Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-12 / 161. szám

nm jmíus rí. ' Ks^rf-WÄSYARöRszAa ' * «*** .................................. ....................... —■ *■"■ ' ■ ..... -■--■■■■ ----- '■ PÁRTÉLET Cselekedni a munkásokéit KADAR JANOS ELVTÄRS NAGY JE­LENTŐSÉGŰ nyíregyházi beszéde még ma is a figyelem, a közvélemény reflektorfé­nyében van. Lapok idézik, hivatkoznak rá. Az MSZMP KB első titkára beszédének egyik fontos passzusára szeretnék hivat­kozni. Arra, amikor azt hangsúlyozta, hogy a munkások helyzetének, élet- és munka- körülményeinek javításáról' nem annyira beszélni, inkább cselekedni kell érte. Ez állandó, rendszeres, egy pillanatra sem el­elhanyagolható feladat. Nem véletlen, hogy a XI. kongresszusra való készülődés során újra és új­ra megvizsgálják a * pártszervek a X. kongresszus határozatait, s elemzik, mi is történt azóta, hol tartanak a határozatok végrehajtásában. Ezt tette a MSZMP Mátészalkai Városi Bizottsága is elemző módon, sokoldalúan. Vizsgálták a fiatal város, fiatal, fejlődő, sajátos munkás­ságának élet- és munkakörülményeit. Teszt­rendszerű kérdések alapján, mintegy 500 dolgozóval beszélgettek, gyűjtöttek adato­kat a munkásság helyzetéről. Ebben a mun­kában 70 aktivista vett részt. Az ele/nzést, értékelést, az MSZMP KB 1974. március 19—20-i irányelvei és a me­gyei pártbizottság ez év április 26-i határo­zat alapján végezték el, ezek szellemében tárgyalta a városi pártbizottság. Lehetetlen volna e részletes, átfogó vizsgálat minden részletét elemezni. Csupán néhány fontos vonását említjük. Elöljáróban annyit: ta­pasztalatok tanúsítják, hogy a X. pártkong­resszus, a megyei és a városi pártértekezlet határozatainak megfelelően Mátészalkán emelkedett a munkások életnívója, gyarapo­dott műveltségük, javult élet- és munkakö­rülményük. öntudatuk, helytállásuk fej­lődött, növekedett a város politikai és tár­sadalmi életében, irányításában való rész­vételük. MÁTÉSZALKA ’ A FELSZABADULÁS ELŐTT jóformán nem rendelkezett jelentős iparral. Így hiányzott az ipari munkásság is. Lényegében az MSZMP politikája eredmé­nyeként következett be jelentős fordulat ebben az elmúlt 10—15 év alatt. Azokat a teendőket, amelyek a törzsgárda kialakítá­sával járnak együtt. Gyors, mondhatni hir­telen a város ipari fejlődése, amely sok bonyolult feladat megoldását követeli. Ér­dekes szám: az iparban, építőiparban, köz­lekedésben, az állami mező- és erdőgazda­ságban, a kereskedelemben és a szolgáltatá­sok területén dolgozik a városban foglal­koztatottaknak 92,1(!) százaléka. A munka­helyek száma 10 398, az összes foglalkozta­tottaknak 49,1 százaléka mintegy 5100-an dolgoznak az iparban és az építőiparban. A bejáró dolgozók száma meghaladja a 4300-at Ezekből adódnak a feladatok is. A fel­mérés tanúsága szerint az ütemekben ma mar megalapozottabbak a munkások hely­zetét érintő döntések, jobban élnek az ön­ál lósággal a pártszervezetek. Részletesen elemezte a pártbizottság, milyen tapasztala­tok vannak az üzemi demokrácia érvénye­sítésében, a vjó munkahelyi légkör; meghono­sításában. Például a kollektív szerződések vitájában 157 javaslat hangzott el. A kö­zéptávú tervek készítése során a MEZŐ­GÉP és a TITÁSZ dolgozói csak azt köve­tően fogadták el a törzsgyár által készített programot, amikor látták, javaslataik sze­repelnek benne. A pártbizottság azonban rámutatott a kedvezőtlen jelenségekre Is. EZEK SORÁBAN EMLÍTETTE: a félezer dolgozóval történt beszélgetések jelzik: az egyes üzemekben ritkán találkoznak a mun­kahelyek vezetőivel, kivéve á hivatalos fóru­mokat. Gond az is, hogy a gyáregységek, te­lephelyek munkásai által javasoltak, hosszú idő után jutnak el a vállalat illetékes veze­tőihez. Ezért is késnek az intézkedések, késik a hibák kijavítása. Rámutattak, annak elle­nére, hogy van bizonyos fejlődés áz üzemi demokrácia érvényesítésében, a követelmé­nyekhez és a lehetőségekhez mérten ez, még mindig kevés. Olyan fórumokon tapasztal­ható ez főleg, ahol a feladatokat meg kellene beszélni s nem „parancsot” osztogatni, ha- nem igényelni a munkások véleményét. A beszélgetések azt is jelezték, a dolgozók egy része nem ismeri, mi az, hogy üzemi de­mokrácia, s arról is keveset tudnak, miként kell érvényesíteni. Ebben több feladat vár a párt-, szakszervezeti bizottságokra, szerveze­tekre, KISZ-re, de nem kevésbé a gazdasá­gi vezetőkre is. SOKOLDALÚAN ELEMEZTE a városi pártbizottság a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek alakulását. Ezek sorából né­hány beszédes szám. A IV. ötéves tervben 1816 lakás épül. Az első három évben a ter­vezett 833 lakás helyet 1039 épült. Az átadott lakások közül 396- lakást kaptak a fizikai munkások és1 a műszaki dolgozók, 305-öt a fia- tál házasok. A vállalatok 1969—73 között 3,6 millió forint lakásépítési hozzájárulást nyúj­tottak, amiből 2,5 millió forintot a munká­sok kaptak. A munkások építési kedvét vi­szont kedvezőtlenül érintette, hogy a mun- káslakás-építési akciót Mátészalkára nem terjesztették ki. Gondot jelent, hogy a Mun­kások egy részénél a keresetek növekedése az átlag alatt marad. Különösen a nagycsaládo­soknál és a nyugdíjasoknál hat ez kedvezőt­lenül. És bár jelentősen fejlődött az egész­ségügyi ellátás is, az üzemek egy részében ez még megoldatlan. Jelenleg IX üzemben, vállalatnál működik üzemorvos. A másik legégetőbb gond a közlekedés, mely nem fe­lel meg a növekvő követelményeknek. Sok a panasz az üzemi munkások körében, hogy nem hangolták össze a vonatok és az autó­buszok menetrendjét és az üzemi munkaren­det. Ezek miatt a bejáró több ezer ember 1—4 órát tölt várakozással. Részletesen foglalkozott a pártbizottság a munkásság politikai, szakmai képzésével és továbbképzésével is. Meghatározta e terüle­ten is a tennivalókat. . Summázva megállapí­totta: sikeresen valósul meg a X. pártkong­resszusnak a munkásosztály helyzete állandó javítása érdekében hozott határozata. Fi­gyelmeztetett azonban a következetesebb munkára a város minden üzemében. Farkas Kálmán A sárga boríték Változó vasutasélet A„ lapátosok“ utódai Helyettesít a daru — Jobb is, könnyebb is — Több mint 100 kerékpár, autó, motorkerékpár várta gazdáját a tarpai pártház előtt, ahol egy érdekes ér­tekezlet zajlott le. Amikor beléptem a nagyterembe, Faggyas Jénő, a tsz elnöke niiridenkinek átadott egy nagy, sárga borítékot. Először azt hittem, hogy jutalomosztás van, hogy pénz van a borítékban. Ami­kor megkérdeztem az egyik résztvevőt, hogy jutalmat kápott-e, szűkszavúan csak ennyit mondott: — Igen is, meg. nem is. Megvártam az értekezlet végét, és akkor megtudtam, mi is történt ezen a délelőttön Tarpán. Mint ismeretes, január 1-én egyesült a tarpai Győ­zelem es a gulács—tivadari Új. Élet. Tsz. Május első nap­jaiban tartották a tisztség­viselő választásokat. Le­het, hogy furcsának tűnik, több mint száz főt válasz­tottak meg különböző posz­tokra, de végül érthető, hisz ma az Esze Tamás nevét vi­selő ’egyesített tsz 13 ezer hóidon gazdálkodik, a tag­ság állandó létszáma 1700 fő. Hogy mi volt a áárga bo­rítékban? A különböző be­osztású vezetőknek kine­vezése. Miért mondta ak­kor '-z egyik raktáros — te­szem fel a kérdést —, amikor megkérdeztem tőle, hogy pénz van-e a borítékban, fcogy igen is, meg nem is? — Neki volt igaza — vá­laszol az elnök. — A kine­vezési okmányon nem csak a beosztás szerepelt, hanem a bérbesorolás is a 200-tól ezer forintig terjedő eme­léssel. Gondolatomban olvas az el­nök és ő teszi fel a kérdést: — Ugye, most arra kí­váncsi, hogy mikor lesz a nem vezető beosztású tsz-ta- gok fizetésrendezése? Szó­hoz sem jutok és máris vá­laszol. t— Az már régen megtörtént. A gulácsi és ti­vadari tsz-tagoknak 24 szá­zalékkal emeltük a havi bé­rüket, mert ennyivel volták elmaradva a tarpaiaktól. Csak így lehetett kiküszöböl­ni az aránytalanságokat. Megkérdeztem egy tivada­ri és egy gulácsi tsz-tagot, mi a véleményük az egyesü­lésről. Egyöntetűen vála­szoltak: — Kissé elkéstünk vele, már öt évvel ezelőtt kellett volna. A tarpaiaktól sokat lehet tanulni, de most már egyek vagyunk és ez a jó. — Nehogy azt higgye — folytatta Faggyas Jenő —, hogy nem alkalmaztunk mércét a kinevezéseknél, vagy a bér elosztásánál. El­sősorban figyelembe vettük, hogy mióta tsz-tag, hogyan dolgozik, és egyik döntő té­nyező volt az illető szakkép­zettsége, illetve a továbbta­nulásra való törekvés. így történt ez most Is. Hat főt, aki magasabb végzettséget ért el, magasabb • beosztásba sorolunk és kiemelt bérbe- sorolást kapott. Pénzünk van a tanulás ösztönzésére, hiszen a szociális és kultu­rális alapunk ez évben is 1 millió 300 ezer forint. A tsz-ben nagy a tanulási vágy. A közművelődés, a tovább­tanulás nálunk állandóan napirenden van, ebben is ugyan olyan tervszerűséget alkalmazunk, mint a gazda­ság fejlesztésében. Az elnök filmvetítésre in­vitált. „Kurucföldi változá­sok — életképek a tarpai Győzelem tsz-ből” a címe. A filmet 1972—1973-ban for­gatták, amikor még a tsz a Győzelem nevet viselte, és most a tivadari tsz-tagok- rtak vetítették le, akik még nem látták a kétrészes, szí­nes, 40 perces filmet. Jó lenne több helyen is bemu­tatni. Sokan nem ismerik még megyénkben a kurucko- ri hagyományairól neveze­tes, Rákóczi jobbágyából lett ezredesnek, Esze Ta­másnak faluját, és azt, amit a film hűen tükröz: miként alakították át környezetüket és hogyan változtatták meg életüket Esze Tamás egykori talpasainak leszármazottai. Újabb ünnepre készülnek Tárnán most, amikor a 13 millió forintos beruházás­sal épült törpevízmű végle­ges átadására kerül sor. és szinte már minden lakás­ban vízcsapon folvik maid a víz. Épülnek az úi fürdőszo­bák. a legkeresettebb embe­rek a községben a vízveze­ték-szerelők és a csenipézők ^ Otí) — Visszamenőé lapátolni? — Soha az életben. Inkább elmennék a tsz-be kondás­nak — vágja rá teljes .meg­győződéssel Gßlambos János átrakómun.kás. — Tíz évet, tizenötöt lehúz egy ember, de többet nem­igen bír — teszi hozzá társa. Pedig a záhonyi átrakókör­zet nagyon sok ember gondo­lataiban úgy él, mint a lapát és villa világa, ahol verejté­kezve, a fizikai erőt neon kí­mélve dolgoznak a munkások. — Az átrakásnak több, mint 70 százaléka géppel fo­lyik — magyarázza mintegy cáfolatként Wojtekovits Fe­renc. a gépesített rakodási főnökség vezetője. Jó fi%eté» mellett A záhonyi körzetben a fej- Jesztésd ütemek számával mérik az idő múlását. Ma már a III. és a IV. program­ról beszélnek, s mindegyik száz és százmillió forintos beruházást foglal magába, aminek révén megújul a cso­mópont, megváltozik a mun­ka. Az átrakás bázisai is változnak. Záhony mellett ma már a szinte teljesen el­készült Eperjesbe átrakó, a „kedvenc”, ahol új módsze­rekkel, nagyteljesítményű gé­pekkel folytatják az átrakást. Hatalmas daruk tucatja tornyosul a vasúti vagonok fölött, „kábáik” között elfér egy széles nyomtávú szovjet kocsi, s mellette a magyar vagon. A markoló szinte öle- li, szorítja a negyed vagont kitevő rönkfacsomót, hogy áthelyezze egyik vagonból a másikba. Mindezt lentről, a daru kis fülkéjéből irányítja egy 24 éves fiatalember, Szabó Gyula. — A másik átrakást, a la­pátost ismerte? — Csak fénykép által. Meg az apám ott csinálta, tőle tudom. A „hórukk” munkánál, a kézi átrakásnál sokáig azért volt jelentkező az egyre több millió tonnát átrakó Záhony? körzetben, mert csábított a jó kereset. — De ne sajnálja azt sen­ki tőlük — vélekedik Galam­bos János, aki maga is éve­kig fogta a lapát nyelét. A darus átrakónál dolgo­zók szintén nem panaszkod­hatnak. Teljesítménybérben dolgoznak, a darukezelőinek, a vagonokban segítkező kö­tözőknek a végzett munka arányában háromezer forin­ton felüli keresetük van egy hónapban. Ki a vasutat? Néhány vágánnyal odébb, a fedett rakodón a kénye­sebb ömlesztett árut rakod­ják. Az egyik fedett kocsiból a másikba hordja a Suhl- gyártmányú kanalas rakodó­gép a műtrágyát. — Előtte három évig Ko­moréban a cementet raktam kézzel — mondja Bodgár Fe­renc. — össze -tudom hason­lítani. Pedig ő nem is a rakodó­gépet kezeli, hanem csak ki­segítő mellette A keresetére viszont szükség var otthon, hiszen hét gyermek nevelé­séről gondoskodik a fizetésé­ből. * A rakodógép vezetője, Be- recz András a fiatalabb. Az indulástól, negyedik éve dol­gozik itt, elégedetten a ke­resettel. — Elmennénik KISZ-tag- gyűlésre, de mikor, amikor este hétig dolgozunk! — pa­naszolja. Ugyanis a munkarend sze­rint napi 12 órát dolgoznak, s utána 36 óra szabad idő van, s ha éppen a munkaidő­re esik bármilyen megmoz­dulás, akkor nehéz helyette­sítőt adni, az átrakás sürget. — Vasutasnak vallja ma­gát? — Az a fogalom, hogy vasúton dolgozik, már magá­ban foglalja, hogy vasutas — mondja, amikor a közelgő vasuta&napról esik szó. — Már nem lebeosülóen hanem elismerően emlegetik a vasutasokat — folytatja Bodgár Ferenc. Különösen a záhonyi kör­zetben, ahol nemcsak a vas­úiból él majd minden máso­dik ember, hanem ahol az a tudat is benne van a vasuta­sokban, hogy mennyire nem nélkülözheti a mimikájukat a népgazdaság, mennyire meg­becsült a vasúton belül az átrakómunkás. • Újítások, könnyítések — Tudjuk, két-három éven belül, vagy esetleg néhány évvel később, de a fizikai munkát még jobban csökken­teni leéli — mondja Deb- reczeni László, a vasútigaz- gatóság kereskedelmi osztály- vezetője, aki’ szinte minden­napos látogató az átrakókör­zetben. — Csökkenteni a fizikai munkát, növelni az átrakási teljesítményt — fogalmazza meg céljainkat Mikulics Ist­ván, rakodásgépesítési cso­portvezető. Több újdonsággal hívta fel magára a figyelmet ez a kis csoport. Többek között ter­Gondo&odó műszakiak vezteík és gyártottak egy olyan markolót — polip- markolónak hívják — amely­nek a segítségével a nehezen megfogható ócskavasat, le­mezárukat is át tudják rakni. Olyan megoldásokon törik a fejüket, amelyek révén a he­lyi viszonyok között a leg­precízebbén és leggyorsab­ban végezhető az átrakás. Mindezt a körzet dolgozói js tudják, hiszen a kezdeti ide­genkedés helyett már vár­ják a gépesítést. — Szabályosan leszólítják az embert, kérik, igénylik a gépesítést egy-egy munkahe­lyen, amikor elmegyünk megvizsgálni a lehetőségeket. Az talán az álmokhoz tar­tozik még, hogy Záhonyban az emberi erőt ne vegyék igénybe az átrakáshoz. Vi­szont a növekvő teljesítmé­nyektől jóval nagyobb mér­tékben nő a rakodás teljesít­ménye, a lapátos emberek helyett az átrakómunkás portréját egyre inkább ada- rukezelő, targoncakezelő ad­ja meg. aki nagyértékű gé­pek parancsol ójaként tesz elegeit a mind bonyolultabbá váló átrakási munkának. Lányi Bolond Hozzászólás Munkáslakások ügyében A Kelet-Magyarország 1974. július 4-i számában „Ki fi­zeti?” címmel rövid írás jelent meg a nyíregyházi Búza téren ágaskodó daruval kapcsolatban, őszintén örülünk, hogy a nevezett daru egy helyben állása nemcsak vállalatunk dol­gozói előtt tűnik érthetetlennek, hanem mindazoknak, akik felelősséget éreznek a város építéséért, egyáltalán a gazdál­kodási! hátrányok elkerüléséért. A tájékoztatás teljességéért néhány adalékot kívánunk megemlíteni a jelenlegi helyzethez, az előzményeikről és a kivitelezés tényleges kezdésének kilátásairól. Az Országos Takarékpénztár Szabölcs-Szabnár megyed Igazgatósága még 1973 nyarán kereste meg vállalatunkat a Rákóczi út. Búza utca, Árok utca és a Széna tér által határolt terület beépítésé­nek ügyében. Megállapodás született arról, hogy á mintegy 600 lakás telepítésére alkalmas terület szanálását megkezdik olyan ütemben, hogy legalább 60 lakás építésének helyszíni feltételeit 1973. december 1-ig biztosítják. A tervezett lakóépületek nagy része a városkép szem­pontjából is kedvező alagútzsalus technológiával (készülitek, ezért vállalatunk az előzetes egyeztetések értelmében ' min­den szükséges intézkedést megtett a kivitelezés kezdési ha­tékonysága érdekében. Egyebek között gondoskodtunk meg­felelő toronydaru kölcsönbérletéről is. ■ A várható gazdasági hátrányok elkerülése végett az előkészítés időtartama alatt több egyeztető tárgyalást tartottunk, de ezek a megbeszélések nem jártak a várt eredménnyel Az 1974. január 21 -i ered­ménytelen munkaterület átadás-átvételi eljárást követően, február 4-én nyilatkozott a Nyíregyházi Városi Tanács mű­szaki osztálya: a kezdéshez szükséges minimális munkaterü­letet 1974. február 20-ig átadja. Egyben írásban is közölték, hogy a további folyamatos építéshez nélkülözhetetlen szanált munkaterületet 1974. május 31-ig bocsajtják rendelkezésűink­re. E nyilatkozat alapján átütemeztük a toronydaru helyszínre érkezésének és szerelésének időpontját 1974. április 1-re. Mi­vel erre az időpontra sem alakultak a helyszínen megfelelő építési körülmények, csak 1974. május 22-én nyílt tényleges lehetőség arra, hogy sürgető kérésünkre a beruházó részleges munkahely átadást eszközöljön. Kétségtelen, hogy a toronydaru — jelenleg is felesleges — helyszínen tartása jelentős költségekkel terheli vállala­tunkat, ezeket — a darubiztosítás nehézségeit ismerve — mégis vállalnunk kell. A toronydaru helyszínre érkezésével egyidőben és azt követően is többször kezdeményeztünk egyeztetést és tárgyalást az érdekelt felek összehívásával, de e megbeszélések változatlanul bizonytalanságban hagyták vállalatunkat. Más lehetőségünk egyelőre nincs, mint ismé­telten sürgetni a beruházót és az illetékes építésügyi hatósá­got a munkaterület mielőbbi biztosítása céljából: A kivitelezés kezdésének késedelme azonban nemcsak a toronydaru kölcsönbérleti költségeit növeli meg, hanem két­ségessé teszi a negyedik ötéves terv végéig a szóban levő la­kótelepen átadásra előirányzott lakásszámok teljesítését is. Mindezek mellett sajnálatos, hogy a megyei tanács iparfej­lesztési juttatásából beszerzett alagútzsalus berendezéseink folyamatos felhasználásában immár öt hónapja kivitelezési szünet következett be, holott megítélésünk szerint az illeté­kes beruházóknak is célszerű volna törekedni arra, hogy az alagútzsalus berendezések által rendelkezésre álló kivitelezé­si kapacitást az építési területek megfelelő előkészítésével fo­lyamatosa n kihasználjuk. Úgy tűnik, bizonyos esetekben a vállalati erőfeszítések önmagukban elégtelenek, ezért is örömmel vesszük, egyben kérjük a jövőben is a Kelet-Magyarország Szerkesztőségének segítségét és észrevételeit. • Somorjai Béla műszáki igazgatóhelyettes Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat i (A szerkesztőség megjegyzése: mivel az említett terüle­ten munkáslakásokat építtet az OTP, ezért várjuk az illeté­kesek, a városi tanács és az OTP válaszát, hogy milyen intéz­kedéseket és felelősségrevonást tesznek az építkezés mea- gyorsftásáraj /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents