Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

Hf4. ÉBgtKZÍUá 25.'

feLET-MAGYAROIlSZÄe —YASÄRNÄPf MELLÉKtBf

Átalakuló parasztságunk

PÓTOLNI A HIÁNYOKAT

A munkásművelődés

fejlesztése megyénkben

%jragyarországon 1949-ben az aktív kere- J-Vl sőkriék köze] 40 százaléka kisáruter- riielő páraszt volt. A szocialista fejlődés során ez a rétég felbomlott, két Irányba Is átalakult. A továbbra is egyénileg gazdálkodó parasztok kicsiny és égyre jobban elöregedő Rétege mellett a paraszti kisárutérmélők égy része termelőszövetkezeti taggá, másik része ipari munkássá vált.

A mezőgazdasági termelésben megmaradt rész tevékenységét a szocialista termelési viszonyok közepette mint szövetkezeti tag Végzi. A magyar parasztság történetében alapvető mérföldkövet j élen tett a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a kisárutermélo gazdálkodásról á szociáíistá riágyüzémi termelésre való áttérés. Ezzel azonban egyáltalán, nem zárult le a parasztság átálákulásának folyamata. A termelőszövetkezetek fejődése á szövetkezeti tagság megváltozását és differenciálódását is eredményezte.

Míg 1963-ban a termelőszövetkezetekben teljesített fizikai munkaidő háromnegyedé volt a hagyományosan paraszti munkaidő, addig napjainkban már csak ezen munkaóráknak a féle. A mezőgazdásági termelőszövetkezetek aktív tagjainak és alkalmazottainak ma már alig több mint a fele dolgozik a növénytérmesztésbén, az állattenyésztésben és á takarmányozásban, tehát Végez hagyományos mezőgazdasági tevékenységet. Sőt e tevékenységek egy része is ma már sókszór közelebb áll az ipari munkához, mint a hagyományos paraszti tevékenységhez. Azt mondhatjuk tehát,- hogy ma már minden második termélőszövetkezeti dolgozó nerh klasszikus értelemben vett paraszti munkát végez és ebből is több mint 60 0Ó0 fő a szellemi foglalkozású.

A termelőszövetkezetek vállalati gazdálkodásának erősítése, a garantált munkadíjra való áttérés, a szocialista juttatások egyre erőteljesebb kitefjésztése. a szövetkezetek anyagi-technikai bázisának és a dolgozók jogvédelmének emelkedése, a falu infrastrukturális és kulturális ellátottságának javulása náind azt eredményezték, hogy á termelés és áz életmód tekintetében egyaránt a szövetkezetek dolgozói közelebb kerültek a munkásléthez. Lenin kifejezését egy másik szituációra alkalmázva azt mondhatjuk tehát, hogy á parasztság átáiákulásának az „eipa- rasztiatlahodás” á légjeiémzőbb Vonása.

r

A termelőszövetkezetek tagságán bélül négy jellemző csoport különböztethető még: a szellemi dolgozók (pl. vézetők, értelmiségiék, admiriisztrátörök); a nem hagyó- mányós mézőgazdásági tevékenységet folytatók (pl. szerelők, melléküzemágban foglalkoztatottak); a termelőszövetkezetekhez erőteljesen integrálódó, többnyire bonyolultabb mezőgazdasági munkákat Végzők (pl. növény- és áll átféri vésztő sznknritoerek és szakmai szintű tapasztalatokkal rendelkezők) és a szövetkezethez lazábban kapcsolódó, megélhetésükét nágyrészt á háztájiból biztosító tagók csoportja (pl. örégék. csáládtagok). A hagyományos paraszti iét elsősorbán ennél a legutóbbi rétégnél él tovább, és a négy ésópórf aránya a sZövétkezeteri belül erőteljesén Nfíi gg a termelőszövetkezet gazdálkodási ötöd iától és ered rriériy ességétől.

A rriááik, a hágyörriáriyós paraszti létet éók vóriátkózásbári továbbörökítő — gazdaságilag és társadalmilag még hosszú időn kérésziül szükséges — tényező a háztáji és kisegítő gazdaság. Ezekkel azonban nem egyszerűen a termelőszövetkezeti tagság, hanem sokkal inkább a falusi lakosság van kapcsolatban. Márpedig ma már a falu és á parasztság korántsem azonos tártáímú kifejezések: a falusi lakosság több mint felé néni a tsz-ben dolgozik.

A KSH mezőgazdasági kisüzemi Összeírása alapján Mágyarórszágón 1 681 076 mézőgazdásági kisgazdaság (háztáji és kiségítŐ) van. Ezekbéri — térrriészétesen különböző rendszerességgel — 2 2lÓ 4Ó4 áktíV kerésŐ dolgozik, ákikriek csak 24,S százaléka tsz-tag

1 302 057 a nem mezőgazdasági főfoglalkozásúak száma, ebből több mint egymillió a fizikai dolgozó, Téhát azt iéhet mondani, hogy a mezőgazdasági kisüzemekhez, a háztáji és kisegítő gazdaságokhoz a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók közel negyven százaléka is kapcsolódik valamilyen formában. Sőt, a kifejezett tsz-háztáji gazdaságokban érintett aktív keresők közül is csak 50 százalék a tsz-tágok arányéi

zyr indézeknek a társadé1 orri egész; szerfce- Zétét érintő átalakulásoknak a következtében rha már csák az aktív keresőknek mintégy 8—ló százaléka sorolható egyértelműen a hagyományos paraszti léthez, és így nemeséit a niezőgázdásági keresők száma csőkként jelentősen, háriém a termelőszövetkézéti tágok között is egyre kevesebben varinak a tradicionális értelemben vett parasztok.

A paraszti lét elhagyásának rriásik, egyértelműbb folyamata a mézőgázdaságból az iparba vándorlás. Ez a folyamat a legjellemzőbbén á paraszti származású, falun élő nem mezőgazdasági munkásoknál mutatkozik meg, akik származásuk, tradícióik, falusi létük, családjuk, a háztáji és kiegészítő gazdaságok révén még kötődnek a parasztsághoz, ők rriáguk azonban már munkássá váltak, így egy sajátos paraszti szármázású ihunkás- réteg alakult ki, amely ma a segéd- és betanított munkások túlnyomó többségét és a szakmunkások egyharmadát alkotja, ingázóvá vált és főfoglalkozású munkaidején túl a háztáji és kisegítő gázdáságokbán a mezőgazdasági termeléshez továbbra is kapcsolódik. A falun élő családok jelentős részénél az a helyzet, hogy a család egyes tagjai -— többnyire a férj, és a gyerekek egy részé — ipari munkásként dolgoznak, míg mások — legtöbbször a feleség és az idős nagyszülők

— a termelőszövetkezet tagjai. Az utóbbi években jelentkezik egy más típusú folyamát is, ámikór a fiatalok egy része főként szakmai képesítést szerezve a termelőszövetkezetben marad.

Ez azonban már az „elparasztiatlanodás” másik útjára Utal. A termelőszövetkezetekben égyre bővül azoknak az aránya, akik már nem hagyományos paraszti tevékenységet végeznék. (197Ó végén a termelőszövetkezetékben a szakmunkások száma 78 488, a tráktórvézetőké 55 544, á vezetésben és adminisztrációban dolgozóké 62 283 fő volt, és ez összesen a nein nyugdíjas tagoknak és alkalmazottaknak több mint az egynegyede.)

■vrégül sajátos típusként figyelembe kell * vennünk á mezőgazdaság állami szektorában dolgozókat is, akiknek egy része szintén a kisárutermejő parasztságból szármázik; '-részben paraszti tevékenységet -végez, más társadalmi jellemzőik alapján azonban a munkássághoz tartozik.

A parasztság átalakulásának folyamata természetesen az ország különböző részein nem azonos ütemű. Vannak olyan területek

— például kiterjedt tányavilág, gyengén működő termelőszövetkezetek — ahol lassúbb az országos átlagnál. Mindez azonban nem változtat az általános tendencián. Ma már jéléntős társadalmi rétegek vannak, amelyekben részint az egyének, részint pedig a családok egésze vonatkozásában a paraszti lét és a munkás lét kettősségéről beszélhetünk.

A parasztságnak ez az átalakulása pedig a munkásság és a parasztság egyes részérdekeinek eltérése ellenére a szocialista céliainkban való azonos érdekeltcég mellett olyan materiális érdekközösséget teremt, amely tovább erősíti a munkásosztály és a parasztság szövetségét. E- szövetség pedig — mint Kádár elvtárs Nyíregyházán elmondott beszédében is hangsúlyozta — államunk legfőbb politikái alapja, amelynek további megszilárdítása és erősítése a jövőben is legfontosabb feladatunk.

K. T,

Nyílt-e valaha ebben a megyében annyi lehetőség a kétkezi dolgozók közművelődéséré, mint ma? Állt-e Valaha ennyi anyagi és technikái eszköz a szakmai és általános műveltség emelésének a szolgálatába? Segítette-e az MSZMP márciusi közművelődési határozataitól okosabb iránymutatás a munkásműveltség következetes fejlődését?

Kérdőjelek

A megye egyre fejlődő-sókasódó munkásosztályának és a dolgozó parasztságnak a sorsát vállukon felelősséggel viselők egyre gyakrabban teszik fel maguknak az említett kérdéseket. A kérdőjelek arra is feleleteket keresnek, hogy mire használja fel az egyén, a csoport, a kollektíva az égyre hozzáférhetőbb szellemi és anyagi javákat Itt, Szabolcs- Szátmárbari, ahöl mind a szellemi, mind az anyagi örökség szűkös, a sáfárkodásnak okosnak kell lenni.

A megye lakosainak a száma — az 1970- es népszámlálás szerint 592186 volt. A múlt évi statisztikai adatok alápján a szervezett dolgozók negyvennyolc százaléka ném rendelkezik nyolc általános iskolai végzettséggel. Közöttük Sok a húsz-harminc év közötti. A segédmunkás fiatalók körében növekszik az általános iskolát be nem fejezett müttkávállaiók száma.

Az elmúlt tanítási év az ioari munkásság körében már hozott némi javulást, változást A megyei tanács művelődési osztályának a decemberi jelentésében többek között ez áll: A dolgozók esti általános iskolájába 2789-en járnak. Alapismeréti tanfolyamra — első négy osztály —- 48-án jelentkeztek. Az öthó- riapos esti oktatási formában — 5—6, 7—8-ik osztályok — 1496-an, a tízhónaposon pedig 88-ari tanultak tovább. A munkás továbbképzési rendszerű iskolát 1157-én, üzembe kihelyezettet pedig 423-an vették igénybe.

29 szakmában 831 felnőtt

A mezőgazdasági dolgozók közül 5 és 10 hónapos tanfolyamokra 730-an iratkoztak be. Munkástovábbképzésben pedig 413-an vettek részt. A falusi lakosságból áz általános iskolába járó nem mezőgazdasági, de fizikai dolgozók száma az öt-tízhónapós tanfolyamon 670, a munkástovábbképzésen pedig 614 voh

A megye iparában a férfiaknak huszonöt, a nőknek pedig tíz százaléka szakmunkás. A mezőgazdaságban még ettől is kedvezőtlenebb a helyzet, itt az üzeméh belüli felnőtt szakmunkásképzéssel lehet segíteni. Az 1974—75-ös tanévben a megyei tanács munkaügyi osztályától kapott információ alapján 29 szakmában 831 felnőtt korú szakmunkás beiskolázására nyílik lehetőség.

A munkásműveltség emelkedését jelentősen segítik á megye középiskolái. Az elmúlt tanévben gimnáziumban és szakközépiskolában több mint ötezren tanultak.

A számok és eredmények mellett a jövő a legbiztatóbb. A Művelődésügyi Minisztérium a jövőben is segíti a munkástovábbkép- zést áz általános Iskola 5—6. 7 és 8 osztályok rövidített idejű tanfolyamainak indítá- :ával. A vizsgákhoz szükséges ismereteket isti és levelező tagozatokon lehet elsajátítani. Az alapismereti tanfolyamot az általános iskola első négy osztályának az elvégzésére szervezik. Ezeken kívül lehetőséget téremt<v nek az egyéni tanulásra is. Énnek keretében a 16. életévüket betöltött dolgozók az általános iskola bármelyik osztályából a dolgozók

általános iskolájának tananyaga alapján osztályozó vizsgái tehetnék.

Segítség a munka mellett

tanulóknak ‘

Ebben az évben külön miniszteri utasítás született a szakmunkások szakközépiskolai továbbtanulásáról. A munkájuk mellett továbbtanulni szándékozó . ipari, valamim élelmiszer- és fagazdasági szakmunkások a szakközépiskolai végzettségét esti vagy levelező tagozaton 3 év alatt megszerezhetik. Az iskolába járás idejére a dolgozókat a Munkatörvénykönyvben előírt szabadság és kedvezmények illetik meg. A továbbtanulási formákban á részvétéi díjtálán.

„A politikai-ideológiai, gazdasági-technikai érde.cek egyaránt sürgetik a munkásművelődés következetes fejlesztését. A társadalom kulturális felemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével: a munkásművelődás ügyét ezért alapvétő fontosságúnak kell tekinteni” — olvashatjuk az MSZMP KB 1974. március 19—20-1 ülésének a közművelődéssel foglalkozó határozatában. A következetes fejlesztést az iskolán túl számos formában és módón lehet segíteni.

A megye művelődési házal és központjai már eddig is jelentős támogatást nyújtottak a munkásműveltség gyarapodásához Munkásakadémiákat, brigádklubokat, fórumokat, kerekasztal-beszélgetéseket szerveztek, hogy ezzel is segítsék a munkássá válást megyénkben. Rájuk vár az a feladat is, hogy munkáskórusokat, munkás színjátszó köröket és más, a munkás személyiségén alapuló művelődési formákat teremtsenek. A murt- kásműveltség emelkedését, a közművelődést koncepciójában is jobban segítő színházi és filmszínházi műsorpolitikára lesz szükség a jövőben. A könyvtáraknak is közelebb kell kerülni a kétkezi dolgozókhoz.

Sígér Imre

A kékszakállú herceg váré. !. (Révész Nej*

sugár linója)

Azt beszélik a faluban

Tiszakerecsénybéri ötszáznál több család lákik. Közülük több mint húszriák Jöó a Vezetékneve. Lehet, hogy volt valamikor égy közös ősük, de általában nem tartanak rokonságot. Házasság és munkatársi viszony jo- ári éppen olyan jóbarátságban élnek a többi oóval, mint a Baratékkal, Fintorokkal, Barnákkal, Sütőkkel, Szolnokiakkal, Oroszokkal. Igv aztán inkább falusi büszkeség, mint érdékesség, hogy a termelőszövetkezet elnökét Jöó Endrének hívják, a tanács elnökét Jóó Pálnak, áz egyik beosztott fiatal agrortómus Jöo Sándor és a közgyűlések, falugyűlések leggyakoribb fölszólalója ifjabb Joó Béla.

Égy ilyen fejlődni ákáró beregi községben milyen az emberek egymáshoz Váló kapcsolata? Mennyire nyíltan beszélnék vezetőikkel — és ők velük? Ván-e sok különbség aközött, amit a kispadon, családban, baráti körben mondanak, mint amit a közgyűlésen hangoztatnak? Érre voltunk kíváncsiak.

Az egyik élénk vitatéma, hogy a Dózsa termelőszövetkezet belép a szövetkezeti Kölcsönös Támogatási Alap tagjának Különösén magasra csaptak a vita hullámai, amikor a tagok megtudták, hogy Öt éven keresztül a bruttó jövedelem egy százalékát — ebben az esetben 83 ezer forintot — kell befizetni. Jóó József árra kíváncsi, hogy minden termelőszövetkezetnek ..illik’* belépni? Még a kicsiknek is? Baraté Érnő: Inkább öntözőgépet vegyünk belőle! Joó Béla: Jár-é a befizetett pénz után kamat és mennyi?

Liba Endré a Vitában nagyon okós érveket mondott: a termelőszövetkezet már két évé nSaft kötött biztosítást. Vagyis: évente megtakarított közel félmilliót.

A tavaszi és közelmúlt esőzések csattanósan válaszoltak a vitázóknak. A termelő- szövetkezetnek ugyanis több mint félezer holdja került víz alá, 3 milliónál jóval több a kár és a megtakarított biztosítási összegből képzett tartalékalap is csak úgy lesz elegendő a kár pótlására, ha a most vetett siló- kukorica és takarmánynövények nagyon jól sikerülnek. A Kölcsönös Támogatási Alap viszont tud segíteni.

A termelőszövetkezet — miközben három év alatt közel háromszorosára növelte a tagok jövedelmét — egy sor korszerűsítést igyekszik megvalósítani. Például véglegesen megszűnik a harmados , répakapálás. Erre mondja Fintor Béla:

— Nem kellene eltörölni. A lovaknak Is jó lenné, főleg tavasszal, a mezőgazdasági munkáknál.

Jóó Bertalan pedig ezt mondja:

— Mátyusban felébe is adják! Nálunk meg a harmadost Is eltöröljük?

Persze nemcsak a termelőszövetkezetnek vannak „ügyel”. Itt van például a falu két leghosszabb utcája, az Alkotmány és a Rákóczi utca. A falu központjától a Tisza- partig mindkettő majd három kilométer

—• Ennek az utcának az úttestje annyira elhasználódott, hogy lassanként már innen a halottat ;sem lehet kiszállítani a temetőbe anélkül, hogy ki ne essen a koporsóból — mondja Halász Imre az Alkotmány utcáról

Orosz László gépszerelő:

— Lassanként már terepjáróval is életveszélyes az utca végén járni.

Barna Bertalanné a Petőfi utcára panaszkodik :

— Se fúrott kútja, se járdája. Bezzeg a központban!

Ebben a körzetben lakik Sütő Józsefné is:

— Egyszer az ÁFÉSZ kenyérszállító kocsija sem tudott bejönni az utcába, én hordtam be a kenyeret a távolabbi boltba a többi vevővel együtt.

Joó Pál tanácselnökkel egyeztettük a véleményeket. Mint kiderült, a községnek mindössze évi 2Ö ezer forint áll rendelkezésére az utakra. Ebből évente legfeljebb néhány kátyút lehetne betömni. Mindenesetre most félre van téve egy kis pénz.

AZ már érdekesebb, hogy ugyanazok az állampolgárok, akik most új fúrott kutakért. járdákért, úttestekért szálltak közéleti harcba — és véleményüket nem rejtik véka alá falugyűlésen sem — az elmúlt években ugyanilyen „szent türelmetlenséggel hajtották előre” az óvoda kibővítését. Az orvosi lakás megépítésére pedjg mindenki hozzátett a faluból 300 forint készpénzt és 200 forint értékű társadalmi munkát Mindezek ben

éppúgy, mint az MHSZ lőteréhez a termelőszövetkezet is sokat segített anyaggal, pénzzel, munkával és munkaszérvezésseL Legtöbbet a fiataloknak adta a Dózsa: 70 ezer forintot az új klub építéséhez. Megérdemelték, hiszen a KISZ Központi Bizottsága Vörös zászlójának tulajdonosai á kerecsenyi talok.

Nehezen ugyan, de Itt is találtunk k*

foltokat az őszinteség csillogó közéleti égboltján. Meghökkentő például, miért tőlünk kérdezi Szolnoki Sándor hadirokkant nappali őr, hogy 14 évi tsz-munka után igényelheti-«

a nyugdíjat? Még érdekesebb az örökös felszólaló, ifjabb Joó Béla gyűléseken el nem mondott véleménye:

— Itt a gyalogmunkásokat, vagyis a növénytermesztőket mellőzik. Igen nagy különbség van például nemcsak a traktoros és a rakodó bére között, hanem a bérszabályzat szerint másfajta bér jár annak, ki lovasfogatra rakodik, és másfajta, aki a vontatót rakja meg. Viszont ő is ott volt a nála is meglévő bérszabályzat megszavazásakor. Persze hogy lehet azon finomítani

Ebben az eldugott kis beregi községben a

felszabaduláskor mindössze két kerékpár volt és egyetlen rádió Böszörményi tanító úmáL Ma televíziós antennák erdeje alól vitatkozik a falu népe a járdák, utak építésén és a béreken. Érteni kezdik: egy emberi közösség fejlődéséhez nemcsak új orvosi lakás, óvoda, vízmű, járda kell, hanem a vita, a nyílt beszéd, az értelmes emberi szó és a nyoméban járó becsületes téttefc is.

G. ü &