Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-12 / 161. szám

' ». «HW» fcET/ET-MAGYARORSZAÖ M*. mm KOMMENTAR A „Plnocíhet-Gesiapo“ Három évvel ezelőtt törté­nelmi döntés született Santi­agóiban. A chilei kongresszus alkatmánymódosítást hagyott jóvá: államosította az ország legfontosabb természeti kin­csét, a rezet. 1971. július 11-e a dicsőség napja néven került be a latin-amerikai állam új­kori históriájának legszebb lapjaira. Éppen három esztendővel később ezen a napon — csü­törtökön — iktatták be a fasiszta katonai junta új kor­mányát. A 17 tagú kabinetben mindössze két polgári személy kapott helyet. Már önmagá­ban ez is leleplezi Pinochet tábornok é§ rendszere törekvő- seit. Van azonban néhány egyéb friss értesülés is, amely a véreskezű tábornokok dik­tatúráját közelebbről világít­ja meg. Az például, hogy , tovább erősítik a rendőrséget és a csendőrséget. Nyilvánvalóan azért, mert a terrorperek és a koncentrációs táborok, a kín­zások és a titokban végrehaj­tott kivégzések ellenére Chi­lében egyre nő a juntával szembeni ellenállás. Erre utal az az értesülés is, hogy külön­leges csoportot — a „Pinochet- Gestapót” — hoztak létre, amelynek egyetlen feladata leszámolni a „felforgató ele­mekkel” —, hogy kik ezek? Nem nehéz rá választ adni. Minden chilei hazafi, akinek elege van a féktelen terrorból, aki a szabadságjogok helyre- állítását követeli, a népi egy­ség volt minisztereinek és politikusainak üldözését hely­teleníti, aki felemeli szavát az ország súlyos gazdasági és politikai helyzete ellen. Ilyenek pedig szép számmal akadnak. Annál is inkább, mert egyre nagyobb mérete­ket ölt a munkanélküliség, egyre féktelenebb az infláció. A törvénytelenül hatalomra került junta nemrég azzal te­tézte \büneit, hogy törvénybe ütköző módon visszaadta a régi tulajdonosoknak az álla­mosított rézbányákat. Jellem­ző, hogy a chilei bányaipari minisztérium élén egy hír­hedt fasiszta tábornok áll. Ami az árakat illeti, az emel- ■ kedés csillagászati mértéket ér el. Egy kilogramm rizs pél­dául valamikor 16 escudobá került, most 550 escudót kér- nek érte a boltokban. A diadal napján tovább tombol a féktelen terror Chi­lében. Világszerte nőltön nő azonban a szolidaritás Chile igaz ügye mellett. Milliók és milliók követelik szerte a vi­lágon, hogy a fasiszta junta haladéktalanul szüntesse be a terrort, biztosítsa az alapvető emberi jogokat. Tito befelezte romániai tárgyalásait Csütörtökön véget ért Jo- Szip Broz Tito négynapos romániai látogatása, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke Jugoszlá­via államelnöke Nicolae Ceausescu román elnök, a Román KP főtitkára meg­hívására tett hivatalos bará­tig látogatást Romániában. A Tárgyalásokon a két fél áttekintette a román—ju­goszláv kapcsolatok to­vábbfejlesztésének kérdé­seit, megvitatták a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom kölcsönös érdek­lődésre számottartő kérdé­seit, továbbá időszerű nem­zetközi problémákról tár­gyaltak. Hosszútávú kormányközi egyezményt kötöttek a két ország gazdasági és tudomá­nyos-technikai együttműkö­déséről és termelési kooperá­ciójáról és szakpsításairól. Joszip Broz Tito csütörtö­kön elutazott Bukarestből. A jugoszláv államelnököt a re­pülőtéren Nicolae Ceausescu és más román párt- és álla­mi vezetők búcsúztatták. Strougal Berlinben Horst Sindermann-nak, a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottsága tag­jának, az NDK miniszterel­nökének meghívására csütör­tökön reggel munkalátoga­tásra Berlinbe érkezett dr. Lubomir Strougal, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja KB elnökségének tagja, Cseh­szlovákia miniszterelnöke. A csehszlovák küldöttség tag­jaként Strougal kíséretében Berlinbe érkezett még Fran- tisek Hamouz , miniszterel­nök-helyettes és több szak­értő. Willi Stoph, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, az NDK Államtanácsának elnöke csü­törtökön fogadta Lubomir Strougalt, Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága elnökségének tagját a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság miniszter- elnökét. A baráti megbeszé­lésen a két állam közötti testvéri együttműködés to­vábbi elmélyítésének kérdé­seit vitatták meg. Szovjet~szomáliai ■ » ■ w m rr ■ r . barátsági szerződést írtak alá Csütörtökön Mogadishu- ban folytatta tárgyalásait Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnöke és Mohammed Sziad Barre tá­bornok, a Szomáli Legfel­sőbb Forradalmi Tanács elnöke. A két államfő szívélyes, baráti légkörű eszmecserét folytatott kétoldalú kérdé­sekről, közöttük a két or­szág közötti gazdasági és műszaki együttműködés to­vábbi szélesítéséről és el­mélyítéséről, valamint idő­szerű nemzetközi problé­mákról. Nyikolaj Podgornij és Mo- .rimmed Sziad Barre tábor­nok, a Szomáli Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb For- radami Tanácsának elnöke csütörtökön Mogaftishuban aláírta a két ország barát­sági és együttműködési szer­ződését. Napirenden a hadétőcsökkenlés: Plenáris ülés Becsben Negyvenkettedik plenáris ülését tartotta meg csütörtö­kön Bécsiben a közép-európai fegyveres erők és fegyverse­tek kölcsönös csökken­téséről tárgyaló tes- tűiét. A tanácskozásokon résztvevő 19 állam küldöttsé­gei a Hofburg konferencia- termében zári ajtók mögött folytatták a munkát. Az ■ülésről ezúttal nem adtak kJ hivatalos közleményt. Mint bécsi sa i Lókörökben ismertté vált, az ülésen Duarles van Ufford nagykövet, a holland küldöttség vezetője elnökölt és egy felszólalás hangzott el: dr. Ingo Oeser nagykövet, a Német Demokratikus Köz­társaság delegációjának ve­zetője fejtette ki kormánya álláspontját. A tudósítókkal közölték, t hogy a legközelebbi ülést a 1 jövő héten szerdán tartják. J Tájékozott körök szerint va- j lószínűleg ez lesz az utolsó J plenáris tanácskozás a nyári szünet előtt. A résztvevő or­szagok Küldöttségei ugyanis azt tervezik, hogy mintegy kéthónapos nyári szünetet tartanak. Ez azonban nem j jelenti a tárgyalások folya-: matosságának megszakítását, mert — hasonlóan a téli és a tavaszi szünethez — két és többoldalú konzultációk ré- vén tovább folytatódik a bo­nyolult kérdésekben a »meg­oldás keresése. Jelentős megállapodásokat írtak alá Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) A bizottság ülésszakán lé­nyegében befejezték további két kormányközi egyezmény, a Zsiguli személygépkocsik és alkatrészeik gyártásában való együttműködésről és kooperá­cióról, valamint az 1976—1980 közötti hajógyártási együtt­működésről és kooperációról szóló egyezmény megtárgyalá­sát. A bizottság megbízta a Szovjetunió és Magyarország illetékes szerveit, hogy a le­hető legrövidebb időn belül írják alá ezeket az egyezmé­nyeket. A bizottság ülésszaka a kölcsönös megértés szellemé­ben, elvtársi baráti légkörben folyt le. Csütörtökön délután Moszk­vában a KGST palotában Hu­szár István és Mihail Leszecs- ko ünnepélyes keretek között aláírta a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudo­(Folytatás az l.oldalról) se nélkül fogalmazta meg javaslatait és azok „nem áll­nak összhangban a fegyve- rea / erők programjával, | amelyet a néptömegek is el­fogadtak.” A PKP PB közle­mény emlékeztet arra, hogy Da Palma Carlos elnökvá­lasztás megtartását követel­te három hónapon belül, népszavazást sürgetett az mányos együttműködési kor­mányközi bizottság 14. ülés­szakának jegyzőkönyvét. ★ Huszár Istvánnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesé­nek, a magyar—szovjet gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor­mányközi bizottság magyar tagozata elnökének vezetésé­vel csütörtökön este hazaér­kezett Moszkvából a kor­mányközi bizottság 14. ülés­szakán részt vett magyar kül­döttség. A Ferihegyi repülőtéren fo­gadásukra megjelent dr. Bíró József küüjereskedelmi mi­niszter és dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője. Ott volt B. D. Sevi- kin a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. ideiglenes alkotmány jóvá­hagyására és követelte a miniszterelnök hatalmának növelését is. A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága le­szögezi: „a párt továbbra is azt vallja, hogy az ország po­litikai életének demokrati­zálásához a koalíciós kor­mányzás felel meg a leg­jobban.” Neruda emlékezete Nem egészen háromnegyed esztendővel Pablo Naruda halála után Buenos Aires- bői keltezett jelentés adta hírül, hogy a Nobel-díjas chilei költő emlékiratai megjelentek Argentínában. A 470 oldalas kötet Beval- lom, éltem címmel számol be Neruda egész életéről, gyermekkorától az 1973. szeptember 11-i chilei ellen- forradalmi puccsig. Ki volt Pablo Neruda? Most, het­venedik születésnapja alkal­mából kövessük röviden nyomon századunk eme ki­emelkedő költőjének és köz­életi személyiségének élet­útját. Peralban született, 1904 július 12-én, igazi neve Nef- tali Ricardo Reyes Bascal- to. Gyermekkorában írta első verseit, akkor vette fel a Pablo Neruda írói nevet, az általa csodált és nagyra- becsült cseh író, Jan Neruda nevét választva. Apja vasúti munkás volt, anyja tanítónő, őmaga tanítóképzőt végzett, Santiagoban a pedagógiai fő­iskola tanára lett, majd dip­lomáciai pályára lépett. A francia nyelv és irodalom tanári diplomájával ren­delkezve, már korán, 1923- bán (19 éves korában) megjelent első verses köte­te. Mint diplomata, Sziám­bán, Burmában, Kínában, Japánban, Indiában, majd Spanyolországban szolgált. Elég korán — 1936-ban — szenátusi képviselő, még­pedig kommunista prog­rammal. 1949-ben betiltják a Chilei Kommunista Pár­tot, Neruda is, mint sok más kitűnő hazafi, emigrálni kényszerül, 1952-ben térhet ismét haza. Míg korábban diplomata­ként járta bel a fél világot, ezekben az években ismert íróként utazik. A szocialista ta országokban is gyakran megfordul, természetesen járt Magyarországon is. Járt? Ennél is több fűzi ha­zánkhoz: egyik kitűnő, egy másik nagy, ugyancsak nem­rég elhunyt dél-amerikai íróval, Miguel Asturias-szal közösen írt könyve: a szó minden értelmében „ízes” kötet, a magyar konyháról ad szellemes, szórakoztató, ínycsiklandozó leírást. Áz Amerika (1948). az Ébredj favágó (1951), A szőlők és a szél (1954), az Elemi ódák (1961), a Száz szerelmes szonett (1962), a Válogatott versek (1969) — hogy csak a magyarul is, többnyire Somlyó György értő-érző fordításában meg­jelent műveit soroljuk — nagy latin-amerikai költője 1953-ban elnyerte a nem­zetközi Lenin-békedíját, 1965-ben pedig az irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Ez a két kitüntetés rendkívül pontosan és plasztikusan fejezi ki Neruda életének lé­nyegét: költő volt ízig-vé­rig, az irodalom egyik nagy alkotója és nagy szerelmese. És közéleti férfi, kommu­nista, békeharcos volt utolsó csepp véréig, költészetében és minden más megnyilvá­nulásában: méltóbb tulajdo­nosa nem is lehetett volna az efajta közéleti magatar­tást jutalmazó nemzetközi Lenin-békedíjnak. Louis Áragon Chile csalo­gányának nevezte. Teljes ének című művéről így lel­kesedett Ilja Ehrenburg: „Hatalmas elbeszélő költe­mény ez, költői enciklopédia, modern biblia, a kontinen­sek története és földrajza ..» És végre eljött az idő, hogy költészetét, emberségét, köz- életiségét hazájában is ugyanúgy becsülték, mint külföldön. Salvador Allende Népi Egység kormánya az ő kormánya volt, próféta lehetett végre saját hazájá­ban, szép megbízatást is ka­pott, Chile párizsi nagykö­vete lett. Csak mind jobban elhatalmasodó betegsége miatt kellett e megbízatásá­ról idő előtt lemondania. Ha­zatért Santiagóba. Még meg­érte a Pinochet-puccsot, majd a fasiszta junta hata­lomátvételét követően, 12 nap múlva meghalt. Halála után fasisz­ta parancsra feldúlták laká­sát a katonák és sok érté­kes dokumentumot meg­semmisítettek, sírját feltör­ték, hamvait tömegsírba szórták, E perc-emberkék dühödt dáridóját, mondani se kell talán, szelleme, költészete, emberségének példája, nagy­szerű lényének emléke túl­éli. Barabás Tamás LÁSZLÓ LAJOS: ^Uránbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV' HETRE MEGJELENT RIPORTKONYVBÖL 8. És akármikor is valósul me a rekonstrukció, mi készülünk rá. Arra is, hogy a régebben épült háromemeletesekre még ráépítünk egy-két eme letet. A falak bírják, és mégiscsak olcsóbban épii' így egy lakás, mintha ala­pozni kellene. Emeletet húz­hatunk az Uránközpontra, irodaépületre, a munkásszál­lóra, amely most kileng Száz személyes, de lehet ezerkétszáz-ezerhatszáz sze­mélyes is. És ha .tegyük föl, megszűnik a szálló jellege, garzonlakások százait ala­kíthatjuk belőlük azoknak a bányászoknak, akik esetleg szolgáltatásként veszik igénybe a lakást. Ez g.már nem a tervezők, az építészek dolga. A mienk az, hogy ^árossá formáljuk Ujme- ■sekalját. És van már pati­nája is; idestova két évti- I zede kezdték meg az alapo­zást, és az itt lakók egyre jobban elvárosiasodnak, A falusi származásúak is. Is­merik egymást, és ismerik már a régi várost is. Tanácsi vezető. Néhány éve felmérést végzett itt a Magyar Tudományos Aka­démia Szociológiai Kutató- csoportja. Akkor azt állapí­tották meg, hogy az új lakó­telepek közül itt ragaszkdHik leginkább a régi életvitelhez a lakosság. Itt van a legtöbb falusi származású, aki alig jár szórakozni, aki kevés könyvet vásárol, aki nem igényli a színházat, ,a mozit, magyarán: otthon ülő em­ber Ez öt éve volt. Ma ér­demes lenne új felvételt ké­szíteni, szerintem alapvetően megváltozott a helyzet. És nemcsak szórakozni járnak többen, hanem a felmérés óta három új könyvesboltot is nyitottak, a növekvő ke­resletre alapozva. Mindhá­romnak jó a forgalma. Szín­házba is mennének, de ugyanaz a gond, mint a mo­zival. mire az előadás befe­jeződik, V2II—11 óra, már csak ritkított autóbuszjárat van. Az üzemi étteremben étkezők száma azóta megkét­szereződött, az érettségizet­tek száma húsz százalék­kal emelkedett, a dolgozó nők aránya pedig tizenkét százalékkal nőtt. Ez a mi he­lyi felmérésünk, a fejleszté­sünk alapja. A tervező és építész elkö­szön. A tanácsi vezető ma­rad. Néhány szóra. — Én akkor már a taná­cson dolgoztam, amikor még nem tudták, hol épül fel az uránbányászok takása. Na­pokat, heteket vitatkoztunk az expedíció, majd a bánya vezetőivel. Nekik az volt az elgondolásuk, hogy kint Kő- vágószöllős és Bakonya kö­zött épüljön Uránváros. Igaz, a bányák közelebb van nak ehhez a területhez, mint a mostanihoz, de a különb­ség alig néhány kilométer. Az pedig már nem távolság. Tervezték, hogy az Uránvá­ros nyugati oldalát határoló völgyből mesterséges tavat csináliunk. és a -Kővágószöl- 15s felé vezető út mellett jobbról-balra, családi háza­kat építsünk. Szép lett vol­na, de nem praktikus hiszen pár kilométerre ott van a százezres Pécs, amelynek már valamennyi városi in­tézménye megvan. Sokkal inkább helyes volt szerin­tem, és most már mindenki ezt mondja, hogy a régi vá­rost és az építendőt össze­kössük. A megyei és minisz­tériumi vezetők is ezt fo­gadták el végül. Még egy aggály volt: mélyen fekvő a talaj, vizes, süppedős. Mi azt mondtuk: alapot kell csinálni, és akkor nem lesz semmi baj. És most már majdnem két évtizede áll­nak a házak. Nem süllyed­nek, nem repednek a falak. — Olyan szempontból is olcsóbbnak tartom ezt a megoldást, hogy az Urán vá­ros lakóinak csak kisebb része jár a bányába, a családtagok inkább a város­ba utaznak. Ha az első el­gondolás valósul meg, és a bánya tövébe épül a város, akkor sokkal több embernek kellett volna utazni, ahogy akkor álmodoztak róla, tro­libuszon, naponta Pécsre. És még egy vasúti személypá­lyaudvart is akartak építeni a cserkuti állomáson belül. A tanácsi vezető elhallgat, maga elé mered. Végül hir­telen a kezét nyújtja. Én próbálom tartóztatni. Annyira ismeri ennek a városnak a születését, mint­ha minden napját itt töl­tötte volna. Hideg a keze szorítása. Már nem ül vissza, amíg feleletképpen elmondja azt, ami kikívánkozik belőle. — Mondhatom minden napomat itt töltöttem. A ta­nács embere voltam. Attól kezdve, hogy a nyugati vé­gen elkezdtük a munkát, végig követtem minden rez­dülését. Az apám itt dolgo­zott. Kőműves volt a szak­mája művezető lett. — S most?! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents