Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-10 / 159. szám

WUms tfl. KELET-M AG Y ARORSZ AS IT 6K*rf Verseny és együttműködés Impozáns képet nyújt a nyíregyházi papírgyár nagy munkacsarnoka. (Hammel József felvétele) 99 Ügyintézés — i n a g asab b szint en Tanulnak a tanácsi dolgozók A job!) munkát anyagilag is elismerik Gávavencseliőn KIFEJEZHETŐ-E PÉNZ­BEN az a hitvallás, amely­nek nyomán ezrek és ezrek szavaztak a párt politikájá­ra. amikor felajánlásokat tettek? Nem, mert vannak társadalmi jelenségek, amelyek nem mérhetők. Ezt sem lehet csak pénzzel mér­ni, bár kétségtelen igaz, hogy ha a XI. pártkong­resszus, s a felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaver­seny . számait felidéznénk summás összeg jönne ki. Hogy megvalósuljon sokat, s minden nap tenni kell a kétkezi munkásnak, a mű­vezetőnek, mérnöknek, tech­nikusnak, tsz-tagnak, terve­zőknek, épitőmunkásoknak; mindenkinek, aki szíve-esze szerint tenni kíván az ügy sikeréért. Amióta a gazdasági és tár­sadalmi szervezetek együttes feladatává tették rendelet- pen is az üzem- és munka- szervezés és a szocialista munkaverseny korszerűsíté­sét, kezdi reneszánszát élni a munkaverseny. Az, hogy ma már hivatalból, állami­lag kötelező — mert az üzem- és munkaszervezés fontos része — foglalkozni a munkaversennyel, némileg tekintélyt is adott a legjelen- tősebb mozgalomnak, a te­remtő munka elismerésé­nek. Pártszerveink és párt- szervezeteink, valamint a szakszervezetek is hasonló módon ítélik meg a mun­kaversennyel való foglalko­zást. Persze itt sem lehet ál­talánosítani. Akadnak még gazdasági vezetők, akik mit sem törődnek a szocialista munkaversennyel. Megfe­ledkeznek arról, hogy van­nak szocialista brigádok, hogy ezekkel törődni is kel­lene. És nem csak úgy hi­vatalból, tessék-lássék mó­don, hanem emberileg, se­gítő szándékkal, s ne csak akkor, amikor az üzem baj­ban van, A GÄTLÖ, a versenyt ki­mondatlanul is lebecsülő je­lenségekre annál inkább oda kell figyelni most, mert a nagy lelkesedés, munka­tempó lelohadhat, ami a dolgozókban felizzott. És ak­kor tekintélyét veszíti a ver­seny és közömbösség lesz úrrá hosszú időre. Ott üti fel fejét a nemtörődömség szelleme, ahol nem látják a szocialista verseny jelentő­segét, ahol a gazdasági veze­tő a párt és szakszervezeti szervekre hárítja a szocialis­ta versennyel való foglal­kozást. Kétségtelen van egy ve­szély, ha félreértik a párt és a kormány ide vonatkozó határozatát. Éspedig az, hogy egyik — a gazdasági vagy a párt-társadalmi veze­tés — a másikra vár és a kettő közötti felelőtlen­ségben kárvallott a a szoci­alista munkaverseny lesz. Fontos, hogy ne csak szóbe­széd legyen: segítjük a szo­cialista brigádmozgalmat, biztosítjuk a feltételeket a felajánlásaik végrehajtásá­hoz, értékeljük és erkölcsileg, anyagilag is jutalmazzuk őket. Ez a valóságban is így legyen. Frissüljenek fel a faliújságok, üzemi híradók, népszerűsítsék fényképekkel, eredményeikkel, a legjobba­kat. A SZABOLCSI ÜZEMEK­BEN szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy a XI. kongresszus tiszteletére ki­bontakozott munkaver­seny előkészítése tervszerűbb volt, mint a korábbiak. Igyekeztek és igyekeznek megteremteni a tervek, cél­kitűzések és a felajánlások összhangját. Ezt szolgálták a termelési tanácskozások, szocialista brigádvezetők megbeszélései, a szakszerve­zeti tanácskozások tapasz­talatai. De egyben figyel­meztettek is arra, hogy idő­közben se feledkezzenek meg a gazdasági és társadal­mi szervezetek vezetői a versenyről. Gondoskodjanak a megfelelő anyagellátásról, tervekről, üzemanyagokról, szerszámokról, tervrajzokról, technológiákról, mindazokról, amelyek nélkül nem lehet tervet teljesíteni, nem lehet felajánlást teljesíteni. Egyik üzem, vállalat ter­melése, tervteljesítése, jó­részt függ a másik üzem munkájától, hiszen lehet, hogy pontosan ott állítják elő azt az alapanyagot, ter­méket, ami a másik számá­ra nélkülözhetetlen. Hang­súlyozni szeretnénk, lénye­ges momentum a szocialista munkaversenyben az üze­mek közötti együttműködés, kooperáció. És ez ne csupán gazdasági vezetők közötti te­vékenység legyen, hanem a párt és társadalmi vezetők között is bontakozzon ki. S ha a gazdasági vezetők egy­mást tájékoztatják bizo­nyos kérdésekről, akkor e témakörből ne hiányozzék a szocialista munka verseny si­keréi; biztositó együttmű­ködési elem se. EMLÍTHETNÉNK ezzel kapcsolatban a VAGÉP-et, ahol alaposan előkészítették a szocialista munkaversenyt, s mégis az elektróda hiány veszélyezteti a tervek és a felajánlások teljesítését. A hasosnló iparágban dolgozó üzemek vezetői segítsék egymást mindenben, hogy a vállalások ne maradjanak papíron. A SZAVICSAV-nál az esztergaműhely dolgozói vállalták, hogy a szennyvíz- telep hibaelhárítását soron kívül végzik. Ugyancsak itt a szerelő brigád — vala­mennyien fiatalok — azt vállalták, hogy a vállalat 90 gépkocsiját túlóra nélkül ké­szítik elő műszaki vizsgára. Igaz alkatrészgond volt ed­dig is, s akad ezután is. Va­jon máshol, más szocialista brigádok be tudnának-e se­gíteni? Egyáltalán hogyan tud­nak egymás felajánlásairól az üzemek, vállalatok, s ezek szocialista brigádjai? Nem lehetne-e egy ilyen moz­galmat szervezni? Legalább egy városon, egy járáson belül. Biztosan vannak itt- otl nem használt, de máshol nélkülözhetetlen anyagok, alkatrészek, stb., amelyekkel felajánlások válhatnának valóra. Farkas Kálmán Július 1-én a Gávaven­esellői Nagyközségi Tanács dolgozói átlagosan 600 fo­rint fizetésemelést kaptak. A jelentős fizetésemelésnek nemcsak a tizenhat tanácsi dolgozó örülhet, hanem há­rom község: Gáva, Vencsellő és Balsa lakossága is. össze­sen 7 ezer 600 ember. Hogy miért? Mert joggal remélik, hogy az egyesült nagyközség vezetőinek a jövőben keve­sebb lesz a gondja, vala­mennyi ügyintéző még na­gyobb odaadással dolgozhat. A tanácsházán ugyan többen állítják, hogy elsősorban hi­vatásszeretet és az emberek iránti felelősség . szükséges a tanácsi munkához, de rög­tön hozzáteszik, hogy azért a pénz sem mellékes. 1 íz kilométeres nagyközség A tanácselnöktől, egy ta­nácstagtól és egy ügyféltől arra kerestünk választ: a három községben milyen most az ügyintézés és várha­tóan milyen lesz később? Futkos András tanácsel­nök szerint nemcsak a köz­ség neve mellé, de a lakosság létszáma mellé és a föld­rajzi terület mellé is oda le­het illeszteni a „nagy” jelzőt. Balsa és Gáva legszélső há­za között ugyanis tíz kilo­méter a távolság. A két ipari szövetkezet és a sütőüzem a tsz-ek mellett sok embert itt tart, alig van ingázó, tehát egy tanácsi dolgozó átlago­san 470 állampolgár ügyes­bajos dolgait intézi. A ta­nácsháza Vencsellőn van, de egy-egy előadó Gáván és Balsán is hetente ötször fo­gadónapot tart, illetve ügye­ket intéz. Az ügyiratok száma a közigazgatás korszerűsíté­sével valamelyest itt is csökkent, a községek lakói között megszűnt az ellentét, ezért is mondják, hogy „Gá- vavencsellőn csend van”. Ez pedig azt is jelenti, hogy ke­vesebb ügyet nyugodtabb körülmények között lehet intézni. A tanácselnök azonban nem titkolja, hogy még a kö­zelmúltban is volt néhány jelentős panasz az ügyinté­zésre. Itt is fegyelemnek kell lenni, egyetlen dolgozó sem csorbíthatja a tanács tekin­télyét. ezért tavaly augusz­tusban többszöri panasz után az egyik csoportvezetőt azonnali hatállyal elbocsátot­ták. Két előadó munkájára „hangnemére” is panaszkod­tak. mindketten figyelmez­tetést kaptak fegyelmi úton. A figvplmeztetés. a fokozott ellenőrzés használt, a két elő­adóhoz ismét bizalommal for­dulhatnak ügyfelek. Ke­vesen tudják, hogy a taná­csi dolgozókat az elnök és a titkár anyagilag is érdekelt­té teszi a munkában. Csak az kap jutalmat, akinek mun­kájára nem panaszkodott a lakosság. A mostani fizetés- emelés is differenciáltan tör­tént, a mérce a szaktudás és az udvarias, pontos ügyin­tézés volt. Huszonnégy éve elnök A tanácselnök az arany gyűrű várományosa, jövő áp­rilisban lesz 25 éve, hogy a község élén áll. Itt született, ismer mindenkit. Szerinte a személyes ismeret nagyon hasznos az ügyintézésben. El­végezte a tanács akadémiát, hamarosan befejezi tanul­mányait a marxista egyetem szakosító tagozatán. Azt tart­ja, hogy az ügyintézés nem csupán igazgatási munka, hanem politikai munka is. A tanácstitkár befejezte ta­nulmányait a tanácsakadé­mia kiegészítő szakán, tehát főiskolai végzettséggel ren­delkezik. A műszaki ügyin­tézőnek főiskolai végzettsé­ge van ugyan, de ő szep­tembertől a műszaki egyetem levelező tagozatának hall­gatója lesz, az egyik pénz­ügyi előadó ősztől a számvi­teli főiskolán tanul, az érett­ségizett! gyakornok lányt ősszel a nappali tanács aka­démiára küldik, a gépíró jövőre levelező úton érett­ségizik. A közeli években te­hát még magasabb szakkép­zettségű ügyintézők állnak a lakosság szolgálatába. A megyei tanács sóstói to­vábbképző intézete is sok se­gítséget ad az ügyintézéshez. Az elnök, a titkár és a „fon­tosabb” ügyintézők évente részt vesznek a továbbképzé­sen, ahol a jogszabályoknak és a rendeleteknek a gyakor­lati végrehajtását is oktat­ják, illetve ellenőrzik. De ..házon belül” is gyakran tartanak konzultációkat az előírások helves értelmezésé­ről és alkalmazásáról. Mindezek ellenére itt Is té­vednek néha. Nem. rég pa­naszkodott az egyik helyi la-: kos a tanácselnöknek: 15 év­re lakásépítési kedvezményt kapott, s az ügyintéző min­den évben behívatja, s olyankor bürokrata munkát végeznek. Az elnök az előadó­val elővette az ide vonat­kozó rendeletet, amelyet másodszorra helyesen értel­meztek, s ezzel az ügyfelet több mint tíz fölösleges megjelenéstől megkímélték. Az egész munkára nem ez a jellemző. Az ügyek többségét rugalmasan és határidőn be­lül intézik, panasz mostarijá­ban alig érkezik. Lassú az építési ügyintézés Ezt bizonyítja Zoltán Lász- lóné tanácstag is, aki ismeri a közvéleményt. Szerinte csak az építkezési ügyek el­húzódására panaszkodnak a választók. Adókedvezmény iránti kérelemmel, szociál­politikai ügyekkel gyakran keresik meg választói, s 5 kérésüket továbbítja, ugyan­akkor a kérések teljesítését is ellenőrzi. Elégedett az ügy­intézéssel, de éppen látoga­tásunk után akar az előadók­nál kopogtatni, mert egyik választójának telekvitáját nem Intézik, pedig már csaknem 30 napja bent van a kérvénye. Román Zoltán traktoros kérvényén még alig száradt meg a tinta. Családjával ta­nyán él, szeretne a község­ben letelepedni. Telekhelyet kért és soron kívül kapott is. a kitűzést hamar elvégez­ték, „minden úgy ment, mint a karikacsapás”, ennek kö­szönhető, hogy az épülő ház már tető alatt állt, amikor Román Zoltán elismerő sza­vait hallgattuk. Bizonyára a több mint hétezer lakos közül akad még panaszos. A tanácsi dolgozók jobb anyagi helyzete, munkakedve, a szakismeretek bővítése azon­ban az elégedetleneknek is bizakodásra ad okot... Nábrádi Lajos Raubschitz mester szarvasai Hakni és Pakni, héipró- bás képeladók, több napja rá- zattak csontjaikat a járgány­nyal és akkora vevőre se buk­kantak, mint a köröm feketé­je. Azon törték a fejüket, mi­ből fizetik ki a borsos kocsi­számlát. Hakni kezébe vette a térképet és egy pontra bökött. — Itt van Bustyaháza, az irdatlan erdők között, távol minden útvonaltól. Arra nem jártak képeladok. Megcsinál­hatjuk a szerencsénket. — Mindig is bíztam üzleti fantáziádban — ismerte el Pakli, — valóban senki föld­je ez a falu. Oda menjünk. A pilóta megfordította a ko­csit és bekanyarodtak a szűk pölgybe, a, sziklákba robban­tott párkányra. Itt többféle akadályba üt­köztek. » Tőből kicsavart fatörzsek hevertek keresztbe az úton, ezeket szívós igyekezettel fél­retakarították. A hátsó jobb kerék árokba csúszott, "ki kel­lett emelni a kocsit többszöri nekirugaszkodással. Avróbb törések voltak a sárhányón, de ezeket összedrótozták. — Tizenhat kilométer Bus­tyaháza — remélte Pakli — fontos, hogy addig ránk ne esteledjék Egyik Kanyarban megsza­kadt az út, kimosta a víz az gtapépitményt. — Sebaj. Rendbehozzuk az utat — javasolta Hakni — ke­ressünk nagyobb köveket, me­lyek elbírják a teherkocsit. — Töksötét lett, mire elkészül­tek. — Aludjunk meg a fülké­ben — vélte Pakli — legfel­jebb járatjuk a motort, nagy­szerű védekezés megfagyás el­len. Ott kint se lehet több mí­nusz tizennyolc foknál. — Igazán praktikus ötlet — helyeselt a kolléga, s a feje búbjáig húzta vöröskockás, import plédjét. Éjfél felé különös hangok hallatszottak a sűrűből, szóló­ban, később vegyeskarrá erő­södve. — Pézsmapatkányok! — vélte Hakni, aki pesti születé­sű volt. — Nem. Ezek farkasok le­hetnek! — súgta Pakli vacog­va. — Maradjunk csendben, a farkas nem szereti a firnejsz szagát — vigasztalta barátját Hakni. A farkasok valóban benéz­tek a furgon ablakán, de a képügynökök rágós húsúak­nak látszottak és átjárta őket a nikotin. Csak egy csendéle­tet bámultak meg tartósab- ban, mely füstölt sonkát <js egy fejjel lefelé csüngő fá­cánkakast ábrázolt. Folthatá­sú kép volt szerencsére, s a farkasok nem bíztak zsákmá­nyuk élevezhetőségében. Két­szer is fölüvöltöttek, ami a csalódás jele lehetett, azzal to­vább ügettek. Éppen délre harangoztak mire előtűntek Bustyaháza legszélső pajtái és istállói. — Bőven kárpótoljuk ma­gunkat az átélt izgalmakért, Pakli — dörzsölte gémbere- dett ujjait Hakni — markom­ban érzem az üzleteket. Egy sárgás szakállú bárány bekecseshez nyitottak be, aki valami bűzös festéket kevert. — Raubschitz Hanzi, nyu­galmazott alvadász, — nyúj­tott a könyökét. — A modern festészet út­törői vagyunk, képeket adunk el itt a senki földjén — ke- délyeskedett Hakni. — Senki földje? Ide én fes­tem a képeket. Tessék megte­kinteni. — Halálosan sebzett szarvasok lógtak a kamrában, orvvadásszal, s a ködbe lehelt utolsó lélegzettel. — De hiszen ezek giccsek! — kiáltotta kővémeredve Hakni. — Nem giccsek, — tiltako­zott Raubschitz — igazi szarvasok. Orvvadászatból él­tem eddig. Eleget láttam be­lőlük. Maradtam a szakmá­ban. művészvonalon. Fölkelt a háromlábú dikics székről és szélesre nyitotta az ajtót. Hunyadi István

Next

/
Thumbnails
Contents