Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-06 / 156. szám
Í974. ftSüuI I: . toAÄYÄWrirte? írt f. oídaí A barátság A minap egy, látásból ismert asszony!« állított meg az utcán és nekem támadt: Csalódtam magában! Hagyta, hogy a férjem idáig csússzon! Pedig tudom, hogy jó barátok voltak! Az utca siető forgatagában nehéz volt megértetnem az asszonykával, hogy néhányszor összefutottunk ugyan, de ezek a találkozások nem lépték túl az alkalmi beszélgetés kereteit, valójában a férje sosem tüntetett ki barátságával. A barátság az egyik legszebb emberi kapcsolat életünkben. Érzése előrelendítő és megtartó erő. Segít bennünket abban, hogy örömünket kétszer éljük, hogy feloldjuk magunkban a naponta szerzett hántásokat. Nagy életbölcsességet sűrít ez a közmondás: Bajban tudod meg, ki az igazi’ barátod! Nos, az indokolatlan szemrehányást tevő asszony férjének zuhanásában nem volt egy utánanyúló baráti kéz, amely értelmes kapaszkodót adhatott volna számára. Akik körülvették, ivócimborák voltak, nem igaz barátok. A barátság nem mindig életre szóló állapot. Akkor őrizhető meg, ha magunk is teszünk érte. Nemcsak azzal, hogy kellemesen elpoharazgatunk, vagy a nap vagy a hét megadott időpontjában rendszeresen találkozunk. Tartósabb kötelékekre van szükség. Egy idő után az is bizonyossá válik, hogy tartalmas élet nélkül tartalmas barátságok sem szövődnek. Egy kicsit mindig felelősséget is vállalunk azért, akivel barátságot vállalunk. De ez nem jelent el vielen- séget. Sok szubjektivizmusnak, elhibázott döntésnek volt már alapja az elvtelen barátság. Nemcsak ma, hanem amióta léteznek emberi közösségek, barátságok. Vannak, akik szeretnek a befolyásos emberek árnyékában sütkérezni, tetszelegni önmaguknak. Akik ilymódon próbálják egyéni akcióikat elleplezni, valójában nemcsak a társadalomra károsak, nemcsak kisebb vagy nagyobb emberi közösségnek ártanak, de ártanak „befolyásos” barátjuknak is. Valójában ők az egyik legszebb emberi érzésnek a vámszedői. Alig vannak vezetők, fontos beosztásban levő emberek, akiket ne kísértenének meg ezek a vámszedők. A barátságnak éppen abban van felbecsülhetetlen értékű ereje, hogy segít, ösztönzést ad az embernek abban, hogy maga is változzék, levetkőzve hibáit. A család mellett az ember másik legintimebb közege a baráti kör. Ma már ezek légkörét, hangulatát sem lehet társadalmi életünktől függetlenül megítélni. Gyakran azt is tapasztaljuk, hogy a barátságban választóvíz, ha a baráti kör egyik tagja fontos beosztásba kerül. Ismerek igazgatót, aki magasabb beosztásában sem feledkezett el egykori munkatársairól barátairól, aki ma is jól érzi magát barátja, volt brigádtársa nálánál talán szegényesebb otthonában. Az együtt elért munkasikerek, megannyi emlék és élmény ma is átfűti kapcsolatukat, s ragyogást ad a kopott bútoroknak, a szűk szobának is. De ismerek olyan vezetőket is, akik rég elfeledték egykori barátaikat, akik új környezetükben keresték — s nem biztos, hogy igazán meg is találták — új barátaikat. Az igaza barátság emberi értékeinek egyik legszeb- bifce. Tartást ad mindnyájunknak, hogy erősebb szálakkal kötődjünk a világhoz. Társadalmi életünk fejlődésének, a demokratizmus erősödésének természetes következménye, hogy azok a barátságok, amelyek anyagi, vagy egyéb önző érdekekre épültek, egyre inkább válságokba kerülnek. Egészséges társadalomban csak egészséges emberi közösségek adhatnak segítséget egymásnak a bajban, megértést, ha olykor hibázunk. (H.) SZAKMUNKÁS CSAK 15 Segíteni kellene Gondok a Nagyhalászi Zsákgyárban Az üzemek technikád fejlettsége, a termelés korszerűsége és az eredményességet biztosító technológiák állandóan változnak. Ezeket a változásokat nyomon kell követni a> gyár minden dolgozójának. De ettől előbbre is kell látni. A gyári kollektíváknak el kell sajátítania az új gépek kezelését, az új technológiát, hogy mire az bevezetésre kerül, már zavartalan legyen a termelés, így juthat előbbre tudásban, keresetben a munkás is. Ehhez viszont az szükséges, hogy a gyár vezetői tudatosan törekedjenek a munkás- műveltség emelésére. A Kenderjuta és Textilit Ipari Vállalat Nagyhalászi Zsákgyárában dolgozókkal és vezetők- kel a munkásműveltség igényének és emelésének a lehetőségeiről beszélgettünk. Tanulóképzés: nincs! Bálint Ferencné zeti vezető: személy„A zsákgyár dolgozóinak a száma 830. Fizikai állományban 718-an dolgoznak. A nők aránya hatvan százalék. A munkásgárda Nagyhalászból, Ibrányból és Dombrádról verbuválódik. A dolgozók több mint fele a KISZ-kor- osztályhoz tartozik. Négyszázra tehető azoknak a száma, akik nem rendelkeznek az általános iskola nyolcadik osztályos bizonyítványával Középiskolai végbizonyítványt 54 dolgozó tud felmutatni. Az egyetemi végzettséget négyen — hárman marxista, egy közgazdasági — szerezték meg. Két dolgozó végzett egy éves pártiskolát. Marxista középiskolába harmincegyen jártak. Az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát az elmúlt évben kilencen látogatták. A gyárban 127 szakmunkás dolgozik. E létszámból a gyár profilját jelentő szövőADAM OHOCE3J* Hogyan jutottam a paradicsomba? Szent Péter rámnézett, megvakarta szakállát, és így szólt: — Tudod-e, hogy a bűnösök nem juthatnak be a paradicsomba? — Büntetlen vagyok! — jaj. dúltam fel panaszosan. — Engedj be, kérlek! — Előbb ellenőriznem ketl, hogyan csöppentél ide. — Kizuhantam a harmadik emeletről. — öngyilkosság, mi? Takarodj innen! Ilyeneket nem engedünk be. — Dehogyis! Véletlenül estem ki. De ezzel én boldoggá tettem jónéhány embert. A jö_ vöt nézve még talán többet is. — Mondd el, hogyan történt a dolog. De csak az igazat! — Természetesen! Szóval az úgy volt, hogy sok-sok várakozás után hozzájutottam egy háromszoba összkomforthoz. Zalivajko, egyik ismerősöm majd beleőrült, amikor ezt megtudta. — Neki nem volt lakása? — Volt. Kétszobás. Központi fűtéssel, de ugye ez egy szobával kevesebb az enyémnél. — Es neki a háromszobás kellett? —■ De még mennyire! Haragudott rám, nem is köszönt. Mindenkinek azt hiresztelte, ki akarom túrni a házából. Nos, az biztos, hogy ő ki is tzekái engem a három bámból, ha nem ketl tartania Gzsibektől, aki ugyanott lakott, ahol ő. — Mit akart ez a Gzsibek? — Zalivajko két szobályát! — Miért, neki nem volt lakása? — Volt. De csak egyszobás. Azt mondta, az nagyon szűk neki és a feleségének. Nos, ki is túrja Zalivajkot, ha nem kell résen lennie Obrabjalszkijjal szemben. — Ennek a Gzsibek lakása kellett, mi? — Pontosan! Látom, már egészen jól érted a földi problémák összefüggéseit. Hát figyelj: Obrabjalszkijnak is volt lakása, dehát csak fél- komfortos. Es Obrabjalszkij minden bizonnyal ki is túrja Gzsibeket, ha nem kell Bljuc- jaktól tartania. — És ennek mi volt? — érdeklődött Szent Péter. — Hát ennek semmije. Egy öreg asszonynál vett ki egy kis szobasarkot. — Ahá! — simogatta elégedetten szakállát Szent Péter. — Azt hiszem, értem... Te azért ugrottál ki az ablakon, hogy segíts ezeken az embereken. 1— Nem egészen, — vallottam be őszintén. — En ugyanis lakásszentelőt tartottam, és a vendégek érkezését az ablakon át lestem. Az ablak nyitva volt, mélyen kihajoltam és zutty... Dehát ezzel én az embereden segítettem! Most mindnek, beteljesedett az át? ma: Bljucjak elhagyhatja «zf o sötét odút, beköltözik Obrabjalszkij helyére. Obrabjalszkij megkapja Gzsibek lakását, Gzsibek a Zalivajkojét, Zalivajko pedig az enyémet... Szent Péter figyelmesen nézett rám. — Engedj be a paradicsomba, — kérleltem újra. A szent intett a kezével. Megjelent a lakásfelelős angyal. — Adjon ki neki lakrészt a 78. felhőn. Nos, mit mondjak? Királyi- an élek. Van négy szobám, két balkonnal, saját garázsom, telefonom, színes televízióm. Mindenem van, de azért valami, illetve valaki nyugtalanít: Zalivajko. Bizony, mert mi lesz, ha tudomást szerez minderről és elkezd engem szekálni? Kitúr innen. Zalivajkot persze meg Gzsibek. Gzsibeket Obrabjalszkij. Ot viszont Bljucjak. Mit csinálok akkor? A paradicsom nem három emeletes ház, innen nem zuhanhatok ki... Fenti nagy töprengéseim közepette fülembe jutott, hogy a szomszédomban ötszobás paradicsomi lakás van, amelyben egy magányos szent lakik. Azt hiszem, a biztonság kedvéért megkérvényezem ezt a lakást a paradicsomi lakás- ügyosztályon.... ■t Lengyelből fordította; Ponté Kozáliü 7 fonó szakmunkás csak tizenöt. A gyáron belül a házi szakmunkásképzés nincs megszervezve. A megyében ilyen szakmájú iparitanuló-képzés sincs, de a legközelebbi szakközép- iskola is Budapesten van. A szakmai továbbképzés gerincét az elmúlt oktatási évben a tech- nikai minimum vizsgáik megszerzése jelenthette volna, de szervezési okokból teljes egészében ez sem valósult meg. Jelentős sikereket a párt- és törpegszervezeti politikai oktatás területén értünk el.” A zsákgyár örökölte a Kendergyár dolgozóit, a több hektárt kitevő területét és szétszórt épületeit. Az alacsony fekvésű, hatalmas udvart füves, burjános területek tarkítják. A régi épületek és a modern üzemcsarnok közötti utak nincsenek kikövezve, viszont modern elektromos targoncák futkosnak rajtuk. Az anyagmozgatás zöme a régi épületekben kézi erővel történik. Az üzemcsarnokokat a régi 80— 100 éves gépek és a korszerű új gépsorok erős zaja tölti be. A levegőben jelentős mennyiségű por is szállong. „Száz orsót figyelek“ Szalmás Ferencné etetik „Naponta 40 mázsa anyagot táplálok, „etetek” be a gépbe, melyből 130 kilogrammos jutatekercsek lesznek. Tizennyolc éve, hogy itt dolgozok. Két gyerekem van. Iskolai végzettségem hat általános. Betanított munkás vagyok. Átlagkeresetem 2000 forint. Tanulni én már nem tudok. Szakmunkás sem akarok lenni. Ennek az újabb típusú — húsz évvel ezelőtt kiadott — törőgépnek a működését ismerem. Életem végéig is eldolgozok vele.” Lippai Éva fonóipari szakmunkás: „Női szabó szerettem volna lenni, végül a szegedi iparitanuló intézetben végeztem 1971-ben. Megszerettem a szakmát. Idevaló vagyok és hazajöttem dolgozni. A múlt hónapban 2000 forintot kerestem. Szárnyas fonógépen dolgozom. A munkára nagyon oda kell Figyelnem. Száz orsót figyelek egyszerre. Teljesítményem ritkán ,éri el a száz százalékot. Ez függ az anyag minőségétől, a gép műszaki állapotától és természetesen tőlem. Mióta kikerültem a szakmunkásképzőből, kevés újat tanultam. Szakikönyv nem járt a kezemben. Ha itt szerveznének esti vagy levelező textilipari szakközépiskolát, elvégezném. Igaz, Budapesten van ilyen, lehetne is jelentkezni', de ez akkora távolság meg költség, hogy a gyár támogatásával sem vállalkozom az elvégzésére. Szegeden modernebb gépein dolgoztam. Ez már nyolcvan éves masina. A KISZ-szervezet többet foglalkozhatna a fiatalokkal, különösen a szakmai továbbképzést segíthetné. A klub programja sem kielégítő. A keresetemet ifjúsági takarék- betétkönyvben bútorra gyűjtöm. Szórakozást, tanulást, művelődést itt a televízió jelenti.” Ha tanulhatnék... Hriczu Gyuláné szövőnő, a könnyűipar kiváló dolgozója: „1971-ben jöttem ide dolgozni. Korábban az ÁFÉSZ- néi voltam eladó. Megszerettem ezt a szakmát. Betanított munkás lettem. Különösen a gépek vonzanak. Májusban 1800 forint volt a borítékomban. Negyvenkét éves vagyok. Két gyermekünk van. Hat általánost végeztem. A nyolc általános megszerzése nekem nagyon nehéz jenpei Ha gyáron belül lenne rá mód, a szakmunkást» zonyít- ványért viszont hajlandó lennék tanúim'. Az keresetben is emelkedést jelenthetne. A mi munkánk fizikailag nem nehéz. Itt csak a por meg a zaj elviselése nehezebb. Persze, ha a gép megmakacsolja magát, meg a rossz anyag, akkor kapkodhat az ember. Én tagja vagyok az üzemi bizottságnak is, ott már többször elmondtam, hogy az anyagot jól készítsék elő, mert a mi munkánk az anyagtól, tehát mások munkájától is függ.” Vass Lászlóné szövőnőt „1969-ben végeztem Szegeden, a szakmunkásképzőben és a jutaüzemben let tem szakmunkás. A férjem textilipari technikus. Itt kaptunk lakást, így kerültem Nagyhalászba, Mióta végez- tem, több szövőipari gyárat látogattam meg. Szakmai 1» vábbképzósem így valósítottam meg. Természetesen szakkönyveket is olvastam hozzá. Arról, hogy szakmun kásbizonyítvánnyal és egy éves előkészítővel egyetemre lehet jutni, most hallok először. Szeretnék tovább tanulni, de a családalapítás gondjai még lekötnek. A gyáron belül viszont több fórumot, lehetőséget kellene biztosítani a szakmai és általános művelődési színvonal emeléséhez. Ezt mint munkamódszerátadó különösen tapasztalom. Nagyon érződik a hozzám kerülő dolgozóknál a műszaki ismereték és bizonyos fokú műveltség hiány. Ezért van az, hogy nem tudják felvenni a kellő ritmust és munktempót. Ez aztán kihat a hrigádok, meg a gyár termelésére. Ügy gondolom, hogy a gyárnak sürgősen előre kell lépni mind a termelt áruk minőségében, mind pedig a mennyiséget illetően. Persze, a dolgozóknak is hozzá kell látni a tanuláshoz. Keresetük, egyéni boldogulásuk is függ ettől. Hogy tudató« munkás vagyok-e? Azt hiszem, úton vagyak afelé.” Itt is lehetne«. Bakot András tegádmévezető: „1951 óta dolgozom Itt. Betanított munkás vagyok. A feleségem is itt dolgozik. Nyolc általánost végeztem. Ibrányból járok be. A gyerekek már nagyobbacskák — kettő ipari tanuló, egy általános iskolás. Ha Ibrányban lenne esti tagozatos középiskola, én is be tudnék iratkozni. Az üzemen belül anyagismereti előadásokon szoktam részt venni. Most készítenék bennünket egy új technológia elsajátítására, mivel a gyár új termék előállítására fog átállni. A többiekkel együtt a szakszervezeti oktatásban is részt veszek.” Szappanos Ilona varrónő (még nincs 16 éves és a varroda egyik legjobb dolgozója): „1972 óta dolgozok Itt. Az általános iskolát négy egész két tizeddel végeztem. A múlt hónapban 96 százalékos teljesítést értem el. A budapesti gyárban lettem betanított munkás. Mivel más lehetőségem nem volt, a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskola levelező tagozatára iratkoztam be. Nehéz a bejárás, a matematika sem köny- nyű. Itt a gyárban is teljesíteni kell. A szakmunkásbizonyítványt mindenképp« meg akarom szerezni. Ebb« a gyárnak kellene segíteni • fiatalokat.’; IdöMblés Az ember / csak akkor mondjon véleményt, szólaljon fel, ha van mondanivalója. És még ennél is fontosabb: csak annyit beszéljen^ csak annyi ideig vegye igénybe embertársainak az idejét, idegét, ameny- nyinek értelme van. Tegye ezt érthetően, egyszerűen, világosan, úgy, hogy figyeljenek oda arra, amit mondott. Ekkor van hatása, értelme felszólalásának. Ért belőle mindenki. Nem is tudom, mit mondjak: igény, fegyelmezettség, követelmény dolga-e az, ha valaki mindezzel számol, mielőtt felszólal? Úgy gondolom igen. És ennyit el lehet, el kell várni azoktól, akik fontos tanácskozásokon hallatják szavukat, véleményüket. Kezdenek elharapózni újra ahosz- szú, sokszor alig valamit mondó, néha unalmas, sablonos, állandóan csak egyet hajtó felszólalások, s ami még bosszantóbb, a hosszúra nyúló, idegőrlő szpicsek. Természetes, hogy unják ezeket a jelenlévők, mert úgy gondolják, joggal — hogy „ellopnak tőlük olyasmit — aa. időt! — amit nem tudnak adni. Legutóbb egyik tanácskozáson a mellettem ülők azt figyelték — órával mérték — vajon meddig beszél a napirend főelőadója. Ellenőrizték, vajon tartja-e magát ahhoz a megállapodáshoz, mely szerint — ha jól emlékszem 30 percben — szóbeli kiegészítőt tart fontos, az egész megyä érintő kérdések értékelésében. Néhány perc túllépésével sikerült! Nem „sikerült” viszont egyes felszólalóknak. Vagy így akarták? És, amikor már a felszólalás ideje túlhaladta a 20 percet is, a mellettem ülő megszó- lalt: „ez már tisztességtelenség.” A felszólaló a következő szavakkal fejezte be „mondandóját”: köszönöm szépen. Mondjam ki? A pokolra kívánták. A mellettem ülő azt mondta tisztességtelenség. Én azt mondom fegyelmezetlenség, felelőtlenség, idegját*. Jóllehet helytelen letme minden esetben megszabni, ki-ki mennyit beszélje*. Ugyanis lehet booszú három perc is, ha abban nem mondanak semmit, ■ ugyanakkor rövid egy félóra, ha annak van lényege, magvas mondandója, figyelmet felkeltő, a kritikus pontokra tapintó elemzés. Csakhogy hovatovább la így haladunk egy-egy felszólalás hosszabb ideig tart, min t a beszámolok, értékelések. És ez nem helyes. Persze, ka van olyan megállapodás elnökségek, vb-k, stb. között, bogy egy-egy szőbeH Hegé- szítés ennyi és ennyi legye», s azt a napirend előadója megszegi, túllépi, nyilván nem számíthat a tanácskozás arra, hogy a felszólaló — pláne ha erről a megállapodásról mellesleg tat is! — majd tartja magát a rendhez, ö is túllépi az időt. Ilyenek is vannak. Hogy miért? Csak. Vagy azért, mert szeret szerepelni, feltűnni. Ügy ítéli meg, hogy ő ezzel dolgozik. Odafigyelnek rá. Akad olyan is, aki szereti hallani saját hangját.’ Lényeg: visszaél a demokratizmus biztosította jogával, azzal, hogy 6 szót kapott! És észre sem veszi, de cseveg róla a felszólalásában is! — hogy pontosait ezzel sérti meg a demoknio tizmus elvét. Fölösleges a felszóWS^ sokban körítést használni] Tálalni, bevezetni, nehogy azt mondják: no ez is elvetettel a sulykot. Csak a lényeget, a > fontosat mondani: röviden^ egyszerűen, világosan, értbe-* tőén. A közmondás is azt tartja: sok beszéd szegény^ ség. Én ezzel be is fejezem. He* hogy vád érj« «idórablás’í miatt.
