Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
ft tft74 jűlíus 7. rerLET-MAGYARORSZÁÖ — VASÁRNAPI MSÉtíICLEf Pályakezdők Egy nemzetközi tanácskozás után Számíthatunk ■n órura, melyet nem udvariasságból, f nem azért hívtak össze, hogy kipipázzák: ez is megvolt. Kormányhatározat és miniszteri utasítás írja elő: kétévenként ösz- sze kell hívni az ifjú pedagógusok és népművelők fórumát is. A eél: áttekinteni a fiatalokkal az ifjúsági törvény időarányos megvalósulásának tapasztalatait, értékelni, hogyan élnek a jogaikkal és hogyan teljesítik kötelezettségeiket. Fórumot teremtenLa szó teljes értelmében, ahol elmondhatják az észrevételeket, javaslatokat. Az illetékes állami szerveknek — ezúttal a megyei tanács művelődésügyi osztályának — feladata gondoskodni róla, hogy mindezeket az intézkedések kövessék. A megyében 3500—4000 fiatal, részben pályakezdő óvónő, általános iskolai tanító, tanár, középiskolai tanár és közművelődési dolgozó — régi elnevezéssel élve, népművelő — tevékenykedik. Élet- és munkakörülményeik, jövedelmük alakulása, lakáshelyzetük, munkaköri és egyéb gondjaik, továbbtanulásuk, közérzetük, hétköznapjaik sok tekintetben közösek, vagy hasonlók idősebb kollégáikhoz. Mégis vannak különbségek, sajátosságok, amelyekről a fórumon részben ők, részben a problémákra figyelő állami és társadalmi szervek vezetői beszéltek. Sokan szóbahozták a pályakezdés nehézségeit, amely — mint fogalmaztak — az egész életre kihat. A jó pályakezdésnek sok feltétele van s ezeknek csak egy része függ.a munkába álló fiatal pedagógustól, népművelőtől. Mégsem elsősorban a tárgyi hiányosságokat a gyengén felszerelt, zsúfolt tanteremeket, a szűkös nevelői szobákat említették. Ezek is lényegesek épp úgy, mint a kínos albérlettől való szabadulás, szolgálati szobák kiutalása a fiataloknak, és így tovább. (1100 pedagógus szolgálati lakás van a megyében, s mind több községben alakítanak ki a fiatalok és magányosok számára garzonszerű szolgálati szobát, amely toronymagasan jobb az elbérletnél.) P ontos a tisztességes fizetés, a megérde" melt jutalmazás, a rendes lakás. Nagyon fontos, de a meghatározó: a hangnem, a stílus A kollektíva légköre, amelyben a fiatal nevelő vagy népművelő megkezdi a munkát. A pályakezdő fiatalból a tantestület nevel vagy nevelhet érett embert. Faraghat mozgékony, az új iránt fogékony pedagógust vagy taszíthatja a perifériára. A megyei fórumon elhangzott példák többsége azt summázza: kevesebb a pályakezdőkkel szembeni bizalmatlanság, elzárkózás. A kollektívák egyhar- mada, néhol fele fiatal. Ezzel is magyarázható, hogy könnyebb a beilleszkedés. A kezdők szakmai helyrebillenésében a nevelőtársak és az igazgatók segítenek a legtöbbet — mondták. „A pályakezdő fiatal a munkábaálláskor tele van tervekkel, elképzelésekkel, ambícióval, amelyek sokszor objektív nehézségek miatt nem valósulnak meg. Az intézményhálózat nagy része korszerűtlen: a szertárak, tantermek zsúfoltak, s a meglévő osztatlan iskolák a mai pedagógiai kivánalmaknak nem felelnek meg — fogalmazta meg a gondok egyikét a megyei tanács művelődési osztályérájuk nak képviselője. S hozzátette: legfontosabb feladataink egyike, lényegesen szeretnénk javítani az általános iskolai tanterem-ellátottságunkat, hasonlóan a középiskolai kollégiumi és tanműhely-ellátottságot. Ezeken a pontokon találkoznak a fiatal pedagógusok sokféle gondja és a megye iskolahálózatának fejlesztési problémái. Ezekről is véleményt cseréltek a megyei fórumon: a meglévő hátrány ugyanis a fiatalabbaknak okoz nagyobb erőkifejtést. Nemcsak a pályakezdéssel, a beilleszkedéssel, hanem a mostoha tárgyi ellátottsággal is kell birkózniuk. És nekik, érthetően nehezebben megy, mint az idősebbeknek. Közben az igények is nőnek velük szemben; ők a fogékonyabbak az új befogadására, az eddigi ismeretek továbbfejlesztésére. Űj tantárgyak jelennek meg a láthatáron — állampolgári, világnézeti ismeretek, szó van az integrált tantárgyak komplex oktatásáról, melyek cáak állandó képzéssel, továbbképzéssel valósíthatók meg. ■y an-e idejük, kedvük, lehetőségük a ’ továbbtanulásra, új kiegészítő szakok megszerzésére, a politikai műveltség gyarapítására, ezentúl: közéleti, társadalmi tevékenységre? Nagy kérdések, melyekre a fiatalok önmaguknak nem tudnak választ adni. Azok az intézkedések, amelyeket az oktatási szervek vezetői ismertettek a fórumon, sok biztatót tartalmaznak. A korszerűbb ösztön- díjrendszerrel, egységes továbbképzési koncepcióval, a tanulás anyagi és erkölcsi serkentésével sokat lendülhet előre a munka. Többek között annak a miniszteri, utasításnak a betartásával, amely előírja: a továbbtanuló pedagógusokat mentesíteni kell az iskolán kívüli tevékenységtől. Fiatal közművelődési dolgozók — könyvtárosok, művelődési otthon vezetők, klubvezetők — is részt vettek a megyei fórumon. Az ő gondjaik is hasonlóak, néhol súlyosabbak, mint a pedagógusoké. Egy részük pedagógus volt más részük érettségivel rendelkezik. Többségük most végzi a népművelés-könyvtáros szakot, szerzi meg a szakmai képesítését. Nem könnyen, mert közben helyt kell állni. A népművelő státusza még néhol rendezetlen, egy sor kedvezmény nem illeti meg őket a pedagógusokhoz viszonyítva. Társadalmi rangúk is most van jkialakulóban. A munkájukkal szembeni elvárások is különbözőek, községenként változnak. A fórumon kiderült, menynyi közös probléma fűzi őket a pedagógusokhoz. • A megyei fórum megerősítette, hogy az ** ifjú pedagógusok és közművelődési dolgozók többsége megállja a helyét, jól dolgozik, szívesen vesz részt a társadalmi munkában. Továbbképzésük, tanulásuk segítése, élet- és munkakörülményeik, lakáshelyzetük javítása továbbra is elsőrangú feladat. S a jelenleginél jobban kell támaszkodni a fiatalokra a vezetésben, — igazgatás, felügyelet, irányítás — és a különböző testületekben — párt, tanács stb. — való részvételükre. Páll Géza x \ Múzeum Nyitás októberben Szatmári Mátészalkán Tizenöt éve tartó vita, kérelmezés, ígérgetés, felmérés, vizsgálat, aktahalmozás, többszöri nekibuzdulás és megtorpanás, de a szándék fel nem adása után végre pontot tettek a nagyon hosszú — sok-sok iratból álló — mondat végére: 1974. augusztus 1-én átadják a Szatmári Múzeumot Mátészalkán, mert kialakultak a múzeumalapítás összes feltételei. Mindezt a napokban fogalmazták meg hivatalosan is Mátészalkán, annak a bizottságnak az ülésén, amely véglegesen döntött a Szatmári Múzeum létesítése ügyében. A bizottság tagjai voltak a következők: dr. Szolnoki Lajos országos múzeumi szakfelügyelő, dr. Papp Ágoston, a megyei tanács vb múzeumi főelőadója és dr. Németh Péter, a nyíregyházi Jósa András Múzeum megbízott igazgatója. A bizottság megnézte az eddig gyűjtött anyagot, amelyet értékesnek, kiállításra, bemutatásra alkalmasnak talált. Ezután megnézték a Kossuth Lajos utca 54. számú épületet, amelyben a múzeum anyagának elhelyezései és a kiállítások rendezését tervezik. Az épület összesen 500 négyzetméter alapterületű és a városi tanács rendelkezésére áll. Udvarán szabadtéri kiállítás is rendezhető. < A bizottság az épületet megfelelő átalakítással és tatarozással alkalmasnak találta, hogy benne önálló és állandó múzeum létesüljön, olyan múzeum, amelyben Szatmár 82 községéből és Mátészalka városból gyűjtött muzeális értékű tárgyak kerüljenek elhelyezésre A szakvélemény is ezt hangsúlyozza. Most elsődleges feladat az épület átalakítása, tatarozása, szakszerű berendezése és felszerelése úgy, hogy a muzeális értékeket megfelelő körülmények közt lehessen tárolni, kezelni, évin. Ezért szükségesek megfelelő raktárak létesítése. Mindezt a városi tanács vállalta biztosítja az átalakítás, tatarozás, szakszeri berendezés és felszerelés költségeit. A terv szerint augusztusban az épület ta tarozását befejezik. A munka neheze és szak mai része csak azután kezdődik. Az önálló múzeum létesítésének és működésének másik fontos feltétele ugyanis a költségek megteremtése. A kiállítások rendezéséhez, a működési feltételek biztosításához, valamint a további gyűjtéshez és vásárlásokhoz a megyei tanács adja a pénzt, azt is hangsúlyozva, hogy évente legalább 50 000 forintért kell a gyűjtő területen muzeális értékű tárgyakat vásárolni. Szükséges egy szakmai 'jellegű kézikönyvtár létesítése is. Az önálló és végleges Szatmári Múzeum megnyitását a nagyközönség előtt októberben, a múzeumi hónap rendezvénysorozatának keretén belül tervezik. Anyag van, már az elképzelések is kialakultak. A TITÁSZ és a múzeum együtt rendezi meg a villamosítástörténeti kiállítást. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a mai Magyarország területén 1888-ban legelőször Mátészalkán gyűlt ki az első villanylámpa, itt működött az első áramfejlesztő. A kiállítás bemutatja majd Szabolcs-Szatmár megye villamosításának történetét 1888-tól napjainkig. További terv és elképzelés: külön kiállításon mutatni be a szatmári szekérgyűjteményt, köztük a lovas, ökrös, tehenes és a különleges ecsedi szekereket. Bemutatják majd a régi járomtípusokat is. Szép, nagy téma a szatmári kenderfeldolgozás, házi fo- nás-szövés-hímzés is, amelynek máris gazdag az anyaga. Külön kiállításon tervezik bemutatni a szatmári mezőgazdasági termelés eszközeit a régmúlttól napjainkig. A történelmi tematikába tartozik a szatmári parasztmozgalmi és munkásmozgalmi dokumentumok, emlékek kiállítása, bemutatása ... Szendrei József T üdőgyógyászatun k az élvonalban Dr. Kemény Lajos, a megyei tüdőgondozó igazgató főorvosa: „A Korányi Frigyes emlékérem, amelyet a tüdőgyógyász társaság nagygyűlésén kaptam, nem személyemnek szél, hanem kifejeződik általa az elismerés minden szabolcs-szatmárl orvos, középkáder iránt, aki áldozatos munkával részese a tbc elleni sikeres munkának”. Elöljáróban csupán néhány szám. Megyénkben mmden évben mintegy félmillió ember jelenik meg a tüdőszűréseken. Az 1960-ban nyolcezer nyilvántartott beteggel szemben ma csupán 2300-ról kell gondoskodni. Megyénkben összesen kilenc gyermek tbc-s, de gyógyulnak. Az új megbetegedések száma elenyésző. A BCG oltások révén minden gyermek időben védettséget kap. Tizenhárom megyei gondozóintézet a betegnek legkedvezőbb területi elosztás szerint a megye minden pontját ellenőrzése alatt tartja. Országosan egyedülálló: megyénkben a tbc elleni harc, a megelőzés, gyógyítás, gondozás folyamata egységes irányítás alatt áll, évi tízmillió forintos anyagi háttérrel. A gyógyintézetek, gondozók műszerellátottsága, modernsége európai mértékkel mérve is magas. Megszűnt a tbc? A tíz, tizenöt érvvel ezelőtti helyzethez viszonyítva az emberben felmerül a kérdés: a tbc épp úgy eltűnik a fertőző betegségek listájáról, mint sok már, korábbi súlyos kór? Elmondható, hogy évek kérdése, és a tüdőbaj ismeretlen fogalommá válik? Nos, így íeegy- szerűsítve ez nem várható. Még legalább 10— 15 esztendő kell ahhoz, hogy megszűnjenek azok a körülmények, amelyek e betegség forrásai. Vannak fertőző emberek, adódnak olyan élethelyzetek, melyek tápot adnak a tbc-nek és él egy nemzedék, a 30 év körüliek, akik még nem kapták gyermekkorukban a védettséget, s így fogékonyabbak. Mindez azt is jelzi egyben, hogy a tbc visszaszorítása intenzív folyamat, a gyógyszerek révén a betegség gyógyítható, de a figyelem és állandó kontroll egy percre sem hanyagolható el. A Korányi Társaság nagygyűlésén a megjelent tudós orvosok — a külföldiek — az egész világon páratlannak minősítették a magyar eredményeket, és azt a szervezeti formát, amelyet a szocialista egészségügy biztosított egy népbetegség felszámolásához. Tegyük hozzá büszkeséggel, hogy a hazai eredményeken belül megyénket nemzetközileg is „jegyzik", Aszity Mirjana, dr. Loós, dr. Kemény és egy sor mák orvosunk referátumai Ohiótól Dzsakartáig visszhangot keltettek. Ha a statisztikába pillantunk, akkor Szabolcs- Szatmár országosan a harmadik helyen áll ma, de tegyük hozzá, hogy ez a hely viszonylagos, hiszen elég a múltra utalni, az itteni tbc-s betegségek számára és súlyosságára, hogy kitűnjék: a legrosszabb pontról kellett startolni ezen a területen is. Csak hivatástudattal A tbc-vel foglalkozó orvosak, asszisztensek, laboránsok nem pénzes pályán dolgoznak. Igaz, jövedelmük a veszélyesség miatt talán jónak mondható, de ezen a területen ismeretlen a hálapénz, a melléke^, a magánkereset. És mégse küzdenek orvoshiánnyal, sok fiatal kerül a 10—15 éve itt dolgozók mellé. Paradox helyzet: míg a megyei orvosellátottság csaknem ijesztően rossz, addig ez a hálózat nem ismeri a „káderproblémát”. Nyilván szerepe van ebben a jó szervezettségnek, a következetes irányításnak, valamint annak a „szabadkéz-politikának”, amelyet a tbc ellen küzdő egészségügyi vonal megyénkben élvez is élvezett. A hivatástudattól vezéreltek így tudták elérni azt, hogy ma nem a hatósági jogkör, a törvényes előírás betartatása képezi munkamódszerük alapját, hanem az az emberi kapcsolat, amely beteg és orvos között az évek során kialakult. A megyei tapasztalatok ugyanakkor egy másik jelenséget is mutatnak. Az az orvos, aki kezdetben szinte csak és kizárólag a tbc felfedezésére, gyógyítására fordította tudását és erejét, időközben változáson ment át. A szűrő- vizsgálatok során egyre többször találkoztak o szív elváltozásaival. Regisztrálták, és egy kicsit a kardiológia felé is kacsintgattak. Felbukkantak mind nagyobb számban a daganatos betegségek. Nem mentek el mellette. És a tbc szakorvosa a cytológiával ismerkedett. A foglalkozási ártalmak is gyakoribbak. Ekkor az általános tüdőgyógyászat, a pulmonológia tanulmányozása lépett előtérbe. Anélkül, hogy a teljes sort leírnék csak annyit: a szakmai tudás nőtt, a képzés, önképzés, a tudományos érdeklődés sokoldalú szakgárdát nevelt ki. Egy lépés előre Szinte természetes, hogy a dolgok dialektikája adta az előrelépés módját. Csökkent a tbc-s betegek száma. Ebből következően felszabadult az erők egy része a gondozóhálózatban. Ugyanakkor az ott dolgozó orvosok, szakkáderek képzettsége, tudása jelentősen nőtt. A megoldás adott: az eddigi feladatok megtartása mellett az új követelményekből kell részt vállalniok. És ezt a keilt nem egyféle intézkedés írja elő, hanem egyrészt a gondozóhálózat objektív adottsága, másrészt az ott dolgozók belső igénye. A legutóbb Baktalorántházán megtartott orvostalálkozón, ahol a megye körzeti orvosai jelentek meg, ezt ismertette dr. Kemény Lajos. A megyei gondozók, amelyek jó felszereltséggel és képzett orvosokkal rendelkeznek, a jövőben részt vállalnak a nem tbc-s eredetű tüdőbetegségek gyógyításában is. Ez nem azt jelenti, hogy elvonják a beteget a körzeti orvostól, hanem azt, hogy rendelkezésre bocsátják intézeti ágyaikat, nyomon követik a beteg gyógyulását, konzultánsként közreműködnek a gyógyítás folyamán, szervezeti rendszerükkel a körzeteket segítik. Az emyőképszűrésen kívül belefolynak a cükorszűrésekbe, a daganatos betegségek felderítésébe, a szívbetegségek jelzésébe. Az, hogy évek során ezrekkel kerültek jó és bensőséges emberi kontaktusba, biztosítja, hogy nemcsak szakmai' segítői lesznek körzeti kollégáiknak, de részt vállalnak minden gyógyulás alapjának, a bizalomnak, a hitnek megteremtéséből is. Rendkívül figyelemre méltó jelenség, hogy a megyében eddig az a jellemző, hogy presztizsféltés nem zavarja ezt a munkát. Kórházi és körzeti örvösök, üzemi orvosok nem egy esetben élnek máris ezzel a lehetőséggel, küldenek szűrésre veszélyes üzemből, jeleznek bizonyos foglalkozási ágban dolgozók körében jelentkező zavarokról és így tovább. Világszínvonalon A feni! megyei törekvések ismertetés« azért kap különös jelentőséget, mert az a nemzetközi konferencia, amely Budapesten zajlott éppen ennek a témának szentelte a legtöbb időt. Látható volt, hogy fbc kifejezés helyett mindinkább a tüdőbetegséget használták, jelezve ezzel, hogy a kör bővül, az orvosi figyelem kilép viszonylag behatárolt kereteiből. Mindez csak növeli a megyei kezdeményezés rangját, hiszen egy még világszerte csak a vita és elmélet stádiumában lévő probléma itt a gyakorlati megvalósulás stádiumába került. Nem elbizakodottan A nemzetköz! tanácskozás megye! rés»* vevői1 jóleső érzésekkel tértek haza, de megfogalmazódik a legfontosabb: nem lehet elbizakodottan folytatni a munkát Csupán néhány figyelmeztető jelenség: a gyorsuló tempó és a stresszhatás sok emberben robbantja ki a tbc-t; számos olyan iparág települt megyénkbe is, amely foglalkozási veszélyeket tartalmaz; az ingázás, az alkohol, a rendszertelen táplálkozás betegségek forrása ma is; az előnyösen változott lakás- és életkörülmények mellett a tülhajszolás egyesek körében egy gyógyulási folyamat gátjává válik; a szabad idő helytelen felhasználása, a kevés mozgás a friss levegőn a tbc iránti fogékonyságot növeli; az életformaváltás — faluról városba — pszichológiád és fiziológiás elváltozás okát egyaránt okozhat. Vagyis nem leket lazítani, nem lehet megelégedni az elért eredményekkel, amelyek p*edig önmagukban ugyancsak biztatóak. Megyénk tüdőgyógyászai azonban régen túljutottak azon, hogy hasznosságukat, eredményeiket a statisztikákon át mérjék. Tudják, és ennek szellemében cselekszenek, hogy csak az ember, a beteg, de gyógyulni akaró ember iránti tiszteletet és a hivatás adta alázat, a jó egészség számokban nem kifejezhető közérzete bizonyíthatja orvosi esküjük hitelét *****?!!*?*' Bürget Lajos FÁK ALATT. Jene József rajza
