Kelet-Magyarország, 1974. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-02 / 179. szám
!97l átígüsfJus 5. frffTfi'T S: dM A közművelődési párthatározat után a tiszavasvári Alkaloidában Aratnak a kombájnok. (MTI foto) Szervezettséggel, gépesítéssel Aratás, mai módra HA RÖVID A KAROD — eddig mindenki ismeri a közmondást, amelynek második részét a tiszavasvári Alkaloidában a szükség egy kicsit megváltoztatta, valahogy így: — toldd meg egy presszóval. Vagyis egy olyan helyiséggel, ahol például egy író-olvasó találkozóra a gyári épületeknél valamivel kellemesebb környezetben kerülhet sor, ahová szívesen mennnek el a munkások is, s ahová vendéget is mernek hívni. Jónak indult a kísérlet, néhány próba után azonban ezt is be kellett fejezni, nem sikerült megegyezni a presszó vezetőivel; legalább a program egy részén szüneteltetnék a kiszolgálást. Hat éve is elmúlt már, hogy elkészültek a tervek az új ebédlő és a hozzá tartozó helyiségek építéséről. Szépen mutat a makett, gyönyörködnek is benne, csak azt fájlalják, hogy még mindig Ilyen kicsike. Az építkezést akkoriban a legegyszerűbb ok késleltette: „fel kellett építeni” a gyárat, olyan munkakörülményeket teremteni, ahol szívesen marad- i riak a földekről, vagy a • konyhából idejött férfiak, asszonyok. Azóta az építői- anyag-árak miatt két-három- szorosára emelkedett a költsége, újra meg kell gondolni, hova tegyék a milliókat. Így, amikor a néhány hónapja megjelent közművelődési párthatározat hatásáról, a gyár közművelődési terveiről érdeklődtünk, szinte minden érdekelt a jól ismert, széttárt kézmozdulattal válaszolt: ha legalább egy helyiségünk volna! Több vita zajlott az elmúlt időben a munkások művelődéséről. Az egyik kérdés ezekben a vitákban az volt; a munkahelyek, vagy a lakóterületek láthatnak-e el hatékonyabb közművelődési funkciót? Vagy közelebbről: jobban vonzanak-e a munkahelyen szervezett kulturális programok, ahová a műszak ntán azonnal el lehet menni, vagy inkább lakóterületi művelődési házak szerepe a fon- I tosabb, a délutáni-esti ráérő ( időben? Az Alkaloidában I speciális a helyzet, a dolgo- \ zók negyedrésze a gyár tő- ( szomszédságában levő tele- pen lakik, s ezt a vitát ha- í marosan a gyakorlatban is eldönthetik, ha elkészül a la- ! kótelepi könyvtárhoz tarto< zó, híriapolvasónak tervezett I kis klubszoba, amely alkal< más lesz kisebb kulturális ( rendezvényekre. f SZEPTEMBER VEGÉRE f KÉSZÜL EL a párthatározat f nyomán az a vállalati terv, ( amely az üzemi közművelő- ( dés útjaival, feladataival, legfontosabb tennivalóival foglalkozik majd. Hogy addig Is a legtisztább kép alakuljon ki, szinte feltérképezték a gyár valamennyi részlegét; az üzemek minden egyes dolgozójának iskolai végzettségét, továbbtanulási lehetőségét felmérték, s hogy a statisztikák között ne csak egy rovat legyen egy-egy ember, ennek alapján készül majd el az ötéves oktatási terv, amelyhez külön-külön mindenkivel elbeszélgetnek. Míg Erdész Jenővel, a személyzeti osztály oktatási előadójával a lapokat böngésszük, megjegyzi, hogy még az oktatásnak is egy rendes helyiség az akadálya. A kétezer dolgozó közül ötszáz nem fejezte be az általános iskolát, közöttük sok a fiatal, akik még tanulhat- nának. Az idén is mindösz- sze tizenheten jártak a dolgozók általános iskolájába. Plusz pénz, órabéremelés ígérete nélkül nehéz olyan oktatást szervezni, amely nem tartozik szorosan a szakmai képzéshez ilyen ígéretet azonban senkinek nem tehetnek, Erdész Jenő ennek ellenére azt reméli: ha ősztől megteremtik a feltételeit egy kihelyzett tagozatnak, itt az üzem területén működő iskolában sokkal nagyobb érdeklődésre számítanak majd. A most készülő felmérésekre alapozva leg- legalább ötven-hatvan jelentkező lesz. A kihelyezett tagozattól vár ösztönző erőt. És attól a továbbtanulási kedvtől, amely igen érdekesen más iskolatípusok iránt tapasztalható. Ebben a tanévben csaknem kétszázan tanultak valamilyen középiskolában, tizenketten főiskolán, egyetemen. Nagy az érdeklődés a pártoktatás különböző formái iránt is. Borbély Sándor, a gyár munka verseny-előadó ja a szocialista brigádok felajánlásai közül azokat a példamutató lehetőségeket említi, amelyek előbb-utóbb követésre találhatnak. Évente százhatvan szakmunkás továbbképzésére nyílik lehetőségük a NIM-rendelet nyomán, ezt maximálisan ki is használják, az öt évnél régebben végzett szakmunkások szinte valamennyien felfrissítették tudásukat ebeken a tanfolyamokon. Az analitikusok példáját említi, ez a szocialista brigád saját berkein belül oldja meg a szakmai továbbképzést, jól összeszokott csoport, kulturális vállalásaikat is érdemes lenne követni. A brigádok kulturális vállalásainak egy része azonban formális, ajánlanak, mert muszáj, a végrehajtást azonban kényszerűnek érzik, s ha a műszak után mégis sikerül egy mozilátogatást összehozni, bizony nehéz értékelni, hogy ez a kötelező program kinek mit adott NÉHÁNY JOBBAN ÖSZ- SZESZOKOTT kis közösség akár családdal, akár csak a szűkebb brigád, még a hasonló munkát végző munkatársak „átcsoportosítását” is meg tudja oldani egy jó kirándulás kedvéért. A szak- szervezet egyébként évente tizenötezer forinttal támogatja a kirándulásokat, elsősorban azzal a céllal, hogy a szűkebb haza nevezetességeit megismerjék. Szalka Mihály szakszervezeti titkár véleménye szerint a kilenc- száz dolgozót számláló szocialista brigádmozgalom hatvan brigádjára nagy feladat vár a közművelődési célok valóraváltásában, ezt azonban egy igen hosszú folyamatnak értékeli, ahol egyik napról a másikra látványos változást nem lehet és nem is igen szabad produkálni. Apró, hétköznapi kis eseményeket, terveket hordoz egy nagy folyamat, amelynek a végén a szakmailag, politikailag és általános szinten magasabban képzett munkások állnak. Egy ilyen apró esemény, hogy a négyezer kötetes könyvtárban lassan kevés lesz a hetenként kétszeri kölcsönzési idő, a négyszáz beiratkozott olvasó négyszáz családnak viszi a könyveket. Ilyen apró eseményről szá- mol be a kulturális rendezvényekre valóban nem csábító ebédlő sarkában az újságárus bácsi, aki kihasználja a lehetőséget, s hetente ezer-kétezer forint értékű újságot ad el. Ilyen lesz az a szakmai és kulturális vetélkedő, amelyre a szakszervezet és a KISZ készül, ahol a brigádok találkozására és egymás tapasztalatainak megismerésére is sor kerül. Ilyen a gyár műveltségi színvonaláról a készülő térkép, a tervezett üzemi iskola. Ilyenek az író-olvasó találkozók, a kirándulások, a sikeres szakmai tanfolyamok. HA LEGALÄBB EGY RENDES HELYISÉGÜNK LENNE — kérdéseinkre általában ez volt az első válasz, aztán kiderült, hogy pén? híján a csodára várni mégsem lehet, ezekből az apró kis eseményekből áll össze egy vállalat közművelődése. Sok élménnyel gazdagító programokkal és sok "szervezési hibával — a programtól, az érdeklődéstől, a tiszteletdíjas könyvtáros, vagy a társadalmi munkát végző amatőr népművelők lelkesedésétől-elfáradásától függően. Hiba például, hogy nem használják ki jobban a község művelődési házát, vagy az ifjúsági házat, ahol esetenként egy-egy rendezvényt nagyobb sikerrel tervezhetnének, mint a túlzsúfolt ebédlőben, ahol egyik szakmai program a másikat éri. Az üzem és a község közelítése, a lakótelepi könyvtárhoz épülő olvasóterem jó kihasználása apró, de hasznos változásokat hozhatna. Furcsa lenne, ha a milliókai termelő Alkaloidában egy megfelelő helyiségen múlna hogy a közművelődésben is lépjenek egyet előre. A szeptemberben kialakuló tervekben bizonyára újra számolnak majd azzal a lehetőséggel, amit a közmondás egyszer már adott: Ha rövid a karod... Baraksó Erzsébet Olyan jó, korszerű és komplex betakarító kapacitása senkinek sincs Szat- márban, mint a Mátészalkai Állami Tangazdaságnak. Ez szorosan összefügg a CPS- rendszerű kukoricatermesztéssel. A CPS-gépsorokhoz ugyanis három Claas-Domi- nátor típusú kombájn tartozik. Ezek — adapterek változtatásával — kukorica, napraforgó és gabonafélék betakarítására egyaránt alkalmasak. Teljesítményük nagy: 10 órás műszakban 800 mázsa gabona, kedvező, száraz időjárás esetén 12 órás nyújtott műszakban ezer mázsát is be tudnak takarítani naponta. — Ez azt jelenti — mondotta Kovács Károly, a tangazdaság főmérnöke —, hogy a három Claas-Dominátor kombájn saját gabonatermésünket egy hét alatt képes lenne betakarítani. De nekünk van négy E—5-ös NDK-beli kombájnunk is. Ezek is meglehetősen nagy teljesítményűek. Segítenek másokon — Hogyan tudnak ennyi kombájnt hasznosítani? — Könnyen. Aratunk más gazdaságoknak is. A nyírbátori termelőszövetkezettől 500 hektár betakarítását vállaltuk. Az ópályi Kossuth Termelőszövetkezettel is szerződésünk van, igaz, hogy ott már le is takarítottuk azt a negyven hektárt, amit kértek tőlünk. De megyünk tovább, dolgozunk még Ópá- lyinak, ha kell, mert ezzel a tsz-szel évek óta nagyon jó a kapcsolatunk. CPS-rend- szerben a mi gépeink termelik Ópályinák a kukoricát is, mert kis tsz, egymaga képtelen lenne drága gépsort vásárolni és kihasználni. A Mátészalkai Állami Tangazdaságnak 946 hektár gabonája van. Ebből csak 175 hektár a búza, a többi rozs, mind homokon. Tavaly július 19-én kezdték a rozs betakarítását, de az idén késett az érés, saját területükön csak július 23-án tudtak kombájnolni. — Ezzel is számolni kell, amikor tervet készít az ember — mondotta. Kovács Károly főmérnök. — Az időjárás nem alakul mindig egyformán. Viszont augusztus ötödiké, hatodika után nem lehet szemveszteség nélkül gabonát betakarítani. Esős időben különösen nem, mert korhad a szalma. a szemen meglazul a toklász és pereg a mag. Ezért kell gyorsan, nagy kapacitással cselekedni. Mi még az idei késés ellenére is bízunk, hogy viszonylag kis veszteséggel takarítjuk be terményeinket. Ugyanezt biztosítjuk a nyírbátori tsz-ben is. „Minden szálat behordunk“ A tangazdaság betakarító kapacitása nem csak azért jó és korszerű, mert sok a nagy teljesítményű kombájn. Mindennek pontos menetrendje és megfelelő gépparkja van. A kombájnok után négy szalmabálázó halad, ezek olyan gépek, hogy egyenesen a pótkocsira dobják a szalmabálát. Azt ott egy ember eligazítja. A bálázott szalmát egyenesen az ópályi tehenészeti telepre szállítják, mert ott kerül majd felhasználásra. A hagyományos módszerrel — lehúzó val — összegyűjtött szalmát a hodászi tehenészeti telepen rakják kazalba. Tehát: nem a tábla szélén. — Miért? — így nem kell kétszer kazlazni — válaszolt a főmérnök. — Szállító járművünk van, hadd menjen a szalma egyenesen a felhasználás helyére. — Az idén nem égetnek szalmát? — Nem. Az idén minden szálat behordunk, mert most a szalma is érték lesz. Legfeljebb a tarlókat égetjük le. hogy könnyebb és egyenletesebb legyen a talajmű- velésA szalmabálázó és szalmalehúzó gépeket műtrágyaszórók követik. Azonnal kiadagolják a szükséges mennyiségű vegyes műtrágyát, s már mennek is a szántó gépek. A gépi kapacitás minden m unkához speciális és elegendő. Teljes kapacitással Van még a Mátészalkai Állami Tangazdaságban valami, ami szintén megköny- nyíti a gabona betakarítását és tárolását: a bábolnai típusú szárító üzem. Tavaly készült el. ősszel a kukoricát már ebben szárították. Ilyen még nincs több a megyében. Egyetlen óra alatt 200 mázsa gabonát szárit meg. Jóformán mindenkinek dolgozik, aki kéri és — természetesen •— megfizeti. A nyírbátori tsz-nek és a gabonavállalat mátészalkai telepének dolgozott az elmúlt napokban — mert a tangazdaság még nem aratott —, de csak akkor lesz egészen és folyamatosan kihasználva, ha minden kombájn megindul és teljes kapacitással dolgozhat. Éjjel-nappal üzemelve képes — a mag nedvességtartalmától függőn — négy-ötezer mázsa termény megszárítására. (ösz- szel, kukoricából felényit szárít.) Ez az, ami a betakarító kapacitást a Mátészalkai Állami Tangazdaságban teljessé, komplexé teszi, mert a tsz-ek többségének éppen az a legnagyobb problémája, hogy nincs mivel megszárítani a magot. Talán érdemes lenne háromnégy tsz-nek is összefogni és hasonló, nagy kapacitású szárító üzemet építeni, hiszen ez biztonságos és mindössze — felépítve, felszerelve — hárommillió forintba kerül. A Mátészalkai Állami Tangazdaság saját brigádjával építette és szerelte fel s most az egyik Hajdú megyei tsz-nek építenek ha.- sonló szárító üzemet. Az irányítókkal együtt mindössze harmincötén vesznek részt az 1500 hektár gabona betakarításában (a nyírbátorival együtt). Ellátásukról a gazdaság annyira gondoskodik, hogy kis autóbuszok szállítják őket a lakásuktól a munkahelyekre, onnan este vissza. A kombájnokat szerelők vezetik, ugyanazok, akik a javítást végezték. így a gép minden alkatrészét pontosan ismerik, a kisebb hibákat ők maguk azonnal elhárítják. De a műhelykocsi is állandóan a hptárt járja és szükség esetén a helyszínen javítanak. — Úgy érezzük, jó a szervezettség, a felkészülés — mondotta Kovács Károly főmérnök. — Mindössze száz óra kellene és itthon is, Nyírbátorban is maradéktalanul elvégeznénk a betakarítást. Néhány nap múltával a műtrágyázást és a szántást is. Abai és Zsupolyán Nézzék ezt a két embert, Abait és Zsupolyánt. Ugyanabban az országban, ugyanabban a városban, sőt egyugyanazon esztendőben születtek. Szociális származásuk is hasonló, némi jóindulattal munkás, szigorúbb mérce szerint kispolgári. Mindegy. Tény, hogy ha a két nagyjából azonos feltételek között indult ember pályáját diagramban felrajzolnánk, két olyan görbét kapnánk, amelyek nagyjából azonos hullámvonalat írnak le, de soha sem találkoznak; amikor az egyik görbe felemelkedik, a másik lehanyatlik és megfordítva. Az iskolában kezdődött. A matematika tanárnak az volt a fura szokása, hogy mindig a néi/sor elején kezdte a feleltetést. Minden órán, kivétel nélkül Abai volt az első felelő. Abai jöjjön ki, Abai kijött, „bezúgott”, ahogy akkor mondták, „fát kapott", ahogy ma mondják — mehetett a helyére. Még két A-betüs kö- meikezfti, aztán két B-betüs, de Zsupolyánig soha nem jutott el. Abainak egyetlen bgnata volt, hogy miért nem. hívják őt Zsupolyánnak, vagy legalább is Zabainak. A sportközi foglalkozáson viszont Abai volt előnyben: szegény U, V és Z-betűsök már sose jutottak oda a pingpongasztalhoz. Ha valaki bajt kevert az osztályban és nem lelték a tettest, a névsor elején kezdték a büntetést. Szegény Abai mindig beleesett. Azért az előnyért, amelyet Zsupolyán ilyenkor élvezett, Abai a könyvosztásnál kárpótolta magát. Akkoriban ugyanis — ha nem tudnátok, drága fiatal barátaim — a diák nem, vásárolt ám minden esztendőben vadonatúj könyveket. (Igaz, drága jó minisztérium, az sem volt szokás, hogy minden évben új kiadású könyvekből kellett tanulni.) A gyerekek sorbaálltak a diáksegitö könyvtárában és megkapták az öreg diákok kimustrált könyveit használatra. Már aki megkapta. Mert Abainak mindig jutott, de Zsupolyánnak majdnem soha. Mire a Zs betűhöz értek, minden könyv elfogyott. Jött az érettségi. Abai attól remegett, hogy az elején még szigorú lesz a mérce, ezért ő elhasal. Zsupolyánt meg a hideg rázta, hogy ha a Zs betűig nem bukik meg valaki, őt húzzák meg a statisztika kedvéért. Bevonultak katonának. Abait azonnal beöltöztették. Mire Zsupolyán következett, ki volt a sor, létszámfelettiként leszerelték és csak négy év múlva, a háború végén vonultatták be. De a hadifogság mindkettőjüknek osztályrészül jutott. Abait, aki a névsor elején állott, négy esztendővel hamarább engedték haza, mint a szerencsétlen Zsupolyánt. Jöttek a békeévek. Abai hamarább kapott lakást, mint Zsupolyán, de hamarább kapott társbérlőt is. Zsupolyánt később racizták, szanálták, mint Abait, de később is vették vissza. Aztán megint újabb korszak következett. Abai már régen megkapta a kedvezményes üdülőtelket, amikor Zsupolyán még mindig a várólistán volt. Viszont Abaira rögtön kivetették a plusztelek-ingatlanforgalmi különadót, amit Zsupolyán megúszott, mert mire rá került volna a sor, visszavonták a rendeletet. Majd elfelejtettem mondani, hogy idővel mindketten megnősültek, családot alapítottak. A kis Abait mindig elsőnek szólítja ki a matektanár, a Zsupolyán csemetének sose jvt hely a pingpong asztalnál. Novobáczky Sándor
