Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-30 / 202. szám
4 KELET - MA GYAROR'SZAŐ 1974. augusztus 88. Újdonságok ^ Tudományos kutatások ■& Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban Kertbarátok tanácsadóig Boroshordók kezelése Megoldás:az iníenzíi *»ws:«nya----------—----------------------termő terület nevelése Beszélgetés dr. P. Szabó Gyulával, a megyei tanács elnökhelyettesével A nehéz szedés! munkát a kombájn végzi a pátrohai Zöld Mező Tsz burgonyaföldjén. Borku András 62 főnyi munkacsapata augusztus 10 óta zsákolja a burgonyát a termelőszövetkezetben. A 680 holdas terület zömmel güihabát terem, eléggé jó minőségben. A közös gazdaság már 100 vagon étkezési burgonyát küldött Szolnokra. (Hammel József felvételei) % Ma országos burgonyatermesztési tanácskozásra kerül sor a Nyírmadai Állami Caz- daságban. Ismerve, hogy a burgonya termesztés az utóbbi időben mennyi gonddal járt, felkerestük dr. P Szabó Gyulát, a megyei tanács elnökhelyettesét, hogy a tanácskozás előtt mondjon véleményt az eddigi erőfeszítésekről, eredményekről ég a távlati tervekről. — A megyei part- és tanácsi vezetés határozatai, intézkedései nyomán — a MÉM segítségévéi — a termelő állami gazdaságok és termelőszövetkezetek jó szervező, és termesztési munkai nyomán jelentős lépés történt a gondok felszámolására — kezdte tájékoztatóját dr. P. Szabó Gyula. — Elöljáróban leszögezem, hogy megtisztelő elismerés részünkre a minisztérium azon véleménye, nogy Szabolcs-Szatmár megye legyen az Iparszerű burgonyatermesztés gazdája. Eddig már egy hosszú eseménysorozat áll mögöttünk, többször rendeztünk hasonló tanácskozást, mint a mai lesz. A mai megbeszélés mégis eltér az előzőktől, mert ez már egy ténymegállapító értekezlet lesz. ahol a gyakorlat, a konkrét terméseredmények adnak választ, milyen sikereket hoztak a megtett intézkedések. Az eddigi eredmények a termésbecslés nyomán re- ménykeltőek. Még nem ismerjük a minisztérium véleményét. de úgyhiszem kijelenthetjük, hogy feltevéseink, terveink igazolódtak. A tapasztalatunk azt is mutatja, hogy a gondok felszámolásához nagyfokú szervezettség, tervszerűség, a feltételek komplex biztosítása szükséges. Eredményt csak akkor érhetünk el. ha a természeti feltételek mellett a kő azdasági körülményekhez igazodva, biztosítjuk a műszaki, genetikai és nem utolsósorban a személyi feltételeket. Az elmúlt évben megyénkben 22 ezer hektáron termeltünk burgonyát. Az átlagtermés | 110 mázsa volt, Az idén 23 150 hektárt vetettek be a gazdaságok, a termelők. (Ebből az árvíz 600 hektárt kipusztított.) A termelőszövetkezetek közös tábláin 7700 hektáron, az ál- * lami gazdaságok 575 hektáron termelnek burgonyát, a többi terület háztájiban és kistermelők ''^zén van. A termésbecslések szerint az Idei átlagtermés 150 mázsa lesz hektáronként. Jelentős előrelépés törtért az iparszerű burgonyatermesztés elterjesztésében. Ebben az évben három állami gazdaság és 28 termelőszövetkezet vesz részt a termelési rendszerben. Jelenleg a termelési rendszernek megyénkben hat irányító gesztora van. Három állami gazdaság; a nyírmadai. balká- nyl és a nyíregyházi. Egy társulás az észak-szabolcsi termelőszövetkezetek szervezésében működik, egy a debreceni MÉH. irányításával. egy pedig a gávaven- csellcji Szabadság Termelő- szövetkezet szervezésében. A társult gazdaságok 5300 hektáron foglalkoznak burgonyatermesztéssel, ebből 3000 hektáron sikerült megvalósítani azokat a követelményeket. amit az iparszerű bur- gon3ratermesziés megkíván. Mint már említettem a múlt évi 110 mázsás átlagterméssel szemben az idén 150 mázsát várunk megyei átlagban. A különbség jelentős része származik az iparszeru termelésből. Ahol a komplex feltételeket biztosítani tudták, a becslések szerint — a 3000 hektáron — 250 mázsás hektáronkénti átlagtermés várható. Ezek a termésátlagok igazolják, hogy helyesen cselekedett a megyei tanács végrehajtó bizottsága, amikor 16,5 millió forint támogatást adott az iparszerű burgonyatermesztés szervezésére. Az eredmények további cselekedetre ösztönöznek bennünket, az üzemeket, a megyei vezetést és a minisztériumot, hogy újabb feltételeket biztosítsunk az iparszerű burgohyatermesztés megvalósításának területi növelésére. Szeretnénk elérni. hogy az eddig bevont 28 termelőszövetkezet és három állami gazdaság a jövő évben mind az 5300 hektárnyi burgonyaterületén intenzív módon termeljen. Újabb 12 termelőszövetkezet is jelentkezett már 1975-re. akik szeretnének a szakosított burgonyatermesztésben részt venni. A megyei pártbizottság állásfoglalása alapján, a megyei taná-'s. a megve élelmiszer- és fagazdaságának hosszú távú fejlesztési koncepciójában a burgonya termőterületének a jelenlegi szinten tartását fogadta el. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy mintegy 21—22 ezer hektáros területen kell a megve burgonvate’-rnő területével számolni. Az 1990-ie szóló terv előírja, hogy a bu’-gonva^ermesztes fejlesztését elsősorban az ioarszeríí termelési rendszerben kell megoldani. A távlati tervben az állami gazdaságok 1000. a termelőszövetkezetek 10 000 a háztáji és egyéb gazdaságok szintén 10 000 hektáron termelnek burgonyát. Az összes burgonyaterületből a tervezett iparszeru termelési terület 1975-ben 5800 hektár, majd 1980-ra elérjük a 8400 hektárt, és ezzel a területtel számolunk a hosszú távú terv végéig. A termésátlagokat hektáronként — az egész területre számolva — 1990-re 180 mázsára tervezzük. Az iparszeru termesztési rendszerben 250 mázsás hektáronkénti termést várunk. A burgonyavetést elsősorban a bőven termő holland fajtákkal kívánjuk végezni. Nem mondunk le azonban a helyi fajtákról sem. Az idén is jó tapasztalataink vannak a kisvárdai rózsa és a gül- baba termesztésében. A nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezetben ezek a fajták a hagv termőképességű holland fajták mögött, mindössze 15 —20 százalékkal maradnak el. Ez a példa is Igazolja, hogy a hazai fajtákban nagv genetikai tartalékok vannak még. amit intenzív termesztési módszerekkel ki lehet aknázni. A távlatokban, mindegy 2000 hektáron akarunk ha^ai fajtájú burgo- -,vát termelni. Befejezésül mégegvszer megism4tiem a mai tanácskozás és a látottak minden bizonnyal rn“gerő?ítjk a -észtvevőkot abban, hogy helyes Intézkedéseket tettünk és a burgonvato-mesz+ás gondjainak megoldása ezen ez úton v->tőct+hafő meg. Cs. T* A legjobb boroshordók tölgyfából készülnek. A tölgyfa könnyen munkálható, szilárd és tartós. Tömöttsége miatt csekély benne az apadás. A hordó készítéséhez szükséges dongát fűrészeléssel vagy hasítással állítják elő. A hasított donga jobb, haj- líthatóbb, rugalmasabb, kevésbé áteresztő, mert a hasítás a rostok irányába történik. Az új hordókban előkészület nélkül sem bort, sem mustot nem tölthetünk, mert a bor a hordó fájából különféle anyagokat old ki és a bor kellemetlen faízt, hibás színt és szagot kap. Az új hordókat először néhány napig hideg vízzel feltöltve tartjuk, majd ürítés után kigö- zöljük. A gőzt a kazánból a lefelé fordított hordó akona- nyílásán addig vezetjük a hordóba, míg a csinyja körül is érezhetően átmelegszik, ami kisebb hordóknál 15, nagyobb hordóknál 20 percet vesz igénybe. A gőz a hordó fájából a kioldott anyagokat kihajtja és az akonanyíláson piszkos, barna lé csurog ki. A kigőzölt hordókat csurgóra állítjuk, majd kihűlés előtt ismét kigőzöljük. A kétszeri gőzölés rendszerint elegendő. A gőzölést kazán hiányában forrázással helyettesíthetjük. A forrázást 2—3 ízben megismételjük. A kigőzölt vagy kiforrázott hordókat forró tri- sós oldattal kezeljük. Minden hl űrtartalomra 10—15 liter 2%-os forró trisóoldatot használunk. Trisós vízzel a hordót erőteljesén himbáljuk, hengergetjük és váltogatva fenékre állítjuk, hogy az oldat a hordó minden részével érintkezésbe kerüljön és a hordókban levő káros anyagokat kioldja. Ezt a kezelést annyiszor ismételjük, míg a hordóból kiöntött víz tiszta nem lesz. A trisós kezelés után a hordókat tiszta meleg vízzel forrázzuk, hogy a hordóban maradt trisó részeket teljesen eltávolítsuk. A hordó utolsó kezelése a hideg vizzel való áztatás. Az ilyen módon előkészített hordókban mustot vagy újbort aggodalom nélkül tehetünk. Utána a hordó már minőségi borral is tölthető. A használatban levő hordók gondozása állandó és folyamatos feladata a gazdának. A kiürült egészséges hordókba néhány kanna vizet öntünk és kimossuk. A mosást mindaddig ismételjük, míg a hordókból kifolyó víz teljesen tiszta nem lesz. UtáA megye gyümölcsexportjához a házikertek egyre több és több terméket adnak. A növekvő minőségi termék elsősorban a jó növényvédelmi munkának tudható be. Az egész évben végzett rendszeres permetezési munkán kívül azonban még most is — szüret, illetve szállítás idején is — akad növényvédelmi teendő. Nem másra, mint az exportálást gátló karantén kártevőkre kell itt gondolni. Közülük is az amerikai fehér szövőlepke jelenti a nagyob veszélyt. Második nemzedék lárváinak tömeges megjelenése augusztus végén kezdődik és egész szeptember hónapban tart. Rendszerint szórványkertekben, útmenti fákon, udvarok magányos fáin, berakodó és csomagoló helyeken károsítanak illegve jelennek meg veszélyes mértékben. Tehát hiába védjük almafáinkat rendszeresen egész évben ha a fertőzés lehetősége a szállítási és berakó helyeken fennáll, na a hordó aknanyílásával lefelé csurgóra állítjuk, hogy a mosóvíz eltávolodjék. Az üresen maradó hordókat a penészedéstől és ece- tepedéstől rendszeres kéne- zéssel óvjuk. Kénezni csak akkor szabad, ha a hordó már teljesen megszikkadt. Kénezésre csepegésmentes aszbesztkénszeletet használjunk. A kén mennyisége a hordó nagyságától függ. 10 hl-ig hl-enként 1,5—2,0 g, 20 hl-ig hl-enként 1,0—1,5 g, 50 hl-ig hl-enként 0,7—1,0 g, 50 hl-en felül hl-enként 0,5—0,7 g ként égetünk el. A kénezést kezdetben havonként, később másfél havonként ismételjük, úgy azonban, hogy a kén mennyiségét negyed, majd egyhar- madrésszel csökkentjük. Az ecetes hordók rendbehozása igen nehéz feladat. Az ecetes hordókat kigőzöljük, majd erős (2—3%-os) forró trisó oldattal kezeljük. Utána hideg vízzel többször kiöblítjük. Még az ilyen gondosan kezelt ecetes hordókba sem tanácsos értékesebb bort tölteni, mert az ecetese- dés mélyen behatol a hordó falába. Penészes hordók kezelése aszerint változik, hogy a penész újabb vagy régibb keletű. Sem az egyiket, sem a másikat nem lehet eltávolítani egyszerű gőzöléssel vagy mosással, sőt a meleg kezelés a penészt még jobban beviszi a hordó fájába. Penészes hordókat kifenekeljük. Hideg vízzel és gyökérkefével a hordókat a rostok irányába addig súroljuk, amíg a penészt teljesen eltávolítjuk. Régebbi keletű, erősen penészes (dohos) hordóknál nem elegendő a kisúrolás. Ezek belsejét levakarjuk, gyaluljuk addig, míg egészséges, tiszta dongarészt érünk. Csak azután szabad a hordót befenekelni, forró, majd hideg vízzel kimosni. Vörös boros hordókba fehér bort csak akkor tölthetünk, ha azt előbb kigőzöltük vagy kiforráztuk forró trisós oldattal, majd forró és végül hideg vízzel kezeltük. Mielőtt valamelyik hordóba bort töltenénk, mindig alaposan vizsgáljuk meg, nincs-e valamilyen baj. A hordó belsejét szaglással, vagy ha rendellenes szagot észlelnénk, gyertyával, villanylámpávaí történő bevilágítással vizsgáljuk meg. A hibás hordót előbb rendbe kell hozni, csak azután tölthetünk bele bort. Inántsy Fereno — exportálni úgysem tudunk. Rendelet írja ugyanis elő, hogy a fent említett kártevő bármelyik fejlődési alakja ha jelen van, kizárja a terméket az exportszállításból, sőt az a település, ahol a fertőzés erős mértékben fellépett, a védekezés elvégzéséig szállítási korlátozás alá kerül. Ahhoz, hogy a fent említett kényszerhelyzeteket elkerüljük, a település közös összefogására van szükség. A kártevő megjelenésének kezdetétől rendszeresen le kell szedni, meg kell semmisíteni a hernvófészkeket. Ha vegyi beavatkozásra van szükség, azt a helyi mg. nagyüzem segítségének igénybevételével lehet leggyorsabban megoldani. A szervező, ellenőrző munkában mindenütt a község (város) vezetőinek kell élen járni és minden erővel biztosítani a zavartalan gvü- mölcsexportálás előfeltételeit. Keresztesi István megyei növényvédő állomás S "akköny vtárunk: A*bő termés biológiai alapjai A talajműveléssel, vízellátással, trágyázással, növény- védelemmel és a termésfokozás s4mos egyéb kémiai és fizikai eszközével csak akkor érhetünk célt, ha figve- lembe vesszük a növény igényeit melyet biológiája határoz meg. és tisztában vagyunk a különböző beavatkozások kölcsönhatásával. A szerző ehhez kíván segítséget nyújtani. Az egyes témák tárgyalása során rámutat az összefüggésekre, azokra a bonyolult kölcsönhatásokra, melyek egy-egy beavatkozás eredménvesságét befolyásolják s mindvégig az egységes biológiai szemlélet kialakítására törekszik. A könyv segítséget nyújt ahhoz, hogy a gyakorló mezőgazdák felfrissítsék biológiai ismereteiket, új megvilágításban lássák a környezeti tényezők hatását, így tudatosan tudjanak beavatkozni a nagyobb termések érdekében. A zavartalan gyümölcs- exportálás biztosítása
