Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
fO , -XJ». V öeff-^^ÄSÖhSZAÖ —VASÄRTTAPT iWEEERTfLW WB. augusüha « 1 Bölcsődefelvétel — gondokkal SZEPTEMBER 1-ÉN az először bölcsődébe lépők számára is kezdődik az új élet De jelenleg — egy héttel a kapunyitás előtt — még egyáltalán nem biztos, hogy kik is lesznek a 890 nyíregyházi bölcsődei hely egy részén az újoncok. A gondokat — csakúgy, mint tavaly — a kevés hely és a sok jelentkező okozza. Körülbelül 1400 kisgyermek elhelyezését kérték a szülők, s ez egyben azt is jelenti, hogy több, mint 500 kérést nem tudnak teljesíteni. A zsúfoltságot tovább növelni nem lehet, mert a 890 gyermeket így is a bölcsődék maximális kihasználásával tudják elhelyezni. Az eredeti tervek szerint „hivatalosan” csak 637 hely van a nyíregyházi bölcsődékben. Az elhelyezés azonban nemcsak számok dolga. Rendkívül nagyok a különbségek a város egyes területei között. Míg a Guszevben vagy a Honvéd utcában üres helyek vannak a bölcsődében, addig a körúton, a Stadion utcán lévőkbe sokkal többen jelentkeztek, mint ahány gyermeket el lehet helyezni: minden két helyre legalább három pályázó van. Mindezeknél sokkal nehezebb a helyzet a Jósavárosban. A jelenlegi terv szerint október 1-től üzemel az új 60 személyes bölcsőde. A felvehető létszám azonban olyan kevés a jelentkezőkhöz mérten, hogy az itteni gondok megoldása az egész városban hátráltatja a felvételek véglegesítését. Az újonnan jelentkezőkön kívül ugyanis nagyon sok a kapcsolódó kérés: a szülők Jósavárosból például a Vécsey közbe, vagy a Bessenyei téri bölcsődébe járatták a kicsiket, de időközben Jósavárosba költöztek, s a gyermek, a szülő és a közlekedés szempontjából egyaránt célszerű volna az áthelyezés. Az elosztásnál azonban azt is számításba vef''k, hogy bármennyire i,s indokolt volna szinte minden ilyen kérés, mégsem teljesíthető, mert már az áthelyezésekkel betöl- tenék az összes helyet. A gondos vizsgálódás után — amikor egyeztették a jelentkezési lapokat — kiderült: újabb adatokat kell beszerezni a családoktól, s a helyszínen is megvizsgálni lehetőségeiket. A legkülönbözőbb — létszám. területi, életkori — szempontokat figye- lembevéve is úgy találták, hogy az elutasításra váró kérelmek egyharmada. kb. 140—150 teljes mértékben jogos, egyszerűen nem lehet választani. Ezért vált szükségessé a helyszíni megbeszélés az öt legzsúfoltabb bölcsődébe jelentkezők esetében. A Hazafias Népfront városi bizottságának társadalmi aktívái segítettek a nagy munkában, amelynek alapján a jövő hét elején döntenek a felvételekről. A FIZIKAiTdOLGÓZÓK, a kiskeresetű családok, a többgyermekes,_ a gyermeküket egyedül nevelő anyák mindenütt előnyben részesültek a felvételek elbírálásánál. Ezenkívül azt is figyelembe vették, hogy akik nagy költ- séggel épült lakásokban magas részleteket fizetnek, lehetőleg bölcsődébe adhassák a kis- gyermeket. Ugyanakkor arra is kiterjedt a bizottság figyelme, hogy aki például második, esetleg harmadik gyermekével van szülési szabadságon és a gyermekgondozási segély es a családi pótlék együttes összege, valamint a fizetés között nincs lényeges eltérés — javasolják, hogy még egy esztendeig vegye igenébe a „gyes”-t. Bár a bizottságban résztvevők is tudják, hogy a kismamák legtöbbje nem kényelemszeretetből akarja bölcsődébe adni a gyermeket, a sok hiányzó hely miatt nem volt mit tenni. Ismét felhívták a figyelmet a szeptember, október hónapokban született gyermekek előtt álló lehetőségre: az október 31-ig a harmadik életévüket betöltő gyermekek óvodába mehetnek. Célszerű azonban tudni, hogy már most jelentkezni kell a szülőknek a területileg illetékes óvoda vezetőjénél, s megbeszélni, hogy év közben mikor és hogyan kívánják a gyermeket óvodába adni. Ezekről nyilvántartást vezetnek és a kicsiket a_ későbbi hónapokban már várják az illető óvodákban. Tehát a jelentkezést semmiképpen sem szabad az utolsó hetekre hagyni, természetesen azoknak sem, akik nem életkor, hanem más miatt év közben szándékoznak óvodába adni a gyermeket. A bölcsődébe jelentkező, de fel nem vett gyermekekről a szülő kérésére előjegyzést vezetnek. Előfordul ugyanis, hogy néhány gyermek az első hetek után kimarad, s helyere újabbat lehet felvenni. A több évi gyakorlat szerint a város területén ez általában 30—40 főre tehető — tehát azok közül, akiket most nem tudtak felvenni, még ennyien bekerülhetnek. A szeptemberi nyitásra, az újabb gyermekek fogadására felkészült a bölcsődék több, mint 250 dolgozója, köztük a szakképzett csecsemő- és gyermekápolónők, a konyhai dolgozók és a többi technikai személyzet. Sok bölcsődében a patronáló vállalatok, szocialista brigádok is segítettek a nyáron a környezet szebbé tételében, a játékok javításában. Sokan szakmai továbbképzéseken vettek részt — részben a kórházban, részben a Budapesten szervezett szakmai tanfolyamokon. Az óvodákkkal kialakított kapcsolatok ahhoz is hozzájárulnak, hogy zökkenőmentes legyen a gyermekek új környezetbe kerülése. A JELENLEGI HELYZETBEN a szakemberek nagy reményeket fűznek az építők jó és gyors munkájához a két új jósavárosi bölcsődénél. A lakónegyed északi és déli részén épülő két — egyenként 80 személyes — bölcsődére nagyon nagy szükség volna, s jó lenne, ha a jövő évi felvételeknél nemcsak az egyiket, hanem mindkettőt figyelembe lehetne venni. Éppen ott segítenek.majd, ahol jelenleg a legnagyobb gondok vannak. Marik Sándor Csengőszó előtt - vakáció után tovább él Autó érkezik az iskola elé. Rakják ki belőle a tankönyvet. Alagsor. A pedellus festi a pingpongasztalokat. Igazgatói iroda. Utolsó pillantás a gazdasági ügyekre. Ovodaud- var. Már tucatnyi gyermek népesít be minden játékot. A jelek mind azt mutatják: vége a nyárnak, a nevelők, a gazdaságiak, a technikai dolgozók készülnek arra, hogy egy hét múlva hivatalosan is kezdődjék a tanév. Szűkreszabott nyaralás Az óvónő az -a pedagógus, aki csak akkor veheti ki a szabadságát, amikor az intézményt festik, tatarozzák. Vagyis nem tetszése szerint, hanem ahogy sikerül. így aztán a 24 nap, ami jár, vagy jó időre esik, vagy sem. Erre az időszakra vagy jut beutaló vagy sem. Hogyan járt az idén nyáron dr. Acs Sándor- né a 18-as óvodában? — Július közepétől augusztus 21-ig tartott a szünidőm. Az idő jó volt, és elmondhatom, a szabadságom jól telt. Már ha úgy nézem, hogy maradt idő a család restanciáit rendbetenni, a fiamat kissé „utónevelni”, a háztartást helyrehozni. Mert hiába, ez a 24 nap főleg erre elegendő. Most augusztusra lett volna egy családos beutaló, de sajnos úgy sikerült, hogy a férjem egy másik kolléganő férjével ment el, amolyan „házastársi'’ alapon. Nekem már megkezdődött a munka. — A nyár örömeit azonban így is sikerült élvezni. A strandon jól lebarnultam, pihentem, de közben bármilyen furcsa, kénytelen voltam forgatni a kézikönyvemet. Nagycsoportot viszek az idén, és bizony az új program komoly feladat elé állít. De pihenés közben ez a felkészülés is könnyebb volt. Most viszont utazom. No, nem vonattal, repülővel. Mesével. Jönnek vissza a gyermekek és mesélnek. Külföldi élményekről, hazai üdülésekről, kirándulásokról. Sokmindenért kárpótol ez, hiszen ezek a kicsik olyan szépen mondják a nagy élményeket, hogy velük élem át újra a sok szép napot. Ez nem kevés. Azt hiszem minden óvónőnek a legszebbek ezek a napok. A találkozás a megnőtt, megerősödött, kipihent, lebarnult lányokkal és fiúkkal, akik ma még játszanak, de holnap már dolgoznak, velünk, okosodnak. Ilyen, volt a nyaram és őszintén mondom, legalább ilyen kellemes most újra köztük. Együtt a családdal A nyolcas számú általános iskolai gondnokság gazdaságvezetője Simkó Józsefné. Napjai már munkával telnek. Munkaruha, szemléltetőeszköz, tankönyv, garanciális munkák ellenőrzése, mindez az ő munkaköréhez tartozik. Vagyis: a csengőszóra az ötös és tizenötös iskolában mindennek a helyén kell lennie. — Szép nyaram volt, sikerült sok erőt összeszednem. Két gyermekem van, egy négy- és egy egyéves. Ez eleve meghatározta a progA NYÁR Tavasszal kezdte a vándorlást, ami mostanáig tartott. Kulcsár Erzsébet tanárnő új élményekkel bővült tudással várja a csengőszót, hogy tanítványaival megossza nyári tapasztalatait. (Hammel József felvétele) ramot is. Utazni nem lehetett, nyaralni sem. De nem is ez volt a cél. Nekem a nyár elsősorban azért értékes, mert a 20 napomat arra tudom fordítani, hogy a családommal foglalkozzam. A kicsi bölcsődés, a nagyobb óvodás. Ilyenkor nekik is vakációt csinálunk. Velünk vannak, és érezhető, hogy egy hónap alatt is milyen rengeteget fejlődnek. Elsősorban érzelmileg. Mert máskor mit tudunk velük tölteni? Az estéket, esetleg a késő délutánok egy-két óráját így egészen a miénk volt a két leány. — Számunkra az igazi ,,menedékhely” az erdei tornapálya volt. Naponta kijártunk oda. Annak ellenére hogy sok sxáz ember volt ofl állandóan, olyan csodálatos szórakozást és pihenést jelentett, amihez foghatót alig tudok elképzelni. Tollasoztunk, labdáztunk, napoztunk, és nagyon jól kikapcsolódtunk. Jó volt, hogy nem szögezett a fotelhez a tévé, örültünk, hogy kiszabadultunk. A közös élmények, a szép nyári napok nagyon széppé tették a vakációt Ez legalább három évig még így lesz. Nem bánkódom miatta, hiszen lehet itthon is jól nyaralni, és ami a legfontosabb: ezeken a napokon forr és kovácsolódik mind jobban össze a család. A beszélgetésre már nem sok Idő marad. Telefon cseng, kulcsszámokról folyik a szó, a festést kell ellenőrizni, a TANÉRT szállítmánya érkezik, be-belátogat egy nevelő, aki jön szokni az iskolát/ Simkóné számára már teljes a „nagyüzem”, de látszik, nyáron gyűjtött energiával lesz úrrá a gondokon. A vándorleány Ha valaki ez évben alig volt itthon Nyíregyházán, akkor az Kulcsár Erzsébet tanárnő, a vízügyi szakközépből. Az orosz-történe- lem szakos nevelő, aki már négy' év óta tanít, a tavasszal megkezdte a vándorlást. — Szó ami szó, jó sokat utaztam az idén. Kezdődött valamikor a tavasszal. Egy csehszlovák—lengyel út volt a-, nyitány az osztályommal voltam kirándulni, tanulmányi és pihenési céllal. Nem volt nehéz, érdekes, hogy a fiúk és a hat lány egy ilyen út idején igazán jó partnernek bizonyultak, szinte semmi baj nem volt. Utána következett egy kéthetes továbbképzés a Szovjetunióban, Moszkvában. A munka mellett természetesen bőven maradt idő a szórakozásra, a szépségek felfedezésére is. Aztán haza. Év vége volt ekkor. Érettségiztettem az osztályomat, aztán irány a MÁV pályafenntartás, itt gyakorlati munkán voltak a diákok. Ezt követően Ti- szadobra mentein KISZ-táborba, majd júliusban az orosz nyelvi tábor lakója lettem. Alig ért ez véget, Faradra mentem a KISZ vezetőképző táborába, három hétre. Most érkeztem vissza, és készülök a tanévre. — Hogy mennyire volt fárasztó és mennyire pihenés? Nos, nem panaszkodom. Volt strapa is. de végtére a látnivalók, a más környezet, a sok új Ismerős, az élmények Igazi kikapcsolódást jelentettek. Sokat voltam távol Nyíregyházától, ez igaz, de úgy érzem, hogy sokat hoztam magammal haza. Tudást is, és élményt is. Egy pedagógusnak pedig ez kell, hiszen olyannak érzem magam, mint egy feltöltött akkumulátor. Ez pedig ilyenkor kell. A jövő hétfőn felberreg a csengő, és kezdődik. Adni kell a diákoknak újat, sok lendülettel, ehhez kellett ez a mozgalmas fél év. A pedagógusok számára ma véget ér a nyári szünet. Kezdődnek a szakmai képzések, a tantestületi megbeszélések, készítik az órarendeket, fogadják az új kollégákat, s uram bocsá’ pótvizsgáztatnak is. Kiosztásra kerülnek a tankönyvek, díszesekké válnak a folyosók. Még hat nap, és benépesül általános és középiskola, élet költözik a falak közé, és pár napig biztos, hogy a nevelői szobában éppúgy mint az osztálytermekben még él tovább szóban, képben történetben az igazi nyár. Bürget Lajos „TÍMÁRON VAN MUNKA“ Virág az üzem mellett aí egyénk fiatárán, a Tisza ölelésében fekszik Tímár község. A túlsó partról indul el egy dombvonulat, amely .néhány kilométerre innen keresett bort ad a világnak. Mondogatják is az öregek, hogyha ez a domb a Tisza innenső oldaláról indult volna el, akkor most nem Tokaj, hanem Timár lenne híres. De Timár jelenleg alig hallat magáról. Szép környezetét, strandját is csak a helybeliek keresik fel. Legfeljebb arról híres a község, hogy lányainak, asszonyainak munkát adott. Tímáron van munka. Az adatok szerint ezerhatszázharmincegy ember él a községben, a tizenöt és negyven év közötti 'nők száma csaknem háromszáz, pontosabban kettőszázkilencvenegy. A negyvenen felüliek száma kettőszázra tehető. A tanács titkára is nő, Először tőle érdeklődünk a félezer lány és asszony öröméről és gondjáról. A térképre nézünk és elöljáróban leszögezzük, hogy itt az egyik legnagyobb gond a távolság és a közlekedés. Rakamaz hat kilométerre van ide, itt található az első vasútállomás, az első szerénynek mondható áruház. A megyeszékhely (egyben a járási székhely) negyven kilométerre van innen. Akinek nincs gépjárműve, azt már jókor ébreszti a csörgőóra, mert hat órakor indul a busz Rakamazra, ahol némi várakozás után fel lehet szállni a Nyíregyházára tartó vonatra. Aztán az illető kiválaszt magának egykét csinos ruhát, megtalálja a hiánycikkeket (éppen a befőzés idején ecet hiányzott Tímáron), elintézi a hivatalos ügyeit, majd ismét vonatra és buszra száll. Jól lehet, mire hazaér, az óra ismét hatot mutat. A három kilométerre fekvő társközséget Szabolcsnak hívják. Itt van egy nagy kultúr- ház, amelyet évente egyszer a rakamazi szövetkezet áruházzá alakít át. A megfelelő hírverés, a reklámozás után a timári asszonyoknak csak három kilométert kell utazniuk, hogy „áruházba” érjenek. Ez a ház azonban, mint említettük, nem áruház, hanem kultúr- ház... így sokan vásárfia nélkül, csalódottan térnek vissza a vásárból. Persze a szövetkezet kezdeményezése még így is hasznos és figyelemre méltó. A szövetkezet közelébb tud jönni, de a járási hivatal nem. Az új tanács- törvény életbelépése óta viszont helyben intézik az ipari, és a kereskedelmi ügyeket, az építési ügyeket is itt készítik elő, de a döntés a járási hivatalra vár, s ha az építeni akarónak nincs türelme várni, akkor be keli mennie Nyíregyházára... Az ügyintézés a hatvanas évekhez képest így is gyorsult, s a lányok és asszonyok azt remélik, hogy hamarosan a közlekedés is gyorsabb lesz. Miért is ne lennének optimisták? Hiszen sorsuk kereke jó irányba és viszonylag gyorsan halad. Csak néhány példa az állítás igazolására. A tsz melléküzemében, ‘a gumiüzemben hatvan nő dolgozik. A község vezetői elérték, hogy a hajdúnánásii!) háziipari szövetkezet megvásárolta a község egyik üres lakóházát és ez év májusában hat lánynak, illetve asszonynak adott állandó munkát ebben a házban. A bedolgozókkal együtt harmincán, vagy negyvenen vesszőből fonják a kosarakat a hajdúnánásiaknak. Jő néhányan a rakamazi ipari szövetkezetben találtak munkát és szakmát. Orvosa, ötven személyes óvodája és segélykérő telefonja is van a községnek. Augusztus 1-től védőnő vigyáz a családok egészségére. A tervek is biztatóak. A nőpolitikái határozat helyi végrehajtási terve sokat ígér. Javul majd az áruellátás, még több lesz a munkalehetőség, a következő ötéves tervben művelődési ház épül a központban. A fejlődés természetes következményeként így kerül közelebb Timár Nyíregyházához. A kosárfonó üzem állandó dolgozói szintén bizakodóak, mind a hatan. Fizetésül* ezerhatszáz és ezerkilencszáz forint körül váltakozik. De lesz ez több is, ha rutint szereznek, s ha már a vesszők jobban engedelmeskednek a fürge ujjaknak. Télen a létszámot is növelik — tizenötre.. Az egyik dolgozó, Bartus Józsefné azt mondja, hogy már megette a kenyere javát (ötvenéves), de csak májustól van állandó munkahelye. Nem győzi érte dicsérni a község vezetőit és a hajdúnánásiakat. Stefán Piroska viszont fiatal lány, s májusban végképp leszállt a fárasztó hétvégi vonatokról. Hazajött a fővárosból, s örül a falu csendjének, a családi otthon közvetlen melegének. Azt mondja, télen gyakori vendége lesz a helyi klubkönyvtárnak, s néha a zenés cukrászdájukba is bekukkant. Az élelmiszer-ellátásra nem panaszkodik, hetente kétszer húst mérnek a faluban, s ez is közrejátszik abban, hogy semmi pénzért nem vállalná még egyszer az ingázást. A tsz gumiüzeme modern gépek zúgásától hangos. A levegő a fürge ventillátor ellenére is melegebb a kintinél. Hatvanan három műszakban tömítőket, lábtörlőket és Különböző gumiárukat készítenek itt. Az üzem vezetője örömmel mondja, hogy befejezéséhez közeledik a munkássá válás, erről tanúskodik a statisztika is: ez év első felében az üzem dolgozói annyit termeltek, mint tavaly egész évben. A keresetük is jónak mondható. Zajácz Lászlóné például csak hét hónapja készít gumiárukat és máris kétezerháromszáz forintot keres. Azelőtt a. földeken dolgozott, inkább vállalta az éjszakai műszakot, mintsem, hogy egész télen otthon üljön tétlenül. Persze a rendszeres fizetés is vonzotta, hiszen családja hattagú. Szakmát ugyan nem tanulhat, de betanított munkás lehet nyugdíjazásáig. Örül annak is, hogy a tsz a kényszervágások után néha húst mér a tagságnak. A zöldségellátás azonban szerinte is jobb lehetne. Zajácznéék a rossz levegőjű üzem mellé rengeteg virágot ültettek. Van ugyan gondjuk, de ugyanennyi, vagy még több is az örömük. Ezek a virágok pedig az elégedettség, a bizakodás virágai. Nábrádi LcdaS
