Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-03 / 153. szám

r f. érné. «ÜStET-MÄGYARORSZJSif '--;------d SSw f. * Nixon tévé- és rádióbeszéde Hafez Asszad fogadta Pullal Árpádot Két évvel ezelőtt, első ig’súcstalálkó'zönk alkalmával az önök kormánya lehetővé tette? számomra, hogy klözvetl ériül szóljak önökhöz, a Szovjetunió népéhez. Tavaly, második ta­lálkozónk idején Brezsnyev főtitkár fordult rádió- és téleví- zióbeszédben az Egyesült Állantok népéhez. Most felhaszná­lom ezt az alkalmat e hagyomány folytatására, mely évi ta­lálkozóink részévé válhat. tv Az élteit két esztendőben drtlmai változás következét! be m országaink közötti kapcsolatok, jellegében. A konfrontáció hosszú időszaka után a tárgyalások korszakába léptünk, most tanuljuk az együttműködés tudományát. Nemcsak azt tanul­juk, miként lehet csökkenteni a háború veszélyét, hanem azt is, hogyan haladhatunk előre a béke kimunkálásában. Ezzel nemcsak biztonságosabb, hanem jobb életet is teremtünk mindkét ország népe számára. Visszatekintve arra, hogy milyen messzire haladtunk elő­re, könnyebb felfognunk, milyen erős az az alap, amely a jövőbeni mégnagyobb előrehaladást támasztja alá. Két évvel ezelőtti első csúcstalálkozónkon írtuk alá az első olyan megállapodást, mely valaha stratégiai nukleáris fegyverek korlátozásáról született. Történelmi mérföldkő volt ez a tartós béke útján, azon az úton, melyien haladva az em­beriség ellenőrzése alá vonhatja tulajdon tomboló erőit. Még sok nehézséget kell leküzdenünk a stratégiai nukleáris fegy­verek feletti teljes ellenőrzés megszerzéséig. De minden lépés közelebb Visa bennünket hozzá, s bizalmat Ueremt magukon a tárgyalásokon A fegyverzet korlátozásában elért haladásunk létfontos­ságú volt. Mégsem ez volt csúcstalálkozóink egsyetlen gyümöl­cse, Ezenkívül lépésről lépésre építettük ki új viszonyunkat, mely egy idő múlva korlátozni fogja a konfliktusok kiváltó okait. A kölcsönös kapcsolatainkat meghatározói, 1972-ben el­fogadott alapelvekben és- a nukleáris háború megelőzéséről tavaly aláírt egyezményünkben megalkottuk a »okát az elve­ket, amelyek általános nemzetközi kapcsolatainkban végre­hajtott akcióinkat oly módon irányítják, hogy a háborús ve szély és a veszélyes konfrontációk lehetősége csökkenjen. Különösen fontos, hogy tárgyalásaink lényegesen széle­sebbek voltak, mint a fegyverzet korlátozása, a háborúk és válságok megelőzése. Megállapodásaink az együttműködés új sugárútjait nyitották meg, a békés tevékenység teljes ská­láján. Példaként megemlíthetem azokat a közös programjain­kat, melyek jobb egészséget, jobb lakásokat, egészségesebb környezetet és sok egyéb előhyt jelentenek számunkra. Az Országaink közötti kereskedelem 1,4 milliárd dolláros rekor­dot ért el 1973-ban, ami több mint kétszeresen meghaladja az előző évi szintet. Éz pedig több terméket, és nagyobb válasz­tékot jelent mindkét ország népe számára. A jövő hónapban lesz a 15. évfordulója annak a napnak, molyén — még mint alelnök — legelőször fordultam radio­es televíziós beszédbén a Szovjetunió népéhez. Ebben a beszédben azt mondtam: „célunk ne a más né­pek feletti győzelem legyen, hanem az emberiség győzelme az éhség, a nélkülözés, a nyomorúság és a betegségek felett, szerte a világon”. Azok a megállapodások, amelyeket csúcstalálkozóinkon kötöttünk, például egészségügyi megállapodásaink, köztük a most jétrejött műsziv kutatási egyezmény, közelebb visznek bennünket e győzelemhez. Egyszersmind mindkét ország né­pe számára újabb lépést jelentenek a béke felé. , Ez pedig kiemelkedően fontos dolog. A történelem során, amikor megőrizték a békét, ez első­sorban a háborútól való félelemmel volt magyarázható. A tárgyalások résztvevőit erőfeszítéseikben elsősorban a háború befejezésének vágya, vagy az a félelem vezette, hogy kudar­cuk a háború kirobbanását idézheti elő. Az a béke, amelyet mi szeretnénk megalkotni; tartós bé­ke. Azzal, hogy országaink számára pozitív impulzust adunk a béke felé való haladásban, megmutatja népeink számára, milyen eredményeket hozhat a béke, megteremtjük azokat a szilárd pilléreket, melyekre ráépíthető a tartós béke rendsze­re, s amelyeken ez a rendszer erősen állhat évek során át. A béke, melynek felépítésére törekszünk, jóval több, mint egyszerűen a háború hiánya Olyan békét akarunk, melyben mindén ember, férfi, nő és gyermek, gazdagabb és teljesebb életnek nézhet elébe. Ez az. amit a Szovjetunió né­pé kíván, ez az, amit Amerika népe kíván. Ezt kívánják min­den ország népei. Országaink nagy országok, erős országok. Valamely nemzet nagyságát a múltban túlságosan gyak­ran mérték, főként háborús sikerei alapján. Elérkezett az ideje annak, hogy új mértéket teremtsünk egy nemzet, nagy­ságának leméfésére. A nagyságnak ez a mértékegysége rié az legyen, hogyan használjuk fel erőnket a háborúra és rombo­lásra, hanem az, hogy miként működünk együtt egymás és az egész emberiség békéje és haladása érdekében. Ismerjük el, hogy nagy és erős nemzet lehet egy ország, anélkül, hogy rákényszerítené akaratát a gyengébb országok­ra Égy nagy nemzet történelmi helyét az általa mutatott pél­dával fogja megalapozni, azoknak a céloknak a kiválasztá­sával, melyekre felhasználja erejét, azzal a tisztelettel, melyet mások jogai iránt tanúsít, s hozzájárulásával égy olyan új vi­lág felépítéséhez, amelyben á gyenge éppoly biztonságban lesz, mint az- erős. Mostani találkozóinkon azt kerestük, hogyan biztosíthat­juk, hogy országaink erejét ne háborúra és rombolásra, ha­nem á béke és haladás érdekében használjuk fel. Országaink között továbbra is lesznek nézetkülönbségek. Különböző rendszerben élünk, s sok tekintetben értékítélete­ink is különböznek egymástól. Szükségképpen érdekeink sem mindig fognak egybeesni. A legfontosabb azonban az, hogy a tárgyalások lehetősé­gét kéressük a nézeteltérések esetében, igyekezzünk lehetőség szerint megszüntetni őket és együtt haladni tovább a kölcsö­nös érdekek szélés mezéjén. Uj kapcsolataink legfontosabb vonatkozásainak egyikét így fogalmaznám meg: amint egy ruha is erősebb mint a szövetdarabok, melyekből megvarrják, ugyanígy a megálla­podásoknak a rendszere is több, mint az egyes megegyezések összessége. A megállapodásokkal kölcsönös viszonyunk, együttműködési és tárgyalási szokásaink rendszerét alakítot­tuk ki, melynek minden része kölcsönhatásban áll egymással, új viszonyunk épületének egyik erősítésében. Az együttműködésnek ezt a műhelyét nemcsak azért te­remtettük, mert eszményünk a béke, hanem azért is, mert a béke gyakorlata is foglalkoztat bennünket. Az egyezmények szavai fontosak, de még fontosabb, hogyan valósítjuk meg őket a gyakorlatban, hogyan változtatjuk a békés együttmű­ködés eszméjét a békés együttműködés gyakorlatává. Az egyezmények, cséré- és együttműködési megállapodások és elvek e növekvő' rendszerében nemcsak á Béke eszményét, ha­nem á béke gyakorlatát is demonstráljuk. Az évek folyamán sok országban sok emlékművét tekin­tettem még, mélyek sók háború halottainak emlékét őrzik. Tegnap köszörűt' helyeztem el a legmegiridífőbb émíékmüvék egyikére, azok közül, amelyeket eddig láttam —- a Miriszk közelében lévő Hatíny--emlékműre. Jozef KaminsZfcJj BróriZ szobra — a falu kovácsáé, .aki kezében tartja halott fiát ma Hatiny falu minden sírja flelett őrködik. Hatiny egykori házai helyén emlékoszlopok allnak ha­rangokkal,. melyek nemcsak Hatiny emlékezetére szólalnak meg, hanem más falvak százainak emlékére, az elpusztult emberek millióinak emíékére, szigorú figyelmeztetésként mindén neirizét és minden kor SXámáYa: ' Szörnyűséges árat kell fizetni a háborúért. Midőn elhelyeztem a kioszorút, Hatiny népére gondoltam és különösen a hatinyi gyermekekre. Az jutott eszembe róluk, hogy erőfeszítéseinket most nem sZabad valamely ország, vágy országok valamely c,apport ja ellen irányítani, hartem magát a háború ördögét kell leküzdenünk. Az emlékműnél az is eszembe jutott. hogy ma nekünk is meg kell építenünk a tartós béke emlékművét olymódon, hogy azoknak a gyerekei és unokán ak-ik áldozatul estek a há­borúnak, elkerülhessék Hatiny tragédiáját, S megismefhépsék helyette egy olyan emberi testvériség biztonságát, mely túl­terjed az országhatárokon. Amikor két évvel ezelőtt először találkoztunk legmaga­sabb' szinten, mindkét fél egy új folyam ismeretlen vizébe vetette magát. Talán kissé bizonytalanok, még félénkek is vŐltúnk, nem tudván, merre visz ez a folyam. De ffiöSt el­mondhatjuk a szovjet vezetőkkel együtt, hogy megismertük egymást. Mindegyikünk lényegesen jobban megérti a másik ország politikáját még akkőr is, amikor e két politika külön­bözik egymástól. így Vált lehetővé, hogy ebben az évben — és a jövő év­ben ismét — ne válság légkörében találkozzunk, hanem a bizalom légkörében, bízva abban, hogy megkezdett munkánk folytatódni fog. Lényegében elmondhatjuk: mostani csúcsta­lálkozónk legfigyelemreméltóbb v'ónása. hogy rutinosán', ma­gától értetődően folyik egy folyamatos rendszer részeként, mely néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt. A béke nem csupán állapotot jelent. Ha azt akarjuk, hogy tartós legyen, akkor folyamatosnak is kell lennie. Ez a talál­kozó ennek a folyamatnak a cselekvő példája. A második világháború idején szövetségesekként harcol­tunk egymás mellett az emberiség történelmének legborzal­masabb háborújában. Együttesen vívtuk ki a győzelmet. E győzelem kivívásában a Szovjetunió és az Egyesült Államok népe megszerezte azt a közös reményt Is, hogy a taftós békét is kivívtuk. Ebbep a reményben csatlakoztunk, dé most új lehetőségünk van. Az a tény, hogy a béke megteremtése a bonyolultabb feladat, nem jelenti, hogy nem oldható meg. Hadd mondjak el egy meggyőző példát, mely bizonyítja szavaimat. A modern technikában nincs bonyolultabb fei- adat. mint embert küldeni a világűrbe. A jövő évfe tervezett közös szovjet—amerikai űrvállalkozás, a Szojuz—Apolló misszió sok tekintetben jelképezi azt az új viszonyt, melyét országaink között építettünk. Több okból jelképes, s ezek az okok értékes tanulságokat jelentenek a mi új viszonyunk szempontjából. Először is, a háborús céllal kifejlesztett rakétatechnikát békés célra használjuk fel. Másodszor, a szovjet és amerikai űrhajósok saját orszá­gaikból startolnak, majd utat találnak egymáshoz és csatla­koznak- egymáshoz, miként mi tesszük, s kell tennünk folya­matosan. kapcsolataink minden területén. Az összekapcsolási technika kidolgozásával nemzetközi mentőakciók lehetőségét teremtik meg űrhajósaink arra az esetre, ha a jövőben az űrhajó«* bajba Kerülfténék a világ­űrben. Ilyenmódón biztonságosabbá teszik a világűrt mindkét ország asztronautái és kozmonautái számára éppúgy, ahogy a mi kapcsolataink is biztonságosabbá tehetik az életet itt a földön mindkét Ország népe számára. Végül és talán ez a legfontosabb: a közös mrsszio, mély­nek érdekében asztronautáink most itt, a Szovjetunióban együtt gyakorlatoznak az önök űrhajósaival, a gondos terve­zés, a pontos mérnöki számítások áltál, a lépésről lépésre előrehaladó közös épitöfnunka folyamata által válik lehetővé, egy közös cél elérése', egy közös feladat elvégzése jegyében. Ez az az üt, melyen együtt haladva A tartós békét fel tudjuk építeni. Az önök legnagyobb íróinak egyiké. Lév Tolsztoj beszélte et egyszer a következő történetet. Egy Vénségesen vén efn-bér almafákat ültetett. Megkérdezték tőié: miért ültetsz álrfiátá- kat? Hosszú időbe telik, amíg gyümölcsöt hoznak, S meg­halsz, mielőtt almát ehetnél róluk?” Az öreg így Válaszolt: „Én sohá nem fogok etini belőlük, de esznek majd mások, s ők hálásak lesznek nekem". Országaink közös felelősséget hordoznak az égész világ előtt és nekünk is úgy kell most térVezriüfik, hogy a jövendő nemzedékek learathassák a béke termését. áZéf S ' békééi, melyben gyermekeink fivéreként és nővérekönf. az óceán fe­lett kezetnyújtva élhetnék együtt égy új R(S«2éfcbrfn. mély magá mögött hagyta á háborút, s melyben együtt és bekében dolgozhatunk népeink és mindén nép jobb életéért,” ffafes Asszad szírt aí elnök kédderi főgadté a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttségét, amely PVilii Ár­pádnak, a Központi Bizottság titkárának vezetésével hiva­talos látogatásőri tartózkodik Szíriában. A találkozón a felék a Szít. fia és á Magyar Népköztár­saság közötti együttműködés, valamint a Szíriái Baath párt és a Magyar Szocialista Mun­káspárt közötti kapcsolatok kérdéseivel foglalkoztak. Ülésezik a genfi leszerelési értekezlet Genf ben kedden megnyílt a leszerelési Bizottság nyári ülésszaka. Az ülésszakon folytatják a vegyi fegyvereit betiltásával és á nukleáris háború veszélyének kiküszö­bölésével összefüggő kérdé­sek megvitatását. A bizott­ság megvizsgálja a leszerelés és a fegyverkezési Bajsza korlátozásának problémáját is. Az első ülésen felszólalt Alekszéf Hoscsin, a Szovjet­unió képviselője. Hangoztat­ta, hogy a Szovjetunió állást foglal a leszerelés területén az államok egyenlő biztonsá­gának elve alapján megvaló­sítandó széleskörű együttmű­ködés mellett. A szovjet kül­döttség — mondotta Roscsin minden rendelkezésére álló eszközzel elő fogja segíteni a leszerelési megbeszéléseket, ázök sikere azonban attól függ, hogy valamennyi ál­lam hájlándö-é jóindulatot tanúsítani a fegyverkezési hajsza megszüntetése érde­kében. Joseph Martin, az Egyesölt Államok küldöttségének ve­zetője felszólalásában többek között hangsúlyozta a moszk­vai „töfténefmi csúcstalálko­zó” jelentőségét: „A fegyvezetek ellenőrzésé­nek terén végzett munka — mondotta Martin — termé­szetesén rendkívül nagv je­lentőségű a' bizottság számá­ra”. Az ófheriká? küldöttség vezetője biztosította a részt­vevőket arról, hogy kormá­nya áZ utóbbi hetekben ismét foglalkozott a vegyi fegyve­rek betiltásának problémáival „Reméljük — mondotta Mar­tin hogy ennek az ülés­szaknak ;f mimkájá közelebb hoz majd bennünket a nehéz probléma megoldásához.” Az amerikai küldöttség ve­zetője végezetül hangsúlyoz­ta á magfegyvereií terjedé­sét tiltó szerződés jelentősé­gét s ázt .,á leszereléshez és A világbékáhez való egyik legjelentősebb hozzájárulás­nak"' nevezte. Sajtótájékoztató a lengyel nagykövetségen fadeusz Hanuszeft, a Len­gyel Népköztársaság buda­pesti nagykövete a Lengyel Népköztársaság fennállásá­nak közelgő’ 30. évfordulója alkalmából kedden sajtótájé­koztatót rendezett a nagy- követségen. Megnyitó szavaiban a nagykövet hangsúlyozta, hogy á felszabadulás a társadalmi, politikai változások új kor­szakát nyitotta meg, a tartós függetlenséghez, szabadság­hoz, biztonsághoz vezető utat jelentette az ország számára. Nagy megelégedéssel állapít­hatjuk meg — folytatta — hogy jól használtuk ki azo­kat a lehetőségeket., amelye­ket népünk, a Szovjetunió népeinek harca, fiairtak hő­siessége teremtett meg. Az elmúlt 30 év nagyarányú eredményeinek elérésében je­lentős szerepe volt a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista országokkal kialakított testvéri együttműködésnek. A lengyel és a magyar nép kapcsolatai a felszabadulás •rfSm mfnóségneg tíj Sarte** lommal gazdagodták és so*s* szorosan erősebbek, mint m múltban bármikor voltak — j ftondeíta a nagykövet, Í<1 k ifejé/i Széles körű, testvért \ barátságunkat az 1948-baí» ! aláírt, majd 1968-ban megúji— 1 tott barátsági együttműködő— \ sí ős kölcsönös segitségnyújw 1 tási szerződés. A továbbiak- \ ban a két ország gyümölcse- ! ző párt- és állami kapcsolat i fairól szóit, a negyvene* évek végétől kezdve fejlődöt*- az áruforgalom, s a szocia­lista országok együttműködő* se keretében mindkőt álián* jelentős szerepet töltött be a» integrációs törekvések meg­valósulásában, a kétoldali és a többoldalú kapcsolatok* ban egyaránt. Kiterjedt kuK Eure!is és tudományos kap­csolataink alapját az a fejlő­dés jelenti. amélv e tőrei* mindkét országban hagy lepe­dőiéi fél bontakozott ki. Ezt követően Jozéf Barec* ki, a Trybuna Lu du főszer* kesztéje tartott tájékoztatót. LÁSZLÓ LAJOS: typáftbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBÖt 2. — A „központ” ekkor a hegyi faluban volt, szóba- konyhás, földes házban. Akik az első kutatóaknákat mé­lyítették, a saját két kezük­kel nyomták a sziklába a fú­rókat, hogy robbanthassa­nak, és a vitlát, a rakodót sem gép hajtotta, hanem emberi kéz- emelte ki a mély­ből az anyagot. — Nehéz volt a kezdőt, a folytatás még inkább. Az el­ső ércrög felszínre hozásakor mindenki öfiilf. Üröm ünne­pet ültünk. Azt hittük, meg­nyertük á csatát. Valójában azonban ekkor kezdődött az igazi küszködés', Mért a geo­lógusokból és geofizikusokból az első ércrög nemcsak az öröm indulatát robbantotta ki, hanem á füfélrfietlenségét is, amit addig, á lázas kuta­tás és bizonytalanság idő­szakában, magukba fojtották. — Égyik napról a másikra szerették volna ki téri észleli í a kutatást a Mecsek egész területére. PersZé, hogy riérrt ment. Annál kevésbé, mert nem szerepelt a népgazdasági tervben, s aki tudja, hogy ak­kor ezt milyen komolyan vették, az nem csodálkozik mennyit, törtük a fejünket: hogyan tovább? — 1954-Wn kiS KréliúS- fúrógépekkel dolgoztunk. Később kaptunk szovjet fú­rógépekét, ézek már úgy váriak a sziklába, mint á kés á vajba. Az 1955-fe forduló télen két nagyobb méretű akna mélyítését is megkezd­tük Gépi vitlával dolgoz­tunk. A termelés mellett rendszeres fold áláfti kuta­tásokra tértünk át. Készültek a dokumentációk, amelyek sejtették vélünk, milyen ér­tékét réjt a Mecsek. — Ekkor már kiemelt nép- gazdasági beruházásként sze­repelt az érckutatás és -ter­melés, ami éreztette hatását a berendezések korszerűsödé­sében. á munka szervezettsé­gében. Mindez azonban kevéá volt ahhöz, hogy stabil üze­mek alakuljanak ki. Szükség volt, áz egyre növekvő mun­kásgárda összetartására is. ®s ez néni volt könnyű Mert a műszáki és szakmunkaerőt a pártszervezetek és a szakmi­nisztériumok adták az expe­dícióhoz, dé a Segédmunka­erőt toborzás, illetve jelent­kezés alapján kellett megte­remteni. Hamar elterjedt az ország­ban á fiír, hogjt nem baukít kutatásával foglalkozunk. Hogy mennyire így volt, bi­zonyltja áz a sok- levél, amit az orSzág különböző, távoli Vidékéiből jelentkézó _ mun­kásoktól káófúnk. Például 195'4 rfiáájusábaíi Nyíregy­háza és Békéscsaba körrtyó«­kéről írták az expedícióhoz; hogy szeretnének részt venni az urán kutatásban... Megje­lentek Pécsett és környékért n szérencselóvsgok, akik mát végigjárták —- Dunaújvárost, Kazincbarcikát. Komlót, Ino­lát és onnan kikopva áZ ex­pedíciónál vélték felfedezni Amerikát. —* Ez: az állományt nem volt könnyű összetartani. Nagy gondunk volt a szállás ás as élelmezés. Ha estelég el­megy majd az Uránvárosba a munkásszállóba, góndof- jört arra is, hogy tizenhat éve az eniberemkőt á hegyi fal­vakban. magánházaknál kvártély óztuk el. Hogyan él­ték? Talán jobb. ha nem i* emlékszem vissza rá. Egy szobában tizenkét ember la­kott. emeletes ágyakban, szá­jukból mősa'kodfá'k, mellék-» helyiségként a dóftíboldála-» kaf, az erdőket használták. Á fálus'i Boltok élelmiszert nemigen tartottak, még ké* fivérét sé tudták vásárolni. (I'ösyfóíjuícg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents