Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
Ü974. augusztus ff. fcELET-MAGYARORSZÁ<3 — ÜNNEPI MELLÉKLET t. oia* Augusztusok Az ember gyerekkorából maradnak soha feledésbe nem tűnő élmények. Nekem augusztus húszadikán — pedig de sok elmúlt már azóta! — mindig egy 1939-es emlék jut eszembe. Gyerek voltam még és apám, meg anyám készülődtek, hogy kimegyünk a nyíregyházi állomásra és megnézzük a magyarok régi nagy királyának ezer éven át épségben fennmaradt jobb kezét. István király „szentjobbját” ugyan nem sikerült meglátnunk, mert olyan nagy volt a tömeg, de azért az a meleg nyári délután örökre bennem maradt. Körmenet vonult végig a Széchenyi utcán, ezrek mentek a templomi zászlók alatt és mögött és ma is jól hallom az éneket: „Hol vagy István király, téged magyar kíván...?” Harmincöt év telt el azóta és az augusztus húszadikák — bár kevésbé látványosak, fényesek — azóta is szépek, érdekesek, maradandók. István király miatt is, meg azért is, mert ilyenkor sütötték az első új kenyeret az akkor aratott-csépelt búzából, s azért, mert 1949-ben ezen a napon született meg a magyar nép alkotmánya, amely választ adott a tíz évvel korábban egyházi énekben is megfogalmazott kérdésre. Egy, a nagy többség számára bizony rideg és szűkmarkú világban éltünk. Ma már cseppet sem csodálkozom azon, hogy miért is volt olyan szívet szorongató, ősi módon feltörő 1939 augusztusában a nyíregyházi Széchenyi utcán végigkígyózó sorok torkában az ének. Az esemény gyermek szemtanúja csak később eszmélt. Ilyen, szemet gyönyörködtető ünnepi menetet talán azóta sem látott. De látta, hogyan tudnak örülni a nyírségi parasztemberek az újonnan kiosztott és szinte puszta kézzel feltört volt urasági földön az Új búzának. És látta 1952-ben az akkor frissen ideérkezett új kombájnokat, amikor beletúrtak a kalásztengerbe. S ott volt akkor is, amikor a siker feletti örömében sírni kezdett a hatalmas gép nyergében a tagbaszakadt kombájnos. Ez is augusztus húszadikán történt. Az új kenyér ünnepe az egész magyar falu öröme is egyúttal. De a falvak népével egészen a felszabadulás napjától együtt dolgozott. így a vidámságból is együtt vette ki a részét a munkás. Előbb kaszát csinált. Még emlékszem egy régi plakátra, ahol a sarló alatti feliraton olvashattuk a parasztságnak küldött üzenetet, a jelszóigazságot: „A kenyér itt kezdődik!” Az augusztusoknak akkor is csillogó a fénye, ha munkával ünnepük az emberek. Lehet, hogy ma is van olyan község Szatmár- ban, amelyikben nem pihenhet még az ember, meg a gép, mert van tennivalója, hogy a magtárakba gyűljön minden megtermett gabonaszem. De a legtöbb helyen ilyenkor már lemosták az aratás-cséplés porát az emberek. Ünneplőbe öltöznek, augusztus húszadikán a jól végzett munka felett ülnek tort. Idén huszonöt éve annak, hogy az Országházban a nép képviselői felemelték a kezüket, s ezzel törvénybe iktatták a nép alkotmányát. Sokan talán még ma is elvont paragrafusok gyűjteményének tekintik az alaptörvényt, amely pedig olyan sok szállal szövi át az életünket, mint az erek az emberi testet. Örömeinket, augusztusi ünnepeinket azóta ennek az eseménynek köszönhetjük. Az embereknek nálunk van munkájuk, kenyerük, biztonságuk, — s milyen nagy dolog! — van emberségük, amelyért hogy kiáltott, küzdött ezer éven át. Mindenki látja, aki nem csupán néz, s tanúsítja, aki tud hasonlítani: a mi mostani világunk egy soha, a szocializmuson kívül sehol nem tapasztalt világ. Azzal együtt vallom ezt, hogy tudom, nem kevés a dolgunk, hogy eljussunk a még jobb élet kapujába. Az augusztusok sora hozta el nekünk valamennyi magyar faluba a villanyt, a megyeszékhelyre a konzervgyárat. Ha meggondoljuk, mit is jelentenek ezek az alkotmány ünnepi avatások, máris bizonyítottunk: a legfőbb törvény paragrafusai keltek életre, s vezettek el százezreket új, addig ismeretlen utak felé. Számunkra szimbolikus jelentőségű Is, hogy Szabolcs-Szatmárban ezen a szép ünnepen avatnak bölcsődét. adnak át új iskolát, áruházat, nagyvárosi telefonközpontot, rakják le egy új kórházi pavilon alapkövét. Azt jelentik ezek, hogy újra gazdagabbak lettünk, okosabban, kulturáltabban élünk. Igaz, nem ritkán csak nehezen, akadályokkal megtűzdelt pályán juthatunk előre. Mint az alpinisták a magas ormokra. De ahogy az elszánt hegymászók, mi is tudjuk: lépésről lépésre haladva (ha közben visszavisszacsúszunk iS) lehet meghódítani a magaslatokat. Kopka János VALTOZÖ VILÁGUNK A nép hatalmának ünnepe Alkotmányunk — az 1949. évi XX. törvény -— megszületésének negyedszázados évfordulóját ünnepeljük. Huszonöt év telt el azóta, hogy országgyűlésünk törvénybe iktatta az alkotmányt, amely szentesítette a nép hatalmát, törvénybe foglalta — a nemzet programjaként — a kizsákmányolástól mentes társadalom építését. A hazáját ezer esztendőn keresztül munkával, verejtékével és vérével védő és építő, ezer éven át mellőzött, kisemmizett, elnyomott és kizsákmányolt dolgozó magyar nép kezébe vette államának vezetését, az ország ügyeinek intézését. Alkotmányunk megalkotása dolgozó népünk — az elnyomók ellen folytatott —ezeresztendős perének, tengernyi szenvedéssel, sok viharral teli történelmének egyik legnagyobb győzelme. Végleg a történelem süllyesztőjébe került az úgynevezett „ősi”, „történelmi”, „ezeréves alkotmány” korszaka, amelynek tulajdonképpen nem is volt alkotmánya. Űj korszak Voltak a magyar nép történetében olyan forradalmi korszakok, amikor a nép hű fiai kísérletet tettek az igazi alkotmány megalkotására. így például a magyar jakobinus mozgalom vezetői, az 1848—49. évi szabadság- harc forradalmi mozgalma. Az 1919. évi dicső Tanácsköztársaság — a történelem második szocialista állama — meg is alkotta az első szocialista alkotmányt. Alkotmányunk ünnepén tisztelettel emlékezünk e nemzedékek küzdelmeire. Az alkotmány egy új korszak eredményeit összegezve megfogalmazta mindazokat a vívmányokat, amelyek ezer év álmait váltották valóra, s a szebb, emberibb élet lehetőségeit és garanciáit. Megfogalmazta és biztosította az állampolgárok gazdasági, szociális és kulturális jogait, valamint az állampolgári szabadságjogokat, az állampolgárok egyenjogúságát, a nyugodt, békés élet feltételeit. Az alkotmány megalkotásától eltelt esztendők eredményei bizonyították, hogy alkotmányunk megfelelt feladatának, kiállta az idők próbáját, s újabb nagy történelmi jelentőségű győzelmek forrása lett. A munkás- osztály, a nép hatalma tovább szilárdult. Leraktuk a szocializmus alapjait, erősödött a munkás-paraszt szövetség, népünk összefor- rottsága, mélyült a szocialista népi-nemzeti egység, szélesedett a szocialista demokrácia, s népünk a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik. A társadalmunkban végbement alapvető változások, alkotmányunk megvalósulásának eredményei különösen, kézzelfoghatóan érzékelhetők megyénkben, ahol szinte a fel- szabadulásig fennmaradtak a feudális viszonyok, illetve ennek maradványai. A megyében ipar alig volt. A földek nagy többsége a földbirtokosok tulajdonában, vagy a nagybérlők kezében volt. Sokaknak időnkénti napszámos munka is alig jutott. Létbizonytalanságban éltek megyénkben a kevés kis földdel rendelkező parasztcsaládok is. Legnagyobb volt itt a csecsemőhalandóság, az egy éven aluli orvosi kezelés nélkül elhalt gyermekek, a tbc-ben elhaltak aránya, s legalacsonyabb volt az emberi átlagéletkor. Péchy és a kurtavas Legtöbb volt itt az analfabéta, az elemi iskolát el nem végzők száma és aránya, s ezek jelentős része ruha- és lábbeli hiánya, vagy pedig korai „munkára” fogásuk miatt nem járt iskolába. Közép-, de különösen felsőfokú iskolába általában csak a jómódú szülők gyermekei juthattak. Szakmát tanulni is kevesen jutottak el a falusi szülők gyermekei közül. A társadalombiztosítás — különösen a falvakban — a lakosságnak csupán kis töredékére terjedt ki. Az egészségügyi, a szociális ellátás nagyon alacsony színvonalú volt. Egy- egy betegség, kórházi ápolás, az öregek, betegek, az esetleg munkaképtelenné vált családtagok eltartása anyagilag lehetetlen helyzetbe hozta az érintett családokat. Kik és hogyan képviselték a terület lakosságát a legfelsőbb fórumokon? Mindezekről e helyeken nem esett szó, ellenben Péchy Manó Szatmár megyei (porcsalmai) földbirtokos, felsőházi tag a felsőházban — még 1941 decemberében is — „legfőbb gondként” a parasztság meg- fegyelmezése érdekében a kurtavas, a deres, a botbüntetés visszaállítása érdekében emelt szót. Mindez már megyénkben is csak történelem. A megye — a Politikai Bizottság 1965. augusztus 31-1 határozata végrehajtásaként — jelentős mértékben iparosodott, a mezőgazdaságban kialakultak a korszerű nagyüzemi gazdálkodás feltételei, iparunk és mezőgazdaságunk számottevően fejlődött. Javultak az élet- és munkakörülmények, s bár még több vonatkozásban nem értük el az országos vidéki átlagos színvonalat, s gondjaink vannak — a fejlődés megyénkben a legnagyobb arányú. Jól, kulturáltan, egészségesen, biztonságban messze magasabb átlagkort megérve él megyénk lakosságának nagy többsége. Áldozat jó ügyért Kádár elvtárs az országgyűlés alkotmánymódosítást és az alkotmány egységes szövegét tárgyaló, 1972 áprilisi ülésén fejlődésünknek erre a szakaszára vonatkozóan többek között a következőket mondta: „.. .pártunk, munkásosztályunk, népünk nem hiába küzdött, az áldozatok nem voltak hiábavalók, volt és van értelme a munkának, a harcnak. Mindenki, aki az elmúlt negyedszázad alatt részt vett a szocializmus harcaiban és építésében, büszke lehet erre. Jó ügynek szentelte ifjúságát, hitét, erejét. Megérdemli mindenki tiszteletét, mert híven teljesítette a magyar nép, a haza iránti kötelességét.” A szocializmust építő népünk több mint két évtizede alkotó munkája hatalmas fejlődést eredményezett a gazdasági, a társadalmi, a kulturális életben. Mindezek szükségessé tették alkotmányunk módosítását. — Ezt a feladatot végezte el országgyűlésünk 1972. április 19-gn, amikor módosította az 1949. évi XX. törvényt és törvényerőre emelte a Magyar Népköztársaság Alkotmányának egységes szövegét. Alkotmányunk — szocialista társadalmi és állami életünk fejlődésének igényei szerint — alkotmányos szintre emeli az állampolgári egyenlőség, az állampolgári jogok és kötelességek egységének elvét. Szocialista államunk egyenlő Jogokat biztosít és azonos kötelezettségeket ír elő minden polgár számára, a politikai jogoktól kezdve a szociális biztonságig. „ ' Jogok és kötelességek Alkotmányunk szocialista társadalmi rendünk alapintézményei közé sorolja — a munkához és a művelődéshez való jog mellett — a házasság, a család védelmét, az ifjúság védelmét és szocialista nevelését, az állampolgárok életének és testi épségének védelmét, a betegek, az öregek és a munka- képtelenek anyagi ellátásának elvét, a társadalom fejlődését előmozdító tudományos munka szervezését és támogatását, a haladást szolgáló művészetek segítését, a közügyek intézésében — képviseleti úton és közvetlenül — való részvétel biztosítását. Kibővítette alkotmányunk az állampolgárok alapvető jogainak körét, másrészt számos Jogot — például a társadalombiztosításhoz, a szociális ellátáshoz való jogot — kiterjesztette a társadalom legszélesebb rétegeire, szinte az egész társadalomra. Biztosítja alkotmányunk az emberi jogok tiszteletben tartását és védelmét, ugyanakkor követelményként támasztja, hogy az állampolgárok jogaikat társadalmunk érdekeivel összhangban gyakorolják és hogy a jogok gyakorlása elválszthatatlan az állam- polgári kötelességek teljesítésétől. Meghatározza az alkotmány az állampolgárok kötelességeit is. Eszerint hazánk állampolgárainak alapvető kötelessége: a nép vagyonának védelme, a társadalmi tulajdon szilárdítása, a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása, műveltségük gyarapítása, az ország természeti és kulturális értékeinek oltalmazása, a társadalom rendjének erősítése és a haza védelme. Mindezek megvalósulása érdekében minden állampolgárnak kötelessége, hogy képessége szerint dolgozzék, s munkájával a szocialista építés ügyét szolgálja, közmegbizatását lelkiismeretesen teljesítse, a; alkotmányt és az alkotmányosan hozott jogszabályokat megtartsa. Az állampolgárok számára a törvényes rend biztosítja a nyugodt, békés, félelem nélküli életet. A nép szolgálata Kinyilvánítja alkotmányunk, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista állam, melyben minden hatalom a dolgozó népé. A társadalom vezető osztálya a munkásosztály. A munkásosztály a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. A társadalom vezető ereje a munkásosztály marxista—leninista pártja. A párt e vezető szerepét, kormányzati feladatait a nép szolgálatának, s nem „uralkodásnak” tekinti, a gazdasági rend alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona, s szocialista államunk fejelszti és védi a társadalmi tulajdon minden formáját. Többek között az alkotmány meghatározza — a pártnak az államélet, a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésére vonatkozó határozataival összhangban — az államszervezet felépítését, alapvető intézményeit. Kiemelkedő szerepe van ezek között a tanácsoknak, miután a párt politikai céljai, az alkotmány rendelkezései, a lakosság érdekeit szolgáló — életszínvonal-politikai, népesedés-, ifjúság-, nőpolitikái, stb. — intézkedések jelentős része, a lakosság áruval, szolgáltatásokkal való ellátásának szervezése, kommunális, kulturális, egészségügyi és szociális ellátásának biztosítása, ügyeinek intézése, a törvények, rendeletek végrehajtása, stb„ a tanácsok munkája révén valósul meg. A hatalom gyakorlása Másrészt túlnyomórészben a tanácsokon keresztül valósulhat meg a lakosság széles körének bevonása, részvétele a hatalom gyakorlásába, az állami ügyek, saját ügyeik intézésébe. A tanácsok — a társadalmi és a nem tanácsi szervekkel együttműködve — sokat tehetnek azért, hogy társadalmunkban még szélesebb körben uralkodóvá váljanak a szocialista vonások az emberek mindennapi életében: a munkában, a közéleti tevékenységben, a gondolkodásmódban és az erkölcsi viszonyokban is. Feladatunk _ úgy dolgozni, hogy múltúd képpen készüljünk a XI. pártkongresszusra, felszabadulásunk 30., a tanácsrendszer kialakulásának 25. évfordulójára. Jobb munkával,’ gyorsabban haladunk előre azon a történelmi úton, amelyet pártunk, alkotmányunk kijelöl számunkra. Dr. Fábián Lajos
