Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-09 / 158. szám

w«. m™> » 1 oWM. A családokért 17 vekkel ezelőtt egy síró fiatalasszonyt vigasztal­tunk eredménytelenül a szerkesztőségben. Se­gítségért jött hozzánk és nehéz pusztán jó szóval meg­nyugtatni valakit segítség helyett, akinek mélységesen igaza van. Segíteni azonban nem tudtunk rajta. Az előzmény a szokásos. A férj iszik, majd az utol­só talponálló zárórája után hazadülöngél és sorbaveri a három gyerekét meg a feleségét. A család rendszerint a szomszédokhoz menekül reggelig és másnap kezdődik élőiről minden. Az utolsó nagy randalírozásnál a szomszédok ki­hívták a rendőrséget és másnap a gyámhatóság állami gondozásba vette a három kicsit. Ezután jött hozzánk segítségkérőén a szerencsétlen asszony. — Adják vissza a gyermekeimet! A részeges apjukat vigyék el! — De erre nem volt mód. hiszen a férj csak időnként veri a gyerekeit, csak rettegésben tartja a családját, csak el­issza a keresetét. Egyébként jó ember. 1975. január elsejétől az ilyen esetekben már nem a gyermekeket viszik el a családi környezetből, hanem az alkoholista szülőt. Ekkor lép ugyanis hatályba az El­nöki Tanács legújabb törvényerejű rendeleté. Ennek alapján bármely állami, gazdasági, szövetkezet vagy társadalmi* szerv, de a közvetlen környezet (tehát a család, a szomszédok stb.) is kérhetik a megrögzött al­koholista munkaterápiás gyógykezelését. Kényszer­gyógykezelésről van szó, az önkéntesen vállalt elvonó­kúrára eddig is volt lehetőség. Az újabban elrendelhető munkaterápiás gyógykezelés hat hónaptól két évig tart­hat és eredménytelenség, vagy újabb alkoholizálás ese­tén megismételhető. A gyógykezelést munkaterápiával kell összekötni és külön erre a célra létesítendő intézetben kell folytat­ni. Ilyen intézet még nem létezik nálunk. Az egészség- ügyi és Igazságügyi kormányzat feladata ennek felállí­tása és megszervezése. Sokan kérdezhetik, hogyan kerül ide az igazságügyi kormányzat, hiszen az alkoholizmus köztudomásúlag betegség. Nos, a törvényerejű rendelet szerint nagyon is sok köze van. Mint szó volt róla bármely állami, gázda- sági, szövetkezeti, társadalmi szerv, vagy a környezet bejelentésére indul meg az eljárás. Orvosi javaslat alapján azután az ügyész indítványára a bíróság hatá­roz a munkaterápiás kényszergyógykezelés elrendelé­séről. Ez az eljárás ugyanis a törvényes garanciája an­nak, hogy ne történhessék semmiféle visszaélés. Hogy például senki se „protezsálhassa” be régi haragosát a kényszergyógykezelésre. A bírósági eljárás garantálja tehát, hogy valóban a szó orvosi értelmében vett alko­holisták kerüljenek az új intézetbe. A kényszergyógy­kezelés bizonyos szabadságkorlátozással is jár, de az intézet nem börtön és bár gyógykezelés céljából hozzák létre, nem azonosítható egy szabályos kórházzal. Itt a megfelelő egészségügyi ellátás mellett dolgozni is kell. — ami a gyógyítás egy része — de azért a munkáért rriunkabért is fizetnek, amelyből csak az ellátás költse* goit vonják le. Ide tartozik még az is, hogy az intézet­ben töltött idő nem szakítja meg a munkaviszony fo­lyamatosságát ! Néhány szót arról is, hogy kit nem lehet ilyen in­tézetbe beutalni. Először is a 18. évét még be nem töl­tött fiatalkorút, aki még nem valószínű, hogy meg­rögzött alkoholista és ha alkoholizál is, más gyógymó­dot kell igénybe venni. Nem lehet beutalni továbbá azokat a betegeket, akiket másként kell gyógyítani. Ez a törvényerejű rendelet a családok, a lakóhely- nyugalma, az üzemek normális légköre, valamint a közrend és közbiztonság érdekében született. De magá­ért az alkoholistákért is, hiszen nekik érdekük elsősor­ban az, hogy meggyógyuljanak és újra emberhez mél­tó életet éljenek. Sz. A. Fogadás az ifjú szakmunkások tiszteletére Akik átveszik a stafétabotot A szakmának ezer fortélya van — mondja a SZAÉV la­katos tanműhelyében Kovács János szakoktató. — Vas- és fémipari lakatosokat képe­zünk. A gyerekeknek el kell sajátítaniuk a kovács, a mű­lakatos. a hegesztő szakmá­kat. Pedig mostoha körülmé­nyek között tanítjuk a nö­vendékeinket a szakmára, annak tiszteletére, és ember­ségre. Ha valamelyik ügyes- kezű, abból mestert fara­gunk. Egy tanuló lép mellénk. Kozma Zoltán, első éves. Ke­zében egy általa készített ko- vácsolt-hegesztett őz és egy madárfigura mesterien meg­munkáltán. — Belőle mester is, meg rendes ember is lesz. Megyénk vállalatai közül a SZAÉV-nél képzik a legtöbb szakmunkást. 1973-ban 220 végzős növendékük volt. Eb­ben az évben 163 ipari tanuló fejezte be tanulmányait és tett sikeres szakmunkásvizs­gát. Azt remélik a vállalat­nál, hogy valamennyien a SZÁÉV-nél helyezkednek el. Hétfőn — július 8-án a vál­lalat párt-, állami’ és töcmeg- szervezeti vezetése ünnepé­lyes fogadást rendezett tisz­teletükre. Kérés az ács és a kőműves — Hosszú az út az első­évesek beiskolázásától a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséig — mondja Rácz Lajos és Ungvári Al- bertné vállalati szakoktatá­si előadó. — Ml látjuk, hogy a félénk fiúcskákból az ipari tanuló intézeti tanítás, neve­lés es a vállalati oktatás nyo­mán hogyan lesznek képzett, szakemberek. Vállalatunknál 19 építőipari és építőiparral kapcsolatos szakmában van oktatás. Hat intézetben; Nyír­egyházén kettőben, Mátészal­kán, Kisvárdán, Sárospata­kon és Sátoraljaújhelyen — képeznek számunkra szak­munkásokat. A keresett szak­ma most az autó és autóvil­lamossági szerelő, a víz- és fűtésszerelők. Még mindig nehéz beiskolázni a kőműves, az ács, és a vasbetonszerelő szakmákba, pedig itt a vég­zős szakmunkások órabére minden szakmáét felülmúlva tíz forint. A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, az általá­nos iskolák és a vállalati pro­paganda tehetne többet. Az 1973—74-es tanévben végzett ifjú szakmunkások a SZÁÉV-nél is a napokban kezdték vagy kezdik meg a munkát. Velük és az utóbbi* években végzett fiatalokkal beszélgettünk, a munkahelyi fogadtatásukról, a brigádok­ba, a kisebb-nagyobb kollek­tívákba való beilleszkedésük­ről. a munkáról, a szakmai ismeretekről, a keresetről, az életcélról, a munkássá válás­ról, a munkahelyi légkörről. — Az én brigádom négy­szeres aranykoszorús és egy­szeres vállalati kiváló szocia­lista brigád — mondja Udva­ri András lakatos brígádve- zető. Húszán vagyunk. Meg­dolgoztunk az elismerésért. Átlagkeresetük háromezer forint. Mivel a brigádban szinte nincs mozgás, új em­berre alig van szükség. A múlt évben vettük fel Tisza Károlyt. Ennek magyarázata van. Ismertük már első és másodéves korában is. Tud­tuk, szorgalmas, jókezű. szo­lid fiatalember. Harmadéve hozzánk osztották be. Azon­nal fel is vettük a brigádba, szépen keresett. Kétezertől nem lehetett kevesebb! Azt meg, hogy amikor szakmun­kás lett, miért maradt itt, mondja el ő. Bonyolult meló — Bonyolult melót kei! végezni. 1973-ban szabadul­tam. Vasszerkezeti lakatos lettem — mondja Tisza Ká­roly. — Én azt szeretem, ha a brigádvezető „öreg” szak­társ mellé oszt be dolgozni. Ha mégsem megy egyik, má­sik fogás, akkor megkérem, mutassák meg. Hogy miért maradtam a brigádban? Tag­jának lenni egy négyszeres aranykoszorús szocialista bri­gádnak tanulóként, 18 éve­sen, és elhagyni szakmunkás­ként nem lett volna tisztes­séges dolog. Amit tudok szak­mából, emberségből, azt az iskolának, meg nekik kö­szönhetem. Nekik kell meg­mutatnom, hogy mire vagyok képes. Az órabérem nyolc fo­rint kilencven fillér. — Kezd megszáradni a pe­csét a kőműves szakmunkás- bizonyítványomon — büsz­kélkedik Bukta' János. — Már két hete szakmunkás va­gyok. Annak pedig, hogy iga­ziból beléptem a vállalathoz, két napja. Órabérem tíz fo­rint. Mint szakmunkás ma dolgozom először végig egy teljes munkanapot Harmad­éves koromban volt olyan hónap, amikor majdnem ezer­négyszáz forintot kerestem. Általában tudom a szakmá­mat. Hogy munka közben ezt is, azt is meg kell kérdeznem, úgy érzem, természetes. Ter­mészetes annak ellenére, hogy már a múlt évben, har­madéves korínban felvettek a brigádba. Most például lép­csőlapokat rakunk le. Ezt a munkát most látóm először közelről. Kis magyarázat után meg is tudtam csinálni. Vannak terveim is. Minde­nek előtt építőipari szakkö­zépiskolába szeretnék járni. Aki „csípi“ a munkát... — Itt aztán van erre lehe­tőség —- veszi át a szót Fe­renc Sándor, a vállalat kivá­ló dolgozója, a brigád vezető­je. Én mellettem csak az ma­rad meg, aki csípi a munkát és megfogja az elejét. Kü­lönben is most saját iskolá­jukat, a 110-es szakmunkás- képzőt építjük. De a Mün- nich Ferenc kollégium is a mi munkánk. Most tizenha­tan vagyunk. Négyen elmen­tek, de már jelentkeztek is helyettük heten. Majd dönt a brigád, hogy felvegyük-e őkét. A becsületesen dolgozó segédmunkásokkal vagyunk bajban. Most is csak kettő van a brigádban. De azért a termelést nem akadályozza, mert elvégezzük mi a segéd­munkát, szakmunkát egy­aránt. — Itt vagyok én is itt — igazolja Czueku Mihály fia­tal kőműves. — Éppen egy esztendővel ezelőtt lettem szakmunkás. Az órabérem tizenegy forint nyolcvan fil­lér. Á brigádnak már két éve tagja vagyak. Az idén elnyer­tük a brigádoklevelet is. Ere­detileg autó-motor szerelő szerettem volna lenni, de oda nem jutottam be. Maradt, a kőműves szakma. Most már megszerettem. Ha később a vállalaton belül mód nyílik rá, kitanulom még a nehéz- gépkezelői mesterséget. A SZÁÉV példája bizo­nyítja; van aki átvegye az idősebbektől a stafétabotot. Az idős szaktársaik ís szere­tettel fogadják az ifjakat. Gond persze ennek ellenére is van. Az építőipar rohamos fejlődése, az új technika es teehnoiógiák gyors váltása korszerűbb tanműhelyeket igényelnek. Jó lenne ha évente kijelölnének egy-egv új létesítményt kulcsátadásig tanépíbkezésnek. Igaz, ilyen még nem volt a vállalatnál, de itt tudná igazán megmu­tatni tanuló és szakoktató egyaránt, hogy mire képes. Lehetne növelni a felelősség- érzetet, szakmaszeretetei. És sikerélményt is megszerez­nének a fiatalok. Sigér Imre Változások a KISZ szervezeti életében B. Bermjak, A Jurikov: Ki ölte meg Ivanovot?-tkéf hétig kiküldetésben voltam. Visszaérkezésemkor a repülőgép késett, így amikor hazaértem, a feleségem már aludt. Ahogy észrevett, egy pillanatra felriadt és ezt sut­togta: — Ki ölte meg Ivanovot? „Ö, már megint rémálmai vannak szegénykének” — gon­doltam. — Aludj, aludj csak drágám... Reggel, a villamosmegálló­ban elémállt egy férfi: — Ki ölte meg Ivanovot? — kérdezte, és kiváncsi tekintet­tel meredt rám. — Megint Ivanov, — gon­doltam. — Alig teszi ki az ember a lábát a városból és már megint valami borzasztó történik _ — Nem mondaná meg, hogy végül is ki nyírta ki Ivano­vot? — Ne tévesszen össze senki­vel kérem! — tiltakoztam fel­háborodva. — Én semmit Sem láttam!-. — Nem látta? — morajlott fel körülöttem a tömeg. — Az egész város látta, de ö azt ál­lítja, nem... Ebben a pillanatban meg­szólalt egy öregasszony: — Higgye el, én ebben a szúrásban sejtettem, hogy a hosszúhajú, trapéznadrágos a negatív személy.. Én mondom, hogy ő a gyilkos. Rémülten néztem a nadrá­gomra és aktatáskámmal baj­szomat takarva a következő megállónál leszóltam. Lehajtott fejjel mentem be a vállalathoz. Főnököm el sem olvasván a kiküldetésem­ről szóló beszámolómat, nyo­mós hangsúllyal kérdezte: — A reggeli órákban be­széltem néhány kollegával, de most személyesen tőled kérde­zem: ki ölte meg Ivanovot? Reszkettem. Képzeletem képernyőjén megjelent min­den Ivanov, akiket valaha is ismertem. Egyik szörnyű ké­pet a másik követte. Láttam az egyik Ivanovot, amint ép­pen arzént szórok az italába a repülőtér büféjében. Láttam a másikat, ahogy rászegezem nagykaliberű pisztolyomat egy fürdőhelyen... — Igyál, igyál még galam- bocskám, — hallottam, és rá­jöttem, hogy a vállalat elö- szobályában fekszem egy he- verőn, s Natasa, a takarítónő nyugtátokat nyelet le velem. — Feküdj, feküdj csak ked­ves, — suttogta lágyan. — De nekem azért megmondha­tod, hogy ki ölte meg Ivano­vot: Negyedóra múlva a hivatali Volga hazafuvarozott. — Ó, drágám! — szóltam a feleségemhez. — Nem akarok semmit sem titkolni. Be kell vallanom neked, hogy ki öl­te meg Ivanovot: — Az istenért! El ne áruld! — kiáltotta a feleségem. Ot perc múlva kezdődik a foly­tatás. Kérlek, kapcsold be a televíziót. Fordította: Baráté Rozália Sorra megnyíltak, benépe- rü’tek a KISZ nyári vezető­képző táborai: az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is 25 ezer ifjú kommunista gyarapítja politikai, szerve­zeti ismereteit egy-egy hetes tanfolyamokon, készül az új mozgalmi évre. A leendő vagy már „gyakorló” ifjú­sági vezetőknek — és a szövetség minden tagjának — a korábbinál nagyobb kö­vetelményeknek kell eleget tenniük, hiszen a KlSZ-éle- tet valósággal megújítják azok a közelmúltban elfo­gadott határozatok, amelyek­nek lényege: többet tenni a KISZ eszmei-politikai ha­tásának, vonzerejének nö­veléséért. A KISZ-tagság ál­dozatkészségének és poli­tikai kiállásának fejleszté­séért. A szervezet! újdonságok egyik leglényegesebbje a tagfelvételi követelmények módosítása. Az ifjúsági szö­vetség tagjainak sorába lé­pőknél a követelmények ugyan minden rétegnél azo­nos tartalmúak, o helyzeti sajátosságok azonban meg­követelik, hogy számonké­résük eltérő formájú legyen a tanulóknál, illetve a dolgo­zó fiataloknál. A jövőben a középiskolások és a szak­munkástanulók közül azok kérhetik felvételüket, akik eleget tesznek a Kilián-pró- bának. A dolgozó fiatalok és az egyetemi, főiskolai hallga­tók patrónust kapnak, a KISZ-vezetőség által meg­bízott fiatal segítségével ismerkednek meg az ifjú­sági mozgalom történetével, a KISZ szervezeti szabályza­tával. leendő alapszerveze­tük hagyományaival, s tá­jékozódnak a mozgalom idő­szerű kérdéseiről. 1975. tavaszától évenként cserélik a KISZ tagsági iga­zolványokat. Az egy mozgal­mi évre szóló KISZ-tagsági igazolványt csak azok kap­hatják meg, akiknek ma­gatartását, tevékenységét, egész éves munkáját a tag­gyűlés ifjúkommunistához méltónak találja. Aranygyűrű A termelőszövetkezeti moz=* galom iparunk s jónéhány ipari üzemünk múltjához viszonyítva még fiatal. De vannak már olyan tsz-el- nökök, akik 25 éve vágyj* még régebben — 1913 óta — megszakítás nélkül harcosai a mozgalomnak, vezetői a szövetkezeti gazdaságnak. És a nagy átszervezésnek ís 15 éve már. Szerencsére —- és a nehéz idők ellenire szép számmal találunk me­gyénkben is olyan tsz-eliö- köt, aki a nagy átszervezés óta, tehát 15 éve vezető, egyik másik néha két tsz-; irányított. Nemrég a TOT es a téri le— ti tsz-szövetségek elnöksé­gei is foglalkoztak a ten is-* lőszövetkezeti vezetők, kü­lönösen a régi tsz-elnökóla munkájának erkölcsi el isme-» résével. Mert az anyagi e1— ismerésre egyik tsz-elnök sffi* panaszkodik, viszonylag jól keresnek — és ezt meg is érdemlik. De még mindig. . nem kielégítő munkájuk er­kölcsi elismerése. Már-e-i* dig — különösen a szocia-p lista rendszerben — az cr-Jj kölcsi elismerés is fontos#., mert óriás hajtóerő. A Szatmár-beregi Terme-* 1 őszövetkezetek Terül e+f Szövetségének elnöksége tárgyalt a tsz-vezetők mun­kájának fokozottabb erköl­csi, elismeréséről. Az elnök­ség tagjai — akik maguk is tsz-elnökök — hangsúlyoz­ták, hogy a tsz-vezetők és szakemberek nehéz körül­mények közt végzik mun­kájukat ma is. (Hát még régebben!) Munkaidejük lé­nyegében nincs, egy-egyi munkanapjuk sokszor 15 — Ifi óra, ha úgy kívánja a közös érdeke. Felelősségük is egyre nagyobb. Az elnök­ség külön is hangsúlyozta a hosszú idő óta elnökségi tisztséget viselő emberek ér­demeit. Azok. akik a nagy átszervezés óta. vagy még régebben tsz-elnökök, v- tathatlanul élvezik a tagság bizalmát, jól . irányítanak,.,,, egyébként nem választanák meg őket újra és újra. Most, legutóbbi ülésén a szövetségének elnöksége, a megyében elsőként, szabály­zatot fogadott el és határo­zatot hozott, hogy minden tsz-elnöknek, aki 15, illet­ve 25 év óta (vagy mé; régebben) megszakítás nél­kül tölti be tisztségét — ju­bileumi aranygyűrűt és el­ismerő oklevelet kell ado­mányozni. Az első jubileumi aranygyűrűket és okleveleke: 1975. április 4. a hazánk fel­szabadulásának 30. évfor­dulójára rendezett ünnep­ségek során kell átadni. A továbbiakban minden áp­rilis 4-én adják át a jubile­umi aranygyűrűt azoknak, akik 15, illetve 25 éve tsz- elnökök. Figyelembe ve­szik azt is, ha valaki több tsz-ben. de folyamatosan megszakítás nélkül volt el­nök. Megkapják a jubileumi aranygyűrűt azok is, akik ebben az évben (bármikor) nyugdíjba mennek, és azok is, akik az egyesülések előtt elnökök voltak, de jelenleg aktív elnökhelyettesek. A 15, illetve 25 év időt min-» den év december 31-én alá lapítják meg. Az elnökség által adományozott arany­gyűrűk költségét a tsz-szö-j vétség fedezi. Örömmel hagyta jóvá ezt a szabályzatot és határoza­tot a Szatmár-beregi Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége, pedig tagjai közt kevesen vannak olyanok, akik az első adományozáskor megkap­hatják az aranygyűrűt. Mé­gis: a tsz-elnöki munka, a termelőszövetkezeti vezetés elismerését érezték e hatá­rozatban. Szatmár-Beregben, ahol 7Ó tsz gazdálkodik, máris el- kezdödöttt az összeírás! Húsznál többen vannak olya­nok, akik 15 éve, vagy még régebben elnökök. És öt-hat olyan elnök is van, aki ne­gyedszázada, vagy még ré­gebben áll ezen a nemi könnyű poszton. Megérdem­lik az elismerést, hiszen á termelőszövetkezeti mozga­lom úttörői, a szocializmus élharcosai voltak a legneheH zebb időkben is. Ssendrei József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents