pakolni. 1973-ban építettünk egy szép három szobás házat. A kölcsön részletei még nem teltek ie. A három gyerek közül a a fiam még negyedikes gimnazista, a két lányom már férjnél van. Viszont az egyik lányom még nem kapott lakást, s addig nálunk laknak, gyűjtik a pénzüket. Elfoglaltságot jelent a kert is, háromszáz négyszögöl területen van szőlőm. Mikor pihenek? Pihenést jelent már az otthoni munka is, mert más, mint a gyári, de gyakran elmotorozunk a feleségemmel Miskolc-Tapolcára, Erdőbényére, a Sóstóra. — öt év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt, gondolt már a nyugdíjas évekre András bácsi? — öt év nagyon hosszú idő, ráérek még ezzel foglalkozni. De amíg erőm van, dolgozni is tudok. Balogh Júlia
