Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
i. oldal KELET MÄGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1974. auguszfn* 1; Mesék papíron, sorsok kőben Kettős kiállítás Nyíregyházán Heinczelmann Emma boldog művész lehet. A meséket nem pusztán illusztrálja: továbbmeséli. Vonalai önfeledten cikázó kanyarulataival, üdén harsanó színfoltjaival, pásztorfaragásoktól, mézesbáboktól elhódított formáival és a gyerekrajzok esetleges, egy-egy részletet ámulattal felnagyító, a perspektivikus törvényeknek szamárfület mutató, bájosan rendetlen kompozíciójával. Ihletett és rutinos gyermekkönyv-illuszt- rátor. Az Első, Második, Harmadik mesés- könyvem-sorozat, Andersen legszebb meséi, Gyurkovics Tibor gyermektörténetei bizonyára gyakran felvillantják, ha nevét nem Is, rajzai játékosságát a gyerekek hálás emlékezetében. És Szabolcs-Szatmárban még inkább, hiszen az utóbbi időben Heinczelmann Emma készítette a megyei gyermekkönyvhó- napok rajzcsokorral ékes meghívóját. Plakátjain is ugyanezeket a tündéd kifejező eszközöket használja még akkor is, ha kilép megszokott témaköréből. A Budapesti Kulturális Hetek plakátján például mézeskalács házikóvá varázsolja az Országházat. A nagycenki Széchenyi Múzeumvasutat a csodaszarvas és a mozdony versenyfutásával hirdeti. Még a PIÉRT reklámakcióját is képes mesévé tréfálni egy ecseteket, írószereket nyaláboló, kajla fülű nyuszival. Nagy Sándor szobraiban a férfias küzdelem ereje ölt testet. Nemcsak anyaguk miatt, amely többnyire bazalt, gránit, fekete és vörös márvány, tehát a legnehezebben meg- munkálható, vésőcsorbító, vagy szeszélyesen repedő kőzetek. A művész súlyos mondanivalója, a legrögösebb valósággal keményen szembenéző szemlélete valósággal követelik ezeket az anyagokat, amelyeket első látásra úgy tűnik, alig munkál meg. Hűséges a kő zárkózott, tömbszerű természetéhez, a legtöbb szobra inkább térben elhelyezett dombormű, Medgyessy Ferenc vagy a mezopotámiaiak gyakori plasztikai megoldásaihoz hasonlóan. Életnagyságú portréin markáns paraszt- arcokat vés ki a kő felhámja alól. Komor öregek, sokat tűrt asszonyok, akiket meggyötört, elcsigázott, de nem rokkantott meg a munka, megedződtek a sorscsapások pörölye alatt. Két-háromalakos kisplasztikáin is valami egyszerű mértani testből indul el. Ezeknek témája a család, az együvé tartozás, a nemzedékek egymásba fonódása és különbözősége. A portrék robusztus karakterével ellentétben itt az egymáshoz hajló alakok mozdulatában, a felület gyengéd megmunkálásában lágyabban lírai hangulatokat érzékeltet a művész. Egyik-másik csoportos kompozíció pedig kis mérete ellenére a monumentalitás hatását kelti, köztéri szobor vázlatát érezzük benne. Az imént vázlatosan jellemzett művek, Heinczelmann Emma tíz plakátterve és Nagy Sándor húszegynéhány szobra a nyíregyházi városi művelődési központ kiállítótermében láthatók. Hogy miért közös tárlaton mutatják be őket, azt a rendezők különböző szervezési nehézségekkel bizonyára meg tudják magyarázni, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a két merőben különböző egyéniségű művész anyaga sehogyan sem illik össze. Nagy Sándor szobraihoz remek grafikus partner lenne mondjuk a tragikus látású, ugyancsak elsősorban paraszti témákat megörökítő Kajári Gyula, Heinczelmann Emma plakátjaival pompásan rímelnének Samu Katalin vidám állatszobrai. De a csapongó mesehangulat és kemény valóságábrázolás találkozása kifejezetten zavaró. A kiállítás megrendezésének ennél súlyosabb hibája is van: az információ, az ismeretterjesztő jelleg teljes hiánya. Nincs katalógus, nem volt rá pénz: na jó. (Ámbár a kis Hajdúböszörmény néhány hete kitűnő fényképes katalógust készíttetett Nagy Sándor hasonló méretű kiállításához.) De legalább feliraton lehetett volna tudatni egy-két adatot a nézőkkel. Azt például, hogy Nagy Sándor megyénkből, Bujról származik, s jelenleg Nyíregyházának készít köztéri művet. Vagy, hogy az egyébként olvasóteremként is szolgáló kiállítóterem üvegtárlói alatt elhelyezett könyvekben Heinczelmann Emma illusztrációi láthatók. A szobrok egy részéről hiányzik a cím. A plakátokon sehol sincs, ami nem is lenne baj, ha némelyikük nem olasz feliratot viselne. A művek anyaga, technikája sehol sincs megjelölve. A képzőművészeti életben jártas látogató észre sem veszi tán ezeket a hiányokat, de a nézők túlnyomó többségét nem szoktatja a tárlatlátogatáshoz, nem segíti a művészeti ismeretek szerzéséhez. A tájékoztatás ilyen elemi és könnyedén megoldható eszközeitől egy művelődési ház semmiképp sem tekinthet eL (ASZ) Zsindelyezik a szatmári házat. Képek a sóstói falumúzeumból Galambház TiszatelekrSL Szatmári lakóház. Semmit nem lehet megismételni Beszélgetés Schütz Ilával A konokság egyfajta hit. Miben hisz Schütz Ila? — szerettem volna „megfejteni” a színésznő szavaiból. Konoksága köztudott. Négyszer felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára; negyedik felvételi vizsgája sikerült. Nem robbant be a színházi élet középpontjába; oda érkezett. Honnan? — Apám mérnök volt, színes falakról álmodott. Itt, ebben a betonhengerben élő emberek számára — a presszó ablakából, ahol beszélgettünk, a magas, sötétszürke bérházak felé int — meleg, vidám színű házak tervein kísérletezett... Amikor harmadszor sem sikerült a felvételi vizsgám, anyám csak megsimogatta a fejem, apám egy szót sem szólt. Zárkózott, szigorú ember volt. Csak halála után tudtam meg, hogy felháborodásában akkor levelet írt a Thália Színház igazgatójának. Megtaláltam ugyanis Keres Emil válaszlevelét. (Miközben beszél, szemeit elhomályosítják a könnyek. Szinte kihívóan szembenéz velem. Nagyon szerethette az édesapját.) — Amikor először filmeztem, meg voltam győződve arról, hogy biztosan van már_ helyettem valaki más, csak illendőségből pró-7 bálkoznak velem is. Dayka Margit azt mondta, I mindig tartsam ezt a „hiedelmemet”. Ha nem sikerül egy-egy színpadi szerep megformálása? Sohasem nyugszom bele. — Villan a tekintete. — Az a csodálatos a színházban, hogy minden este lehet javítani. — A humor életfeltételem. De legalább olyan fontos számomra, hogy a nevetés sohase fakadjon kárörömből. Az bántó. — Igazán jól csak a színészek között érzem magam. Szakmai problémáimmal, örömeimmel nem is tudnék egyedül mit kezdeni Hozzám mindenki kedves volt. Úgy éreztem Tolnay Klárinak különösen sokat köszönhetek Segített abban, hogy elhiggyem: sikerült. Elfogadtak az emberek. — Híve vagyok a gyógyfüveknek, ha rnó dóm van rá, magam is szedem. Makón va: egy kis tanyánk. Férjemmel ott töltjük a nya rat. És járjuk az országot is. Ha meglátunk va. lahol egy fát, egy házat, ami megtetszik, meg állunk, elidőzünk azon a tájon. Úgy vagyok természettel, mint a zenével. Hagyom, hogy e' borítson. — Apámtól erőt és magányosságot örököl tem. De, én nem leszek magányos! Hogy mi lyen ember szeretnék lenni? — Kivárom, nr lyen leszek. Beszélgetésünk napján a televízióba in dúlt, Shaw: Sosem lehet tudni című színművének próbájára. A színművet nagy sikerrel játszotta a Madách Színház. Aki látta, nehezen felejtheti el Schütz Ila ellenállhatatlan Dolly- ját. Emlékszem az előadásra. A cserfes „hölgyre”, akit Shaw így jellemzett: „Ez az aranyos kis jószág szemmel láthatóan nem ide való, ebbe a szobába, sőt még ebbe az országba sem; mert az arcát, akármilyen finom is, kávébarnára égette a nap, de nem Anglia napja, hanem egy sokkal melegebb égövé.” — El lehet-e ugyanúgy játszani mégegy- szer egy szerepet? — kérdem. — Semmit nem lehet megismételni. Olyan dolog ez... Két tenyerével az asztal fölött mutatja: — Amikor gyerek voltam, két marokba fogtam a szilvát, vigyázva, nehogy lehulljon a hamva. Aztán, ha mégis leesett, kifényesítettem ruhámon, hogy legalább fényes legyen. — Melyik a szebb? László Ilona Nyelvi sarok Becézés, kedveskedés A családban és az Ismerősök között megszokott dolog az, hogyha megszólítják egymást akár a beszédben, akár levélben, a hivatalos név helyett a név. kedveskedő, becéző alakját használják. A legtöbb névnek többféle becéző alakja van, ezért a környezetünkben élő azonos keresztnevű Ismerőseinket a másféle becenévvel való megnevezés sei is megkülönböztethetjük, de a sokféle becenév arra is lehetőséget ad, hogy kifejezhessük vele a barátainkhoz, ismerőseinkhez fűződő kapcsolatunk lazább vagy szorosabb voltát. Gondoljunk csak arra is, mennyi kedveskedő formát tud használni a szülő kisgyermeke becézésére, vagy a szerelmes ember kedvese megszólítására. A nevek becézési módja is idők folyamán változhatik. Általában a régóta és gyakran használt, vagy a régebben gyakran használt keresztneveknek (Erzsébet, Katalin, Mária, Sándor, István stb.) igen sok, a századunkban vagy csak az utóbbi évtizedekben divatba jött keresztneveknek csak igen kevés Kis gazdaporta, csűrrel. a megszólításban becéző változata van (Csaba, Zsolt, Ildikó, Tünde). Napjainkban annak is tanúi vagyunk, hogy egy sereg régebbi becenév hivatalos keresztnévvé önállósult. Az Anikó, Erika, Nóra, Vera, Zsuzsa régebben csak becenevek voltak, az anyakönyvbe nem jegyezték be íket. Ez önállósult nevek becéző változatai iözött a régi hivatalos név minden becéző 'ormája megtalálható. A becenevek kialakulásának sokféle módja van. Sok olyan becenevet ismerünk, amely teljesen független az igazi névtől: Baba, Babi, Csöpi, Mókus, Pipi, Hugi, öcsi, Patyi stb. Ezeket inkább csak a családi körben használják, de néha kilép a használatuk a családi kör kereteiből, és a nevek viselőin öreg korukban is rajta maradnak. Máskor a hivatalos keresztnevet látjuk el kicsinyítő képzővel: Jánoska, Balázsba, Lajoska, Eszterbe, Gyöngyike, Irénke, Juditka stb. Iskolás gyermekek között gyakori mód a keresztnév megrövidítése: Zoí (Zoltán), Atti (Attila), Ildi (Ildikó), Ilon (Ilona), Juli (Julia), Magda Elek Emil képriportja (Magdolna), Iza (Izabella) stb. E nevek kiszül a két szótagból állók a felnőttek körében is eléggé általánosak. Nagyon elterjedt forma a megrövidített keresztnévből képzővel alkotott alak. Szinte a legtöbb becézőnevünk így született. Csak a Sándor és az Anna nevek alakjait sorolom fel: Sada, Saca, Sama, Samesz, Sanya, Sanyi, Sanyika, Sangó, Sandri, Sandró, Sankó; And, Andka, Ancus, Ancsa, Ani, Anika, Anikó, Annus, Annusba. Sokszor a keresztnév vagy becézett forma hangalakját megcsonkítjuk: Dit (Edit), Nóra (Eleonóra), i/ira (Elvira), Ria (Mária), Zsike (Erzsiké), Vica (Évica), stb. Gyakori a megcsonkított torma képzővel való ellátása: Lekszi (Elek), Tóni, Toncsi (Antal), Nusi, Nusika, (Anna), Nelli, Nellike (Kornélia), stb. Más nevek hangcsoportkettőzéssel keletkeztek: Lala 'Lajos), Zozó (Zoltán), Zsuzsu (Zsuzsa) stb. Néhány becenevünk ikerítésből vált ki. Az András egyik eredeti beceneve az Andi volt, az Istváné Isti, Ista, az Annáé Anni. Ezeknek az ikerszók módjára játékosan mássalhangzóval kezdődő párt teremtettek, s így hangzottak e nevek: Andi-Bandi, Ista-Pista, Isti- Pisti, Anni-Panni. A becézésben ezekből az ikerszókból a Bandi, Pisti, Pista és Panni önálló becsenévvé változott, és előtagját kiszorította. Bachát Lászlá I
