Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-24 / 197. szám

BT4- augusztus 2?; «blET-MAGYARORSZÄÖ s HÉT VÉCÉN Kapcsolás Aligha akad ember jócskán mégnépesedett szűkébb pátriánkban, aki nem örült volna az eseménynek: vég­re felavatták és átadták azt az új telefonközpontot, amely summa-summárum százmillióba 1 került. Nem­csak azokon hatalmasodott el a féktelen öröm érzése, akik ettől az eseménytől remélhették, hogy több évi várakozás után végre telefonkészülékhez juthatnak. Azok is módfeletti vígságot éreztek, akik éveken át ki tudja hány millió percet töltöttek a már meglevő ké­szülékük mellett, vonalra várva — az esetek többségé­ben hiába. Mondom, kollektív boldogság ütött ki a vá­rosban, s már az első nap annyian elkezdtek csörögni, hogy a szegény központ majd megszakadt a nagy ter­helés alatt. Igaz, a premiert követő napon némi technikai problémák akadtak, s néhány száz készüléken nem tud­tak telefonálni. Ettől függetlenül sikeres volt á premier, s márcsak ez is felbátorít arra, hogy valamelyest mél­tatlankodjam egyesek méltatlankodásán. A hibák túl­nyomó többsége lényegtelen, apró hiba volt, mivel a több tízezer vezeték bekötése során előfordult néhány szigetelési hiányosság. Ezt maguk a szakemberek is­merték be, miközben rakéta gyorsasággal igyekeztek ki­javítani az elkötéseket. Hanem az első napi tapasztalatok egyike — amely közvetlenül kapcsolható néhány ember dühös hangu­latához — ugyancsak megragadta a figyelmet. Az tör­tént ugyanis, hogy sokan változatlanul négy számjegyét tárcsáztak, de ezzel az automata nem tudott mit kez­deni. A tárcsázók pedig tartották kezükben a hallgatót, s közben telt a drága idő, szaporodtak a megjegyzések, meg miegymás. Magyarul: nem is annyira a kapcsolással, mint in­kább a hívással volt baj. Bár megjegyzem, hogy igen gyakran a kapcsolással is előadódik egy és más. Van­nak, akik nehezen tudnak kapcsolni, telefonnyelven szólva, náluk jelentős késéssel esik le a tantusz, holott sürgős ügyben kellene nyilatkozniuk, igent, vagy nemet mondani, esetleg felvilágosítással szolgálni. Hallottam például, hogy az egyik illetőnek kerek két óra állt ren­delkezésére, hogy jelentést tegyen arról, elkészült-e már ai. egy hónapja rábízott és egy óra alatt elvégezhető fel­adatával. Eltelt a nap és az illető még mindig nem je­lentett, s majd amikor felelősségre vonták, á készülékre hivatkozott, arra akarta kenni a dolgot: hiába tárcsá­zott, az a fránya telefon nem kapcsolt. Persze, mint a legtöbb esetben, most sem a készü­lékben kellett keresni a hibát, mondjuk a szigetelési problémát. Mert ez a készülék csak akkor tölti be funk­cióját, ha az őt működésbe hozó ember készüléke is tö­kéletesen működik. Nem tudom megfigyelték-e már, "hogy ennél az utóbbi készüléknél, — amely semmilyen vonatkozásban nem tartozik a posta hatáskörébe — is elég gyakran várni kell a vonalra, arra a kis búgó hangra. Mert akadnak, akik például nem szeretik a vonalas dolgokat, ök azok, akik a szembe babám, ha szeretsz elv alapján szeretik intézni a dolgaikat. Má­sok viszont éppen ennek az ellenkezőjét szeretik, és ha egyszer megragadják a készüléket, s közel férkőznek a vonalhoz, nincs az a pénz, amiért elszakadnának tőle. Es beszélnek, és mondják, és kérdeznek, és válaszolnak, és visszakérdeznek, amíg csak tart a munkaidő. (Vagy amíg az illetékes szerv — a telefon esetében a posta — meg nem elégeli ezt a kellemes csevegést, s véget nem vet a vonal szétkapcsolásával.) Akadnak olyanok is, — mint például most a szárú- változás esetében is történt — akik elég gyakran mellé­tárcsáznak. Ennek különböző okai lehetnek. Közrejátsz­hat például hogy valaki nagyon siet, és ezért nyúl mel­lé. Megtörténhet, hogy a tárcsázó ideges, mert vagy az élete párjának kell beadni egy soha, sehol meg nem tartandó értekezletet, ahonnan ő el nem maradhat, vagy a központot kell hívni a népi ellenőrzés vizsgálata ügyében. Ilyenkor valóban könnyen össze­keverheti az ember azokat á kis parányi számokat. Méltánytalan ezekben az esetekben dühödten földhöz csapni a készüléket, már csak azért is, mert az ember jobban elárulná, hogy ideges, s különben is a készülék­nek ára van. Arról már szólni sem merek, hogy például X. lelki zavarokkal küzdve, vagy érzelmei háborúja közepette a titkon imádott, drága hölgy száma helyett a felesége számát kéri. Azt azért tárgyilagosan szögezzük le: szűkebb pát­riánk új központja a javunkra van. Most már 1300 em­berrel többen kapcsolhatnak a városban és ez nagy do­log ám. A kapcsolás — némi szójátékkal élve — a jó kapcsolat alapja. Kapcsolatokról lehet, eddig is hallot­tunk szeretve tisztelt szép városunkban, — igaz ezek­nek a kapcsolatoknak nem mindig volt köze a kapcso­láshoz, a Crossbarhoz. Némely kapcsolat jól megvan és virágzik kagyló nélkül is, s megesik, hogy néha áldáso­sabb is az effajta kapcsolat a „vonal” két végén levő­nek, mint a szürke telefonösszeköttetés. Legfeljebb annyi azonosságot fedezhetünk fel, a kétfajta kapcso­lat között, hogy néha a jelszó ugyanaz. A telefonnál: „Halló”. A telefon nélküli kapcsolatnál: „Helló”. A magam részéről bízvást remélem, hogy mielőbb elhárulnak azok a kis hibácskák, a postai telefonköz­pontban és lesz gyors kapcsolás, s tisztán búgó hanggal őszinte, recsegés és mellékzörej nélküli kapcsolatokat építhetünk ki embertársainkkal. Angyal Sándor Jubilál a TÜZÉP Az állami TÜZÉP vállala­tok ez évben ünnepük fenn­állásuk negyedszázados ju­bileumát. Az évfordulót méltóképpen ünnepli meg a Kelet-magyarországi TÜZÉP Vállalat is. Ez alkalommal a termelő vállalatokkal közö­sen rendeznek be árubemu­tató termeket Debrecenben és Nyíregyházán. Itt a vál­lalat dolgozói rendszeresen találkoznak majd a vásár­lókkal és tájékoztatják a kö­zönséget a korszerű építési anyagokról, a tüzelők gaz­daságos felhasználásáról és beszerzési lehetőségeiről. Szakmai napokon találkoz­nak majd a termelő és szál­lító vállalatok képviselőivel közük a vásárlók igényeit. A 25 év emlékeit nyugdíjas ta­lálkozókon is felelevenítik, kultúr- és sportműsorokkal, szakmai vetélkedőkkel ün­nepük a jubileumot. A ren­dezvénysorozat a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepségei­vel zárul. Épül a mátészalkai húsüzem A kormány húsprogramja jegyében Mátészalka és kör­nyékének jobb húseüátása, valamint a termelő üzemek szállítási útjainak megrövi­dítése céljából tizenhét gaz­dasági egység társult egy húsfeldolgozó nagyüzem megépítésére a járási székhe­lyen. Közülük tíz ÁFÉSZ és öt termelőszövetkezet. Részt vesz a társulásban a megyei húsipari vállalat, valamint a Mátészalkai Állami Tangaz­daság, mely az egész beruhá- zás gesztora is egyben. A terveket az KLGÉP idő­ben elkészítette a fő kivite­lező CZÁÉV ellenőrzése mel­leit. Az ötvennégy milliós beruházáshoz 22 milliós álla­mi támogatást nyújt az élel­miszergazdasági ágazat, se­gít iparfejlesztési alapjából a megye és a SZÖVOSZ is hoz­zájárul a költségekhez. Az épületeket a SZÁÉV már alapozza. Készül a víz­szennyvíz és hűtőtechnoló­giai szerelő munkára alvál­lalkozóként a KEMÉV és az ELEKTERFÉM szövetkezet. A húsfeldolgozó berendezé­seket az ÉLGÉP szereli majd be. A tereprendezés már befe­jeződött. Az odavezető szennyvízcsatorna kész, nyo­máspróbája is megvolt, most a terepen belüli részt készí­tik. Az üzemi épületet, a ka­zánházat, az állatszállást és a garázst jelenleg alapozzák. Úgy tervezik; télre minden épület tető alá kerül, hogy a szerelők nyugodtan tudjanak dolgozni a falakon belül és a tervezett jövő évi indulás­ig minden készen álljon. (gnz) A kereskedelemben is Csökkentik a nehéz fizikai munkát Konténeres szállítás, tárolás nagyobb boltokban A vásárlók ma már nem­csak fényképekről és egyéb beszámolókból ismerik a konténert, hanem' egyre gyakrabban találkoznak ve­lük a nagyobb ABC-boltok- ban, amikor a megszokott ál­ló polcok helyett négy lá­bon guruló, alumínium szek­rényekből emelik ki a lisz­tet, a cukrot, a rizst. Nyír­egyházán ez év júliusában jelentek meg először a déli, az északi lakótelepek és a Stadion úti ABC-k vásárló­tereiben. Ugyanis ekkor tért át a konténeres szállításra — kezdetben a tömegáruknál — a Hajdú—Szabolcs megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi és a Sza­bolcs megyei Kiskereskedel­mi Vállalat 'Tömegáruk szállítása A szállítást, a nehéz fizi­kai munkát könnyítő válla­lati konténerpark kialakítá­sához a belkereskedelmi mi­nisztérium ötven százalékos anyagi támogatást nyújtott, ehhez tették hozzá a vállala­tok a maguk ötven százalé­kát. Az indulásnál 100—100 darab konténerrel rendelkez­tek, ami elég ahhoz, hogy pár évre megoldja a tömeg­áruk szállítását még akkor is, ha közbén bővítik a ter­mékskálát és több boltot kapcsolnak be a konténeres forgalomba. A beszerzésekkel egyidő- ben a nagykereskedelem rak­tárában mérlegeket állítottak be, 4—5 fővel növelték a lét­számot és összevonták a re­víziót, hogy a helyi munkát meggvorsítsák, valamint tár­gyalásokat kezdtek az ipari vállalatokkal és kérték, hogy az áru ezután már tőlük konténerben érkezzen, hi­szen ha a nagykereskedelem lerakatában kell megpakolni a konténereket, azzal még nem sokat könnyítettek az ott dolgozók munkáján. — Néhány partnerünk igyekezett minden segítséget megadni — mondta Kiss Ele­mér a nyíregyházi lerakat vezetője. A Gabonafelvásár­ló és Feldolgozó Vállalat fo­gadóteret alakított ki és a szalagról érkező lisztescso­magokat egyenesen a konté­nerekbe pakolják. Hasonlóan a MÉK-nél is megoldották a cukor csomagolását. A rizst és a sót viszont már mi cso­magoljuk. A vegyesáruk — a csokoládé, a cukorka, a fű­szerfélék és a vegyi, kozme­tikai cikkek — a hagyomá­nyos gyűjtőcsomagolásban érkeznek hozzánk, melyeket aztán a konténerekbe rakjuk. Most fogunk áttérni a cso- magos módszerek átpakolá- sára is. A nagyobb fokú áru­megóvást mindenképoen el­értük, de plusz munkát ad a helyi átrakás. Gond: a küszöb A láncolat tehát még az elején megszakad néhány árucikknél, hiszen az ipar főleg a hagyományos utón szállít még a nagykereskede­lemnek. Aki valójában jól jár, akinek a legtöbbet segít a konténer, az a kiskereske- demli vállalat. A megrakott konténerek szinte emberi kéz érintése nélkül kerülnek a vásárlókhoz. Emelővel veszik ki a konténert a teherautó­ból és betolják az eladótér­' ' ( Az AFFSZ-ek segítsége Uj bölcsödéi*, ajánalél* JáÉelcoI* a legkisebbeknek Másfél millió forinttal se­gítették a gyermekintézmé­nyek építését és fenntartá­sát 1970-től, napjainkig Sza- bolcs-Szatmár megye ÁFÉSZ- ei. Jelentős összegeket adtak az új bölcsődék és óvodák építésének megkezdéséhez, a a régiek átalakításához, bő­vítéséhez és korszerűsítésé­hez. Több esetben vásároltak szemléltető eszközöket, játé­kokat az intézményeknek. A 45 általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet 381 szocialista brigádja emellett rendszeresen végzett társa­dalmi munkát az „oviknál”, „bölcsiknél” és iskoláknál: festettek, tataroztak, játék­udvarokat alakítottak ki, parkosítottak, valamint meg­javították a meghibásodott víz- és villanyvezetékeket, játékokat. Hát szövetkezet a rend­szeres együttműködésre szo­cialista szerződést is kötött a gyermekintézményekkel. Leg­utóbb a Nyírbátori ÁFÉSZ és a hely 4-es számú óvoda között jött létre ilyen meg­állapodás. A szövetkezet szo­cialista brigádjai és dolgozói vállalták, hogy rendszeresen feltöltik a homokozót, elvég­zik a tavaszi parkosítást, fá­sítást, a dekorációs részleg pedig szemléltető eszközöket készít az óvodai foglalkozá­sokra. A megállapodásban szere­pel még, hogy a teljesen le­értékelt, de még felhasznál­ható füzeteket, íróeszközö­ket, rajzeszközöket átadják az ovodásknak, valamint a boltokban meghibásodott já­tékokat — javítás után — szintén a kicsinyeknek aján­dékozzák. Az asztalos- és la­katosműhely dolgozói az óvodai ünnepségek kellékeit készítik el, s megjavítják majd a megrongált bútoro­kat, játékokat, víz- és vil­lanyvezetékeket, konyhai gé­peket. Az óvoda kicsinyei eze­kért a társadalmi munká­kért műsort adnak a szövet­kezet által megrendézésre kerülő névadóünenpségeken, nőbizottsági üléseken és részt vesznek mint manökenek a gyermekruha-bemutatókon. Az óvoda vezetői a lehető­ségekhez képest segítik az ÁFÉSZ-nél dolgozókat gyer­mekeik óvodai elhelyezésé­ben, túlórázások esetén pe­dig évi hat alkalommal vál­lalják a* gyermekek felügye­letét. (bd) A nyírcsászári „Uj Élet” Tsz-ben megbecsülésnek ör­vendett a Gyenes-család. Gyenes Mihályra bízták a tsz terményraktárait, fia — a 25 éves Gyenes Miklós — miután méregkezelői vizsgát tett, rábízták a tsz méreg­raktárának, növényvédő sze­reinek kezelését. Sajnos, Nyírcsászáriban is szokás még, hogy a magántulajdon­ban lévő házikertek permete­zéséhez a szükséges szereket a „legolcsóbb forrás”-ból, a közületi készletekből próbál­ják beszerezni. Csakhamar megkörnyékezték ilyen cél­ból a fiatal méregraktárost is. Mivel Gyenes Miklós tud­ta, hogy a tsz főagronómusa a közösben felhasznált anya­gok tényleges mennyiségé­nek ellenőrzését elmulasztja, így a leleplezés veszélye nélkül vállalkozott Is a házi­kertek permetezéséhez szük­séges anyagok megszerzésére. Gyenes Miklós méregrak­tár kezelő megismerkedett a községbe nősült Schwarzkopf József műszerésszel, aki apó­sa — Papp János — gyü­mölcsöskertjének permete­zéséhez kért kéntartalmú szert. Gyenes Miklós, barát­ja kérelmét teljesítette és a rábízott raktárból kiadott ne­ki 20 kg sárga mérget. A raktáros az elsikkasztott ér­tékes permetező szerért pénzt nem kért, megelégedett el­lenszolgáltatásul azzal, hogy őt esetenként borral, pálin­kával kínálták meg. Az or­gazda e számára „gyümöl­csöző” kapcsolatot felhasz­nálva, újabb és újabb igé­nyekkel lépett fel Gyenes Miklóssal szemben, aki egv esetben sem tudott nemet mondani. Kisebb-nagyobb tételek­ben a leleplezésükig 68 kg kb. 4000 Ft értékű anyagot adott ki a raktárból. Gyenes Miklóst 1974. júni­us 14-én tettenérték, amikor az utolsó tételt próbálta át­adni borbarátjának. A büntető eljárás során a rendőrség házkutatást tartott, Schwarzkopf József lakásán és előkerültek az eltulajdo­nított vegyszerek, amelyek­kel az orgazda apósának gyümölcsösét több éven ke­resztül be lehetett volna per­metezni. A Nyírbátori Járásbíróság az egyébként büntetlen elő­életű Gyenes Miklóst 4000, Schwarzkopf József orgaz­dát 3000 forint pénzbünte­tésre ítélte. A bűnjelként le­foglalt vegyszereket a sértett tsz-nek kiadta, így a közös­ség kára megtérült. A bün­tetés kiszabásánál a Járás- bíróság Gyenes Miklós ese­tében súlyosbító körülmény­ként érfékelte. hogy becsü­letét néhány pohár borért hajlandó volt áruba bocsá­tani. Az ítélet jogerős. Dr. Pálfy Ferenc városi-járási vezető ügyész be, vagy a raktárba. Az aj­tót leveszik róluk és már jö­hetnek a vevők. Ha kiürül, újat állítanak a helyére. Mindez minimális fizikai erőt igényel, s így összeha­sonlíthatatlanul könnyebb lett az ott dolgozó nők mun­kája, mint korábban volt, a gyorsabb áruátvételről nem is beszélve. — Jelenleg azonban nem minden egységünk alkalmas a konténerek fogadására — mondta Kiss János, a kiske­reskedelmi vállalat igazgató­ja. — A legtöbb problémát — bármilyen furcsán hang­zik is — a küszöb okozza, melyen nem lehet áttolni a 3—4 mázsás konténert. A kisebb boltokban nem férnek el. s ott sem alkalmazhatjuk, ahol kicsi a raktár. A konté­nereket hetente cseréljük, de többször is, ha a bolti rendelés úgy kívánja. Az ed­digi tapasztalatok szerint a dolgozók hamar megkedvel­ték a konténereket, igyekez­nek javítani az esztétikai hatásán is. A jövőben deko- ritlemezek közé állítjuk be az alumínium-szekrényeket. Szélesíti ük a konténeres rendszert Roly-kocsikkal is (dróthálós konténerek) me­lyekbe konzervek kerülnek majd, s még az idén tíz bolt­ban valósítjuk meg a kon­téneres szállítást.. Tervezzük, hogy a megyeszékhelyen kí­vül másutt is bevezetjük ezt a fajta szállítási rendszert. Nem olcsó A konténer nem olcsó do­log, alkalmazása mégis gaz­daságos, kezelése egyszerű és gyors. A vállalatok megtaka­rítják vele a rakodási idő je­lentős részét, ami a kiskeres­kedelem előzetes számítása szerint 14 boltban évi 1159 órát jelent. Legalább öt évig használhatók, míg a régi „gondolák” — az állópolcob — a nagy megterhelés miatt két évet bírtak ki. Az áru- megóvást mindenképpen biztosítja, a kevesebb átra­kodás miatt. A legnagyobb haszna azonban a nehéz fi­zikai munka megszüntetése. Balogh Júlia Kgrrézsóvád&mi kiállítás és pályázat A hazai korrózióvédelmi anyagok, termékek, eljárá­sok, a korrózióvédelem te­rületén használt eszközök, berendezések, továbbá mű­szerek és korszerű vizsgálati módszerek bevezetésének, il­letve gyártásának elősegíté­se és a műszaki színvonal emelése céljából az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság 1976 évben ismét megrendezi a hagyományos HUNGAROKORR nemzetkö­zi korrózióvédelmi kiállítást és ezenkívül korrózióvédel­mi pályázat kiírására kerül sor az alábbi kategóriákban: I. TERMÉKEK — szerkezeti anyagok; — bevonóanyagok (mű­anyag, fém, festék); — segédanyagok (pl. inhi­bitor). H. BERENDEZÉSEK, ESZ­KÖZÖK. III. ELJÁRÁSOK IV. MŰSZEREK, VIZSGA­LATI MÓDSZEREK. A pályázaton részt vehet vállalat, intézet és magán- személy bármely kategóriá­ban olyan műszaki újdonság­gal, amely 1973. január 1-e és 1975. december 3I-e kö­zött Magyarországon üzem­szerű bevezetésre, realizá­lásra került. A benyújtott pályázatok minősítését az OMFB által kijelölt bírálóbizottság fogja végezni. A kiemelkedő pá­lyázatok díjazásban része­sülnek. A HUNGAROKORR ’76 korrózióvédelmi pályázat ki­írására 1976 év elején kerül sor. Bizalom — borért

Next

/
Thumbnails
Contents