Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-30 / 202. szám
1974. auguszlus W. K*t«r-'I«AtíY?CRÖftg*Xef « Pártszervezés — pártlrányítás A pártmunkás hozzáértése A városiasodó Fehérgyarmat Messze Pesttől, Szatmáriban Emeletes és társasházalt a járási székhely csaknem minden pontján épülnek. (Elek Emil felvétele) IDŐRŐL IDŐKÉ FELLÁNGOL a vita arról, milyen tulajdonságokkal szükséges rendelkeznie a jó pártmunkásnak. A témáról vitázók általában nem csupán a függetlenített pártmunkásokra gondolnak ilyenkor, hanem mindazokra, akik választott testületek tagjaiként, magasabb szintű pártszerv vagy az alapszervezet tisztségviselőjeként, aktivistájaként munkálkodnak a párt politikájának megvalósításán ^Széleskörű az egyetértés abban, hogy ma egyetlen pártmunkás sem végezhet eredményes munkát megfelelő hozzáértés, képzettség nélkül. A jelenlegi idők pártmunkásának ez az egyik legjelentősebb, legszembetűnőbb jellemvonása. Arról azonban már megoszlanak a vélemények, hogy milyen jellegű I hozzáértés szükséges, mit kell elvárni ebben a tekintetben a párt felelős aktivistáitól. Körülbelül nyolc-tíz éve erőteljesebben hangsúlyozzuk a szakmai ismeretek szükségességét Ez teljesen érthető és jogos, hiszen a szocialista építés konkrét céljait elsősorban a mindennapi munkában, az egyes munkahelyeken kell megvalósítani. Márpedig ehhez megfelelő szakismeret szükséges, mert enélkül tevékenységük kimerülne az általános politikai célok hangoztatásában. Hozzáértés híján a pártmunkások nem segíthetnék és nem ellenőrizhetnék érdemben a vállalatoknál, szövetkezetekben, hivatalokban, kulturális intézményekben folyó munkát Megfelelő tekintélyt, elismerést sem tudnának kivívni magúknak, hiszen ma az emberek csak azt a munkatársukat becsülik meg igazán, aki jó értője és ismerője saját munka- területének, szakterületének. De bármennyire is igaz mindez, mégsem vezethet az „oklevéllel bizonyítható” szakismeretek szerepének abszolutizálásához. Márpedig az utóbbi években — mi tagadás — lehetett találkozni olykor ilyesmivel. Előfordult, hogy egy-egy párttestület színvonalát azon mérték, hány diplomás szakembert választottak meg soraiba. Ez vezetett oda, hogy néhol a párttestület tanácskozását alig lehetett megkülönböztetni egy műszaki konferenciától vagy a hivatali vezetés megbeszélésétől. PEDIG A FELADAT távolról sem azonos. Egy-egy pártszervezet vagy pártszerv elsősorban politikai munkát végez, a politikai összefüggések oldaláról közelíti meg a felmerülő kérdéseket. Emberekkel foglalkozik, s nem a termelési folyamatok vagy a hivatali ügyintézés irányításával. S ha ez így igaz, akkor ennek a pártmunkásoktól igényelt hozzáértés elbírálásában is ki kell fejeződnie. Sorrendet állítani alighanem mesterkélt dolog lenne, de annyi bizonyos, hogy a pártmunkásoktól ma is mindenekelőtt a politikai hozzáértést, tudást, érzéket kell elvárnunk és megkívánnunk. A politikai hozzáértésnek alapja, feltétele a pártpolitika elvi alapjának, a marxista—leninista elmélet alapjainak, lényegének megismerése. A párt mindig gondot fordított aktivistáinak ilyen irányú képzésére. A, jelenle- gi időszakban pedig még erőteljesebben erre törekszik. Különféle tanfolyamok, politikai iskolák szolgálják e célt. De legalább ennyire fontos, hogy a pártmunkásokban meglegyen az igény a folyamatos önképzésre, ismereteik gyarapítására. Ha a dolgot így közelítjük meg, könnyebben tudunk választ adni arra a nemegyszer felmerülő problémára is, hogy képes-e ma a pártmunkás a gazdasági, szövetkezeti, intézményi vezető „partnere” lenni. Hadd mondjuk meg! mindjárt, hogy maga a kifejezés nem valami szerencsés — több okból nem az, s nem utolsósorban éppen azért, mert a viszony egyoldalú felfogását sugalmazza. Ha ugyanis az egyenrangú „partnerség” feltételének valaki azt tekinti, hogy a pártmunkás értsen annyit a technológiai problémákhoz mint a főmérnök vagy a gazdálkodás részkérdéseihez annyit, mint a a főkönyvelő — akkor nemcsak irreális igényekkel lép fel, hanem rosszul értelmezi a pártszervek, a pártmunkások feladatának lényegét. Nem az ilyen dolgok megtárgyalásában kell „partnernek” lenniük, hanem a gazdálkodás, a műszaki fejlesztés politikai összefüggéseinek és hatásainak elemzésében, az emberi tényezők meglátásában és feltárásában. Ehhez pedig — csak ismételni tudjuk — szükség van bizonyos szakismeretekre is, de mindenekelőtt a politikai-elméleti tudás hozzáértő hasznosítására. MINDEZEK MELLETT van még egy képesség, amely nélkülözhetetlen a pártmunkás számára — az emberekkel való kapcsolatteremtés, bánni tudás képessége. Ez utóbbin nem valamiféle rossz értelmű „manipulálás” értendő, hanem olyan viszony "kialakítása, amelyekben természetes, hogy gondjaikkal, kétségeikkel, problémáikkal az egyének a pártmunkáshoz fordulnak, aki képes nekik tanácsot és segítséget adni. Képes eloszlatni' kételyeiket, meggyőzni és megnyerni őket a közös ügy szolgálatára. A pártmunkás, a politikai vezető számára nélkülözhetetlen jellemvonás ez. Kialakítása és folyamatos fejlesztése bizonyos — társadalomtudományos, szociológiai, pszichológiai, pedagógiai, a beszédkultúrával összefüggő — ismeretek elsajátítását Is igényli. S itt bizonyos jellembeli tulajdonságoktól sem lehet eltekinteni. Tanulhat valaki akármennyi pszichológiát — ha gőgös, nagyképű, beképzelt, mások gondjai iránt közönyös, ha önnön érdekeit hajlamos mindenek, elé helyezni. nem lesz képes jó emberi kapcsolatok kialakítására. Sok minden módosul a fejlődés során — de, az a követelmény, hogy a pártmunkás legyen emberséges, önzetlen, áldozatkész, segítőkész, ma is épp úgy érvényes, mint bármikor. EZEN A PONTON A HOZZÁÉRTÉS már egészen szorosan kapcsolódik a magatartáshoz. Hiszen végeredményben azt tekinthetjük jó pártmunkásnak, aki a tanult elveket saját életvitelében is következetesen érvéA fővárostól legtávolabb eső járási székhely, Fehér- gyarmat, a változások korában él. Szaporodnak a többszintes épületek, gyors ütemben változik a lakosság száma, összetétele. 1970-ben Fehérgyarmaton 6500 ember élt. Ma több mint 7 és fél ezer. Ezekről a változásokról, a velük járó problémákról beszélgettünk Német Sándor elvtárssal, a nagyközségi tanács elnökével. Á dolgozók fele már ipari munkás A Fehérgyarmatra utazókat érdekes látvány fogadja a nagyközség határában: többszintes épülettömbök tűnnek élénkbe. — Néhány évvel ezelőtt a tíz ujjamon meg lehetett volna számolni az emeletes épületeket. Egy városképhez azonban elválaszthatatlanul hozzátartoznak a többszintes épületékl Mi pedig nem titkoljuk. azt szeretnénk, hogy Fehérgyarmat majd egyszer város legyen. Ez — természetesen — nem csak rajtunk múlik. A várossá nyilvánítás alapvető feltételeit igyekszünk megteremteni, ezzel azonban még nem jár automatikusan együtt a várossá való nyilvánítás — mondja az elnök. Néhány éve. ha valaki hasonló igénnyel lépett volna fel, valószínű maguk a gyarmatiak is kinevették volna. Ma azonban már a városiasodás kapujában állnak. Már eddig is egy [ sereg városi kommunális, szociális problémát oldottak meg. A nagyközség kulturális, kereskedelmi, vendéglátóipari, egészségügyi ellátottsága jó. Itt találjuk a megye egyik legkorszerűbb kórházát. Néhány hónapja adták át a 12 millió forintos költséggel épített Számos-szállót, a hozzátartozó vendéglátóhelyekkel. Közvetlenül mellette nyílt meg a legújabb tej-, zöldség és gyümölcsbolt. Korszerűsített úthálózat teszi lehetővé az egyre növekvő közúti forgalom zavartalanságát. Szükség is van a korszerű közutakra, hiszen a nagyközség most lép az iparosodás útjára. Az idevezető vasútvonal nem bírja el a nagy súlyú ipari szerelvényeket, így a sokkal költségesebb közúti szállítást kénytelenek igénybe venni a már működő ipari vállalatok. Ez nagymértékben csökkenti a község iparosítási lehetőségeit. Pedig igen jó feltételekkel rendelkezi. Nemrég adták át a 120 kilovoltos transzformátorállomást — tehát az energiaforrás megvan — a munkaerőt tekintve pedig köztudomásúlag az ország egyik legazdagabb vidéke. A bejáró munkások nagy része előbb-utóbb megúnja az örökös biciklizést, buszozást, s itt akar letelepedni. A nemrég megindított OTP- társasház építési akciónak ezért van olyan nagy jelentősége. 1976-ig félezer lakás épül fel a Május 14 téren. Háromszázhatvan lakásba már beköltöztek a lakók, s még ebben az évben átadnak ötvenötöt, jövőre pedig további 85 lakást. A járási székhely képével párhuzamosan változik a lakosság összetétele is. Egyre nő az iparban foglalkoztatottak száma. Jelenleg a dolgozók fele ipari munkás. Ez az arány tovább változik, hiszen több ipari vállalat szeretne itt letelepedni, illetve üzemet létrehozni. A már meglévő üzemek — téglagyár, HÓDTKÖT, METRI- POND. MEZŐGÉP — is egyre több dolgozót foglalkoztatnak. Egyedül a HÓDIKÖT hatszáz munkásnak fog munkalehetőséget teremteni. Igen gyorsan fiatalodik a nagyközség. Egyre többen költöznek be a környező falvakból, egyre többen hagyják ott miskolci, pesti munkahe- ivüké* s vállalnak itt munkát. ők megszokták az ottani életmódot, s itt is elvárják, hogy hasonló körülményeket nyújtsanak számukra. Ezek az újdonsült gyarmatiak zömmel fiatalok, a roppant igényesek. Gyerekek és babakocsik Félig kész az új központ, a Május 14 tér. Valóban még csak félig kész, ottjártamkor a tér másik felén a nyakig érő szamárkóró és bogáncserdőben a környező utcák gyermekei bujócskáztak. De már nem sokáig. Itt állnak majd azok a négyszintes épületek, amelyek a félezer lakásos, társasházépítési akcióból még csak tervrajzon szerepelnek. — Esténként érdemes elsétálni erre — mondja a tanácselnök. Lépten-nyomon gyerekkel," babakocsit toló kismamákkal találkozik az ember. A félezer lakásba költöző, többségükben fiatal házaspár most teljes’íti vállalt „kötelezettségét”, a két» három gyerek felnevelését. Az országszerte bevált „egy gyerek 30 ezer forint kedvezmény” nálunk is nagyon népszerű. Beszélgetésünk végére maradt a járási székhely legnagyobb gondja: a gyermekintézmények hiánya. Az egyetlen általános iskolában 800 gyerek tanul; délelőtt — délután folyik a tanítás. Most épül a Május 14 téren — huszonnégymillió forintos költséggel — egy 8 tantermes általános iskola torna- csarnokkal, 50 személyes óvodával, 40 személyes bölcsődével, de még ez is kevés lesz. A 2—3 gyermeket vállalt ötszáz újdonsült lakástulajdonosnak a csemetéi nemsokára iskoláskorúak lesznek, s a mostani nyolcszázzal szemben, közel kétezer gyerek fogja az iskolapadokat koptatni. Ha mindkét szüld dolgo&k Ráadásul ezeknek á gyerekeknek az óvodai ellátását is meg kell oldani, hiszen az esetek többségében mindkét szülő dolgozik. Jelenleg pedig az óvodai helyek száma messze elmarad a szükségestől. Bizony, a nagyközség lakói, vezetői saját „szekerükön” tapasztalhatják: a városiasodás felé nem aszfaltozott út vezet. Ez az út igencsak gödrös. S. ha a kátyúkat gondosan Kerülgetve igyekszenek előre, hosszú ideig tart az út. Ha viszont a kátyúkat semmibevéve rohannak előre, egykettőre megfeneklenelc valamelyikben. Ezért kell jól összefogni az erőket, s megfontoltan tervezni a holnap Fehérgyarmatát Balogh Gézé nyeslti. Gyenes László A barátság ápolói N em szólam a Nyírlugo- si Állami Gazdaság MSZBT tagcsoportjánál a magyar—szovjet barátság ápolása. Ez a munka 1972- ben különös lendületet vett Ekkor alakult meg az állami gazdaságban az önálló MSZBT tagcsoport. Ma 250 tagot számlálnak. A gazdaság hét szocialista brigádja közül a gépműhelyiek a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szocialista brigád címet vették fel. Ma már aranykoszorús jelvénnyel dicsekedhetnek. Velük beszélgettünk a magyar—szovjet barátságról, hazánk közelgő harmincéves felszabadulási évfordulójára való készülődésről, a jövő feladatairól. — Barátsági kapcsolatunk középpontjában a mindennapi munka áll — mondja Kovács Sándor brigádvezető, az MSZBT tagcsoport ügyvezető elnöke. Mi főképpen almatermesztő gazdaság vagyunk. Almából 500 vagonnal a Szovjetuniód exportálunk Arra törekszünk, hogy kiváló minőséget termeljünk. Mi is kiváló minőségű kombájnokat, traktorokat , kapunk szovjet barátainktól. így találkozunk, véleményem szerint a szolidaritás legkifejezőbb példájaként, munkánk gyümölcsében. — Meg a valóságban is, — egészíti ki Greskó József, az állami gazdaság párttitkára. — Sokan jártak már tőlünk a Szovjetunióban. Volt, aki csak a Kárpáton- túli területre jutott el, míg mások Moldvába, Grúziába. Azerbajdzsánban is megfordultak. Én Moszkvában a Kimirjazev akadémián végeztem. és agronómus közgazdász lettem. A kertészeti tanulmányutak hozzásegítették gazdaságunk szakembereit a szovjet gyümölcstermesztés technológiájának megismeréséhez. Szinte nincs olyan jelentős esemény a szovjet nép életében, melyről ne tájékoztatnánk tagcsoportunkat. Ezt szolgálják a kultúrteremben rendezett íllandóan megújuló kiállí- ások. Ez teszi még gazdagabbá a szovjet katonákkal ^ártott kapcsolatot. Ősszel, mikor nálunk dandárja van a munkának, jönnek, segítenek a betakarításban. Fiataljaink találkoznak a sportpályákon is. Bema István üzemanyagraktáros ezt mondta: — Itt születtem a Nyírségben. Nagy volt a szegénység, és a család , is. Én voltam a legidősebb. Tizenöt éves koromban már a részes aratók között szedtem a markot. Dolgoztunk látástól vakulásig, apám mégis alig tudta eltartani a családot. Állandó létbizonytalanságban éltünk. Ezt űzték el örökre 1944-ben a szovjet katonák. Nekem is hat gyerekem van, de soha nem fáj a fejem, hogy mit adok nekik holnap enni, meg hogy mit húzzak a lábukra. Ha pedig a Szovjetunióból érkező olaj-, és gázvezetékekre gondolok, akkor gyerekeim jövőiét is biztosítottnak látom. Én a munkám becsületes elvégzésével teszek legtöbbet a két nép barátságáért, meg azzal, hogy a fiataloknak beszélek arról az embertelen korról amelytől harminc évvel ezelőtt szabadultunk meg. — Én azok közé tartozom akik Horthy Magyarországát a nélkülözést, a megaláztatást, a háború borzalmait csak szüleim elbeszéléséből, a tanultakból, meg filmekből ismerem — veszi át a szót Hlács Antal fiatal gépszerelő. — Nyírlugosi vagyok. Szeretek olvasni, televíziót nézni, rádiót hallgatni. Felforr az ember vére, ha azt a temérdek gonoszságot hallja, amelyet a világ kapitalista erői a kétkezi dolgozó ember ellen elkövetnek. A szovjet emberekben látom azt az erőt, amely képes gátat szabni féktelen kapzsiságuknak. Ezért veszek részt örömmel a magyar—szovjet barátsági munkában. — Az MSZBT Országos Elnöksége szeptembertől országos vetélkedőt hirdet Magyarország felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. A vetélkedő célja bemutatni a Szovjetunió szerepét a nemzetközi politikai, tudományos, gazdasági és kulturális életben. A vetélkedő feladata az is. hogy bemutassa a sokoldalú magvar—szovjet kapcsolatok fejlődését. Mi különös gondot fordítunk ‘estvérmegyénk, a Kárpáton- *:úli terület megismerésére. Ezekkel együtt természetes készülünk községünk felszabadulási évfordulójára, melvet a község dolgozóival közösen szeretnénk megünnery*1ru Sigér Imre
