Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-14 / 189. szám
Ä. oldal KELET-MAGYARORSZÁG — NYÍREGYHÁZI MELLÉKLET 197*. augusztus W Várostörténet [4] Űt a megyeszékhelyig A város főtere a századforduló után. Kórházi hétköznapok A gyógyítók közérzete yíregyháza mind gyorsabban fejlődik. 4A XIX. század első felének utolsó éveiben — mint az eddigiekben is láttuk — olyan közintézmények létesítéséhez fogtak, amelyek már városi igényeket elégítenek ki, s amelyek már azt mutatják, hogy a település elindult a megyeszékhellyé válás útján. 1841-ben dűlőre jut a város első óvodája létesítésének kérdése: az ügy megvitatását egy, a polgármester elnöklete alatt álló bizottságra bízzák. Ebben az évben árvagyámot is választanak. Egy állandó bizottságot javasoltak felállítani abból a célból, hogy úgynevezett takarékmagtárakat létesítsenek, ahonnan az ínséges időkben látják el a bajba jutottakat. A kisdedóvodát illetően gyűjtést rendeltek el, s az összegyűlt pénzből úgynevezett óvodai alapot létesítettek. A következő esztendőben — 1842 augusztusában, most 132 éve — készült el teljesen az új városháza. Ekkor határozták el, hogy ezek után a „választott közönség” ülései nyilvánosak lesznek. Az óvárosházát Benczúr gyógyszerésznek (Benczúr Gyula festőművész édesapjának) adták el 4100 pengő forintért. A város — mint Lukács Ödön írja — ebben az időben nemcsak nagy bérletekben gazdálkodott és számos nagy pusztát bérelt legeltetésre, hanem nagyobb pénzösszegeket vett fel és kölcsönzött ki. 1844-ben például egy 300 ezer forintos törlesztési kölcsön felvételére intézkedtek. Megindult a városszabályozási munka is. Ebben az évben foglalkozik az elöljáróság az Orosi utca szabályozásával. A különböző főiskolákról a nyári szünidőre hazaérkező nyíregyházi fiatalok színielőadásokat rendeztek, amelyek tiszta jövedelmét az óvoda javára ajánlották fel. A városi közgyűlés ezért jegyzőkönyvileg is elis- , mérését és köszönetét fejezi ki az ifjúságnak, amely „... a késő nemzedékre oly jótékonyan kiható kisdedóvoda létesítésére fordítani nemcsak nemes lelküleg kitűzte; de teljes igyekezettel feláldozta; méltó oka van ebben gyönyörködve szemlélni ifjainak zsengébb korukhoz képest is a közügyben versenyző közre-munkálását; egyszermind ezt annak, is biztos zálogául tekintheti, hogy ilyetén ifjai koruk növekedésével egykor majd mint leendő polgárok ézen jóirányú lelkesedéssel, hasonló tettleges buzgalommal, a közügyek egyéb ágaiban is működni fognak...” A város vezetői tervbe veszik a főpiac boltjai előtt kövezett járda készítését s azt, . hogy Nyíregyháza külön törlesztési pénztárt alakítson. , Fejlődik a város ipara is. Működik már May Adolf 1836-ban felállított rézöntödéje és „veres-rézműves műhelye”, itt készültek az ez időben épült szeszgyárak felszerelései is. , Rendezik a belterületet, belső piacot. Elhatározzák, hogy a már akkor is jövedelmező dohánytermesztést megkedveltetik a nyíregyházi lakossággal s ez ügyben egy újabb bizottságot létesítenek. M int a történetíró megemlíti, ebben az időben a városi magistratus figyelme mindenre kiterjedt. A Nyíregyháza ügyeit intézők tudták, hogy egy zsenge, de nagy jövőjű város élén állanak, s nagy súlyt fektettek az ipar, a kereskedelem fejlesztésére, a város rendezésére, a lakosok gyarapodására. 1845- ben az állandó rendőri készenlétet bővítik rendkívüli intézkedésekkel, hogy az e vidéken történő rablásokat elkerüljék. Részvényeket is vásároltak Nyíregyháza lakói a szövetgyár gyarapítására. Ebben az évben Sinka Mihály ügyvéd felajánlja a levéltár rendezését is. A város küldöttséget nevezett ki a mocsaras helyek lecsapolására vonatkozó tervezet elkészítésére. 1846-ban a városháza két oldalán éá a kapu felett éjjeli lámpákat szerelteti fel azzal, hogy sötét éjjeleken a lámpákat meg kell gyújtani. Az óvoda felépítésére is gyűlik a pénz. A nyíregyházi jótékony nőegylet hangversenyt és tánc- mulatságot rendezett és hatszáz forintot hoztak össze a kórház javára. A város újabb korszakának kezdetét 1848-ban határozza meg Lukács Ödön. Elmondja: „Ritkaság, sőt példátlan korunkban, hogy egy város nem egészen másfél század alatt annyira emelkedjék, mint ezt Nyíregyháza története mutatja... Maga a megye is melynek egy része sok ideig kicsinlőleg nézett Nyíregyházára, lassanként a legnagyobb rokonszenvvel kezdett viselkedni városunk iránt...” A történetíró igen hűen mutatja be a magyar polgári forradalom és szabadságharc nyíregyházi fogadtatását. Rámutat, hogy a március 15-i események híre villámként száguldozta be a várost. 1848. április 2- án egy őrsereget szervező megyei küldöttség járt Nyíregyházán — a legnagyobb sikerrel. Április 22-én Bónis Sámuel országgyűlési követet az őrsereg és egy rögtönzött bandérium, valamint a város lakossága fogadta lelkes ovációval. Néhány nap múlva olyan nagy népgyűlést tartottak Nyíregyházán, amelyhez fogható addig soha nem volt. Május 29-én vitte be a város a 42 honvédönkéntest Nagykálló- ba felesküdni a Szabolcs megyei honvédség zászlaja alá. Két nappal ezután nyolcszáz nemzetőr esküdött fel a haza védelmére. A június 14-én megtartott országgyűlési képviselőválasztáson Hatzel Mártont választották Nyíregyháza első országgyűlési képviselőjének. Polgármesternek is Hatzel Mártont választották meg. A nyíregyháziak kivették részüket az osztrák elnyomók elleni harcokból' is. 1849. május 6-án nagy ünnepségen hirdették ki a Függetlenségi Nyilatkozatot és ez év június 26-án a felekezetek lelkipásztorai' vörös zászlóval a kezükben hívták fel a város lakosságát az általános népfelkelésre. Június 27-én Görgey Artúr megy keresztül a városon és csekély kíséretével meglátogatja Sóstófürdőt is. Mint Lukács Ödön szemtanú állításai nyomán írja: „...A nagy ember tiszteletére díszes társaság gyűlt ösz- sze. Ezek között már akkor a szabadságharcunk sikeréről elmarasztalólag beszél, kétes nyilatkozatokat ejt. Nyíregyházára ezek után vonultak be a szabadságharcot leverő orosz cári csapatok, majd augusztus 16-án Paskie- vics herceg, hadseregparancsnok is Nyíregyházán megy keresztül. Augusztus 30-án a fogoly Görgey Artúrt vitték Nyíregyházán át Ausztriába. A krónikás megemlíti, hogy a városháza udvarán állt még az őt szállító szekér. Szeptember 27-én bevonult Nyíregyházára az osztrák katonaság, s következett a megtorlás. Letartóztatták Hatzel Mártont, sokakat meghurcoltak és még a város jegyzőkönyvéből is törölni kellett minden mondatot, amely a szabadságharccal a legkisebb mértékben is összefüggött.-i 850-ben felosztották a Bujtost és az Er- alját. A Bujtost — amely nádat és kákát termő mocsár volt — 1849-ben csapolták le. Minden telek után egy hold földet mértek. Ez év november 20-án elkezdődött a városi lakosok összeírása. A lakosok száma ekkor tizenháromezer-kettőszáztizennyolc volt. Nemzetiségre nézve nyolcezer-hétszázhatvan- négy tót, négyezer-háromszázhatvanhat magyar, hatvan zsidó, huszonnyolc német. A történetíró 1854-et tartja a város fel- emelkedése szempontjából nevezetes évnek. Ekkor jött Bécsből egy felhívás Nyíregyháza képviseletéhez, amelyben azt kérik, hogy a Tisza-vidéki vasútvonal építéséhez Nyíregyháza hozzá akar-e járulni földdel és pénzzel. A felhívás nyomán hamarosan összeülő tanácsülés örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy az erre vezetendő vasúthoz minden segítséget megadjon. Lukács Ödön erről így ír: „Míg Nagykálló ügyeinek akkori intézői álmos szemekkel engedték kezeik közül kisik- lani a kedvező alkalmat, addig Nyíregyháza egy szerencsés pillanatban tetemes áldozatokra szánta el magát, s ez által emporiumává emelkedett a vidéknek, s az életversenyben Káliót utói érhetetlenül megelőzte.. A vasút által került közelebb Nyíregy** háza a megyeszékhellyé váláshoz. Kopka János Ha van munkahely, ahol életbevágóan fontos tényező a jó munkahelyi légkör, közérzet — az a kórház. Aligha szorul megerősítésre ez a megállapítás, amely egy közéleti fórumon hangzott el. Többek között a részvevők arra keresték a választ: milyen a nyíregyházi kórház betegellátását végző dolgozóinak közérzete, milyen 'gondok foglalkoztatják őket, milyen háttérben maradó problémák hatnak a gyógyításra, melyeket a kórtermekben fekvő több ezer beteg nem, vagy álig veszi észre. Számára legfontosabb meggyógyulni... A megyei kórház helyzete sajátos; betegfelvevő körzete ugyan elsősorban a megyeszékhelyre és környékére terjed ki, valójában mintegy 300 ezer szabolcsi ember magas szintű egészségügyi ellátását hivatott megoldani. Innen a közismert zsúfoltság, a szinte emberfeletti erőfeszítés a megyei és városi párt- és egészségű gvj szervek részéről, hogy belátható időn belül sor kerüljön a kórházi és rendelőintézeti rekonstrukcióra, további bővítésekre, a szakorvoshiány pótlására, s az ezzel járó lakás és egyéb gondok megoldására. Ezért is van, hogy bár megyei jellegű feladatokat lát el a kórház, hisz nemrég belépett az oktató kórházak sorába, — kivéve részét az orvosképzésből is — mégis egy sor gondja-baja a városra, a megyeszékhely-re marad. Nem csak azért, mert egyúttal Nyíregyháza városi kórháza szerepét is betölti, hanem a kórház cjolgozói többségükben itt élnek, helyben kell megoldani lakás, bér, közlekedés, elhelyezés, munkabeosztás, továbbtanulási és egyéb dolgaikat. Ezért is tekinti fontos feladatának a városi pártbizottság, hogy figyelemmel kísérje és segítse a több mint ezer dolgozót foglalkoztató kórház párt- szervezeteinek munkáját. A kórház pártszervezeteinek csúcsvezetőségi titkára, Dobronyi István a legutóbbi titkári megbeszélésen a munkahelyi légkörről, a demokratizmusról, a dolgozók közérzetéről számolt be. Elmondta, hogy fokozatosan javulnak a tárgyi és személyi feltételek, bővül, korszerűsödik az intézmény. Mindez jó hatással van az orvosok, ápolók, technikai dolgozók, kisegítők közérzetére, munkakedvére. 16 osztályon folyik a gyógyító munka, az első fél évben 93 millió forintos költségvetéssel dolgoztak. Jelentős összegeket költenek műszerekre, s az új műszerek kiszolgálásával járó technikai eszközökre. (Csak az EKG- műszerek évi papírfogyasztása 30—40 ezer forintra rúg.) Uj kisegítő osztályok segítik a gyógyító munka zavartalanságát, köztük-,az R54rdolgo.- zót — mérnököt” téchnlkust, s^akimupkást .— foglalkoztató műszáki osztály, amely a kórház 31 ezer négyzetméteres nettó beépített területén gondoskodik a technikai ellátásról. A több mint kétezer embernek főző konyha is az átlagosnál megerőltetőbb munkával tudja biztosítani a betegek és a kórház személyzetének étkezését. A mosodában 600 mázsa ruhát mosnak, vasalnak havonta... „Nagyüzem” a kórház, ahol a konyhai kisegítőtől a főorvosig mindenki felelősségteljes munkát lát el. Nem mindegy, milyennek találja a munkahelyi körülményeket, hogyan tud megbirkózni állandóan ismétlődő és mind bonyolultabb feladatával. A munkahelyi légkör alakulására nagy hatással van a már említett zsúfoltság, amely hátráltatja a kiegyensúlyozottabb, elmélyültebb gyógyító munkát. Ehhez járul még az orvosok többségének átlagon felüli igénybevétele, a szakorvoshiány. Októberben1 ugyan huszonöt új orvost várnak, de még így is jócskán lesz hiány, hisz a rendelőintézeti vizsgálatokat is a kórház szakorvosai végzik. A rendelőintézet, amely egy egység a kórházzal, ötven szakorvost tudna fogadni, ha lenne ennyi jelentkező. A hiányzók helyett is dolgoznák az orvosok, s ez nagyobb fáradsággal, idegfeszültséggel jár. Az osztályok többségében mégis kedvezőnek ítélik meg a légkört a pártszervezet vezetői. Ennek kétségtelenül fontos alkotó eleme; milyen az osztály közösségi szelleme, a vezetés, az ertiberi és munkakapcsolat. A legtöbb osztályon javult az orvosok munkáját segítő ápolók helyzete. Az év első felében 35 ápolónő állt munkába, növekedett anyagi és erkölcsi megbecsülésük. Sajnos azonban a nők többségének nincs lehetősége arra, hogy egy műszakban dolgozzon. Egy-egy osztály elbír egy-két egyműszakost — családi és egyéb helyzetre való tekintettel — de a többség azután is három műszakban látja el fárasztó munkáját. A kórházi pártszervezetek elsősorban a lényeges, általános problémák megoi„_. it igyekeznek feltárni. Olyan gondolkodásmód és magatartás kialakítását szorgalmazzák, amely első helyre teszi a betegek érdekét, a gyógyítást lelkiismereti ügyként kezeli. A nagy zsúfoltság és a megterhelő munka ellenére is arra törekszik a százkét tagú párttagság, hogy jó • osztálykollektívák alakuljanak ki. Felfigyelnek a zavaró mozzanatokra, legyenek azok emberi hibák, magatartásbeli fonákságot, vagy éppen egy megjavításra szoruló vízcsap, apró bosszúság kiküszöbölése. Nagy gonddal igyekeznek segíteni az osztályok pártcsoportjainak életét, ahol orvosok, ápolók, technikaiak, mint kommunisták cserélnek véleményt, mondják el az őket foglalkoztató problémákat. Sajnos igen nehéz lebonyolítani a pártcsoport-megbeszéléseket, taggyűléseket, elsősorban az időegyeztetés miatt. Gyakran szólítja el egy-egy műtét, sürgős eset éppen azt a párttagot, akinek jelenléte fontos lenne az egész közösség szempontjából. A taggyűlésről való elmaradásnak azonban — mint a városi pártbizottság fórumán is elhangzott — olykor szubjektív okai is vannak. Akadnak párttagok, akik akkor is elfoglaltságra hivatkoznak, amikor szerét ejthetnék a taggyűlésen való részvételnek. Velük le kell ülni és őszintén megvitatni a lazaság okát, s érvényesíteni szükségei a felelősségre vonást is. Állandó gondjaik közé tartozik a kórházban dolgozó kommunistáknak, hogy a szakmai vezetéssel együtt mindent megtegyenek a szakorvoshiány leküzdésére. Lényegesen csökkenteni lehetne a hiányzó orvosok számát, ha lakást tudnának adni az ide pályázóknak. A kórház azonban kevés anyagi eszközzel rendelkezik erre a célra. Hét lakás bérlőkijelölési jogát kapták meg a városi tanácstól, a támogatás nem hiányzik a városi párt- és tanácsi szervek részéről. Mégis aligha tudnak élni a bérlőkijelölési jogokkal, mert erre a célra nincs anyagi fedezete a kórháznak. Lakásalapot, kellene képezni a kórház költségvetésében, hogy a szorító szak- orvoshiáfiyt minél előbb felszámolhassák. Elégedetten hallották a részvevők a városi pártbizottság fórumán, hogy a volt Incédi- ház helyén épülő lakásban várhatóan több orvos részére is biztosítanak helyet. A kórház utóbbi években történt fejlesztése, az új pavilonok megépítése, a műszerezettség javulása, a gyógyító munka színvonalának növekedése jótékonyan befolyásolja a gyógyítást végzők közérzetét, munkakedvét. A nagy betegforgalom és a véges kórházi ágyszám és szakorvoshiány azonban még sok feszültséget okoz, még-^ nagyobb munkára serkenti a kórházi pártszervezeteket. A szakmai vezetéssel együtt el kell érniük, hogy időben észrevegyék az egyes osztályok problémáit, a visszahúzó gondokat, több tájékoztatást adjanak a kórház fejlesztési és egyéb gondjairól, igényeljék a dolgozók javaslatait, észrevételeit. Ha valahol szükség van az intézeti szakmai vezetés és a párt-, tömegszervezeti vezetés szinte másodpercre szóló együttműködésére, összhangjára, itt ez elengedhetetlen. Ez közvetlenül kihat a rájuk bízott százak és ezrek gyógyulására. Sokat tettek a nyíregyházi kórházban, dé még sok a tennivaló, és sóhasem lehet bevégezni, hogy ne csak a betegek közérzete legyen biztató, állandóan javuló, hanem valamennyi kórházi dolgozóé. Páll Géza Épül az új szülészeti pavilon.
