Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-13 / 162. szám

stmr KtcLTSt­^s W71. jam» W. KOMMENTAR Köiöí nyelven Szinte egyidőben azzal, hogy Moszkvában leszállt Saucagnargues francia kül­ügyminiszter repülőgépe, Párizsban szovjet küldöttsé­get fogadtak, amelyet Vla­gyimir Kirillin, a szovjet minisztertanács elnökhelyet­tese vezet. A diplomáciai menetrend tehát két olyan eseményt rögzített azonos időpontban — állapítja meg kommen­tárjában Szpartak Beglov, az APN politikai szemle­írója, —, amely lehetővé te­szi mindkét ország számára, hogy felülvizsgálják együtt­működésük menetét mind a politikai, mind a gazdasági szférában. Franciaország a Szovjet­unió;. jelentős kereskedelmi partnerévé vált, ezen felül a gazdasági együttműködés is erőteljesen fejlődik a két ország között. így a többi között az atomenergia hasznosításában, valamint az alumínium és az ammóniák gyártás terén bontakozott ki bilaterális kooperáció. Egv francia miniszter sze­rint a szovjet—francia együttműködés 1964 óta a két ország külpolitikájának egyik alappillérévé vált és a fran­cia politika eme állandó összetevőit illetően tökéletes a folyamatosság. Ezt tükrözi egyébként a francia külügyminiszter szovjetunióbell látogatása is. A szovjet emberek — mutat rá az APN kommentátora — mindenkor féltőén ápolták a Franciaországhoz fűződő kapcsolatokat. Annál is in­kább, mert ezek a kapcso­latok az elsők között nyitot­tak utat az enyhülés felé. Az idén ősszel bizonyára mindkét országban meg­emlékeznek arról, hogy 50 éve. létesített diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunió és Franciaország. Napjaink­ban a két ország külpolitiká­jának alkotó elemévé vált a kapcsolatok baráti jellege, amelyet 1971 október 30-án „a Szovjetunió és Franciaor­szág közötti együttműködés elveiben ” jogilag is rögzí­tettek. Mindez... természete­sen nemcsak a két ország, hanem Európa számára Is nagyfontosságú, jelentős té­nyező. Már a szovjet—francia kül­ügyminiszterek eszmecseréi­nek első napján érződött az a törekvés, hogy megbeszé­léseiken „megtalálják a kö­zös nyelvet”. A Párizsban, illetve a Szovjetunióban folytatott eszmecserék így újabb fontos állomást je­lentenek a két ország kap­csolataiban és hozzájárulnak a kontinens országainak együttműködéséhez. Or, Tar Imre beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Részletesen beszélt dr. Tar Imre a záhonyi körzet ered­ményeiről. Többek között a következőket mondotta: — A körzet eredménye, át­rakási teljesítménye fokoza­tosan emelkedett és az 1973. évi 11,8 millió tonnás átrakás csaknem egymillió tonnával haladta meg az 1970. évit. A mennyiségi növekedés a mun­ka minőségi javulásával pá­rosult, például 1,53 forinttal csökkent az egy tonnára jutó átrakási költség, s ebben az időszakban 17,9 százalékkal nőtt a munka termelékenysé­ge is. Hozzátehetem, hogy ja­vult a szállító felek kiszolgá­lásának színvonala és a sze­mélyszállítás kulturáltsága és biztonsága. — Az átrakókörzet 868 kommunistájának, s a muft- kások sokezres táborának személyes példamutatása és közéleti munkája, a társa­dalmi, a politikai élet, a termelés területén is olyan megbízható erőt jelent, amely biztosítéka a záhonyi vasúti átrakókörzetben is a továbbhaladásnak, a terme­lékenyebb. hatékonyabb munkának. — Úgy gondolom, az elért eredmények méltatásakor helyénvaló arról is szólni, hogy ennek egyik fő forrá­sa a szocialista brigádmoz­galom volt. Jelenleg Záhony térségében 394 szocialista brigádban 2975 fő dolgozik a kitüntető cím elnyeréséért vállalt feladatok végrehajtá­sáért, a KISZ termelési moz­galmaiban pedig több, mint 300 fiatal vesz részt. A szo­cialista brigádmozgalom által elért sikerek teremtették meg az alapját annak, hogy a záhonyi csomópont a szov­jet elvtársakkal együtt meg­hirdetett szocialista munka­versenyben helyt tudjon áll­ni és egymásután háromszor teljesítse a „Kiváló vasúti csomópont” kitüntetés elnye­réséhez szükséges feladato­kat. A megyei pártbizottság eil­ső titkára külön szólt a munkások tenniakarásáról. a beruházási programok megva­lósulásáról. A dolgozók a nagyobb feladatoknak maga­sabb politikai, szakmai és általános műveltséggel tesz­nek eleget. Javult az élet- színvonal, a múlt évben az átlagbér elérte havi 2690 forintot. A mostani vasutas- napon 464 dolgozót avattak a törzsgárda tagjává. A feladatokról, a szfcja- lista versenymozgalomban való részvételről a követke­zőképpen emlékezett meg gz előadó: . — A záhonyi vasúti átra­kókörzetben 1974-ben már több mint 14,5 millió tonna nyersanyagot, félkész és készterméket kell elszállíta­ni. Ez a mennyiség túlnyo­mórészt a Szovjetunióból ér­kező, átrakást igénylő árufé­leségekből tevődik ki. Ezt a célt tűzték maguk elé a körzet dolgozói, az április hónapban megtartott mun­kásgyűléseken, amikor az át­rakókörzet hatezer fős mun­káskollektívája nevében ver-' senyfelajánlásokat tettek I pártunk XI. kongresszusának I tiszteletére és hazánk fel-1 szabadulásának 30. évfordu­lójára. — Meggyőződésem, hogy a vállalati munka- és üzem- szervezés tartalékainak fel­tárásával, a versenymozga­lomban rejlő lehetőségek szélesebb körű felhasználá­sával a záhonyi dolgozók eleget tesznek vállalásuknak — fejezte be beszédét dr. Tar Imre, további sikereket kívánva a záhonyi körzet dolgozóinak. A záhonyi vasűtasokat kö­szöntötte Sipos Pál. a cseh­szlovák vasúti küldöttség vezetője is, maid Szegedi Nándor, a vasútigazgatóság vezetője törzséé ar* aj el vénye­ket és soron kívüli előlépte­téseket adott át, Az ünnepség után a ven­dégek megtekintették és fel­avatták a Fénveslitkén tár­sadalmi munkában épült mi- nisportp^,^ n._ .. fiunkéban a Szaljuf—3 Pénteken folytatódott a Szaljut—3 szovjet tudomá­nyos űrállomás kísérletsoro­zata. Az elmúlt 24 órában Pavel Popovics és Jurij Artyuhin űrhajósok elvégezték az at­moszféra és a Föld körüli kozmikus térség kutatásának soronkövetkezó ciklusát. A Szaljut—3 fedélzetén mikrobiológiai kultivátor áll az űrhajósok rendelkezésére, akik minden nap baktérium­kultúrákat telepítenek a táp­közegbe. Ennék a kísérletnek az a célja, hogy tanulmá­nyozzák a baktériumok fej­lődését a súlytalanság álla­potában. Pénteken az űrállomás sze­mélyzetének munkanapja magyar idő szerint reggel 6 órakor kezdődött. Az űrha­jósok pénteki ródiójélenté- sükben arról számoltak be, hogy az űrállomás fedélzetén a munka az előre meghatáro­zott programnak megfelelően folyik. Földgáz Orenburgból Az idén a belföldi kőolaj­termelés meghaladja a 2 millió tonnát, míg földgázból hozzávetőleg 5—5,2 milliárd köbméter kerül felszínre. Ezek a mennyiségek azonban nem fedezik a szükséglete­ket, s ezért mintegy 5,4 mil­lió tonna kőolajat importá­lunk a Szovjetunióból, az arab országokból pedig 7—800 ezer tonna nyersolaj érkezik. S miután a negye­dik ötéves terv földgázprog- ramja mind a vállalati, mind a lakossági szférában fokoz­ni kívánja a fogyasztást, máris épül a Testvériség gáz­vezeték magyar szakasza. A tervek szerint Beregda- róc és Leninváros között jö­vőre készül el a 130 kilomé­teres csőkígyó, amelyen már 1975-ben 1 milliárd köbmé­ter szovjet földgáz érkezik hazánkba. A csövek 800—820 milliméter átmérőjűek, s köpenyükben a gáz 64 at­moszféra nyomás alatt áram­lik. A csőrendszer építése rendkívüli körültekintést igényel, éppen ezért' a szov­jet Szojuzzagrangaz külke­reskedelmi egyesülés számos, nagy tapasztalattal rendel­kező szakembert bocsátott a magyar építők rendelkezésé­re. . , A Testvériség vezeték a borsodi iparvidéket és. Mis­kolcot, íja--.el földgázzal-. A. kétoldalú o magyar—szovjet ■szerződés 'ú^VánáítkOr rögzí­ti, hogy a későbbiekben" a csővezeték Budapestig épül­het. Az építési munkához a Szovjetunió gépeket .és be­rendezéseket bocsát a ma­gyar partnere rendelkezésé­re, míg hazánk a csöveket, az armatúrákat és a műsze­reket biztosítja. Nemcsak Magyarország kötött kétoldalú földgázszál­lítási megállapodást a Szov­jetunióval, hanem a többi, európai szocialista ország is. Lengyelország, Csehszlová­kia és az NDK jelenleg ősz* szesen évi 5 milliárd köbmé­ter szovjet földgázt impor­tál, míg Bulgáriába 1 milli­árd köbméter érkezik. A KGST komplex prog­ram.; a előirányozta a fűtő- és az’ energetikai bázis, va­lamint a szénhidrogén szállí­tás gyors ütejnű fejlesztését, s a munkálatokban való együttes . részvétel elmélyí­tését. A KGST-titkárság je­lentése szerint az európai szocialista országok — a Szovjetunió kivételével — 1975-ben már 60 milliárd köbméter földgázt használ­nak fel. A tagállamokban ki­termelt földgáz mennyisége meghaladja a 250—260 mil­liárd köbmétert, s ebből a Szovjetunió részesedése 85 százalék. Számottevő lelőhelyekkel csupán a Szovjetunió rendel­kezik. Uj kutakat létesítenek Nyugat-Szibériában, Türk- méniában, a Komi Autonóm SZSZK területén, és — ami számunkra különösen fontos — ÖrenbUrg körzetében. A Szovjetunió tervei' szerint a földgázmezőket csővezeték­kel kötik össze, s ez lehető­vé teszi, hogy rj ár a közeli jövőben létrejöjjön a KGST- országok egységes gázellátó rendszere is. A KGST XXVin., szófiai tanácskozásán ■ *- Bulgária, ■ Csehszlovákia,' •** Lengyelor­szág, Magyaror^g,..a^ JJDkL Románia és a Szovjetunió kormányfői általános egyez­ményt. írtak alá az Orenburg körzetében található föld- gázkésklétek közös kiakná­zásáról," valamint a Szovjet­unió nyugati határáig haladó 2750 kilométer hosszú gáz­vezeték együttes kiépítéséről. A szerződés szerint a Szov­jetunió évente 15.5 milliárd köbméter földgázt bocsát partnerei rendelkezésére, il­letve a KGST-országok, rész­vételét a beruházásban ugyancsak földgázzal egyen­líti ki. A KGST-országok e hatá­rozat szellemében ÖsszeharíJ golják a geológiai kutató­munkát, ugyanis az orenbur- gi kerületben még ebben sts ötéves tervciklusban 200 új kutat kívánnak feltárni. A földgáz a Románia által épí­tendő előkészítő és tisztító üzembe kerül, s innen indul' hosszú útjára. Az új vezeték csöveinek4 átmérője 1420 mil­liméter lasz, a csőfal vas­tagsága 16—-18 milliméter, a gáz, pedig 75 atmoszféra nyo­mással áramlik. A tervezett csőkígyót a* érdekelt országolt öt szakasz­ra osztották. Hazánk a kö­zépső, a harmadik szakaszt . építi fel, mintegy 580—600 kilométer hosszúságban, a Szovjetunió területén. A ma­gyarok által kialakítandó szakasz építése felett a Pet­rolkémiai Beruházó Vállalót gyakorol felügyeletet, ez s cég szervezi és hangolja 5sz- sze a munkálatokban részi' vevő társvállal afok tevé­kenységét. . Az építkezés előrelátható­an három évig tart, A ma­gyar szakasz munkálataiban 3500—4000 szakmunkás, mér"., nők és technikus vesz részt Az építőknék számos termé­szeti akadályt kell legyőzni­ük, hiszen a csőkígyó váltó-: zatos talajon, folyókon, uta­kat keresztezve vezet. A ma- , gyár ve^etékrészen több kompresszorállomás is mű- 41 "ködik'niöfd továbbá-jÓ 'né-1 hány nyomásfokozó fő- és alállomás. A csövek hegesz­tése is jelentős technológiai feladat elé állítja a magyar szakembereket, ám e téren is nagyszabású nemzetközi kooperáció valósul meg. A vezetékek lefektetése 1976J ban kezdődik és a csőrend­szer egészét 1978-ban adjáls át rendeltetésének. Magyar- ország az előzetes tervéit szerint, 2,8 milliárd Jcöbmé-: tér földgázt importál as orenburgi vezetéken. I Benedek István GábcW LÁSZLÓ LAJOS: typánbányfázok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIFORTKÜNYVBÖL 9. — Itt halt meg az egyik épület előtt. Az egyetlen ál­dozat az Uránváros építé­sénél .., Födémgerendát emelt be a darus. Apám mögötte állt, figyelte. Már az épület­hez közeledett a daru, ami­kor alá szaladt valahonnan egy kislány. Talán elszökött a szüleitől nem tudom, így mesélték, pillanatok alatt ott termett. Apám meg oda­szaladt, mért a daru alatt senkinek se szabad tartóz­kodni. Ki akarta hozni, de a gyerek elszaladt előle, s a halál elől, mert abban a pillanatban leszakadt a da­ru tartőlánfca. és a gerenda apámra esett. Mindjárt meghalt, eltört a gerince. Nyolc hónapba volt a nyug­díjig. A darust nem bün­tették meg, kiderült, hogy a láncban nem volt hiba. Hogy miért akkor pattant el, sohasem tudtuk meg. Hallgatunk. A tanácsi ve­zető sóhajt, — A darus ötvenhatban disszidált, a bátyám volt. Havonta küld pénzt apám sírjának gondozásához. Hi­ába írom: ne csináld, van pénzem, ne öld magad, kül­di. Sírboltot csináltattam a pénzből anyámnak kis házat vettem, a többit félre te­szem, hátha egyszer haza­jön, akkor elköltheti. Most már a küszöbről szól vissza. — Ahol ez történt, ma park van és szökőkút. Olyan kellene még jó pár az Urán­városnak És még jó né­hány száz lakás. A menetidő: húsz perc. Uránváros tizenhat évig épült — Épült? — Még ma is épül. Uránvárosban ti­zenhat éve laknak emberek. És mindig újak költöznek ide ötezer-hétszázötven la­kásba költöztek be eddig a lakók. AZ ÖTEZER-HÉTSZAZ- ÖTVENEDIK LAKÓ Csillés volt, aztán kita­nulta a műszerész szakmát. Gimnáziumi érettségije van. Két éve nős. Másfél szobás lakást kapott. — Nem vagyok elégedett Két és fél szobásat akartam. A szakszervezeti titkár kine­vetett: „Minek a kétszobás?” A gyerek miatt. Most van útban az első. Hármat sze­retnénk. Akkor pedig kevés lesz a másfél szoba. Elfogad­tam, mert ez is jobb a sem­minél. De dühös vagyok. __Nem lepődöm meg ezen. Az üzem vezetői is így isme­rik, ilyen hörcsög termé­szetűnek. — Könnyen beszélnek azok. Beültek a két-három- szobásokba, mi meg örül­jünk, ha ilyent kapunk. Nyolc évig vártam erre is. És megértem már a harminc esztendőt. Az utolsó tíz év volt a legnehezebb. Valaha nem hittem, hogy egykor bányász leszek. Ha valaki ezt mond­ta volna, amikor a gimná­ziumba jártam, a képébe vá­gok. A legutolsó foglalkozás­nak tartottam. Érettségi után a postához mentem dolgozni, a csomagfelvétel­hez. Tisztviselő nem akar­tam lenni, azokra a bányá­szoknál is rosszabb emlékek­kel gondoltam, mert mikor a családi házunk melletti ker­tet kisajátították, a tanács tisztviselői letaposták a virágokat, a veteményeket. Mintha az övék lett volna. És alig fizettek valamit, ön­ző, csúszómászó emberek. Titkon újságíró szerettem volna lenni. Ez nem ment. Bár írtam néhány érzel­mes verset, kusza novellát. Mikor visszaadták, olyan dühös voltam, mint most. A katonaság mentett meg a további próbálkozásoktól és kudarcoktól. Meg apám ha­lála. Mert így nem kísérle­tezhettem tovább. Két test­vérem van, fiatalabbak ná­lam, kellétt a pénz. Anyám ■ ugyanis beteg volt. — És aztán nekifogtam a munkának. Naív voltam. Azt hittem, lehet előírás szerint dolgozni. Tehát ka­bátban, kesztyűben. Hiába mondták a többiek, hogy ne törődjek a szabályzattal, én megpróbáltam. Mintha víz­be mártottak volna, a tes­tem kipállott. Amikor meg kimentem a népeshez, va­cogott a fogam. Tizenöt­húsz fok hőmérsékleti kü­lönbség volt a két hely kö­zött, és ehhez öt perc alatt nem tudtam idomulni. — Nincs ugyan akarat­erőm, de mégsem hagytam abba. Anyám betegsége any- nyi pénzt követelt, hogy menni kellett. És annyi jó­zanság volt bennem, hogy reménykedtem a testem ere­jében, alkalmazkodókészsé­gében. Mert nem vagyok gyönge fiú, atletizáltam, te­niszeztem, még a jobb idők­ben. amikor iskolába jár­tam. De a munkát nagyon nehezen szoktam meg. Ta­lán azért, mert a társaim éretlensége, bunkósága bán­tott. Két olyan emberrel dol­goztam, akik csak négy ele­mit végeztek. Nem volt más témájuk, mint a nő és az UaL Megpróbáltam balír gatnl, akkor szekáltak, hogy pjpnovendék vagyok, semle­ges nemű tányérnyaló. Fize­tés előtt megbeszélték, hogy „beavatnak”. Ezernyolcszáz- forint előleget kaptam. Mi­kor fölvettem a pénzt, a vájárom elkapott: „Velünk jössz! A pénz egy részét el­mulatjuk. Nekem köszönhe­ted, hogy ennyit kaptál. A feliért se dolgoztál meg. Én meg a Feri dolgoztunk helyetted...” — Nem tudtam mit csi­nálni. Ha nem megyek, ki­készítenek, és elveszik az összes pénzemet. Volt erre példa akkor bőven. Velük tartottam. Nem az Uránvá­rosba mentünk, hanem a Borostyánba. Mikor meg­érkeztünk, nyomban láttam, hogy ez a törzshelyük. A pincér, anélkül, hogy ren­deltek volna, már hozta a sört, a rumot. Matrózfröcs- csöt ittunk. Izzadtam, mint a bányában. Jobban. Megit­tunk ötszáz forintot, de én még észnél voltam. A tár­saim, mohóbbak voltak, már a nők után kezdtek kaj­tatni. Egyik a pénztárosnő­höz botorkált, a másik a W. C. előtt leste a neki va­lót. Akkor megléptem. — Anyám várt otthon. Mi­kor beléptem, megfordult ve­lem a világ, mégiscsak it­tam. ‘ Minden kijött belő­lem. Anyám sírt. De ő nem­csak beteg, hanem erős asz- szony is. Felhívta telefonon az üzemvezetőt, és nagyon összeveszett vele» halottá» üzemvezető semmiről m tehetett. De az én anyám ilyen. És volt szava, mert 6 mint nyugdíjas, a bánya kultűrotthonában könyv tá­ros kod ott. — Elhelyeztek attól a brté gádtól. A másik csoport, ahol dolgozni kezdtem, jó­zanabb volt. Legalábbis kezdetben ezt hittem, és ta­pasztaltam is. No de ment a megjegyzés. „Lüké értel­miségiek, puha kezű híva-: talnokok, nem kell ehhez érettségi, hanem kemény marok.” — Nem figyeltem a meff­jegyzéseikre, mert nem akartam. Ez is ingerelte őket Akkor más politikát kezd­tek. Nekem adták a munka nehezét. A kalapácsolást, a törmelék lapátolását. És egy kőlapát harminc kiló. De így se bírtak velem. Akkor már némileg megedződtem, meg fűtött a gyűlölet is. Fi­zetés napja közeledett Észrevettem, hogy keves- bednek a megjegyzések. A munka elosztásánál is jobban kedveztek, a kaparó mellé állított.-k. Magyrázták, ho­gyan lehet könnyen rábil­lentem az aknára.1 Mindez azért volt, hogy megfogja­nak kártyakibicnek. És ez a bányászok körében nem csak azt jelenti, hogy állok, és nézem a játékot, de azt is, hogy ha partnerem pénze elfogy, kisegítem. (Foiyta^Su^k -

Next

/
Thumbnails
Contents