Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-18 / 193. szám
* <*M Jog a II *á MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG BIZTOSÍTJA az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. A Magyar Népköztársaság ezt a jogot a közművelődés ki- terjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, közép- és felsőfokú oktatással, a felnőtt dolgozók továbbképzésével és az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.” (Alkotmány 59. § 1.. 2.) Hosszú lenne felsorolni, áttekinteni is lehetetlen azoknak az intézkedéseknek, ' rendeleteknek, határozatoknak sorát, amelyek az alkotmányban rögzített jog és lehetőség megvalósítása érdekében, a magasabb szinten képzett, műveltebb emberért születtek. Legfeljebb egy hol hirtelen felugró, hol süllyedő, hol tartósan stagnáló grafikon mutatná be a legjobban ezt az utat; jelezve, hogy a jog és a lehetőség, s azok kihasználása gyakran nem azonos. Az egykori gyermekmegőrzőhely, az óvoda iskolaelőkészítő intézménnyé lépett elő, megkönnyítve a gyermek első találkozását a mind nagyobb léptekkel fejlődő iskolával. Az óvodába nem járó gyerekek előkészítő tanfolyamokon pótolhatnak valamit a három évből. Kisebb-nagyobb sikerrel sok helyen megszervezték a helyi tanácsok és iskolák rugalmas vagy nehézkes ügyintézésétől függően. Ingyenes és kötelező az általános iskola, a 16. életév betöltéséig. Még mindig magas a lemaradottak száma, akik az átlaggal nem tudnak lépést tartani. A már eleve hátránnyal indulók a megyében csupán néhány éve indult korrekciós osztályokban tehetnek egy kerülőt, ahol kis csoportokban könnyebben felzárkózhatnak. Szintén fiatal intézmény a pályaválasztási tanácsadók hálózata. Megyénkben kísérletek, felmérések sorával figyelmeztetnek a legsúlyo-1 sabb esetekre, s próbálnak a pályaválasztási felelősök segítségével minden tanácstalan gyereknek egy pályacsoportot megjelölni. Mindkét forma — a korrekciós osztályok és a pályaválasztási tanácsadó — magán viseli még a kezdet jegyeit. Az előbbitől, rosszul hangzó neve miatt a szülők idegenkednek. A pályaválasztási felelősök szerény anyagi megbecsülése, vagy elismerés nélküli társadalmi munkája pedig nem áll arányban ű vetődéshez a végzett munka fontosságával. Lassanként és fokozatosan felszámolják a kisiskolák összevont tagozatos osztályait, körzetesítenek. Sokan ellenzik, félnek tőle. nem egy helyen maguk a pedagógusok állnak a fejlődés útjába. Szerencsére sok jó példa igazolja — a fehér- gyarmati, a vásárosnaményi járásban — hogy a megváltozott funkciójú Iskola csak megfelelő körülmények között tud nagyobb alaptudást adni. EMBERIBB LETT AZ ISKOLA, A lexikális helyett az átgondolt, készségszintű tudásra törekszik. Nem kategorizálják a képességet átlaggal, sőt, egyes tantárgyakban (készségtantárgyak a középiskolában) kísérlet kezdődött az osztályzat eltörlésére. A diákok „válasza” jól mérhető: alig akadt negyedikes, aki ne vágott volna neki a senkinek sem kötelező érettséginek. Középiskoláinkban, főiskoláinkon, szakmunkásképző intézeteinkben a különböző ösztöndíjakkal a jó tanuláson kívül a közösségért végzett munkát is honorálják. Az OIOT a nyári vakációra az utazási, táborozási kedvezmények egész sorát kínálja, némelyikről nem is tudnak a fiatalok, némelyikből meg sokkal több kellene. Két főiskolánkon évről évre a mezőgazdasági szakemberek és pedagógusok százai kannak diplomát. Közülük mind többen vállalkoznak arra, hogy a szorosan vett szakmán túl a falvak, tanyák előbbrehaladásáért, közművelődéséért is dolgozzanak. Mind többen, de nem elegen. Kevés a nyírtelekihez, csengerihez, ajakihoz hasonló példa, ahol közösen talált tennivalót a faluért a? agronómus, a pedagógus, sőt még az orvos is. A felnőtt dolgozók kéozése félig már a közművelődés területe. Néhány éve új tanulási hullám indult el, mind több vállalat és egvre több dolgozó ismeri fel. hogy a fizikai dolgozók elmaradt iskoláinak pótlása egyszerre egyéni és közérdek. Érthetetlen azonban néhány igazán nagyüzem merev ügyintézése. elzárkózása, ahol pénz is, helyiség is lenne kihelyezett tagozatok indítására. Alkotmányunk igen szénen fogalmaz a közművelődésről — kiterieszteni és általánossá tenni. Az önművelés számokban kifeiezhetetlen méreteket tölt ki. mint a kor kényszerítő hatása, s mint az ember legtermészetesebb igénye: lépést tartani. Községeinkben, városainkban a művelődési házak százai hivatottak az alkotmányban is megfogalmazott jogot és lehetőséget közvetíteni. De hogyan? Ma már nem lehet kinyitni a művelődési ház ajtaját: aki művelődni akar, majd bejön — jelszóval, AZ ÜZEMI ISMERETTERJESZTÉS a TIT közvetítésével jelenlegi állapotában elavult, megújulására vár. A nagy pénzeken létrehozott üzemi ifjúsági klubok kevés kivételtől eltekintve nem töltik be funkcióikat. Korszerűbb és szervezettebb formát igényel a bejáró dolgozók szabad idejének kulturált eltöltéséhez nyújtott kínálat, életszerűbb, kevésbé bürokratikus programokkal a szó- cialista brigádok művelődése is legyőzheti a jelenleg sokszor formális kereteket. Nem egy vállalatnál elhangzott, hogy szívesen vennék a munkások, ha hivatásos népművelőt alkalmaznának, segítségével könnyebben lehetne mindazt megvalósítani, amit ma igénytelenségre hivatkozva, pénz- vagy helyhiánnyal érvelve még sok munkahely nem ' érez fontosnak. Máról holnapra persze ezt nem lehet megoldani, hiszen még a közművelődési Intézményekben sincs elég szakképzett népművelő. A művelődési házakban is szükség van a falu értelmiségének segítségére, igazolják ezt azok a jó példák, ahol elébe mentek a közművelődési igényeknek, s a különböző agrár-, kézimunka-, színjátszó-, helytörténetihonismereti szakkörök, énekkarok, pávakörök, klubok, klubkönyvtárak könyvbarát körök indításával olyan „kiscsoportos” fomákat hoztak létre, amelyek értelmes programjaikkal vonzanak, s hoz- záiárulnak a közös érdeklődés alanián ösztönösen létrejött közös művelődéshez. AT KOTMÁNYÜNK a jogot, A LEHETŐSÉGET rögzíti. Ez azonban csak az alap. Erre épülnek a mindennapok, a közművelődés, az oktatás feltételei, körülményei. Képzett, vagy szükség-népművelők, több-kevesebb pénz, jobb-rosszabb helyiségek. A korábbi oktatási párthatározat, majd az azt követő miniszteri intézkedések után a még friss közművelődési határozattal, majd végrehajtásával soksok közös munkával valósul meg a cél. Barakső Erzsébet Mozdonyszerelők ■jut illiókat érő mozdonyok gördülnek be. a záhonyi javítóműhelybe. A hatalmas csarnokban a füst és pernye nem nehezíti már a levegőt, a gőzösök tüze kihunyt, elcsendesült. Zöldre és pirosra festett Diesel-mozdonyok állnak az aknákon, az egyik zöld masina belseje üresen tátong, több ezer alkatrészét a szerelők egy asztalra rakták. A vasútnak mindig az volt a célja, hogy a sokat érő erős gépeket maximálisan ki kell használni. A cél teljesítése most, a forgalom megnövekedésével, és az energiagondokkal, különös figyelmet érdemel. Á továbbításra váró sok ezer tonna árut hiába rakják vagonba a vállalatok, hiába áll össze a vonat, ha nincs üzemképes mozdony. Volt már rá példa, hogy a mozdonyok hiánya miatt gyárak, üzemek termelése akadozott. Ezek után a szerelők munkájának fontosságát nem kell hangsúlyozni. A szerelők megyénkben elsők közt csatlakoztak a kongresz- szusi munkáversenyhez, hogy a javításra váró mozdonyok mielőbb bekapcsolódhassanak az ország vérkeringésébe, hogy népünk sikeresen teljesítse az önként vállalt nehéz feladatokat. Federics János karbantartó mozdonyreszortos. A „re- szortos” szó vezető beosztást jelent, a kopaszodó férfi mégis olajos ruhában jár. — Feladatom az, hogy a mozdonyok javítását szervezzem és irányítsam a művezetők bevonásával. De néha meg kell magyaráznom, hogy mit hogyan csináljanak, s nem ritkán magyarázkodás helyet magam is munkához látok. Most a vállalásaink miatt még sietősebb a munkánk, még gyakrabban kell kulcshoz és csavarhoz nyúlnom. Közös a célunk, közösen és gyorsan kell dolgoznunk. Egy füzetecske tartalmazza a vontatási szakszolgálat kongresszusi vállalásait. A gépelt sorok szerint a műhely dolgozói a zöld mozdonyok időszakos javítását egy nappal korábban befejezik, s ezzel együtt 64 munkaórát takarítanak meg. A szovjet gyártmányú, piros masinák javítását két nappal hozzák előbbre. ami egyben 150 munkaóra megtakarítását eredményezi. Jelentősnek mondható a felajánlás, s ezt példákkal igazoljuk. Ha a zöld mozdony egy nappal korábban jön ki a műhelyből, akkor egy 75 vagonból álló, közel 2 ezer tonnás vonatot Záhonyból Hegyeshalomig tud továbbítani, esetleg üresen a 24 órán belül a mozdony vissza is tud jönni. Az M—-62-es piros mozdony a két nap alatt ennek a dupláját végezheti el. Makkai Bertalan az ifjúsági brigád vezetője. Az említett példát így egészíti ki: — Ügy tudom, hogy egyM —62-es mozdony naponta 10 ezer forintnál is többet hoz a MÁV-nak. A versennyel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy brigádunk a Kom- szomol nevet vette fel, s öten vagyunk a brigádban. Vezetőinktől már kaptunk jutalomszabadságot és jutalomüdülést, a jó munkával, a plusz munkával ezt is szeretnénk viszonozni. Plusz munkánk haszna abban áll, hogy a nagyértékű gépek nem állnak kihasználatlanul, a forgalmi szolgálat dolgozói nem írják rá az induló vonatok menetlevelére, hogy „várt gépre”, mert lehetőségeinkhez mérten igyekszünk minden gépet kiküldeni a műhelyből. Azt hiszem újításommal is hozzájárultam a verseny várható sikeréhez. Egy olyan hidraulikus szerkezetet konstruáltam, amelynek segítségével gyorsabb és könnyebb a munka. Kovics István fiatal műszaki tiszt, művezető a beosztása. Örömmel úiságolja, hogy megnőtt a fiatalok újítási kedve. Márkus István például futódarut szerkesztett, s ezzel az egyik munkahelyen megszűnt a balesetveszély. A művezető szívesen emlékszik vissza arra, hogy tavaly a CSENGEK, ÚJTELEP *74 A fákon más* gyümölcs terem Pár évvel ezelőtt egyforma, kerítés nélküli típusházak, élettelen udvarok, mértani pontossággal kicentizett, poros utcák sorakoztak Csen- ger új telepén. Az emberek nyugtalanok, reménytelenek voltak, s bár a külső szemlélőnek úgy tűnt egykedvűen belenyugodtak a megváltoz- hatatlanba, gondolataik, egy- más közötti beszélgetéseik a régi, tönkrement otthonuk körül jártak, a megszokott életrend után vágyakoztak. Építgették, rendezgették az újat, de nem tudtak elszakadni a régitől, még attól a ház nélkül maradt kerttől sem. Fájdalmas volt visszavisszatérni az elpusztult otthon helyére, még fájdalmasabb otthagyni azt. Három évvel később az új telep külsőre is megváltozott, élettel teli képet mutat A házakat beton alapú vaskerítések övezik, az udvarokon állatok szaladgálnak és hangoskodnak, virágzanak a kertek, s meghozták első gyümölcseiket a fák. Elkészült az út- és vízhálózat, megnyílt az ABC-áruház. A látogató önkéntelenül is arra gondol — a családi házak kényelmes, kedves otthonokká váltak. Vajon nem csalnak-e ezek a külső változások diktálta benyomások? így gondolják, ezt mondják az ittlakók is? Már nem hiányzik semmi... A legelőször elkészült Uj Élet utca egyik házába kopogtatunk. Idős asszony mutatja a két tágas, szépen berendezett szobát, a konyhát, a fürdőszobát. — Amit itt lát, az minden új — mondja. — Az árvízkor csak az ágyneműt tudtuk kimenteni. Ma már nem hiányzik semmi, de nehéz az életem. Férjem 25 éve meghalt, a három gyereket egyedül neveltem. Több, mint tíz évig a csengeri termelőszövetkezetben dolgoztam, de betegségem miatt leszázalékoltak. ötszáz forintot kapok havonta. ami bizony nem sok. A fiam debreceni vasútigazgatóság területén a záhonyi szerelők, a záhonyi lakatosok nyerték meg az újítási versenyt, s mint mondja a versenyben a kongresszus tiszteletére, az idén sem szeretnének lemaradni. Arra is szívesen — bár kissé rossz kedvűén — emlékezik vissza a műhely művezetője, hogy nem régiben egy mozdony a hétvégén szenvedett balesetet. A fiúk szombaton és vasárnap is dolgoztak, hogy hétfőn egy- gyel több mozdonya legyen az országnak. Pataki József, a Petőfi szocialista brigád tagja. Olajos zubbonyának zsebéből egy töltőceruza kandikál elő. Külsőleg semmiben sem különbözik a többi szerelőtől Csak a felelőssége nagyobb: művezető. Miért jönnek be szívesen hétvégén is, mit kapnak érte? — Felajánlásunkat önként tettük és tiszteletből. Nem jár érte semmi ellenszolgáltatás. Legalábbis nem hallottunk arról, hogy a kongresz- szusi munkáért pénzt fogunk kapni. Persze a jutalmazásoknál nyilván figyelembe veszik ezeket a munkákat is. Az utóbbi időben gyakran túlóráztunk, még szombaton is. Az ilyen munkára csak az képes, aki megérti a vasút fontosságát, aki sajátjának érzi a vasutat. Azt is tudjuk, hogy munkánknak, felajánlásunknak, ha nem is közvetlenül, de közvetve, előbb vagy utóbb hasznát vesszük... most nősül, ide fognak költözni az egyik szobába. O fizeti a ház részleteit is, mert én nem tudnám. Még legalább 95 ezer forint a tartozásunk. A lányomék még Komlódtótfaluban laknak — ők azt mondják: amíg lehet ott maradnak. Ha menniük kell akkor sem Csengerbe jönnek, hanem feljebb, a megyébe, vagy Pest környékére, ahol köny- nyebb az élet. — A régi, komlódtótfalui otthonunkból, a háztájiból semmi sem maradt. A 600 öles háztáji helyén most a töltés húzódik Itt Csenger- ben a házzal együtt 350 öles területünk van — törpe almafát ültettem, háziállatokat nevelek, hogy pótoljak a nyugdíjamhoz. Lassan-lassan megszokom az új otthont, innen sehova sem fagyoméi. Csorvási Barnabásné szüleivel, az anyósáékkal együtt szintén a pár kilométerre lévő Komlódtótfaluból települt át. Az anyósáék házában laknak, a szomszédos telken pedig szülei háza áll. Itt kényelmesebb — Én az első perctől kezdve megszoktam itt az életet. A férjem a Csengeri Állami Gazdaságban, én a fodrász szövetkezetben dolgozom, így mind a ketten közelebb kerültünk a munkahelyünkhöz. Anyósomék- nál jól érzem magam — mindenkinek van egy szobája és egy. konyhája. Most várom első gyermekemet. A bölcsődei elhelyezés sem lesz gond, óvoda is van a közelben. Anyósa sem menne vissza Tótfaluba semmi pénzért sem. — Ott egy tomácos házunk volt, egy szoba kony- hás. Itt kényelmesebben élünk — be van vezetve a víz, a fürdőszobába villany- boylert szereltünk. A férjem viszont visszavágyik, hiszen a szép kertünk most lenne a legtermékenyebb. Az érzelmek még most négy év után is vegyesek. A Márkus István hosszú hajú fiatalember. Most végezte el levelező úton a vasútgépészet! technikumot. Azt mondja, így közelebbről is megismerte a több ezer alkatrészt és persze nemcsak a mozdonyok bonyolult világával ismerkedett meg. Zsila Balázs, a Kandó Kálmán szocialista brigád tagja, villamossági szakember. Az akkumulátorokat és a világítási betegségeket gyógyítja. A magas, fekete fiatalembertől ezeket halljuk: — A meghibásodástól is függ a plusz munkánk. Az ácsorgó mozdonyokat pedig nem nézhetjük tétlenül. Nemcsak munkával, tanulással is hozzá akarunk járulni a verseny sikeréhez. Vállaltuk a szakmai és a politikai továbbképzést is. A brigádban harmadmagammal beiratkoztam a helyi szaközépiskola levelező tagozatára. Erőnkből még arra is telik, hogy vállaltuk a községi óvoda patronálását. A műhely fafa hófehér, a fiatalok nemrég meszelték ki társadalmi munkában. Az egyik oszlop mellett lévő csapból nem víz, hanem szódavíz folyik. Egy-egy fekete kéz gyakran megcsavarja a csapot, a szomjúság eloltása után a munka ismét gyorsvonat tempóban halad. Azt mondják, ez a „gyorsvonat” április 4-én ér a végállomásra... Nábráffl Lajos fiatalabbak hamarabb beilleszkedtek az újba. az idősebbek nehezebben szakadnak el a régitől még akkor is, ha az kényelmetlenebb volt. Az emberek nagy része azonban most már nem nyugtalan, bízik a jövőben, biztos talajt érez a láb?, alatt Maradnak és — mennek is — Megtalálták a számításukat, maguknak érzik a házukat — így lehetne röviden összefoglalni az eddigi tapasztalatokat az emberek elmondásaiból — mondta Di- báczi Dániel, a járási hivatal szociálpolitikai előadója. Anyagi ügyeiket most már „nyomon tudják követni”, tisztán látnak, nem érzik, hogy lehetetlen törleszteni azt a sok adósságot. Kezdetben sokan kérték a tanácstól; függesszük fel a törlesztendő részleteket, kis nyugdíjakra, betegségre hivat- kozva. 1973-ban már. egyetlen ilyen kérvény sem érkezett hozzánk a 200—210 családtól. Ezért mondtam azt, hogy magukénak érzik a házat, sőt vannak olyanok, akik nagyobb összegeket fizetnek, hogy a részletet mielőbb letörlesszék. A tanács új boltok nyitásával, bölcsődék építésével igyekszik megkönnyíteni az áttelepültek életkörülményeit. A munkahely-változtatás nem jelentett gondot, hiszen a nagygéclek és a komlód- tótfaluiak a csengeri tsz- ben dolgoztak már korábban is. Mindezek ellenére, vannak, akik itthagyták az új házukat és saját erőből építettek egy másikat Tótfaluban, vagy Nagygécen. Nem törődnek a veszéllyel, pedig tudják — mindenük elpusztulhat, ha újra megáradnak a folyók. Tovább javítani a feltételeket — Az idei áradás bebizonyította, nem véletlenül épült új telep Csengerben — mondta Szakács Gábor. a községi párttitkár. Megnőtt az áttelepülési kérvények száma, egyre többen látják be, mennyire bizonytalan ott a helyzetük, bár a visszatelepüléseket sem tudjuk megakadályozni. Az ez évi nagy esőzések az új telep hiányosságait is a felszínre hozták. A meglévő árokrendszer mellett is utcákat öntött el a belvíz. Károk azonban nem keletkeztek, szivattyúval vezették el a belvizet, és tökéletesíteni fogjuk az árokrendszert, hogy hasonló eset ne forduljon elő. ★ Komlódtótfaluban jelenleg még 100—110 család él, Nagygécen 30—40, egy kisebb tanyai település lélek- számával egyenlő. Az átte- lepülés folyamatos Csengerbe és Csengersimára. Legtöbben a szerint választanak, kinek hol él a rokonsága, de vannak, akik Pest környékére — Pomázra, Szentendrére — költöznek, mondván: ha már elmennek, a biztosabb lehetőséget választják. Hogy biztosabb megélhetést jelent-e a távolabb, azt a jövő dönti el, de az is bizonyos: több munkaalkalmat kellene teremteni a Csenger és környékén élő embereknek, hiszen a termelőszövetkezeten kívül más választás nincs. Az ioar messze van. az itt élők szeretnék helyileg megteremteni megélhetésüket Balogh Júlia
