Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

Wli SUgUSiífuS V. *rr irr'-'erAííYAnrt^eíT«« ü Va's*rnápY mtfflmim 9. oWa» Válasz ezeregyszáz kérdésre Költő a mozdonyflépcsőn Szakmunkás-bizonyítvánnyal — egyetemre ttEGYES ISTVÁN SEM GONDOLTA vol- na, hogy egyszer választ kell adnia ar­ra a kérdésre; mit csinálna szívesebben, zenét szerezne, vagy inkább felnevelne egy remény­telenül rossz gyereket. Mivel egyikhez sincs fogalma, válaszolni pedig kötelező volt, az Utóbbit jelölte meg a tesztlápon, ezt könnyebb­nek találta. Társaival együtt még most is jókat derülnek ha eszükbe jut, micsoda kérdéseket találtak ki, az idő pedig olyan kevés volt, hogy gondolkozni nemigen tudtak előnyös és előnytelen válaszokon. Ezeregyszáz kérdés — köztük bonyolult matematikai, logikai példák, a gondolkodást és a személyiséget vizsgaló tesztfeladatok, a szakmai tudást mérő kérdé­sek — s jó négy óra idő a megoldásra. Azt mondják, nehéz volt, de meg lehetett oldani. Hatan jártak Budapesten a Műszaki Egye­temen az elmúlt héten a Hajtóművek és Fes­tőberendezések Gyára nyíregyházi gyáregysé­gétől. Hat fiatal munkás, akik élhettek az­zal a lehetőséggel, amelyet Szabolcs-Szatmár öt nagyvállalata most először kapott meg. Szak­munkás-bizonyítvánnyal, érettségi nélkül ti­zenöt szabolcsi fiatal kezdheti meg szeptem­berben az egyetemi előkészítőt, majd a jövő évben a műszaki egyetemet. Az illetékes mi­nisztériumok és a szakszervezet megállapodá­sa szerint a vállalatok a jelentkezők közül hat fiatalt jelölhetnek, s a különböző vizsgák után kiválasztják majd azt a bizonyos három jö­vendő egyetemistát. A HAFE szakmunkásaival elég nehéz volt egy találkozót megbeszélni, különböző műsza­kokban, különböző telephelyeken dol­goznak, van köztük éjszakás is, be­járó is, sőt olyan is, aki jelen­leg táppénzes állományban van. Általában már tudtak erről a továbbtanulási lehetőségről ak­kor, amikor a vállalati felhívás az üzemve­zetők útján és a faliújságokon megjelent, gyors lábakon jár a jó hír, s nekik ez igazán jó hír volt. Mire a felhívás az üzemekig jutott, már va­lamennyien eldöntötték; megpróbálják. Erdős Lajosnak és Hegyes Istvánnak viszonylag könnyű volt, nőtlenek, legfeljebb a szülőknek hiányoznának. Rendes Mihály fiatal házas, ná­luk már szükség volt egy kis „diplomáciai tárgyalásra”. Franczel János most egyéves kis­fiát, Zink Mihály a nagyobb lányt és a ki­sebb fiút látná ritkábban, ha sikerül a felvé­teli. — Általános lakatos a szakmám — foglal­ja össze a „tárgyalások” eredményét Rendes Mihály. — A feleségem könyvelő, s nemcsak beleegyr-ett a továbbtanulásba, de már azt is megbeszéltük, milyen tantárgyakból tudunk majd együtt tanulni, mivel tudna majd segí­teni. E ZT AZ EGYtlTT-TANULAST tulajdon­képpen már meg is kezdték, hiszen Rendes a múlt év szeptemberétől a Kossuth szakközépiskolában tanul, esti tagozaton, gé­pész szakon. Nem véletlen, hogy az egyetemre jelentkező szakmunkások között két osztály­társa is van, ugyanott tanul Hegyes és Fran- ezel is. Ezt az alkalmat tehát nem várták tét­lenül, a továbbtanulás lehetősége nem most hullott az ölükbe. — Ahogy olvasgatom a történelmi témájú könyveket, úgy látom egyre tisztábban, hogyan fejlődnek egyre magasabb szintre a munkások. Az érettségi szerintem hozátartozik a mai em­berhez, ezért kezdtem én is el tavaly a mező- gazdasági szakközépiskolában a gépész szakot. Ez Erdős Lajos géplakatos véleménye, amihez még hozzáteszi, hogy éppen azért tart­ják nagyjelentőségűnek ezt a továbbtanulási formát, mert olyan fiatalok egyetemi, főisko­lai tanulását segíti, akik évekig dolgoznak egy Üzemben, gyakorlatban elsajátítanak minden fogást a szakmából, s ha néhány év múlva visszajönnek, egészen más szemmel kezdenek munkához, mint az iskolapadból érkező friss diplomások. Zink Mihály marós öt-hat évre előre gon­dolkodik. — Ha távlatokban tervezünk, akkor derül ki ennek a lehetőségnek az igazi előnye. Volt például a tesztnek olyan kérdése is, amely arról érdeklődött, nem óhajtunk-e tudományos kutatómunkával foglalkozni az egvetem után? Én úgy gondolom, egyikünk sem óhajt, min­denki hazavágyik majd a régi vállalatához. Franczel János esztergályos, úgy mint a felvételin, most is megmosolyogja a kérdést, ez a lehetőség egyiküknek sem jutott eszé­be. Nem azért akarnak tanulni. Erdős Lajosnak ez a vállalat például olyan, mint mikor egy hosszú utazás után végre ha­zaérkezik, ő is Zink véleménye mellett érvel, sőt azt is hozzáteszi, úgy tudja, legalább 200 ezer forintba kerül a vállalatnak, amíg egy dolgozó üzemmérnök, vagy mérnök lesz. — Sok pénz ez, a későbbiekben megtérülő haszon miatt mégis úgy érzem, megéri. Más­képp készíti majd egy munkásból lett mérnök egy berendezés dokumentációs rajzát, ha éve­kig fizikai munkát végzett a gép mellett. A DÍJIG azonban még évek telnek EL, no meg az a néhány hét, ami a legnehezebb, míg a döntés megszületik; ki legyen az a három. Arra is készülnek, hogy nemcsak bejutni nehéz az előkészítőre, de bentmaradni, sőt az első egyetemi éven tar­tani a színvonalat a gimnáziumban, szakkö­zépiskolában végzett fiatalok között. Mert ott is lesznek előnyök, de hátrányok is. Rendes Mihály szerint jóval előnyösebb helyzetben lesznek az érettségizettek. Többet tudnak el­méletben, s az egyetemen ez a lényeg. A töb­biek véleménye megoszlik, egyikük az évek során szerzett szakmai jártasságra esküszik, a másik meg arra, hogy azért egy jó szakmun­kásképző intézet is ad annyi indító alapot, mint egy gyenge szakközépiskolai osztály. További előny a szakmunkásoknak, hogy az egyetemi évekre átlagfizetésük 80 százalé­kát megkapják, szemben az érettségizett egyetemisták ösztöndíjával, sőt a családosoké­hoz pótlék is jár, majd a tanulmányoktól füg­gően egészítik ki a vállalatok bizonyos száza­lékokkal a fizetést. Anyagilag tehát szintén nem károsodnak. Talán ezért is van, hogy az első időkben az egyetemen irigykedéssel is ta­lálkoztak a szakmunkás-egyetemisták, s erről a nyíregyházi felvételizőknek is beszéltek. Rendes Mihály szerint ez is csak azt mutatja, hogy nagyon nehéz a feladat, amire vállalkoz­tak, s csak egyetlen mód van a megoldására. Bizonyítani, hogy megérdemelték a bizalmat. Terveikkel tehát nem járnak a fellegek­ben, sőt azt is felmérték, mi történik, ha nem sikerül. Hegyes István válaszol először. — Ha valaki benéz a munkahelyemre, leg­szívesebben azonnal kifordul. Meleg van a ke­mencék mellett, edző-hőkezelő vagvok. Szere­tem a szakmámat, tizenkét éve dolgozom, ott voltam tanuló, semmi sem változik, ha nem sikerül. Legfeljebb az, hogy folytatom a szak- középiskolát, s majd később levelezőn az egyetemet, mert mégis az a végcél. AKIK MAR MEGKEZDTÉK A KÖZÉP­IG ISKOLÁT, helyeselve bólogatnak, je­lezve, hogy ugyanez a tervük. Esti tagozaton folytatni a megkezdett tanulást. A középisko­lában, s ha sikerül, akkor majd egyetemen, fő­iskolán. Varga Zoltán, az egyetlen, aki nem tudott eljönni a találkozóra, egv munkahelyi baleset miatt megsérült, jobb kezén három ujja megcsonkult. Teljes értékű munkát már nem tud végezni, az ő esetében a vállalat mél­tányos javaslatán, ajánlásán is múlik, sike­rül-e felvétele az előkészítőre. Zink Mihály, aki három évig az NDK-ban dolgozott, s ott ismerkedett meg nyíregyházi feleségével, a Ganz-gyárból jött a HAFE-ba. Már nyíregy­házinak mondja magát, lakást is kaptak a Jó- savárosban. A két gyerek után most látja el­érkezettnek az időt, hogy ha az egyetem nem sikerül, elkezdjen továbbtanulni. Baraksó Erzsébet Ingázás és művelődés Záhonyban Ritka alkalom, hogy mozdonylépcsőn tartsanak író-olvasó találkozót. Záhonyban a korábbi években mégis volt rá példa, hogy Sós Zoltán költő egy mozdonylépcsőn állva beszélt a fűtőházi munkásoknak versről, em­berről, világról. A mozdonyok „orvosai”, a szerelők olajosán, némelyik szerszámmal a kézben hallgatta a vendéget. A formabontó író-olvasó találkozót nem a meghökkentés, a kuriózum kedvéért rendezték a műhelycsar­nokban. Egyszerűen nem volt más lehetőség. Ma már más a helyzet, a vasutas szakszer­vezeti művelődési ház — a jelenlegi átépítés után — rendszeresen helyet ad író—olvasó találkozónak, kamarakíállításnak, filmvetítés­nek, olvasásnak, szórakozásnak. Mégsem tart­ják kizártnak, hogy ezután is elmennek a helyszínre, a munkahelyekre, az óriási körzet munkásaitól kissé távol esik a művelődés háza­Menetrendhez igazodva Megyénk egyik Ingázó központjába, Zá­honyba hatezer munkás jár dolgozni, huszon­öt-harminc községből, naponta vonattal, busszal, kerékpárral. Többségük tizenöt—húsz éve, s valósággal életformájává vált az ingá­zás. Csak az átrakóban kétezernél több fizikai munkás dolgozik, több százra rug a gépkezelők, vontatási emberek, sarusok, fűtőháziak, váltóke­zelők, tolatásvezetők, vonatkísérők száma is. örökös gond: hogyan lehetne könnyebbé, kul­turáltabbá tenni az ingázást, csökkenteni a negatív, növelni a pozitív hatásokat. Évente több millió forint értékű átrakó és egyéb gépek állnak munkába, hogy köny- nyítsék a munkát. Átgondolt menetrend­egyeztetésekkel, jobb munkaszervezéssel igyekeznek csökkenteni az utazással járó fá­radalmakat, az üres várakozást. Uj autóbu­szokat is forgalomba állítottak, köztük öt panoráma buszt, melyek kímélik az embere­ket a gyaloglástól, kerékpározástól. Százsze­mélyes munkásszállás áll rendelkezésére a távolabb lakóknak, a messzebbről idejövő szakmunkásoknak. Az ingázók többsége azon­ban naponta hazajár, mert a távolság nem nagy és a háztáji gazdaságban is akad mun­ka. Ez alkotja a többséget, velük kell szá­molni vasútirányú szakvezetésnek, párt- és tömegszervezsti szerveknek, az ingázók mű­velődésén szorgoskodóknak. Mi az, ami nem fárasztó, nem teher a vonatozás előtt, vagy után, műszak végeztével, amíg akad egy-két üres óra. Mit fogadnak szívesen a falun élő, de Záhonyban nagy­üzemi körülmények között dolgozó emberek? Fel tudják-e ébreszteni a vasutas népművelők a többnyire fáradt, más-más műszakokban dolgozó, más-más irányba tartó emberek ér­deklődését az olyan dolgok iránt, mint vers, tudomány, művészet, ízlés, viselkedés, er­kölcs.. A váróterem és a torony Ezekre a kérdésekre ma sem sikerül egyértelmű igennel, vagy nemmel válaszolni, hisz folyton meg kell itt dolgozni minden el­olvasott mondatért, megnézett filmért, meg­hallgatott ismeretterjesztő előadásért. Sok­szor a vonatok indulása, érkezése diktálja az időponot, a formát, a tartalmat. Két hivatásos népművelője van a vasutas művelődési háznak, akik az óriási munkate­rületen, a nagy „szárazföldi kikötőben” jár- nak-kelnek. Gyűjtik, kutatják: mit szeretné­nek a munkások, mit kellene „kivinni” szá­mukra a helyszínre, milyen rendezvényre jönnének el szívesen a művelődési házba, vagy a váróterembe. A váróterem itt majdnem első számi művelődési célpont, ahol filmvetítés, könyv­es folyóiratkölcsönzés, reprodukciós képző- művészeti tárlat, vándorkiállítás, a művelő­dési ház önálló műsorát „sugárzó” stúdió igyekszik felkelteni az érdeklődést. Minden nagyobb munkahelyen van letéti könyvtár, klubszerű helyiség. Kuriózumként mondtáls el, a kihasználható lehetőségek plafonját jel­zi, hogy van egy úgynevezett toronyklubjuta is. A vontatási főnökség területén lévő víz­torony — víztartály alatti részét — rendez­ték be a magasban letéti könyvtárnak, egy­ben mini ifjúsági klubnak. Modern eszközökkel Az ingázók művelődésének középpontja azonban a több millió forinttal épült — és jelenleg 4,5 millió forintos költséggel átépí­tés, bővítés, korszerűsítés alatt álló — vas­utas művelődési ház. A „két lépcsőben” át­építendő művelődési házban mozgatható fal­lal kettéválasztható 160 négyzetméteres ta­nácsterem, 100 négyzetméteres könyvtár, ol­vasó — a korábbi négyszerese —, 90 négy­zetméteres kiállítóhelyiség és egy audióvi- zuális labor kap helyet. Ezt az első lépcsőt, október 30-ra, a község felszabadulásának 30. évfordulójára szeretnék avatni, míg jövő év április 4-re készülne el a süllyesztett né­zőtérrel ellátott nagyterem, a modem hom­lokzat, színpadtechnika, a művelődési hál előtti térplasztika és park. Mindez azt jelzi, hogy a rohamosan fejlődő vasutas gócpont, fokozatosan megteremti sajátos szellemi ar­culatát is. Nem ritkaság, hogy Záhonyt rangos mű­vészeti együttesek keresik fel: nem rég adott itt műsort a Duna Művészegyüttes. Gyakori vendégek a Debreceni MÁV Filharmoniku­sok. írók, költők, festőművészek jönnek el a vasutasvárosba. Testvéri kapcsolat fűzi a záhonyiakat a szomszédos, szovjet bútorgyár művelődési kollektívájához, s az MSZBT-tag- csoport szervezésében színvonalas műsort adnak a határtalálkozókon is. Szülők klubja Jelenleg azonban hiába kopognak a m®» velődésre szomjazok; a művelődési ház aa építők — a KEMÉV — dolgozóinak munka­helye. Egyetlen lépésnyi hely sincs, ahol na dolgoznának az építők, csupán a pincék ma­radtak sértetlenül. Itt tartja összejöveteleit a szép eredményeket felmutató vasutas kép­zőművészeti szakkör, az ötvennégy tagú if­júsági klub — melynek egy része ingázd fiatalokból áll. A magnósklub is zavartalanul dolgozik, s még rádió adóvevős vetélkedőre is futja az erejükből. Ugyancsak a pincében ta­lálkoznak — szépen berendezett klubszerű körülmények között — a szülők klubjának tagjai, szám szerint húszan-huszonketten. Azokból a szülőkből toborozták a klubo^ akiknek gyermekei állandó vendégel a mű­velődési háznak, az ifjúsági klubnak. Amíg a művelődési ház elkészül az OTP egyik irodájában kapott helyet a könyvtár és a művelődési ház irodája, innen szervezik s különféle művelődési rendezvényeket Nagy fába is bevágják a fejszét, felmérik az iskolai végzettséget. Eddig elég nagy feladatok tor­nyosulnak Záhonyban; csak az átrakóba» közel ezer munkásnak nincs meg az általános iskolai végzettsége. A holnap kérdése, ho­gyan lehet az ingázók iskoláját megszervez­ni. Nagy szükség lesz a több tudásra, mert mindinkább hasonlóvá válik Záhony egy hatalmas gépezethez, melynek kezelését, irá­nyítását hozzáértő, művelt, szakképzett em­berek tudják ellátni« Pdff Géz« A levéltári csöndben a forróságba kábult nyíregyházi utca után megejtő a levéltár hűvössége. Bőr­be, vászonba kötött hatalmas fóliánsok, fel­címkézett, megszámozott dobozok, dossziék őr­zik komolyan a törvényhatósági iratok, ipar- testületi okmányok, nemesi közgyűlések és né­pi demokratikus tanácsülések, urbáriumok és földosztási jegyzőkönyvek, céhszabályok és néhány éves tervrajzok titkait. Diplomák, ar- málisok, privilégiumok, prothocollumok. Min­den, amit csak hét évszázad alatt felhalmozott, illetve meghagyott az idő Szabolcsban, Szat- márban hivatalos írás formájában. A legré­gebbi egy 1296-os jegyajándék-szerződés, a legújabb a nyíregyházi zeneiskola napjainkig érő közelmúltjának iratanyaga, amit a nyuga­lomba vonuló igazgató, Vikár Sándor helye­zett el itt nemrég. Dr. Szkíta József né huszonegy éve él a tiszteletet parancsoló levéltári csöndben. Ahogy végigvezet az 1300 négyzetméter alap- területű raktártermeken, nem is néz a menv- nyezetig érő polcállványokra, úgy sorolja, mi látható itt. Keze önmagától rátalál egy-egy ku­riózumra, például Simonyi óbester cifrázatos kalligráfiájú bárói levelére vagy 'a kemecsei izrealita anvakönvvre, amelynek lapjain ci- mertervszerű festményekkel állított emléket halottainak a művészkedő hajlamú rabbi. — Hogyan lesz valakiből levéltáros? — Én közigazgatási pálya után kerültem ide, amit a szülővárosomban, Sárospatakon kezdtem, 1940-től a nyíregyházi alispáni hiva­talba, majd a Szabolcs-Szatmár Megyei Ta­nácson folytattam. Gyakorlatom vplt a hatósá­gi ügyintézés és iratkezelés legkülönbözőbb te­rületein, bizonyára ezért esett rám a válasz­tás, amikor munkaerő kellett a levéltárba. Meglehetősen zilált állapotban volt az anyag, mert a háború alatt, Nyíregyháza kiürítésekor Sátoraljaújhelyre hurcolták át az egészet, ahonnan az utcáról került vissza. Évekig tar­tott a rendezése. Lassanként kiismertem ma­gam az eleinte érthetetlen papírhalmaznak tűnő rengetegben, megértettem ennek a mun­kának a fontosságát, és ahogy megértettem, megszerettem. — Melyek a jó levéltáros tulajdonságai? — Türelem, pontosság, áttekintő készség. Az óriási anyag folyamatos és egyre mélyebb megismerése, a logikus rendszerezés állandó tökéletesítése. A rendezetlen levéltár bármi­lyen értékes iratokat tartalmaz is, lényegében használhatatlan. Aztán tudni kell bánni az ügyfelekkel. A levéltári rendben tájékozatla­noknak még a gondolatát is kitalálni, a gya­korlott kutatóknak, tudósoknak pedig megér­teni a szándékát. — Milyen ügyben keresik föl leggyakrab­ban a levéltárat? — A nyugdíj előtt állók nagyon sokan kémek segítséget régi munkaviszonyuk igazo­lásához. Sok évtizedes tanoncszerződéseket, al­kalmazottnévsorokat, munkáltatói nyilvántar­tásokat keresünk elő ilyenkor, és másolatot adunk róla. Az idén már vagy négyszáz nyug­díjasjelölt megfordult nálunk, az esetek 90 százalékában eredménnyel. Van úgy, hogy fél­napokig is bogarászunk, amíg rábukkanunk a keresett névre, de ha csak egy mód van rá, se­gítünk, hiszen az igazolás olykor néhány száz forinttal is módosíthatja a nyugdíj összegét. Nem kell magyaráznom, mit jelent ez egy idős ember életében. — A levéltár a kintről jött szemével meg­lehetősen múltba temetkező, zárt világnak tű­nik. Érzékelhető-e Itt a jelen, napjaink válto­zásai? — Nagyon Is észrevehető, hogy az eltelt évek során hogyan tágult az emberek érdek­lődése. A jelen fejlődésének érzem, hogy mind többen, tudatosabban, sokrétűbben kutatják a múltat. Nem elsősorban a nemzetközi és or­szágos hírű tudósokra gondolok, akiknek sok monográfiája, tanulmánya jegyzi a megyei le­véltárunkban való búvárkodásuk eredményeit, hanem például az utóbbi időben valósággal szárnyakat növesztő honismereti mozgalomra é« főként tu ifjúságra, üröm látni, hogy még ismerkedésre. A forrástanulmányozó tanári képző főiskolások meg éppenséggel fiatalos le­vegővel töltik meg a kutatótermet. Nagyon kedves vendegünk évről évre a Zrínyi gimná­zium honismereti szakköre Horváth Sándog tanar ur vezetésével. — Különleges, teljesíthetetlen kívánsz gokkal fordulnak-e ide? •• Egy-két éve megjelent a sznobok Uj hullama. Némelyek a neveslevelüket kere- sik, vagy a_ családi címerük rajzolatát, hogy pecsétgyűrűbe vésessék. Gondolom, huszon- egynéhány éve szívesen fizettek volna még a levéltárnak, hogy elégessük a kutyabőrüket. Dr. Szkíta Józséfnét az effajta divathói borinál komolyabb dolgok foglalkoztatják! Dombrádról egy pedagógus érkezett a község képviselőtestületi jegyzőkönyveit tanulmái nyozni. Egy orvosi történetíró az 1873-as kole­rajárványról keres adatokat. A tanárképző fő-: iskola egyik oktatója Nyíregyháza múlt századi közoktatáspolitikájához gyűjt adatokat. Egy amerikai magyar tudós a nyírségi kivándorlók-* ról érdeklődik levélben... Aztán szűkebb muni katerülete, a kétezernél több anyakönyvi mái solat gondozása. Ennek utólagos bejegyzéseit mindenképpen el akarja végezni egy év alatt, ami még a nyugdíjáig hátravan. (Remélhetőleg munkaviszonya igazolásá­hoz nem kell sokat kutatnia.) A. Sí. J,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents