Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

i. oldal KELET MÄGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1974. auguszfn* 1; Mesék papíron, sorsok kőben Kettős kiállítás Nyíregyházán Heinczelmann Emma boldog művész le­het. A meséket nem pusztán illusztrálja: to­vábbmeséli. Vonalai önfeledten cikázó ka­nyarulataival, üdén harsanó színfoltjaival, pásztorfaragásoktól, mézesbáboktól elhódí­tott formáival és a gyerekrajzok esetleges, egy-egy részletet ámulattal felnagyító, a pers­pektivikus törvényeknek szamárfület muta­tó, bájosan rendetlen kompozíciójával. Ihletett és rutinos gyermekkönyv-illuszt- rátor. Az Első, Második, Harmadik mesés- könyvem-sorozat, Andersen legszebb meséi, Gyurkovics Tibor gyermektörténetei bizo­nyára gyakran felvillantják, ha nevét nem Is, rajzai játékosságát a gyerekek hálás em­lékezetében. És Szabolcs-Szatmárban még in­kább, hiszen az utóbbi időben Heinczelmann Emma készítette a megyei gyermekkönyvhó- napok rajzcsokorral ékes meghívóját. Plakátjain is ugyanezeket a tündéd ki­fejező eszközöket használja még akkor is, ha kilép megszokott témaköréből. A Budapesti Kulturális Hetek plakátján például mézeska­lács házikóvá varázsolja az Országházat. A nagycenki Széchenyi Múzeumvasutat a cso­daszarvas és a mozdony versenyfutásával hirdeti. Még a PIÉRT reklámakcióját is ké­pes mesévé tréfálni egy ecseteket, írószere­ket nyaláboló, kajla fülű nyuszival. Nagy Sándor szobraiban a férfias küz­delem ereje ölt testet. Nemcsak anyaguk mi­att, amely többnyire bazalt, gránit, fekete és vörös márvány, tehát a legnehezebben meg- munkálható, vésőcsorbító, vagy szeszélyesen repedő kőzetek. A művész súlyos mondani­valója, a legrögösebb valósággal keményen szembenéző szemlélete valósággal követelik ezeket az anyagokat, amelyeket első látásra úgy tűnik, alig munkál meg. Hűséges a kő zárkózott, tömbszerű természetéhez, a leg­több szobra inkább térben elhelyezett dom­bormű, Medgyessy Ferenc vagy a mezopotá­miaiak gyakori plasztikai megoldásaihoz ha­sonlóan. Életnagyságú portréin markáns paraszt- arcokat vés ki a kő felhámja alól. Komor öregek, sokat tűrt asszonyok, akiket meggyö­tört, elcsigázott, de nem rokkantott meg a munka, megedződtek a sorscsapások pörölye alatt. Két-háromalakos kisplasztikáin is valami egyszerű mértani testből indul el. Ezeknek témája a család, az együvé tartozás, a nem­zedékek egymásba fonódása és különbözősé­ge. A portrék robusztus karakterével ellen­tétben itt az egymáshoz hajló alakok mozdu­latában, a felület gyengéd megmunkálásában lágyabban lírai hangulatokat érzékeltet a művész. Egyik-másik csoportos kompozíció pedig kis mérete ellenére a monumentalitás hatását kelti, köztéri szobor vázlatát érezzük benne. Az imént vázlatosan jellemzett művek, Heinczelmann Emma tíz plakátterve és Nagy Sándor húszegynéhány szobra a nyíregy­házi városi művelődési központ kiállítóter­mében láthatók. Hogy miért közös tárlaton mutatják be őket, azt a rendezők különböző szervezési nehézségekkel bizonyára meg tud­ják magyarázni, ez azonban mit sem vál­toztat azon a tényen, hogy a két merőben kü­lönböző egyéniségű művész anyaga sehogyan sem illik össze. Nagy Sándor szobraihoz re­mek grafikus partner lenne mondjuk a tra­gikus látású, ugyancsak elsősorban paraszti témákat megörökítő Kajári Gyula, Heinczel­mann Emma plakátjaival pompásan rímelné­nek Samu Katalin vidám állatszobrai. De a csapongó mesehangulat és kemény valóság­ábrázolás találkozása kifejezetten zavaró. A kiállítás megrendezésének ennél súlyo­sabb hibája is van: az információ, az isme­retterjesztő jelleg teljes hiánya. Nincs kata­lógus, nem volt rá pénz: na jó. (Ámbár a kis Hajdúböszörmény néhány hete kitűnő fényképes katalógust készíttetett Nagy Sán­dor hasonló méretű kiállításához.) De leg­alább feliraton lehetett volna tudatni egy-két adatot a nézőkkel. Azt például, hogy Nagy Sándor megyénkből, Bujról származik, s je­lenleg Nyíregyházának készít köztéri művet. Vagy, hogy az egyébként olvasóteremként is szolgáló kiállítóterem üvegtárlói alatt elhelye­zett könyvekben Heinczelmann Emma illuszt­rációi láthatók. A szobrok egy részéről hi­ányzik a cím. A plakátokon sehol sincs, ami nem is lenne baj, ha némelyikük nem olasz feliratot viselne. A művek anyaga, technikája sehol sincs megjelölve. A képzőművészeti életben jártas látogató észre sem veszi tán ezeket a hiányokat, de a nézők túlnyomó többségét nem szoktatja a tárlatlátogatáshoz, nem segíti a művészeti is­meretek szerzéséhez. A tájékoztatás ilyen elemi és könnyedén megoldható eszközeitől egy művelődési ház semmiképp sem tekint­het eL (ASZ) Zsindelyezik a szatmári házat. Képek a sóstói falu­múzeumból Galambház TiszatelekrSL Szatmári lakóház. Semmit nem lehet megismételni Beszélgetés Schütz Ilával A konokság egyfajta hit. Miben hisz Schütz Ila? — szerettem volna „megfejteni” a színésznő szavaiból. Konoksága köztudott. Négyszer felvételizett a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskolára; negyedik felvételi vizsgája sikerült. Nem robbant be a színházi élet kö­zéppontjába; oda érkezett. Honnan? — Apám mérnök volt, színes falakról ál­modott. Itt, ebben a betonhengerben élő em­berek számára — a presszó ablakából, ahol beszélgettünk, a magas, sötétszürke bérházak felé int — meleg, vidám színű házak tervein kísérletezett... Amikor harmadszor sem sike­rült a felvételi vizsgám, anyám csak megsimo­gatta a fejem, apám egy szót sem szólt. Zár­kózott, szigorú ember volt. Csak halála után tudtam meg, hogy felháborodásában akkor le­velet írt a Thália Színház igazgatójának. Meg­találtam ugyanis Keres Emil válaszlevelét. (Miközben beszél, szemeit elhomályosít­ják a könnyek. Szinte kihívóan szembenéz ve­lem. Nagyon szerethette az édesapját.) — Amikor először filmeztem, meg vol­tam győződve arról, hogy biztosan van már_ helyettem valaki más, csak illendőségből pró-7 bálkoznak velem is. Dayka Margit azt mondta, I mindig tartsam ezt a „hiedelmemet”. Ha nem sikerül egy-egy színpadi szerep megformálá­sa? Sohasem nyugszom bele. — Villan a te­kintete. — Az a csodálatos a színházban, hogy minden este lehet javítani. — A humor életfeltételem. De legalább olyan fontos számomra, hogy a nevetés sohase fakadjon kárörömből. Az bántó. — Igazán jól csak a színészek között ér­zem magam. Szakmai problémáimmal, öröme­immel nem is tudnék egyedül mit kezdeni Hozzám mindenki kedves volt. Úgy éreztem Tolnay Klárinak különösen sokat köszönhetek Segített abban, hogy elhiggyem: sikerült. El­fogadtak az emberek. — Híve vagyok a gyógyfüveknek, ha rnó dóm van rá, magam is szedem. Makón va: egy kis tanyánk. Férjemmel ott töltjük a nya rat. És járjuk az országot is. Ha meglátunk va. lahol egy fát, egy házat, ami megtetszik, meg állunk, elidőzünk azon a tájon. Úgy vagyok természettel, mint a zenével. Hagyom, hogy e' borítson. — Apámtól erőt és magányosságot örököl tem. De, én nem leszek magányos! Hogy mi lyen ember szeretnék lenni? — Kivárom, nr lyen leszek. Beszélgetésünk napján a televízióba in dúlt, Shaw: Sosem lehet tudni című színművé­nek próbájára. A színművet nagy sikerrel ját­szotta a Madách Színház. Aki látta, nehezen felejtheti el Schütz Ila ellenállhatatlan Dolly- ját. Emlékszem az előadásra. A cserfes „hölgy­re”, akit Shaw így jellemzett: „Ez az aranyos kis jószág szemmel láthatóan nem ide való, ebbe a szobába, sőt még ebbe az országba sem; mert az arcát, akármilyen finom is, ká­vébarnára égette a nap, de nem Anglia napja, hanem egy sokkal melegebb égövé.” — El lehet-e ugyanúgy játszani mégegy- szer egy szerepet? — kérdem. — Semmit nem lehet megismételni. Olyan dolog ez... Két tenyerével az asztal fölött mutatja: — Amikor gyerek voltam, két marokba fogtam a szilvát, vigyázva, nehogy lehulljon a hamva. Aztán, ha mégis leesett, kifényesítet­tem ruhámon, hogy legalább fényes legyen. — Melyik a szebb? László Ilona Nyelvi sarok Becézés, kedveskedés A családban és az Ismerősök között meg­szokott dolog az, hogyha megszólítják egy­mást akár a beszédben, akár levélben, a hi­vatalos név helyett a név. kedveskedő, becé­ző alakját használják. A legtöbb névnek többféle becéző alakja van, ezért a környe­zetünkben élő azonos keresztnevű Ismerősein­ket a másféle becenévvel való megnevezés sei is megkülönböztethetjük, de a sokféle be­cenév arra is lehetőséget ad, hogy kifejez­hessük vele a barátainkhoz, ismerőseinkhez fűződő kapcsolatunk lazább vagy szorosabb voltát. Gondoljunk csak arra is, mennyi ked­veskedő formát tud használni a szülő kis­gyermeke becézésére, vagy a szerelmes em­ber kedvese megszólítására. A nevek becézési módja is idők folyamán változhatik. Általában a régóta és gyakran használt, vagy a régebben gyakran használt keresztneveknek (Erzsébet, Katalin, Mária, Sándor, István stb.) igen sok, a századunk­ban vagy csak az utóbbi évtizedekben di­vatba jött keresztneveknek csak igen kevés Kis gazdaporta, csűrrel. a megszólításban becéző változata van (Csaba, Zsolt, Ildikó, Tünde). Napjainkban annak is tanúi vagyunk, hogy egy sereg régebbi becenév hivatalos keresztnévvé önállósult. Az Anikó, Erika, Nóra, Vera, Zsuzsa régebben csak becenevek voltak, az anyakönyvbe nem jegyezték be íket. Ez önállósult nevek becéző változatai iözött a régi hivatalos név minden becéző 'ormája megtalálható. A becenevek kialakulásának sokféle mód­ja van. Sok olyan becenevet ismerünk, amely teljesen független az igazi névtől: Baba, Babi, Csöpi, Mókus, Pipi, Hugi, öcsi, Patyi stb. Ezeket inkább csak a családi kör­ben használják, de néha kilép a használatuk a családi kör kereteiből, és a nevek viselőin öreg korukban is rajta maradnak. Máskor a hivatalos keresztnevet látjuk el kicsinyítő képzővel: Jánoska, Balázsba, Lajoska, Eszter­be, Gyöngyike, Irénke, Juditka stb. Iskolás gyermekek között gyakori mód a keresztnév megrövidítése: Zoí (Zoltán), Atti (Attila), Ildi (Ildikó), Ilon (Ilona), Juli (Julia), Magda Elek Emil képriportja (Magdolna), Iza (Izabella) stb. E nevek kis­zül a két szótagból állók a felnőttek körében is eléggé általánosak. Nagyon elterjedt for­ma a megrövidített keresztnévből képzővel alkotott alak. Szinte a legtöbb becézőnevünk így született. Csak a Sándor és az Anna ne­vek alakjait sorolom fel: Sada, Saca, Sama, Samesz, Sanya, Sanyi, Sanyika, Sangó, Sandri, Sandró, Sankó; And, Andka, Ancus, Ancsa, Ani, Anika, Anikó, Annus, Annusba. Sokszor a keresztnév vagy becézett forma hangalakját megcsonkítjuk: Dit (Edit), Nóra (Eleonóra), i/ira (Elvira), Ria (Mária), Zsike (Erzsiké), Vica (Évica), stb. Gyakori a megcsonkított torma képzővel való ellátása: Lekszi (Elek), Tóni, Toncsi (Antal), Nusi, Nusika, (Anna), Nelli, Nellike (Kornélia), stb. Más nevek hangcsoportkettőzéssel keletkeztek: Lala 'Lajos), Zozó (Zoltán), Zsuzsu (Zsuzsa) stb. Néhány becenevünk ikerítésből vált ki. Az András egyik eredeti beceneve az Andi volt, az Istváné Isti, Ista, az Annáé Anni. Ezeknek az ikerszók módjára játékosan mássalhang­zóval kezdődő párt teremtettek, s így hang­zottak e nevek: Andi-Bandi, Ista-Pista, Isti- Pisti, Anni-Panni. A becézésben ezekből az ikerszókból a Bandi, Pisti, Pista és Panni ön­álló becsenévvé változott, és előtagját ki­szorította. Bachát Lászlá I

Next

/
Thumbnails
Contents