Kelet-Magyarország, 1974. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-06 / 156. szám

f t MM jWiI'ot WE W Í «FotyfatMs as 1. olMrtO Vitásának útján, alátámasztja és elmélyíti a nemzetközi fe­szültség enyhülését Elvi jelentősége van a doku­mentumokban rögzített azon eltökélt szándéknak, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió együttes erőfeszítése­ket tesz a háború és különö­sen az olyan háború veszélyé­nek elhárítására, amely ma­gával hozza a nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyver, fajták alkalmazását; erőfeszí­téseket tesz a nukleáris fegy­verkezési hajsza különösen a stratégiai fegyverkezési haj­sza korlátozására és végső fokon megszüntetésére, a fe­szültség enyhülésének meg­szilárdítására és az enyhülés­nek az egész világra való ki- terjesztésére, A vállalt köte­lezettségeknek mindkét által való teljesítése szolgál­ni fogja a nemzetközi bizton­ság hatékony szavatolását. Az egészségvédelem, as energetika, a lakás és egyéb építkezések területén való együttműködésről szóló új megállapodások és különösen a gazdasági, ipari és műszaki együttműködést elősegítő hosszú lejáratú egyezmény aláírása nagy előrehaladást jelentenek a kétoldalú együtt, működés kiszélesítése terüle­tén. A két ország közötti kap­csolatoknak a teljes egyenjo­gúság és a kölcsönös előnyök alapján való fejlesztése, a vállalt kötelezettségek, hogy tiszteletben tartják minden állam jogait és érdekeit — fontos tényezője a nemzetkö­zi helyzet további javulásá­nak, a nemzetközi együttmű­ködés kiszélesítésének. Európában a stabil bSce megteremtése szempontjá­ból nagy jelentősége lesz az európai biztonsági és együttműködési értekezlet si­keres befejezésének. A két fél abból indul ki, hogy a tár­gyalások eredményei előse­gítik majd, hogy a legköze­MM JOrflben legmagasabb szinten befejeződjék az érte­kezlet, ami mefelelne Euró­pa és az egész világ népei érdekeinek. Nagy jelentősége van an­nak, hogy a két fél a Bizton­sági Tanács ismert határoza­ta alapján megerősítette ál­láspontját a közel-keleti bé­kés rendezést illetően. Ennek megfelelően figyelembe kell vermi a Közel-Kelet vala­mennyi népének, beleértve a palesztin nép törvényes ér­dekeit, és az adott térség minden államának a léthez való jogát. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnök­sége, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa megelégedéssel állapítják meg, hogy az új szovjet—amerikai találkozó nagyjelentőségű állomás a szovjet—amerikai kapcsola­tok történetében, az elv! megállapodások egész so­rozatát eredményezte ko­runk fontos problémáit ille­tően. A szovjet nép egyhan­gúlag támogatja a lezajlott tárgyalások eredményeit. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöksé­ge, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa kijelentik: eltökélt szándékuk következetesen munkálkodni az SZKP XXIV. kongresszusán hozott határozatok, a kongresszus által elfogadott békeprog­ramnak, a testvéri szocialista országok nemzetközi ügyek­ben összehangolt irányvona­lának megvalósításáért, eré­lyesen visszaverni az agresz- szív imperialista erők mes­terkedéseit, szilárdítani a szocialista közösséget, bizto­sítani a Szovjetunió gazda­sági és politikai erejének to­vábbi növekedését, a szov­jet nép jólétének emelését, minden módon elősegíteni a Föld tartós békéjének és a népek társadalmi haladásá­nak biztosítását. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT , MOSZKVA. i A Szovjetunióban a koreai nép harcával való szolidaritás hónapjában országszerte gyű­léseken, különböző rendezvé­nyeken, barátsági esteken tesznek hitet a koreai néppel való együttérzésről. A meg­mozdulások résztvevői síkra- iszáünak az idegen csapatok­nak Dél-Koreából való kivo­násáért, Korea békés, demok­ratikus alapokon történő egyesítéséért, elítélően szólnak az ország újraegyesítését aka­dályozó antidemokratikus dél- koreai rendszerről. BUENOS-AIRES Az Argentin Kommunista Párt nyilatkozatban emléke­zett meg Juan Peron elnök elhunytár ól. Az okmány han­goztatja, hogy az Argentin Kommunista Párt osztozik a juszticialisták, a dolgozó nép, valamint a demokráciára és a nemzeti felszabadulásra tö­rekvő állampolgárok fájdal­mában, s mély tisztelettel adó­zik az elhunyt állauifő em­lékének. ULÁNBÁTOR Ulánbátorban megkezdődött a szocialista országoknak a Szovjetunióval való barátsá­got ápoló társaságai küldöttei­nek nemzetközi találkozója. Az összejövetel résztvevőit Jumzsagtjn Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a Nagy Népi Hu. rál elnökségének elnöke üd­vözölte. LÁSZLÓ LAJOS* lAfánbányászok RÉSZLETEK A GONDOLAT KIADÓNÁL AZ IDEI KÖNYV­HÉTRE MEGJELENT RIPORTKONYVBÖL 4 — És ezzel befejeződött az uránbánya első, mondhat­nám hősi korszaka. Ami ez­után következett, az már nagyüzemi termelés volt. Hamar rendbejöttek a dol­gok, bár tízmillió forint kárt okoztak az ellenforradalom viharai. — Amikor a munka meg­indult, zavaros körülmények között adták ki az anyagot a raktárosok. Nem kértek el­ismervényt, fizetést se éppen teljesítményért kaptak az emberek, aki ügyes volt, sze­rintem kétszer is szerezhetett pénzt egyhavi munkáért... — Mindez nem sokáig tar­tott. 1958-ban rendbejött minden, új üzemeket építet­tünk, a szolgáltató és mély­fúrót, az ércdúsítót, amilyen nincs több az országban, ku­tató intézetet alapítottunk... — Nem haragszik ugye, ha megkérdezem, miért mondja: építettünk, alapítot­tunk, rendbehoztuk, beve­zettük ...? — Én ezt joggal mondom. A vállalat első magyar igaz­gatója én voltam. A mai igazgató — Volt néhány elődöm, én csak pár évre tudok visz- szapillantani. Ez, azt hiszem, nem is érdekes. Minden rend­ben volt. Nekünk nincsenek piaci problémáink, nem vol­tak a nyugati dekonjunktúra idején sem. Biztos üzletfe­lünk a Szovjetunió. — És szóbeszéd tárgya... — Mindenütt vannak hi­vatali titkok. Stratégiai anyagnál, mint az urán, azt hiszem, még inkább érthető ez. Tudom, ötvenhatban sok mindent fecsegték, követel­tek. Azon túl vagyunk, a Párizsba utazott az MSZMP A 31 nemzeti baloldali és haladó pártot, szervezetet és mozgalmat tömörítő chilei szolidaritás francia bizottsá­ga július 6-án és 7-én össz­európai konferenciát rendez a chilei néppel való szolidaritás kifejezésére. A konferenciára — a Fran­cia Kommunista Párt meghí­vására — Győri Imrének, a Központi Bizottság titkárának vezetésével pénteken Párizsba utazott az MSZMP küldöttsé­ge. A küldöttséget a Ferihegyi Pénteken Berlinben véget F ért a Német Szocialista Egy- t ségpárt Központi Bizottságá­nak kétnapos ülése. Az ülés j munkájáról közleményt hoz. z tak nyilvánosságra. b A Politikai Bizottság be- a számolóját Hermann Axen, az f NSZEP PB tagja, a KB titká- r ra tartotta. A vitában tizen- b hárman szólaltak fel. A záró. b beszédet Erich Honecker, az t küldöttsége repülőtéren Jakab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője búcsúztat­ta. * Földvári Aladárnak, a SZOT elnökének vezetésével pénteken magyar szakszerve­zeti delegáció utazott Párizs­ba a chilei néppel való össz­európai szolidaritási konfe­renciára. A küldöttséget a Fe­rihegyi repülőtéren Timmer József, a SZOT titkára bú­csúztatta. (MTI) NSZEP KB első titkára tar­totta. Mint a közlemény hírűi ad­ja: az NSZEP Központi Bi­zottsága az NDK népe nevé­ben nyilatkozatban követelte a Chilei Kommunista Párt főtitkára, Luis Corvalán elle­ni bírósági eljárás azonnali beszüntetését és valamennyi bebörtönzött chilei hazafi sza- badonbocsátását. Asszad nyilatkozata Asszad Szíriái államfő as A1 Ahram című félhivatalos kairói napilapnak adott nyi­latkozatában kijelentette, a szíriai és az egyiptomi kül­döttség azzal a szándékkal utazik majd a Közel-Kelet­tel foglalkozó genfi értekez­letre, hogy azt sikeressé és hasznossá tegyék. Hozzáfűz­te azonban, hogy amennyi­ben szükséges, mindkét or­szág kész visszatérni a csata- mezőre is. Az elnök elmondotta, hogy rendszeres kozultáeiők foly­nak Kairó és Damaszkusz között a Genfben képvise­lendő álláspont egyeztetése érdekében és a közeljövőben Szadat és Asszad elnök sze­mélyesen is találkozik egy­mással valamelyik főváros­ban. Közölte továbbá, hogy rö­videsen vezető szíriai politi­kus utazik Washingtonba, ahol tárgyalásokat folytat madj az amerikai kormány képvisel őiveL Etiópiái helyzetkép Az Addisz Ab^)a-i rá­dióban csütörtökön este is­mertették a katonai bizott­ság közleményét, amely hí­rül adta, hogy Hailé Szélasz- szié császár hozzájárult a bi­zottság által tervbe vett to­vábbi letartóztatásokhoz. A katonai bizottság önkéntes megadásra szólította fel azoikat a személyeket, akik a letartóztatás elől elrejtőztek. A közlemény hangoztatta, hogy ha a felhívásnak nem tesznek eleget, „az etiópiai nép ellenségeinek” fogják te­kinteni őket. Az etiópjai légierő csütör­tökön rádi ókőalemény ben cáfolta azokat a híresztelése­ket, amelyek szerint az ural­kodó palotájának és Addi6z Abeba más részeinek bom­bázását terveznék, hogy ily- módon adjanak nagyobb nyotmatékot a politikai vál­tozásokat célzó követeléseik­nek. A fegyveres erők to­vábbra is megszállva tartják i a főváros kulcsfontosságúj pontjait, enyhítettek viszont a kijárási tilalmon. Csütörtökön Asnsn Asndom tábornok a hadsereg szerdán kinevezett új vezérkari főnő­ké megbeszéléseket folyta­tott a különféle fegyverne- mek és a rendőrség képvise­lőiből «lakúit katonai bizott­sággal megáll apod&s eiőnyűB, emoytt mondhatok. Drágán bányá­szunk, de nekünk megéri. Többféleképpen. Először úgy, hogy a dúsított uránért fi­zetnek, másodszor úgy, hogy nagyarányú, kamatmentes kölcsönöket kapunk fejlesz­tésre. És nemcsak a bányák­hoz, a hozzájuk tartozó üze­mekhez, hanem — rossz ki­fejezéssel — a járulékos be­ruházásokhoz is. Lakásépí­tésre, szociális, kommunális célokra... — Beszélik, az amerikaiak is felajánlották az együtt­működést, hogy felépítik az Urán várost, hogy utakat csi­nálnak. De mondja, mi tör­tént volna, ha a dekonjunk­túra idején, amikor náluk több bányát bezártak, ná­lunk is abbahagynák min­dent? Mert nálunk ekkor kezdődött kifejlődni az urán­bányászat, mikor a nem kom­munista országok uránbá­nyászata, ha átmenetileg is, ha részlegesen is, de válság­ba került. Ezt azok, akik nem ismerik a piac ingadozásait, viszont szívesen veszik a kül­földi „csemegét”, nem gon­dolják meg. És végül az urániparban egyelőre erős a katonai érdekeltség, abban pedig nem ingadozhatunk, kinek a védelmi potenciálját gazdagítjuk. Nyilván azét, «ktrei együtt tacviSt sédét céljaink érdekéiben. — Nincs okom, hogy két- aógbevonjam a szavait, ért­hető, magyarázható, amit mond. Mégis... Nemrégiben találkoztam egy bányásszal, igaz spicces volt, de azt mondják, a kapatos ember kimondja a lényeget. Tudta, hogy miért járok a vállalat­nál, azt kiabálta: „Maga so­kat megtud, de az igazat so­se...!” — Erre sem tudók mást mondani, mint az előbb. Egyébként ez csak az egyik úgynevezett „kényes” téma. Van még néhány. Az egész­ségi ártalom a másik, talán az előbbinél is túlhajtottabb. Nem akarom ismételni, amit biztosan hallott, hogy nálunk mindenki tönkremegy, s csak az elkeseredett emberek jön­nek hozzánk. Inkább azt ajánlom, hogy személyesen győződjék meg az igazságról. Segítem ebben. És még va­lamit. Nézzen körül az Urán­városban. A bánya adta Pécsnek. Az igazgató fáradt és el­foglalt. Várakoznak az elő­szobájában. De nehéz meg­találni, és ezért most udva­riatlan leszek: fenntartom még néhány szóra. «Folytatna) HAZÁNK Európa országai k3zM A jó idő bckjősBöntével lassan megikezúösEGt * ttiMta forgalom. Egyre több magyar állampolgár utazik külföldre, szocialista és kapitalista országokba, s jeJentő* számban jönnek hozzánk is látogatók. Bizonyítják est pél­dául az 1972-66 adatok. 6,4 millió külföldi járt hazánkban, ó* 1,4 millió magyar állampolgár volt külföldön. így van es rendjén, ennek csak örülni lehet, mert hadd nézzen szét kül­földön minél több magyar, s hadd jöjjenek hozzánk is, mert hogy van mit megmutatnunk. Az azonban már egyáltalán nincs rendjén, hogy hetes, kéthetes út után, bármilyen hasz­nosak is a személyes tapasztalatok, szemrebbenés nélkül ki­jelentjük: mi így és így élünk, hazánkat nem lehet egy szí ív. ten említeni más európai országokkal. A reálisabbak a tény®* ken túlmenően az arányokat is észreveszik, s azzal térnek haza: mindenütt jó de legjobb idehaza. Hogy mi az igaznágT Vannak, akik jobban élnek tőlünk, s vannak olyan orszá­gok is, amelyek még nem érték el a mi fejlődési szintűnket. Ezt kimutatni azonban sokrétű,-bonyolult tudományos igény# feladat. ■ t f Az összehasonlítás alapja Az összehasonlításra többféle • lehetőség ktnfsSttwcBL. THM laszthatunfc egyetlen országot, vágy többet, esetleg a világ valamennyi országát. Mi az összehasonlítás alapjául Európai országait választottuk. E választásnak sajátos időszerűségéé kölcsönöz, hogy éppen napjainkban az európai biztonsági é* együttműködés megteremtéséért folyó harc olyan szakaszába érkeztünk, amely remélhetőleg elvezet a szilárd és beké# európai együttműködési rendszerhez. Nehéz eldönteni azt milyen alapon végezzük el az összehasonlítást Ez a témák oly nagy gazdagodását kínálja, amelyet egy ilyen rövid 'össze­foglaló keretében szánté lehetetlen megoldani. Ezért szelei*» tálul kellett. Sem a politikában,, sem a gazdaságpolitikába» nem nékülözhető azoknak a történelmi tendenciáknak ismeret, te, amelyek korunkat jellemzik. Etendenciák között«legát­fogóbb jelzőrendszer a gazdasági növekedés üteme, a gaa» dasági szerkezet változása és mktezek eredőjeként a fejlett«** gí szint alakulása. A gazdasági fejlődés Európában a gazdasági fejlődés a másod» befejezésétől napjainkig gyorsabb volt, mint bármely —• korábban hosszabb — időszakban. Ez a fejlődés alapvétőé» átformálta Európa gazdaságát A „sebességváltás” a lassú«» ró! a gyorsabb gazdasági növekedésre több feörübnéa^ együttes hatására következett be. A szocialista országokban a termelési ns-.közök dRu» többségének társadalmi tulajdona lehetőséget teremtett am erőforrások központi, tervszerű elosztására, a tervgazdálko«» dás bevezetésére, ezáltal a népgazdaság átfogó iparosítására* A nyugat-európai országokban a kormányok — a monopoiiatt ta fejlődés következményeként — fokozott mértékben á# gyakran nem eredménytelenül avatkoztak be a gazdaságnál! korábban önmagától, a külső körülményektől függetlennek vélt folyamataiba. A szocialista országokban és Európa tő— késországaiban is a termelés és a foglalkoztatottság növök«»* dését segítette a külkereskedelem bővülése, az új technotól»» ák széleskörű elterjedése és alkalmazása. Európában a saat^f cialiata országokban emelkedett a leggyorsabban az Mmm melés, az egy lakosra jutó termelés mennyisége. A termelés gyorsabb ütemű növekedése a gaadmrtgHag fejlettebb országokban azzal járt, hogy a fejletlenebb és • fejlettebb országok között az egy főre jutó termelés tekint» télben az 1950-es évek elején fennálló szint4cülön.bség'az 197»v es években csökkent. Az egyes országcsoportokon belük és am egyes országcsoportok közötti színvonalkülönbség csökkenés» azonban korántsem volt általános. Az Egyesült Nerazctelij Szervezete által készített számítások szerint az egy főre jwtgf termelési szint a szocialista országok összessége és a lépteti nyugat-európai országok között jelenleg lényegesen' kőaelebfcl áll egymáshoz, mint az 1950-es-évek elején. > , Hol tartunk ? A szocialista országokban T950 és 1976 közűit éri ban 7 százalékkal emelkedett a termelés. A Szovjptwiiióbaiif., a növekedés 7,6 százalék volt, s ez Európában a legmagasabb#’’ fejlődési ütem. Magyarországon ebben az időszakbajra ga*» dasági fejlődés nem volt töretlen: a fejlődés üteme évi átlag* - ban 4,8 százalék volt A szocialista országokat együttvéve a termelés növekedési üteme az 1950-es években gyorsabb (7,# százalék) volt, mint az 1960-as években (6,5 százalék). Es mindenékelőtt a Szovjetunióra és a Német Demokratien» Köztársaságra vonatkozik, ahol a második világháború áltat pusztított termelőerők pótlására létrehozott új kapacitások am 1950-es években magas termelési eredményeket hoztak. V»« nátkozik ez azokra az országokra is, ahol a gazdaság tnteaá zív módszerű fejlesztését az intenzív fejlődési korszak váltó** ta fel, az átmenet viszont kisebb-nagyobb mérvű ütemcsökk»* néssel párosult. Ezzel szemben — a háború befejezésekor me­zőgazdasági országnak tekintett — Bulgáriában és Romániá­ban, az iparosítás haladásával a gazdasági növekedés ütem* az 1960-as években nagyobb volt, mint az 1950-es évekbe«; Magyarországon az 1950-es években — az ismert gazdaság- politikai hibák és az ellenforradalom okozta gazdasági1 ká­rok következtében — a gazdasági fejlődés üteme viszonylag mérsékelt volt (évi átlagban 4,1 százalék). Az 1960-as évek­ben a fejlődés üteme meggyorsult, évi átlagban elérte am 5,5 százalékot A legutóbbi hat esztendőben gyorsult a fejlői dés üteme és elérte az évi 6 százalékot (Foiytatjul# Kissinger Rómában Leone köztársasági elnökkel, Rumor miniszterelnökkel és az olasz kormány más magas­rangú személyiségeivel ebé­delt pénteken délben az olasz fővárosban Kissinger ameri­kai külügyminiszter, aki reg­gel érkezett rövid látogatásra Olaszországba. Az ebédet kflí vetően az amerikai külügymi­niszter olasz kollegájával, Al. do Moroval, majd Rumor mi­niszterelnökkel folytatott négyszemközti megbeszélés*« kel Közlemény az NSZEP KB üléséről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents