Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-15 / 190. szám

\#n. íűgűszfü* ra. FÉL ÉV MÚLTÁN SZATMAR BEREGBEN A tsz-egyesülések tapasztalatai AZ ELMÚLT ESZTENDŐ VÉGÉN a szatmári és a bere­gi termelőszövetkezetek kö­zül több egyesült. Az egye­sülések mintegy nyolcezer tsz-tagot, 50 ezer hektárnyi területet, félmilliárd forint­nál többet érő közös vagyont, nagy tételeket kitevő jöve­delmi, fejlesztési és egyéb fontos . szövetkezeti alapokat érintettek. Alapvetően ha­tottak a gazdálkodásra és a termelésre, nem utolsó sor­ban a szövetkezeti mozga­lomra, a tsz-tagok gondolko­dására, tudatára, politikai életére is. Már a mozgások idején is érezhető volt, s ma még inkább, hogy az egye­sülések a fejlődést minden összefüggésében pozitívan lendítették előre. Összesen 25 termelőszövetkezet tagsá­ga mondta ki az egyesülést, ami egyben azt is bizonyít­ja, hogy az egyesüléseket mindenütt a tagság, vagy a vezetőség kezdeményezte, azokat alapos politikai és gazdasági előkészítés gyorsí­totta, s vezette el a megva­lósuláshoz. A 25 tsz helyén most tíz gazdálkodik, álta­lában megkétszereződött, néhol megháromszorozódott területen, ennek arányában megnőtt vagyonnal, eszkö­zökkel és taglétszámmal. Az 1973. végi szatmár-be- regi tsz-egyesüléseknek. már­is vannak eredményei, ked­vező tapasztalatai, bizonyít­ható előnyei, bár ezekre már az egyesülések idején is szá­mítani lehetett, sőt, éppen ezek várható bekövetkezése indította el az egyesülése­ket. Melyek ezek az előnyök? ELSŐSORBAN PONTOS HANGSÚLYOZNI, hogy az egyesülések nem csak az anyagi erőket — föld, közös vagyon, eszközök —> kon­centrálták, hanem -a Széllé- n meiket is. Minden tsz-“nek " volt vezetője, egy;-Vagy” több '' különböző képzettségű és képességű szakembere, sok brigádvezetője és más „kö­zépkádere”, nem utolsósor­ban: ilyen, vagy olyan szor­galmú tagsága. Ez a tényező — a tagság szorgalma, mun­kafegyelme — azonban füg­gött a vezetés színvonalától és a közösből szerezhető jö­vedelemtől is. Közismert viszont, hogy Szatmár-Beregben nem volt A zon a nyáron az időjárás **■ hasonlított a mostani­hoz. Az aratást hatalmas vi­harok, esőzések előzték meg. Mindenütt víz állt, amerre a szem ellátott, a termés vi­szont teljesen a földön fe­küdt. Sóhajtoztak is a kepé- sek, hogy ezen az aratáson tizenegyedébe még a hideg­vízre valót sem fogják meg­keresni. Amikor eljött az idő, fel is mentek az intéző úrhoz, hogy toldaná meg legalább három kévével a keresztet, de az hallani sem akart róla. — Ejnye, emberek — mondta —, hát én csinálom az időjárást? Ugye nem... És mivel senki nem válaszolt, így folytatta: — A nagysá­gos urat és bennünket ugyan­úgy súlyt ez a rossz időjárás, mint magukat. Dehát... a szerződés az szerződés, és ab­ban a tizenegyedik kereszt áll. Az aratást, ha nehezen is. de időben megkezdték. Az arató banda kivonult és vágták ka­szával, ahol lehetett, ahol nem, ott sarlóval és ami így is elmaradt, azt a gyerekek kézzel kicibálták, mert ka­lásznak elmaradni nem volt szabad. Erre az intéző úr na­gyon kényes volt. Aztán teltek a napok, a he­tek. és augusztus lett. Kez­deni kellett volna a cséplést, de még az aratásból is jócs­kán hátra volt. Ahogy ez előrelátható volt, a lehasalt gabonával nagyon nehezen boldogultak az emberek. És ahogy mondani szokás, a bai nem iár egyedül. A hosz- szú. keserves napokon, ha a munka nehezen haladt is. enni kellett. Igen ám, de az •lőző évben megkeresett ke­— és ma sincs — annyi szakember, mint más vidé­keken, vagy országos átlag­ban. Ide nem szívesen jöt­tek a szakemberek. Mi taga­dás : a termelőszövetkezetek vezetőségei — beleértve az elnököket is — sem álltak mindenütt feladataik magas­latán. Az egyesülések után lényeges változások történ­tek. Jobban lehetett „gazdál­kodni” a vezetésre alkalmas emberekkel és a meglévő szakemberekkel. Az egye­sült, két-három tsz tagsága közül is jobban ki lehetett választani a vezetésre leg­alkalmasabb tagokat, bizott­sági elnököket és bizottsági tagokat, de íegisleginkább az elnököket. Fontos viszont, hogy minden volt elnök és más vezető megtalálta a he­lyét, mégpedig a tehetsége, képzettsége szerint — a kö­zös érdekeinek is megfelelő­en — a neki legalkalma­sabbat, és senkinek se csök­kent a jövedelme. Általában az figyelhető meg, hogy az egyesült termelőszövetkeze­tekben — bár megnöveked­tek most sokkal hatéko­nyabb, színvonalasabb és de­mokratikusabb a vezetés, mint korábban a kis szövet­kezetekben volt. EZ A SZELLEMI ERŐ, a szellemi érték hasznosításá­nak és kamatoztatásának azonban csak az egyik része. Legalább ilyen értékes a másik rész, a szakképzett­séggel rendelkező emberek — a szakmai szellemi tőke — hasznosítása az egyesü­lések után. A különböző szakemberek is mind meg­találták a helyüket a meg­növekedett gazdaságban, megnőttek lehetőségeik, mert egy-egy ágazat, vagy szako­sított állattenyésztő telep ve­zetőjeként jobban, s viszony­lag könnyebben tudnak dol­gozni, irányítani, alkotni, a termeléssel törődni, mint ko­rábban, amikor úgynevezett ,Jmindenesek” voltak. Min­den szakember a szakkép­zettsége, eddig szerzett gya­korlata és nem utolsósorban rátermettsége, megbízható­sága alapján került új be­osztásba. Ugyanezt lehet elmondani a könyvviteli, a számviteli, a közgazdasági képzettségű szakemberekről, valamint az irodai dolgozókról is. A jobb irányítás lehetővé teszi a munkafegyelem meg­szilárdítását, a termelékeny­ség fokozását. Van olyan példa is, hogy az egyesülés előtt gyenge fegyelmükről és nem kielégítő szorgalmukról ismert tsz-kollektívák azon­nal felzárkózva a magasabb színvpnalhoz, ma fegyelme­zetten és odaadó szorgalom­mal dolgoznak. A TÖBBI ELŐNY, ami Szatmár-Beregben az egye­sülésekből származott — előre is felmérhető volt. így elsősorban a jobb, korsze­rűbb üzemszervezés és ter­melésszerkezet kialakítása, az új, korszerű termelés­technológiák (iparszerű ter­melési rendszerek, szakosí­tott állattenyésztés, stb) al kalmazása, bevezetése, vagy kiszélesítése; az eszközök jobb, célszerűbb, hatéko­nyabb kihasználása. A be­ruházások koncentrálása a legfontosabb feladatok meg valósítására. Például: újra gépesítés, vagy drága, nagy teljesítményű gépsorok vá­sárlása. Szatmár-Beregben szinte mindenütt új gyümöl­csösök telepítése folyik nagy területen, vagy a gyümölcs­rekonstrukció korszerű szin­ten történő megvalósítása, bár ezek egyelőre inkább tervek, de az egyesülés te­szi lehetővé a megvalósítást. Az első fél év után pénz­ügyileg is az a tapasztalat, hogy az egyesült tsz-ek jól gazdálkodtak a megnöveke­dett lehetőségekkel, s bár vannak az egyesültek közt volt mérleghiányos tsz-ek is — a mostani tények szerint egyetlen egyesült termelő- szövetkezetben sem fenye­get a mérleghiány, pedig az árvíz- és belvíz Szatmár- Beregben nagyon érzékeny károkat, kieséseket okozott. De a nagy gazdaságok vi­szonylag könnyebben bir­kóznak meg a nagy károk­kal iS. . FÉLÉV MÚLTÁN még egy érdekes tapasztalat Szatmár- Beregben: az egyesült ter­melőszövetkezetek tekinté­lye — talán egy kivételével megnövekedett a tájegység­ben, mert nem csak terüle­tükkel, vagyonukkal, taglét­számukkal állnak az élen, hanem a termelés és a gaz­dálkodás korszerű módsze­reivel is. Szendrei József Munkahely, közelebb a családhoz A keserű kenyér vés gabonát már mindenki leseperte a padlásról és az utolsó Sütet kenyér is elfo­gyott. Volt ugyan a szerző­désnek egy olyan pontja, hogy az uraság köteles előle­get adni a kepéseknek, de ezt, ha csak tehették, nem vették igénybe. Hiszen nagyon rosz- szul esett ha a részkimérés­nél lefogták. Ám most úgy nézett ki. sor kerül rá. Előbb a nagyobb családo­sok közül csak egy-két em­ber vetette fel, hogy előleg kellene — no meg olyan is volt, akinek ha elfogyott is, nem szólt, szégyelte a sze­génységét. Egy-két nap el­múltával mindnyájan arra az elhatározásra jutottak, előleg kell. Délután alig várták, hogy az intéző felkeresse őket. Tartottak ugyan tőle, Hpgy azt mondja, várják meg ~ a cséplést, mert száraz ógabo­nát nem szívesen adott, in­kább azt mondta, már elfo­gyott. kiseperték a magtárt. Annál nagyobb volt aztán a meglepetés, amikor az intéző nemhogv húzódott volna, ma­ga ajánlotta fel az óeabonát a következő szavakkal: — Hát az csak természetes, emberek — mondta, — hogv nem ebből a nedves új ter­mésből adok maguknak, hi­szen ezt előbb més csépelni kell és utána is csak csirizt lehetne belőle csinálni. — Aztán amikor látta az em­berek szemében a hálát, még megtoldotta: — Tudják mft? Meg is őröltetem maguknak. Igen, igen... — mondta —, holnap este jöhetnek a zsák­kal és egyenest megkapják a lisztet. Az emberek köszönték na­gyon. Még olyan is akadt, aki megkockáztatta, hogy jó em­ber... Persze csak csende­sen, mert olyan is sok volt, aki gyanakvással fogadta ezt a nagylelkűséget. Még aznap este aztán mindenki meg­tudta a tanyában, hogy más­nap lisztet osztanak. Csak a magtárosnak nem tetszett va­lahogy az egész. Nem tudta elképzelni ugyanis, hogy mi­ből. Hiszen ő tudta legjob­ban, hogy termény a magtár­ban semmi sincs. Legfeljebb vagy ötven-hatvan mázsa do­hos rozs, amit még a disznók sem akarnak megenni. „De hát. azt csak nem akarja ki­mérni?! Hiszen az tiszta be- teeség .. Én ebben nem ve­szek részt” — fogadkozott magában. És nem is vett. Még aznan este elküldte az intéző a vá­rosba zsákot vásárolni. A Ba­bonát a helyettes küldte el a malomba és a lisztet is ő mérte ki az aratóknak. így persze senki sem volt fele­lős. Az intéző nem tudta, a magtáros elment, a helyet­tes . az meg csak helyettes. A dolgok aztán már simán mentek. Az asszonyok ková- szoltak, morzsókát áztattak Csendes boldogság •I ósavárosban mányostól, az eredetileg ta­nulttól. Szalagban dolgoz­nak. Nem építik — össze­Éppen egy esztendeje, augusztus 20. tiszteletére ad- szerelik a házakat, tők át itt az ezredik lakást, s azóta is szakadatlanul tér- . . „ „ , , .i mel ez a lakást gyártó nagyüzem: a Szabolcs megyei Ál- ti ROmilFCS SZCpCTZCli© lami Építőipari Vállalat 3/2-es építésvezetősége. A Korá­nyi Frigyes, a Garibaldi, az Ószőlő utca és a Sóstói erdő áltai határolt területen három és fél ezer lakást építenek. És iskolákat, óvodákat, bölcsődét, művelődési házat, újabb üzleteket, A8C-áruházat, éttermet, eszpresszót. Városnyi lakótelepet a városban: a Jósavárost. az erao szeiere leiepuu „kis Jósa” kétemeletes házai babaházaknak tűnnek a ve­lük szemben lévő, készülő tízemeletesekről. A 128 laká­sos, 76-os jelű épület hatodik szintjén dolgozik két cso­portban, osztott műszakban Kiss Ferenc kőműves tizen­négy tagú, ezüstkoszorús szocialista brigádja. Munkalehetőség — itthon — Könnyen találtak itt­hon munkát? — Olyan nehéz a SZAÉV- nél elhelyezkedni? — kérdez vissza csipetnyi fölénnyel a fiatal, hármincon innen ko­rú brigádvezető, Kiss Ferenc, mielőtt társai válaszolhat­nának. — Nálunk mindig van felvétel. Keresik, meg is fizetik és nem is rosszul azt a munkást, aki tud és szeret dolgozni. Meglehet, itt és most nem túl aktuális a kérdés, de Tarr György lakatos-hegesz­tő és Kobzos János segéd­munkás értik, miről van szó. A lakatos a fővárosba, bri­gádtársa egy Miskolc; kör­nyéki bányába járt el dol­gozni azokban az években, amikor brigádvezetőjük szin­tén Budapesten (!) még csak tanulta a kőműves szakmát. — Tíz évig jártam Mis­kolcra, a bányába. Műsza­koltunk. örült áz' élWbét, ha kéthetenkéht hazajufoft", Iái» háttá a családját. Kobzos Jánosnak ez érez­hetően nehéz évtizede volt. A hatvanas évek vége felé Szabolcsban, főként Nyír­egyházán érezhetővé vált az ipartelepítés hatása. Szük­ség van itt is a munkás­kezekre. Hogy mindenekelőtt az építőiparban, — ez is az iparosodás magyarázata. — Ha nem is lehetett na­gyon válogatni, mégsem fog­tam ki rosszul a kínálkozó és egész éjjel sorban álltak a két tábori kemencénél, hogy mire megvirrad, kisüs­sék a kenyeret. így is történt. Mire az utol­só kenyeret is kivették a ke­mencéből, imitt-amott már felhangzott az első kalapács­ütés, ahogy a kaszákat kala­pálni kezdték. Reggel az aratók csendben, szótlanul vonultak ki a búza­táblába. A kenyérről nem esett szó egyáltalán. Hogy is ne. Még csak az hiányzik, hogy a többi megtudja, mi­lyen kenyeret sütött az ő fele­sége. . Mert a felesett hajú kenyeret mindenki szégyelte, még a gyereknek is csak a szobában volt szabad megen­ni. nehogy a szomszéd meg­lássa. Ezeknek a kenyerek­nek pedig, amit az aratók vittek, mindnek fel volt esve a haja, méghozzá alul, felül, úgy hogy a bélét ki lehetett fordítani belőle. De hát min­denki titokban akarta tartani a másik előtt. Talán nem is derült volna ki az egész, mert a früstökné! is félre húzódtak egymástól, jó távol — ha az egvik em­ber lyukas tarisznyájából ki nem esik előbb a kenyér ha­ja. aztán a bele. Az ember, amikor látta, hosv a többiek megtudták a titkát, mérgében az eeész tarisznvát oda vágta a földhöz. A felesett hajú ke­nyér szerte széiiel ment. Az aratók körülállták, nézték, aztán eevenként mindnyájan előszedték a saját, de ugyan­olyan dohos, keserű kenyerü­ket Falcaik Ferenc munkalehetőséget az állami építőipari vállalatnál — mondja Kobzos János. Munkásbuszról munkáslakásba Körülbelül egyidőben vet­te fontolóra Tarr György is, mi jobb neki; a valamivel vastagabb boríték, vagy együtt élni az akkor alapí­tott családjával. Az utóbbit választotta. És most már a fizetésére sem kell panasz­kodnia. Legfeljebb a kétmű- szakos munkára, mert fá­rasztja a reflektorok fényé­ben végzett hegesztés, és ke­vesebb ideje jut a családra. Ha délutános műszakban dolgozik, (fél 4-től hajnali fél 2-ig) megvirrad mire haza­jut a vállalati autóbusszal. A munkásbuszok ilyenkor nyáridőben többször is for­dulnak naponta. Két mű­szakhoz hozzák, viszik az el­érhető közelségben lakó épí­tőket a megyéből. A Kiss brigád tagjai Tiszalök—Ti- szavasvári térségéből; a bri­gádvezetőt Tiszalök Kisfás- tanyáról, Kobzos Jánost Ti- szaeszlárróL — Én már nem sokáig utazom velük — újságolja Tarr György. — A Kossuth utcán épülő munkáslakások­ból az egyik kétszobás a mienk lesz, vállalati hozzá­járulással vásároltuk. Azt is vállalatunk készíti, remélem tartják á decemberi határ­időt. A lakásépítő, aki maga is egy új otthon várományosa, jobban megérti a tilalom el­lenére az építkezésre látoga­tó jövendő lakók sürgető szavait. Pedig mint minden, szakmája becsületét féltő munkásember, az építő is szeret pontosan, szépen dol­gozni. Mert csak úgy érde­mes. S ha zavartalanul, rendben mennek a dolgok, akkor bokrétaünnep nélkül is ünnep minden munka­napja. Kissék brigádja összetéte­lét tekintve szabályos építő­brigád: heten kőműves, ács, épületlakatos szakmunkások, a brigád fele pedig segéd­munkás — volt. Ma vala­mennyien vizsgázott ház­gyári szerelők, és úgy ne­vezik őket: komplex brigád. A kőműves, aki egykor úgy tanulta, ha akár centi­métereket tévedett is a fala­zásnál, a vakolókanállal még helyrehozhatta a hibát: sze­relőként megtanult millimé­teres pontossággal dolgozni. Ez a nagy pontosság rend­kívül , feszes figyelmet igé­nyel az építőktől. Ez a nehe­ze az új szakmának. Gya­korlati ismereteik birtoká­ban négy esztendeje egy hó­napig ismerkedtek az új technológiával Miskolcon, majd egy hétig Debrecen­ben. És mert ez az új épít­kezési mód mindig hoz va­lami újabbat, elég gyakran kell ismételten számot adni­uk a tanultakról. — Talán a kívülállónak egyhangúnak tűnik az épít­kezésnek ez a folyamata. Néha magunk is annak érezzük most már — medi­tál a brigádvezető. — Két­ségtelen, a kőműves szakma látványosabb fogásait nem lehet csillogtatni. Viszont négy-öt évig építgethetnénk egy ekkora lakóházat, ha téglát téglára rakva húznánk fel a falait. És ha színes műkőborítással készült ház­gyári elemeket is hoznának, még mutatósabb lenne az egész — kívánja a kőműves szépérzéke. — De így két-három hónap alatt tető alá tesszük a száz­nál több lakást. És ez a szép ebben a munkában —. mosolyodik el Tarr György. — Azt hiszem, emberi dolog, hogy szeretjük mielőbb látni munkánk eredményét. Itt le­hel;! Mesterségük címere Ennyi és nem to1oé*a ma­radandót alkotó építőmunkás büszkesége, szerény és ke­vés szavú. Azt mindenki tudja, hogy munkájuk nélkül nincs élet. Az ember leg­ősibb, szinte ösztönből ere­dő mesterségének folytatói ők. Mert amint az ember megtanulta, hogyan szerez­zen, teremtsen étket magá­nak, másodjára építkezni ta­nult. Éppen ezért talán en­nek a szakmának a techni­kája követte leginkább az ember mindenkori életfor­máját. Előttünk, a sínen gördülő kúszódaru szintmagasságot követő, 40—50 méter magas­ba nyúló karján könnyű lep­keszárnyként lebeg a hat­nyolc tonnás előregyártott házgyári elem. Akár szimbóluma, mester­ségük címere is lehetne. Kádár Edit LakáskáSvársa Kilenc család Nyíregyházán a Makarenko utca és a Vécsey utca sarkán 8 évvel ezelőtt vásárolt új és „modern” la­kásokat. Beköltözés előtt a la­kásokat természetesen „kész­re” jelentették, pedig ezek a lakások ma sem készültek »*1. A lakók, illetve a tulajdonosok kálváriája a napokban érke­zett a tetőpontjára, amikor a szomszédoknál, vagy a roko­noknál kellett aludniuk. A beköltözés után másfél év sem telt el, s a szövetkezeti lakásokban a bútor is, a rúna is penészedni kezdett. A teiő neázott, a szigetelés nélküli falakba, illetve blokkokba az illesztésnél a verebek fészket raktak! A szabályok értelmé­ben a rejtett hibákra 3 év a garancia. A 3 szintes lakótöm­böt annak idején a SZÁEV építette, fenntartásra azonban a Vécsey (most Váci Mihály) Lakásépítő és Fenntartó Szö­vetkezet vette át a lakásokat. Megkezdődött a felelősség át­hárítása. A fővárosból érkező szakértő bizottság hibásnak ta­lálta a blokkelemek gyártóit, a tervezőt és a kivitelezőt egyaránt. A gazdasági döntő- bizottság, majd fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság a tervezőt új terv készítésére, a kivitelezőt pedig a hibák ki­javítására kötelezte. A Legfel­sőbb Bíróság döntése értel­mében az új tervnek 1973. ja­nuár 31-ig kellett volna elké­szülni, de a nyíregyházi terve­ző iroda csak 1973. március 30-án készült el a nem is túl nagy munkát igénylő terv­vel. A lakások újjáépítési ha­táridejét 1973. május 31-ben állapította meg a bíróság. A kivitelező a munka egy ré­szét átruházta a szövetkezet­re, közben számos tárgyalást tartottak,' hol az egyik intéz­mény, hol a másik intézmény képviselője nem jelent meg a tárgyaláson. Minden évben megtisztították a falakat a penésztől, majd festés követ­kezett, a sok háborgatás, a sok ígérgetés érthetően megviselte a lakók idegeit. Végre néhány nappal ezelőtt az építők is, a szövetkezeti dolgozók is kezükbe vették a késve érkezett tervet, amely­ről megállapították, hogy rossz. Ebben igazuk van, hiszen a terv például a kilences szá­mú lakásban csak egy négy­zetméteren írja elő a fal szi­getelését, holott az egész fal nedves. A kőművesek és a parkettázók már a lakások­ban vannak az állványaikkal együtt, ezért kell két család­nak idegen lakásban aludni. A lakások helyreállítási költsége, a fertőtlenítés és a szigetelés mindössze 50 ezer forintba ke­rül. Az építők is, a tervezők is társadalmi munkájukkal többször jelesre vizsgáztak. Most azonban a gyors és sze­mélyes intézkedés helyett ezek­ben a napokban is levelez­nek. A szövetkezet azt ígér­te, hogy augusztus 15-re rend­be teszik a lakásokat. De mint a lakók mondják, ezekre az ígérgetésekre már nem le­het építeni Ktábrad!)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents