Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
8. oldal KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET mi jent« t Környezet és társadalom Huszár István: NŐI FEJ. Honismereti akadémia Nyíregyházán Az Idén első ízben rendezik meg Nyíregyházán az országos honismereti akadémiát. Szervezője a Hazafias Népfront országos elnöksége, a Népművelési Intézet és a megyei tanács művelődési osztálya. A július 15-én kezdődó és 20-ig tartó országos honismereti seregszemlén az ország valamennyi megyéjéből jönnek vendégek: megyei honismereti bizottságok vezetői, szakkörvezetők. Mintegy nyolcvan részvevőre számítanak az akadémián, melynek központi témája: a honismereti mozgalom feladata párt közművelődési határozatának végrehajtásában. A témák között szerepel a népi kultúra kölcsönhatásainak vizsgálata, a jobbágyfelszabadítás emlékeinek feldolgozása. Foglal- , koznak a Rákóczi-kori hagyományokkal, a nyíregyházi nap keretében pedig az örökvált- ság és a jobbágyfelszabadítás történelmi eseményeivel. Kiállításon ismerkednek a részvevők a honismereti gyűjtőmunka írásos munkáival, — üzemi krónikákkal, megyei honismereti pályázatok anyagaival. A felszabadulás 30. évfordulójának tiszteletére elkezdődött honismereti akciók eredményeit is megvitatják. Az országos rendezvényre külföldi vendégelőadókat is meghívtak a környező szocialista országokból. AZ IPARI TERMELÉS OKOZTA környezetszennyeződés, sőt környezetpusztítás szinte egyidős az ipari forradalommal, -a gyári termelés kialakulásával. Rendkívül érzékletes képet festett már erről Engels is. De idézhetjük József Attilát is, aki négy évtizeddel ezelőtt írta, hogy a város peremén úgy rakódik le a korom, mint a guanó. A második világháborúig azonban ezek a jelenségek általában a nagyobb ipartelepek közvetlen környezetére korlátozódtak. Olyan, többnyire nem túl nagyméretű körzetekre, ahol leginkább a gyári kolóniák proletár lakói éltek; s ugyan ki törődött volna azzal, hogy milyen az ő környezetük. Igaz, egyes sűrűn iparosított körzetekben már hosszú évtizedekkel ezelőtt megmutatkozott, hogy a szennyeződés nem áll meg az üzemek közvetlen környékén. Egyes folyók például, amelyek partján nagyon sok üzem található, az öntisztulásra képes vizekből büz- lő szennycsatornákká változtak. A legismertebb példa erre a Ruhr, de Angliában, az Egyesült Államokban, Belgiumban és másutt mutatkoztak hasonló jelek. A második világháború után a probléma kiéleződött. Egyrészt újabb nagy lendületet vett az ipar fejlődése, másrészt két új tényező is járult a környezet elszennyeződésének meggyorsulásához. Az egyik a gépkocsiforgalom ugrásszerű növekedése. A legfejlettebb tőkés országokban a gépkocsi száma megközelíti, vagy eléri a családok számát. Az óriási gépjárműforgalom pedig több szempontból is szennyezi a környezetet. Egyrészt a gépkocsik üzemanyagának egy része tökéletlenül ég el és szénmonoxid keletkezik, ami az élő szervezetre súlyos méreg. Másrészt a modern motorok működésük közben ólmot juttatnak a levegőbe, ami az emberi szervezetbe jutva szintén mérgező; s a nagy zajt okozó hatalmas forgalomnak az emberek idegrendszerét károsító következményei is vannak. A MÁSIK ILYEN ÜJ TÉNYEZŐ a növényvédő, gyomirtó és egyéb vegyszerek fokozódó alkalmazása. Ezek emberre gyakorolt hatását ugyan bevezetés előtt laboratóriumi körülmények között megvizsgálják, de csak évtizedek múltán derült ki például, hogy a közismert DDT — amelynek használatát hazánkban már évekkel ezelőtt eltiltották — hosszú időn keresztül felhalmozódik a talajban, a növényekben és végül koncentrálódik a növényeket fogyasztó állatok szervezetében, ami hosszabb távon mind az állatok, mind az ezek húsát fogyasztó emberek egészségét veszélyezteti. \ Egyre több jel mutat arra, hogy a szeny- nyeződések egy része nem lokalizálható bizonyos körzetekre. A fentiekben szó volt a gépkocsiforgalom okozta ólomszennyeződésről. Igen érdekes vizsgálatot végeztek a tudósok egy, az ipari termeléstől és a sűrű gépkocsi- forgalomtól távol eső területen, Grönland szigetén. Itt a lehulló hó nagy része sohasem olvad el, hanem egymásra rétegződik és újabb és újabb gleccsereket alkot. Az egyes rétegeknek a felszíntől váló távolsága és fizikai állapota alapján meglehető pontossággal meg lehet állapítani, hogy melyik réteg mikor hullott hóból keletkezett. Ennek alapján elemezték, hogy az elmúlt kétszáz évben hullott hó különböző időszakokban mennyi ólmot tartalmazott. Megállapították, hogy a vizsgált időszakban a hó ólomszennyeződése állandóan növekedett és ez a növekedés az elmúlt évtizedekben erősen felgyorsult úgy, hogy ma a frissen hullott hó ólomtartalma a kezdeti állapotnak a tízszerese. MINDEZEK A JELENSÉGEK az utóbbi tizenöt—húsz évben fokozódó mértékben vehettek annak a felismerésére, hogy az ember na már világméretekben szennyezi, mérgezi 's pusztítja saját természeti környezetét és ha ;em szabunk gátat ennek a folyamatnak, rö- •idesen olyan súlyos helyzet állhat elő, amely aagát az emberiség fennmaradását is veszá- ' yeztetheti. A veszélytudatot hosszú Ideig csökkentette az a körülmény, hogy a javuló orvosi ellátás és általános életszínvonal következtében az emberek várható átlagos élettartama az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben megnőtt. Az utóbbi években azonban ez a tenden- cai is megtört, nevezetesen a legfejletteb tőkés országok nagy metropolisaiban az orvos- tudomány fejlődése és az orvosi ellátás további javulása ellenére az utóbbi három—négy évben csökkenni kezdett a várható átlagos életkor. Természetszerűleg mindezek a problémák először a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országokban jelentkeztek. Éppen ezért e problémák vizsgálata is ott indult meg. Tény, hogy a szocialista országok szakemberei kezdetben bizonyos bizalmatlansággal szemlélték az úgynevezett „környezetvédelmi ideológiát” Később azonban egvre inkább tért hódított az a felismerés, hogy itt reális problémákról van szó méghozzá olyan problémákról, amelyekkel a nemzetközi munkásmozgalomnak is szembe kell néznie. Ehhez a felismeréshez több tényező segített bennünket. Az egyik az a körülmény volt, hogv a gyors iparosítás viszonyai között a szocialista országokban is mind inkább gondot okoznak a kömvezetszennyeződési problé mák. Másrészt a kapitalista országokban egv re világosabbá vált, hogy noha a környezet szennveződés az egész lakosságot, benne i tőkéseket is veszélyezteti, a veszélyek közvet 'énül elsősorban a kisembereket érintik. A 'elsőbb rétegek megengedhetik magúknak hogy a sűrűn lakott és szennyezett levegői'“’ városokból jó levegőjű kertvárosokba költöz zenek és ígv tovább. Harmadszor rohamléptekkel fejlődött — éppen a felvetődött problémák húzóerejének hatására — az ember biológiai környezetével, a bioszférával foglalkozó szaktudomány, az ökológia, ami lehetővé tette a környezetszennyeződésből eredő veszélyek pontosabb felmérését. Negyedszer egyre világosabbá vált, hogy a környezetszennyeződést minimumra leszorító termelés feltételei technikailag megvalósíthatók, azonban a környezetvédelem hatékony módszereinek alkalmazása növeli a költségeket és ezért veszélyezteti a profitérdekeket A TŐKÉS ÁLLAMOK ugyan egyre Inkább rákényszerülnek arra, hogy megfelelő környezetvédelmi rendszabályokat hozzanak, hogy kötelezzék a termelő vállalatokat az általuk okozott szennyeződés csökkentésére és a már elpusztított természeti környezet helyre- állítására, ezek az intézkedések azonban csak nagyon ellentmondásosan, vontatottan, a monopóliumok fokozódó ellenállása közepette valósulnak meg. Mindezen tényezők alapján a munkás- mozgalomban terjed annak a felismerése, hogy a környezeti ártalmak elleni harc szorosan összefügg a kapitalizmus elleni osztályharccal. E felismerés egyik fontos jele Gus Hall-nak, az Egyesült Államok Kommunista Pártja főtitkárának könyve, amely az elmúlt évben „Környezeti ártalmak és a kapitalizmus” címen magyarul Is megjelent. Figyelemre méltó a mű eredeti címe, amelyet hozzávetőlegesen így fordíthatnánk le: ökológia: túlélhetjük-e a kapitalizmust? Ez a mindössze 110 oldalas könyvecske megrázó, de reális képet fest arról, hova vezet a mai ipari fejlődés a tőkés viszonyok között a legfejletteb kapitalista országban. A környezet pusztulása az egész emberi ség létét fenyegető veszély. Az emberiség természeti környezetének védelme tehát az ossz- emberi érdeknek egy lényeges új szféráját jelenti. Az elmúlt évtizedek története már ismer példákat arra, hogy egy összemberi érdek védelme hogyan tehet szövetségesekké proletár és nem proletár társadalmi rétegeket, marxista és nem marxista szellemi mozgalmakat. AZ EMBERI KÖRNYEZET VÉDELMÉÉRT folytatott társadalmi harc a jövőben egyre inkább összekapcsolódik a békéért, a leszerelését folytatott harccal. Ezek egyébként tartalmilag is összefüggnek. A fegyverkezés, a hadgyakorlatok, a helyi háborúk a környezet szennyeződésének és pusztulásának jelentős forrásait képezik. Az emberi környezet védelméért folyó harc így szerves részévé kell hogy váljon az imperializmus ellen folyó nemzetközi osztályharcnak. Az első lépés ebben az irányban a legutóbbi moszkvai békekongresszuson megtörtént. Ezen a kongresszuson a környezetvédelem egy külön munkabizottság témájaként bekerült a nemzetközi békemozHoldi János: Üveges történet Remek dolog a jól fűtött szobából, kényelmes fotelből tekingetni kifelé. Na, és a jó fekete, s a pompás aromájú Korvin szivarka sem megvetendő így vasárnap délután, s amennyiben a Hegyalja pompás szőlője is poharunkban — természetesen cseppfolyós állapotában — nos, akkor hullhat a hó, ijesztgethet a szél, szívünkben a legcsodálatosabb harmónia, s a végtelen optimizmus. A jó hangulatot, a termékeny öngondolkodás áldását, illetve témát fakasztó perceit- óráit azonban megbonthatja egy szószátyár, és felette beszédes kedvű ismerős, aki rendszerint ilyenkor tör békés otthonunkra. És miután az ember saját otthonában a legudva- riasabb, szívélyes, arcot vág és hagyja, hadd bömböljön gátrepesztő áradatként a szó, hadd peregjen a történet. Tessék, az ismerős barátom mesélte. — .. .szóval, ahogy már említettem, kitűnő időt fogtunk ki az ősszel. Tudod, az őszeleji nyaralás a legjobb. Nincs zsúfoltság, nem kell sorbaállni egy-egy pohár sörért, érted? Ezernyi jó oldala van ennek az időszaknak, a ba- rátkozás szintén könnyebben megy. A mi Balaton parti vállalati üdülőnkben is nagyszerű kompánia verődött össze. Különösen a szőkébb társaságunk volt jó, vidám és szellemes tréfával zavartuk az időt, tettük próbára egymás nevetőizmait. — Kérlek, a történet... — Ja igen, a történet. Remek lesz, meglátod, érdemes megírni, mert ilyen sztorit még nem kaptál. Szóval, szóval nevezzük el az illetőt Kissnek — ebből a névből rengeteg van —, nos ez a Kiss iszonyatos dicsekvő emberként éldegélt, minden lehető alkalmat megragadott, hogy önmagát kiemelje az egyszerű emberek tömegéből. Mindent jobban tudott, mint • más. a munkahelyén első volt, a főnökétől egyáltalán nem tartott, ami pedig a családot illeti, nos. a feleségéről úgv nyilatkozott, hogy az asszony őrülésig szereti nincs az a kívánsága, amit ne teljesítene. Mi pedig hittük is a dumáját, meg nem is, de jópofa volt, nagyokat lehetett rajta nevetni, tgy aztán hagytuk. hadd lépjen az önimádat magas és olykor veszélyes dobogójára, elvégre senkinek sem ártott. Egyik este — miután szokott kompániánk a társalkodóban kártyázott — ismét az otthon került szóba. Ugrattuk egvmást, azt igyekeztünk bebizonyítani, ki közülünk a papucs. Több se kellett a mi Kiss barátunknak. Olyan öntömiénezésbe foeott. hogy rossz volt hallgatni. Neki — mondta Kiss — a felesége egyszerűen nem mer ellentmondani. A szava parancs, és ha bár 2000 forinttal iött el a kéthetes üdülésre, biztos benne, amennyiben táviratozik a feleségének, másnap itt a pénz. — A sztori lényege ugye az, hogy nem küldött? — Ah. ördögöt! Kérlek, ne zavarj, majd megtudod. Na. szóval mi összenéztünk arra gondolván, most megfogtuk. Melyik asszonv olyan bolond, hogy egv hét után utánpótlást küld a férjének, különösen, ha kétezer forinttal engedte el. Kiss azonban váltig erősítette: holnap reggel tanuk előtt küldi el a táviratot, újabb ezer forintért. Figyeljük meg, huszonnégy órán belül itt lesz a pénz. Mit szaporítsam a szót, a távirat másnap valóban elment, a következő szöveggel: „Véletlenül betörtem az üdülő ebédlő üvegét. Mérete 250x200x0,50 centiméter. Küldj ezer forintot.” Már akkor elkezdtük húzni; ez hát a nagy bizalom? Miért füllent, amikor abszolút úr a házban? Nevetett és azt mondta: MindenLspieg kell indokolni. Reméli, ez csak nem baj. Hát jó. Persze, nem baj. Elvégre az indoklás megengedhető, s ebben is maradtunk. Másnap, a reggelinél észrevettük, a mi Kiss barátunk bizony izgatott. Még. pirosabbá válik az arca, amikor a postás bekanyarodik a gondnoknő irodájába. Mi, lélegzetvisszafojtva lestük, mikor hívják az irodába, de bizony e:. nem következett be. Tehát, nincs dohány. — Gondolom, ugrattátok egész nap? — Eltaláltad, ö azonban rendíthetett”’ döjífel a hangjában váltig erősködött: neki lesz igaza, ha nem ma, hát holnap itt a pénz Persze, beszélhetett nekünk és este, az üdül' társalgójában méginkább megcéloztuk tréfa inkkal. Azután úgy nyplc óra tájban a gond noknő jött az asztalunkhoz izgatottan, egye nesen Kisshez. Néhány szót súgott a fülébe mire a barátunk úgy ugrott fel, mintha gombostű lenne a székében. Pillanatok alatt elvi- harzott a gondnoknővel együtt, mi pedig csak arra gondolhattunk: megjött a pénze. összenéztünk. Én felálltam, kimentem az üdülő udvarára. Szép csendes, holdvilágos őszeleji este volt, s az udvaron egy másfél tonnás teherautó állt, azon pedig egy hatalmas tábla üveg, annak rendje és módja szerint deszkák közé csomagolva. Nekem villámgyorsan hasított az agyamba a távirat szövege, s nyomban utána a tragikus tény: Kiss barátunknak a íejesége üveggyárban dolgozik, s miután a méretet tudta, pénz helyett üveget küldött — gondolván — az önköltségi áron beszerzett anyag jóval olcsóbb, mintha a férjecskéje az üzletben venné. — Volt nevetés? — De volt ám. Meg egy kis káromkodás is, miután az üveggel együtt Kissné egy üvegezőt is küldött a gyárból. Tudniillik az asz- szony — gyors számvetést csinált, s úgy kalkulált, amennyiben „házilag” oldják meg a nem várt epizódot, az egész üvegügy mindössze hatszáz forintba került. Persze, kitudódott minden, egy óra múlva röhögött az egész üdülő, talán még a macskák is a háztetőn Mondanom sem kell: Kiss barátunk azonnal összecsomagolt, s a teherautóval, üveggel, üvegezővel együtt hazautazott. Na, mit szólsz hozzá?... Nem szóltam semmit, mert halandó szegényemberek vagvunk. Meg aztán azért sem szóltam, mert nekem is volt hasonló esetem, szerencsére üvegáldás és üvegező nélkül. Nekem viszont csak távirat jött, néhány kedves meleg hitvesi szóval, ha jól emlékszem ilyesféle: „Pénzt nem küldök, idd ki a Balatont"» galom hivatalos célkitűzései közé. R. P. Mátyás Ferenc: Tihanyban Illyés Gyulának Somogyi égre csörren a pohár fáradt kezünkben, összeesküvésre készül a nyár, s már megbilincsel. Mint rakétákból az ejtőernyős, hullámok hátán, szalmaszál-reménybe fogódzva vacogtam árván. Vitt a haláltánc, — s áttörő erő léthez kötődve forrongott bennem; legyek az ember védelmezője. Jeleket adó magányos tanyák sirályként jöttek, s mementóként rámmaradt messzi gond kötözött meg. Bot végére szűrt szavakkal vágtam sírt a homokon, — elég emléknek, hogy fölriasszon egyetlen bokor. Vallattam a volt szenvedéseket, az ősz dorombolt, partravetődtem, csalt a meredek, s a zászló a dombon. Romlott időben romlatlan maradt a tihanyi csúcs, s mutatta most is az idő felett, hogy merre az út. Az összetartó, sóhajt lefogó paraszt-mennyezet roppant meg bennem, akár a csontom, — s van-e felelet? Somogyi égre csörrent a pohár fáradt kezünkben, — romlik a pompa, a nyár dísze mái hull mindenünnen.
