Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
fcSLCT-MAGTARORSZÄG — TASARWAPI MBLLiKSÄ PWB* LÁNYOK AZ AURÓRÁBAN HUSZONHÉT DIPLOMA Már az általános iskolában». A tsz szakmunkásai Avatás előtt. — Ha most bemegyünk az özembe, a lányok valamennyien ott ülnek egy-egy régi, tapasztalt szakmunkás felügyelete mellett a gépeknél. Figyelnek, tanulnak, lesik a munkafogásokat, mozdulatokat. Holnaptól már egyedül dolgoznak. No persze a patronálta mozgalom megmarad továbbra is. így akarjuk munkássá nevelni őket — magyarázza Wágner Flórián a gyár igazgatója. Egyedül. — Furcsa, szokatlan egyedül, felügyelet nélkül a gép mellett. Hogy milyen érzés? Egy nap óta vagyunk szakmunkások. Képzelheti — mondják a lányok. Huszonhét lány. Valamennyi ci pof első- rés zkézítő szakmunkás. Huszonöt marad itt az AURÓRA Cipőipari Vállalatnál, ahol kezdte Felnőttekké avatta őket az élet. Arcukon, szemükben izgalom, szívük hevesebben dobog. Segítő pillantásokat vetnek a monoton zajban a szalag vége felé. Oda a sarokba száll a sóhaj, ahol a jóságos mester, az oktató Fülep Miklós bácsi vigyáz. Oktatta-nevelte őket évekig. Beavatta a lányokat a szakma fortélyaiba. s most mégis ... Miklós bácsi számunkra a mentsvár. Oda-oda futnak hozzá, kérdezni, tanácsot kérni. — Néha még el is pityergik magukat — így az igazgató. AVATÁS Szép nap lesz július 10. Ünnepélyes külsőségek között kapják a lányok a szakmunkás bizonyítványt. Ezt a napot a legifjabb, legfrissebb szakmunkások szabadnapként kapják. Berendezik az ebédlőt. Már készülnek rá. Ól' lesz az igazgató, a párttitkár, szb-titkár, KISZ-titkár. a szakmunkásképző igazgatója. Emlékezetessé tenni a pillanatot. Ez a közös elhatározás. Hogy elrepült a három esztendő! Ennyi ideje élnek-dolgoznak itt. Ismerkednek az üzemmel, szakmával a lányok. Talán ők még nem is tudják, de kellemes lesz számukra a meglepetés. Idén a kollektív szerződés módosításakor került egy pont az üzemi alkotmányba. Éspedig az, hogy ezután az iparitanulók is részesülnek természetbeni juttatásban. Ez személyenként 375 forintot jelent. Elárulom. Kacagnak. Az jó lesz — mondják. Az utolsó tanulónap. Ács Erzsiké alig múlt tizenhét esztendős. Tele van izgalommal, s amikor kérdezem, mégis hallgat. Mit is mondjon ő most? Előtte az élet, felnőttnek kell, hogy érezze magát. — Én elég messziről jöttem, Hermánszeg- ről. Bentlakó voltam három esztendeig. Elég nehéz volt. 1971 óta élek albérletben — mondja. Valójában ez az utolsó nap, amit mint tanuló tölt az üzemben. Holnap már más lesz. — Megfigyelés alatt vagyunk — veti közbe humorosan Nagy Anna a fekete hajú lány. — A szakmai fogásokat mutatják meg. HOLNAPTÓL PÉNZÉRT — Holnaptól már pénzért dolgozom — Így újra Ács Erzsiké. — Ügy gondolom, most jobban oda kell majd figyelni a munkára. Ma e Jolika néni szalagján dolgoztam. Holnap már egyedül. Nagy Anna azzal folytatja, hogy június 19-töl van munkakönyvé, s ez mintha kissé változást is jelentene az életében. — Beleírták, hogy szakmunkás vagyok. Furcsa volt. Ez azt is jelenti, hogy magamnak dolgozok, magamnak keresek. Eddig tanulmányi ösztöndíjat kaptam. Havonta 423 forintot, mert négyes volt az átlagom. És ezután? — Teljesítmény lesz, tudjuk. Én nem félek tőle. Persze dolgozni kell, csak úgy számíthatunk több pénzre. Érzem, hogy értem a szakmát A többiek kuncognak. Anna elpirul. És amikor Fülep Miklós és Irinyi Győzőné nevét említi, újra komoly arcot vágnak, ök voltak a tanítómesterek. Nekik köszönhetik^ a szakmát Közbevetem, mit vár az üzemtől? Először hallgat, majd kis szünet után mondja: — Sok mindent. Egy fiatal szakmunkás valóban mindent. Na, hogy is mondjam. Mindenek előtt jó megértést a vezetőkkel, klassz kollektívát, jó beilleszkedést, mert ha ez nincs légnyomás lehet ám. Nem?! Ha érzi az ember, hogy nem fogadják be. Igaz? Várja a többiektől a helyeslést. Azok bólogatok. Előkerülnek a cigaretták. Rágyújtanak Szatka Magdi nem valami elégedett. Neki „csak” 323 forint volt az ösztöndíja eddig. — Nem baj, nem is érdekel már — vonja meg vállát. — Az a fontos, hogy a szakai .mkásvizsgám jól sikerült. — Hányasra? — Négyesre. Ez számomra fontosabb. A Vállaltnál meg van lehetőség, hogy fejlődjek. Akik a szakmában eredményesen vizsgáztak azok mehetnek a szakközépbe, vagy a gimi III. — Nem. De jó ha van — kacagnak kórusban. — Többet ér az ember. — A fiúk előtt? — szól közbe az igazgató. — Ott is. — mondják. És Szatke Magdi komolyra fordítja a beszélgetést. Elmondja, hogy jelentkezett szak- szervezeti tagnak, szeretne az üzemi KISZ- szervezetben is tevékenykedni, merthogy az iskolaiban is dolgozott. — Sok mindent szeretnék. Ez az igazság. Majd meglátjuk, mi sikerül. És elhallgat. Amikor a sötétkék szemű, hosszú hajú, nadrágos Kincs Mária kiejti a nevét, valamelyik humorosan megjegyzi: — Az a fiú kincset talál, aki őt választja. Nevetés. — Nem is olyan biztos, hogy férjhez megy. Kacagnak jóízűen. Marika pirong, nem szól semmit, haját babrálja, ö is rágyújt. Márki kislány. Onnan került az AURÓRÁ-ba három évvel ezelőtt. Albérletben lakik. — Most lettem szakmunkás én is. Hogy ez milyen változást jelent nekem? Még nem is tudom felmérni. Egyelőre annyit, hogy eddig három napig jártunk iskolába, három napig az üzembe. Így telt el a hét. Most itt leszünk végig. És teljesítményre, pénzért dolgozunk. Megszűnt az ösztöndíj. Szerettem tanulni is, de a szakmát is kedvelem. Érzem tanultam három évig, legutóbb már 424 forint volt az ösztöndíjam. Tudom, szakmailag még sokat kell fejlődnöm. — Mennyi pénzre számíthat ezután? Tanácstalan. Ügy tűnik, nem sok felvilágosítást kaptak erről. Most nem súgnak a többiek. ök sem tudják. Végül az igazgató töri meg a hallgatást, a tanácstalanságot. — Egy elsőéves szakmunkás 1700—2500 forint között kereshet. — Hűha ennyi pénz! — száll a sóhajuk. „NEM BÁNTAM MEG* Piricséről Vajdics Ilonka sem véletlenül került ebbe a gyárba. — Nem bántam meg. Én amikor a nyolcadikat végeztem, már akkor eldöntöttem hogy cipőfelsőrészkészítő leszek. Rövid története van. A falunkból járnak ide dolgozni de az iskolával is felkerestük az üzemet. Itt láttam meg ezt a szakmát, s meg is szerettem — magyarázza. Ezt a lehetőséget nem hagyják ki egyetlen évben sem a gyár vezetői. — Néha akad még más huncut húzásunk is — mondja az igazgató. — Cipőipari gépeket is szoktunk kiadni a napközis iskolába Nyírbátorba. Nézegessék, tanulják a fiatalok, nátha megkedvelik, s jönnek. Több fiatal így került hozzánk. — Nekem is megtetszett ez a szakma — folytatja Vajdics Ilonka. — Eldöntöttem, ide jövök. És ma már szakmunkás vagyok. Nem csalódtam örömöm van benne. És amikor újra az első kereset körül bontakozik a vita, akkor ő jegyzi meg: — Most az első hónapban úgy gondolom nem lesz meg az 1700, de később szégyelleném, ha nem tudnánk teljesíteni. — Ez a hét még gyenge lesz — veti közbe valaki közülük. — Érzik a drukkot, a hevesebb szívdobogást, hogy most egyedül kell dolgozni. Odaállni a gép mellé, figyelni. De mint vallják, van egy nagy szerencséjük. Itt is velük van Miklós bácsi. Tőle kapnak biztatást, mert az ő „gyermekei”, tanítványai. öt is ünnepük avatásukkor. Farkas Kálmán Göncié György felszólalása ai élelmisiergaidasóiji fiatalok megyei ifjúsági parlamentjén. (Hammel József felvétele) — Nem megy a fiatalok nélkül — mondta nyomatékkai dr. Miklóssy Ferenc, a nyírlugosi Szabadság Tsz elnöke. — Ha nem követünk cl mindent a község fiataljainak itthontartásáért, képtelenség előbbre jutni. Gyenge talajon, rossz természeti körülmények között gazdálkodik a termelőszövetkezet. Igen nagy az elvándorlás erről a vidékről immár évtizedek óta. Nem nevezhető hát megszokott dolognak, hogy a nyírlugosi tsz tagságának csaknem harminc százaléka fiatal, harminc éven aluli. — Már az általános iskolában igyekszünk „megfogni” a gyerekeket. Az iskolával közösen létrehoztunk egy mezőgázdasági szakkört. A tanulókertet, az anyagiakat a szövetkezet adja, szakmunkásokat is szoktunk segítségül küldeni. A gyerekeket az iskola technikus tanára, Nagy Károly oktatja az ismeretekre. Mondhatom, nem bántuk meg az együttműködést ... — 1969-ben végeztem el az általánost Nyírlugoson. Én is a szakkörben ismerkedtem meg közelebbről a mezőgazadsági munkával. — Gönczó György húszéves, a szövetkezet KISZ-titkára, szőlö-gyümölcstermesztő szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezik, és ő a szövetkezet erdésze. — Ez ugyan csak egy része a funkciómnak— mosolyog a csendes szavú szőke fiú — mégis elég vegyes képet mutat... Ha hozzáteszem, hogy eleinte rádió-tévészerelő akartam lenni, még cifrább. Erről a tervemről — ha lehet annak nevezni egy hatodikos—hetedikes gyerek elképzeléseit — a mezőgazdasági szakkör térített el. Akkoriban Tihanyi' Ká- rolyné volt a vezetője, ő igen nagy hatással volt pályaválasztásomra ... Nyíregyházán, a mezőgazdasági szakközépiskola szőlő-gyümölcstermesztő szakán végeztem tavaly — a tsz ösztöndíjasaként. A szövetkezetnek minden évben sok ösztöndíjas tanulója van — közép- é? felsőfokon egyaránt. Idén húszán tanulnak Nyírlugosról, és a Szabadságtelepről. — Azt a gyakorlatot alakítottuk ki — mohdja Zsukk Lászlóné, a szövetkezet oktatási és kulturális bizottságának tagja —, hogy évente kétszer, a téli és a nyári szünet elején összehívjuk az ország különféle szakmunkás- képzőiben, középiskoláiban, főiskoláin tanuló fiataljainkat. Ezeken az összejöveteleken mindenki személy szerint porondra kerül: az iskolák tájékoztatója alapján értékeljük a tanulmányi munkát, a magatartást. Bírálunk és dicsérünk, a legjobbaknak rendszerint jutalmakat adunk... Bevált a gyakorlat: az ösztöndíjjal távol tanulók szoros kapcsolatban maradnak a tszszel. A félévi értékelésektől mindenki tart — jobb ösztönzőt keresve sem találhattak volna a szövetkezet vezetői. Mindenki restelii a hibáit mások előtt, és büszke, ha megdicsérik .. . — Annak idején, a mi osztályunkból hat szakkörös tanult tovább — folytatja Göncző György. — Mindannyian mezőgazdasági pályát választottunk, öten rögtön a szakmunkás- vizsga, illetve az érettségi után visszajöttünk, a hatodik pedig most tért vissza a tsz-Do Gyorsan gyarapodik a fiatalság létszáma és aránya: már nyolcvannál többen vagyunk.. E nyolcvannál több fiatal képviseletében utazott június végén Nyíregyházára Göncző György — az élelmiszer-gazdaságban dolgozó fiatalok megyei ifjúsági parlamentjén vett részt. — A megyeit természetesen megelőzte az itthon tartott ifjúsági parlament. Azt itt felbukkant gondok jó része hamar megoldódott, ám volt olyan is, amelyet érdemesnek tartottunk nagyobb plénum elé vinni. Nem azért, hogy az megoldja, hanem egyrészt mások okulására. illetve tapasztalatainak gyarapítására, másrészt, hogy gondjainkat feltárva hasznos tanácsokat kapjunk olyan fiataloktól, akik már hasonló problémákat megoldottak ... Egy felszólaló például kifogásolta, hogy a tsz-vezetőségekben a valóságos létszámuknál kisebb arányban vannak fiatalok. A nyírlugosi KISZ-titkár erre is válaszolt, amikor elmondta: az ő tsz-ük héttagú vezetőségében ugyan csak egyetlen fiatal van — ez ő maga — ám annál nagyobb a számuk a szövetkezeti bizottságokban. Azt tartja, hogy ezekben a bizottságokban épp olyan hasznos tevékenységet fejthet ki a fiatal, mint a vezetőségben.. j Természetesen dr. Miklóssy Ferenc elnöte is ezen a véleményen van — ők alakították ki * ezt a rendet. — Négy különböző bizottságunk műkö-í dik. A kulturális és oktatási ügyekkel foglalkozóban két fiatal van három tagból. A szociális bizottság mindhárom tagja fiatal, a nőbizottság öttagú, három fiatallal. Ifjúsági bizottságunk fiatal tagjainak elsődleges feladata az ifjúsági törvény helyi intézkedési tervének végrehajtását ellenőrizni, ök szervezik meg például az ifjúsági brigádok közötti munkaversenyt, a jutalmazásoknál az ő szavuk dönt... és így tovább. A megyei parlamenten egy gondjukat is elmondta Göncző György: a szakmunkások anyagi megbecsüléséről beszélt. A szövetkezetben sokan elégedetlenkedtek amiatt, hogy a kertészetben dolgozó szakmunkások részére külön szakmunkáspótlékot állapítottak meg. míg a gépesítésben dolgozó szakmunkásoknak a besoroláskor beszámították ezt az órabérbe. Ha ez utóbbiak teljesítményre dolgoztak valahol — ami gyakorta megesik —, akkor a szakmunkáspótléktól elestek... A szövetkezeti vezetés ennek kiküszöbölésére elhatározta, hogy új minősítési rendszert dolgoz ki szakmunkásai számára. A nyírlugosi küldött ezekkel a szavakkal alátámasztotta a parlament több hozzászólójának szájából elhangzott panaszt: sok helyűt* nincs még rendben a szövetkezetekben dolgozó szakmunkások bérezése. Csaknem minden parlamenti küldött szól ejtett a termelőszövetkezeti fiatalok szórakozási-művelődési lehetőségeiről A nyírlugosi tsz-ben is vannak hasonló gondok. — Van egy jó kis klubtermünk. — Az a baj, hogy mostanában főleg a „kis” jelző uralkodik — ugyanis kinőttük, most már csaknem minden rendezvényen szűknek bizonyul. Ebben helyeztük el a könyvtárunkat is, és sokszor lehetetlen nyugodt körülmények között olvasni. Sok más célra felhasználjuk: brigád- gyűlésektől kezdve a klubestekig... — A nyírlugosi-szabadságtelepi fiatalok nevében örömmel számoltam be a szabadtéri színpadunkról. Tavaly építettük: egy kis színpad, betonozott előtér, mellette farönkbói kiképzett asztalok, székek ... Nagyon szeretjük.' és nyáron szinte pótolhatatlan számunkra .. 1 Színházi előadásoktól a táncestekig mindent megrendezhetünk itt. A szabadtéri színpad és kerthelyiség azonban csak jó időben használható. Ezért határozták el egy épületrész hozzátoldását a már meglévő „kultúrházhoz”. A háromszázötvenezer forintos beruházás elkészítésében nagy részt vállalnak a fiatalok, jelentős társadalmi munkát végeznek. Göncző György KISZ-titkári minőségében is jól dolgozik — ez az általános vélemény a szövetkezetben. Az ifjúsági szervezet egvre vonzóbb a fiataloknak — szaporodnak a felvételi kérelmek. Mint a tsz-vezetőség tagja, őrá vár a feladat: tájékoztatni a fiatalságot a vezetőségi üléseken elhangzottakról, a szövetkezet terveiről, gondjairól, a feladatokról. A hetente megtartott összejöveteleken — a tájékoztatókon — részletesen ismertet Göncző György mindent... A nyírlugosi Szabadság Termelőszövefke-’ zet fiatalodik. Jól példázza ezt a kertészetben dolgozó ifjúsági brigád: az évek során két részre szakadt a mintegy negyven tagú csoport. Kialakult egy idősebb „asszonybrigád”,' tagjai a férjhez ment brigádtagok. A középső brigád az eredetihez hasonló összetételű: húsz év körüli átlaggal. És létrejött az úgynevezett „minibrigád”: az általános iskolát végzett és a tsz-nél maradt fiatalok brigádja, ök jelentik az igazi utánpótlást, hiszen fo' -amatosan végzik a betanított munkás- és szr munkás- kéoző tanfolyamokat és fokozatosan felváltják az „öreg” brigádok tagjait. .1 Tamavölgy! 'Syőrgf TÖBBET ÉR... osztályába. Szeretnék tovább tanulni, s továbbra is itt dolgozni. — Kell ehhez a szakmához érettségi?
