Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

r 8. oída! fcSLET-MAGYARÖRSZACI HÉTFŐ: Szovjet kormánynyilatkozat a ciprusi problé­máról — Befejeződnek a szovjet—olasz kül­ügyminiszteri tárgyalások KEDD: Brit—görög—török megállapodás Ciprusról, Makariosz fenntartásokkal él — Széles körű spanyol ellenzéki front alakul SZERDA: Terrorperek, újabb halálos ítéletek Chilé­ben — Arafat moszkvai megbeszélései — Fejszal szaud-arab király és Szadat elnök ta­lálkozója — Választási komédia Rhodésiá- ban CSÜTÖRTÖK: Magyar kormánynyilatkozat Ciprus­ról — Sierra Leone elnöke, dr. Siaka Stevens hazánk fővárosába érkezik — Waldheim Lisszabonban PÉNTEK: Vita a Biztonsági Tanácsban, a szovjet kül­dött tartózkodik a szavazástól és bírálja a javaslat gyengéit — Az osztrák és svájci kül­ügyminiszter Pekingben — NDK-állásfogla- lás a jogellenesen Nyugat-Berlinbe helye­zett NSZK Környezetvédelmi Hivatal ügyé­ben SZOMBAT: Előkészületek a mozambiki tűzszünetre A Watergate-ügy új fejleményei A genfi sajtótudósítók nem janaszkodhattak a héten az izgalom hiányára. Legalább három ízben érkeztek jelen­tések a brit—görög—török hármas konferencia holt­pontjáról, eredménytelensé­géről. De azután a három külügyminiszter, Callaghan, Mavrosz és Gunes hajlandó volt együtt, meglehetősen ba­rátságos arccal a fotóripor­terek elé állni. Ez a közös fénykép már előrevetette a megállapodást, hiszen ko­rábban a görög és a török diplomácia vezetője alig volt hajlandó szóbaállni egy­mással, rendszerint a brit külügyminiszter játszotta a közvetítő „postás” szerepét... A mosolygó külügyminisz­tereket ábrázoló fotónak azonban volt egy alapvető hibája: a szó rossz értelmé­ben „pillanatkép”-nek bizo­nyult, s a genfi kompro­misszum semmiképpen sem felel meg a valódi követel­ményeknek. Az első és alap­vető kifogás, hogy a Ciprus­ról tárgyaló genfi értekezle­ten nem lehettek jelen Cip­rus képviselői, csak a „ga­rantálók” — mindhárman a NATO tagjai — tanácskoz­tak. Elhangzott ugyan olyan ígéret, hogy a genfi második fordulóba a ciprusi képvise­lőket is bekapcsolják, egye­lőre azonban teljes a bi­zonytalanság, hogy mikor és milyen keretek között folyta­tódhatnak a megbeszélések. A földközi-tengeri szigetor­szágban ugyanis változat­lanul feszült a helyzet: időn­ként kiújulnak a harcok, a szélsőjobboldali görög fegy­veres csoportok nem tettek le korábbi céljaikról, a tö­rök erők pedig folytatják csapatmozdulataikat. A gen­fi megállapodások így nem tölthették be a hirdetett „csodaszer” szerepét, s mind több a fenntartásokat, meg­gondolásokat kifejező nyi­latkozat. Elégedetlenségét nyilvánította Makariosz ér­sek, aki a héten Washington­ban és Londonban tartózko­dott; Kleridesz ideiglenes el­nök lemondással fenyegető­zik, Mavrosz görög külügy­miniszter feltételekhez köti visszatérését Genfbe. Minden jel szerint úgy tű­nik, hogy erőteljes NATO- nyomás nyilvánult meg va­lamiféle átmeneti rendezés érdekében, s a ciprusi prob­lémát megpróbálták a sző­nyeg alá söpörni. A sietsé­get indokolja, hogy az el­múlt héten akut válságba ju­tott az Atlanti Szövetség egész déli szárnya, amelye* eddig is a tömb leggyengébb pontiénak tartottak. A por­tugál fordulat, az olaszorszá­gi belső válság, a ciprusi fej­lemények és az egynapos görög—török háború, az athéni diktatúra bukása, a NATO-hoz kapcsolódó Spa­nyolországban Franco beteg­sége, az utódlási gondok, a hét érdekes hírét idézve: el­lenzéki egységfront alakítása Madridban. Mindez ízelítőt adhat, mitől fáj az atlanti stratégák feje. Ezért erőltet­ték annyira a ciprusi egyez­kedést, csakhogy egy meg­alapozatlan döntés már ele­ve irreálisnak mutatkozik. A szovjet képviselő ezért bírálta a Biztonsági Tanács elé terjesztett javaslatok gyengéit és hiányosságait: ezek az indítványok ugyanis a genfi megállapodásokon alapultak, s ezék értelmé­ben kértek felhatalmazást az ENSZ-erők számára, anél­kül. hogy rögzítették volna a kéksisakosok s az ENSZ- vezetés megfelelő kötele­zettségeit. A Szovjetunió ezért — egy eljárási kér­désben — kénytelen volt vé­tót emelni, majd az érdemi határozat elfogadásánál tar­tózkodott a szavazástól. Fontos állásfoglalást tett közzé a magyar kormány is. A nyilatkozat hangsúlyozta, hogy biztosítani kell a Cip­rusi Köztársaság törvényes rendjének helyreállítását, az el nem kötelezett, pozitív semlegességi politika foly­tatását. Kormányunk ebben a szellemben biztosította a teljes támogatásáról a szov­jet diplomácia erőfeszíté­seit A Ciprussal szomszédos közel-keleti térségben is fon­tos események játszódtak le. Fejszal szaudaráb király Szadathoz látogatott és a a „szomszédolást’” milliár­dos készpénz-ajándékkal, valamint különböző köl­csönök ígéretével tette von­zóvá. Erősödik tehát az arab jobboldalnak és az arab tőkének az a törekvése, hogy Egyiptomot bűvköré­be vonja. Közben nőtt a feszültség Egyiptom és Lí­bia között, a kölcsönös vá­daskodások tovább folytatód­nak. Híre érkezett viszont annak is, hogy magasrangú egyiptomi vezetők kérték Szadatot: tisztázza viszonyát a Szovjetunióval, miután a nyugati országoktól nem tudiák megkaoni az ország védelméhez szükséges esz­közöket. Az egyiptomi bel­ső vita. amelv sok esetben a kairói sajtóban is helyet kapott, minden bizonnyal tovább folytatódik. A legtöbb szó változatla­nul a palesztin problémá­ról esik a Közel-Keleten, fel­vetődött egy szűkebb arab csúcstalálkozó terve is. Nagy érdeklődésre tarthatott szá­mot tehát Arafat moszkvai látogatása a palesztin moz­galom derékhada törekszik a reális politikai megoldás­ra, szélsőséges erők vi­szont elvetnek minden jár­ható utat, még Aarafatot is támadják, s az „elutasítás frontjának” létrehozásával fenyegetőznek... Tekerőzik a Watergate­ügy tengeri kígyója is. A képviselőház ugyan két Nixon ellenes vádpontot elutasított, de ezzel még na­gyobb nyomatékot adott a már elfogadott kifogások­nak. Folyik a taktikázás: Nixon hívei például azt ja­vasolták, hogy az elnök ma­ga kérje: a képviselőház közfelkiáltással fogadja el az ellene irányuló vádemelést. Ezzel az államfő kimutatná magabiztosságát, s egyúttal a szavazás során nem lehet­ne megállapítani, hányán is vannak valójában az elnök ellen. Természetesen egy elnöki felszólításra kért egységes vádemelés sem tartozik az előnyös tényezők közé— Réti Ervin LÁSZLÓ LAJOS: l/lembényészok. RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBÖL 26. — Keményen ítél. — Hittek a szóbeszédnek. — Én úgy mondanám: ném volt elég kitartásuk. — A bányász kitartó em­ber. — Itt több a veszély. — Rosszul mondja uram: csak más. — A szikla kiszedte az erejüket. — Nem jobban, mint a mi­énket Lefut egy csille a vájvégre. Emelkedik a szkréper, dong, csattog a kő. Felmorog a /itta. Megindul a tele csille a sínpályára. A távolból ber­reg a szállításvezető csengő­ié, küldi az újabb üreset. Visszacsengetnek, várjon né- rány percet. Keskeny arcú, ?ekete bajuszú ember ül mellém a gerendára. — Zászlőaljparancsnok vol­tam az egyik páncélos egy­ségnél. Megszoktam a zajt, én föl se veszem a fúró za­katolását. Nem akarom föl­venni. De ide nézzen! Beledugja a kezét a vízbe. Bent tartja egy-két percig, letörli az ujjait. Az ujjai, mint a halotté. Sárgák. — A vibráció. Hozzám érinti. Jéghideg. — Én meg úgy érzem a maga testét, mintha sütne. Lóbálja, lengeti a kezét. Ujjai kivörösödnek. — Ha előbb megszúrja egy szeggel, semmit se éreztem volna. Most már érezném. Az aknász sóhajt­— így van. Nagy a rezgés, kemény a szikla. Mondják, hogy érszűkület, izületi gyulladás. Én nem vagyok orvos, de a jelenséget látom. Hogyan védekezzünk? Az a svéd fúrógép, amit nem fin. augusztus i; Közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról) azóta történt nemzetközi ese­mények igazolták. Egyetér­tettek abban, hogy a haladó erők harcának eredménye­ként a nemzetközi viszo­nyokban javulás következett be. Különösen nagy jelenősé­get tulajdonítottak a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok vezetői újabb tanács­kozásainak, amelyek tovább enyhítették a nemzetközi légkört és kedvező feltéte­leket hoztak létre sok meg­oldásra váró nemzetközi probléma tényleges rendezé­séhez. Ez megfelel vala­mennyi ország érdekeinek függetlenül gazdasági erejé­től és politikai berendezke­désétől. Egyetértettek abban, hogy a békés egymás mellett élést az enyhülés ellenfeleinek akciói tovább veszélyezte­tik. Megállapították, hogy a chilei fasiszta puccs után újabb el nem kötelezett or­szág, a Ciprusi Köztársaság függetlenségét is fenyegeti az imperialisták által ösz­tönzött agresszió. A felek mély felháborodásukat fe-, jezték ki Ciprus szuvereni­tásának megsértése, alkot­mányos kormányának külső erőszakkal történt megdön­tése miatt. Követelik, hogy azonnal hívják vissza a szi­getországban illetéktelenül beavatkozó külföldi fegy­veres erőket, tegyék meg a szükséges intézkedéseket Ciprus szuverenitásának biztosítására és az alkotmá­nyos rend helyreállítására. Losonczi Pál és dr. Siaka Stevens egyetértőén állapí­tották meg, hogy a gyarma­ti rendszer maradványainak végleges felszámolása nap­jaink elkerülhetetlen köve­telménye. Kifejezték remé­nyüket, hogy Portugália új vezetői saját nyilatkozatuk­nak és az Egyesült Nemze­tek erre vonatkozó határo­zatainak megfelelően mara­déktalanul megadják a por­tugál gyarmatoknak a füg­getlenséget. Megállapították, hogy a világ országainak túlnyomó többségét hátrányosan érin­tő nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi viszonyoknak az egyenlőség és a kölcsö­nös előnyök elvén alapuló rendezése és a jelenlegi helyzetben alapvető változá­sok létrehozása korunk egyik legsürgetőbb feladata. Az igazságos rendezés egyik legfontosabb feltétele a szo­cialista és a fejlődő orszá­gok közös harca a nemzetkö­zi monopóliumok kizsákmá­nyoló tevékenysége ellen. Az Elnöki Tanács elnöke bizto­sította Sierra Leone elnö­két, hogy a Magyar Nép- köztársaság minden fóru­mon támogatja a fejlődő or­szágok törekvéseit, melyek természeti erőforrásaik és nemzeti vagyonuk feletti szabad rendelkezés biztosí­tására irányulnak. A két elnök kifejezte re­ményét hogy rövid időn be­lül sor kerül az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet harmadik szaka­szának összehívására a leg­magasabb szinten, ami je­lentős előrelépés lenne mind az európai, mind más térsé­gek tartós békéjének és biztonságának megteremté­sében. Nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a leszerelésről és a közép-európai haderő­csökkentésről folyó tárgya­lásoknak, ezek eredményes­sége jelentős anyagi eszkö­zöket szabadíthatnak fel a szükséget szenvedő országok támogatására, társadalmi és gazdasági előrehaladásuk meggyorsítására. Következetesen támogat­ják az arab népek megszállt területeik visszaszerzéséért folyó igazságos harcát, azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyek a Palesztinái arab nép törvényes jogainak helyre- állítására és a térség álla­mai biztonságának megte­remtésére irányulnak. értenek abban, hogy a vT-r tás kérdéseket a Biztonsági^ Tanács vonatkozó határo­zatainak megfelelően — a genfi tárgyalások keretében valamennyi érintett fél rész­vételével — a legrövidebb időn belül meg kell oldani. A látogatás során az elnö­kök együttműködési egyez­ményt, a két kormányt kép­viselő miniszterek 2 évre szóló kulturális, valamint a műszaki-tudományos együtt- • működés munkatervét írták alá. A felek kifejezték el­tökéltségüket, hogy a megálr lapodásokban rögzített fel­adatok a kölcsönös megértés és együttműködés szellemé­ben időben megvalósításra kerülnek. A két fél hangsúlyozta, hogy dr. Siaka Stevens lá­togatása újabb jelentős lé­pés volt országaik és né­peik kapcsolatának fejlesz­tésében. Tárgyalásaik hoz­zájárultak együttműködé­sük bővítéséhez, álláspont­jaik kölcsönös jobb megis­meréséhez. Budapest, 1974. augusztus 2. LOSONCZI PÁL DR. SIAKA STEVENS Arafat nyilatkozata A Moszkvában tartózkodó Jasszer Arafat és az általa vezetett palesztinai delegá­ció tagjai pénteken délután szovjet újságírókkal talál­koztak. A Palesztinai Fel­szabadítás Szervezet végre­hajtó bizottságának elnöke e beszélgetés alkalmával rendkívül elismerő nyilatko­zatot tett a Szovjetuniónak a legutóbbi közel-keleti há­ború kimenetelében ját­szott szerepérőL „A sokoldalú támogatás és katonai segítség, amelyet az októberi közel-keleti háború idején nyújtott a Szovjetunió az arab fegyveres erőknek jelentette ki Arafat — első­rendű fontosságú tényező­nek bizonyult az arabok ka­tonai győzelmének biztosí­tása szempontjából. Az arab harcosok pedig az októberi háborúban bebizonyították, hogy . megtanulták a korsze­rű és bonyolult szovjet fegy­verek kezelését, s a csataté­ren is sikerrel tudják alkal­mazni azokat”. A háború harmadik tanulsága Arafat szerint az volt, hogy a Szov­jetunió által az arab orszá­goknak szállított fegyverek minőségben — jelentékenyen felülmúlják az imperialista hatalmak részéről Izrael­nek szállított fegyverfajtá­kat. Arafat, aid kedd óta tar­tózkodik a Szovjetunióban, elégedetten nyilatkozott mostani látogatásának ered­ményeiről, melyek azt bizo­nyítják, hogy „kapcsolataink baráti, őszinte, bizalmas jel­legűek”. A legnagyobb Pa­lesztinái ellenállási szervezet vezetője mély háláját fe­jezte ki a szovjet népnek, az SZKP-nek és a szovjet kor­mánynak azért a szilárd tá­mogatásért, amelyet a pa­lesztinai arab népnek nyújt törvényes nemzeti jogainak helyreállításáért vívott küz­delmében. A palesztinai küldöttség tagjai a sajtóbeszélgetések al­kalmával többször aláhúzták, hogy a PFSZ nemzetközi te­kintélyének növekedése^ amely többek között abban fejeződik ki, hogy az arab államfők értekezlete, az el nem kötelezett országok és a muzulmán országok ál­lamfőinek értekezlete egy­aránt ezt a szervezetet ismer­te el a palesztinai nép egyet­len törvényes képviselőjé­nek, szorosan összefügg a szocialista országok támoga­tásával A palesztinai delegáció látogatásával kapcsolatban moszkvai megfigyelők han­goztatják, hogy Arafat az utóbbi egy év leforgása alatt már harmadszor tartózko­dik a Szovjetunióban. A pa­lesztinai ellenállási mozga­lom egységének megterem­tésére irányuló erőfeszíté­seinek, valamint a palaszti- nai kérdés megoldásában képviselt realisztikus állás­pontjának köszönhető, hogy Moszkvában a palesztinai nép hivatott vezetőjeként tárgyalnak vele. kell fogni, ha az beválik, ta­lán sok mindent megold. Kí­sérlet. Egyelőre nehézkes ve­le a munka, sokáig tart a beállítása, keveset termel­nek vele. Ezek meg itt hajtós gyerekek. Keresni akarnak, meg hát népgazdasági ér­dek... Az ember érdeke erősebb, mint a népgazdaságé. — Jó, jó, de azért. . Meg hát, mondom, keresni akar­nak. A bajuszos volt páncélos megtoldja. — Keresni ám, nyolc gye­rek, meg az asszony várja a pénzt. Mi megszoktunk egy életszintet, azt már nem ad­juk fel. Maga mit szólna, ha parkettás, központi fűtéses lakásból földes, banyake- mencésbe akarnák költöz­tetni? Mert vagyunk itt jó néhányan,! akiket elvitt vol­na máshova a vállalat. Mond­juk, fenntartónak, spriccel­nék a cementet a vágatra, ácsolnánk. Ott nem rezgeti a kezünket a fúró, de meg is nézheti a keresetüket! Két­harmada a mienknek! Odaszól a társának. __ Mutasd meg az elvtárs­nak, hogyan fúr a borsodi brigád! Néhány pere, és felhődül a fúró. Intenek, menjek kö­zelebb. S egyszer csak meg­fogja a kezemet ,a fűrős, rá­teszi a fogantyúra. Kemé­nyen, szinte rákényszeríti. Szorítom a fogantyút, elő­ször csak a kezem, aztán az egész testem érzi a rezgést, amibe tompa lüktetés ke­veredik. A vidia forog, s mikor beljebb hatol a szik­lába, meglódul a fúróberen­dezés. Néhány perc elég volt belőle- Kikapcsolják és nevetnek. És amikor látják az arcomat, vigasztalnak. — Ne legyen elkeseredve. Megszokná, ha lenne kitar­tása. Az kell ide, semmi más. Minthogy minden mun­kához az keÜ. A magáéhoz is. SIC TRANSIT GLORIA MUNDI... Felemelkedik a kobak, a bányász félrelöki a nagyka­lapácsot, és félszegen rám­néz. — Hogy tetszett monda­ni?... Megismétlem. Mosolyog. — Ugyanis rosszul hal­lok, de most már... Sóhajt. Csizmája orrával a kő apraját piszkálja. — A dicsőséget nem em­ber adja embernek, vagyis ha az adja, nem maradandó. Nézzen körül a világban, ha olvas újságot, hallgat rá­diót, igazat ad nekem. Mert— Nem folytatja- Nyúl a ka­lapács után. Az aknász rá- szóL — Nyughasson, és engedé­lyezem­Kimért, halk válasz. — De a ml rovásunkra Csökken a teljesítmény. Per­sze, ha parancsolja — néz féloldalt az aknászra —, ak­kor... — Kérem.«! Leülünk az egyik sziklára. Körülvesznek a többiek, sőt, a gyaloglók is megállnak. Az aknász intézkedik. __ Mindenki menjen a dolgára! No igen — és kö­rülnéz —, ha itt elkezdődik a termelés, nem sokat ér­tenek egymás szavábóL Menjenek az anyagraktárba. Én majd az ajtó elé állok, hogy ne zavarja magukat senki. A segédváj ár leteszi a sap­káját, a műanyag kobakot Barna hajú, sápadt arcú fér­fi. Zöldesbarna szeme meg­nyugszik rajtam. Tekinte­te fáradt és derűs, a szava itt már nem halk, hanem kemény, megfontolt (Folytatjuk)-J-ui K3* - iiiBMiiüSn i ^ I j V Iliin J kvi ÍWai*! P-R I I IV I ■ I I A A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents