Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

Napjaink

Az út: a nagyüzem

Ellátás

Egy kismamától kapott szerkesztőségünk levelet a minap. A fiatalasszony Nyíregyházán lakik az Alsópázsiton és hosszan panaszolja, hogy naponta milyen élelmiszerek — tejnek, húsnak, felvágottnak — beszerzése okoz nem kis gondot neki. Apró gyermekével van otthon gyermekgondozási szabadságon, s mint írja, az ilyen áruk tömegével megtalálhatók a városközpontban, illetve az új lakótelepeken, de csak igen ritkán a külterületi boltokban.

A kismama azt kérdi, hogy egy nyolcvanhatezres nagyvárosban miért nem gondolnak azokra, akik kívül szorultak a város- központon és ott élnek a peremen ? Segítségünket is kéri, helyesebben lapunkon keresztül az illetékesektől várja, hogy oldják meg ezt a sok ezer nyíregyházi ember számára is nagy gondot jelentő problémát.

Lapunk nem is olyan régen — még a kismama levele előtt — foglalkozott a városszéli területek ellátásával. A városperem kis élelmiszerüzleteiben tett sétánk alkalmával mihamarabb meggyőződhettünk arról, hogy a fiatalasszony állításai megfelelnek a valóságnak. ,A boltvezetők többsége is kapásból sorol néhány olyan dolgot, amit keresnek, de nem találnak a vásárlók. Van rá eset — és nem is kevés az ilyen — hogy Borbányának például elfelejtenek kenyeret szállítani. De szinte az is minden boltban megszokott, hogy délben kapják a kenyérszállítmányt Hogy nincs citrom, az néha elfogadható, de az már semmiképpen nem, hogy nem kapni citromlevet, de még citrompótlót sem.

A boltokban vizsgálódó riporterünknek «zt mondták, hogy ilyeneket hónapok óta nem is láttak A városszéli üzletekben nem tudják mi az, hogy száraz kolbász, téliszalámi. A Tokaji úti ÁFÉSZ-boltban a parizer, a szafaládé és a virsli is ismeretlen. Pedig ezen a környéken is sokan laknak és ha már bolt van, akkor teljes joggal várnák, hogy — mint levélírónk írja — né kelljen menni a sorompón túl két kilométerre egy kis felvágottért.

Korábbi cikkünkben olyan esetek is voltak. amelyek enyhén szólva felháborítóak. így például: „Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 65. számú Simái úti üzletében hetente egyszer kapható szódavíz és üdítő ital — egy napig. Ugyanis a heti szállítmányt órák alatt elviszik a környék lakói, aztán várják a következő hetet”.

Hogy hiányzik a sör, a pétisó, a mosópor, az már ezek után nem is feltűnő.

Megérti az ember, ha a város széli boltban nincs mindig gyulaikolbász, téliszalámi vagy citrom. Ezek ugyanis a belváros két Budapestről ellátott csemegeboltjában sem találhatók mindennap és minden órában. Hiánycikkek természetesen ma is vannak, mert nem vagyunk mindenből úgy ellátva, ahogy azt szeretnénk. Különösen nem várhatunk zavartalan ellátást a külföldről származó élelmiszerekből és az olyanokból, amelyeket mi is külföldre szállítunk. De több mint furcsa, hogy nincs ezekben a boltokban mindig tej, vaj, tejföl, amikor a tejipari vállalat raktáraiban nincs hely e gyártmányok számára, s amikor a vállalat a legkülönfélébb termékei reklámozására tíz és tízezreket áldoz. Vagy például a hűsítő és & szódavíz hiányát mivel lehet magyarázni? Ugyanez a helyzet a hentes- és töltelékárukkal, pedig ezekben a hetekben különösképpen bő a húsipari vállalat kínálata. A legutóbbi nyíregyházi árubemutatójuk is azt bizonyítja, hogy a vállalat számos új töltelékárut és más terméket képes és akar is előállítani — ha igényli a kereskedelem. A pékárunál hasonló a helyzet: van bőven, csak oda kell vinni a fogyasztóhoz.

Végül is hol szorít a cipő? Az élelmiszeripar mindent megtermel és áruit természetesen el akarja adni. Az élelmiszer-kiskereskedelem pedig azért van, hogy megvegye az árut az ipartól és továbbítsa a vásárlónak. Hogy az ellátás mégsem zavartalan és sokszor akadozik, hogy a fogyasztók elsősorban a peremkerületeken nem tapasztalják az ipar frissességének és lendületes dinamizmusának eredményeit, az valakin, vagy valakiken múlik.

Nem értek a kereskedelem munkájához. de annyit tudok, hogy volt egy bizonyos és sajnos még hosszan tartó időszak, amikor a kereskedelem csak nevében volt kereskedelem, hiszen valójában eladott és nem kereskedett. Ettől az időszaktól természetesen nem kívánhattunk semmiféle kulturáltságot, az igények felkutatását és teljes kielégítését. Ma azonban ezen jócskán túl vagyunk. S hogy az emberek mégis találkoznak alapvető cikkek hiányával, azt már nem lehet megmagyarázni. Ennek már csupán az lehet az oka, hogy a külterületi boltok rendeltetésénél van valamilyen alapvető félreértés.

Nem árt ezt sürgősen eloszlatni.

(K. J.)

A mező gazdaság ’74 nvarán

i -A V KÖZBEN A MEZÖGAZDASÄGRÖL

K értékelést adni igen nehéz. Olyan esztendőkben is sok feltételezéssel — „na”-val — lehet véleményt rhondani, amikor az időjárás menetrendszerű, hát még most, amikor a tél összekeveredett a nyárral. Nem csak azért, mert márciusban 30 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála, de azért is, mert az elmaradt téli havazás az utóbbi hónapokban eső formájában érkezett meg, nem kis területeken jégveréssel.

Nyíregyházán a két szövetkezeti szektor — a termelőszövetkezetek és a szakszövetkezetek — közel azonos területen gazdálkodnak, összesen mintegy 11 ezer hektáron. Az ismert fejlődési különbségek miatt a termelőszövetkezetek mögött minőségben és mennyiségi termelésben is messze elmaradnak a szakszövetkezetek. A szétszórt parcellákon kevés közös vagyonnal, a tervszerű gazdálkodás még gyermekcipőben jár.

A termelőszövetkezetek ebben az évben nagyobb beruházást nem terveztek. Egyedül említésre méltó a Vörös Csillag Termelőszövetkezet építkezése, ahol 2 tojóházzal bővítik a baromfifarmot. Ezzel is készülnek az épülő kisvárdai baromfikombinát jó kiszolgálására. A növénytermesztésben nagyjából a múlt évi arányokkal dolgoznak. Jelentősebb változás a kertészeti ágazatban van. Mint város környéki termelőszövetkezetektől ez joggal el is várható. Különösen szép tervekkel indult a Dózsa Termfelőszövetkezet. (Ez nem is véletlen, hiszen a szövetkezet élére kertészmérnököt választottak elnöknek.)

A Dózsa Termelőszövetkezetben az ágazatok között első helyen szerepel a zöldség- termesztés. Területben nem, de értékben megelőzi a növénytermesztést és az állattenyésztést is. A zöldségtermesztésre már a múlt ősszel megkezdték a felkészülést. Gazdagon ellátták a talajt alapműtrágyával, és szinte az egész területükön vegyszeres gyomirtást végeztek. A száraz tél végi és tavaszi hónapokban pedig a terület több mint 80 százalékát öntözték. A mostani esős időben sem volt gondjuk a gyomirtással, hiszen szakszerűen végezték a vegyszerezést.

A

Z EDDIG BETAKARÍTOTT zöldségfélék termése jónak mondható. A zöldborsójuk a kedvezőtlen idő ellenére is elérte a tervezett mennyiséget. A korai vetések helyén (hagyma, saláta, retek) már ott sorol a másodvetés. Többek között 45 holdon ültettek késői karalábét másodvetésként. A Dózsa Tsz-ben csak sárgarépából mintegy 600 vagonnal termelnek, amit részben a helyi MÉK-nek adnak el, de az nem tudja az egészet felvásárolni. A szövetkezet vezetői most azon fáradoznak, hogy a császárszállási vasútállomáson rakodóhelyet béreljenek, ahonnan több száz vagon sárgarépát tudnak ősszel továbbítani. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a kongresszusi versenyben tett 27 százalékos bruttó jövedelem növelése nem alaptalan.

Ha már a zöldségtermesztésnél tartunk, említsük meg a nyírszőlősi részen gazdálkodó Jókai Termelőszövetkezet kertészetét is. Az elmúlt évekhez viszonyítva náluk is fordulat ígérkezik. Jól alkalmazták a vegyszerezést. A savanyítóüzemük részére bőségesen lesz saját nyersanyag. Növelte a zöldségtermő területét a Ságvári Termelőszövetkezet is. A múlt évi 100 hektárral szemben az idén .140 hektáron termelnek zöldséget és megtöbbszörözték a fólia alatti termesztést. A szamócaterületet 5 holdról 15-re növelték.

Érdekesség, vagy inkább szükségszerűség, hogy a nyíregyházi négy termelőszövetkezet között egy sincs, amelyikben a szántóföldi növénytermesztés lenne a vezető ágazat. Mint említettük, a Dózsa Termelőszövetkezetben a zöldségtermesztés van az első helyen. A Ságvári Termelőszövetkezetben az állattenyésztés adja a bevételnek több mint 50 százalékát. Különösen jelentős a sertéshús- termelésük. A szakosított telep a jelek szerint ebben az évben már nem lesz veszteséges.

A VÖRÖS CSILLAG TERMELŐSZÖVETKEZETBEN a tenyésztojás-, és a baromfihús-termelés bevételben megelőzi a gyümölcsöt, szőlőt és harmadik helyen következik a szántóföldi növénytermesztés.

Az aratásra általában jól készültek fel a szövetkezetek, a gabona betakarítása nem okoz különösebb gondot.

Kedvező tendenciaként említhető, hogy a város termelőszövetkezetei egyre inkább specializálják termelésüket. Az idei mintegy hétszáz hektáros zöldségtermesztés

is ezt mutatja. Hogy ez a jelentős zöldségtermesztés a piacon nem hozott különösebb változást, annak elsősorban a rapszo- dikus időjárás az oka. Másrészt a szövetkezetek termékeiket nem közvetlenül értékesítik. Ifgy vélekednek, — elsősorban a Ságvári ve-.

Paradicsomszedés a Ságvári Tsz kertészetében.

zetői — nekik a termelés a fő feladatuk, az árujukat átadják a MÉK-nek, az ő reszortja a város ellátása. Szakosodnak az állattenyésztésben is a szövetkezetek. A nagyobb fejlődésnek azonban gátat szab a viszonylag kis terület, amin egy-egy szövetkezet gazdálkodik. A mai technikának megfelelő modern nagyüzemi termelést ezer-ezerötszáz hektáron nem lehet megvalósítani.

Ami egyre nagyobb gond a termelőszövetkezetekben, (az egyenkénti kevés terület) a szakszövetkezetek nagyobbik részének alakulásától fogva problémája. Néhány száz holdon korszerűen gazdálkodni, még ha az egész terület egy táblában van, akkor sem lehet. A nyolc szakszövetkezet közül kettőt lehet megemlíteni, ahol jelentősebb lépéseket tettek a közös nagyüzemű gazdálkodás irányába. A korábbi években a Szabolcs Szak- szövetkezet volt a példa, de az utóbbi időben náluk lelassult a fejlődés. Most a fejlesztésben, az új technika alkalmazásában megelőzte őket az Uj Erő Szakszövetkezet. A juhtenyésztést olyan szinten végzik az Uj Erőben, hogy bármelyik termelőszövetkezetnek becsületére válna. Sikeresen alkalmazzák a kukorica és egyéb kapások vegyszeres gyom irtását. Ezek a területek a gyakori eső ellenére is gyomtalanok, anélkül, hogy egy kapavágást is tettek volna. Ilyen kézzelfogható példa kevés volt még — saját üzemükben — a tagság előtt. Talán még a vegyszerezésnél is jelentősebb a fejlődés a dohánytermesztésben. Az idén kaptak egy dohánykombájnt.

A NAGYOBB TERÜLETEN GAZDÁLKODÓ szakszövetkezetekben a kenyér- gabonát jórészt kombájnnal takarítják be. Gondot okoz az aratás a kisebb szövetkezetekben a holdas, félholdas parcellákon, amit a nehéz gépekkel szinte lehetetlen megközelíteni. Nemcsak az aratás jelent gondot, de a cséplés is. A hagyományos cséplőgépek többsége alkatrészhiány miatt javítatlan. Ez a probléma évek óta tart, és egyre növekszik azokon a területeken, ahol a kis parcellák miatt kézi aratást végeznek. Nemcsak nehezebb, problémásabb az aratás, hanem a termésátlagok is messze elmaradnak a termelő- szövetkezeteké mögött. Az idei eredmények még nem ismertek. A becslések és az eddig befutott eredmények alapján a múlt évihez hasonló termést várhatunk mind a két szektorban. A termelőszövetkezetek 1973-ban hektáronként 12 mázsával több búzát és 7 mázsával több rozsot takarítottak be, mint a szakszövetkezetek.

Csikós Balázs I

Harmónia

A

kik korábban aggályoskodtak, most fokozott érdeklődéssel — és nem csekély megelégedéssel — szemlélik a Nyíregyházán épülő két új áruház befejező munkáit. Mindták ezekre korábban, hogy a város csúfjai lesznek, inkább valamiféle várra hasonlítanak a tömött falukkal, mint modern áruházakra. Mindtak ennél még cifrábbakat is, s emlegették azokat, akik ilyen létesítményt terveztek. Most aztán kellemes a meglepetés: a Nyírfa és a Kelet áruházak nem csak modernségükkel, hanem külsejükkel is díszévé válnak a megyeszékhelynek. Borításuk vakítóan fehér és könnyű, mint a szél. Tervezői ügyesen megtörték a teret, még rosszindulattal sem lehet rájuk mondani, hogy valamiféle védőfalhoz hasonlóak.

Most nem erről a két áruházról, annak a város ellátásában betöltött szerepéről szeretne szólni a krónikás, csupán arról: ez a két, tetszetős külsejű új létesítmény ismét a városunkból elindult és — nyugodtan mondhatjuk — a halhatatlanságig jutott költő, Váci Mihály szavait juttatja eszünkbe. Ő nevez,te így Nyíregyházát: „Én szőke városom.”

Akik itt élünk, naponként rójuk az utcákat, a tereket, örülünk és vesződünk, ahogy a hétköznapok hozzák, talán észre sem vesz- szük; mennyire találóak ezek a Váci-szavak. Nyíregyháza nem elsősorban a nyírfáival — amelyből sanas, nagyon kevés található a településen — hanem épületeivel válik szőke várossá. Különösképp megfigyelhető ez az utóbbi egy-két esztendőben, amikor új köntöst öltenek a középületek, vagy amikor vakolattal vonják be az újonnan készült létesítményeket. Valóban szőkének tűnik a város több részlete, mintha csak egy festő láthatatlan óriás ecsetje vonulna végig a házsorokon, s a szint az ég kékjéből keverné.

De moralizálni sem óhajt az újságíró, csupán a tényt megállapitani: szépül, megfiatalodik a mi szép szőke városunk, Nyíregyháza. Nem titok, hogy mindez a közelgő jubileumok jegyében is történik. Ezekben a hónapokban talán a lehetőségeitől is többet kőit a város „a kozmetikázásra”, mert mindannyian azt szeretnénk, hogy a jubileumi rendezvényekre hozzánk érkezők jó emléket őrizzenek meg rólunk, a Nyírség fővárosáról.

Igen ám, de mindez pénzbe is kerüli méghozzá nem is kevés pénzbe! Napi hírek, olykor-olykor megjelenő információk tudatják velünk, hogy évenként több millió forintot költ az ingatlankezelő és szolgáltató, vállalat a nyíregyházi köz- és lakóépületek „állag- megóvására”. Ez a nagyon is hivatali kifejezés — amely ráadásul a városi költségvetésnek nem is az elején található — fedi valójában a város szőkeségének anyagi alapját. Emlékezünk még rá, hogy volt idő, amikor a szemünk láttára omladoztak az épületek falai, csúfítva a városképet és átengedvén a még értékes létesítményt az időjárás viszontagságainak. Volt ebben hanyagság is, de még inkább közrejátszott a pénztelenség.

„Most aztán van pénze a városnak! Az ember szíve majd megszakad, amikor látja, hogy még tartós vakolatot is levernek a kőművesek. Amikor valaki szóvá teszi nekik, az a válasz: nem rájuk tartozik, be van -tervezve, elvtárskám!” Van ilyen? Ilyen is van. Persze, a külső, felületesen szemlélődő nem láthat mindent. Megtörténhet — mint ahogy elő is fordult már —, valamely épület kívül még mutat, de a vakolat alatt már beteg, amit leginkább a benne lakók bizonyíthatnak. Ilyenkor aztán nincs kegyelem, tatarozni kezdünk.

Visszatérve a szőkeségre: korántsem a véletlen műve ez, s még azt sem állíthatnánk, hogy akik a szint keverik, azoknak az irodalom volna az erősségük. Erősségük viszont a város realitása, az adottságok alapos ismerete, amelyet napjainkban már nem lehet figyelmen kívül hagyni egyetlen városfejlesztési — szépítési — elhatározáskor sem. Mérnökök, tapasztalt szakemberek irányítják ezt a mostani „nagytakarítást”, városszépítést Nyíregyházán. S jóllehet, nem mondhatjuk, hogy munkájuk tökéletes, (gondoljunk csak az Irodaház megújhodott külső képére!?!), de azt sem szabad elfelejteni, hogy valójában most kezdődik a belváros rekonstrukciója, amelynek során igen nehéz megtalálni a régi és az új épületek közötti harmóniát, nem mindig tudják a tervezők sem kialakítani — ahogy ők mondják — vertikálisan és horizontálisan a szép városképet. Ha már most ehhez még a színek kavalkádja is társulna, akkor aztán jól megnézhetnénk ezt a várostl Sokkal könnyebb olyan területen építkezni, ahová előre lefektetik a közművet, ahol van elegendő tér ahhoz, hogy a tervező megvalósítsa elképzelését. A belvárosban számtalan érdeket kell egyeztetni. S ha a mostani törekvést figyeljük, megállapíthatjuk: nem

eredménytelen az effajta igyekezet Nyíregyházán. Más kérdés viszont, hogy nemcsak külsőleg szükséges „mutatniuk” épületeinknek, legalább ilyen fontos a „belbecs” is. Több olyan lakóépületet találhatunk Nyíregyházán, amelyet nemrég tataroztak a pincétől a padlásig — de máris kőműves és festő után kiált a lépcsőház, mert nem minden lakó igyekszik megőrizni a rendet.

Nyíregyháza szőkesége nem jelent szürkeséget. Nem sziporkázik a város harsogó színekkel, de ez nem is baj. A színek szolidsága, a város szőkesége egyszerre jó ízlésről és tisztaságról tanúskodik.

4L %