Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-24 / 197. szám
KELÉT-MAGYAnOR§2Á<* tS74. augusztus SI. Szülők fóruma: Készülődés a tanévnyitóid Gyermekeink jól belémelegedtek a vakáciőzásba, élvezik a kötetlenséget, a sok szabad időt, az úszást, a labdázást, a különböző játékokat. Kell ez, és jól is van ez így, de á teljes gondatlanság nem tarthat az utolsó szünnapig: augusztus 31-ig. Ahogy közeledik a tanévnyitó napja, szeptember 4 elseje, úgy kell lassan-lassan hozzászoktatni a gyermekekét ahhoz a gondolathoz, hogy nemsokára újra megkezdődik a kötelességekkel járó iskolai élet. Apránként lopjunk bele az aranyszabadság kedvtelései közé egy-egy, iskolával kapcsolatos előkészületet. Ne hagyjunk mindent az utolsó napra! Egyik nap nézzük meg, jó lesz-e még a tavalyi egyenköpeny? Kell-e újat venni, elegendő-e ha leengedjük, vagy csupán kimosásra, felfrissítésre vár. Másik nap próbáltassuk fel a tornacipőt és a tornaruhát iskolásunkkal. Hátha abból is nagyobb kell. Ne halogassuk szeptember elejére a vásárlást, akkor megrohanják az üzleteket, könnyen előfordulhat, hogy nem kapunk megfelelőt. Meg kell nézni, jó lesz-e az előző évi iskolatáska, ép-e a füle, nincs-e az oldalán egy kis feslés? Együtt van-e minden a tisztaság (egészségügyi) csomagban? Nézzük csak meg, nem ve- síett-e el belőle a fésű, van-e benne szappan? Teljes-e a tolltartó felszerelése; hegyesek-e a ceruzák? De sok tennivaló lenne ez mind az utolsó napra! Célszerű „behangoló” feladat, ha a gyermekkel nagytakarítást rendeztetünk a tanulópolcán, íróasztalán, fiókjában, ahol az iskolai holmiját tartja. Tegyen tiszta papírt a polcra, fiókba. Idejében vegyük meg az előre elkészített füzet egységcsomagokat, amit a miniszteri rendelet előírása alapján állítanak össze. Most még kényelmesen vásárolhatunk. A tanévnyitó napját követően rendszerint sokan vannak az üzletekben. A nagyobbak egyedül is megvehetik a tankönyveiket, és a füzetekkel együtt önállóan be is köthetik. A kisebbek még segítségre, irányításra szorulnak ebben a munkában. A legfontosabb a hatévesek, az új elsőosztáíyosok felkészítése a tanévnyitóra. Náluk különösen fontos, hogy minden napra jusson valami a készülődésből, jó ha ezt hangulatkeltő, izgalmat fokozó, kedvcsináló beszélgetés kíséri. Beszéljünk nekik saját kedves, vidám iskolai élményeinkről, egy-egy szeretett tanítónkról, volt osztálytársunkról. A kis elsősök iskolai holmijának Ssszekészítésénél különösen ügyeljünk arra, hogy minőén példásan rendes legyen, mert ahogyan mi elindítjuk őket, olyan rendet követelhetünk meg később tőlük is, amikór fokozatosan átadjuk majd nekik a tankönyvek, füzetek, tanszerek öSSzekészítését, a táska becsomagolását és a többi kötelességeket. A sok kis elsős nem ismeri meg a holmiját (20— 3Ö táska a táskatartón, s alig különböznek egymástól), ezért jó, ha egyenköpenyébe, táskájába, tolltartójába stb beleírunk egy jelet, amit ő könnyen felismer. íme! Mennyi apró feladat! Azt hihetnénk, hogy korai a tanács, de ha jól számbavesszük a tennivalókat, rájövünk: jó, ha készen leszünk a nagy napra: szeptember elsejére. Dr. pergely Károiyné A tudós kutyák öt okos, tudós kutya, égy sé mulyá, se buta, valamennyi oly ügyes, a cirkuszban pénzt keres. ' Az egyiken szoknya ring, szép, akár a rozmaring, zeng a síp és a duda s táncra perdül a kutya. Másik farkán pántlika s fején piros bóbita. S nézzétek csak gyerekek, ő is táncra lépeget A harmadik vőlegény s nagy cilinder a fején. Neki dolga nincs egyéb, csókot dobál szerteszét. Labdázik a negyedik s szeme átfényesedik. Orrán lebeg a labda, úgy dobja a magasba. ötödik ponnüovon száguld körbe, szilajon. S csiribum, csiribum, úgy kacag a publikiirn. öibey Irén IS GYEREKEKNEK ■ cveruíeknek II GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! Úttörő honvédelmi szaktábor Sóstón Vízszintes: 1. Balvégzetű, nem sikerült. 2. Elme (első négyzetben két betű). 7. Állam bevétel. 8. Hélium Vegyjele. 9. Rómái 3. 11. Haza. 12. Harckocsi. 14. Szópárbaj, debatta. 16. Megfejtendő (a függ. 1. folytatása). 18. Ajándékoz. 20. Vízinövény. 21. Feltételezés. 22. Gabonaféleség. 24. Mocsár. 25. Európa és Ázsia közötti válaszvonal. 27. Énekes- madár. 28. Jánoska. 29. Névelővel, tésztatöltelék (—’). matosság. 14. Váj. 15. Fundamentumok. 17. Vízinövény. 19. Búza. . . . (gríz). 21. A nemzetközi bíróság székhelye (Észak-Európában). 23. Bánk ... 24. .. .-lom. 26. Római 51. 27. Helyrag. Megfejtendő: Néhány nap, 11. függ. 6., vízszintes 16. Múlt heti megfejtés: A DEBRECENI VIRÁGKAR- NEVÁL. Hazánkban augusztus 16- án először nyitottak honvédelmi szaktábort Sóstón, a táborozáson megyénk úttörői vettek részt. Augusztus 21-án élményekkel és honvédelmi ismeretekkel gazdagodva tértek haza a pajtások. Az úttörőszövetség, a megyei KISZ-bizottság, a honvédség, a közelekedési rendőrség, a munkásőrség és a tűzoltóság képviselője színes és változatos, ugyanakkor „katonás” programot biztosított a táborlakóknak. A táborozáson az úttörők elméleti és gyakorlati, kiképzést kaptak. A táborozáson megyénk legjobb úttörői vehettek részt, a részvétel egyben jutalom is volt az eddig végzett úttörő munkáért. Külön helyezték el az úttörő honvédelmi szaktábort, a közlekedésrendészeti szaktábort, a munkásőr szaktábort és a tűzoltó szaktábort. A kiképzéseket ennek megfelelően többnyire külön-küíöp tartották, de valamennyi foglalkozás hazaszeretetre és a honvédelem gyakorlati fogásaira tanította a pajtásokat. A fiatalok nagyszerűen alkalmazkodtak a katonás rendhez, érdeklődéssel figyelték az előadásokat, különösen lekötötte figyelmüket a „fegyveríorgatás”. Mert a munkásőrség képviselője az egyik legmodernebb géppisztolyt is megmutatta a fiataloknak, akik hamar megtanulták a fegyver kezelését, barátjukká fogadták ezt a fegyvert. A táborra őrség vigyázott. „Igazi” volt az őrparancsnok, a felvezető és az őr is. Az izgalom, a valódi harc sem hiányzott. A programban alaki foglalkozás, lőkiképzés, polgári .védelmi gyakorlat és KRESZ- ismertetés is szerepelt. Csodálva nézték a pajtások a megyei tűzoltóság egyik riadóját, csak úgy mint a gázálarcokat és a rádió adó-vevő készülékeket. A táborozásról az úttörő igazolvány is tanúskodik, például ilyen bejegyzéssel: „A tűzoltó szakpróbának eleget tett.” Az itt szerzett tapasztalatoknak az úttörők otthon is hasznát vehetik, az illetékesek szerint a hasznos kezdeményezésnek jövőre folytatása lesz. A tesztlapok pontos kitöltői és a különböző feladatok sikeres végrehajtói értékes jutalmakat kaptak a megyei KlSZ-bizott- ságtól. (nábrádi) A liptói havasok tündére (SZLOVÁK REGE) Függőleges: 1. Köszönés. 2. Kicstnyítő- képző. 3. Férfinév. 4. Vés, karcol. 5. EHOT. 6. Megfejtendő. 10. Kézzel jelez. 11. Szólít 13. Fonott tartó alkalUdud István: A farkas és Kinn a bárány béget árván. — Csitt te, hallgass: benn a farkas! Kinn a bárány, benn a farkas. Gyáva gyapjas mind a bárány, vérengző vad mind a farkas, hát ne jajgass! i Kinn a bárány, benn a farkas. Ha a bárány farkas lenne, Könyvjutalom: Valkó József Nyírtelek, Tímár Ilona Nyíregyháza, Horváth Katalin Fehérgyarmat, Burczin Katalin Demecser és Simon- falvi Éva Tuzsér. gondolod, fán farkast enne? S ha a farkas lenne bárány, többé tán nem rína árván, nem remegne gyönge-gyáván? Benn a farkas, kinn a bárány. Amíg bárány lesz a bárány, addig farkas lesz a farkas. Csitt, te! Hallgass: kinn a bárány, benn a farkas! A liptói havasokban élt egyszer egy fiatal juhász. A kalyibája fölött sok-sok tengerszem vize ezüstösen csillogott. Holdfényes éjszakákon különleges vízcsobogás zavarta meg az éjszaka csendjét. Állítólag ilyenkor a tündérek mosták ruháikat. Máskor vidám énekszótól visszhangzottak a havasok és látni is lehetett, amint a tündérek ropták a - táncot A- fiatal juhász fejébe vette, hogy, lesz ami lesz, de egy tündért elragad és feleségül veszi. Egy holdvilágos éjszakán útra is kelt. Óvatosan a tengerszemhez lo- pódzott és megbújva a bokrok közt, türelmesen várta, mikor jelennek meg a tündérek. Rövidesen elő is jöttek. Amikor a tündérek szívvel-lélekkel belemerültek az énekbe és táncba, a juhász felugrott, derékon ragadta az egyiket — talán éppen a legszebbet — és magával vitte. A tündér a legborzalmasabb szörnyekké változott át a juhász kezében, hogy őt megijessze, de a juhász nem engedte ki a kezei közül és egyre csak ismételgette: — Nem eresztelek, nem ám! Az enyém leszel! A tündér akarva-nem akarva kénytelen volt alávetni magát a juhász akaratának. Csak egy dolgot kötött ki, éspedig azt, hogy a juhász soha ne nevezze őt tündérnek. Ennyi kérésre a juháss szívesen ráállt és így össze is házasodtak. A tündér-asszony hamarosan beleszokott az emberi életbe, az embereket is megszerette. Jó, dolgos feleség lett belőle. De egyszer csak... A juhász fát ment gyűjteni télire az erdőbe és a megrakott szekérrel indult volna hazafelé. A falu fölött a szekere beleragadt a sárba. Hazafutott, hogy valahonnan segítséget kerítsen, de az asz- szony így szólt hozzá: — Ugyan, csak nem fogsz futkosni a faluban és segítségért könyörögni. Lásd, egyedül Is boldogulunk. Mindketten visszamentek a szekérhez és ime! Amint az asszony a kezével hozzáért a szekér rűdjához, a szekér könnyedén kigördült a mély kátyúból. A juhász csodálkozva kiáltott fel: — Hogy té milyen erős vagy, akár csak egy igazi tündér! Alighogy kimondta a juhász e szavakat, abban a szempillantásban eltűnt a felesége — örökre. Dr. Papp Sándorné fordítása a bárány « Mesemondók, emlékezők Országjáró útjai során találkozott egy öreg palóc emberrel, aki hét órán át mondatta szebbnél szebb tündérmeséit. A történetek áradatába még a gyerekek is beleuntak, csak a néprajzkutató kis magnetofonja „hallgatta” hűségesen a hajdani nyomorúságot szebbé álmodok üzeneteit. Korán sötétedő téli estékről, félhomályban tollat fosztó, kukoricát morzsoló asszonyok figyelő tekintetéről, ahogy a mesemondót lesték, kérlelték némán, még, még — dehogy tűnt hosszúnak akkor a hét óra ... Dobos Ilona húsz esztendeig járta az országot, mint a Néprajzi Múzeum munkatársa. A múlt megrendítően szép, és megdöbbentően kegyetlen emlékeivel találkozott gyűjtőútjain. — Egyszer egy idős emberrel pajtájukban álltam. A falak mellett hatalmas favillák. gereblyék, összeeszká- bált. dikó, ülőalkalmatosságok Az ember az őt körülvevő tárgyakról beszélt. Sokat maga készített el, emlékezett még rájuk élőfakorukból, amikor kiválasztotta, kivágta őket. Másokat apjától, nagyapjától örökölt, ezekhez is sok emlék fűzte. Minden darabról tudta milyen fából készült és a fa tulajdonságait, amelyek alkalmassá tették új szerepkörére. És ezen felül még mennyi apró részletet! Ámulatba ejtett az a személyes, meghitt kapcsolat amely az öreg embert tárgyaihoz fűzte. — Más alkalommal, egy faluban, hallottam, haldoklik egy öregasszony. Senki nem mert bemenni hozzá, hogy egy pohár vízzel, vagy csak jó szóval enyhítse utolsó óráit. Kérdeztem, miért? Boszorkány volt az öregasz- szohy, mondották, a babona pedig úgy tartja, hogy akihez hozzáér utoljára, annak adja át tudományát. — Néphagyományaink megőrzése bonyolult kérdés. Szegényebbek lennénk, ha elfelejtenénk az ének a tánc, a díszítő népművészet sok szép emlékét. Ám a néphagyományokhoz tartoznak a babonák, naív hiedelmek is. Mesterségesen nehéz is beleszólni abba, mit őrizzünk meg, mit feledjünk. — Miért választotta hivatásának a néprajzkutatást? — Családommal Dunaújvárosban éltem az ötvenes évek elején. Esti egyetemre jártam, történésznek készültem. Még egyetemi éveim alatt azt a szép megbízatást kaptam, hogy írjam meg az épülő város történetét. Jártam a munkásszállásokra, beszélgettem az emberekkel, az „első munkásokkal”, akik letelepedtek. A beszélgetések soránt döbbentem rá, megvalósíthatatlan feladatra vállalkoztam. Hogyan döntsem el három-négy év távlatában, mi a fontos? Közben, egy érdekes felfedezésre jutottam. Találkoztam például egy segédmunkással. Néhány mondat után feltűnt, milyen szépen, ízesen beszél szülőfalujáról .családjáról. Öröm volt hallgatni. Ó, és a hozzá hasonló „jóbeszédű” emberek keltették fel érdeklődésemet a folklór iránt. Először csak gyönyörködtem tehetségükben, később tudatosan folytattam gyűjtőmunkámat közöttük. — Hogyan látja a néprajz- kutató a falusi életforma változásait? — Gyűjtőútjaimnak volt egy állandó kísérője. Az a tudat, hogy az utolsó mesemondóval az utolsó „boszorkánnyal” beszélgetek... Szerettem volna minél többet megismerni, feljegyezni értékes adataikból. Ugyanakkor, elbeszéléseiket hallgatva, óhatatlanul felmerült bennem az összehasonlítás gondolata. Hónapokat töltöttem például az egyik szociális otthonban, ahol meséket gyűjtöttem az ott élő öregektől. Szép környezetben, egy régi kastély volt otthonuk. Előadták kisébb-nagyobb sérelmeiket, panaszaikat is. Én pedig Sánta Ferenc novellájára gondoltam, a ßokan vol- tunk-ra, melyben leírja, hogyan vonult el nagyapja a „büdös bariang”-ba meghalni; a baranyai öregekre, akik valamikor a szölőspincékbe vonszolták magukat és ott várták be az éhhalált; és arra a nyolcvanöt éves asszonyra akivel magam találkoztam, aki meghallva a déli harangszót, szó nélkül fogta tányérját és odaállt a konyhaajtó elé. Megözvegyült menye ugyancsak némán, két merőkanálnyi levest mert tányérjába, mellé egy darab száraz kenyeret vetett. Az Idős asz- szonynak ez volt az egész napi kosztja. — Hogyan látja a néprajzkutatás jövőjét? — Legjobb idős adatközlőim elmondották, hogy meséiket, történeteiket nyolctízéves korukban hallották ők is, öregektől. Falun, a 20—40 év közötti emberek nagyon sokat dolgoznak, úgy tűnik, nem sokat törődnek a hagyományok ápolásával. Ám ez nem jelenti azt, hogy öregkorukban ne emlékeznének ők is mindarra, amit gyerekkorukban hallottak, A tárgyi kultúrák gyorsabban változnak, mint a szellemi élet. Az, hogy vannak még zsúptetős házak, pénz kérdése. A falusi élet rendje, és szokásai, még hosszú ideig élő kincsesbányája lesz a kutatóknak. Ha kívánságomat is elmondhatom, szeretném, ha mindazt, ami értékes és szép a régi népszokásokból, mindig megtalálják falvainkban a néprajzkutatók. És csak könyvekben leljenek rá á nyomorúság, tudatlanság emlékezi re. (U
