Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-18 / 193. szám

í. fma 1G5LET-MÄGY ARORSZÄÖ <971 atrgnsílns Ä Nyugalom Nicosiában A török haderő egységei szombaton reggel két és fél órán át ágyúzták a nicosiai nemzetközi repülőtérre veze­tő utat. Helyi idő szerint 9 órára az ágyúzás megszűnt és helyreállt a nyugalom a török és görög közösséget el­választó „zöld vonal” men­tén is. Az Izraeli Rádió Nicosiá­ból származó hírekre hivat­kozva jelentette, a török csapatok meg akarják aka­dályozni, hogy a görög nem­zetiségű menekültek vissza­térjenek otthonaikba. A tö­rök tüzérség tűz alá vette a Famagusta felé vezető uta­kat, s így a haza igyekvő menekültek kénytelenek voltak visszafordulni. Egy török katonatiszt a ramu szerint kijelentette: paran­csot kaptak arra, hogy aka­dályozzák meg a menekül­tek visszatérését otthonaik­ba. Harcok Dél- Vietnamban A dél-vietnami felszabadí­tó erők egy hónapja tartó megtorló offenzívója kereté­ben szombaton reggel újabb rakétatámadás volt Da Nanh repülőtere és a Da Nang köze­lében levő Nery — meg nem nevezett — város ellen. A hazafiak tanktámogatás­sal tűz alá vették Saigon északi védelmi vonalát is, Ben Cat közelében. A harmadik jelentősebb harci tevékenység a Közép- fennsíkon, Pleime katonai tábor környékén folyt. Vo Dong Giang ezredes, a DIFK-küldöttség helyet­tes vezetője a kétoldalú ka­tonai vegyes bizottságban szombaton megtartotta a he­ti sajtóértekezletét. A Da Nang és Bien Hoa körüli tá­madások polgári vesztesé­geiről feltett kérdésekre az ezredes hangsúlyozta: a né­pi felszabadító erők minden hadműveleti akciójuknál gondosan felmérik és tekin­tetbe veszik a körülménye­ket, hogy igy a minimális­ra csökkenthessék a káro­kat, amelyek a polgári sze­mélyeket érhetik. A polgári veszteség háborúban elke­rülhetetlen, de mi azokat korlátok közé szorítottuk —, mondotta. — A saigoni re­zsim és pszichológiai hadvi­selő gépezete mindenkor ko­holt vagy eltorzított adato­kat közöl a felszabadító erők katonai tevékenységének következményeiről. A szovjet légiflotta napja Üzemanyag felvétele a levegőben. (Foto: APN— KS) A szovjet nép augusztus 18-án ünnepli a szovjet légiflotta napját. 1933-ban elhatározták, hogy a hazai repü­lés fejlesztésében elért kimagasló eredmények tiszteletére minden augusztus 18-án msgünneplik a szovjet légiflotta napját. A szovjet repülők, Cskolov, Kokkinaki, Gromov és mos hős repülők távrepüléseikkel bebizonyították, hogy c Szov­jetunió nemcsak kitűnő repülőgépekkel, hanem mesterségüket értő, bátor pilótákkal is rendel­kezik. A szovjet légierő jelentékenyen hozzájárult a német fasizmus feletti győzelem eléréséhez. Köz­tudott, hogy a fasiszta légierők háborús veszte­ségének jelentős része a szovjet—német fronton történt. A szovjet pilóták ugyanakkor nagy se­gítséget nyújtottak a partizánoknak, és a nem­zeti felszabadító erőknek. A háború után, a negyvenes évek derekán megjelentek a különböző lökhajtásos motorok. A légierők döntő többségét ma már léglökéses gé­pek alkotják. A modem szuperszonikus rakéta- hordozó gépek óránként 3000 kilométert is meg­haladó sebességgel repülnek. Hasonló fejlődés és technikai forradalom tapasztalható a polgári repülésnél is. A szovjet légitársaság az utóbbi években jelenlősen bővítette nemzetközi járatait: gépei ma már a világ több mint 60 országát kö­tik össze a Szovjetunióval. hezen tudta megakadályoz­ni. hogy a felháborodott tö­megek ne ostromolják meg a támaszpontot Ugyanakkor Iraklion vá­rosában az emberek ezrei gyűltek össze, hogy a 15 ki­lométerre lévő amerikai tá­maszponthoz induljanak. A rendőrség megakadályozta, hogy a tüntetők csatlakozza­nak a támaszpont környékét elárasztó parasztok tömegei­hez. Szalonikiben diákok tün­tettek az Egyesült Államok konzulátusa előtt. „Cl A — bűnszövetkezet!” — „Szé­gyen az USA-ra!” „Ciprus nem adja meg magát!” — kiáltozták a diákok. rögországot az amerikai ér­dekek katonai támaszpont­jává változtatta. Az Egye­sült Államokat terheli a fe­lelősség a ciprusi tragédiá­ért, a sziget kettéosztásáért és Görögország megalázá­sáért —, mondotta Papand­reu, majd követelte, hogy szüntessék meg Görögor­szág függőségét a Pentagon­tól, az USA-tól és a NATO- tól. „Görögország a görögö­ké” — zárta nyilatkozatát Papandreu. Amerika-elíenes tünteté­sek voltak pénteken Kréta szigetén is. Az ottani ame­rikai támaszpont körül a parasztok ezrei gyűltek ösz- sze és a rendőrség csak ne­Thälmann Mottq: Ma harminc éve ölték meg a nácik Ernst Thälmannt. Volt egy férfi a két világ­háború közötti Németor­szágban, akit tíz- meg tízmil­lió ember csak a keresztne­vén, a becézőnevén szólított. Teddy — mondták a ham­burgiak, akik emlékeztek a szélesvállú fiatal szállítómun­kásra, de a keresztnevén szó­lította, becézőnevén emlegette Ernst Thälmannt, a német kommunisták vezetőjét, nemcsak a párt tagsága, ha­nem a párt politikájával ro- konszenvezők sokszázezres tömege is. Thälmann, a párt elnöke az 1923-as hamburgi munkás­felkelés vezetője, a kommu­nista köztársasági elnökjelölt, a német nagytőke elleni küz­delemben felismerte a fasiz­mus veszedelmét. A szektás tévedések, hibás helyzetfelis­merések, az egységfront-poli­tika elleni belső támadások és mindenekelőtt a szociálde­mokrata opportunizmus elle­nére is kitartóan hirdette: mindent meg kell tenni a munkásosztály egységéért, az antifasiszti egységért. Thäl­mann volt az, aki a hitleris­ták hírhedt „egy nép, egy bi­rodalom , egy vezér” jelsza­vára úgy felelt, hogy pártkü­lönbség nélkül antifasiszta harcba hívta a munkásokat. „Egy ellenség, egy front, egy harc” — ez volt Thälmann fe­lelete a fasiszta kihívásra. A nácik uralomrajutása előtti utolsó, 1932. novemberi választáson Thälmann párt­ja, a Kommunista Párt 5 mil­lió 980 ezer szavazatot ka­pott, (a szavazók csaknem 17 százaléka a választott kom­munista képviselőt.) A szo­ciáldemokratákkal együtt több, mint 37, a harmadik, magát köztársaságinak mon­dó párttál, a centrummal együtt több mint 52 százalé­kos arányban voltak jelen a Reichstagban a nem-náci pártok. Ha hallgatnak Thäl- mannra, itt, a parlamentben is a gátat állíthatnak Hit­ler elé...) Amikor a nagytőke ' itatsz Ecevit üzenete Bülent Ecevit tőrök mi­niszterelnök pénteken Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárhoz intézett üzenetében kijelen­tette: Törökország soha nem mond le arról a jogáról, hogy megvédje Ciprus török kö­zösségének érdekeit. A mi­lomra segítette Hitlert, a fa­siszta bandának egyik első gaztette Thälmann letartóz­tatása volt. A Gestapo 1933. március 3-án fogta el — és két nappal később, a náci­terror közepette megrendezett választáson a már rab Thäl- mannt újra képviselővé vá­lasztották a munkások. Ä kommunisták — akiket már megfosztottak a gyűlések, a tájékotatás lehetőségétől, még mindig 4 millió 8Ö0 ezer szavazatot kaptak!' Hitlerek ekkor egyszerűen semmisnek jelentették ki a 81 kommunista képviselő J— közöttük Thälmann — man­dátumát. Ez volt a kezdet — hamarosan sor került a szo- sziáldemokratákra is. A kon­centrációs táborokban, bör­tönökben a kommunisták mellé lökik a szociáldemok­rata munkásokat is; a többi polgári meg jobboldali pár­tot lenyeli, átveszi a náci­párt — megkezdődik a fasiz­mus tizenkét évig tartó éj­szakája. Emst Thälmann ebből a ti­zenkét évből százharmnic- hét hónapon át • börtöncellák kétszeres zárral őrzött rab­ja volt. A második világhá­ború előtti években, s aztán a háború idején is, egyetlen nap sem múlt el, hogy a nem­zetközi munkásszolidaritás jegyében ne folyt volna ér­te, kiszabadításáért a küz­delem. A nácik — ezt a fasiz­mus leverése után előkerült okmányokból, feljegyzések­ből tudjuk — végesvégig ret­tegtek a gondolattól, hogy Thälmann szava, harci fel­hívása kijuthat a börtönrá­csok mögül. 1944. augusztus 18-án éjjeí titokban a buchenwaldi kon­centrációs táborba vitték bör­tönéből Thälmannt és nagy titokban, éji órán agyonlőt­ték. Néhány nappal később ezernyi német üzemben, sok­száz német katonai egység­nél terjedt suttogva a hír: Teddyt megölték. A munkásosztály soha nem felejti el a német kommu­nisták vezetőjét, a bátor for­radalmárt, az osztály vérta­núját Waföiieimhez niszterelnök tájékoztatta a főtitkárt a ciprusi helyzet legújabb fejleményeiről és hangoztatta, hogy Törökor­szág kész tiszteletben tartani a Biztonsági Tanács tűzszü- neti felhívását, amennyiben a többi fél is ezt teszi. LÁSZLÓ LAJOS: RÉSZIETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBŰL 38. Azt hiszem. nem bánták- amikor ismét Pécsre kíván­koztam. Az ércdúsító főmér­nöke lettem. De nem jöttem volna, ha tudom, mi vár rám. — Nehezen veszi a levegőt. Idegesítem ? — Akkor nem beszélnék magával. Én tulajdonképpen azért jöttem le másodszor, mert a vállalat egyik mér­nöke nyugdíjba készült. De meggondolta magát. A vál­lalat közben új igazgatót kapott, aki felvett az ércdú­sító főmérnökének. Kérem, az a beosztás nekem kevés volt. Én, kérem, a magyar vegyipar felvirágoztatásának ügyéért többet tettem, mint némely főnököm itt. Velük is meggyűlt a bajom nemso­kára. Bár kedvezően fogad­tak. Olyan háromszobás la­kást kaptam az Uránváros­ban, hogy kevés embernek van különb. Órájára néz. — Idézésem van a rendőr­ségre. Tilosba kanyarodtam a Moszkvicsommal. — Holnap találkozunk? Tétován néz rám. Nem szól. Rágyújt, a mennyezetre fúj­ja a füstöt. Megint kérdezem. Bólint. ...Másnap hiába kopogtat­tam az ajtaján. Egy hét múl­va bent találtam. — Pihennem kellett. Fel­izgattam magám a rendőrsé­gen. — El kellene utaznia. Pi­henni. Legyint. A szeme megint a szoba sarkát kutatja. — Ha elmennék, vissza­vágynék. Ott — mutat ki az ablakon az ércdúsító felé — nyoma van az én mun­kámnak. A kő, a szikla, az érc, a koncentrátum az én éj­szakáim bélyegét viseli, ön nem láthatja. Én látom. Azok sem látják, akkikel nem tud­tam dolgozni, mert ők csak a családi házukat, a szőlőjüket, az autójukat látják. Gyűj­tenek, hogy mire megöreg­szenek. legyen hova vissza­vonulniuk. hogy mire már nem lesznek használhatók, megteljen a takarékkönyv, s a nagyfiú, a nagylány uras- kodhasson. Kérem, hogy én így vagyok, annak egyik oka az itt uralkodó individuális szellem. — Mikor másodszor visz- szajöttem, már láttam, hogy hol tartunk. Alighogy befe­jezték a munkát a mérnöke­im, a technikusok, szaladtak a szőlőbe, a víkendházukba, vagy az autójukat suvik- szolni. Színház, társasági élet — ohne! Sehol! S én, hülye, azt hittem, tehetek ez ellen valamit. — Kiadtam az ukászt. Min­den mérnök és technikus ve­gyen színházi bérletet. A raportokat az előadás után, a Nádor-szálló vadásztermében tartjuk. Micsoda raportok voltak azok! Sajnos, nem so­káig. A főnökeim megtiltot­ták. — Most is helyesnek tartja, amit tett? — Különben nem példá- zódnék vele. Diktatórikus, de célravezető módszer volt. Még mindig jobb. mint amit most csinálnak, hogy eszi őket a szakmai féltékenység, az önzés és a gyűjtés férge. Hogy azt lesik, kinek milyen márkás az autója, s ha egyik beosztott mérnök vagy tech­nikus különb kocsival jele­nik meg a munkahelyén, már indul a pletyka: miért Volks­wagent vett, mikor a Re­nault jobb, s honnan volt rá pénze, mikor ezt becsületes úton nem lehet elérni. Sorol­jam még? — Az üzem nem mutatja ezt a széthúzást. Eredményei kimagaslóak, világszínvona­lúak. — A munka megy. Túl va­gyunk a hőskoron. Ismerjük a technológiát, a kutatók és gyakorlati szakemberek már szemüket behunyva is dol­gozhatnak. De az ember el­sikkad bennük. — És ha mindez csak..., — Mondja ki nyugodtan-: egy beteg ember képzelődé­se! Elismerem: harmadszor is idegklinikára kerültem. De igazam van. — Nem gondolja, hogy in­kább a gazdasági körülmé­nyek változása okozta a cé­lok szétválását? — Tudom, hogy már nem­csak az a cél, hogy termel­jünk. kerül amibe kerül ala­pon. Gazdaságosan kell dol­gozni. De az ember akkor is maradjon ember. Külföldi laboratóriumokban a kutatók önözik egymást, bár éveken keresztül együtt dolgoznak. S még annyi kollektív szellem sincs bennük, hogy cigaret­tával kínálják egymást. De nem turkálnak a munkatár­saik egyéni életében. És nem igyekeznek ártani egymásnak. — Tragikusan látja a dol­gokat. — Valakinek csak meg kellene mondani, hogy ez a kisszerűség, a szellemi sivár­ság, a szolgalelkűség meleg­ágya. Programokat haran­goznak be, megváltó törek­véseket, és lesik, hol gán­csolhatják el a másikat. Cigarettára gyújt. Remeg a keze. — Mérnök úr, ne remegjen a keze... Lehajtja a fejét. Aztán tölt a pohárba a vizeskancsóból. Iszik és sóhajt. — Akkor nem volt okom arra, hogv remegjek. — Most? — Adjanak nekem munkát. Kilenc évem van még a nyugdíjig. — Segíthetnénk? — Van nekem elég bará­tom. Kossuth-dfjasok, mi­niszterhelyettesek, nagyválla­latok igazgatói. Nemrég vol­tam az egyiknél, szívesen fo­gadott, meghallgatott. Köz­ben telefonált a főnöke, s már alig volt ideje búcsú »- kodni. Meghívott vacsorá­ra. Nem mentem el. Felül­tem a Mecsek-expresszre. De még van néhány ismerősöm... — Velük végeztem ezerki­lencszáznegyvenháromban az egyetemen. Negyvennégyben bevonultattak a debreceni re­pülősökhöz. Az utolsó hóna­pokban kivittek bennünket Németországba. Egy nagy­paraszt birtokán ért utol bennünket az amerikai had­sereg Két napig felénk se néztek aztán megjelent egy teherautó húsz géppi3ztolyos katonával. A parancsnoki ülésről leugrott egy nálam alig idősebb tiszt: „Jó na­pot.. P — Néhányszor jót mulat­tam vele. Mikor berúgott, azt kiabálta: „Veszprémbe akarok menni. Én még ha­zamegyek egyszer!” Én is egyszei még haza akarok menni, önmagamhoz. Egyéb­ként, bocsásson meg, ma megint lejárt az időm../ ÉDÜ A heggyel szemben építet­ték. Szemben áll a bányákkal is, ahonnan tizenkét tonnás, billenős teherautók szállítják az ércet feldolgozásra. Fizi­kai és kémiai feldolgozást különböztetünk meg ebben a folyamatban. A hegyből érkező érc útja hatalmas hídra vezet. Itt tör­ténik az első válogatás, bár a bányában már volt egy „zsűrizés”. A híd melletti épü­letben műszer jelzi az érc minőségét. Ha csak alig leng ki a skálamutató, az autó megfordul, és a meddőre bo­rítja a követ. Ez még nem ve­szett el. Az alig észlelhető uránt itt csapolják le a per- kolációs eljárással, a vegy­szeres áztatással, Locsolás­sal. Az uránban dús vagy kö­zepesen gazdag ércet rácsos bunkerba dönti az autó. A nagyobbakat itt, Ugyanúgy mint a bányában, tizenkét-ti- zenöt kilós kalapáccsá! törik. — Ezt a föld alatt kelle­ne elvégezni — mondja a kísérőm. — De a bányászok sietnek a teljesítmény mi­att. Nagyobb áteresztő ké­pességű rácsokat is felsze­relhetnénk, de akkor meg el­akad a kő a garaton és a szállítószalagon., A szalagon vegyes anya­got továbbítanak. Húsz-har­minc centi- átmérőjű sziklá­kat és sáros keveréket. Ahogy ez a bányából kike­rült — Ezt aztán el kell külö­nítenünk — magyarázza a főtechnológus —, egyébként nem tudnánk feldolgozni. Az érc ezután a kúposőrlőbe kerül. (Folyta tjük) Viharos lelkesedéssel és & demokrácia éltetésével fo­gadták az athéniek tízezrei péntek este Andreasz Pa­pandreu ellenzéki centrum­párti politikust, aki hatévi távoliét után tért vissza ha­zájába. A repülőteret -és a légikikötőből a városba ve­zető útvonalakat emberek ezrei árasztották el. Papand­reu kocsija sűrű embertö­megben csak lépésben tu­dott haladni, az utat mind­untalan az éljenzők tömegei zárták ei. Papandreu nyilatkozatában felháborodással szólt Wash­ington cinizmusáról. Mint mondotta, Washington Gö­Amerska-e’ienes tüntetések Görögországban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents