Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-13 / 162. szám
WR. Jfflfai T* MUNKAVERSENY A adott szó kötelez VAJON MILYEN ÖSSZEFÜGGÉS lehetséges 25 piciny, éppen kisejlő, burgonya szemecske és a szocialista munkaverseny között. Valójában nem sok. És mégis van. Ugyanis, amikor Pát- tohán a Zöldmező Tsz-ben síelői érdeklődtem, — nem véletlenül — értékelik-e, nyomon követik-e a munkaversenyt, vizsgálják-e, melyik brigád hol tart a vállalásában, akkor a vezetők határszemlére invitáltak. A terepjáróval pillanatok alatt a földeken voltunk. így került sor egy-egy bokoralja krumpli megvizsgálására. Gondosan összeszámolták, hány szem bur- bonya található egy tő alatt, s ebből ők már következtettek arra is, melyik brigád területén mennyi várható, s hogyan fizet a holland fajta, a gülbaba és a többi. Vagyis, tudja-e állni a szavát az egész közösség abban a versenyben, amelynek ő volt a kezdeményezője a Tisza menti termelőszövetkezetek között. Nos, ilyen kapcsolat van a 25 szem piciny burgonya és a XI. párt- kongresszus s hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny között. Fel lehetpe sorolni azt a milliókat megvalósító 9 pontot, amelyet a pátrohaiak versenyfelhívása tartalmaz. A területen gazdálkodó több mint félszáz! tsz-nek megküldték. Közgyűlés határozott a szocialista verseny meghirdetéséről, a feltételekben, az értékelés rendjében és a jutalmazásban is. Szükségtelen — de mód sincs rá — hogy valamennyi pontra érdemben kitérjünk. Csak néhányat említünk. Maradjunk a burgonyánál. Országos érdek, hogy minél több teremjen. Ismert, hogy tavaly ősszel már még a Nyírségben is hiánycikk volt. Nos, ebből a tavalyi 260 hektárral szemben az idén 320 hektáron termelnek. Hasonlóan gondoltak a’ másik fontos növényre, a cukorrépára is. 1973-ban 170 hektáron, az idén 230-on termelnek. Ezért van hát az állandó vizsgálódás. És nézzük a zöldségprogramot. ök bizonyítják, hogy lehetséges a termelése nagyban is a Nyírségben. 110 holdon termelnek zöldséget és plusz 50 holdon sárgarépát. A szocialista munkaversenyben 352 tsz-tag vesz részt, kilenc szocialista brigád. A győztesnek a közgyűlés 20 ezer forintot szavazott meg. Szerepel a vállalások között a tagságról, élet- és munkakörülményeik javításáról való gondoskodás is. Most úgy épült meg a 324 férőhelyes tehenészeti telep, hogy mellette már ott van az ebédlő is, a zuhanyozó és az öltöző is 40 gondozó részére. A gyümölcsösben is megépítik az ebédlőt, zuhanyozót, öltözőt. A fialal szakemberek részére 4 szolgálati lakást saját erőből húznak fel. Így lesz most már hasonló szolgálati lakásból 6. ŰGT VÉLEKEDNEK GAZDASÁGI ÉS PARTVEZE- TÖK, hogy első rendű feladat az emberekkel való törődés. Vállalásaikat nyomon kísérni, értékelni, biztatni. Czine az elnök mondta: „Voltunk mi már olyan bajban, ha a szocialista brigádok nincsenek, nem is tudom, mi lett volna.” És példaként említi, amikor „bedöglött” a vegyszer, s neki kellett állni 100! hold cukorrépát kiegyelni. Sok itt az asszony, sok a gyerek is. Bizony előfordul, hogy ha a baba beteg, akkor egy-egy dolgozó asszonynak háromnégy társa helyett is helyt kell állni. És helyt áll. Köny- nyített gondjukon a tsz, amikor saját brigádjával és százezreket áldozva hozzájárult az óvoda építéséhez. Értékelik rendszeresen a szocialista munkaverseny állását, de értékelik az elvégzett munkát is. A tavalyi sikerek után 30 tsz-tag kapott kiváló munkájáért oklevelet, 10 pedig a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést. (t.) TERMELŐSZÖVETKEZETEK Pénzügyi segítség a tsz-eknek NAGYJÁBÓL MAR FELMÉRHETŐK azok a károk, melyeket az e'inúlt hetek szokatlanul nagy esőzései okoztak ár- és belvizekben Szabolcs-Szatmár megyében. A vízzel borított terület — nagyrészt ártér, de mezőgazdaságilag is hasznosítható —, mértéke összesen negyvennégyezer hektár. Kilencven termelőszövetkezetet érintenek a súlyosabb károk. Közülük tizenkettőnek az anyagi helyzetét is megrendítette. A Magyar Nemzeti Bank szakemberei a leginkább érintett négy járás irányítóival megbeszélést tartottak a megsegítés módjáról, a hitelügyekről és általában a fizetőképesség helyreállításáról. A fehérgyarmati járásban volt a legtöbb víz, mintegy húszezer hektár, harminc szövetkezetei érintett és közülük hat küzd anyagi nehézségekkel. A vásárosnamé- nyi járásban közel kilencezer hektár volt a vízzel borított terület, tizenhat közös gazdaságot ért kár és közülük négy súlyosabb veszteséget szenvedett. A kisvárdai járásban háromezer hektárnál több víz, tizenhárom szövetkezet közül egy veszteséges. A mátészalkai járás vize háromezer hektár körül volt, itt is tizenhárom közös gazdaságot ért és közülük itt is egy veszteséges. A SZAKEMBEREK MEGÁLLAPÍTOTTAK, hogy ahol a hiány a tartalékalapból pótolható, ott nincsen szükség külön eljárásra. Az már érdekesebb, hogy ahol a jövő év tizenkét hónapjában, tehát 1975 januárjától decemberéig van remény a hiány kigazdálkodására, azt a termelőszövetkezetet is hitelképesnek tekintik. Más az eset azokkal a közös gazdaságokkal, ahol erre nincs kilátás. Az ilyeneknek óvadékot kell kérniük sürgősen a megyei tanácstól. A bank szakemberei ehhez hozzáfűzik, hogy magától értetődően az élet, a termelő munka nem állhat meg azért, tehát az ilyen termelőszövetkezeteknek is folyósítanak rövid lejáratú hiteleket. Ismét más csatornája a segítésnek, ahol tartós forgóeszközöket ért súlyosabb károsodás. Ilyennek számít például az állatállomány, vagy a hosszabb ideig etetésre szolgáló takarmánymeny- nyiség, vagy akár azok a mezei munkák, vetések, amelyek csak egy következő időszakban értékesültek volna. Tipikusan ilyen például az új lucernatelepítés. Mód van arra, hogy ezeket a forgóeszközhiteleket kibővítsék, vagy meghosszabbítsák. Külön egyedi elbírálás szükséges végül azoknál a pénzügyi nehézségekkel küzdő termelőszövetkezeteknél, amelyeket már megkezdett beruházás közben ért súlyos veszteség. MINDEZEKNEK AZ ELBÍRÁLÁSOKNAK az alapja az első félévi mérleg és az ennek nyomában készülő fedezetvizsgálat lesz. Ez a munka részben már folyik. Mindenesetre az egész apparátus azon is dolgozik jelenleg, hogy minden megyei termelőszövetkezet ismét fizetőképes legyen és nyugodtan folytathassa tevékenységéiig.) Andrej Kucsajev: A Z AK jfukozov, a fiatal szak- ember elnyújtózkodott hivatali székében, majd így szólt: — Kimegyek egy kicsit levegőzni ... — És mit mondjunk, ha keresik? — kérdezte Válja, a műszaki rajzoló. — Mondják azt, hogy itt vagyok. — Már hogy mondhatnánk azt, hogy itt van, amikor nem lesz itt? — kíváncsiskodott Dvigubszkij, a közgaz dász. — Ő, hát a szék támláján hagyom a zakómat, — mondta Kukozov. — így már egészen más, — helyeselt Tkácsuk, a technikus. És Kukozov elhagyta az irodát. Egy óra múlva benyitott a főkönyvelő: — Kukozov hol van? Miért nincs a helyén? — Hát nem látja? — kérdezte Válja. — Kukozov itt van, a széken a zakója, — mondta Dvigubszkij. — Ja, az egészen más. Tehát a helyén van. Mondják meg neki, hogy jöjjön be az irodámba. A munka ment tovább. Egy óra múlva bejött a főnök. — Elvtársak, Kukozov hol van? Miért nincs a helyén? — Dehát itt a zakója, a széken, — válaszolta Dvigubszkij. — Látható, nem? — méltatlankodott Válja. — Bocsánat, észre sem vettem. Mondják meg neki, hogy jöjjön be hozzám. A munka folyt tovább, ám egy óra múlva újra nyát az ajtó. — Gyerekek, hot van Kukozov? — kérdezte Petya, a segélypénztáros. — Bejött, de el is ment, — közölte Válja. Ott a zakója a széken, — jegyezte meg Dvigubszkij. — Ja, akkor mondjátok meg neki, hogy itt voltam. A munka ment tovább, de egy óra múlva egy idegen kereste. — Kukozovval akarok beszélni. — Most mással van elfoglalva, — közölte Tkácsuk, a technikus. — Itt a zakója, — szólt Dvigubszkij. — Akkor minden rendben, adják át neki ezt a levelet, — mondta az idegen és elment. BRIGÁDVEZETŐK f.mä Fok ozaiosait megszervezni Lőrincz István Lőrincz István, a nagykál- lói vasúti gócpont Simonyi Óbester szocialista brigádjának vezetője mondja: Munkahelyünket azért nevezem gócpontnak, mert szolgálati helyeink közé tartozik Kállósemjén és Biri is. Két brigádban összesen 22 ember. A másik brigád a Korányi Frigyes nevét vette fel. Én magam tulajdonképpen szolgálati beosztásomnál fogva gyakran dolgozom együtt a másik brigáddal is. És éppen az ilyen különleges vasúti munkakörök okozták legtöbb nehézségünket a szervezésben. De úgy vélem, az elmúlt hónapokban sikerült ezeket leküzdeni és éppen ebben látom azt a tanulságot, amit máshol is hasznosíthatnak. Zavartalanul haladni Mi ugyanis nem úgy doG gozunk, mint a szalagmunkások. A forgalmista tizenkét órát dolgozik, huszonnégyet pihen. Ismét más beosztása van a váltókezelőnek és a raktárosnak is. Tehát előfordulhat, hogy szinte naponként mással kezdjük az együttes munkát, — és legtöbbször mással is fejezzük be, mint akivel elkezdtük. A vasút munkájának azonban ettől függetlenül zavartalanul kell haladnia. És éppen ez az a pont, ami tulajdonképpen akaratlanul is brigáddá kovácsol bennünket. Mit kellett akkor itt sokat szervezni? — kérdezhetné valaki. Nagyon is sokat. Mindenekelőtt, hogy a mi gócpontunkon se legyen formálisa szocialista brigádmozgalom, őszintén és egyénenként el kell beszélgetni mindenkivel, hogy őszintén akarja a szocialista címért való küzdelmet. Hogy mi volt a leghatásosabb érv? Hadd idézzem egyik tagunk nevezetes mondását: „Brigád nélkül még az is előfordulhat, hogy az egyik dolgozó a felülről kapott ötven forint pluszért ki szeretné marni a másik szemét!” Dönt: a brigád Ez nagyon hatott. Megértették. Nem vagyunk az egyéni értékelés ellen, de mennyivel jobb, ha azt a brigád dönti el, családon belül. Az ilyenfajta megkülönböztetés hatásosan nevel, megszüntet mindenféle féltékenykedést, szárnyakat ad a társadalmi munkának, felszabadít a tanulási vágyra... Mit tehetünk a munkaköri kötelességen túl? Hiszen a forgalom adott, a menetrend megszabott, több vonatot, vagy árut akkor sem tudnánk indítani, ha akarnánk. Kiderült, hogy nagyon is sokat tehetünk. Pontos, lelkiismeretes munkában például, a vasút vagyonára való vigyázásban. És még valamit: van egy szép felajánlása mindhárom raktárosunknak: megígérték, hogy ez év végéig elvégzik a pénztárosi tanfolyamot. Ilyen módon olyan „fregoli-em- berré” válnak, akit szükség szerint oda lehet beosztani, ahol nagyobb szükség van rá. Most már éreztük, hoffi’ kezdünk igazán szocialista brigáddá válni. És csak ezután gondolkoztunk azon, milyen hevet is vegyünk fel. Ezt a sorrendet: előbb a megszervezés, aztán a felajánlásokon való gondolkozás, végül a név. Van ahol szinte fordítva csinálják. Pedig egy hangzatos név önmagában még nem sokat jelent a legtöbb esetben. Költő, mint tiszteletbeli bris^ádtag A mi kis vasutasnapi ünnepségünknek az lesz az egyik kedves pillanata, amikor felvesszük brigádtagnak Ratlcó József József Attila-díjas költőt. Tiszteletbeli vagy pártoló, mindegy a szó. Vállalta. És ez nemcsak valami formaság ismét. Megígérte, hogy eljár Csengett a telefon. Sürgősen beszélni akarok Kukozovval! Ott van? — Persze. A zakója itt van, — válaszolta Dvigubszkij. — Azonnal adja át neki, hogy Ny ina kereste. A zakója egész nap a helyén maradt. Másnap Kukozov szürke zakója volt az, amit a munkatársak elsőként észrevették. — Nézzétek, Kukozov már a helyén van! — kiáltott fel Dvigubszkij. Mikor a munkanap véget ért, a zakó továbbra is ott maradt. — Nézzétek, Kukozov még mindig a helyén van! A zakó 4 hónapig függött a szék támláján. Ö volt ott elsőnek a munkahelyén, ő maradt utolsóként. Eltelt ismét 4 hónap. Az irodába bejött a főnök: — Elvtársak, hol van..'. — Hát nem látja igazgató elvtars? A zakója... — Ja, igen. ják át neki, hogy kinevezték helyettes igazgatónak. A zakót leakasztották ja székről áttették az igazgató foteljára, aki természetesen magasabb beosztásba került. Az utolsó 4 évben Kukozov zakója jónéhány szék támláján függőt, mígnem átszállították a központi igazgatási osztályra. Bizonyos idő elteltével a kis irodában, ahol Kukozov csodálatos karrierje elkezdődött, megjelent maga Kukozov. — Üdvözletem elvtársak! Nem keresett senki, amíg nem voltam a helyemen? — Közölnünk kell, hogy ez a hely már rég nem a magáé, — mondta Válja, a technikus. — Ez a hely már egy új szakemberé, — jelentette ki Tkácsuk, a mérnök. — Láthatja, munkatársunk a helyén van. ott a zakója érintetlenül, — közölte Dvigubszkij a főökonomista. Rordftotte: Sasaié Rozália hozzánk — esténként van egy néhány órás forgalmi szünet az állomáson, ilyenkor össze tudunk jönni leg-' többen. Megígérte, hogy se-' gít a művelődés ügyeiben eligazodni. Szétnézve nagyközségünk híres szülöttei között találtuk névadónak Si- monyi Óbestert. Bizony, a vasutasnak is ki kell néha magát vágni nehéz helyzetekből, mint nagy szülöttünk tette a csatában. Most, de csak most, e ne^ gyedik lépés után, úgy érezJ zük, hogy brigádunk szocialista brigáddá szervezése befejeződött. És ezt annak köszönhetjük, hogy nem siettük el, mindent őszintén,' alaposan, szívből, jól meggondolva tettünk, lépésenként. Talán más hasonló munkahelyeken, például a kereskedelemben is hasznát vehetnék tapasztalatainknak. Ezárt mondtam el. (gnz)
